Posta Imre weboldala

Bogár mesék
Irta: Olvaso - Datum: 2012. February 25. 10:09:09

Teljes hir

Sokszor megkaptam már, de közkívánatra kiteszem. Orosházi a "zászlóvivõ" is kezd magához térni, de ehhez kicsit "gatyába kellett rázni" Bogár meg pont az, aminek már kezdi felismerni!
Néhány nappal ezelõtt, fatornyos falucskánkba látogatott egyik kedvenc elõadóm, dr. Bogár László professzor úr. Természetesen elmentem az elõadására, hiszen korábban is szívesen hallgattam, amirõl beszélt. Nem volt ez másképp most sem. A „nem létezõ háttérhatalom” üzelmeirõl, annak hazánk életére kifejtett kártékony hatásairól, a manipulátorok, a pénzügyi paraziták honi (ki)szolgálóiról esett szó. Briliáns mondatfûzéssel, parádés szókinccsel tárta fel korunk problematikáját. Nagy titkokat ugyan nem mondott, mert aki akárcsak hobby szinten is foglalkozik a napi politikával, az mind ezekrõl értesülhetett. Az elõadás módja, összeszedettsége és stílusa azonban lenyûgözõ volt. Laci bátyánk is élvezte az estét, fürdött a népszerûségben. Amikor személye iránt megmutatkozó szeretet elérte a csúcspontját, ritka zsenialitással ráérzett, és abban a pillanatban megvédte az elmúlt idõszak IMF-el kapcsolatos pengeváltásai ürügyén „vereséget szenvedõ” Orbán Viktort. Az emberek számot tevõ többsége áhítattal leste a Professzor úr mozdulatait, mámorosan itta szavait. Jómagam ledöbbentem. Egy pillanat alatt egy világ omlott össze bennem. Számomra akkor és ott, ledõlt egy bálvány. Az én olvasatomban ugyanis, aki megvédi Orbán Viktort, az megvédi a Fideszt, aki megvédi a Fideszt, az megvédi a pártrendszert, aki megvédi a pártrendszert, az megvédi a demokráciát. Azt a demokráciát – inkább démonkráciát, a Démon kreálmányát – ami a „nem létezõ háttérhatalom” sajátossága, aminek segítségével kordában tartja majd’ az egész világot. Tehát, aki megvédi a demokráciát, megvédi a globalista világuralmat. Bogár úr azon az Orbán Viktoron keresztül védte meg egy nemes pillanatban a Gonosz Alkotását, aki – a TEMPO párt bizonyítékai szerint semmivel sem kisebb csirkefogó, mint a bizonyítottan, minimum 14 milliárdnyi EURO-nak megfelelõ vagyonnal rendelkezõ Gyurcsány – köztudottan a Soros alapítvány kegyeltje, neveltje, így kétséget sem hagyhat maga után afelõl, hogy a globalista pénzügyi hatalom hû alávalója. Azon az Orbán Viktoron keresztül védte meg Bogár úr a Birodalmat, aki az elmúlt 22 év során, mint a hatalom éppen soros gyakorlója levezényelte, vagy ellenzéki vezérként segédkezet nyújtott országunk kincseinek elrablásában. És a hallgatóság zöme „kajálta”, mert ez kérem szépen, maga a mágia, méghozzá a setét fajtából. Mert: Ki az, aki e nagyszerû, nagy tekintélyû elõadó által elmondottakkal az adott pillanatban vitába szállna? Ki az, aki a megszentelt áhítat pillanatában kétségbe vonná az elhangzottak valóság tartalmát? Ki az, aki ott és rögtön, majdan a késõbbiek folyamán, ne adna igazat az ige oly kiváló hirdetõjének?
Ki az, aki látva az elõadó sikerét, nem használja fel az elhangzott információkat – egy kis potya népszerûséget szerezve – a baráti beszélgetések alkalmából? Így terjed el, és lészen követendõ útmutatássá az idegenek akarata, és válik saját ajkunkon az ellen kívánatos szólamaivá. Nemzeti színekbe öltöztetve, jóváhagyásunkkal, általunk dallal, tapssal kísérve. Ez bizony tudomány. Az emberek manipulálásának tudománya. Ennek a tudománynak Bogár professzor úr, a jelek szerint igencsak hatékony képviselõje. Le a kalappal elõtte. Aki tud, az tud. Kár, hogy a nemzet rovására használja fel hatalmas tudását, mint ahogyan immáron ez számomra kiderült. Amíg az elõadó befejezte az mondókáját, gondolkodtam. Hátha ez a nagyszerû ember csak valami tévedésbõl vált hirtelen orbánistává. Bíztam benne, hátha én látok valamit rosszul, vagy értelmeztem félre. Elõadása végén mód volt kérdéseket feltenni. Éltem a lehetõséggel. Illendõen bemutatkoztam, és hozzátettem, hogy a Magyar Nemzeti Hadsereg tisztjeként szólnék hozzá. Elmondtam, hogy kérdésemet annak ismeretében teszem fel, hogy a „nem létezõ háttér hatalom” néha mégis csak megnyilvánul. Történetesen arra céloztam, hogy az Egyesült Államok-béli Georgiában felállított obeliszk oldalára belevésették, hogy a véset megrendelõje szerint kiváltságosnak tartott pár ezer család kényelmes létének biztosítására, untig elég a Föld nevû bolygón 500 millió emberszabású egyed. Magyarul, hat és fél milliárd embert halálra ítéltek. (Érdekes, hogyha beütjük a keresõbe, a georgiai obeliszk pontos ismérvei helyett, most már csak utalásokat fogunk találni rávonatkozóan) Ezen ismeretek alapján elmondtam, hogy Budapest határában épült egy létesítmény, filmgyárnak elnevezve, hat méter magas kerítéssel körbevéve, közvetlenül a biológiai szemét égetõ szomszédságában. (A két egymással határos ingatlant – milyen furcsa – a Mélyfúró utca köti össze. Miért nem mondjuk Keleti Márton útnak, vagy a másik oldalról nézve Salak utcának nevezték el? Mi lehet az oka, hogy Mélyfúró utca lett a neve? Csak nem azért, mert a mélyben alagút kapcsolja egymáshoz õket? Ha így van, annak mi lehet az oka? Egyáltalán, miért van összekötve két, látszólag profil idegen létesítmény?) Jól jönne egy ismert személyiség, akinek lenne bátorsága beszélni a dologról, egy üzemlátogatás lehetõségét elintézni, a helyszínen körbe nézni, filmezni. Már csak a tisztánlátás érdekében, hogy a jónép ne gondoljon semmi rosszra, ha nincs rá oka.
Bogár tanár úrhoz a konkrét kérdésem így szólt:
„Mit tenne Ön, ha tudomására jutna, hogy van hazánkban egy létesítmény, amely ember tömegek megsemmisítésére alkalmas? Lenne-e bátorsága errõl nyíltan beszélni, a létesítmény képességérõl, ha meggyõzõ bizonyítékok állnának rendelkezésre?”
Nem a szándék számít ugyanis, hanem a képesség. A szándék bármikor megváltozhat. Ezen elv alapján vált büntethetõvé a túl hosszú pengéjû kés viselése is. Tanár úr nem szólt rám, hogy: „Feri fiam, hozzászólásod nem éri el az est színvonalát, ülj le! Egyes! Nem mondta, hogy: „Orosházi úr, maga nem készült, fogja az indexét és menjen Isten hírével!” Mindenre fel voltam készülve, csak arra nem, ami bekövetkezett. A Professzor úr agysejtjei között általában villámléptekkel közlekedõ információ áradat elakadt. Hosszú másodpercekig furcsa, erõltetett mosollyal nézett rám. Ha jól neveltségem nem tartana vissza, most más kifejezést használnék – például, amit a kínos, vigyorgás és a bárgyú szavak felhasználásával képeznék -, de nem teszem. Hosszú másodpercek teltek el, miután megszólalt. Szó szerint nem, csak a lényegét tudom idézni. Az nagyon veszélyes lenne - mondta! Mit érnénk el vele, ha beszélnénk róla? Csak lecsuknának, vagy megsemmisítenének, és akkor nem tudnánk folytatni felvilágosító tevékenységünket. Nekünk az a dolgunk, hogy apránként felnyissuk az emberek szemét, hogy az „ertéel népét” is – ahogyan fogalmazott – felébresszük. Ez a mi feladatunk – tette hozzá. Gyáva népnek nincs hazája! Hallotta már ezt a kifejezést, Bogár professzor úr? A cáfolat, - hogy ez csupán egy képzelgõ gondolat, amit elé tártam -, az elmaradt. Még hosszan folytatta, de szavai már nem ragadtak meg bennem. Az általam magas talapzatra helyezett bálvány végérvényesen ledõlt. Nos, kedves Professzor úr! Miután elõadása után sikerrel túladott könyvein, elmaradt a beígért családias beszélgetõs est. Sietõsen távozott. Pedig arra fentem a fogam, hogy valóban cserélhetünk eszmét. Egy õszinte, jó ízût. Miután legnagyobb bánatomra ez elmaradt, további kérdéseimet az elhangzott elõadása folyományaként, ezúton teszem fel. Menjünk sorjában, az elhangzottak idõrendiségét – nagyjából – követve. Tehát tanár úr, Ön megvédte Orbán Viktort. Apró szurkákat ugyan elhelyezett irányába, mondván, ügyesebben is csinálhatta volna a miniszterelnök úr, például gyûjthetett volna szövetségeseket, mielõtt nekilátott a „gazdasági szabadságharcának”. Én úgy látom, eddigi tapasztalataim alapján, hogy Orbán Viktor egy rendkívül jóeszû, gyors reagálású, kitûnõen képzett és kiképzett politikus, akit ráadásul vérprofi tanácsadók, és/vagy felügyelõk hada vesz körül. Hibázásra - pláne a magyar nemzet javára - nincs lehetõsége. Ezért teljesen biztos vagyok abban, hogy minden tudatos volt, és elõre megtervezett. Az is, hogy látszólag nekirontott az IMF-nek. Ha nem játszotta volna el a bátor szabadságharcos szerepét, lehet, hogy már nem õ lenne az ország miniszterelnöke. Azt meg nehezen viselné, kétharmados többséggel a háta mögött. Hogyan tudta volna másképp lenyeletni az ország lakosságával, azokat az újabb népnyúzó intézkedéseket, amiket a pénz nagyhatalmú urai elvártak tõle? Csak akkor, ha széttárhatja a karját, hogy: „Lásd népem, mindent megpróbáltam, de nem sikerült!” Láthatta ország-világ, a nép nem hagyja magára a bátor és hõs vezért. A megfelelõ felhajtás érdekében a Fidesz kezdeményezte azt a szimpátiatüntetést, aminek tényét aztán persze gondosan letagadtak. Bogár úr elõadásában bõszen korbácsolta a „nem létezõ háttérhatalom” ellen a kedélyeket. Nincs abban ellentmondás kedves Tanár úr, hogy ugyanakkor védelmébe veszi a háttérhatalmat mûködtetõ intézményrendszert, a demokráciának nevezett diktatórikus gépezetet, ahol a hatalom igazi birtokosa az - vagyis az Ön által valójában megvédett „nem létezõ háttérhatalom” -, aki az általunk megválasztható jelöltet állítja? Azt hiszem, ezen a kérdésen megint csak hosszan-hosszan mosolyogna professzor úr, mert erre nem lehet jó válasza! Azt nem mondhatja ugyanis, hogy a demokrácia nem a Birodalom érdekeit szolgálja, hiszen demokrácia védelmére, illetve megteremtésére hivatkozva a Birodalom bárhol, bármikor képes háborút kirobbantani, egyes országok belügyeibe jogtalanul beavatkozni! Elhangzott, hogy az ország javait, a magyar ember munkája által megtermelt nyereséget, a külföldi cégek az utolsó forintig kiviszik az ország határain túlra. Ennek az összegnek és az éves adósságszivattyú összegének együttes értéke évente 25 Milliárdnyi EURO-t tesz ki. Utalva arra, hogy miféle szervezetet képviselek, a „cselekvõ tettek” helyett, a kilábalás útját kizárólag az emberek felvilágosításában jelölte meg. Elmondta, néhány tapsikolós hallgató örömére, hogy nem lehet ezt a világot másúton megváltoztatni. Azt állította, rövid idõn belül visszasírnák majd a jelenlegi állapotokat, mert olyan cudar világ köszöntene reánk. Ön szerint hogyan nézne ki az a cudar világ kedves Tanárúr? Miért lenne baj az, ha az országunk javára lenne az Ön által említett évi 25 Milliárd EURO, ami jelen állás szerint kizárólagos idegen érdekeket szolgál? Mit ártana az nekünk, ha holnaptól nem törlesztenénk a ránk erõszakolt - összegszerûségében többszörösen visszafizetett - kölcsön-kamat sarcot, amirõl egyébként tudva levõ, hogy valójában visszafizethetetlen? Mik azok a nagyszerû dolgok, amit nekünk a Multi cégek biztosítanak, ami nélkül „nem élet az élet”? Mik azok a termékek, aminek elõállítására mi magunk ne lennénk képesek, vagy hiányába belerokkannánk? Attól tart kedves Tanárúr, hogy nekünk jönne a Fenevad minden erejével? Az valóban meglehet! De egyszer biztosan be kell, hogy következzen az emberiség valódi szabadságharca, az élõsködõ, csak mások nyomorúsága árán létezni tudó embertelenség ellen! Nekünk jelenleg nincs hazánk, mert idegenek bitorolják! Sokan úgy vagyunk vele, inkább büszkén emberi tartással állva halnánk meg Istenünk, a Hazánk és a Családunk védelmében, mint görnyedten, kiszipolyozott emberroncs módjára, látva, kényszeredetten elviselve szeretteink haláltusáját is. Ezt nem várom el Öntõl, hogy megértse. Erre születni kell, Tanárúr!
Szóba került Izland, mint esetlegesen követendõ példa. Azt mondta Ön, hogy az más eset. Nekik lehetett ellenszegülni, mert kevesebben vannak, és van tartalékuk. (ezt biz’ Isten nem értem) Valóban, az izlandiak más eset. Õk a jég hátán is megélnek – szó szerint – az IMF „jótékony” bábáskodása nélkül. Nekünk kiváló termõföldjeink, ivóvizünk, szorgalmunk és sok mindenre kiterjedõ tudásunk van. Mégis, mi félni valónk van? Éhen pusztulunk a Kárpát-medence termékeny talaján, vagy mi? Szomjan halunk a Duna, a Tisza a Dráva, a tavaink, a csodálatos ásványvizeink mellett? Attól kell félnünk, hogy a Teremtõ által a magyar agyakba táplált, jelenleg agyonhallgatott, eltiport, embert szolgáló zseniális találmányok teret nyernek, és a saját érdekeinket és az egyetemes emberiség javát szolgálják?
Netán attól kellene tartanunk, hogy koloncainkat elhajítva, Magyarországon, magyar emberek hoznak, magyar érdekeket szolgáló törvényeket?
Attól tart kedves Bogár tanár úr, hogy megszûnünk rabszolgáknak lenni saját Hazánkban? Mégis, mi az a rettenet Bogár úr, amivel elõadása során derék földijeimet riogatta? Az ébresztgetõ semmit tevéssel ránk váró lassú, de biztos gyötrelmekkel teli elmúlással, azzal lehet riogatni, mert az biztos, ha még egy nyolc éven keresztül – ahogyan azt Ön elõirányozta - ébresztgetjük a nemzetet, abba belepusztul! Sokkal elõbb, ha nem változtatunk! Úgy döntöttem, egy tanácsát mégiscsak megfogadok Tanárúr. Fel kell nyitogatnunk az emberek szemét, ahogyan Ön mondta. Ezt fogom tenni! Csak az Ön által javasolt célcsoport változik. Nekem nincs dolgom a géniusz Gyõzike emlõin nevelkedett, és a nagyszerû Alekosz viselt dolgain pallérozódott „ertéel népével”. Õk jól érzik magukat a tévé elõtt. Nekik hiába mondanám, hogy nektek nem jó itt. Õk azért fizetnek évente 70 Milliárd Forintot, emeltdíjas esemeseken keresztül, a ki,- be,- meg,- el,- és rászavazó „sók” kapcsán, hogy imádott celebjeikkel együtt ünnepelhessenek. Talán csak egy módon lehetne elmozdítani a képernyõ elöli kómájukból. Meg kellene mutatni nekik a filmgyárral egybeépült biológiai égetõmûvet, és a jól ismert szlogen utánzatával felkínálni a látványt: „Önöknek épült az Önök pénzébõl, a Retek Klub és a Telaviv2 tulajdonosainak megbízásából!” (link) Egykoron nagyra tartott és tisztelt Bogár úr! Az Ön nyomában járok a jövõben, és azokat az igaz magyarokat fogom megszólítani, akiket a démonkrácia tévútjaira vezet!

Kiskunlacháza, 2012. február 18.

Orosházi Ferenc, a Zszlós, a Magyar Nemzeti Hadsereg tisztje