Itt kezdõdik a háború
Irta: Olvaso - Datum: 2012. February 26. 14:39:37
Tessék csak figyelni! Van egy kis holland település, Marnehuizen, ahol az élet korántsem csendes. A lakóházakat rendszeresen terroristák vagy emberrabló csoportok szállják meg, akik ellen a hadsereg erõit kell bevetni, de gyakran iderendelik a rendõröket és a tûzoltókat is, mivel mindennaposnak nevezhetõek a tûzvészek és a természeti katasztrófák. Hogy lehet itt kibírni az életet? Sehogy: közösség ugyanis nem létezik, Marnehuizent katonai gyakorlóbázisnak építették 2002-ben.
Teljes hir
Tessék csak figyelni! Van egy kis holland település, Marnehuizen, ahol az élet korántsem csendes. A lakóházakat rendszeresen terroristák vagy emberrabló csoportok szállják meg, akik ellen a hadsereg erõit kell bevetni, de gyakran iderendelik a rendõröket és a tûzoltókat is, mivel mindennaposnak nevezhetõek a tûzvészek és a természeti katasztrófák. Hogy lehet itt kibírni az életet? Sehogy: közösség ugyanis nem létezik, Marnehuizent katonai gyakorlóbázisnak építették 2002-ben.
A kaliforniai Medina Wasl - Kép © wikipédia
Csak a pálmák valódiak: a katonai gyakorlótelepnek épített kaliforniai Medina Wasl
Marnehuizen áltelepülésének jelenlegi képét és kiterjedését, több mint 120 épített objektummal, vasútállomással és vágánnyal, bankkal, élelmiszerbolttal és földalatti csatornahálózattal tíz éve nyerte el. Korábban is gyakorlótelep volt a helyén, de akkor még csak néhány, házat szimbolizáló betonfallal és gépkocsironcsokkal. A beruházás 14 millió euróba került, így viszont realisztikus környezetben tanulhatják a városi harcot a holland katonák – vagy a civilek, amikor ugyanis nincs kiképzés, akkor Marnehuizen látogatható. Ellentétben bizonyos katonai és hírszerzési objektumokkal, a gyakorlófalvaknál nem a rejtõzés, hanem a minél funkcionálisabb illúzió a cél; az épületegyüttes akkor felel meg igazán céljának, ha valóban hihetõ.
Marnehuizen a legnagyobb katonai gyakorlófalu Európában – de korántsem az egyetlen. A 29 házból álló dániai Brikby (hivatalos nevén Bytræningscenter Oksbøl) 1995-re készült el, és csak a dán hadsereg külön engedélyével látogatható. Brikby szabályos, vöröstéglás, zsindelytetõs épületek gondosan megkomponált rendszere, inkább hasonlít egy dán mûvészfilm díszletmajorságára, semmint valódi településre – ellentétben Marnehuizennel, amely családiház-méretû épületeivel hatásosan kelti egy igazi holland falucska illúzióját. Az angliai Copehill Down házait 1988-ban viszont nem brit, hanem bajorországi minták alapján építették; a brit katonáknak nem a hazai terepet kellett megismerniük, hanem a közép-kelet-európait, a hidegháború közelgõ végének esetleges harci cselekményeire készülve. A település teljesen nõtt jellegû, természetesnek tûnõ úthálózattal, amelynek nagyobb része nem vezet sehova. Ide többnyire szintén nem jöhetnek be civilek, bár néhány alkalommal használták már a területet airsoft-játékra. A közelmúltban Copehill Down konténerekbõl épített, nyomornegyeddel bõvült; ez a brit hadsereg nem túl udvarias reakciója arra, hogy a tevékenységek fókusza Észak-Írországról és a Balkánról a Közel-Keletre tevõdött át.
Airsoft-csata Copehill Down területén
A katonai gyakorlófalvak sorsát ugyanis elsõdlegesen az ország aktuális ellenségeinek kiléte befolyásolja. Az angliai Norfolkban található (településként Eastmere néven ismert) Stanford Training Area alapjait 1942-ben tették le. A 120 négyzetkilométeres területen hat valódi falucskát kellett kiüríteni ahhoz, hogy a már az elsõ világháború óta gyakorlóterepként használt környék végleg a hadsereghez kerülhessen. Az egykori lakók iránti tiszteletbõl, illetve hogy megóvják az épen hagyott középkori templomokat, a katonaság nem a települések területét használta fel gyakorlótelepként. (A kitelepített lakosok leszármazottait manapság évente néhány alkalommal beengedik a területre, elsõsorban a háborítatlan temetõk miatt.) Elõször egy „náci falu” készült el; itt gyakoroltak a normandiai partraszállásra. 2009-ben aztán afgán települést építettek, méghozzá szokatlan precizitással: a 14 millió fontos beruházás magában foglalja az álpiac mûanyaggyümölcseit és a települést mûködtetõ, valóban afgán származású alkalmazottakat, akik alkalomadtán kiszolgált katonákat és végtaghiányos sebesülteket személyesítenek meg, sõt, egy olyan szellõzõrendszert is, amely alkalomadtán rohadt hússzagot és csatornabûzt képes árasztani.
Katonai gyakorlat Marnehuizenben
Aki ennél is komolyabb álafgán falura vágyik, az Egyesült Államokba kell utaznia. A Louisiana állambeli Fort Polkban évente több ezer katonát képeznek ki a közel-keleti helyzetre. A helyszínt negyven évvel ezelõtt azért választotta ki az USA hadiereje, mert klímája és növényzete ideális helyszínt kínált a vietnami hadmûveletekre készülõk gyakorlataihoz. Azóta Fort Polk eljátszotta már Kelet-Európát, Boszniát és Irakot is, a legújabb szerep pedig Afganisztán. Az afgán gyakorlófaluban nem csak egyszerû harci kiképzés folyik, hanem komoly és összetett szerepjátékok; a katonáknak nem csak pontosan lõni kell megtanulniuk, de azt is, hogyan csillapítsák le a feldühödött tömeget, vagy hogyan értsenek szót egy törzsi vezetõvel, akinek nem beszélik a nyelvét. Egyszerre akár több ezren is részt vehetnek egy gyakorlatban, amelyben az állandóan itt állomásozó katonák az afgán haderõ tagjait, a közeli települések 450 lakója pedig civileket személyesít meg, élethû ruházatban és felszereléssel.
Airsoft-csata Brikbyben
A 2001. szeptember 11-i terrortámadás, majd az iraki háború újabb aktualitást adott az Egyesült Államoknak gyakorlótelepülések építésére a kaliforniai Mojave-sivatag mélyén, a második világháború idején létrehozott Fort Irwin területén. A kortárs haditechnikát és a hollywoodi díszleteket ötvözve nem kevesebb mint 12 iraki falu épült itt fel, amelyben 350 iraki származású amerikai élt évhosszat, közremûködve az amerikai és kanadai katonák kiképzésében. A két legnagyobb település, Medina Wasl és Medina Jabal alaprajza és kiterjedése nehezen felmérhetõ, az épített tömegek elhelyezkedése véletlenszerû, kaotikus – akárcsak a valódi közel-keleti városokban. Az épületek többsége konténerekbõl készült, amelyeket legóelemként halmoztak egymásra, de akadnak olyanok is, amelyek az Irakban szokásos technológia követésével, kívül-belül élethûen készültek el.
A kaliforniai Medina Wasl - Kép © wikipédia
Medina Wasl Kaliforniában
Hamis muszlim falu azonban a Közel-Keleten is akad, mégpedig az izraeli Tze’elim katonai bázis területén, a Negev-sivatagban. Igaz, Chicagónak hívják, mégpedig azért, mert a golyólyuggatta falak Al Capone Chicagójára emlékeztetnek. Ez a különös tény két amerikai fotográfust annyira megihletett, hogy könyvet is készítettek a negevi Chicagóról, amibõl kiderül: az elmúlt három évtized minden komolyabb megmozdulására itt készült fel az izraeli hadsereg, de az amerikaiak is sokat használták. Ahogyan a szerzõk fogalmaznak: minden, ami történt, itt történt meg elõször. Chicago sárgás betonfalai tehát sikerrel keltették életre a Gáza-övezet településeit, Falludzsát, palesztin településeket éppúgy, mint az Öbölháborúban érintett iraki városokat. Egy alkalommal még egy Szaddám Husszein elleni sikertelen merényletet is elpróbáltak itt. Az izraeli hadsereg emellett is fejlesztette ki és gyakorolja azt a technikát, amelyet a Náblusz elleni 2002-es támadás parancsnoka, Aviv Kochavi „inverz geometriának” nevezett. A támadás során a katonák nem az utcán és a nyílt köztéren, hanem az épületszövetben meglévõ vagy újonnan nyitott „alagutakon” közlekedtek, lakásokon, lépcsõházakon, a falakba vagy mennyezetekbe robbantott nyílásokon keresztül, így a levegõbõl szinte egyetlen pillanatra sem váltak láthatóvá. A terület meghódítása Nábluszban nem a nyilvános terek, hanem a privát szféra elfoglalását jelentette. Míg tehát az európai és amerikai katonák álfalvak álköztereit hódítják meg, a valódi hadviselés behatol a magánélet színtereibe. Ki tudja, talán nem is vár hosszú jövõ a katonai gyakorlófalvakra.
Link