Posta Imre weboldala

Elõbújik az árnyékból a Fidesz körül épült birodalom
Irta: Olvaso - Datum: 2012. March 07. 13:13:59

Teljes hir

A semmibõl indult, több akadályba ütközött, nemrég azonban már egy kemény hatalmi játszmában is megmutatta az erejét. A Fidesz politikusai két évtizeddel ezelõtt nyíltan beszéltek arról, hogy meg kell teremteni a párt gazdasági hátterét, a kulcsszereplõk azonban a birodalom épülésével együtt egyre rejtõzködõbbé váltak. Az [origo] kétrészes cikkben mutatja be az építkezést, amelyet állami megbízásokon felduzzadt cégek és kormányzati konfliktusok is kísértek.

Január második hetében megjelent egy addig ismeretlen autó a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Vám utcai épületének parkolójában. Kevesebb mint húsz hely van kialakítva, amelyeket elsõsorban a szolgálati Skodáknak tartanak fenn, így az Audi márkájú terepjáró feltûnõ jelenség volt közöttük. A minisztérium egyik dolgozója a rendszámról látta, hogy az autó Szolnokról származik, és ebbõl azt gondolta, hogy igazak lehetnek azok a híresztelések, amelyek egy fontos új tisztviselõ érkezésérõl szóltak. A tavalyi év utolsó napjaiban ugyanis olyan információk terjedtek, hogy a decemberben a minisztérium élérõl lemondott Fellegi Tamás helyére kinevezett Németh Lászlóné stábjának tagja lesz egy Nyerges Attila nevû szolnoki állatorvos.
A rendszámra felfigyelõ minisztériumi dolgozó sejtése megalapozottnak bizonyult, az autó Nyerges Attiláé volt, aki január közepétõl politikai fõtanácsadóként kezdett dolgozni a minisztériumban. Ez a belsõ hierarchiát tekintve nem feltétlenül számít kulcspozíciónak, Nyerges Attila érkezését mégis nagy érdeklõdés kísérte, a testvére ugyanis az a Nyerges Zsolt, aki szoros kormányzati kapcsolatairól és kiterjedt üzleti érdekeltségeirõl vált ismertté az elmúlt néhány évben. Õ az elnöke az elmúlt években számos állami megbízást elnyerõ építõipari óriáscégnek, a Közgép Zrt.-nek, de vannak médiavállalkozásai is, és üzleti viszonyban áll a Fidesz több politikusa által is a párt legfontosabb gazdasági háttéremberének tartott Simicska Lajossal. Korábban volt egy cégük Svájcban, és van érdekeltségük a reklámpiacon is.
A magyar gazdaság szempontjából kulcsfontosságú szerepet betöltõ, az uniós források elosztását és az állami vagyont felügyelõ Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban (NFM), a hozzá tartozó intézményekben és cégekben már korábban is jelen volt több olyan vezetõ beosztású tisztviselõ, aki ehhez a két üzletemberhez, illetve gazdasági érdekeltségeikhez kötõdött, az elmúlt hónapokban lezajlott változások azonban azt mutatták, hogy még tovább nõtt a befolyásuk. Nemcsak Nyerges Attila érkezése utalt erre, hanem már maga a miniszterváltás is, a kiszivárgott információk szerint ugyanis Fellegi távozásában jelentõs szerepet játszott az, hogy több konfliktusa is volt ezzel a gazdasági érdekcsoporttal. Beleillett ebbe a sorba a közéleti vagy politikai múlttal nem rendelkezõ Németh Lászlóné kinevezése is, aki a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgató-helyettesi tisztségébõl érkezett a miniszteri székbe. Az állami tulajdonú bank elnök-vezérigazgatója Baranyay László, aki - a kettejük kapcsolatát ismerõ források szerint - régóta bizalmi viszonyban van Simicskával.

Németh Lászlóné, az új fejlesztési miniszter
Ezek a változások egy, a politikához szorosan kötõdõ gazdasági birodalomnak a látványos megerõsödésérõl tanúskodnak, amely több jel szerint egy tudatos, két évtizedre visszanyúló építkezésnek az eredménye. Az [origo] ennek a folyamatnak a hátterére volt kíváncsi, és ezért az utóbbi hónapokban két tucat olyan emberrel folytattunk hosszabb beszélgetéseket, akiknek rálátásuk volt a Fidesz körüli gazdasági erõ formálódására. Ezek mind háttérbeszélgetések voltak, így az interjúalanyoknak megígértük, hogy nem közöljük a nevüket.
"Csak otthon csinálhattak fekvõtámaszokat"
Az erõs gazdasági háttér kialakulásához hosszú út vezetett, az 1988 tavaszán a Bibó Istvánról elnevezett jogász szakkollégiumban megalapított Fidesz ugyanis meglehetõsen gyenge pénzügyi alapokról indult. "Nagyon szegény volt kezdetben a párt. Tagdíjakból, külföldi alapítványok támogatásából tartottuk fenn magunkat" - idézte fel a Fidesz egyik vezetõ politikusának korábbi tanácsadója, hozzátéve, hogy legtöbbször a külföldrõl kapott segítség sem pénzt jelentett, hanem valamilyen eszközt, például fénymásoló gépeket. A helyzet nem sokat változott az 1990-es választáshoz közeledve sem, a Fidesz kampányközpontja például egy alagsori helyiség volt a budapesti Kosztolányi Dezsõ téren. A párt egyik akkori tisztviselõje szerint a "120 négyzetméteres, szuterén jellegû" helyrõl sokat elárult az, hogy a helyi tanács sem használta másra, csak szociális adományok raktározására.
Bár több egykori és mai fideszes politikus szerint akkoriban a pártban meghatározó emberek többségét elsõsorban elvi jellegû politikai kérdések és programok érdekelték, már az elsõ években többször téma volt különbözõ fórumokon a gazdasági háttér megteremtése is. Ez legtöbbször úgy merült fel, hogy a fideszesek úgy érezték, nagy lemaradásban vannak nemcsak az elõzõ rendszer utódaival, hanem a többi ellenzéki párttal szemben is. Az MDF kormányzati pozícióban volt, és a Fidesszel kezdetben szövetséges SZDSZ helyzete is jobbnak tûnt. "Az SZDSZ-nek jók voltak a nemzetközi kapcsolatai, és akkor még vidéken is erõs bázisa volt. Önkormányzatokat vezetett, és abban az idõben az önkormányzatoknak még rengeteg tulajdonuk volt" - magyarázta a Fidesz egyik akkori meghatározó politikusa.

A Fidesz politikusai egy 1990 márciusi rendezvényen
Leginkább azonban a szocialistákkal szemben érezte magát hátrányban a párt. "A pozícióját tekintve behozhatatlannak tûnõ elõnye volt az elõzõ politikai elitnek" - mondta a Fidesz egyik alapítója, aki egy sporthasonlattal írta le, milyennek látták a helyzetet. "Az volt a kérdés, lesz-e úgy versengésen alapuló pártrendszer, ha az egyik szereplõ végig sportolhatott, végig doppingolhatott az elmúlt negyven évben" - mondta a szocialistákra utalva, majd ehhez képest az ellenzéki pártok pozícióját úgy írta le, hogy azoknak a rendszerváltáskor "ugyan azt már megengedték, hogy edzzenek, de csak otthon csinálhattak fekvõtámaszokat".
"Nem értettük, hogyan mûködik egy párt"
A gazdasági értelemben is vett önállóság a Fidesz több akkori politikusa szerint akkor vált igazán fontos kérdéssé, amikor a párt az elsõ parlamenti ciklus közepén elkezdett távolodni az SZDSZ-tõl. "Számos olyan figyelmeztetés, óva intõ jelzés volt, hogy nem fog jót tenni a Fidesz kapcsolatainak, ha nem ugyanabból a kottából játszunk" - mondta a párt egyik meghatározó politikusának akkori tanácsadója, arról azonban nem kívánt beszélni, hogy kiktõl érkeztek ezek az állítólagos figyelmeztetések. Más is megerõsítette azonban, hogy a gazdasági függetlenség kérdése része volt az SZDSZ-hez való viszonyról szóló vitáknak. "Önálló párt mögé kell gazdasági holdudvar. Errõl voltak beszélgetések akkoriban" - mondta egy veterán fideszes politikus. Hozzátette ugyanakkor, hogy nem ez volt a központi téma, mert a "többségünket ez nem izgatta, nem értettük, hogyan mûködik tartósan egy párt".
A Fidesz gazdasági ügyeivel így két olyan ember foglalkozott, akik a nyilvánosságnak szóló politikai munkában egyáltalán nem vettek részt. Az egyikük Simicska Lajos volt, aki a Fidesz legismertebb alapítóihoz hasonlóan a Bibó szakkollégium tagja volt, a másik pedig egy Varga Tamás nevû korábbi közgazdász hallgató, aki szintén gyakran megfordult a szakkollégiumban. Mindketten középiskolás koruk óta baráti viszonyban voltak a Fideszben kezdetek óta meghatározó szerepet játszó Orbán Viktorral, de ezen az ismeretségen túl közös volt bennük az is, hogy a legtöbb akkori fideszessel ellentétben értettek a pénzügyekhez. Varga közgazdászhallgatóként tanulta is ezt, Simicskánál pedig adottság volt. "Joghallgatók voltunk, nem foglalkoztatott bennünket az üzlet, de õ más volt. Nagyon tájékozott volt, és jó kombinálóképességgel rendelkezett" - magyarázta Simicska egyik kollégiumi társa.
"Lajosnak annyi esze van, mint tíz professzornak"
Simicska nem csak a gazdasági kérdésekhez értett, egykori szakkollégiumi társai egybehangzóan úgy írták le, mint aki általában is kivételes szellemi képességekkel rendelkezett. "Lajos rendkívül értelmes ember, a zseni kategóriába tartozik" - mondta egy korábbi diáktársa, egy másik pedig megjegyezte, hogy voltak ugyan hiányosságai például viselkedésben vagy öltözködésben, de így is komoly tekintélyt vívott ki magának. "Elõfordult, hogy a kollégiumban egy elõadásra mackónadrágban és papucsban jött le. Úgy nézett ki, mintha õ lenne a gondnok, de amikor hozzászólt az elõadáshoz, akkor mindenki elhallgatott" - idézte fel az egykori kollégista. Azt is többen elmondták azonban róla, hogy barátságtalan természetû volt, nyers volt a modora, a vele vitába szállókat ellenségként kezelte, és ezért nehezen lehetett vele kijönni. Erre a kettõsségre egyszer a Simicskával baráti viszonyban álló Orbán is utalt, a Fidesz egyik korábbi tisztviselõje szerint ugyanis a 90-es évek elején egy magánbeszélgetésben megjegyezte, "Lajosnak annyi esze van, mint tíz professzornak együttvéve, csak az a kérdés, hogy mire használja".

Simicska Lajos egy 1998-as képen
Simicska a kilencvenes évek elején tanácsadóként dolgozott a Fidesz mellett, 1993 tavaszán azonban hivatalos pozíciót is kapott. Az elõtte testületileg irányított pártban akkor hozták létre az elnöki posztot, amelyre Orbán Viktort választották meg, és õ kérte fel Simicskát a gazdasági igazgatói tisztségére. Erre az idõszakra esett a Fidesz addigi történetének legnagyobb vihart kavart ügye, amelynek Simicska is meghatározó szereplõje volt. Ez volt az úgynevezett székházügy, amelyrõl 1993 május végén jelentek meg az elsõ újságcikkek. A részben Simicska részvételével lebonyolított ügy lényege az volt, hogy az ellenzéki Fidesz és a kormányzó MDF egy titkos kormányhatározat értelmében hozzájutott egy közös ingatlanhoz, amelyet aztán a pártok eladtak, és így pénzhez jutottak. A Fideszt egyrészt azért érték támadások, mert ellenzéki pártként a háttérben együttmûködött a kormánypárttal, másrészt pedig azért, mert az államtól kapott ingatlanrészt pénzre váltotta.
A Fideszben addigra meghatározóvá vált, a kezdeti liberális vonaltól konzervatívabbra forduló Orbán-féle politikai irányhoz tartozó politikusok igazságtalannak tartották a támadásokat, és úgy érezték, hogy ezekkel épp az önállósági törekvéseiket akarják megtörni. A párt politikusai akkoriban több jelét adták annak, hogy a székházügyletbõl befolyt pénzt a Fidesz gazdasági építkezésére akarták fordítani. Áder János például 1993. június elsején írt egy levelet az üggyel kapcsolatban a párt országos tanácsának, és ebben úgy fogalmazott, hogy "a fõ cél az volt, hogy se külsõ, se belsõ források ne jelentsenek számunkra olyan függõ helyzetet, amikor a pártnak csak korlátozott mértékben van módja arra", hogy önállóan politizáljon. "Így tudtuk elkerülni, hogy bármilyen gazdasági vagy más érdekcsoport zsebébe kerüljünk" - tette hozzá Áder az Élet és Irodalom által 1999 novemberében idézett levél szerint.
"Mi csak magunkra számíthatunk"
Nem Áder volt az egyetlen, aki összekötötte a székházügyletet az önállósági törekvésekkel, Orbánnak is voltak ilyen megnyilvánulásai. "Én a székházeladásról szóló vitában azt az álláspontot képviseltem, hogy a pártot gazdasági értelemben is a saját lábára kell állítani. A törvényes tulajdonunkkal úgy kell gazdálkodni, ahogy az a Fidesz számára a legelõnyösebb" - mondta Orbán abban az interjúsorozatban, amelyet 1993-94-ben készített vele egykori kollégiumi tanára, Kéri László. Orbán az interjúnak ebben a részében nyíltan utalt arra a hátrányos gazdasági helyzetre is, amelyrõl a párton belül már korábban voltak beszélgetések: "Mi csak magunkra számíthatunk, nekünk csak az van, amit magunk megszerzünk. Szemben ellenfeleinkkel, akik az elmúlt negyven évben megszedték magukat, bespájzoltak a nehéz idõkre, vagy jelenlegi kormányzati pozíciójukat használhatják fel gazdasági alapjaik megteremtésére. Ha nem leszünk velük versenyképesek, nem tudjuk eljuttatni elképzeléseinket a választópolgárokhoz. Nem lesznek kiadványaink, irodáink és alkalmazottaink, s hiába miénk akár a legjobb program is, alul fogunk maradni."
Orbán tehát létfontosságúnak tartotta a gazdasági háttér megteremtését, és a pártot ért támadások ellenére folytatódott is az építkezés, amelynek egyik fontos állomása volt az állami tulajdonú hirdetési vállalat, a Mahir privatizációja. A kampányokban jól hasznosítható hirdetési felületekkel rendelkezõ cég többségi tulajdonrésze az 1994 tavaszi parlamenti választások elõtt került egy B-Reklám Kft. nevû céghez, amelyrõl tisztviselõi alapján már akkor sejteni lehetett, hogy kötõdik a Fideszhez, nem sokkal késõbb pedig nyilvánvalóvá is vált ez a kapcsolat. A továbbra is a párt gazdasági igazgatójaként dolgozó Simicska 1994 júliusában bekerült a cég igazgatóságába, majd késõbb tulajdonrészt is szerzett a B-Reklámban.
Bár elõtte is voltak a Fideszhez kötõdõ cégek, a Mahir már egy valóban komoly üzleti érdekeltséget jelentett a párt környezetében. A további építkezést azonban jócskán megnehezítette, hogy a párt csúnyán leszerepelt az 1994-es parlamenti választáson. A ciklus közepén ugyan még a legnépszerûbb párt volt a Fidesz, és így a pártvezetés tagjai már azzal számoltak, hogy kormányra fognak kerülni, végül csak a szavazatok 7 százalékát kapták meg, és így mindössze 20 képviselõi helyet szereztek a parlamentben. Ez azonban ismét csak megerõsítette a Fidesz irányítóinak elhatározását abban, hogy a túléléshez és a sikerhez szükség van a gazdasági erõsödésre. "A '94-es választási sokk konzekvenciáit a pártvezetés csak késõbb vonta le, és az egyik ilyen tanulság az volt, hogy gazdasági önállóságot kell teremteni" - mondta a Fidesz egyik vezetõ politikusának akkori tanácsadója. Egy másik akkori fideszes tisztviselõ pedig úgy emlékszik, hogy az 1995-96-os, polgárinak nevezett irányváltás meghirdetésekor voltak olyan vezetõi megbeszélések, amelyeken szó volt arról, hogy a politikai térfoglalás mellett "saját média- és gazdasági birodalmat kell építeni".
"Ezek a lobbik nem karitatív szervezetek"
Ezek nem nyilvános beszélgetéseken hangzottak el, de hasonló gondolatok fogalmazódtak meg abban az interjúban is, amelyet Simicska adott 1994 októberében a Népszabadságnak. A gazdasági igazgatói munkáról ugyanis azt mondta, ennek tétje az, hogy biztosítania kell "a párt finanszírozását úgy, hogy a Fidesz ne függjön külsõ erõforrásoktól", például pénzügyi csoportoktól. "Mivel ezek a lobbik nem karitatív szervezetek, a Fidesznek a megalakulásától kezdve nem voltak külsõ támogatói. El akartuk tehát kerülni mind a belföldi, mind pedig a külföldi csoportok gyámkodását, viszont így saját forráshoz kellett jutnunk" - magyarázta a ritkaságnak számító interjúban Simicska, hozzátéve, hogy "a politikához ugyanaz a három dolog szükséges, mint a háborúhoz".

A Fidesz alapítói a Bibó Szakkollégiumban, a párt 20. születésnapján
Épp ezzel a dologgal - nevezetesen a pénzzel - voltak azonban problémái a Fidesznek ezekben az években. A bukott választás után több addigi szakértõ és tanácsadó is eltávolodott az akkoriban nem túl fényes jövõjûnek tûnõ párttól. "Aki képviselõ lett, az be tudta mérni az egzisztenciáját. Aki azonban nem, annak végig kellett gondolnia, hogy mibõl fog megélni" - mondta egy üzletember, aki ismerte a Fidesz több akkori tanácsadóját. "A 90-es évek közepén mindig pénzgondok voltak. Nem tudták például rendesen megfizetni az embereket" - idézte fel a Fidesz egyik akkori vezetõ politikusának munkatársa, hozzátéve, hogy egyedül a Mahir volt az a cég, ahol tudomása szerint különbözõ tisztségekért lehetett kiegészítõ jövedelemhez jutni.
Ezek a szegényes körülmények azért is okoztak nehézségeket, mert a gazdasági önállóság megteremtéséhez egy politikai erõ esetében többre van szükség, mint hogy a pártszervezet pénzügyei rendben legyenek. "Ez nemcsak a pénzrõl, hanem az erõforrásokról is szól" - mondta egy korábbi cikkhez folytatott háttérbeszélgetésen egy lobbitevékenységgel is foglalkozó üzletember, utalva arra, hogy egy politikai formáció erejét az is mutatja, hány olyan embert tud magához kötni, akik a saját területükön szaktudással bírnak, illetve hány olyan vállalkozásra tud számítani, amelyek támogatják a céljait.
Ebben némileg javultak a Fidesz kilátásai azzal, hogy a 90-es évek közepén a megroggyant jobboldali pártok helyét elfoglalva az ellenzék vezetõ erejévé vált, illetve hozzájárult a talpra álláshoz az is, hogy már akkor is volt néhány olyan önkormányzat, amely fideszes irányítás alatt állt. "Ezek is segítenek a gazdasági háttér építésében" - magyarázta a Fidesz egyik meghatározó politikusának korábbi munkatársa. Hozzátette, ez a segítség úgy mûködik, hogy helyi vállalkozók kapják az önkormányzati megrendeléseket, majd cserébe támogatják a várost uraló politikai erõt. Ez nem feltétlenül jelent pénzmozgást, hanem sokszor egyszerûen csak arról van szó, hogy egy vállalkozás hirdet a párthoz kötõdõ újságban vagy rádióban, illetve szponzorál valamilyen, az adott politikai erõnek fontos eseményt vagy szervezetet.
"'98-ban már Volkswagen Golfjaink voltak"
Ezeknek a tényezõknek az eredményeként az 1998-as választásoknak már anyagilag biztosabb lábakon indult neki a Fidesz, amit a párt egyik politikusa szerint jelzett az is, hogy míg "korábban Ladákkal jártunk, amelyek mindig le is robbantak, '98-ban már Volkswagen Golfjaink voltak". A választást végül meg is nyerte a Fidesz, és ezzel minden korábbinál nagyobb lehetõséghez jutott a gazdasági építkezésben, hiszen kormányzati pozícióban jóval komolyabb források váltak számára hozzáférhetõvé, és sokkal több folyamatra lett befolyása. Egyrészt élt azzal az elõdei (és utódai) által is kihasznált lehetõséggel, hogy állami megbízásokhoz juttatta a kampányban a pártot segítõ tanácsadókat, és hirdetések révén támogatta a vele szimpatizáló lapokat. Másrészt pedig egy gazdasági területen is mozgó fideszes politikus szerint ekkor fogalmazódott meg az a cél, hogy ki kell építeni a hálózatát olyan cégeknek, amelyek versenyképesek a Magyarországon jelenlévõ külföldi és hazai tulajdonú vállalatokkal.
Ez a törekvés azonban az elsõ Fidesz-kormány alatt felemásra sikeredett. Bár megfelelt ennek a cégfelépítési modellnek az, hogy az akkoriban megindított autópálya-építési munkákra pályázat nélkül választották ki a Vegyépszer nevû céget, ez a próbálkozás hosszú távon végül zsákutcának bizonyult. A cég tulajdonosa, Nagy Elek ugyan nem titkolta szimpátiáját a Fidesszel, ez a viszony késõbb hûvösebbé vált. A Vegyépszer tényleg versenyképesnek bizonyult, és a 2002-es kormányváltás után is sorra kapott állami megbízásokat, korábban befolyásos pozíciót betöltõ építõipari források szerint azonban Nagy Elek kapcsolata ebben az idõben megromlott a Fideszhez kötõdõ gazdasági háttéremberekkel. Ennek a törésnek a részletei nem ismertek, de a kapcsolat meggyengülésére utal, hogy a cégnek láthatóan nem kedvezett a párt 2010-es visszatérése a hatalomba, és tavaly csõdeljárás indult az egykor hatalmas, az utóbbi években azonban már pénzügyi problémákkal küszködõ építõipari vállalat ellen.
"A munka azért folytatódott"
A cégépítési lendületet ugyan megtörte a 2002-es választási vereség, de egy fideszes politikus szerint "a munka azért folytatódott". Ehhez ismét az adta a lehetõséget, hogy az önkormányzatokban sikerült megõrizni néhány fontos pozíciót, ami a politikus szerint "jó hátteret adott ahhoz, hogy ez a stratégia kipróbálásra kerüljön". A cégépítés legismertebb példája a Közgép nevû építõipari vállalat, amelynek történetét az [origo] egy 2010 decemberében közölt cikkben feldolgozta. Az akkori kutatásokból kiderült, hogy a cég ugyan már az elsõ Orbán-kormány idején Fideszhez kötõdõ üzletemberek érdekeltségébe került, de csak 2004 után kezdett el megerõsödni, amikor új menedzsmentet kapott, és tõkeemelést is végrehajtottak benne. Igazán látványos felfutása pedig 2006-ban kezdõdött, amikortól a cég egyre több közpénzbõl finanszírozott megbízást - köztük többet fideszes vezetésû önkormányzatoktól - nyert el. A vállalat közben terjeszkedett, és szert tett energetikai érdekeltségekre, valamint az út- és hídépítések mellett beszállt az ígéretes üzletnek tûnõ vasúti fejlesztésekbe is. (Hasonló terjeszkedés zajlott a médiapiacon is, errõl részletek a cikk alján található keretes írásunkban.)

Egy feltörekvõ cég
Az építkezésnek ezek a szakaszai azonban már a nyilvánosság számára sokkal kevésbé követhetõen zajlottak, és a háttérben meghúzódó politikai, illetve személyes kötõdések is egyre kimutathatatlanabbá váltak. A Fidesz politikusai ekkor már nem beszéltek nyíltan a gazdasági önállóság megteremtésérõl, és a 90-es években idõnként még nyilvános szerepléseket is vállaló, a párthoz kötõdõ gazdasági szakemberek is a háttérbe vonultak. Fideszes politikusok szerint Orbánra eleve jellemzõ, hogy még szûk körben sem beszél üzleti ügyekrõl, Simicska pedig ugyan az 1998-as kormányváltás után befolyásos állami pozíciót kapott azzal, hogy kinevezték az APEH elnökévé, de alig több mint egy évvel késõbb le is mondott. Rengeteg támadás érte, miután kiderült, hogy több, korábban az érdekeltségébe tartozó cég késõbb köztartozást halmozott fel, majd aztán ezeket a társaságokat akkori tulajdonosaik tisztázatlan körülmények között eladták. Simicska ezeknek a szerinte alaptalan támadásoknak tudta be apjának és apósának a halálát, ezért a lemondását közvetlenül megelõzõ nyilatkozatában azt üzente a bírálóinak, hogy "az Úristen irgalmazzon néktek!"
Azóta csak kevés nyilvános megszólalása volt, de azok is hasonlóan szenvedélyesek voltak. A 2002-es választási kampányban például fizetett hirdetést jelentetett meg, amelyen egy hatalmas felkiáltójel volt látható azzal a felirattal: "Tiltakozom az emberi mivoltából teljesen kivetkõzött szocialista és szabad demokrata politikusok személyem és családom ellen irányuló, a tényeket, az igazságot és az alapvetõ emberi értékeket semmibe vevõ, mocskolódó kampánya ellen." A 2006-os kampányban pedig arra reagálva adott nyilatkozatot, hogy otthoni címére kapott egy levelet, amelynek feladója arról érdeklõdött, nem akarja-e átadni a vállalkozásait. A levélben volt egy olyan kérdés is, hogy "családi utód híján mit szólna egy fizetõképes befektetõhöz?", amit Simicska a gyerekei ellen szóló fenyegetésként értelmezett, és közölte, "üzenem az uraknak, hogy ha a legkisebb bántódás is éri õket, elvágom a torkukat". Ez azonban felesleges keménykedésnek bizonyult, ahogy arra ugyanis az Index akkor rámutatott, a levél valójában egy körlevél volt, amelyet egy cégfelvásárlásokkal foglalkozó cég küldött szét Simicska mellett sok más vállalkozónak.
"Egy szolid irodaház, konzervatív bõrgarnitúrával"
Ezektõl a nyilatkozatoktól eltekintve Simicska elzárkózott a nyilvánosságtól, és nemcsak a sajtóban nem szólal meg, hanem tartózkodik a szûkebb értelemben vett közélettõl is, és nem jár el olyan rendezvényekre, amelyeken más, Fideszhez kötõdõ üzletemberek feltûnnek. "Az életformája nem fennhéjazó, hanem inkább szürke. Nyáron a Balatonra megy, nem pedig a Maldív-szigetekre" - mondta egy fideszes politikus, aki többször tárgyalt Simicskával az elmúlt években is. Egy másik, az üzletembert a szakkollégiumi idõk óta ismerõ fideszes szerint Simicskát a személyes érintkezésekben is az jellemzi, hogy "nem egy szószátyár típus". A politikus szerint az üzletember "hihetetlen koponya", de "ha ott ül egy megbeszélésen, akkor nem hallatja a hangját, hanem figyel a többiekre, majd aztán elmondja, hogy õ mit gondol ezekrõl a kérdésekrõl. Akkor jössz rá, hogy ez az ember tényleg tud valamit."
Simicska nemcsak a nyilvános szerepléseket kerüli, az üzleti tárgyalásait is legtöbbször az általa vezetett Mahir Zrt. Radóc utcai központjában bonyolítja le. A XI. kerület kertvárosi részének egyik szûk utcájában áll az átlagos családi háznak kinézõ épület, amely egy korábban ott tárgyaló üzletember szerint "belül is nagyon egyszerû". Hasonlóan számolt be benyomásairól egy fideszes politikus, aki szerint a Mahir központja "egy szolid irodaház, puritán, konzervatív bõrgarnitúrával".
"Amikor meglátta Tibort, megállt"
Simicska háttérbe vonulásával párhuzamosan megfigyelhetõ volt az is, hogy korábbi környezetének tagjai közül többen eltávolodtak tõle. Ezek különbözõ okokra vezethetõk vissza, a kezdetben a Fidesz pénzügyeit vele együtt intézõ Varga Tamásnak például már a 90-es évek elején megszakadt a kapcsolata a párttal, és késõbb több eljárás indult ellene csempészés, csalás és más bûncselekmények gyanúja miatt (jogerõs ítélet azonban a fellelhetõ bírósági hírek szerint még nem született az ügyében). Eltûnt Simicska mellõl a 90-es évek elején még több cégben vele együtt feltûnõ, a Bibó szakkollégiumban egy alsóbb évfolyamba járó Kövér Szilárd (a jelenlegi parlamenti elnök, Kövér László testvére) is, bár egy akkori fideszes tisztviselõ szerint õ egyébként sem volt "hangadó".

Varga Tamás egy 2005-ös képen
Ugyancsak Simicska környezetéhez tartozott a Kövér Szilárddal egy évfolyamba járó Gyõri Tibor, aki 1995 és 2002 között a Mahir vezérigazgatója volt, jelenleg azonban nem visel semmilyen komolyabb céges tisztséget. Egy vele munkakapcsolatban álló forrás szerint Gyõri ugyan néha elejt olyan megjegyzéseket, hogy "találkoztam Lajossal", de nincs már szorosabb viszonya Simicskával. Gyõri ugyanakkor így is a hatalom közelében maradt, egyike a miniszterelnök személyes tanácsadóinak, és a forrás szerint ebben a minõségében "bizalmi ügyeket" intéz. "Például ha egy magát fontosnak érzõ ember ír egy levelet a miniszterelnöknek valamilyen javaslattal, akkor Orbán õt kéri meg, hogy járjon utána, meg lehet-e ezt valósítani" - magyarázta a Gyõrit ismerõ forrás, hozzátéve, hogy a tanácsadónak látványosan jó a kapcsolata a miniszterelnökkel. "Egyszer sétáltam Tiborral a parlamentben, és arra járt a miniszterelnök is. Szokás szerint százhússzal rohant, nagy kísérettel, de amikor meglátta Tibort, megállt az egész pereputtyával. Kezet fogott vele, és kérdezte tõle, hogy mi a helyzet, pedig akárkinek nem szokott megállni" - idézte fel a forrás.
"Vége lesz annak, hogy százalékokkal húzzák le a cégeket"
A régi társak háttérbe vonulásával párhuzamosan érkeztek azonban új emberek is, akik közül a legmeghatározóbb szereplõvé Nyerges Zsolt, az egykor ügyvédként dolgozó üzletember vált. Õ az elsõ Fidesz-kormány idején tûnt fel, amikor 2001-ben kinevezték a Dunaferr igazgatósági tagjává, majd késõbb a háttérbõl segítette a Közgép felépítését, ahol tavaly június óta hivatalosan is betölti az elnöki posztot. Nyerges Szolnokról érkezett, amely az elsõ fideszes vezetésû önkormányzatok közé tartozott, így egyfajta bázist is jelentett a párt számára, és kormányra kerülve mindkét alkalommal érkeztek onnan vezetõk fontos tisztségekbe (például a Magyar Villamos Mûvek mostani vezetõje, Baji Csaba).
Sokáig nem is volt közvetlenül kimutatható üzleti kapcsolat Simicska és Nyerges között, 2010-ben azonban alapítottak egy céget Svájcban (ez azóta érdemi tevékenység nélkül megszûnt), illetve közös érdekeltségükbe került a közterületi reklámpiacon erõs pozícióval - és számos állami megrendeléssel - rendelkezõ Publimont Kft. A hivatalos cégadatokból ennél többet nem is lehet kikövetkeztetni a két üzletember kapcsolatáról, a kettejük viszonyát ismerõk szerint azonban a felállás úgy néz ki, hogy Simicska a stratéga, Nyerges pedig az operatív dolgokért felel. Ez passzol a kettejük természetéhez is, mert ugyan Simicskához hasonlóan Nyerges sem nyilatkozik soha az üzleti ügyeirõl, rá kevésbé jellemzõ, hogy rejtõzködne a nyilvánosság elõl. Az ismerõi szerint általában jó kedélyû, gyakran viccelõdõ üzletember szintén szokott tárgyalásokat folytatni a Mahir Radóc utcai központjában, de sok találkozót tart a BAH-csomópontnál található Novotel szálloda bárjában is.

Nyerges Zsolt
A negyvenes éveiben járó, a Figyelõben róla megjelent portré szerint fiatalabb korában vízilabdázó Nyerges kiválóan beszél angolul, és ismerõi szerint büszke arra, hogy ügyvédként multinacionális cégeknek dolgozva tanult bele az üzleti életbe. A kormányváltás elõtti években többször tárgyalt állami cégek akkori vezetõivel, és ezekben a beszélgetésekben jelezte azt is, hogy számára idegen az a gyakorlat, amely a szocialista kormányok alatt jellemezte a politika és a gazdaság kapcsolatát. Ahogy az az [origo] egy 2009-es cikkébõl is kiderült, az állami megbízások esetében általánossá vált az, hogy a nyertes cégek felé elvárás volt, hogy valamilyen szívességet tegyenek a politikai szereplõknek. Ez nem szükségszerûen azt jelentette, hogy közvetlenül pénzt kellett juttatni bárkinek is, helyette ugyanis ennél kifinomultabb technikákat alkalmaztak: például a nyertes vállalkozásnak szerzõdést kellett kötnie olyan cégekkel, amelyeket a politikai szereplõk jelöltek ki, és õk ezen keresztül jutottak forrásokhoz.
Az egyik állami cég akkori vezetõjével folytatott beszélgetéseinek részleteit ismerõ forrás szerint Nyerges a választások elõtt néhány hónappal jelezte, hogy õk nem fognak ilyen technikákhoz folyamodni. "Kimondta azt, hogy vége lesz annak, hogy százalékokkal húzzák le a cégeket" - idézte fel a forrás, aki szerint Nyerges tett egy olyan megjegyzést is, amely rímelt a fideszes körökben már tíz évvel korábban megfogalmazódott célokra. Hozzátette ugyanis, az õ tervük az, hogy valódi tevékenységet végzõ, hatékonyan mûködõ cégeket építenek, és így válnak erõs gazdasági szereplõvé.
Ez a kiterjedt építkezés az erõs médiapiaci és építõipari cégeket látva már a választások elõtt kezdett beérni, azóta pedig még látványosabb az erõsödés, és egy õsfideszesnek számító parlamenti képviselõ szerint ez jelentõs változást hozott a Fidesz pozíciójában is. "A tartós uralomhoz három dolog kell: pártszervezet, pénz és média. 2006-ig, de talán 2010-ig is az volt a feltevésünk, hogy pénzben és médiában nem tudunk versenyezni, és ezért is hoztunk létre egy olyan pártszervezetet, amely talán a leghatékonyabb Európában" - magyarázta egy tavaly õszi háttérbeszélgetésen a politikus, hozzátéve, hogy most már más a helyzet, és nemcsak erõs szervezettel rendelkeznek, hanem "talán megvan a másik kettõ is".
Építkezés a médiában
A Fidesz történetét végigkísérte a médiával való ellentmondásos viszony. A rendszerváltás idején ugyan általában barátságosan viszonyult a sajtó nagy része a Fideszhez, ez az elsõ parlamenti ciklus közben megváltozott. "A székházügy kirobbanása után érzékeltük, hogy kritikusan viszonyult hozzánk a szoclib sajtó" - idézte fel egy akkori vezetõ fideszes politikus tanácsadója, hozzátéve, hogy emiatt erõsödött a párt vezetésében az a szándék, hogy saját médiahátteret építsen ki. Az 1994-es privatizációja után a Fidesz környezetébe került Mahir egy idõre meg is szerezte a többségi állami tulajdonban lévõ Hírlapkiadótól a Magyar Nemzet kiadási jogát, de ezt végül fél év után - az akkori szocialista kormány nyomására - kénytelen volt visszaadni. Hat évvel késõbb, 2000 tavaszán ugyanakkor újra a Mahir tulajdonába került a Magyar Nemzet, és akkor össze is vonták a cég által tulajdonolt Napi Magyarországgal. Ezzel egy erõs, a Fidesz-kormányt támogató lap jött létre.
A 2002-es választási vereség okait a Fidesz politikusai részben ismét a szerintük gyenge médiaháttérre vezették vissza, így megújult lendülettel kezdtek további építkezésbe. 2002 decemberében el is indult a Hír TV az Orbán-kormány szóvivõjének, Borókai Gábornak a vezetésével, és ugyan akkor még a tulajdonosokról csak annyit árult el a csatorna vezetése, hogy "magyar szálloda- és vendéglátó-ipari befektetõk állnak" a televízió mögött, 2004-tõl már megjelent a cégben a Magyar Nemzet kiadójában is tulajdonrésszel rendelkezõ Pro Aurum Vagyonkezelõ.
Más szálon indult a mára szintén komoly médiapiaci szereplõvé vált Infocenter története. A Fidesz alapítóit még a nyolcvanas évekbõl ismerõ Fellegi Tamás üzletember által alapított cég 2009-ben vásárolta meg az elsõ Orbán-kormány által elindított Heti Válasz nevû hetilapot. Az Infocenter a Nyerges Zsolt által tulajdonolt Advenio nevû céggel együtt sikerrel szerepelt a 2009 õszén lebonyolított frekvenciapályázaton, és elindították a Class FM nevû rádiót. Miután Fellegi Tamás felkérést kapott a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium élére 2010 tavaszán, Nyerges Zsolt vette át tulajdonrészének túlnyomó részét az Infocenterben, amelynek érdekeltségei közé tartozik a Lánchíd Rádió is.

A cikksorozat második részében bemutatjuk a további építkezést, illetve hogy mi köze volt a Fideszhez kötõdõ gazdasági érdekcsoportnak a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium körül kirobbant konfliktusokhoz, és milyen szerepe volt ezeknek abban, hogy tavaly decemberben távozott posztjáról Fellegi Tamás miniszter.
Link