Posta Imre weboldala

Az orosz-lengyel közeledés és Közép-Európa
Irta: Olvaso - Datum: 2012. March 13. 11:09:27

Teljes hir

Legfontosabb külföldi támogatóját veszítheti el az Orbán-kormány
Az utóbbi idõben egyre többet hallani Oroszország és Lengyelország megbékélésérõl, magas szintû találkozókról. Európa válságában gazdasági szempontból is felértékelõdött egymás szemében a két történelmi ellenség, a német-orosz kapcsolatok javulásával párhuzamosan pedig mind a lengyel kormány, mind pedig a lakosság egyre pozitívabban látja a szomszédokkal való együttmûködés lehetõségét. Mi motiválja a közeledést és mit jelent ez a gyakorlatban Magyarország és Közép-Európa számára?

Az utóbbi idõben sok szó esik arról, hogy Lengyelország, Európa egyik legpotensebb gazdaságaként, egyre inkább a nagyokkal kíván játszani és az Európai Uniós ügyek alakításában is fontosabb szerepet igyekszik kiharcolni magának. Donald Tusk kormánya a pragmatizmus jegyében az ország régi ellenségeivel is szívesen együttmûködik, ha ebben hasznot lát Lengyelország számára. A németekkel való kooperáció már 2007 óta fokozódó jelentõséggel bír, a történelmi mumusnak számító Oroszországgal azonban csak az elmúlt két-három évben indult meg a közeledés, ami a szmolenszki katasztrófa után vált egészen nyilvánvalóvá.
Kattintson és nézzen szét Oroszországban!

Hazaárulás vagy pragmatizmus?

Az egyébként magát jobbközépnek valló kormányt a jobboldalról rengeteg támadás érte, éri, amiért éppen Németországgal és Oroszországgal igyekszik a legjobb kapcsolatot kialakítani. A legnagyobb ellenzéki párt vezetõje odáig ment, hogy kijelentse, Tusk miniszterelnök orosz-német gyarmattá teszi hazáját.

A gazdasági – politikai ésszerûség azonban jelenleg azt diktálja, hogy Lengyelország minél jobb kapcsolatokat ápoljon a környezõ nagyhatalmakkal. Németország messze a legjelentõsebb kereskedelmi partner, valamint az EU elsõszámú nettó befizetõjeként a kohéziós támogatásokon keresztül a lengyel infrastrukturális beruházások finanszírozója. Oroszországból érkezik a lengyel földgáz kilencven százaléka, ráadásul friss tõkét jelenthet az orosz állami és magánvagyon (bár a kettõ elválasztása nem minden esetben egyszerû) a bukdácsoló európai gazdaság zöld szigeteként számon tartott Lengyelország számára.

Mindezek mellett Németország is egyre szorosabb kapcsolatba kerül Oroszországgal. Ennek oka egyrészt az energiafüggõség (amelynek a nemrégiben átadott Északi Áramlat gázvezeték ékes példája), valamint az, hogy a német kormány gazdasági világhatalomként ugyan nyomást gyakorolhat, katonaiként azonban semmiképpen sem. Németországnak tehát érdekében áll a jó orosz kapcsolat kialakítása, ebben pedig az egyébként is a németekkel minden áron egy ligába törekvõ lengyel kormány támogatását is maga mellett tudhatja.

Mint a lentiekbõl kiderül majd, ez a közeledés egyben azt is jelenti, hogy Lengyelország új külpolitikai prioritása a régióbeli kooperációt is háttérbe szorítja, valamint az orosz figyelmet és tõkét is elvonhatja a többi közép-európai országtól.

Szmolenszk, a változás szimbóluma

2007 elõtt Lengyelország még minden eszközzel blokkolta Oroszország WTO-tagságát, az orosz vezetés két évig embargó alatt tartotta a lengyel húsárúkat, Lengyelország Litvániával együtt az az EU-tagállam volt, amelyik leginkább ellenezte a stratégiai partnerség kialakítását. Az elmúlt három évben aztán megkétszerezõdött a két ország közti kereskedelem, egyedül a tavalyi évben 25 százalékkal emelkedett annak volumene.

Ez a változás diplomáciai szinten a szmolenszki katasztrófa után vált jól láthatóvá, amikor a lengyel elnök és 95 másik vezetõ lengyel személyiség hunyt el légibalesetben a katyni tömeggyilkosság megemlékezésére sietve. Oroszország és Putyin ekkor ritkán látható, együttérzõ és emberi arcát mutatta meg, annak ellenére, hogy a hibát késõbb teljes egészében a lengyel oldalra hárították. A gesztusok sora azonban nem ekkor indult meg, ez csak jól láthatóvá tette a mindkét oldalon már korábban is meglévõ politikai akaratot az együttmûködésre. Putyin például az elsõ orosz miniszterelnök volt, aki részt vett a katyni áldozatokról való megemlékezésen. Sokkal inkább arról van szó, hogy a felek kihasználták a sajnálatos eseményeket arra, hogy a lengyel lakosság szemében elfogadhatóvá tegyék az alakulóban lévõ együttmûködést. Putyin cikke az egyik legnagyobb lengyel napilapban, a Gazeta Wyborcza-ban, a közvéleménykutatások szerint egyértelmûen pozitív fogadtatásra talált és sokakban szimpátiát ébresztett.

Bár természetesen a lengyelek többsége továbbra is óvatosan tekint Oroszországra, érdemes megjegyezni, hogy már a történtek elõtt is úgy vélte a lakosság, hogy lehetséges a jó kapcsolat kialakítása az oroszokkal. Az utóbbi évtized folyamán folyamatosan az emberek 60-70 százaléka vélekedett így, míg csupán 25 százalékuk gondolta ezt lehetetlennek. Az aktuális kapcsolatok megítélése azonban Szmolenszk után ugrott meg: 5-10 százalék helyett már 20 százalék vélte úgy, hogy a kapcsolatok jelenlegi szintje is szoros együttmûködést mutat. 48 százalék szerint a katasztrófa javított a helyzeten, míg csupán 5 százalék szerint rontott azon. A megkérdezettek 77 százaléka elégedett volt az orosz hatóságok reakciójával, 85 százalék pedig az orosz emberekével. Ez azt is jól mutatja, hogy az ellenzéki PiS (Jog és Igazságosság) által folytatott oroszellenes retorika miért nem tudott sikeres lenni hosszú távon.
Kattintson a képre és utazzon át Lengyelországon a Balti-tenger felé!

Közép-európai verseny

Az orosz kapcsolatok egész Közép-Európában felértékelõdtek az utóbbi években. A térség gyakorlatilag minden országa a „vasúti selyemútért” versenyez, ami nem csak Oroszországgal, de Kínával is szárazföldi összeköttetést teremtene, ezáltal logisztikai központtá téve az adott országot. Ráadásul ez minden esetben a veszteséges és nagy adósságot görgetõ állami vállalat jó pénzért történõ privatizálásával és a vasúti rendszer külföldi pénzbõl való felújításával járna együtt (még akkor is, ha ez az orosz befektetés esetében széles nyomtávú vasutat jelentene). Ez a pozíció pedig mind az Európai Unió, mind pedig Oroszország felé megnövelné az adott ország jelentõségét, ami az egyébként meglehetõsen önkényes és korántsem egységes orosz gáz-és olajárszabás szempontjából is jó pozíciókat biztosíthatna az orosz energiaforrásoktól függõ államoknak.

Azt, hogy Lengyelország képes lesz-e elhalászni ezeket a lehetõségeket a régióbeli versenytársak orra elõl, még kérdéses. Az azonban egyértelmû, hogy a kormány pragmatista külpolitikája és a Szmolenszk teremtette közhangulat kihasználása egy jelentõs elõnyhöz juttatta Lengyelországot: a történelmileg leginkább oroszellenes társadalommal sikerült elfogadtatni a 2007-et követõ fordulatot, így a kormány már a politikai veszteség veszélye nélkül tárgyalhat az oroszokkal, többek között az állami tehervasút, a PKP Cargo eladásáról. Európa második legnagyobb ilyen vállalata orosz szempontból is biztos befektetésnek számít, ráadásul a múlt heti vonatkatasztrófa után még inkább elfogadják a lengyelek a külföldi tõke bevonásának szükségességét.

Ezzel szemben a vasúti csomópont szerepére elõször kiszemelt (és a konkrét tervek aláírásáig is eljutó) Szlovákiában már korántsem ilyen egyszerû a lakosság támogatásának megszerzése. Az egyeztetések óta gyakorlatilag folyamatos vita tárgyát képezi az elképzelés, ráadásul a jelenlegi választások ismét bizonytalanná teszik az együttmûködés alakulását.

Egybeesõ gazdasági és politikai érdekek

Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy a fentieken felül mi az, ami döntõ szempont lehet a versenyben.
Tusk és Putyin: Mindenki jól jár?

Nem szabad elfelejteni, hogy Lengyelországban jelenleg a költségvetés stabilizálása és az utóbbi években megugró államadósság visszaszorítása az elsõszámú kormányzati szándék. Ez pedig a továbbra is jelentõs állami szektor egy részének privatizálását is jelenti. Bár a privatizációs tervek néhány esetben felfüggesztõdtek, erre csak azért került sor, mert a kormány egyelõre nincsen kényszerhelyzetben, és igyekszik feljebb srófolni az árat. Az orosz (sok esetben állami) befektetõk is tisztában vannak ezzel, valamint azzal is, hogy a jelenlegi európai forráshiány miatt még így is áron alul szerezhetik meg ezeket a vállalatokat. A vasút mellett különösen fontos lehet az energiaszektorban is küszöbön álló kiárusítás. A Lotos, a PGE és Tauron olajfinomítók is gazdára várnak, míg a PKN Orlen a Litvániában nemrég megszerzett Mazeikiai finomítótól szabadulna. Lengyel szempontból ez az infrastruktúra fejlesztését és olcsóbb orosz olajt vonna magával, Oroszország számára pedig növekvõ befolyást jelentene, ráadásul ezzel az orosz medve betenné a lábát az EU ajtaján.

Ezzel pedig elérkeztünk a következõ fontos szemponthoz. Természetesen az Unió feszült figyelemmel és gyanakvással követi az orosz terveket, így a legjobb lehetõség a terjeszkedésre az EU ügyeletes jófiújának számító Lengyelország, ahol kevesebb akadályba és uniós kifogásba ütköznek a tervezett befektetések, mint mondjuk a figyelem középpontjába kerülõ Magyarországon. Ráadásul az utóbbi idõben a német-orosz energiaprojektek is szaporodnak, az atomenergia területén is. Ez az oroszok számára is létfontosságú, hiszen szükség van a német szakértelemre az oroszországi modernizációhoz. Így folyamatosan épül ki a kölcsönös függés rendszere, mint biztonságpolitikai garancia. Ebbõl a szempontból pedig elõnyösebb Oroszország számára a lengyelek bevonása, mintsem egy a németekkel jó kapcsolatot ápoló és ott az orosz befolyás ellen lobbizó Lengyelország. Arról nem is beszélve, hogy az épülõ LNG (folyékony földgáz) terminál, ami messze a legnagyobb lesz Közép-Európában, tovább növelhetné Lengyelország fontosságát Oroszország, valamint a régió többi országa irányában is.

Mindezeken túl Lengyelország önmagában is jelentõs piacot jelent (például az éppen európai befolyását építõ Szberbank számára), ráadásul Németországgal is közvetlen összeköttetést biztosít. A nemzetközi logisztikai központ és vasúti átrakó szempontjából az ország domborzati viszonyai kedvezõbbek, mint Szlovákiában, ráadásul itt egészen az alsó-sziléziai iparvidékig már eleve széles nyomtávú sínek üzemelnek.

Lengyelország továbbra is ráutalt a külföldi tõkére, az Európai Uniós források azonban elõbb-utóbb (a jelenlegi helyzetben inkább elõbb) apadni fognak, minden lengyel lobbi ellenére, így más lehetõségek után kell nézni. Ebbõl a szempontból az orosz tõke életszerû alternatíva, fõleg, ha ez a kínai lehetõségekkel kézenfogva érkezik. Oroszország számára pedig a lengyel piac a mostani világgazdaságban talán a legbiztosabb befektetést jelenti, aminek a vonzerejét tovább növeli a földrajzi közelség és a lengyel szükség miatti relatív olcsóság.

Arra is elõször van példa a lengyel történelemben, hogy az ország egyszerre tartson kapcsolatot Németországgal, az Egyesült Államokkal és Oroszországgal. A kormány pedig tudatosan próbál lehetõségeihez mérten egyensúlyozni. Ezért számít Lengyelország a katonai biztonság egyik európai szószólójának. Sürgeti a visegrádi és a a weimari harccsoport felállítását is, valamint az amerikai rakéták lengyelországi telepítését. Azonban még ez sem rontotta az orosz kapcsolatokat számottevõen, hiszen Oroszországnak ezáltal csak még inkább érdekévé vált a gazdasági befolyás erõsítése Lengyelországban, amely így mindkét oldal számára egyfajta biztonsági garanciaként is szolgál.

Kattintson és tekintse meg a lengyel hadsereg fegyverzetét!

Az egyetlen ütközõpont a lengyel kormány által (is) propagált Keleti Partnerség lehetne, ami Oroszország érdekszféráját sértené, elsõsorban Ukrajna esetében. A kezdeményezés jelenlegi állapotában azonban semmiféle veszélyt nem jelent Putyinék számára, hiszen az EU-tagság, de még a valós szoros együttmûködés is csak távoli délibáb jelen pillanatban.

Lengyelország tehát gyakorlatilag minden szempontból helyzeti elõnyben van a régiós versenyben, így még azt is megengedheti magának, hogy elõnyösebb tárgyalási pozícióért manõverezzen. A privatizáció terén nem adja olcsón magát, a Szberbank befektetései esetében pedig feltételeket állít az orosz befolyásolás mérséklése céljából. Eközben Németországon át importálja az orosz gázt, 15 százalékkal olcsóbban, választott bíróság elé viszi a Gazpromot az egyenlõtlen feltételek miatt, vagyis minden lehetõséget kihasznál helyzete javítására. Persze mindez nehezen lenne elképzelhetõ német támogatás nélkül. Ennek ellenére Tusk és Putyin az elsõk között gratuláltak egymásnak a lengyelországi parlamenti, majd az orosz elnökválasztást követõen. Tusk nem vitatta a választások tisztaságát, ehelyett Moszkvában kijelentette, párbeszédre van szükség Moszkvával, „úgy, ahogyan van”.

A lengyel-orosz kapcsolatok rohamos javulása nem a romantikus történelmi megbékélésrõl, hanem az érdekpolitizálásról szól. Ennek következménye az is, hogy az együttmûködés nem csupán szép szavakból áll, hanem valós gazdasági haszonból mindkét oldalon, a lengyel kormány pedig egyelõre ügyesen alkalmazkodik a világgazdasági és világpolitikai folyamatokhoz. Persze lehet mondani, hogy szerencsés helyzetben vannak, hiszen minden adott ahhoz, hogy õk szakítsanak igazi hasznot az orosz terjeszkedésbõl, és ne a közép-európai versenytársak, de nem szabad elfelejteni, hogy mindez (jelentõs) részben az elmúlt négy-öt év tudatos külpolitikájának köszönhetõ. A kormány a Realpolitik képviselõje, mert megtanulták, hogy sem a szép szavak, sem pedig az agresszív retorika nem jelent garanciát arra, hogy az ország ne váljon a nagyhatalmak játszóterévé. Fõleg nem Oroszország esetében.
Link