Posta Imre weboldala

Pénz és nosztalgia hajtja az egykor pusztító pécsi uránbányák újranyitását
Irta: Olvaso - Datum: 2012. March 26. 09:12:15

Teljes hir

Egy újabb hõskorszak eljövetelében bíznak az 1997-es üzembezárás után magukra hagyott mecseki bányásztelepek lakói: egy ausztrál cég 3-5 éven belül a termelés újraindítását tervezi 500 új állást és 100 milliós helyi adót ígérve. Miközben a WildHorse gõzerõvel folytatja a kutatásokat, az állam milliárdokat költ a régi uránbánya után maradt károk elhárítására, a leszázalékolt bányászok körében pedig pusztít a rák. Riport a mecseki ércbányászok álmairól.

„Ha itt felmegy bármelyik dombra egy mérõmûszerrel, akkor ki fog lõni a mutató, az egész falu sugárzik” – mutat körbe Orsós György a Kõvágószõlõs körül elterülõ, ma már fûvel, fával benõtt zagytárózókra, melyeket még a szovjet segítséggel felfutatott mecseki uránbányák hagytak hátra. Bár 1997-ben az utolsó aknát, a régi bejáratokat is lezárták (bányászati szakszóval: betömedékelték), a Pécstõl pár kilométerre található község még jó ideig magán viseli az uránkitermelés nyomait: az átlagosnál nagyobb a háttérsugárzás, magas a rákbetegek száma, a bányásztelepen dologtalan emberek kóvályognak.
A hatvanas években felhúzott lakótömbök között üldögélõk szerint az egykori bányászok közül már kevesen élnek, sokakat elvitt a tüdõrák. Ennek ellenére egyetlen embert nem találtunk, aki ne õrült volna a hírnek, hogy rövidesen új bánya nyílik a környéken. Kõvágószõlõs és a baranyai megyeszékhely nyugati városrészében, Uránvárosban élõk nosztalgiával gondolnak a „nagy idõkre”, amikor a 800-1000 méter mélyen dolgozó vájárok voltak Pécs hõsei. Emléküket ma is õrzi a régi bányavállalat székháza elõtt álló, krómacélból készült szocreál szobor: az Ércbányász.
Pont tíz évvel a bányák bezárása után jelent meg a térségben az ausztrál WildHorse Energy Ltd. nevû cég, amely bejelentette, mivel kifizetõdõnek tartja, újra akarja indítani az urán kitermelését. Több próbafúrás és több mint egymilliárd forintba kerülõ kutatás után idén februárban a társaság megállapodást kötött az állami tulajdonban lévõ Mecsek-Öko és a Mecsekérc Zrt.-vel, az egykori szocialista bányavállalat jogutódjaival a kutatások folytatásáról. A tervek szerint a jövõben közös céget hoznak majd létre, amely több tízmillió tonna urán felhozatalára szerezhet jogosultságot.
„Lélegzetvételnyi levegõhöz jutnánk”
„Minden héten kétszer elvittem a feleségem az Olympiába vacsorázni, ma ki kell számolnom, hány sóskiflit tudok megvenni. Igazi úr voltam, ma egy senki” – nosztalgiázik az egyik kõvágószõlõsi kocsma elõtt sörözgetõ Peregi József, aki 12 évet húzott le a 3-as üzem járataiban. Az idõk változnak, a legendás étterem szocreál épületében ma egy fitness-terem és egy bútorbolt mûködik. Peregi azt mondja, eszébe sem jutott volna szénbányásznak állni, de az urántermelés más volt, a legmodernebb gépekkel dolgoztak és Pick szalámit kaptak ebédre.

A hõskorszak emlékmûve: az alumínium Ércbányász
Fotó: Túry Gergely
A 2-es üzembe 18 évesen elõször leereszkedõ Dörömbözõ Gyula úgy tudja, már senki nem él a régi brigádjából. A vájár apja 44 évesen halt meg, a szintén bányász öccse tüdõkezelésre jár, õt leszázalékolták, vállalatnál egykor lakatosként dolgozó Orsós pedig azt mondja, a családjában több rákbeteg is van. „Nem volt védõruhánk, sokszor félmeztelenül fejtettünk az 50-60 fokos melegben, amikor feljöttem, csak úgy kattogott a mûszer, ha rám tették” – mondja Dörömbözõ, aki Peregihez hasonlóan újból lemenne a tárnákba, ha újranyitják a bányát.
„Abszurd, felfoghatatlan számomra ez a nosztalgia” – mondja a belgyógyász Hegedûs Gyula. A WildHorse tervezett beruházása ellen tiltakozó Élhetõ Bátaszékért Egyesület vezetõje többször próbált utána járni, hogy az egykori uránbányászok körében milyen a rákos megbetegedések aránya, de tudomása szerint nincsenek erre vonatkozó friss statisztikák, adatok. Viszont tapasztalatból tudja, hogy sokan közülük daganatos betegségben szenvednek, nagyon sokan már meg is haltak.
„Ha újranyít a bánya, azt mondanám a fiataloknak, menjenek a tárnába, mert nincs semmi munka, csak a rendõrkocsi jár folyton erre, mert állandó a balhé. Egy lélegzetvételnyi levegõhöz jutnánk” – mondja Orsós.
Titkosított vizsgálat
„Figyelmezettek ugyan, amikor beálltunk, hogy vannak egészségügyi kockázatok, hogy sugárzás ér majd minket, de arról senki nem beszélt, hogy rákot fogunk kapni” - mondta Talló Zoltán, a Béke Bányászegyesület elnöke, aki 1982-ben kezdett az 3-as üzemben. 1983-ban az állam is érzékelte a problémákat, ezért egy cseh orvoscsoport készített egy átfogó vizsgálatot a mecseki bányászok körében, ám az eredményeket titkosították. A rendszerváltás után az adatok a pécsi önkormányzathoz kerültek – miután a bányabezárásokkal egy idõben megszûnt az Urán Egészségügyi Szolgálat –, ám Szemán István, az egyesület korábbi alelnöke szerint az egyesület évek óta eredménytelenül kéri a várost, hogy tegye közzé a dokumentációt. “Nem merünk orvoshoz menni, nehogy valamit találjanak” - kesergett a hvg.hu-nak Szemán.
A Magyar Tudományos Akadémia egyik bizottsága 1998 és 2008 készített egy követéses egészségvizsgálatot, melynek keretében több száz bányászt küldtek citogenetikai és onkológiai szûrésre. Az eredményeket összefoglaló, a Béke Egyesület honlapján megtalálható tanulmány szerint a bányászok jelentõs hányada igen fiatalon, 40-50 évesen kapott tüdõrákot, amibe rövidesen bele is halt. A jelentés szerint 1981-2006 között 362 mecseki uránbányászt vitt el csak a tüdõrák – összehasonlításképp: 2012-ben a tízmilliós Magyarországon 8500-an haltak meg ebben a betegségben (ezen a téren hazánk egyébként világelsõ).
„Az uránbányászok citogenetikai pozitivitása (potenciális rákos elfajulás gyakoriságának növekedése) a földalatti munka befejezését követõen évekkel késõbb is fennáll még, daganatos fenyegetettségük évekkel késõbb is jelentõs. A tüdõrákban elhunyt uránbányászok aránya jelentõsen haladja meg a lakosságét Baranya megyéhez viszonyítva is, elhalálozásuk a lakosságénál jelentõsen korábban következett be” - olvasható a vizsgálat összefoglalójában.
Tõr fel a sugárzó víz
A magyar állam ma is évente több százmilliót költ a természeti károk enyhítésére. A romok eltakarítása, az úgynevezett rekultiváció hivatalosan már négy évvel ezelõtt befejezõdött, a feladatot végzõ Mecsek-Öko ügyvezetõ igazgatója, Berta Zsolt a hvg.hu-nak azt mondta, 1998 és 2008 a központi költségvetés 20,7 milliárdot költött erre a célra.
Befedték és szigetelték a több száz hektáron elterülõ meddõhányókat, lezárták az aknákat, kiépítették a feltörõ vizet szivattyúzó, elvezetõ és megtisztító vezetékrendszert, a sugárzást növekedését jelzõ számítógépes figyelõrendszert. A régi tárózókat 1,5 méter vastag földel takarták be, sok helyütt teljesen lecserélték a talajt, 2,4 millió köbméter földet szórtak szét.

Dörömbözõ Gyula és Peregi József - retróhangulat a bányásztelepen
Fotó: Túry Gergely
Ám az 1957 és 1997 közötti uránbányászat utóhatásait az igazgató szerint még legalább 30 éven keresztül kezelni kell, ami további 13 milliárdba kerül majd. „Az úgy hagyott járatokat most tölti fel a leszívárgó vagy feltörõ víz, ami kioldja az uránt. 2015 körül emelkedik meg annyira a szint, hogy a mostani mennyiség többszörösét kell majd megtisztítani” – mondja a bányavállaltnál 1974 óta dolgozó Demkó László, a Mecsek-Öko üzemvezetõ-helyettese. A folyamatos szûrés és a 24 órás monitorozás nélkül félõ, hogy szennyezõ anyag kerülhet át a régi bányáktól nem messze található, földalatti pécsi ivóvíz-készletbe.
„Hiba volt bezárni”
Ha 2-3 éven belül telítõdnek az aknák, akkor a Mecsek-Öko víztisztító kapacitását is jelentõsen meg kell növelni – számol a jövõbeni kockázatokkal Demkó. A most feltörõ víz szennyezettségére utal, hogy az állami cég évente 2-3 tonna, a szûrés során keletkezõ uránt értékesít egy francia vállalatnak.
Az 1-es számú, azaz elsõként megnyitott – és még 1968-ban lezárt – akna bejáratánál most is egy Sugárveszély feliratú tábla van kiragasztva. Demkó szerint a felirat arra utal, hogy radon törhet ki, a sugárzó gázt nem jó belélegezni. A veszélyekrõl, az átlagosnál magasabb sugárzásról a víztisztítótól párszáz méterre lakó kõvágószõlõsiek is tudnak.
Ennek ellenére képtelenek levetkõzni a nosztalgiájukat. Dörömbözõ Gyula arról beszél, hogy telefonszerelõként alig keresett többet, ezer forintnál, amikor leszerzõdött a bányával, 8500-as fizetést húzott, túlórával, pótlékokkal néha 12 ezret. Peregi József szerint õrülnének a gyerekei, ha úgy élhetnének, ahogy õ az 1970-1980-as években, sõt, most is lemenne a bányába – ha nem is fejteni, de tanítani a fiatalokat. Orsós azt mondja, a szovjet idõknek vége, abban bízik, hogy az EU biztosan nem engedi meg a környezetszennyezést, az új bánya szerinte „atombiztos lesz”.

Az 1-es üzem lejárata - ennyi maradt a szocialista nagyvállalatból
Fotó: Túry Gergely
Még a rekultiváció okozta gondokat ismerõ szakemberek is nosztalgiával gondolnak vissza az 1997 elõtti idõszakra. Berta és Demkó is arról beszél, hogy a mecseki uránbányászat speciális körülményei miatt a mûvelés 40 éve alatt világszínvonalú technikákat, mûszereket kísérleteztek ki a vállalatnál, rengeteg szabadalmat jegyeztek be. A bányák bezárásával ez a szaktudás elenyészett, Pécsen a vájárképzés is megszûnt - a munka nélkül maradt bányászok többségét leszázalékolták vagy Spanyolországba mentek munkát keresni.
Volt olyan szakember, aki azt mondta a hvg.hu-nak, bár a kilencvenes években gazdaságtalan volt a kitermelés, hiba volt bezárni a bányákat, fejleszteni kellett volna a technológiát. Még a bezárás elõtt is folytak kísérletek, folyamatban volt az újabb üzemegy kialakítása, újabb lelõhelyeket kutattak fel. A WildHorse most ezen kutatási eredmények alapján akarja megnyítni a bányáját.
A sugárzó fénykor
„Az urán mennyisége a Földön sokkal jobban megsaccolható, mint a kõolajé vagy a földgázé, ahogy az is viszonylag pontosan prognosztizálható, hogy a meglévõ bányák mikor merülnek ki” – mondta a neve elhallgatását kérõ szakember. Õ nem tartja kizártnak, hogy az ausztrál tõzsdén jegyzett WildHorse is ezzel kalkulálva igyekszik megszerezni a kitermelési jogosultságokat a Mecsekben. (A szakember hangsúlyozva, hogy nem akar civilek és a WildHorse közötti vitába bekapcsolódni, kérte, hogy ne írjuk le a nevét.)
Az 1957-es bányanyitást is hasonló, hosszú távú számítások határozták meg: a fegyverkezési versenyt folytató Szovjetunió igyekezett minden uránlelõhelyet „lefoglalni”, még ha az érc alacsony hasadóanyag-tartalma miatt nem is volt gazdaságos a kitermelés. Eleinte nem Magyarországon végezték az érc dúsítását: a csillék tartalmát Geiger-Müller számlálóval a kezükben operátorok osztályozták, majd kiszállították a Szovjetunióba, ami tovább drágította a kitermelést. 1964-ben felépült a dúsítóüzem, ahol már elõ tudták állítani az 50 százalékos fémurán tartalmú terméket, a „sárga pogácsát”. Ám ezt még mindig nem tudta felhasználni az 1982-ben beindított paksi erõmû: ha újraindul a bányászat a Mecsekben, a „pogácsából” továbbra is külföldön készülne fûtõanyag, a kiszolgáltatottságunk nem szûnne meg.
Az uránbányászat – a szénbányászattal együtt – jelentõs hatással volt Pécsre: 1956 és 1974 között épült fel a 7300 lakást tartalmazó Uránváros, ahol ma is közel 25 ezren laknak. Egyes számítok szerint a mecseki bánya öt üzemegysége a 40 év alatt 21 ezer tonna fémuránt termelt, amihez ezerszer ennyi kõzetet kellett megmozgatni. Az uránkitermelõ üzemek a fénykorukban 8 ezer embert foglalkoztattak, a WildHorse eddig nyilvánosságra hozott tervei szerint 500 embernek adna állást.
Magyar erõmûbe magyar atomot
„A lakosság és a polgármesterek egy részének lelkesedése olyan nagy a munkahelyek és az adóbevételek, a rövidtávú elõnyök miatt, hogy jelenleg csak a környezetvédõk tartanak az új zagytározók megjelenésétõl. Pedig a WildHorse tervei körül rengeteg a kérdõjel” – mondja Peták Péter, az Istenkúti Közösségért Egyesület társelnöke, a korábban a Tubesre tervezett NATO-radar elleni tiltakozó mozgalom egyik szervezõje. Peták és Hegedûs Gyula szerint még mindig nem tudni, hogy milyen technológiával termelnek majd, pontosan hol, mennyi meddõ keletkezik, ahogy azt sem, hogyan semlegesítik.

A régi uránbányák elhelyezkedése Pécs nyugati szélén - itt termelne a WildHorse is
Fotó: Mecsek-Öko Zrt.
Az ausztrál cég nyilvánosságra került terveit 2007 óta tanulmányozó Hegedûs szerint az érc kitermelése 0,3 százalékos urántartalom alatt nem gazdaságos, márpedig a Mecsek alatt lévõ homokkõ ennek csak felét tartalmazza. Ez a bátaszéki orvos számításai szerint azt jelenti, hogy kétszer annyi ércet kell kitermelni, mint mondjuk Ausztráliában vagy Kazahsztánban, ami kétszer annyi meddõt jelenthet. A név nélkül nyilatkozó mérnök szerint a mecseki térségben 200-250 dolláros uránár alatt nem versenyképes a mélymûvelésû bányászat, most viszont 110-130 dollár az urán kilójának világpiaci ára.
A gazdaságossági szempontokkal a WildHorse Energy Hungary Kft. ügyvezetõje, Benkovics István szerint is számolni kell, rögtön hozzátéve, hogy az urán iránti kereslet változóban van, a jövõben várhatóan növekedni fog. Az 1990-es években a 25 dolláros fémár a 2000-es évek elején 300 fölé ugrott (aztán visszaesett a jelenlegi szintre – a szerk.), mint ahogy az ügyvezetõ szerint azt is érdemes figyelembe venni, hogy a paksi atomerõmû jelenlegi és bõvítendõ kapacitása fûtõanyagának külföldi gyártásához szükséges alapanyagot hazai termeléssel lehetne elõállítani.

A Mecsek-Öko laborja - a vízbõl nyerik ki az uránt
Fotó: Túry Gergely
3-5 éven belül nyílik a bánya
Benkovics – aki 1979 óta dolgozik a szakmában, korábban a Mecseki Ércbányászati Vállalat, majd annak jogutódja, a Mecsekérc Zrt. vezérigazgatója volt – azt mondja, az utóbbi években újraértékelték a korábbi uránércbányászat kutatási anyagait, eddig öt ellenõrzõ kutatófúrást mélyítettek és további 3, közel ezer méter mélységû kutatófúrás készül még a lelõhely megbízható behatárolása, minõsítése érdekében. Az így szerzett adatok, a hasonló lelõhelyek mûvelési ismeretei alapján, lehetséges majd az ügyvezetõ szerint a környezetvédelmi, gazdasági, mûszaki, biztonsági követelményeket kielégítõ megoldások kidolgozása. Az ügyvezetõ szerint össze sem lehet hasonlítani az 1997 elõtt alkalmazott szovjet és a mai modern eljárásokat, sem a kitermelés, az ércdúsítás, sem a felszíni létesítmények kivitelezése terén.
Mint megtudtuk, a WildHorse az eddigi kutatások alapján csakis a mélymûveléses termelést tartja elfogadhatónak a Mecsekben. Az ügyvezetõ szerint az új bánya két nyitópontja Kõvágószõlõs térségében, nagyrészt felhagyott üzemi területeken alakítható ki. Benkovics azt mondta, a régi bányatérségtõl keleti irányban, közel ezer méteres mélységben elhelyezkedõ 0,1 százalékos fémtartalmú érctestek kitermelése során minimalizálható a felszínre jutó kõzetmennyiség azzal, hogy már felszín alatt szétválogatják a feldolgozásra alkalmas és az értéktelen meddõ kõzetet, így szó sem lehet olyan hatalmas zagytárózókról, mint Verespatakon vagy Devecseren. A pécsi székhelyû társaság ügyvezetõje azt mondta, a felszíni területek minimális igénybevétele az egyik fõ elv a tanulmányok, a késõbbi tervek kidolgozásában.

A befalazott aknabejárat csillével - 1000 méter mélyre mentek
Fotó: Túry Gergely
„A kutatás jelenlegi szakaszában nem is érdemes ennél részletesebben belemenni mûszaki kérdésekbe, mert a további kutatások, vizsgálatok eredményétõl függ, milyen megoldásokkal célszerû számolni a föld alatti térségek kialakítása, a termelési módszerek, az ércdúsítás terén.” Benkovics szerint egyelõre azt sem lehet pontosan megmondani, mikor „lesz az elsõ kapavágás”: 2012-2016-ig érvényesek a kutatási engedélyeik, de a környezetvédelmi és a bányakapitánysági engedélyeztetések is idõigényes folyamatok. Becslése szerint ideális esetben 3-5 év múlva elindulhat a létesítmények kialakítása.
"Nem lesz szivárgás”
A legnagyobb nehézséget a mecseki lelõhelyeken az adja, hogy a homokkövekben található uránérc több rétegben és szintben, nem összefüggõen, hanem lencsés foltokban fordul elõ. Ugyanakkor a kõzet rendkívül kemény, így a modern, úgynevezett ISL-technológiát nehéz alkalmazni.
Ennek a módszernek az a lényege, hogy csöveket fúrnak le a lencsékig, majd kénsavat vagy kevésbé kártékony – ugyanakkor kevésbé hatékony – szódát fecskendeznek a mélybe, amely kioldja az uránt, amit egy másik csövön szívnának ki. Viszont nagyon mélyre nem lehet fúrni, a túl hosszú csövek könnyen eltömõdhetnek, eltörhetnek, ráadásul a mecseki kõzet nem elég laza ehhez a technikához, a mélybe lejutó oldószer pedig a környezetvédõk szerint veszélyezteti a felszín alatti vizeket. A WildHorse a nyugat-mecseki önkormányzatoknak készített 2008-as kiadványa szerint savat nem, csak szódát alkalmaznának, és az ISL csak Bátaszéken alkalmazható.
Így a Pécs melletti Jakabhegynél csak mélymûveléssel lehet a felszínre hozni az ércet. A lakossághoz is eljuttatott 2008-as tájékoztató szerint két hatalmas lejtõsakna futna a mélyben, melyen dömperek közlekednének. A meddõzagy nagy részét visszatömködnék a járatokba, a feldolgozó közvetlenül a bejáratnál lenne, a megõrölt kõzetbõl szódával oldanák ki az uránt. A zagytárózókban a WildHorse ígérete szerint már csak 20 százalékos nedvességû anyag kerülne, ami a cég szerint garantálja, hogy nem lesz szivárgást.
A tájékoztatóban az olvasható, hogy így a bányászat befejezése utáni rekultivációs költségek megfelezhetõk. A cég évi 1,2 millió tonna nyersércet akar kitermelni, és 100 milliós helyi adót ígér a településeknek.
A WildHorse azt állítja, nem használna „agresszív vegyi anyagokat”, igaz, a sugárzásról, a felszabaduló radongázról nincs semmiféle említés a tájékoztatójában.
„Lekerültünk a térképrõl”
„Nálunk a termelés azért vált egyre gazdaságtalanabbá, mert egyre mélyebbre kellett menni, egyre költségesebb volt a felszínre hozás, szellõztetés, hûtés, a meddõ elhelyezése és szigorodtak a környezetvédelmi elõírások is” – mondta a hvg.hu-nak egy neve elhallgatását kérõ, egykoron az állami bányavállalatnál dolgozó mérnök. Éppen ezért a bányavállalat kísérletezett a Dinnyeberkinél a kénsavas kioldással, és felmerült a felszíni kitermelés is, ahol a talaj közelében találtak ércet.
Demkó László a hvg.hu-nak azt mondta, az állam a rendszerváltás környékén azt a feltételt szabta, hogy bánya maximum 60 dollárért állítsa elõ az uránt és lássa el az állam atomerõmûvét. Mivel a világpiaci ár akkor rendkívül alacsony, 28-32 dollár volt – ebben az idõszakban dobták piacra a nagyhatalmak a fegyverkezéshez felhalmozott hasadóanyagot –, az állam a piaci ár kétszereséért vette meg Paksnak az uránt. A kilencvenes években egy ír befektetõ még gyõzködte az Antall-kormányt, hogy tartson ki, ám végül ez a cég is feladta, a bányászatot pedig leállították

A sárga pogácsa - aranyat ér a piacon
Fotó: Túry Gergely
„Az elmúlt évtizedekben teljesen leépült az infrastruktúra. A síneket felszedték, csilléket elvitték, a régi vájatokba már nem lehet bemenni. Mindent a nulláról kell kezdeni, aztán újabb 20-30 éves termelés után jöhet megint a milliárdokba kerülõ rekultiváció” – bírálta a tervezett beruházást Hegedûs Gyula. „A mai fejlett technológiával el lehet érni a 95 százalékos biztonságot, de kockázatmentes megoldás nincs. Érdemes azt az 5 százalékot nagyon alaposan megfontolni” – mondta a neve elhallgatását kérõ szakember.
A bátaszéki orvos nemrég egy tapasztalatszerzõ kirándulást szervezett a helyi polgármestereknek, civileknek a csehországi Strazba, ahol nemrég még mûködött egy uránbánya. „Láttunk olyan újonnan épített házakat, amelyeket a szennyezés miatt felvásárolt a cseh állam, csak ne lakjon ott senki” – mesélt a benyomásairól Hegedûs. „Hála istennek, Bátaszék lekerült a napirendrõl, az ausztrál cégtõl azt az információt kaptunk, hogy nálunk már nem terveznek semmit” – mondta a hvg.hu-nak Bognár Jenõ, a város polgármestere, akinek a strazi utazás után változott meg a véleménye a beruházásról.
Egy fûtõelem - 3730 tonna hulladék
A világ uránbányáiról, az atomenergiáról információkat gyûjtõ és rendszerezõ World Information Service on Energy honlapján található kalkulátor segíthet kiszámítani, hogy mennyi ércet kéne kitermelni – és eközben mennyi meddõ keletkezik – a mecseki mélymûvelési bányában ahhoz, hogy egy paksi fûtõelemet el lehessen készíteni.
Egy paksi fûtõelem 120 kilógramm, azaz 0,12 tonna urán-dioxidot tartalmaz. Bár a WildHorse még viszonylag keveset árult el a tervezett technológiáról, hogy pontosan miként képzeli a meddõ földalatti feldolgozását, majd visszatömködését, de a rendelkezésünkre álló adatok betáplálása után a kalkulátor szerint egy fûtõelemnyi sárga pogácsa megtermelése 2670 tonna meddõhulladékot, majd a kövezetõ munkafázisok 533 tonna szilárd, és ugyanennyi folyékony hulladékot eredményezne.
Link