Gond van megint
Irta: Olvaso - Datum: 2012. March 29. 10:16:04
Gond van megint. Mondhatnák ismét újabb rendkívüli probléma vetõdött fel. Most meg a Nemzeti Alaptanterv nem jó. Nagyon nem.
Teljes hir
Gond van megint. Mondhatnák ismét újabb rendkívüli probléma vetõdött fel.
Most meg a Nemzeti Alaptanterv nem jó.
Nagyon nem.
Olyannyira nem, hogy a Mazsihisz vezetõi, Dr. Feldmájer Péter elnök és
Zoltai Gusztáv ügyvezetõ igazgató, valamint Dr. Schõner Alfréd az
Országos Rabbiképzõ-Zsidó egyetem rektora levélben fordultak Hoffmann
Rózsa, oktatási államtitkárhoz, hogy legyen kedves és gondolja már át
a készülõ Nemzeti Alaptanterv (NAT) tematikáját, mivel abban szerintük
súlyos hiányosságok tapasztalhatók. [az eredeti hírért katt a linkre]
A honi vezérek ezért a NAT kiegészítésére szólítanak fel annak
érdekében, "hogy az iskolákban a magyar történelemhez kapcsolódóan, a
zsidóságról folyamatosan oktassanak, és ne csak az ókori Keletrõl,
illetve a Holokausztról". Feltétlenül szükségesnek tartják továbbá,
"hogy a zsidóság szerepérõl essen szó a honfoglalás, az Árpád házi
királyok, az új- és a legújabb kori magyar történelemben, külön
kiemelve pl. az emancipációt, a zsidók gazdasági szerepét a magyar
kapitalizmus, és a polgárosodás kialakulásában."
Azonban nem csak ezzel van gond. A holokauszt oktatása sem az igazi,
mert "szerintük a magyarországi holokausztot különálló egységként kell
kezelni, és oktatni, s nem elég csak a '30-as évek végétõl, vagyis a
zsidó törvényektõl ismertetni a történteket, hanem már az 1920-as
évektõl kezdõdõen tanítani kell azt a történelmi folyamatot, amely
végül is a vészkorszakhoz, a tömeggyilkosságokhoz vezetett".
Továbbá "meglepõ hiányosságnak gondolják, hogy az irodalmi kultúra,
irodalmi mûvek értelmezése kategóriában, hiányzik az egyetlen magyar
irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre neve és vele kapcsolatban a magyar
történelem legsötétebb fejezetének irodalmi feldolgozása", valamint
"átgondolásra kérik, hogy az Erkölcstan, etika pontban, ne csak az
európai civilizáció és kultúra keresztény gyökereirõl essen szó, mivel
nyilvánvalóan csak is zsidó-keresztény kultúráról lehet felelõsen
beszélni, hiszen a zsidó kultúra alapvetõ hatással volt a keresztény
kultúra kialakulására".
A levél végén pedig "kifejtik, hogy e gyökerek tudatosítása, annak
hangsúlyozása, hogy az európai kultúra alapját képezõ Tízparancsolat
és a hozzá kapcsolódó törvények a Tóra, az Ószövetség részét képezik,
azért fontos, mert ezek ismerete alapvetõ az európai civilizáció
gyökereinek megértéséhez."
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mit mondhatnánk erre?
. . . .
Azt hiszem, mindannyian egyre gondolunk. Mérlegeljük a Mazsihisz kérését és
lapozzuk fel a történelemkönyveket. Nézzünk utána, vajon eleink miként
gondolkodtak anno a zsidók szerepérõl.
Feldmájer szükségét érzi annak, hogy vizsgáljuk meg a zsidók szerepét
az Árpád-házi királyok alatt.
Vegyük hát elõ II. András 1222-ben kiadott Aranybulláját, ami
vitathatatlanul a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb
törvénye, hisz ez a királyi dekrétum a megszületését követõen, a
késõbbi századokban rendre hivatkozási alap volt Magyarország írott
törvénycikkelyeiben.
Itt van mindjárt a 24. cikkely: "Hogy izmaeliták és zsidók tisztséget
ne viseljenek. Pénzváltó kamaraispánok, sókamarások és vámosok,
országunkbeli nemesek legyenek. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek",
de ideidézhetjük a 28. cikkelyt is mintegy érzékeltetve az akkori
viszonyokat: "Meg kell szüntetni az izmaelita, zsidó vendégfõúri és
egyházi személyek általi pénzszerzés céljából való
rabszolga-kereskedelmet."
Gondolom, az nem lehet vita kérdése, hogy egy-egy történelmi kor
világképét, az arra jellemzõ közhangulatot az adott idõszakban élõ
közéleti személyek megszólalásai, az akkor publikáló írók és költõk
munkái adják a legjobban vissza. Nem hinném, hogy lenne okunk
kételkedni az õ megszólalásaikban, az általuk lejegyzett
gondolatokban.
Akkor hát nézzük.
Berzsenyi Dániel 1833-ban, A magyarországi mezei szorgalom némely
akadályairúl címû dolgozatában így ír: "...a falusi zsidók többnyire
oly egészen demoralizált népcsalók és orgazdák, hogy azokat a nép
között megszenvedni, vagy még azokkal bort és húst áru Itatni csupa
veszedelem; mert így éppen alkalmat adunk nekik az orgazdaságra, s
lehet félni, hogy így azok naprúl-napra szorosabb szövetségbe
keveredvén zsiványainkkal, azokat még oly rablásra is vezetik,
milyenrõl azok gondolkodni sem tudtak volna..."
Katona József a Bánk bánkban pedig a következõ szavakat adta Tiborc
szájába: ".de hisz' a háborúban szabad fosztani. E gondolat legjobbnak
látszatott. A jó merániak azt háború nélkül is megteszik; mert hisz' a
zsidók eleget fizetnek; akiket tulajdonképpen tán nem is lehetne
embernyúzóknak nevezni, - nyúzásra bõr kívántatik, holott azt a
merániak magok lehúzták már csontjainkról: így tehát ezek a húsba
kenteiének bemetszeni - Igaz, hogy a metéltetett sikolt; de hisz' arra
nem szükség hallgatni, csak haszon lehessen."
És mindenképpen érdemes még ebbõl a korszakból felidézni Kölcsey
Ferenc igazságát: "Amely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni
végromlás szélén áll.", de nem mehetünk el Vörösmarty Mihály ma is
érvényes gondolata mellett sem: "Mi a zsidó élet - és keresetmód káros
befolyását illeti a többi lakosság erkölcseire, a részben magunk is
vétkesek vagyunk, õrizetlen hagyván az ország határait s a városokat a
mindenünnen betolakodó zsidók ellen, s befogadván õket kocsmárosokul
és boltosokul, mert jobban fizetnek, a nép közé, melyet megrontanak."
Petõfi Sándor pedig így versel a Széphalmon címû mûben: "... A múzsák
egykori tanyája, / Hol most haszonbérlõ zsidó lakik? / Azon szobában,
/ Melyben KazinczyFerenc / Élt s kilehelte tiszta lelkét, / Most
piszkos nyávogó porontyok / Henteregnek, / S a szentek
szentjébõl,nejének / Szobájából ím kamra lett, / Mely ronda lommal van
tele. / Ki innen e falak közül! / Félek, hogy a ház rám szakad, / Mert
nagy teher nehezedik rá: / Az isten átka."
A zsidókról természetesen akkoriban sem csak az irodalmároknak volt
véleménye. Széchenyi István, akit a történelem a legnagyobb magyarként
jegyez ekként vélekedett: "... a legtöbb zsidóban van valami átkozott
keverék, amely más fajtákban nem létezik - s amelyet belõlük nem
irthatnak ki."
Kossuth Lajos az Éhségmentõ intézetek címû munkájában pedig a
következõket írja: "A megyékben tanyát vert sok zsidó, valamint az
iparkodással egybeköttetett erkölcsiségnek valóságos mételye, úgy a
földmûvelõ népénél, amellyel legszorosabb egybeköttetésben él, súlyos
ostora, a bõvelkedésnek telhetetlen sírja, iparkodásának rothasztó
nyavalyája... (Ezen néptípus) ... kit vallásának különössége,
nyelvének minden mások elõtt érthetetlen volta ... századok óta
megtartott anélkül, hogy azon nemzeteknél - kiknek közepette - mint a
növény tápláló nedvét elszívó gomba-él, egybeolvadt, vagy a
nationalizmushoz csak egy gondolattal közelített volna... (...) Egész
helységeket tudok, ahol a szegény földmûvelõ nép nem magának, de a
kortsmáros zsidónak szánt, vet és arat... (...) Creditum ígéretével
betudja tsalni küszöbén s ha egy lépést tett a szegény paraszt,
menthetetlen oda van... (...) Nints azon törvény, melynek célját,
végét a fortélyos zsidó kijátszani ne tudná - valamint nints egy
tsalás, nints egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra,
titkolóra ne találna."
Ha képzeletbeli idõutazásunk során átlépünk az 1900-as évekre, akkor
érdemes a témakörben felidéznünk az akkori Budapesti Államrendõrség
1906-ban kelt jelentését: "Az orgazdák abból a táborból toborzódnak
össze, amely Galíciából tömegesen áramlik az ország fõvárosába,
magával hozza azt az üzér szellemet, amely teljesen megnyugtatja
lelkiismeretét, ha a büntetõtörvénykönyv szakaszai között sikeresen
járhat tojástáncot... Közbiztonsági viszonyainkra fölötte veszedelmes
az oláhországi, orosz, lengyel zsidóságnak egyre tóduló letelepedése.
A legmegbízhatatlanabb, legkétesebb elem ez."
Hogy a jelentés mennyire hûen tükrözi az akkori állapotokat, azt mi
sem bizonyítja jobban, mint a Babits Mihálytól ránk maradt
szövegrészlet: "Az Ószövetség idegen számomra. Mózes barbár regéiben,
a család és üzlet patriarchális kapcsolatában, a szerelmi könyvek sûrû
érzékiségében, Jób embertelen türelmében, a próféták dühkitöréseiben,
az Istennel való nemzeti viszonyban, a Prédikátor cinikus
szkepticizmusában, egy magábavonuit fajnak zárt és fülledt levegõjét
érzem..."
Egyátalán nem meglepõ módon, Hermán Ottó is hasonlóan látta az akkori
magyarországi viszonyokat: "Ki merem mondani, a nép erkölcseire,
gazdasági sülylyedésére nagyrészben az ortodox zsidók üzleti iránya,
eljárása az ok. Aki ismerte a viszonyokat nem egy felsõ megyében az
emancipáció elõtt és ismeri ma, az világos képét fogja látni és
nyomról-nyomra követheti azt, hogy mily romboló hatást gyakorol az
elszigeteltség és egyoldalú irány, mely e felekezetet egyszersmind az
õ üzletében egészen különleges irányba szorította, mely képtelenné
teszi arra, hogy õ a nemzettel egy etnikai alapon érezze magát, egy
cél felé törekedjék, a nemzettel magával."
Mikszáth Kálmán a Gavallérok címû mûvében pedig kimondja az egyik
legfõbb igazságot: "Amelyik ország kiadja a kereskedelmét és a sajtót
a kezébõl idegeneknek, az elvész, mint Lengyelország. Abcug Dugovics
Titusz! Most nem az a nemzeti teendõ többé: a zászlót kicsavarni a
török kezébõl, hanem az írótollat kicsavarni a zsidógyerekek kezébõl!"
Ha tovább keresgélünk ezekben az években, akkor ráakadhatunk
Kosztolányi Dezsõ levelére, melyet Juhász Gyulához írt: "Vidékrõl,
távolról el sem képzelheti, micsoda legendás szenvedésen ment át a
magyarság a Balázs Bélák és Lukács Györgyök faji zsarnoksága alatt,
hogy rongyolódott le apánk, anyánk, míg a másik, választott fajta,
amely mártírosdit játszik és jelszókat harsog, milliókat szerzett és
ma is kezében tartja az ország irodalmi sorsát. Vizet hordanék a
Dunába, ha errõl többet beszélnék."
Aztán még mindenképpen ide kívánkozik Hamvas Béla gondolata:
"Barbárság, õsparasztság, szellem, sors, erõ, egészség, szegénység,
mítosz, természet-pietás, arisztokrácia öszszetartozik. És ez az
európai ember életének végsõ és alapvetõ tartalma. És ezzel szemben
áll az, ami most éppen ledõl és összeomlik, - a zsidó-keresztény
szellemtelen bosszú intellektualizmusa. Mert a zsidó-keresztény nem
szellem, csak intellektus, éspedig démonikus intellektus." És nem
hagyhatjuk ki Illyés Gyula pontos, a lényeget megragadó sorait sem:
"Eltölthettél tíz évet vagy akár egy életet azzal, hogy a magyarságot
akár nép, akár fajta mivoltában hibáiért ostoroztad, sértegetted,
átkoztad, mindez csipetnyi jogot sem ad arra, hogy a zsidóság
esetleges fogyatékosságaira csak távolról is célozhass. A láthatatlan
tömeg, amelyrõl azt hitted, már szétfolyt az ország testében,
egyszerre eleven egységbe ugrik, s minden egyed úgy feszül feléd, mint
a tüskésdisznó lándzsái. Ha véletlenül zsidó vagy, az egység kitaszít
magából, megbélyegez és megfojt. Vond kétségbe, hogy harmadrangú
írójuk elsõrangú - megszûnik a kritika szabadsága."
Végül pedig fejezzük be ezt a kis visszatekintést egy Márai Sándor
gondolattal: "A zsidókat szidják. Minden hivatal tele van velük,
mondják, tisztességtelenek a kereskedelemben, erõszakosak,
ízléstelenek, hangosak és igazságtalanok a sajtóban, a közéletben, a
politikában stb. (...) A baj az, hogy afféle alzsidók vannak túlságos
számban mindenütt, alantas, értéktelen, selejtes emberek." "A fasiszta
kivégzések közönsége nagyrészt zsidó söpredékbõl állt össze,
vérszomjas, szemet szemért alakokból... (...) De ez a nagyvárosi,
hangos, szemérmetlen és kegyetlen alzsidóság, ez a söpredék, amely az
üzletben, utcán, hivatalban képviseli most a zsidóságot, igen nagy
veszélyeket idéz föl a megmaradt zsidóság egésze számára."
Azt hiszem a fentebb idézetteket, akik nem mellesleg a magyarság, a
magyar kultúra kiemelkedõ alakjai, nem nagyon lehet céltalan
antiszemitizmussal vádolni. Az általuk megfogalmazottak az akkori
tapasztalatok fényében íródtak, és mint jól látható, azok egy
jottányit sem különböznek a mostani állapotoktól.
Természetesen ezek a gondolatok, ezek az idézetek nem részei a mai
magyar történelemoktatásnak, ezért aztán az tényleg elmondható, hogy a
Nemzeti Alaptanterv valóban kiegészítésre szorul!
Ha lenne vér Hoffmann Rózsa pucájában, akkor a pofátlan levélre
válaszul megajándékozná a Mazsihisz vezetését az Anthologica
Antijudaica címû kötettel, mondván, hogy akkor õ meg ezt javasolná a
kiegészítõ rendelkezés alapjának.
Persze ez nem fog megtörténni, de ettõl függetlenül még a kötetet
érdemes mindenkinek forgatnia. [a kötetért katt a linkre]
Forrás: Link