Rasmussen: NATO 3.0 a webhadak útján
Irta: Olvaso - Datum: 2010. October 13. 12:10:14
Kevéssé valószínû, hogy a NATO területét hagyományos katonai támadás érné, ám a szövetségnek annál több alig látható, ám valóságos biztonsági kihívással kell szembenéznie. Az új stratégiai koncepció véglegesítése elõtt Brüsszelben tanácskoznak a védelmi és külügyminiszterek.
Rasmussen NATO-fõtitkár beszél brüsszeli sajtóértekezletén.
Teljes hir
Kevéssé valószínû, hogy a NATO területét hagyományos katonai támadás érné, ám a szövetségnek annál több alig látható, ám valóságos biztonsági kihívással kell szembenéznie. Az új stratégiai koncepció véglegesítése elõtt Brüsszelben tanácskoznak a védelmi és külügyminiszterek.
Rasmussen NATO-fõtitkár beszél brüsszeli sajtóértekezletén.
MTI/EPA - OLIVIER HOSLET A NATO elsõ változata a hidegháborúban állt helyt, amikor hatalmas haderõk álltak egymással szemben, az ellenfelek jól ismerték egymást. A hidegháború lezárulta után a második verzió az átmeneti korszak kihívásainak próbált megfelelni, de az a szakasz is véget ért: jön a NATO 3.0. Legalábbis ez Anders Fogh Rasmussennek, a szervezet fõtitkárának terve a jövõrõl. Úgy tudjuk, a dán politikus maga írja az új stratégiai koncepció szövegét, amelyet nagy titokban tartanak, de anynyit tudni, hogy rövid, közérthetõ formában kívánja felvázolni a feladatokat. Tartalmát tekintve pedig lényegében az utolsó szóig kiszivárgott. A következõ hetekben persze még elképzelhetõek apróbb módosítások, a tagországok kérhetik egyik vagy másik jelzõ kicserélését. A szöveg konkrét, ahhoz azonban eléggé általános, hogy mindenki számára elfogadható legyen.
Maga Rasmussen beszédekben és interjúkban már többször elmondta, mit szeretne, és úgy tudjuk, egyetértés alakult ki az új koncepció az alapelveirõl. Ezek a kollektív védelem, a katonai képességek megõrzése és a politikai konzultáció. Ám tagadhatatlan, hogy miután Oroszország nem ellenség többé, azonosítani kellett az új veszélyeket, amelyek más stratégiát követelnek.
Ilyen veszély a terrorizmus vagy a rakétafenyegetés a fejlõdõ világból. Új kockázat a webháború, az internetes hadviselés, illetve a globalizáció is, hiszen a kölcsönös függõségek erõsödése révén súlyos fenyegetés például az energiaútvonalak elvágása vagy a hajózási útvonalakat érõ kalóztámadások sorozata, de akár a klímaváltozás is. A koncepcióban helyet kell kapnia a NATO álláspontjának a nukleáris fegyverek alkalmazásáról is. Ebben egyrészt megjelenik Obama amerikai elnök kívánsága, mely szerint legyen a világ atommentes övezet, másrészt annak a valósága, hogy ez még nem lehetséges. Amíg a NATO-n kívüli országok rendelkeznek ezen tömegpusztító eszközökkel, addig az atlanti szövetségesek sem mondanak le róluk, ám a szöveg nem határozza meg pontosan, milyen körülmények között vetné be nukleáris arzenálját a szövetség.
Hasonlóképpen a novemberi lisszaboni NATO-csúcsértekezletre vár a döntés az amerikai rakétavédelmi rendszer átvételérõl és a NATO rendszerébe állításáról is. Rasmussen szerint a közös kasszából tíz év alatt csupán 200 millió dollárt kellene erre költeni. Ám a tagországok pontosan szeretnék tudni a számla végösszegét, minthogy mindenütt lefelé nyesegetik a katonai büdzséket. Ez a szorító gazdasági helyzet – és persze a stratégiai váltás kényszere – ösztönzi a NATO reformját és az újszerû, takarékosabb, de hatékonyabb együttmûködést is. Ilyen például a történelminek is tekinthetõ brit–francia egyezség a nukleáris ütõerõ közös karbantartásáról, vagy mint a pápai C–17-es légi teherszállítási program.
A koncepció megerõsíti a „nyitott kapuk politikáját” is a bõvítést illetõen, miközben markánsan hitet tesz az orosz viszony javítása mellett, s egyben új partnereket is keres. A fegyveres erõit és fegyverzetét dinamikusan fejlesztõ Kínára, valamint Indiára is gondol a fõtitkár.
Forrás: Link