Amikor Orbán az egész rendszer átírásán dilemmázott
Irta: Olvaso - Datum: 2012. April 05. 08:25:59
Szépen vezetik fel a "lehetõséget". Gyurcsány Ferenc 2006-os tevékenysége is szerepet játszott abban, hogy a Fidesz 2010-ben gondolkodott az államfõi rendszer teljes átalakításán. A kétéves dilemma komolyságára Orbánnak egy most elejtett megjegyzésébõl derült fény, de információink szerint felmerült a kérdés a párton belül Schmitt távozásakor is.
Teljes hir
Szépen vezetik fel a "lehetõséget". Gyurcsány Ferenc 2006-os tevékenysége is szerepet játszott abban, hogy a Fidesz 2010-ben gondolkodott az államfõi rendszer teljes átalakításán. A kétéves dilemma komolyságára Orbánnak egy most elejtett megjegyzésébõl derült fény, de információink szerint felmerült a kérdés a párton belül Schmitt távozásakor is.
"A népszavazással megválasztott köztársasági elnök politikai súlya, legitimitása garanciát jelenthet az egész ország, a nemzet érdekeinek megfelelõ békés átmenet biztosításához" - érvelt a közvetlen államfõválasztás mellett 1989. október 19-én Horváth István, a szocialista rendszer utolsó belügyminisztere. Másnap az utolsó pártállami Országgyûlés el is fogadta a törvényt, amely szerint a választók közvetlenül dönthettek volna az államfõ személyérõl.
Ebbõl azonban nem lett semmi, mivel a rendszerváltó pártok közül az SZDSZ és a Fidesz nem írta alá az ellenzék és az MSZMP közötti nemzeti kerekasztal-megállapodást, majd a november 26-án megrendezett úgynevezett négyigenes népszavazáson a választók szûk többsége - 6101 szavazat volt a különbség az igenek és nemek közt - felülírta a parlament döntését. Ezzel megakadályozták, hogy az akkor legesélyesebbnek tekintett jelölt, a reformkommunista Pozsgay Imre legyen az államfõ.
A nemzeti kerekasztal ülése 1989-ben, a kép bal szélén Pozsgay ül
Orbán meglepõ mondatai
Bár a rendszerváltás óta idõnként felmerült, hogy vissza kellene térni az eredeti ötlethez, és a parlament helyett közvetlenül a polgárok dönthetnének a köztársasági elnök személyérõl, az elmúlt több mint 22 évben nagyjából konszenzus volt arról, hogy Magyarország parlamentáris rendszerben mûködik, amelyben a köztársasági elnök jogkörei szûkre szabottak, szerepe néhány kivételtõl eltekintve csak protokolláris.
Ezért is keltett nagy meglepetést Orbán Viktor miniszterelnök, amikor kedden, a Kúria ünnepi ülésén az igazságszolgáltatás reformjáról tartott beszédében megemlítette, hogy a 2010-es kormányváltás után "nemcsak az volt a kérdés, hogy szükség van-e új alaptörvényre, hanem az is, milyen legyen az ország közjogi berendezkedése", vagyis a Fidesz vezetõi is komolyan elgondolkoztak az államfõ szerepének megerõsítésén.
Bár Orbán nem említette az egy nappal korábban lemondott Schmitt Pál köztársasági elnököt, az [origo] kormánypárti forrásból származó információi szerint van összefüggés a Kúrián elhangzott beszéd és az államfõ távozása közt: zárt ajtók mögött ugyanis már Schmitt lemondásának napján felmerült a Fidesz vezetésében, hogy talán érdemes szakítani a hagyományokkal, és áttérni a közvetlen elnökválasztásra (ezt javasolta a Jobbik is, de a kormánypárti ötlet ettõl teljesen független).
Korábbi köztársasági elnökök: Sólyom László, Göncz Árpád és Mádl Ferenc
A forrás szerint Orbán az ötletet nem elvi okokból, hanem az idõzítésre hivatkozva utasította el, mivel szerinte nem lenne szerencsés máris megváltoztatni az alig egy éve elfogadott alaptörvényt. Erre rímelt az is, hogy a kormányfõ a Kúrián úgy fogalmazott: "számos érv szólt amellett, hogy inkább a prezidenciális, elnöki rendszer felé mozduljunk", de végül "történeti és jogtiszteleti okokból" döntöttek úgy, hogy a magyar közjogi rendszer továbbra is parlamentáris legyen.
A közvetlen választás velejárói
A közvetlen elnökválasztás nem jelent automatikusan amerikai típusú elnöki, vagy francia típusú, úgynevezett félprezidenciális rendszert, de a közvetlenül nép által választott elnöknek nagyobb lenne a tekintélye, ami lehetõséget ad az elnök jogkörének fokozatos tágítására is. Ugyanez fordítva is igaz: egy erõsebb jogkörökkel ellátott államfõt érdemesebb közvetlenül választani, mert ez nagyobb legitimációt biztosít számára.
Hogyan tágítja jogkörét egy államfõ?
Magyarországon is volt már példa, hogy az államfõ maga tágította ki törvényes lehetõségeinek határát: Sólyom László köztársasági elnök 2007-ben megtagadta Horn Gyula korábbi miniszterelnök kitüntetését arra hivatkozva, hogy Horn 1956 utáni szerepvállalása, illetve a forradalomról vallott nézetei nem egyeztethetõk össze a az ország demokratikus rendjével. Sólyom az Alkotmánybíróságtól kért alkotmányértelmezést, és a testület az államfõnek adott igazat. Ezt a szabályt aztán a parlament beépítette az új alaptörvénybe, amelyben ma az áll, hogy a köztársasági elnök megtagadja a kitüntetések adományozását, "ha az az alaptörvény értékrendjét sértené".
Orbán keddi kijelentése szerint még a 2010-es kormányváltás után is kérdés volt, maradjon-e a parlamentáris rendszer, vagy lépjenek inkább az elnöki berendezkedés irányába. Ez újdonságnak számított, a Fidesz vezetõi, köztük Orbán is többször kijelentette ugyanis, hogy nem akarják az elnöki rendszer felé tolni az ország berendezkedését. Lázár János, a Fidesz frakcióvezetõje például már 2010 nyarán azt mondta: "A köztársasági elnöki intézmény alapvetõen jól mûködik (...) sem gyengíteni, sem félprezidenciális, prezidenciális irányba eltolni nem akarjuk."
Akik elindultak volna az elnöki rendszer felé
Ugyanakkor a kormánypártok soraiban is voltak olyanok, akik szívesen megerõsítették volna az államfõ jogköreit. Az új alkotmány 2010 õszén elkészült, de késõbb elvetett koncepciójába a KDNP-s Salamon László, az alkotmány-elõkészítõ bizottság elnökének javaslatára alternatív lehetõségként bekerült egy mondat arról, hogy "az államfõ jogosult az Országgyûlés feloszlatására kivételesen akkor is, ha az súlyos bizalomvesztés okából elõállott alkotmányossági-politikai válság feloldását szolgálja."
Ez a kissé homályosan megfogalmazott szabály valódi elmozdulást jelentett volna egy félprezidenciális rendszer irányába, hiszen korábban ismeretlen, erõs fegyvert adott volna a köztársasági elnök kezébe. "E mögött - hogy mondjam, rövid, talán zsurnalisztikai megközelítéssel úgy mondanám - az õszödi beszéd és annak politikai utóhatásai tanulsága csapódik le a munkacsoport anyagában" - ismerte el Salamon a bizottság egyik ülésén, hogy javaslatával a 2006 õszi politikai válságra reagál.
Az õszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után sokáig napirenden volt a köztársasági elnök szerepének erõsítése. A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ellen a budapesti Kossuth téren tüntetõk már a beszéd nyilvánosságra kerülésének másnapján megfogalmazott petíciójukban azt kérték a köztársasági elnöktõl, hogy oszlassa fel a parlamentet, és írjon ki új választást, pedig erre az akkori szabályok szerint nem volt joga, és ma sem lenne.
Gyurcsány elnök lett volna
Gulyás Gergely fideszes képviselõ, az alkotmány-elõkészítõ bizottság alelnöke szerint viszont nem állja meg a helyét az a nézet, amely szerint a 2006-os válságot a közjogi berendezkedés hiányosságai okozták, annak inkább politikai és morális okai voltak. "Ha akkor elnöki rendszer lett volna, Gyurcsány Ferencet 2006-ban nem kormányfõvé, hanem elnökké választják, de végül elõállt volna ugyanaz a helyzet" - mondta az [origo]-nak Gulyás.
Gyurcsány Ferenc 2006-ban, Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezetõvel
Más megfontolásai voltak Stumpf Istvánnak, az elsõ Orbán-kormány kancelláriaminiszterének (jelenleg alkotmánybíró), amikor 2008-ban a Kossuth Rádiónak adott interjúban arról beszélt, hogy át kell alakítani a köztársasági elnök szerepkörét. "Nem reprezentáló elnök kell, hanem erõteljesebb elnöki szerepkörre van szükség." Stumpf sem akart áttérni az elnöki rendszerre, de úgy vélte, bizonyos fontos területeket ki kell vonni "a pártok iszapbirkózásából", és a megerõsített, meghosszabbított hivatali idejû köztársasági elnökhöz telepíteni.
Az ötletelés ellenére 2010 õszén, az alkotmányozási folyamat kezdetén - Salamon alternatív javaslatának kivételével - már lényegében egyetértés volt abban, hogy Magyarország továbbra is parlamentáris berendezkedésû állam legyen, a köztársasági elnök szerepe pedig változatlan maradjon. Orbán a Kúrián ezt "történeti és jogtiszteleti" érvekkel magyarázta, kimondatlanul is utalva 1848-ra és 1946-ra, hiszen az akkori kísérletek mintául szolgálhatnak, még ha rövid életûek voltak is.
A történelmi hagyományoknál is erõsebb érv volt azonban az elnöki rendszer ellen a kormányfõ szerint az, hogy Magyarországon "nem tudnánk kezelni az egymással rivalizáló elnök és a parlamentáris rendszer viszonyából fakadó konfliktusokat". Orbán ezzel arra utalt, hogy az elnöki vagy félelnöki rendszerekben elõfordul, hogy az államfõ és a parlamenti többség más erõhöz tartozik, ami állandó konfliktusokat generál, míg egy parlamentáris rendszerben ez nem fordulhat elõ.
Link