Kik irányítják a világot? - Megszólal a háttérhatalom embere
Irta: Olvaso - Datum: 2012. April 08. 16:11:00
Josszi Melman, az amerikai Külkapcsolatok Tanácsának (CFR) szakértõje a globális stratégiáról. A CFR a globális elit része, professzorok, jogászok, ex-CIA-alkalmazottak vesznek részt a munkájában.
Teljes hir
Josszi Melman, az amerikai Külkapcsolatok Tanácsának (CFR) szakértõje a globális stratégiáról. A CFR a globális elit része, professzorok, jogászok, ex-CIA-alkalmazottak vesznek részt a munkájában.
Az életrajzában azt olvastam, hogy tanácsadóként szoros kapcsolatban áll az amerikai Külkapcsolatok Tanácsával (Council of Foreign Relations - CFR). Könyvek, cikkek ezrei állítják, hogy ez a szervezet a titkos globális árnyékhatalom egyik központja. Elárulná, hogyan irányítják a világot?
- Ki kell hogy ábrándítsam. Nem hiszek abban, hogy egy bizonyos csoport irányítaná a világot. Vannak egyezkedések és szövetségek a színfalak mögött, de nincsenek összeesküvések,
amel yek egy nagy titkos terv szerint zajlanának. Akik ebben hisznek, gyakran a Cion bölcseinek a jegyzõkönyvére hivatkoznak, és azt mondják, hogy persze, a zsidók irányítják a világot. Nem számít, hogy a hétmilliárd embernek csupán két tized százaléka, 14 millió a zsidó, mindenütt õket látják.
De azt nem tagadja, hogy létezik zsidó lobbierõ? Múlt héten Washingtonban az amerikai képviselõház és szenátus tagjainak több mint a fele elment az AIPAC-konferenciára meghallgatni Netanjahut, aki külön köszöntötte õket.
- Persze, van zsidó befolyás Amerikában, és vannak nagyon gazdag zsidók is. De ostobaság azt állítani, hogy õk irányítanának mindent. A Külkapcsolatok Tanácsa független stratégiai szervezet, amelynek szerte Amerikában vannak helyi csoportjai , akiket érdekelnek a külkapcsolatok. Ezt személyesen is megtapasztaltam, mert sokfelé adtam elõ a rendezvényeiken Idahótól Montanáig.
Tudja, ötven évvel ezelõtt az amerikaiakat nem nagyon érdekelte, hogy mi történik a világban. Sokakat ma sem. Amikor Minnesotában elõadtam egy CFR-konferencián, utána többen elmondták, hogy rájöttek, a mindennapi életükre is hat a világpolitika. Ha például gabonát akarnak eladni a nemzetközi tõzsdén, nem mindegy, mi zajlik Európában vagy Dél-Amerikában.
Az amerikai politika mindig az izoláció és az aktív külpolitika között ingadozott. Ma is az egyik republikánus jelölt, Ron Paul azt hirdeti, hogy Amerika foglalkozzon magával, és nem érdekli, mi zajlik másutt. Ez volt a politika az elsõ világháborúig, amikor is Wilson elnök megváltoztatta az irányt.
A második világháborúban a japánok kellettek ahhoz, hogy Amerika beavatkozzon, mert különben kimaradtak volna a háborúból. Visszatérve a CFR-hez: a központja New Yorkban van, Wa shingtonban talán nincs is irodájuk. Washingtonnak nem kell külügyi tanács, ott mindenki tanácsadó.
Tavaly még úgy tûnt, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök végleg összeveszett Barack Obamával, a legutóbbi washingtoni útján pedig már szinte teljes volt az egyetértés, sõt az amerikai elnök jelezte, hogy kész ellátogatni a nyáron Izraelbe. Ön szerint minek köszönhetõ ez a fordulat?
- A választási évnek és az iráni válságnak. A békülés csak a felszín, Obama és Netanjahu enyhén szólva nem szívlelik egymást. Alig néhány hónapja, amikor a G20-as csúcson Sarkozy a bekapcsolva felejtett mikrofonban állandó hazudozónak nevezte Netanjahut, Obama is kifakadt, hogy neki pedig mindennap küzdenie kell vele, alig gyõzi visszafogni.
De látni kell, hogy Netanjahu konzervatív, és a republikánusokhoz áll közel. A legnagyobb támogatója a Las Vegas-i kaszinómágnás, Sheldon Adelson, aki nemrég 10 millió dollárral segítette Newt Gingrich kampányát. Adelson nagyon aktív az izraeli politikában is. Négy éve megpróbálta megvenni a Maariv címû lapot, majd amikor nem sikerült neki, elindított egy új ingyenes napilapot.
Más ingyenes lapok a hirdetésekbõl élnek, Adelson újságja, a Jiszrael HaJom azonban a hírekre koncentrál, a legjobb újságírókkal dolgozik. A lap azóta piacvezetõ lett, többen olvassák, mint a Jediot Ahronotot, ami hagyományosan a legnagyobb izraeli újság.
De tényleg sikerült Obamának lebeszélnie Netanjahut arról, hogy csapást mérjen Iránra, legalábbis az elnökválasztás elõtt?
- Szerintem igen. Bármennyire is szeretné Bibi (Netanjahu - a szerk.) a gyors megoldást, sokan a saját kormányában is ellenzik a támadást. Izraelben a miniszterelnök nem dönt egy személyben egy ilyen kérdésben, figyelembe kell vennie más véleményeket is, amelyek szerint Amerika nélkül nem szabad megkockáztatni egy katonai csapást.
Mennyire függ Izrael a washingtoni döntésektõl?
- Alapvetõen. Sokan úgy vélik, hogy Izrael nem is létezne már, ha az Egyesült Államok nem állna mögötte. Szerintem ez túlzás, de tény, hogy a háború és a béke kérdésében az izraeli vezetõk mindig konzultáltak az elnökkel, vagy a döntéseik során figyelembe vették azt, hogyan reagálna az adott helyzetre az amerikai vezetés. Néhány kivételtõl eltekintve ez a stratégiai szövetség jól mûködött. Ezért úgy gondolom, hogy Netanjahut sem volt nehéz meggyõzni, mert számára is egyértelmû, milyen fontos az amerikai támogatás.
Ráadásul a véleménykülönbség csak az idõzítésben van. Washingtonnak sem érdeke megengedni, hogy Irán atomfegyverekhez jusson, mert ez nagy veszélybe sodorná az amerikai érdekeket. Nemcsak az Öböl-térségben, hanem Közép-Ázsiában is. Ez a két térség fedezi a világ energiaszükségletének kétharmadát. Az Egyesült Államok és az Európai Unió nem engedheti meg azt, hogy itt egy ellenséges regionális atomhatalom jöjjön létre.
További veszélyt jelent, hogy Irán példáját követné Törökország, Egyiptom, Szaúd-Arábia és talán még Algéria is. Ez az atomsorompó-egyezmény összeomlását jelentené. Argentína és Brazília már ma is könnyedén atomhatalommá válhatna, de visszafogják magukat, mert életben van a latin-amerikai atomfegyvermentes övezetrõl a mexikói Tlatelolcóban kötött megállapodás. Hasonló egyezmények vonatkoznak Afrikára és az óceániai térségre is. De ha Irán atombombához jut, akkor sorra jelentkeznének az országok, nemcsak a Közel-Keleten, hanem Japán vagy nyugat-európai államok is. Viszont minél több országnak van nukleáris fegyvere, annál nagyobb a veszélye annak, hogy rossz kezekbe jut ezek közül valamelyik. Az Egyesült Államok Izrael védelme mellett e két alapvetõ ok miatt is - így vagy úgy -, de meg fogja akadályozni az iráni atomprogramot.
Mi a helyzet Oroszországgal? Mi várható az újabb Putyin-érában?
- Putyin az elsõ elnöki ciklusában arra törekedett, hogy erõt mutasson, megszakította az együttmûködést Washingtonnal, mert úgy gondolta, hogy Jelcin behódolt az amerikai nyomásnak. Vissza akarta hozni az orosz birodalom dicsõ napjait, nyilvánosan sajnálkozott a Szovjetunió bukása miatt. Lehet, hogy újra megpróbálja ezt, ugyanakkor számolnia kell újfajta politikai és gazdasági akadályokkal. Erõsödik a középosztály tiltakozása, és az orosz gazdaság is hanyatlásnak indul, ha nem integrálódik a globális gazdaságba. Lehet, hogy a külpolitikáját most ez fogja befolyásolni, és megpróbálja inkább új piacokhoz és energiaforrásokhoz juttatni Oroszországot.
Arra gondol, hogy Putyin erõsíti a kapcsolatait Iránnal?
- Nem, szó sincs róla. Szerintem Oroszország nem akarja, hogy Irán atomfegyverhez jusson. Igaz, Moszkvának érdeke, hogy Teherán atomerõmûveket építsen, mert ez üzletet jelent a számukra. De akár örülnének is, ha valaki lebombázná a buseri erõmûvet, mert akkor újra eladhatnák az egészet. Persze ez csak vicc, mert Buser nincs a célpontok listáján. De azt biztos nem akarják, hogy a szomszédjuk nukleáris katonai hatalommá váljon, hiszen akkor Irán kiterjesztené a befolyását Azerbajdzsánra, Tá dzsi kisztánra és az egész kaukázusi térségre, amit Oroszország a hátországának tekint. Moszkva inkább a Közel-Kelet felé nyitna, mert érdeklik az új olaj- és gázmezõk.
Forrás: Link