Gazdag István: Irán egy világháború perspektívájában
Irta: Olvaso - Datum: 2012. April 09. 11:56:18
Az amerikai Stratfor hírszerzõ cég szerint pillanatnyilag minden nagyhatalom arra törekszik, hogy lehetõleg ne mérgesedjen el a helyzet Irán körül. Egyes megfigyelõk egyenesen „kétségbeesett erõfeszítésekrõl” beszélnek az Iránnal való kompromisszum megtalálása érdekében. Zbigniew Brzezinski úgy véli, hogy egy esetleges izraeli légicsapás világméretû katasztrófához vezetne.
Teljes hir
antidogma.hu, v, 2012/04/08 - 13:50
Az amerikai Stratfor hírszerzõ cég szerint pillanatnyilag minden nagyhatalom arra törekszik, hogy lehetõleg ne mérgesedjen el a helyzet Irán körül. Egyes megfigyelõk egyenesen „kétségbeesett erõfeszítésekrõl” beszélnek az Iránnal való kompromisszum megtalálása érdekében. Zbigniew Brzezinski úgy véli, hogy egy esetleges izraeli légicsapás világméretû katasztrófához vezetne. Csang Csao-csong vezérõrnagy, a Kínai Néphadsereg Nemzetvédelmi Egyetemének professzora még tavaly decemberben kijelentette, hogy az Egyesült Államok és/vagy Izrael Irán elleni támadása esetén „Kína nem habozna megvédeni Iránt, még ha a harmadik világháború kirobbantását is kockáztatná”. Vlagyimir Putyin szintén óvta a Nyugatot Irán megtámadásától.
Ezzel párhuzamosan egyre több elemzés lát napvilágot a perzsa ország feltételezett katonai potenciáljáról, amelyet egyesek hajlamosak nevetségesen gyöngének beállítani, hanyagul elbagatellizálva például azt a tényt, hogy az oroszok nagy mennyiségû, ultramodern fegyverzettel látták el Iránt, köztük a kategóriájukban messze leghatékonyabbnak számító hajóelhárító rakétákkal. Az SS-N-22 Sunburn (Raduga P270-Moszkit) szuperszonikus rakéta ugyanis bármilyen hajót képes elsüllyeszteni a Hormuzi-szorosban, és az amerikai Aegis radarvédelmi rendszer sem tudja kivédeni. Köztudott, hogy Kína is adott el cirkálórakétákat Iránnak, amely ráadásul a feketepiacon is vásárolhatott ezekbõl orosz eladóktól, közvetlenül a Szovjetunió összeomlása után, amikor mindent lehetett kapni, akár atomtöltettel ellátott orosz cirkálórakétákat is.
A kémkedéssel, terrorizmussal és biztonságpolitikával kapcsolatos témákra szakosodott izraeli Debka internetes honlap mindenesetre azt állítja, hogy Iránnak több tucat ilyen rakétája van, amelyekre még a kilencvenes évek elején tett szert. Az iráni vezetõk évtizedek óta tisztában vannak Izrael céljaival. Nyilvánvaló tehát, hogy nem vártak karba tett kézzel. Ha komolyan vesszük a hipotézist, miszerint a Debka információi hitelesek, mert például Meir Dagantól, a Moszad volt fõnökétõl származnak, akkor érthetõ, hogy ez utóbbi miért tart egy Irán elleni támadást öngyilkosságnak Izrael számára. A WikiLeaks által március 28-án közzétett e-mailek egyike pedig éppen arról szól, hogy 2009 decemberében maga Benjamin Netanjahu (még nem miniszterelnökként) szivárogtatta ki a Stratfornak azt az információt, hogy Irán legalább két atomtöltetû rakétával rendelkezik.
Amikor egy kínai hivatalos személy, mint Csang Csao-csong tábornok, arról a támogatásról beszél, amelyet országa nyújtana Iránnak egy amerikai-izraeli agresszió esetén, joggal feltételezhetõ, hogy a kormánya nevében beszél, és valójában Washingtonnak szánja figyelmeztetésül. Noha a világsajtóban nem verték nagydobra, erre azután került sor, hogy a Kínai Néphadsereg nagyszabású hadgyakorlatot hajtott végre a pakisztáni határ körzetében, válaszul az amerikai szoldateszka régióbeli aktivizálódására, konkrétan pedig arra, hogy egy állítólagosan „véletlen” amerikai bombázás 26 pakisztáni katona életébe került, ami komoly bizalmi válságot okozott a két ország egy ideje már amúgy sem felhõtlen viszonyában. Ugyanakkor Peking nem hagyott kétséget afelõl, hogy bármilyen Pakisztán elleni fenyegetést a saját biztonsága elleni közvetlen fenyegetésnek tekint.
A helyzet komolyságát és a kínai vezetés eltökéltségét jelzi, hogy a 2011. november 14. és 27. között lezajlott közös kínai-pakisztáni erõdemonstráción a rövid hatótávolságú DF-11A típusú taktikai rakétáikon kívül felvonultatták a szofisztikált technológiájú DF-21C közepes hatótávolságú ballisztikus rakétáikat is. (Ennek továbbfejlesztett változatából egyébként megalkották a világ elsõ hajóelhárító ballisztikus rakétáját, amely repülõgép-anyahajók megsemmisítésére is képes, és így a szó szoros értelmében „egy csapásra” véget vetett az USA második világháború óta fennálló tengeri szupremáciájának.) „Amerikának mindig fájt a foga Pakisztánra, különösen az utóbbi években. Miközben az amerikai háború állandósul Afganisztánban, és egyre valószínûbbé válnak katonai akciók Irán határozottsága ellen, növekszik a Kínával való konfrontáció fenyegetése is, és Amerika számára Pakisztán a célterület ahhoz, hogy katonai, stratégiai és földrajzi elõnyre tegyen szert”, írta a Kínai Központi Televízió (CCTV) egyik riportjára hivatkozó helyzetelemzésében a mértékadó Junshija internetes honlap.
A Csang Csao-csong tábornok által Irán kapcsán megfogalmazott kínai figyelmeztetéssel szinkronban Leonyid Ivasov tábornok, az Orosz Fegyveres Erõk volt vezérkari fõnöke a Russia Today angol nyelvû orosz hírcsatornának adott egyik interjújában ugyancsak megerõsítette, hogy a Nyugatnak nincs joga ismét beavatkoznia egy szuverén állam, adott esetben Szíria belügyeibe. A jelenleg geopolitikai szakértõként ténykedõ nyugalmazott fõtiszt ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy „Izrael, amely rendelkezik atomfegyverekkel, ellenzi ugyanilyen fegyverek más államok általi birtoklását, a nácizmushoz és a fasizmushoz hasonlítva ezt a helyzetet”, és mintha csak Brzezinski véleményére kontrázna rá, hozzátette: „A ránk váró kockázatok és fenyegetések, abban az esetben, ha a dolgok így folytatódnak, nem fognak a Közel-Keletre korlátozódni, és egy katasztrofális következményekkel járó, akár az emberiség létét fenyegetõ világháborút is kirobbanthatnak, (hiszen) ebben a régióban minden katonai mûvelet megfosztaná a kínai gazdaságot a kõolajtól, ahogyan Európát is.” Noha az Irán elleni támadás következtében égbe szökõ kõolajárból a legtöbbet talán éppen Oroszország profitálna, Ivasov azt is nyilvánvalóvá tette, hogy egy ilyen háborús terv valójában a dollár (és persze vele együtt az egész amerikai-cionista rendszer) megmentésére szolgál, tehát az emberiség elleni bûntettrõl van szó.
Ha azonban a Teherán-Iszlámábád-Peking tengely (Moszkvával kiegészülve) valóban konszolidálódik és az egyedüli nyelvet használja, amelyet Obama és azok, akik Tel-Avivból pórázon tartják megértenek, vagyis az erõ nyelvét, akkor ezt a játszmát mindenképpen elvesztette USrael -- és megnyerte a világ maradéka.
MD 2012. IV. 4.
antidogma.hu, v, 2012/04/08 - 13:50