Óriásberuházás készül Magyarországon
Irta: Olvaso - Datum: 2012. April 12. 09:31:32
Kiss Imre, figyelj csak? Gázosítanak, illetve ködösítenek! Megerõsítette az elõzetes becsléseket az ausztrál Wildhorse Energy mecseki szén föld alatti elgázosítási lehetõségeirõl szóló megvalósíthatósági tanulmánya, a vállalat két lépcsõben több tíz milliárdos fejlesztést indíthat.
Teljes hir
Kiss Imre, figyelj csak? Gázosítanak, illetve ködösítenek! Megerõsítette az elõzetes becsléseket az ausztrál Wildhorse Energy mecseki szén föld alatti elgázosítási lehetõségeirõl szóló megvalósíthatósági tanulmánya, a vállalat két lépcsõben több tíz milliárdos fejlesztést indíthat.
Az elõzetes eredményeket megerõsítve jelentõs széngázpotenciálról számolt be az ausztrál Wildhorse Energy megvalósíthatósági tanulmánya a mecseki szénmezõk föld alatti elgázosítási (UCG) lehetõségeirõl.
Két fázisban épülhet a projekt
A tanulmány egy összesen 400 megawatt feletti kapacitású energiatermelõ projekt megalapozását szolgálja, amelynek elsõ lépcsõje a tervek szerint egy 130 megawatt kapacitású bemutató üzem, illetve egy erre települõ 61 megawattos kombinált gázciklusú erõmû. A társaság úgy számol, hogy mindkét egység 2014 negyedik negyedévében kezdheti meg mûködését. A fejlesztések második szakasza egy nagyobb léptékû, 130 megawattos erõmû lehet, az elsõ fázis kiépítését követõen. A Wildhorse az elsõ UCG-üzemet a Pécstõl északnyugatra található Váralja régiójában hozná létre, az elsõ kör finanszírozásáról, kereskedelmi helyzetérõl és stratégiai partnerek bevonásáról szóló megvalósíthatósági tanulmány készítése várhatóan még idén áprilisban elindul és a jövõ év elejére el is készülhet.
Az uránért is indul a Wildhorse
A Wildhorse a tõkebevonással elõmozdítaná a magyar hatóságokkal - ugyancsak a Mecsekben folytatott - urániumprojektet is. (Amint arról a Napi Gazdaság beszámolt, a Wildhorse 2012 elején kötött együttmûködési megállapodást a magyar állami tulajdonú Mecsek-Öko Zrt. és Mecsekérc Zrt. a mecseki uránbányászat beindítása érdekében. A megállapodás értelmében a közeljövõben egy közös vállalatot hoznak létre, ennek keretén belül egyesítenék a Wildhorse 42,9 négyzetkilométeres területre szóló, illetve a magyar vállalat 19,6 négyzetkilométeres területre szóló kitermelési jogosultságát (elõbbi 38,5, utóbbi pedig mintegy 10 millió tonna kitermelésére szól). Matt Swinney, a Wildhorse Energy ügyvezetõ igazgatója szerint az urán jelenlegi világpiaci ára − amely több mint ötszöröse a bánya 1997-es bezárásakor érvényesnek − megfelelõ alapot ad a nagyszabású projekt tervezésének. A társaság szerint a mecseki Európa egyik legnagyobb urániumprojektjének számíthat.)
Közel nyolcvanmilliárdba kerülhet a fejlesztés
Az elsõ fázisban felépített demonstárciós célú erõmûvet a tervek szerint 6-12 hónapos idõszak után egy stratégiai partnernek értékesíti majd a Wildhorse, amely a széngáz-kitermelést azonban a saját kezében tartaná. A késõbb megvalósítandó nagyobb üzem sorsáról azonban nem szól a társaság közlése. A kutatási eredmények alapján a mecseki szénkészletek kitermelési potenciálja jelentõs: a becslések szerint 1-1,25 milliárd (billion) tonna, tonnánként 18,8-29,3 gigajoule közötti energiatartalmú tüzelõanyag áll rendelkezésre. Az ausztrál nyersanyagipari bizottság (Australasian Joint Ore Reserves Committee; JORC) következtetései szerint a Mecsekben mintegy 383 millió tonna szén található.
A korábbi elemzések szerint a fejlesztések elsõ és második szakasza 104, illetve 153 millió euróba kerülhet, a teljes program mintegy 260 millió eurós beruházása így összesen 76 milliárd forintos ráfordítást jelenthet (a számítások bizonytalansága a tanulmány szerint összességében 14 százalék). Az összegen belül az elsõ és második fázis UCG-beruházásai 89, illetve 153, a erõmûvi fejlesztések pedig 104 és 153 millió eurót jelenthetnek. A társaság szerint az, hogy a leendõ erõmû direkt összeköttetéssel rendelkezik majd a széngázkitermelés felé, önmagában 4-6 százalékkal alacsonyabb tüzelõanyagár-bázist jelenthet a szállítási költségek alapján.
Kétmilliárdos tõkebevonásra készül a vállalat
A Wildhorse 5,6 millió fontos (mintegy kétmilliárd forintos) tõkebevonásra készül részvénykibocsátással a mecseki UCG-projektje bankképes megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésére. Az új részvényeket darabonként 5 pennys árfolyamon bocsátják ki a társaság közlése szerint; a Wildhorse igazgatói 900 ezer papírt jegyezhetnek, míg a jelenlegi részvényesek körülbelül 9700 font (15 ezer ausztrál dollár) értékig jegyezhetnek a papírokból.
Régiós terjeszkedés a cél
A két fázis együttesen évi mintegy 880 ezer tonna felhasználást teszi majd lehetõvé, ami 25 éves élettartammal számolva 22 millió tonnát jelent - a terület 185 millió tonnás készletébõl. A kutatások eredményei mérföldkövet jelenthetnek az UCG-technlógia kelet-közép-európai régiós felhasználásában, alternatívát teremtve a gázimporton alapuló energiatermelõ kapacitások egyre magasabb költségeivel - fogalmazott a közlemény szerint Matt Swinney, a társaság vezetõje. A Wildhorse a magyarországi eredmények alapján várhatóan más régiós országokban is indít hasonló projekteket.
Más ausztrál cég is érdeklõdik
Magyarországi szénbányászatba fogna az ausztrál ECSI is, a társaság közlése szerint a Mutual Wide-dal kötendõ formális megállapodás alapján folyamatban van a hét kutatási engedélyt birtokló magyar Synclean Resources kft. részvényeire vonatkozó opció megszerzése a Synclean Energy-tõl, a társaság anyacégétõl. Az ausztrál vállalat szerint valamivel több mint 8 millió dolláros tranzakcióról lehet szó.
A gázfüggõséget csökkentenék
A Wildhorse elemzése szerint a magyarországi piac megfelelõ potenciállal rendelkezik a széngáz szempontjából, az UCG tisztaszén technológiaként illeszkedik a Magyarország energiastratégiájához, mint tiszta, hatékony és saját energiaforrás. A cég felidézi, az energiastratégia a következõ 20-30 évben 2-3 ezer megawatt teljesítményû gázos erõmû telepítésével számol, amelyek a különbözõ forgatókönyvek alapján az energiaigény 37-52 százalékát elégíthetik majd ki. Az egységek mûködtetése összesen 3-5 milliárd köbméter földgázt igényel - a társaság várakozásai szerint a széngáz az importfüggõség csökkentéséhez is hozzájárulhat. A vállalat egyúttal stratégiai partnert is keres a bankképes tanulmány elkészítéséhez, illetve jogosítványokért folyamodik az UCG-eljárás közép-európai kiterjesztéséért. A márciusban elkészült elõzetes megvalósíthatósági tanulmány szerint a gazdasági és technikai feltételek adottak ahhoz, hogy az UCG-technológiával a kelet-közép-európa földgázüzemû erõmûvek számára szintézisgázt állítsanak elõ.
Mit jelent az UCG?
A Magyarországon található szén viszonylag alacsony fûtõértékû, magas hamu és kéntartalommal - ez azonban az UCG-kitermelés szempontjából nem jelent problémát. Az UCG egy helyben végzett eljárás, amely során a szenet gázzá alakítják át. Az itthon eddig nem alkalmazott technológia lényege, hogy a külszínrõl mélyített fúrásokkal elõször felderítik a szénvagyon elhelyezkedését, nagyságát, majd ugyancsak mélyfúrásokon keresztül forró gõzt és oxigént juttatnak a mélybe a szén hevítésére, meggyújtására. Az így keletkezõ fûtõanyag, a légnemû széngáz a fúrólyukakon, csõvezetéken keresztül jön a felszínre. A terméket kombinált ciklusú gázturbinás erõmûvekben lehet eltüzelni, a hagyományos szénerõmûvekét meghaladó hatékonysággal - ráadásul az UCG kitermelés költségei nem magasabbak érdemben a hagyományos bányászaténál.
Az UCG-technológia alapját képezõ ötlet legelsõ említése Carl Wilhelm Siemens nevéhez fûzõdik, aki 1868-ban vetette föl a gyenge minõségû szén földalatti bányákban való gázosításának tervét. Dmitrij Mengyelejev a következõ évtizedekben továbbfejlesztette az ötletet. Az 1909-1910-es években az amerikai mérnök Anson G. Betts az Államokban, Kanadában és Nagy-Britanniában védette le a "kibányászatlan szén fölhasználásának egy metódusát". Az elsõ gyakorlati munka 1912-ben kezdõdött volna a terv szerint Nagy-Britanniában Sir William Ramsay Nobel-díjas tudós vezetésével, azonban a projekt csúszott, majd meghiúsult az elsõ világháború kitörése miatt. Az elsõ sikeres tesztet 1934 tavaszán a Wikipédia szerint az erõltetett iparosítást folytató Szovjetunióban, Donyeckben hajtották végre, majd 1937-38-ban már föl is tudták használni a kitermelt gázt. Az 1960-as években azonban a jelentõs földgázkészletek fölfedezése gazdaságtalanná tette a szovjet UCG-termelést, és az olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló energiahordozók miatt az Egyesült Államokban és Európában is fölfüggesztették a háború után indított programokat. Az 1980-as években az elsõ olajválság átmenetileg ismét érdekessé tette az eljárást, azóta azonban az energiaárak normalizálódása miatt a legutóbbi idõkig nem hódított nagyobb teret - bár számos országban indultak és folynak jelenleg is UCG-projektek.
Link