„A zsidók a fõgonoszok” A kulcsi mészárlás háttere
Irta: Olvaso - Datum: 2012. April 14. 16:20:50
A kulcsi ámokfutó nem bánta meg tettét, minden halálos döfést és vágást precízen vissza tud idézni, melyeket rokonain ejtett egy bozótvágó késsel. A 24 éves Horváth Csanád Jutas nagyszüleit, apját és bátyját mészárolta le múlt héten, és ha rajta múlik, akkor édesanyját és nõvérét is megfosztja az élettõl.
Teljes hir
A kulcsi ámokfutó nem bánta meg tettét, minden halálos döfést és vágást precízen vissza tud idézni, melyeket rokonain ejtett egy bozótvágó késsel. A 24 éves Horváth Csanád Jutas nagyszüleit, apját és bátyját mészárolta le múlt héten, és ha rajta múlik, akkor édesanyját és nõvérét is megfosztja az élettõl. A holttestek egy részét lefejezte, a többit szinte szétkaszabolta. A lapunk által megkérdezett közeli ismerõsök egybehangzóan állítják, hogy a kulcsi családi tragédia elõre borítékolható volt, és annak elsõ számú felelõse szerintük Horváth Ferenc, a szélsõségesen antiszemita családfõ, aki pszichoterrorjával megnyomorította rokonait.
Az értelmiségi család Budapestrõl költözött a Fejér megyei Kulcsra még a nyolcvanas évek derekán, abban a kiáramlási hullámban, amikor sokan kerestek élhetõ és olcsó zöldövezetet közel a fõvároshoz. A családfõ, Horváth Ferenc egyke volt, szülei – ismerõseik elmondása szerint – „nagyon intelligens, kulturált, aranyos emberek”, édesapja doktori fokozattal rendelkezõ egyetemi tanár volt, aki sokat publikált, és tankönyvet is írt.
Úgy tudni, a kulcsi ingatlant a szülõk segítségével tudták megvásárolni, ám a telken álló kalyibaszerû hétvégi házba csak a fiatalok költöztek be a nemrég született Renátával. A kislány nagyszülei csak jóval késõbb mentek utánuk Budapestrõl, a környék addigra felépült leghatalmasabb családi házába, amely még alig élhetõ, félkész állapotban volt. Ferenc ügyvédnek készült, de nem tudta elvégezni az egyetemet, a jog iránti érdeklõdése azonban a késõbbiekben is megmaradt.
Felesége, Horváthné Manyika egyik korábbi barátnõje elmondta a Heteknek, hogy a nagyvárosokból beköltözõ fiatalabb családok felforgatták az álmos falu életét: baráti kört és családcentrikus csoportokat alapítottak, melyek életében „a Feri aktívan részt vett”, családja többi tagját azonban soha semmilyen rendezvényre nem vitte magával.
Zsidózott "ahogy a csövön kifért"
Környezetében ekkor még csak múló rosszullétnek gondolták, hogy a nagydarab, csaknem másfél mázsás férfi folyamatosan zavaros gondolatokkal, a magyarok isteni kiválasztottságáról szóló történetekkel traktálja õket. Bevallása szerint azért választotta Kulcsot letelepedése helyszínéül, mert ez az egyik legõsibb magyar település, a letûnt aranykor bölcsõje, ráadásul része a Szent András-törésvonalnak. Mindebbõl a meggyõzõdését hatalmas vehemenciával, lehengerlõ stílusban képviselõ férfi a szélsõjobboldali portálokról jól ismert bonyolult és illogikus filozófiai rendszert alakított ki. Nem véletlenül nevezte el legkisebb fiát (késõbbi gyilkosát) Csanád Jutasnak.
Az erõdítménnyel felérõ kulcsi otthon. Terror háza.
Összeesküvés-elméleteiben a zsidók voltak a fõgonoszok. A család életét belülrõl ismerõ forrásunk szerint minden bajért õket tette felelõssé, és amikor csak lehetett, zsidózott, „ahogy a csövön kifért”. Nem egy falugyûlésen vált nevetség tárgyává a zsidóveszélyre figyelmeztetõ felszólalásaival. Általában nem nyilvános, fû alatt terjesztett és sokszorosított hírleveleket, nyomtatványokat olvasgatott, melyeket nem egyszer imerõseinek is figyelmébe ajánlott.
Ezek lényegében arról szóltak, hogy a magyarok Mezopotámia környékérõl, a Paradicsomból érkeztek a Kárpát-medencébe, de mivel itt elbánt velük a „föld népe”, nekünk kell korrigálni a méltatlan helyzetet. Nagyszabású tervében a korrekció egyik fontos állomásaként Kulcsot erdélyi családokkal kívánta benépesíteni. Ehhez azonban pénzre volt szükség, méghozzá sokra.
Szocpolcsalás
A család egyik hölgytagjával szorosabb kapcsolatot ápoló forrásunk úgy tapasztalta, hogy a családfõ világképében a „szocpolcsalás” elnevezésû pénzszerzési technika nem tûnt súlyos bûncselekménynek, sokkal inkább a magyarság megmentéséért végzett erõfeszítések szolgálatába állított lehetõségnek.
Horváth Ferenc eleinte építési vállalkozóként próbálkozott, néhány megrendelést tisztességesen teljesített is, ám egy idõ után átváltott egy „könnyebb mûfajra”. Az ezredforduló táján több tucat szegényebb sorsú környékbelinek ígérte meg, hogy ingatlanjuk árából, plusz egy új házhoz felvehetõ szociálpolitikai támogatásból vadiúj társasházat épít számukra. A legtöbb ház azonban megrekedt a tervezés szintjén, így a reménybeli tulajdonosok hajléktalanokká váltak.
Ismerõse szerint legalább ötven háznak kezdett neki ilyen trükkel, ám azokból csak körülbelül tíz készült el. A félbehagyott épületkezdemények „szellemházak” néven vonultak be a helyi köztudatba. A kár hozzávetõlegesen 200 millió forintra rúgott, és ebbe a sorozatba az is belefért, hogy saját szülei két fõvárosi ingatlanát is értékesítette. Õk nem igazán tudtak aztán beilleszkedni a falucska életébe, de mivel kitörési kísérleteik financiális okokból többször is meghiúsultak, így váltak õk is áldozataivá imádott unokájuknak, Csanád Jutasnak.
"Atombuker" fegyverekkel
Amikor alpolgármester (nem kulcsi) bûntársával lebukott, a rendõrök állítólag több fegyvert is találtak a hatalmas ház pincéjében, mely félig-meddig atombunkernek készült. Horváth Ferenc ugyanis így kívánta bebiztosítani helyét egy világméretû kataklizma után a túlélõk táborában. A családi házban évekig dolgozó alkalmazottjuk cáfolja a fegyverek létét, elismeri azonban, hogy húsz körüli töltényt találtak a férfi íróasztalában.
Mivel a megkárosítottak helybeliek voltak, a börtönbe került apát elmondhatatlanul szégyellték a gyerekei (Csanád Jutas ekkor tinédzser évei elején járt), akiknek a neve – akaratuk ellenére – több ingatlanos ügylet dokumentumán szolgálta az édesapa érdekeit. Keserûségüket csak fokozta, hogy a családfõ megzsarolta õket: ha nem azt mondják a rendõrségen és a bíróságon, amit õ a szájukba rágott, mehetnek utána a sittre.
A család egyfelõl a ház rabjává vált, és gyakorlatilag senkivel sem kommunikált, másfelõl viszont fellélegezhetett a családfõ folyamatos pszichoterrorjának megszûntével. Kevés ismerõsük egyikének az tûnt fel, hogy Manyika – „szó szerint tessék érteni, szerkesztõ úr” – megfiatalodott, megszépült férje távollétében, felmorzsolt személyisége kisimult, és bizony megfordult a fejében, hogy elválik tõle.
Budapesten fel is kereste korábbi barátnõjét ez ügyben, ám a börtönben tett látogatások alkalmával „urának és parancsolójának” sikerült lebeszélnie tervérõl. Ferenc a fegyintézetbõl az említett hölgyismerõsnek is írt levelet, ám a börtönlelkész meg nem nevezett személyiségbeli problémákra hivatkozva óvatosságra intette a segítõ szándékú asszonyt. A börtönévek alatt a család nehéz anyagi körülmények közé került a zárolt vagyon miatt, így jobbára a nagyszülõk nyugdíjából tengõdtek, illetve az idõsebbik fiú kalóz CD-inek hullámzó forgalmából.
Óvatos hurrá
Horváth Ferenc arra használta a távollétet, hogy jogi ismereteit tovább mélyítse, majd szabadulása után számtalan pert indított (naponta járt a postára az értesítõkért), melyektõl nagyobb összegek beáramlását remélte. Egyik peres fele nem csekély csalódottsággal meséli, hogy még õ vitt be neki jogi szakirodalmat, majd naivsága odáig terjedt, hogy érte ment, és hazafuvarozta korábbi munkaadóját a szabadulás hajnalán. A hazaút azonban arról gyõzte meg, hogy a férfit nem ösztökélte változásra a büntetés. Sõt! Családja pedig – mivel sejtették, hogy minden folytatódik – óvatos hurrával üdvözölte a ház urát.
A pórul járt jótevõ állítja azt is, hogy a héttagú családból senki sem dolgozott, és a lakáson belül is magukra zárt ajtók mögött éltek, egymással alig kommunikálva. A családfõt mindenkinek isteníteni kellett, ellentmondást nem tûrt. A feleség volt barátnõje szerint, ahogy mindenkibõl, „Csanádból is kiölte a lelket”, az otthoni légkör az õrület határát súrolta, benne volt a levegõben, hogy dráma készülõdik.
Egy Horváthékhoz bejáratos ismerõs szerint Csanád „aranyos, normális gyerek volt”, aki a „degenerált életvitel és a teljes félrenevelés miatt kattanhatott be”. Úgy látta, nemcsak az apa, hanem a báty is elnyomta a srácot, akinek estin kellett befejeznie a gimnáziumot, a csúcsértelmiségi nagyszülõk intõ szózatai közepette. Az iskola után õ sem ment dolgozni, belevetette magát viszont a számítógépes játékok világába. Olykor 24 órában gyilkolta virtuális ellenfeleit. Aztán egy napon visszatért a való világba…
Link