Holokauszt tagadó vagyok és nem félek!
Irta: Olvaso - Datum: 2012. April 14. 16:30:22
Nos, miért akarja valaki a tanulmányának ezt a címe adni: „Holocaust-tagadó vagyok”? Engedjék meg, hogy megmagyarázzam. Mindenekelõtt, én nem tagadom, hogy a nemzetiszocialisták kiközösítették és üldözték a zsidókat az 1930-as és 40-es években. Készségesen elismerem ezt a tényt.
Teljes hir
Nos, miért akarja valaki a tanulmányának ezt a címe adni: „Holocaust-tagadó vagyok”? Engedjék meg, hogy megmagyarázzam. Mindenekelõtt, én nem tagadom, hogy a nemzetiszocialisták kiközösítették és üldözték a zsidókat az 1930-as és 40-es években. Készségesen elismerem ezt a tényt. Nem tagadom, hogy százezreket küldtek „koncentrációs táborokba” Németországban,Ausztriában, Franciaországban és Lengyelországban. Nem tagadom, hogy sok európai a nemzetközi zsidóságot problematikusnak és parazitának látta az 1930-as és 1940-es években, és nem tagadom, hogy számos zsidó vesztette az életét a második világháború alatt.
Amit én tagadok, az az, hogy hat millió halt meg. Nem vagyok hajlandó elfogadni ezt a számot, elsõsorban azért, mert ez az, amit köteles lennék elhinni.
Holocaust-tagadó vagyok, mert számos európai kormány gyáván börtönbe csukja polgárait azért, mert megkérdõjelezik (nem tagadják) a holocaustot - egyikük sem (senki sem) tagadja, hogy a nácik üldözték és kiközösítették a zsidókat a második világháború elõtt és alatt, mindazonáltal kétségbe vonnak bizonyos meglehetõsen valószínûtlen történetet, amik összekapcsolódnak az úgynevezett holocausttal és emiatt a médiával, amely - mint jól tudják - aránytalanul a cionista zsidók erõszakos uralma alatt áll.
Kanada és sok európai ország - köztük Franciaország, Németország és Ausztria - börtönbe csukja a polgárait, mert azok kétségbe vonnak néhányat a holocausttal összefüggõ legvalószínûtlenebb, a legkétesebb tanúktól és forrásokból származó állítások közül. Néhány példát alább felsorolunk - amikor olvassák õket, emlékezzenek arra, hogy e példák némelyikét, amelyeket állítólagos „szemtanúk” szolgáltattak, a második világháborút közvetlenül követõ Nürnbergi Per folyamán jegyzõkönyvbe foglalták, és arra használták, hogy az emberiség elleni bûnök miatt a náci vezetõket elítéljék (és a kivégzésüket igazolják). Az érzelmi reakcióból eredõ válaszaikat félretéve mennyire valószínû, hogy az alábbi példák bármelyike is tényleg megtörtént?
A gonosz nácik megfosztották a szegény szenvedõ zsidókat kedvenc háziállataik társaságától. (SZÕRNYÛ KEGYETLENSÉG!) A gonosz német katona kettészakította a csecsemõt az anyja szeme láttára (fizikai KÉPTELENSÉG).
Henry Kissinger rokonaiból szappant fõztek. (A szappan-mesét már a holocaust-mese „szállítói” sem fogadják el igaznak - Jehuda Bauer, aki zsidó és talán a legismertebb élõ holocaust-történész, azt állítja, hogy a történet nem igaz).
A New York Times szerint 1,5 millió zsidó halt meg a majdaneki gázkamrákban. [A New York Times számára sajnálatos módon a történészek, még a zsidó történészek is, valamint a „hivatalos” Auschwitz Múzeum a Majdenekben kivégzett zsidók tényleges számát majdnem 95%-kal lejjebb szállították.]
Az auschwitzi emléktáblát, amely azt állította, hogy 4 millió zsidó halt meg Auschwitzban, 1989-ben szép csendben 1,5 millióra változtatták. (Mi történt a többi 2,5 millióval?)
A gonosz nácik elektromos áramot vezettek a padlóba, hogy megöljék a zsidókat. (Teljesen nevetséges.)
A hitvány nácik egy atombombát használtak a zsidók elhamvasztására Auschwitzban. (Ne nevessenek: ez a tanúvallomás tényleg elhangzott a Nemzetközi Katonai Törvényszéken Nürnbergben, és felhasználták valóságos emberek felakasztásának igazolására olyan bûnökért, amelyeket azok sohasem követtek el.)
Zsidó vér gejzírjei törtek fel a földbõl HÓNAPOKIG a gyilkosság után. (Ugyan-ugyan! - A vér nagyon gyorsan megalvad [besûrûsödik]; ez az oka annak is, hogy miért nem vérzünk el halálosan kis ütésektõl.]
Egy folyó vörössé vált zsidó vértõl (szóról-szóra a St. Petersburg Times szerint).
A hangadó média életben tartja egy zsidó sztoriját, aki túlélte a hatszoros elgázosítást –„esetleg a gyermekek szervezete jobban ellenáll a gáznak” – állítja a „túlélõ”. (A tény az, hogy nem áll jobban ellen - kevesebb gáz elég ahhoz, hogy megöljön egy gyermeket.)
És hosszasan folytathatnám, de azt hiszem, értik a beszámolók képtelenségét. Mindazonáltal a fontos tény az, hogy ha Önök azt mondanák, hogy a fenti sztorik bármelyike nem igaz, vagy akár kérdéses, börtönbe kerülnének Németországban, Ausztriában, Franciaországban és számos más európai országban, és még holocaust-tagadók is lennének.
Kizárólag ez okból állok a nyilvánosság elé és nyilvánítom magam holocaust-tagadónak. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy idegen kormányok kényszerítsenek (köztük Izrael Állama, amely olyan törvényt hozott, amelyben jogot formál arra, hogy az úgynevezett holocaust-tagadókat üldözze, bárhol élnek is azok, akár itt, az USA-ban is); nem fogadom el, hogy az alkotmányunk és a szólásszabadság joga átkozott legyen!
Soha többé nem fogom feladni az intellektuális sértetlenségemet, és nem fogok meghódolni az olyan gyáva akadémikusok/tudósok elõtt, akik nem engedik meg tanítványainak, hogy minden forrást felhasználva tanulmányozzák a holocaustot - jómagam is áldozata voltam e gyáva, hazug embereknek. Azt a történelmi szennyet kellett termelnem, amit õk kívántak, hogy megszerezhessem a jói megérdemelt tudományos fokozataimat (az igazság az, hogy az õ gyávaságuk dönt mindenrõl). Semmi okunk sincs arra, hogy valaha is valamit várjunk tõlük, és minden okunk megvan arra, hogy eltávolítsuk õket az akadémiáról, mihelyt az igazság mindenütt ismertté és elfogadottá válik.
Holocaust-tagadónak vallom magamat, nem azért, mintha kétségbe vonnám, hogy a második világháború alatt a nácik kiközösítették és üldözték a zsidókat, hanem azért mert kötelességem támogatni azokat, akik beszélni akarnak Önöknek a fentiekrõl, akik meg akarják mutatni Önöknek azt a hatalmas mennyiségû anyagot, amely a kívülálló számára úgy szerepel, mintha evidencia lenne, de ellentmond önmagának, cáfolja önmagát, és cáfolják a reális tények, a tudományos tények, a realitás!
A holocaust-sztori, ahogy Önök ismerik, hamis, torzított, félremagyarázott, gyakran kitalált, és sokszor nem alapszik máson, mint fantasztikus hazugságokon.
Holocaust-tagadó vagyok, mivel Izrael azt mondja, hogy nem lehetek.
Holocaust-tagadó vagyok, mert Németország, Ausztria és Franciaország az emberek tízezreit börtönözte be pusztán azért, mert megkérdõjelezték a „hivatalos” mese néhány szerfölött kérdéses vonatkozását.
Holocaust-tagadó vagyok, mivel megismertem olyan kiváló embereket, mint Ernst Zündel, David Irving, Germar Rudolf, Siegfried Verbeke, Horst Mahler, Robert Faurisson és másokat, akik pusztán azért bûnösök, mert meg akarják ismertetni Önökkel azokat a tényeket, amelyeket a cionista média és a cinkos nyugati kormányok nem hajlandók Önökkel megismertetni.
Holocaust-tagadó vagyok, pedig nem volna szabad annak lennem, legalábbis a „programozás" szerint, amelynek mindannyian alá vagyunk vetve születésünktõl a halálunkig.
Holocaust-tagadó vagyok, mert nem félek a következményétõl- tudom, hogy jó harcot harcolok, és tudom, hogy a becsületes történelmi revizionizmus végül gyõzni fog. Az igazság mindig diadalmaskodik!
Holocaust-tagadó vagyok; Izrael és a cionizmus legyen átkozott!
Curt Maynard
Politically Correct Apostate
Szittyakürt
2007. július
(Fordította: Tudós - Takács János)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Részlet a zsidó fórumból
gyuszuSS
http://www.szombat.org/forum/topic.php?id=62&page=87
Tag
Regisztrálva: Nov 2009
Üzenetek:17
Igazad van kedves Torok,imi bacsin kivul (aki koztudottan SZERETI a magyarokat)szeretnem megosztani egy masik ugyancsak noibel dij varomanyos kony tartalmat is veletek. A cime: A kiraly tanitasa.
A Király tanítása címen Izraelben most jelent meg egy könyv, amelynek két rabbi szerzõje azt tárgyalja, hogy mikor, miért és milyen körülmények között lehet, sõt, kell megölni a gojokat. A rabbik szerint bizonyos esetekben a zsidók ártatlan goj gyermekeket is megölhetnek
Útmutató a gojok megöléséhez A Király tanítása címen Izraelben most jelent meg egy könyv, amelynek két rabbi szerzõje azt tárgyalja, hogy mikor, miért és milyen körülmények között lehet, sõt, kell megölni a gojokat. A rabbik szerint bizonyos esetekben a zsidók ártatlan goj gyermekeket is megölhetnek.
Jichák Sápírá és Joszi Élicúr, a Nablusz palesztin város melletti Jichár nevû zsidó településen mûködõ Él még József (ישיבת עוד יוסף חי;) teológiai fõiskola két rabbija most jelentette meg A Király tanítása – A zsidók és a népek közti fõbenjáró bûnök törvényei (תורת המלך – דיני נפשות בין ישראל לעמים;) címû könyvet, amely máris bestseller lett az izraeli nemzeti vallásos körökben.A nyomdát most elhagyott 230 oldalas héber nyelvû kötet kizárólag egy témát boncolgat és hozza meg a megfelelõ következtetéseket: mikor, hogyan és hol lehet, sõt, kell megölni a gojokat. Roi Sáron a Máárív címû napilapban megjelent recenziójában leszögezi: „Ez a könyv útmutató azok számára, akik azon tépelõdnek, hogy lehet-e, s ha igen, mikor kell és szabad elvenni a nem zsidó életét.”
Az irodalmi Nobel-díj-gyanús kötetet még nem lehet mindenütt beszerezni, de a világhálón már meg lehet rendelni, és csak idõ kérdése, hogy a nagyobb könyvesboltokban is árulják, hiszen máris olyan neves és köztiszteletben álló rabbik ajánlották az olvasóknak, mint például Jichák Ginsburg, aki szintén a jichári Él még József vallási iskola rabbija, valamint Jáákov Joszéf és Dov Lior rabbik. Amint fentebb már említettük, a két rabbi a most megjelent kötetben mindvégig azt fejtegeti, hogy miként kell viszonyulni a gojok megöléséhez (hárigát gojim – הריגת גויים;). Érveik alátámasztására és igazolására a szerzõk bõséges forrásjegyzéket közölnek a zsidó humanista irodalom olyan kiváló alkotásaiból, mint például az Ószövetség, a háláhá (vallástörvénykezés – הלכה;), Maimonides és Kuk rabbi mûvei.
A két izraeli rabbi részletesen kifejti azokat a törvényeket, amelyek értelmében igenis szabad, sõt, bizonyos esetekben egyenesen kötelesség gojokat ölni az úgynevezett Noé fiainak hét parancsa (שבע מצוות בני נח;) isteni törvény értelmében: „Ha odamegyünk a Noé fiainak hét parancsa egyikét megszegõ gojhoz, akkor a megölése megengedett”, olvasható A Király tanítása címû útmutatóban. Véleményünk szerint az egészen apró gyermekeket is meg lehet ölni, ha kiderül, hogy nagyobb korukban árthatnak nekünk, s ebben az esetben a csapásnak kimondottan ellenük kell irányulnia és nem csak a felnõttek elleni akció keretén belül”.
A derék szerzõpáros emellett további törvényekkel és magyarázatokkal indokolja meg, hogy mikor lehet a gojt megölni még akkor is, ha az történetesen egyáltalán nem ellenséges a zsidókkal szemben: „Mindenütt, ahol a goj jelenléte veszélyezteti a zsidó életét, még akkor is meg szabad ölni, ha netán az a világ népei jámborjainak egyike, s egyáltalán nem tehet a kialakult helyzetrõl”. Hat ennyi volna. Eljen Izrael es a tolerans Zsido nep.Udv lord of the slaves
A teljes útmutató, a nem-zsidók megöléséhez
Mikor megengedhetõ megölni a nem-zsidókat? A „Torat ha-Melekh" [A király tanítása] címû könyvet, amelyet nemrég tettek közzé, Rabbi Yitzhak Shapira, a Nablus közelében lévõ Yitzhar közösségben az Od Yosef Hai yeshiva elöljárója írta, egy yeshivából való másik rabbival, Yossi Elitzurral együtt. A könyv nem kevesebb, mint 230 oldalt tartalmaz a nem-zsidók megölésére vonatkozó törvényekrõl, egyfajta útmutatót mindazok számára, akik mérlegelik azt a kérdést, hogy megengedett-e, és mikor megengedett elvenni egy nem-zsidó életét.
Noha a könyvet nem a nagy könyvterjesztõ cégek terjesztik, már meleg hangú ajánlásokban részesült szélsõséges zsidók részérõl, köztük olyan fontos rabbik ajánlásával, mint Yitzak Ginsburg, Dov Lior és Yaakov Yosef. A könyvet az Internet és a yeshiva terjeszti 30 Nis áron példányonként. A 19 évvel ezelõtt meggyilkolt Rabbi Meir Kahane emlékszertartásán, amelyet a hétvégén Jeruzsálemben tartottak, már árulták ezt a könyvet.
Az egész könyvben a szerzõk alaposan foglalkoznak a nem-zsidók megölésével kapcsolatban a zsidó vallási törvényben lévõ elméleti kérdésekkel. Az „'arabok' és a 'palesztinok' szavak még közvetve sincsenek említve, és a szerzõk gondosan elkerülik, hogy kifejezett utalásokat tegyenek a törvény egyéni értelmezésére. A könyv a források százait tartalmazza a Bibliából és a vallási törvénybõl, idézeteket Rabbi Abraham Isaac Kooktó, a vallási cionizmus egyik atyjától, valamint Rabbi Shaul Yisraeitõl, a Mercaz Harav Yeshiva-nak, a nemzeti-vallási cionizmus Jeruzsálemben lévõ erõdítményének elöljárójától.
A könyv a nem-zsidók megölésének tilalmával kezdõdik, és egyebek közt az ellenségeskedésnek és Isten neve bármely megszentségtelenítésének megelõzésével indokolja azt. De a szerzõk nagyon gyorsan áttérnek a tilalomból a megengedésbe, a nem-zsidók megölésével kapcsolatos különféle felmentésekbe. A központi érv Noé hét törvénye megtartásának kötelezettsége, amiket a Földön minden emberi lénynek követnie kell. E törvények többek közt tiltják a lopást, a vérontást és a bálványimádást.
„Amikor közeledünk egy nem-zsidóhoz, aki megsértette Noé hét törvényét és megöljük õt ezen hét törvény megtartása iránti törõdésünkbõl, nem lett megsértve a tilalom" - állítja a könyv, amely hangsúlyozza, hogy a gyilkosság tilos, hacsak nem egy bírósági elõírásnak engedelmeskedve történt.
A könyv egy másik következtetést is tartalmaz, amely kifejti, hogy egy nem-zsidó mikor ölhetõ meg, még akkor is, ha nem ellensége a zsidóknak. „Minden olyan helyzetben, amelyben egy nem-zsidó jelenléte veszélyeztet zsidó életeket, a nem-zsidó megölhetõ, még akkor is, ha becsületes goj, és egyáltalán nem bûnös azért a helyzetért, amely létrejött.” - állítják a szerzõk. „Ha egy nem-zsidó segédkezik a zsidók gyilkosának, és egy zsidó halálát okozza, megölhetõ, és minden olyan esetben, ahol egy nem-zsidó jelenléte veszélyt okoz a zsidóknak, a nem-zsidó megölhetõ.”
A vallási törvény szerint a nem-zsidók megölésére vonatkozó felmentések egyike alkalmazható az „üldözõ” törvénye esetén, amely szerint az, aki üldöz egy másikat gyilkossági szándékkal, bírósági eljárás nélkül is megölhetõ, még akkor is, ha az üldözõ polgári egyén.
„A felmentés akkor is alkalmazható, ha az üldözõ gyilkossággal nem közvetlenül, hanem csak közvetve fenyeget” - állítja a könyv.
„Még egy polgári személy is, aki segít a támadóknak, üldözõnek tekintendõ és megölhetõ. Mindaz, aki bármilyen módon segíti a bûnözõk hadseregét a gyilkosok támogatásában, üldözõnek tekintendõ. Egy polgári személy, aki bátorítja a háborút, erõt ad a királynak és a katonáinak a háború folytatására. Ezért bármely velünk szembenálló állam polgára, aki bátorítja a támadó katonákat vagy kifejezi a cselekményeik miatti megelégedését, üldözõnek tekintendõ és megölhetõ. Mindaz is, aki gyengíti a mi államunkat szóval vagy hasonló cselekménnyel, üldözõnek tekintendõ.”
Rabbi Saphira és Elitzur megállapítják, hogy gyermekeket is meg lehet ölni, mert õk „akadályok”. A rabbik a következõket írják: „Akadályok - gyermekek sokszor találhatók ebben a helyzetben. Akadályozzák a mentés módját jelenlétükkel és teljesen akadályozzák erõszakkal. Mindazonáltal megölhetõk, mert a jelenlétük a gyilkosságot segíti. Van mentség a gyermekek megölésére, ha világos, hogy felnõve ártanának nekünk. Ilyen helyzetben szándékosan is megölhetõk, nem csak a felnõttekkel vívott harc során.”
Ezenkívül, a vezetõ gyermekei megölhetõk, hogy nyomást gyakoroljanak rá. Ha egy bûnös uralkodó gyermekeinek megtámadása befolyásolja õt, hogy ne viselkedjék bûnösen, akkor a gyermekei megölhetõk. „Jobb megölni az üldözõket, mint megölni másokat” - állítják a szerzõk.
Az „Ártatlanok szándékos megölése” címû fejezetben a könyv kifejti, hogy a háború közvetlenül fõleg az üldözõk ellen irányul, de azok is, akik az ellenséges nemzethez tartoznak, ellenségnek tekintendõk, mert segítik a gyilkosokat.
Rabbi Shapira és Elitzer ezen könyvében a bosszúnak is helye és célja van. „Annak érdekében, hogy legyõzzük az ellenséget, a bosszú és a rendszabályt a rendszabályért szellemében kell viselkednünk velük szemben” - állítják. „A bosszú abszolút szükséges annak érdekében, hogy az ilyen gonoszságot megsemmisítsük. Ezért olykor kegyetlen tetteket viszünk véghez, hogy megteremtsük a terror megfelelõ egyensúlyát.”
Az egyik lábjegyzetben a kér rabbi olyan módon ír, hogy úgy tûnik, megengedhetik, hogy az egyének a saját belátásuk szerint cselekedjenek, függetlenül a kormány vagy a hadsereg bármely döntésétõl.
„A nemzet döntése nem szükséges a gonosz birodalma kirekesztésének engedélyezéséhez” - írják a rabbik. „A megtámadott nemzetbõl még az egyes emberek is megölhetik õket.”
A yeshiva által közzétett vallási törvénykönyvektõl eltérõen ez alkalommal a rabbik hozzátettek egy fejezetet, amely a könyv következtetéseit tartalmazza. Mind a hat fejezetet összefoglalták a különbözõ témák fõbb pontjaiban, amelyek többek között kijelentik: „A vallási törvényben azt találtuk, hogy a nem-zsidók általában gyanúsak a zsidók vérének ontásában, és háborúban ez a gyanú sokkal erõsebbé válik. Még azok a gyermekek is gyilkosnak tekintendõk, akik nem szegték meg Noé hét törvényét, de az eljövendõ veszély miatt megölhetõk, amely bekövetkeznék, ha engednék felnõni õket éppen olyan bûnössé, mint amilyenek a szüleik.”
Még ha a szerzõk, amint mondottuk, gondosan használják is a „nem-zsidók” kifejezést, ezeken bizonyosan azokat értik, akik olyan „nem-zsidó” nemzetiségûeknek értelmezhetõk, akik alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék a zsidó népet. Ezt megerõsíti „A zsidó hang” címû röplap, amelyet Yitzhar az Interneten tett közzé, és amely a könyvet így kommentálja: „Felesleges megjegyezni: a könyvben sehol sincs leírva, hogy a kijelentések közvetlenül csak a régi nem-zsidókra vonatkoznának.”
Az Od Yosef Hai yeshiva egyik tanulója a maga szempontjából fejtegette azt a részt, ahol Shapira és Elitzur rabbik veszik azt a bátorságot, hogy ilyen szabadon beszéljenek olyan témáról, mint a nem-zsidók megölése. „A rabbik nem félnek a bûnvádi eljárástól, mert ebben az esetben Maimonides [Rabbi Moses ben Maimon, 1135-1204] és Nahlnanides [Rabbi Moses ben Nahman, 1194-1270] is bíróság elé állt volna, és különben is, ez vallási törvény vizsgálata” - mondta a yeshiva tanulója. „Egy zsidó államban senki sem ül börtönben a Tóra tanulmányozásáért.”
Roi Sharon
Szittyakürt
2010.január
(Fordította:Tudós- Takács János)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
LIPÓTVÁROS ÉS KÜLTELEK
írta: Géza Ottó
Kényelmes lakosztály, központi fûtéssel,
Rónáról letépett széparcú cseléddel.
Nyolclámpás rádió: New York, Moszkva,
London
Diétás ebédek, jó szivarok, bonbon:
Részvények kötege, kipárnázott autó,
Arany, melytõl nyílik minden csukott ajtó.
Játszóterek fákkal, út, mely sosem sáros,
Megtömött pénzszekrény: ez a Lipótváros.
Gajdolt magyar szavak, csinos titkárlányok:
Így éltek közöttünk idegen betyárok.
Ide hullt a földek levágott kalásza,
Ide fejtett szenet csákány suhogása,
Zúgó gépek nekik hoztak haszonhalmot,
Érettük õröltek gabonát a malmok.
Föld alatt, föld felett, õk arattak dúsan
Mi meg vackainkon ültünk sután, búsan.
Penészes szobában petróleumlámpa,
Véres köhögések hideg éjszakába:
Elnyûtt szalmazsákon egy kevés pihenés,
Falatka kenyér és tömérdek szenvedés.
Agyonnyúzott verklik vigasztaló dala,
Gondot tovaûzõ pálinkák pohara.
Piszkos utcaporban játszó sok-sok gyerek,
Zálogba vitt rongyok: ez meg a kültelek.
Itt ugat a gyárak szörnyû szirénája
Keserves ébredést, minden hajnaltájba.
Ide szónokolnak már jó néhány éve,
Ígéretet, reményt nagyobbka kenyérre.
És innen indul el, megunt nyomorába
Testét kiárulni az éjszaka lánya.
Nagyöblû harangok itt zengik a békét,
Hol kínlódva várják mindennek a végét.
Két világnak súlyos élet-halál harca,
Szegény, ûzött fajtám és a Sátán arca,
A nyomor és bõség kél itten birokra,
Véres küzdelemre, ölésre, gyilokra,
Hogy ki lesz a gyõztes...? Kinél a becsület!
A golgoták útja, Krisztus, a feszület...
Dávid kullancs népe akármit is akar,
Ha ma nem, hát holnap, gyõzni fog
a magyar!
Harc,1944.augusztus 12.
Szittyakürt
2010. január
-----------------------------------------------------------------
MIÉRT HISZEK A ZSIDÓ RITUÁLIS GYILKOSSÁGBAN?
Igen, hiszem, hogy a zsidók vallási szertartásaik részeként gyilkosságokat követtek el a múltban és majdnem biztosan ilyeneket követnek el napjainkban is. Ezt a következõ megszorításokkal hiszem:
A) Nem hiszem, hogy ez a gyakorlat jelenleg széles körû vagy valaha is elterjedt volt, hanem mindig a legkeményebb maghoz tartozó kevés számú rabbira és a zsidó kabbalisztikus,misztikus szektákra korlátozódott.
B) A legkészségesebben hajlandó vagyok elfogadni annak valószínûségét, hogy a történelem folyamán egyes zsidókat hamisan vádoltak ezzel a gyakorlattal, de abban is hiszek,hogy másfelõl gyakran követtek el ilyen bûnt anélkül, hogy felfedték és/vagy megbüntették volna õket. Az 1913-as Beiliss-eset (Oroszország) jól szemlélteti ezt. Mendel Beiliss maga valószínûleg ártatlan volt a gyilkosság tényleges elkövetésében, noha periférikusan belekeveredhetett a hitsorsosai által elkövetett cselekmény fedezésébe.
C) Hajlandó vagyok elfogadni, hogy a zsidók túlnyomó többsége nincs tudatában annak, hogy a „vérvád”legalábbis részben ténylegesen megalapozott volt, és tényleg rágalomnak hiszi azt, mint ahogy a legtöbb zsidó valószínûleg elhiszi, hogy a holocaust többé-kevésbé úgy történt, ahogyan azt elõadják, az ellene szóló egyre több bizonyíték ellenére.
A fent említett hitem két alapon nyugszik: a zsidóság történelmi, kulturális és vallási vonatkozásainak átfogó tanulmányozásán, és az egyes zsidókkal több, mint 25 éven át folytatott személyes megfigyelésen, kapcsolatokon, és tapasztalaton. Nem akarom ezt az írást túlságosan hosszúra nyújtani, mivel valójában ezért a területért nem lelkesedem - a zsidók közéleti és politikai bûnei sokkal rosszabbak, mint egyes vallási bûneik -, hanem röviden összefoglalom:
1) Mérhetetlen mennyiségû anekdotaszerû és kiegészítõ tanúvallomás szól arról, hogy áldozati gyilkosságok fordultak elõ a múltban, amikor elrejtésük nehezebb volt, és a fehérek sokkal jobban ismerték a zsidókat és sokkal bizalmatlanabbak voltak irántuk, mint jelenleg.
Jelentõs, hogy Babilon napjai óta mindig, csaknem 4000 éven át (sok máshoz hasonlóan) ezzel mindenütt megvádolták a zsidókat, ahol letelepedtek. A különbözõ korokban újra és újra rajtakapták õket, hogy szó szerint véres volt a kezük, vagy a gyermeknek (akinek vérét lecsapolták, hogy szabadon rendelkezzenek vele) a testét zsákban vagy szekéren szállították, ill. idõnként holttesteket találtak a zsinagógák pincéiben stb.
A zsidók válasza erre az, hogy „üldöznek minket!” Makacsul mondogatják, hogy a történelem 40 évszázadán keresztül egy hatalmas összeesküvés irányult arra, hogy szertartásos gyilkossággal hamisan megvádolják õket.
Ezen elmélet szerint egymástól távoli helyeken, mint pl. Kokinkína, a középkori Németország, Kiev 1913-ban, Montreal 1970-ben, valamint az olyan különféle emberek között, mint a keresztes lovagok, a szultán törökjei, a XII. századi Yorkshire szászai, az argentinok, a kozákok, a brit történészek, a reneszánsz olasz pápái, a különféle szentek és bûnösök, Prága polgármesterei, a modern idõk arabjai egy hatalmas, hosszú életû, folyamatos összeesküvés létezik, amelynek célja idõszakonként hamisan megvádolni a zsidókat azzal, hogy megölnek kis gyermekeket, vérüket lecsapolják, és a holttesteket elhelyezik zsidó épületekben vagy zsidó szekereken stb.
Ez valóban pokoli összeesküvés!
Vannak más hasonló panaszok, a-melyek. elhangzottak a zsidók ellen (bármikor és bárhova költöztek): gazdasági szélhámosság, az emberek kifosztása, az asszimiláció elutasítása, a lojalitás hiánya az õket befogadó országgal szemben, szemtelen magatartás és gyûlölet a vendéglátóik iránt stb. A zsidók válasza mindig ugyanaz: 4000 éven keresztül a világon mindenki egy hatalmas összeesküvés részese, amelynek az a célja, hogy „nyakon csípje” õket. Napjainkban a legtöbb ember el is hiszi ezt, amit nem lehet csodálni, ha figyelembe vesszük, hogy a nyugati világban a XIX. század vége óta a kommunikációs médiát különbözõ erõsséggel a zsidók uralják. De a régi idõkben ezt a mesét nem lehetett beadni.
Középkori elõdeink nem voltak bolondok. A modern mércék szerint nagyon kicsiny városi közösségekben szorosan együtt éltek a zsidókkal, és közelebbrõl ismerték a zsidókat, mint ahogy ma ismerjük õket. A mai emberekhez hasonlóan féltõ szeretettel vigyáztak a gyermekeikre, és amikor egy gyermeket meggyilkoltak, ez az egész közösség érdeklõdését felkeltette, mégpedig nemcsak azért, hogy megbosszulják, hanem kinek-kinek a saját gyermeke biztonsága érdekében is. Újra és újra azt kívánják tõlünk a zsidók, hogy magunkat olyan szûklátókörû közösségeknek higgyük, akik, amikor felfedezték, hogy van a körükben egy gyermekgyilkos, konokul elutasították, hogy letartóztassák az állítólagos goj „gyermekgyilkost”, és vallási bigottságból a zsidókat vádolták. Milyen lehetséges érdeke fûzõdne bármilyen (középkori vagy akármilyen más) közösségnek ahhoz, hogy meglincseljen egy ártatlan bûnbakot, és szabadon engedjen egy igazi gyermekgyilkost? Miért értene egyet bárki is Trierben, Lincolnban, Spoletoban vagy Kijevben ilyen justizmorddal, amikor az ilyen cselekvés más gyermekek életét kockáztatja? Miért szûntek meg az általunk ismert gyermekgyilkosságok, mihelyt a zsidókat megbüntették és (általában) kiutasították õket a közösségbõl?
2) A zsidó vallás engedélyezi és gyakorolja az állatáldozatokat, ahogy azokat az ószövetség, illetve a Tóra nevezi, jóllehet ezeket a szokásokat már régen felfüggesztették, és elméletileg csak a jeruzsálemi templomhoz kötik õket.
Izraelben mûködik egy „Kohanin” nevû szekta, amely gyakorolja az állatáldozatokat, és a rabbik egymást követõ nemzedékeit ennek technikájára oktatja, elõre jelezve azt a napot, amikor Izraelnek sikerül majd megtisztítania az ígéret Földjét a mohamedánoktól, akik azt 1400 éve birtokolják, és sikerül újjáépítenie a templomot. A Talmud azt tanítja, hogy a nem zsidók „gojok”, vagyis lélek nélküli állatok. Egy vallásos zsidó számára nincs különbség egy német, amerikai, afrikai és egy tehén, ló vagy egy hal között; Isten azért teremtette ide az élet alacsonyabb rendû (humanoid vagy egyéb) nem zsidó formáit, hogy azok szolgálják és gyönyörködtessék a zsidót. Amikor a zsidók azt állítják, hogy õk nem mutatnak be „emberáldozatot”, akkor a hátborzongató tudatuk szerint igazat mondanak. Õk nem tekintik a gojokat emberi lénynek.
3) Az utóbbi 25 év alatt abban a különleges helyzetben voltam, hogy elsõ kézbõl megfigyelhettem a zsidó magatartást és jellemet, mivel - lévén jómagam nemzetiszocialista - õk nem törik magukat azon, hogy a szokásos különféle módokon álcázzák magukat elõlem, hanem hagyják megnyilvánulni egész talmudi gyûlöletüket. Mindenki, aki valaha éjjeli ügyeletet teljesített egy nemzetiszocialista pártközpontban és felvette a telefonkagylót, hogy egymásután meghallgassa a különbözõ hívásokat, óráról órára egy õrjöngõ gyûlölettõl ösztönzött, brooklyni zsidó kiabálását, aki egy sereg istenkáromlást és ürülékkel kapcsolatos szót okád ki magából, mint valami esztelen papagáj vagy majom, teljesen kivetkõzve minden emberi önuralomból, óhatatlanul bölcs emberré válik. Ehhez az embernek, aki meg akarja érteni e „nemzeteket megvilágító fénynek” az igazi természetét, csak arra van szüksége, hogy nyilvánosan szembeszálljon velük. Azonnal fel fogja fedezni, hogy a zsidók milyen visszataszítóak, milyen bûnösek, milyen megvetésre méltó módon gyávák és potenciálisan mennyire halálos kígyók.
De ne az én szavamat fogadják el erre vonatkozóan! Vizsgálják meg a Nizkor együttest, és látni fogják maguk is. Olvassanak el egy revizionista olvasói levelet, egy higgadt, komoly, alapos kutatáson nyugvó kommentárt a holocaust bizonyos vonatkozásairól, és azután nézzék meg betû szerinti értelemben a hisztérikus, rosszindulatú, gyûlölködõ, gyalázkodó olvasói levelek százait, amelyek mintegy két tucat zsidó kis csoportjától származnak, akik megvadulva járnak-kelnek, támadva, mocskolva, bántalmazva és fenyegetve mindenkit, aki ellentmondani merészel „Isten választott népének”.
Nem szándékozom tovább folytatni ezt a témát, hanem két ponttal akarom befejezni.
Elõször, a zsidó nép teljesen alkalmas a rituális gyilkosság gyakorlására, és mérhetetlen mennyiségû történelmi bizonyíték szól amellett, hogy gyakorolták is. Nem tudom elképzelni, hogy ezt leállítanák most, tehát abban a korban, amikor hatalmukban áll elrejteni gonosz tetteiket, és a szolgalelkû média hamis módon áldozatként ábrázolja õket. A tejes kartondobozokon látható kisgyermekek közül hányan estek a rabbik késének áldozatául és fekszenek eltemetve bizonyos távoli hulladéktelepen, vagy lettek kutyaeleségül földre dobva valamely zsidó tulajdonban levõ anyagfeldolgozó gyárban? Meggyõzõdésem, hogy legalább néhányuknak ez lett a sorsa.
Másodszor, a zsidók rászolgáltak mindenre, ami a múltban történt velük, és mindenre, ami velük történni fog a jövõben, amikor a palesztinok elveszik az államukat, mint a megkapaszkodási lehetõséget jelentõ földet, Amerika véglegesen kifogy a pénzbõl, és a New York-Tel Aviv létfontosságú utánpótlási vonal összeomlik. Nem teszem fel azt a kérdést, hogy hány ártatlan zsidó származású egyén szenvedett az idõk folyamán olyan bûnökért, amelyeket személy szerint nem õk követtek el, de az én népem és a világ minden népe sokkal többet szenvedett a „kiválasztottak” kezétõl.
A zsidók nagy túlélõk, akárcsak a patkányok és a csótányok, és kételkedem abban, hogy a patkányokhoz és a csótányokhoz hasonlóan valaha is teljesen meg tudunk szabadulni tõlük. De a világ most sokkal kisebb lett; globális falu, semmi több. Azelõtt az volt a szokás, hogy amikor már túlságosan próbára tették valahol másutt a szíves fogadtatásukat, tüstént át tudtak menni a legközelebbi „Aranytermõ Medinába”. De ezt többé nem tehetik meg. Most mindenki tud róluk, Ugandától Honoluluig, Rómától Regináig. Kifutottak a csapóajtókon, hogy elrejtõzzenek, és kifutottak mindazon helyrõl, ahonnan tovább futhatnának és elrejtõzhetnének. Az agyonmagasztalt Izraelük a végéhez közeledik, ami semmi más, mint életveszélyes, nyaktörõ útkeresztezõdés.
Közeledik a leszámolás, egy leszámolás az emberiség és a zsidó nép között, amely azt fogja okozni, hogy még az egek is elsötétülnek, és még az ördögök a pokolban is elrejtik arcukat megrendülésükben és félelmükben. Önök mondhatják, hogy adósaik vagyunk egy „holocaust”-tal. Ötven éven keresztül fizettük a számláikat, és végül is meg szeretnénk kapni, amiért fizettünk.
Ki tudja, mikor jön el ez a nap? Én még sajnálom is õket...
Winston Smith
Szittyakürt
2008. április
(Fordította: Tudós - Takács János)