A HITLERI ÁRJATÖRVÉNYEK
Irta: Olvaso - Datum: 2012. April 19. 07:48:16
TELJES SZÖVEGE ÉS MAGYARÁZATA Dr. Molnár Ákos:
Ki árja, félvér, nemárja – félvérek és nemárják jogállása – nemárják állampolgársága, házassága, hivatalviselése – harctéri szolgálatból eredõ kiváltságok stb.
Teljes hir
TELJES SZÖVEGE ÉS MAGYARÁZATA Dr. Molnár Ákos:
Ki árja, félvér, nemárja – félvérek és nemárják jogállása – nemárják állampolgársága, házassága, hivatalviselése – harctéri szolgálatból eredõ kiváltságok stb.
A Harmadik Birodalom jogalkotásából a magyar közönség érdeklõdésére elsõsorban az árjavonatkozású jogszabályok tarthatnak számot, mert azokon keresztül érdekes bepillantást nyerhet a 75 milliós, hatalmas szomszédállam életébe.
Az alábbiakban megkíséreltem az említett törvények és az azokat kiegészítõ fontosabb rendeletek hûséges átültetése és rövid magyarázata útján ennek a tárgykörnek vázlatos, de alapvonalaiban és kereteiben pontos képét adni.
1938. április hó.
DR. MOLNÁR ÁKOS
I.
A birodalmi polgárságról szóló törvény.
(Meghozatott 1935. szeptember I5; hatályba lépett 1935. szeptember 30.)
A Reichstag egyhangúlag a következõ törvényt hozta, mely ezennel kihirdettetik:
1. §.
(1) Állampolgár az, aki a német birodalom Védõ¬szövetségéhez (Schutzverband) tartozik és ennek fe¬jében a német birodalommal szemben különlegesen el van kötelezve;
(2) Az állampolgárság a birodalmi- és állampol¬gársági törvény elõírása szerint szerezhetõ meg.
ad (1): Ezáltal a tárvény a régi szabályozással szemben fogalmilag határozta meg, hogy ki állampolgár. Állam¬polgár (Staatsangehöriger) és birodalmi polgár (Reichsbürger) különbözõ fogalmak; az állampolgár még nem birodalmi polgár, a birodalmi polgárság vi¬szont magában foglalja az állampolgárságot is.
ad (2): Az állampolgárság tehát a német állampolgár¬ságra nézve 1934. február 5-én meghozott rendelet és a birodalmi és állampolgársági törvény megváltoztatására nézve 1935. május 15-én meghozott törvény keretében továbbra is az 1913. július 22-i birodalmi és állampolgársági törvényhez igazodik. Eszerint .a német állampolgárság megszerezhetõ: születés, törvényesítés, házasságkötés, vagy honosítás által.
2. §.
(1) Birodalmi polgár csakis az a német, vagy faj¬rokonvérû állampolgár, aki magatartásával bebizo¬nyítja, hogy hajlandó és alkalmas arra, hogy a né¬met népet és birodalmat hûséggel szolgálja.
(2) A birodalmi polgári jogosultság a birodalmi polgári oklevél adományozása útján szereztetik meg.
(3) A birodalmi polgár a törvények szerint létezõ teljes politikai jogoknak egyedüli viselõje.
ad (1): Már a szószerinti, szövegezésbõl folyik hogy a birodalmi polgárnak természetesen állampolgárnak is kell lennie. A „német- és rokonvérû” kifejezés az árjaszármazásnak eddig szokásos fogalmát helyettesíti, amely fogalom nem bizonyult elég pontosnak. Fajro¬konok fõleg az európai népekhez tartozók (a zsidók és cigányok kivételével), akkor is, ha fajtisztaságukat Európán kívül õrizték meg.
ad (2): A birodalmi polgárságról szóló oklevél adomá¬nyozása tehát jogalapító közigazgatási cselekmény A birodalmi polgári oklevélre vonatkozó további ren¬delkezések kibocsájtásáig átmeneti intézkedés gyanánt a birodalmi polgári törvénnyel kapcsolatos Elsõ Ren¬delet 1. §-a (lásd I. a. alatt) bír érvénnyel.
ad (3): Vesd össze az Elsõ Rendelet (I. a.) 3. §-ával.
3. §.
A birodalmi belügyminiszter a vezér helyettesével egyetértésben hozza meg a törvény végrehajtásához és kiegészítéséhez szükséges jogi és közigazgatási rendeleteket.
ad 3. §.: A meghozott rendeletek alább, I. a. és I. b. alatt következnek.
Ia.
A birodalmi polgárságról szóló törvénnyel kapcsolatos
Elsõ Rendelet.
A birodalmi polgárságról szóló, 1935. szeptember 15-i törvény 3. §-a alapján a következõk rendeltet¬nek el:
1: §.
(1) A birodalmi polgársági oklevélrõl szóló to¬vábbi rendelkezések kibocsájtásáig ideiglenesen azon német és rokonvérû állampolgárok tekintetnek birodalmi polgároknak, akik a birodalmi polgárságról szóló törvény életbelépésekor a képviselõválasztó jog birtokában voltak, vagy akik részére a birodalmi belügyminiszter a vezér helyettesével egyetértésben az ideiglenes birodalmi polgárjogot megadja.
(2) A birodalmi belügyminiszternek jogában áll a vezér helyettesével egyetértésben az ideiglenes biro¬dalmi polgári jogot megvonni.
ad (1); Az 1924. március 6-i birodalmi választói törvény állapítja meg, hogy ki bír képviselõválasztási joggal. Aki 1935. szeptember 30-a után szerzi meg a képviselõválasztási jogosultságot, az a szerzés dacára nem tekintetik ideiglenes birodalmi polgárnak. Az ideigle¬nes birodalmi polgári jog engedélyezése olyan ké¬nyes helyzetek elkerülésére szolgál, amelyek különö¬sen honosításoknál fordulhatnak elõ.
2. §.
(1) Az 1.§. rendelkezései zsidó keverékfajú ál¬lampolgárokra is érvényesek.
(2) Zsidó keverékfajúnak (Jüdischer Mischling) számít az, aki egy vagy két, faj szerint teljesen zsidó nagyszülõtõl származik, amennyiben az illetõ leszár¬mazott nem tekintendõ az 5. §. (2) bekezdése szerint zsidónak. Feltétlenül teljesen zsidónak számít vala¬mely nagyszülõ akkor, ha a zsidó vallásközösséghez tartozott.
ad (1): Ezáltal a német-zsidó keverékfajúak a birodalmi polgári jogosultság tekintetében a németvérû állam¬polgárokkal egy sorba helyeztetnek.
ad (2); 2. mondata: Ez a vélelem meg nem dönthetõ.
3. §.
Csakis birodalmi polgár - mint a teljes politikai jogok viselõje - gyakorolhatja, a szavazati jogot politikai ügyekben és viselhet közhivatalt. A birodalmi belügyminiszter, vagy az általa felhatalmazott szerv az átmeneti idõre kivételeket engedélyezhet a köz¬hivatalok betöltése tekintetében. A vallási társaságok ügyei érintetlenül maradnak.
ad 3. §.; Köztisztviselõ tehát csakis a birodalmi polgár le¬het. A községi polgári jogosultság (nem azonos az úgy¬nevezett „községi lakos”-i jogosultsággal) tekintetében szintén elõfeltétel a birodalmi polgári jogosultság.
4. §.
(1) Zsidó nem lehet birodalmi polgár. Politikai ügyekben nem illeti meg szavazati jog; közhivatalt nem tölthet be,
(2) Zsidó tisztviselõk 1935. december 31-ével nyu¬galomba vonulnak. Ha az ilyen tisztviselõk a világ¬háborúban a német birodalom, vagy ennek szövetsé¬gesei érdekében a tûzvonalban harcoltak, akkor ezek a korhatár eléréséig nyugdíjképen megkapják utol¬jára élvezett teljes nyugdíjképes szolgálati járandó¬ságaikat, a szolgálati idõ szerinti ranglétrán azonban nem emelkednek. A korhatár elérése után az ille¬tõk nyugdíja az utolsó nyugdíjképes szolgálati illet¬mények után újból fog kiszámíttatni.
(3) A vallási társaságok ügyei érintetlenül marad¬nak.
(4) Nyilvános zsidó iskoláknál mûködõ tanerõk szolgálati viszonya a zsidó iskolaügy újabb szabályo¬zásáig érintetlenül marad.
ad (1); Az 5. §. állapítja meg, hogy ki tekintendõ zsi¬dónak. A. birodalmi polgárságról szóló törvényhez ki¬bocsájtott Második Rendelet (lásd I. b. cím alatt) 5. §-a jelöli meg, hogy ki tekintendõ köztisztviselõnek. A nyilvános betegpénztáraknál mûködõ vezetõorvosok tekintetében a birodalmi belügyminiszter 1935. decem¬ber 21-i körrendelete is tartalmaz intézkedéseket.
ad (2); A részletekben v. ö. az ezen birodalmi polgár¬ságról szóló törvényhez kiadott Második Rendelettel (l. I. b. cím alatt), amely a tekintetbe jövõ tisztviselõi kérdéseket szabályozza.
5. §.
(1) Zsidó (Jude) az, aki legalább három olyan nagyszülõtõl származik, akik fajilag teljesen zsidók. A 2. §. (2) bekezdésnek 2. mondata alkalmazást nyer.
(2) Zsidónak számít azon két teljesen zsidó nagy¬szülõtõl származó zsidó keverékfajú állampolgár is,
a) aki a törvény kibocsájtásakor a zsidó valláskö¬zösséghez tartozott, vagy abba ezután vétetik fel,
b) aki a törvény kibocsájtásakor zsidóval volt há¬zasságban, vagy azután kötött zsidóval házasságot,
c) aki olyan - az (1). bekezdés értelmében zsidónak tekintendõ - egyén házasságából származik, amely házasság a német vér és német becsület védel¬mérõl szóló 1935. szeptember 15-i törvénynek (lásd II. alatt) életbelépése után köttetett meg,
d) aki az 1. bekezdés értelmében zsidónak tekin¬tendõ egyénnel folytatott házasságon kívüli viszony¬ból származik és 1936. július 31. után házasságon kívül születik,
ad (1); 2. mondata: Akkor is fennáll tehát a megcáfolha¬tatlan vélelem arra nézve, hogy valamelyik nagyszülõ teljesen zsidó volt, ha az illetõ a zsidó vallásközösséghez tartozott.
ad (2); Azok a személyek, akik ezen bekezdés alá esnek, egyszer s mindenkorra teljesen zsidóknak tekintendõk akkor is, ha vér szerint csak félzsidók.
6. §.
(1) Amennyiben birodalmi törvényekben, vagy a német nemzetiszocialista munkáspártnak, vagy tago¬zatainak rendeleteiben a vér tisztaságára nézve olyan követelmények vannak támasztva, amelyek az 5. §-on túlmennek, úgy ezek érintetlenül maradnak.
(2) A vér tisztaságára vonatkozó olyan egyéb kö¬vetelmények, melyek az 5. §-on túlmennek, csak a birodalmi belügyminiszternek és a vezér helyettesé¬nek beleegyezésével támaszthatók. Amennyiben ilyen természetû követelmények már fennállanak, úgy 1936. január 1-én érvényüket vesztik, hacsak azokat a bi¬rodalmi belügyminiszter a vezér helyettesével egyet¬értésben nem engedélyezi. Az engedélyezésre vonat¬kozó indítvány a birodalmi belügyminiszternél teen¬dõ meg.
ad (1); A „Nemzeti Szocialista Német Munkás Párt” (N.S.D.A.P.) tagozatai csakis a S.A., S.S., N.S.K.K., H.J., Nemzetiszocialista Diákszövetség és Nemzetiszocialista Nöiszövetség, nem pedig az úgy¬nevezett „csatlakoztatott” szövetségek.
7. §.
A vezér és birodalmi kancellár a végrehajtási ren¬deletek elõírásai alól felmentéseket engedélyezhet.
ad 7. §.: A felmentésekrõl kiadott 1935. december 4-i rendelet szerint; „A felmentés engedélyezése csakis olyan, egész különlegesen kivételes esetekben fog megtörténni, amelyekben az eltérést a közösség szempont¬jából vett súlyos okok indokolják. Mielõtt a magasabb közigazgatási hatóság az ilyen kérvényeket pártolólag felterjesztené, a Német Nemzetiszocialista Párt ille¬tékes körzetvezetõségének az állásfoglalásra alkalmat kell adnia.”
Ib.
A birodalmi polgárságról szóló törvénnyel kapcsolatos
Második Rendelet.
A birodalmi polgárságról szóló 1935. szeptember 15-i (l. I. cím alatt) 3. §-a alapján a következõ ren¬deltetik el;
1. §.
(1) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez 1935. november 14-én kibocsájtott EIsõ Rendelet 4. §. (2) bekezdésének értelmében tisztviselõknek szá¬mítanak a birodalom közvetlen és közvetett tisztvi¬selõi - a jegyzõk kivételével, akik részére a díja¬zások maguktól folynak be -; a tartományok köz¬vetlen és közvetett tisztviselõi és a községek és községszövetségek tisztviselõi, valamint a közjogi testü¬letek tisztviselõi. Ezen rendelkezés értelmében tiszt¬viselõknek tekintetnek a társadalombiztosítási intéz¬mények szolgálatában levõk is, akik tisztviselõk jo¬gaival és kötelezettségeivel vannak felruházva.
(2) A tisztviselõkhöz tartoznak a birodalmi polgár¬ságról szóló törvényhez kiadott Elsõ Rendelet 4. §. (2) bekezdésének értelmében azon tisztviselõk is. akik teljes illetményüknek, vagy illetményük egy ré¬szének engedélyezése mellett állásuktól fel vannak mentve; a nyilvános iskolai szolgálatban mûködõ tanerõk és a tudományos fõiskolákon mûködõ tanerõk; amennyiben ezek nincsenek felmentve hivatali kötelezettségeik alól.
(3) Tisztviselõknek tekintetnek továbbá a biro¬dalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Elsõ Rendelet 4. §-ának (2) bekezdése értelmében a tu¬dományos fõiskoláknál mûködõ tiszteletbeli tanárok, a nem alkalmazott rendkívüli tanárok és a magán¬tanárok, Ezeknél a nyugalomba vonulás helyébe a ta¬nítási jogosultság megvonása lép; ugyanez áll a tu¬dományos fõiskoláknál mûködött és hivatali kötele¬zettségeik alól felmentett tanerõkre nézve is.
(4) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez ki¬adott Elsõ Rendelet 4. §. (2) bekezdésének rendelkezései a haderõ kötelékében lévõkre értelemszerûen vonatkoznak.
(5) Várakozási állományban levõ tisztviselõk, álok a világháborúban a német birodalomért, vagy annak szövetségesetért a tûzvonalban harcoltak, nyugdíjil¬letményük fejében a várakozási illetményeket kap¬ják meg azon idõpontig, amelyben az általános szabá¬lyok alapján egyébként a végleges nyugállományba léptek volna; ezek nyugdíjilletmény gyanánt akkor Is megkapják a várakozási illetményüket, ha kiválá¬suk idõpontjában mint nem rendszeresített tisztvise¬lõk teljesen foglalkoztatva voltak.
(6) Ha valamely tisztviselõ ellen [(1)-(4) bekezdés] formaszerû fegyelmi eljárás van folyamat¬ban, úgy ez a nyugdíj és a hivatali állás megvonására irányuló célzattal tovább folytatható.
2. §.
(1) Azok részére, akik a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kibocsájtott Elsõ Rendelet 4. §. (2) bekezdés 2. mondata értelmében tisztviselõk és akik a nyugalomba vonuláskor az általános ellátás-jogi rendelkezések szerint még nem szolgálták meg a nyugdíjat, vagy akiknek nyugdíjra igényük egyálta¬lán nincs, - bármikor visszavonható ellátási pótlék engedélyezhetõ abban az esetben, ha arra méltók és rá vannak szorulva.
(2) Az ellátási pótlék azon irányelvek szerint en¬gedélyeztetik, amelyeket a birodalmi pénzügyminisz¬ter a birodalmi belügyminiszterrel egyetértésben megállapít. Ezen irányelvek a községek, a községszö¬vetségek és a közjogi testületek részére kötelezõk.
(3) A jelen rendelet (1) bekezdése szerinti tiszt¬viselõkkel egy sorba helyeztetnek a jegyzõk, akiknek járandóságai maguktól folynak be. Valamely köz¬hivatalt viselõ, alkalmazásban nem lévõ más csopor¬tok egy sorba helyezésérõl a birodalmi belügyminisz¬ter a birodalmi pénzügyminiszterrel egyetértésben dönt.
(4) .Amennyiben valamely tisztviselõ részére ¬aki a nyugalomba-vonuláskor az általános ellátás¬jogi rendelkezések szerint nyugdíjat még nem szol¬gált meg - ellátási pótlék engedélyeztetik, úgy a birodalmi törvénnyel szabályozott társadalombiztosí¬tás mértéke szerinti utólagos biztosításnak nincs he¬lye. Azon esetekben, amelyekben az ellátási pótlék visszavonatik, vagy az ellátási pótlék idõbeli korláto¬zással engedélyeztetett, - a visszavonástól, vagy az ellátási pótlék megszûnésének idõpontjától kezdve a biztosítási kötelezettségtõl felmentett személyek utólagos biztosításáról szóló birodalmi biztosítási szabályok nyernek alkalmazást. Itt a kiválás és az utólagos biztosítás közötti idõ a váromány fenntartá¬sára nézve pótidõnek számít.
3. §.
A birodalmi bank és a német birodalmi vasúttár¬saság fel fognak jogosíttatni arra, hogy a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kibocsájtott Elsõ Ren¬delet 4. §. (2) bekezdésének és a jelen rendelet 2. §-ónak megfelelõ rendelkezéseket bocsássanak ki.
4. §.
(1) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez ki¬adott Elsõ Rendelet 4. §. (2) bekezdése szerinti olyan tisztviselõkre nézve, akik a nyugalomba vonuláskor az általános biztosításjogi rendelkezések szerint nyugdíjat még nem szolgáltak meg, vagy akiknek egyáltalán nincs igényük nyugdíjra, valamint a jegy¬zõkre nézve, akiknek járandóságai maguktól foly¬nak be, - az olyan helyiségekre vonatkozó bérleti viszonyok felmondása tekintetében, amely helyi¬ségeket az illetõk a saját részükre, vagy családjuk részére bérelték, a hivatásos tisztviselõi állás vissza¬állítására nézve meghozott törvény által érintett személyeknek felmondási jogáról szóló 1933. április 7-i törvény rendelkezései nyernek megfelelõ alkalma¬zást. A felmondásnak 1936. március 31-ig kell meg¬történnie és azt a bérbeadónak legkésõbb 1936. ja¬nuár 31-én kell elküldeni.
(2) Ugyanez áll olyan jegyzõi alkalmazottak bér¬leti viszonyaira, akik a jegyzõ kiválása következté¬ben állástalanokká váltak.
ad (1): Az e szakaszban említett 1933. április 7-i tör¬vény szövege a kõvetkezõ: „1. §.: Aki az 1933. április 7-i, a hivatásos tisztviselõi állásról szóló törvény rendelkezései szerint járandóságait egészben, vagy rész¬ben elveszti, jogában áll valamely bérleti viszonyt olyan helyiségek tekintetében, melyeket a saját, vagy családja részére bérelt, a törvényes határidõ betartása mellett felmondani. A felmondás csak azon elsõ határidõre történhetik, amelyre az meg van engedve. El¬lenkezõ megállapodások hatálytalanok. 2. §. A bérbe¬adó a felmondással szemben ellentmondással élhet. Az ellentmondás felett a járásbíróság dönt. A felmondás hatálytalannak nyilvánítandó, ha a bérlõrõl - mindkét fél viszonyainak tekintetbevételével - a bérleti viszony folytatásának lehetõsége feltételezhetõ. 3. §. Az ellent¬mondás két héten belül adandó be azon járásbíróság¬nál, melynek területén a bérelt helyiségek fekszenek. A bíróság az ellenfélnek másolatot juttat el nyilatko¬zattétel céljából. A feleknek tényállításaikat igazolniuk kell. A döntés határozat útján történik, mely szóbeli tárgyalás nélkül is meghozható. A határozat ellen azon¬nali panasznak van helye. További panasznak helye nincs. A bírósági és ügyvédi díjak a bírósági költség¬törvény 8. §-a és az ügyvédek díjára vonatkozó ren¬delet 9. §-a díjtételeinek kéttized részét teszik ki.”
5. §.
(1) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez ki¬adott Elsõ Rendelet 4. §. (1) bekezdésének szellemé¬ben közhivatal viselõinek tekintendõk a tisztviselõk mellett azon személyek, akik felsõbbségi vagy fejedelmi feladatok elvégzésére vannak kirendelve.
(2) Kétség esetén a birodalmi belügyminiszter dönt a birodalmi pénzügyminiszterrel egyetértésben afe¬lett, hogy van-e ezen rendelkezés értelmében közhi¬vatalról szó.
(3) Szabadságolásokból vagy olyan egyéb hatósági intézkedésekbõl, melyek a birodalmi polgárságról szóló törvényre tekintettel valamely közhivatal vise¬lõjével szemben hozattak, igényeket származtatni nem lehet.
(4) Hivatali ténykedések nem joghatálytalanok azon okból, hogy a közhivatal viselõje azokat az (1) bekezdés értelmében 1935. november 15-e után végez¬te el, habár az illetõ ezen idõpontban a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Elsõ Rendelet 4. §. (1) bekezdése szerint már kilépett a szolgálat¬ból.
(5) Ha valamely jegyzõnek a birodalmi polgárság¬ról szóló törvényhez kiadott Elsõ Rendelet 4. §-ának (1) bekezdése alapján állása megszûnik, vagy sza¬badságolva volt és ezen okból valamely bíróság vagy más hatóság valamely, a jegyzõ illetékessége alá tartozó hivatalos cselekményt elvégzett, úgy ebbõl kifolyólag a cselekmény hatályosságával szemben kétség nem támasztható,
ad (1); A fentiekbõl következik, hogy nem csupán az ál¬lamjogi értelemben vett tisztviselõk tekintetnek közhi¬vatalt viselõknek.
6. §.
(1) A birodalmi polgárságról szóló törvényhez ki¬adott Elsõ Rendelet 4. §. (1) bekezdésének valamely közhivatal viselésérõl szóló rendelkezése a nyilvános kórházaknál és szabad közhasznú kórházaknál alkal¬mazott vezetõorvos és a bizalmi orvos állására is érvénnyel bír.
(2) A nyilvános kórházaknál és szabad közhasznú kórházaknál mûködõ zsidó vezetõorvosok és zsidó bi¬zalmi orvosok 1936. március 31-vet állásaikból ki¬válnak. Fennálló szerzõdéseik ugyanezen idõpontban megszûnnek.
(3) Ezen szabályozás zsidó kórházakra nem vonat¬kozik.
(4) Kétség esetén a Birodalmi Orvosi Kamara meg¬hallgatása után a belügyminiszter dönt.
II.
A német vér és német becsület védelmérõl szóló törvény.
(Meghozatott 1935. szeptember 15-én.)
A képviselõház - áthatva annak felismerésétõl, hogy a német nép fennmaradásának elõfeltétele a német vér tisztasága és áthatva azon hajthatatlan akarattól, hogy a német nemzet minden idõkre biz¬tosíttassék, - egyhangúlag a következõ törvényt hozta, mely ezennel kihirdettetik:
1. §.
(1) Tilos a házasságkötés zsidók és német, vagy fajrokonvére állampolgárok kõzött. Az ennek elle¬nére megkötött házasságok semmisek akkor is, ha azok a jelen törvény megkerülése céljából a külföl¬dön köttettek meg.
(2) A semmisségi keresetet csakis az államügyész indíthatja.
ad (1): 1. mondata: A birodalmi polgárságról szóló tör¬vényhez kiadott Elsõ Rendelet (I. a. szám) 5. §-a ál¬lapítja meg, hogy ki zsidó. A fajrokonvérûek tekinte¬tében v. ö. a birodalmi polgárságról szóló törvény (I. szám) 2. §. (1) bekezdéséhez írt megjegyzéssel, - A házasság megkötése ennélfogva tilos azon anyakönyv¬vezetõ részére is, akinek a Polgári Törvénykönyv 1317. §-a szerint a házasságnál közre kell mûködnie. V. ö. ezzel a vegyesfajú házasságokra vonatkozó tilalom¬ra nézve 1935. november 26-án kiadott körrendeletet (lásd alább II. b. alatt). A büntetõ rendelkezésekrõl a jelen törvény alább következõ 5. §-ának (1) bekez¬dése intézkedik, Illetékességgel bír a nagy Büntetõ ¬Kamara.
Az utóbb kiadott végrehajtási rendeletben foglaltakkal együtt végeredményben a házassági tilalmak tekinteté¬ben a következõ végleges szabályozás történt;
Nincs megengedve a házasságkötés
a) német, vagy idegen állampolgárságú zsidó és német, vagy fajrokonvérû német állampolgár között;
b) német, vagy idegen állampolgárságú zsidó és olyan zsidó kevertfajú állampolgár között, aki¬nek egyik nagyszülõje zsidó;
c) olyan zsidó kevertfajú állampolgár, akinek egy nagyszülõje zsidó és olyan zsidó kevertfajú ál¬lampolgár között, akiknek szintén egyik nagy¬szülõje zsidó.
Csak jóváhagyással van megengedve a házasság¬kötés
a) olyan zsidó kevertfajú állampolgár akinek két zsidó nagyszülõje van és német, vagy fajrokon¬vére német állampolgár között;
b) olyan zsidó kevertfajú állampolgár, akinek két zsidó nagyszülõje van és olyan zsidó kevertfajú állampolgár között, akinek egy zsidó nagyszü¬lõje van.
ad (1); 2. mondata: Emellett természetesen fennáll a le¬hetõsége annak is, hogy a nemzsidó házastárs a polgári törvénykönyv 1333. §-a értelmében házasságmegtáma¬dási keresetet indítson.
2. §.
Tilos a házasságon kívüli viszony zsidó és német, vagy fajrokonvérû állampolgárok között.
ad 2. §.: Hogy ki zsidó, azt a birodalmi polgárságról szó¬ló törvényrõl kiadott Elsõ Rendelet (lásd fentebb I. a. alatt) 5. §-a határozza meg. A büntetõ rendelkezéseket a jelen törvény 5. §-ának (2) bekezdése tartalmazza.
3. §.
Zsidónak 45 éven aluli német, vagy fajrokonvérû nõi állampolgárokat háztartásukban foglalkoztatniok tilos.
ad 3. §: A törvény végrehajtása tárgyában kiadott Elsõ Rendelet (lásd II. alatt) 12. §-ének (1) bekezdése ha¬tározza meg, hogy a háztartás mikor tekintendõ zsidó¬nak. A hontalanokra nézve lásd a Rendelet 15. §-át, a felmentésekre nézve a 16. §-t, a büntetésekre nézve pedig a 13. §-t.
4. §.
(1) Zsidóknak tilos a birodalmi és nemzeti lobogót felvonni és a birodalmi színeket kitûzni.
(2) Ellenben meg van nekik engedve a zsidó szí¬nek kitûzése. Ezen jogosultság gyakorlása állami vé¬delem alatt áll.
ad 4. §.: A birodalmi és nemzeti, lobogót az 1935. szep¬tember 15-és hozott birodalmi lobogótörvény 2. cikke¬lye határozza meg. Eszerint „A birodalmi- és nemzeti ¬lobogó a horogkeresztes lobogó. Ez egyben kereske¬delmi lobogó is.”
5. §.
(1) Aki az 1. §. tilalmának ellenszegül, fegyházzal büntetendõ.
(2) Az a férfi, aki a 2. §. tilalmának ellenszegül, börtönnel, vagy fegyházzal büntetendõ.
(3) Aki a 3. vagy 4. §. rendelkezéseinek ellensze¬gül, egy évig terjedhetõ börtönnel és pénzbüntetéssel, vagy ezen büntetések valamelyikével büntettetik.
ad (1): Büntetéssel sújtatnak a házasságra lépõk és az anyakönyvvezetõk is.
ad (2); Megbüntettetik a nemzsidó férfi is, aki zsidó növel házasságon kívüli nemi viszonyt tart fenn. Ille¬tékes a nagy Büntetõ-Kamara. Idegen állampolgár el¬leni eljáráshoz a birodalmi igazságügy- és belügymi¬niszter hozzájárulása szükséges,
6. §.
A birodalmi belügyminiszter a Vezér helyettesével és a birodalmi igazságügy-miniszterrel egyetértésben bocsájtja ki a törvény végrehajtásához és kiegészí¬téséhez szükséges jogi- és közigazgatási szabályokat.
ad 6. §.: A kiadott alaprendeletek alább, II. a. II. b. és II. c. alatt következnek.
7. §.
A törvény a kihirdetés utáni napon, a 3. §. azonban csak 1936. január 1-én lép hatályba.
ad 7. §.: A 3. §. a háztartási szakasz. A törvény kihir¬dettetett 1935. szeptember 16-án.
IIa.
EIsõ Rendelet
a német vér és német becsület védelmérõl szóló törvény végrehajtásához.
A német vér és német becsület védelmérõl 1935. szeptember 15-én meghozott törvény 6. §-a alapján a következõk rendeltetnek el:
1.§.
(1) Állampolgárok azok, akik a birodalmi polgár¬ságról szóló törvény értelmében német állampolgá¬rok.
(2) Azt, hogy ki zsidó kevertfajú, a birodalmi pol¬gárságról szóló törvényhez 1935. november 14-én ki¬bocsájtott Elsõ Rendelet 2. §-ának (2) bekezdése ál¬lapítja meg.
(3) Azt, hogy ki zsidó, ugyanazon rendelet 5. §-a batározza meg.
ad (2); Zsidó kevertfajú az, aki egy vagy két fajilag tel¬jesen zsidó nagyszülõtõl származik, amennyiben az ille¬tõ a birodalmi polgárságról szóló törvényhez kiadott Elsõ Rendelet 5. §-ának (2) bekezdésében foglalt kü¬lönleges okok alapján nem számít zsidónak (lásd fen¬tebb I. a. alatt). Feltétlenül teljes zsidónak számít a nagyszülõ, ha a zsidó vallásközösséghez tartozott. V. ö. még ugyanezen Elsõ Rendelet 5. §-ával is.
2. §.
A törvény (t. i. a német vér és becsület védelmérõl szóló törvény) 1. §-a szerinti tilos házasságkötésék¬hez tartoznak azon házasságkötések is, amelyek egy¬részt zsidók, másrészt olyan zsidó kevertfajú állam¬polgárok közt jönnek létre, akiknek csak egy telje¬sen zsidó nagyszülõjük van.
ad 2. §.: Ez a szakasz a vér- és becsület-védelmi tör¬vény kiegészítésének tekintendõ. A rendelkezés be nem tartása a házasság semmisségét és fegyházbüntetést von maga után.
3. §.
(1) Olyan zsidó kevertfajú állampolgároknak, akik két teljesen zsidó nagyszülõtõl származnak, német vagy rokonfajvérû állampolgárokkal - vagy olyan zsidó kevertfajú állampolgárokkal, akik csak egy tel¬jesen zsidó nagyszülõtõl származnak - kötendõ házasságához a birodalmi belügyminiszternek és a Ve¬zér helyettesének, vagy az ezek által megjelölt szerv¬nek jóváhagyása szükséges.
(2) A döntésnél különösen tekintetbe veendõk: a kérelmezõ testi, szellemi és jellembeli tulajdonságai, az illetõ családja Németországban való letelepülésé¬nek idõtartama, az illetõnek, vagy apjának a világ¬háborúban való részvétele és az illetõ egyébkénti csa¬ládi története.
(3) A jóváhagyás iránti kérés azon magasabb köz¬igazgatási hatósághoz intézendõ, amelynek kerületé¬ben a kérelmezõ lakhelye van, vagy ahol rendszerint tartózkodik.
(4) Az eljárást a birodalmi belügyminiszter szabá¬lyozza a Vezér helyettesével egyetértésben.
4. §.
Ne kössenek egymással házasságot zsidó kevert¬fajú állampolgárok, akik csak egy teljesen zsidó nagyszülõtõl származnak.
5. §.
A zsidó vér beszivárgását gátló házassági akadá¬lyokat a törvény 1. §-a és a jelen rendelet 2. és 4. § kimerítõen szabályozzák.
ad 5. §.: Minden olyan házasságkötés, melyet azon §. nem tiltanak, meg van engedve.
6. §.
Ne jöjjön továbbá létre olyan házasságkötés, mely¬bõl olyan utódok származhatnak, akik a német vér tisztaságát veszélyeztetik.
ad 6. §. Ez a rendelkezés egyéb vegyes házasságokra vonatkozik, mint például négerekkel és cigányokkal kötendõ házasságokra.
7. §.
Házasságkötés elõtt mindegyik jegyesnek igazolnia kell a házasságra való alkalmasságról szóló bizo¬nyítvány útján (az 1935. október 18-i házasság-egész¬ségi törvény 2. §-a), hogy a jelen rendelet 6. §.-a sze¬rinti házassági akadály nem áll fenn. Ha a házasságra való alkalmasságról szóló bizonyítvány megtagadta¬tik, ez ellen csak szolgálat felügyeleti panasz van megengedve.
8. §.
(1) A törvény 1. §-a vagy a rendelet 2. §-a ellenére megkötött házasság semmissége csak semmisségi kere¬set útján érvényesíthetõ.
(2) Az olyan házasságok tekintetében, melyek a 3, 4, és 6. §. ellenére köttettek meg, a törvény 1. §-ának és az 5. §. (1) bekezdésének következményei nem nyernek alkalmazást.
ad (2): Eszerint az ilyen házasság nem semmis és nem büntethetõ.
9. §.
Ha valamelyik jegyes idegen állampolgár, úgy a kihirdetésnek a törvény 1. §-ában, vagy a jelen ren¬delet 2. és 4. §.-ban felsorolt házassági akadályok miatti megtagadása, valamint a házasságra való al¬kalmasságról szóló bizonyítványnak a 6. §. eseteiben való megtagadása kérdésében a birodalmi belügymi¬niszter döntése szerzendõ be.
10. §.
Olyan házasság, mely német konzuli hatóság elõtt köttetik, belföldön megkötöttnek tekintendõ.
11. §.
A törvény 2. §.-a szerinti házasságon kívüli érintke¬zésnek csakis a nemi érintkezés tekintetik. Bünteten¬dõ a törvény 5. §. (2) bekezdése szerint a zsidók és olyan zsidó kevertfajú állampolgárok közötti házas¬ságon kívül nemi érintkezés is, akik csak egy telje¬sen zsidó nagyszülõtõl származnak.
12. §.
(1) Zsidó az olyan háztartás (Törvény 3. §.), ahol a háztartása zsidó férfi vezeti, vagy a házközösséghez zsidó férfi tartozik.
(2) Háztartásban van foglalkoztatva az, aki vala¬mely munkaviszony keretében a házközösségbe fel van véve, vagy aki mindennapi háztartási munkákkal, vagy más mindennapi, a háztartással kapcsolatban levõ munkákkal van foglalkoztatva.
(3) Olyan német, vagy fajrokonvérû nõi állampol¬gárok, akik a törvény kibocsájtásakor valamely zsidó háztartásban voltak foglalkoztatva; megmaradhatnak az illetõ háztartásában eddigi munkaviszonyukban ab¬ban az esetben; ha 1935. december 31-ig 35. életévü¬ket betöltötték.
(4) Olyan idegen állampolgárok, akiknek belföl¬dön sem lakhelyük, sem állandó tartózkodási helyült nincsen, nem esnek a jelen rendelkezés alá.
13. §.
Aki a törvény 3. §-ának a jelen rendelet 12. §.-ával kapcsolatban ellene szegül, a törvény 5. §-ának (3) bekezdése szerint büntetendõ akkor is, ha nem zsidó.
ad 13. §.; Egy évig terjedhetõ börtön és pénzbüntetés, vagy ezen büntetések valamelyike.
14. §.
A törvény 5. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben elõ¬írt tilalmakkal szemben elkövetett bûncselekmények¬re nézve elsõ fokon a nagy Büntetõkamara illetékes.
15. §.
Amennyiben a törvénynek és a törvény végrehajtási rendeleteinek rendelkezései német állampolgárokra vonatkoznak, annyiban alkalmazandók ezek a rendel¬kezések az olyan hontalanokra is, akiknek lakhelye, vagy rendes tartózkodási helye a belföldön van. Az olyan hontalanok, akiknek lakhelye, vagy rendes tar¬tózkodási helye külföldön van, csak abban az esetben esnek ezen rendelkezések alá, ha azelõtt a német ál¬lampolgárság birtokában voltak.
ad I5. §.; Ezt azért kellett kimondani, mert különben a hontalanokat általánosságban külföldieknek kellett vol¬na tekinteni.
16. §.
(1) A Vezér és birodalmi kancellár a törvény és a végrehajtási rendeletek rendelkezései alól felmentése¬ket engedélyezhet.
(2) Idegen állampolgár elleni büntetõ eljáráshoz a birodalmi igazságügy miniszter és a belügyminiszter hozzájárulása szükséges.
17. §.
E rendelet a kihirdetést követõ napon lép hatályba. A 7. §. hatálybalépésének idõpontját a birodalmi bel¬ügyminiszter állapítja meg; ezen idõpontig a házas¬ságra való alkalmasságról szóló bizonyítványt csak kétes esetekben kell felmutatni.
ad 17. §.: A kihirdetés napja: 1935. november 14.
IIb.
A fajilag vegyes házasságok tilalma.
(A birodalmi és porosz belügyminiszter 1935. november 26-i körrendelete.)
(1) A német vér és német becsület védelmérõl szóló 1935. szeptember 15-i törvény - az ezen törvény vég¬rehajtására nézve 1935. november 14-én kiadott Elsõ Rendelettel és a birodalmi polgárságról szóló tör¬vényhez 1935. november 14-én kiadott Elsõ Rende¬lettel kapcsolatban - egyértelmûen és véglegesen megállapította, hogy a nemzeti szocialista államban a német vér tisztaságának fenntartása érdekében milyen mértékben vannak a vegyes házasságok eltiltva; az olyan házasságkötések, amelyek ezen rendelkezé¬sekben kifejezetten eltiltva nincsenek, meg vannak engedve.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt rendelkezések al¬kalmazásánál különösen a következõket kell figye¬lembe venni:
a) Zsidó - állampolgárságára vagy nemére való tekintet nélkül - az:
1. aki 4 teljesen zsidó nagyszülõtõl szárma¬zik (teljes zsidó),
2, aki 3 teljesen zsidó és egy másféle nagy¬szülõtõl származik: Zsidónak számít ne¬mére való tekintet nélkül azon német ál¬lampolgár, aki 2 teljesen zsidó és 2 más¬féle nagyszülõtõl származik, amennyiben az illetõ (t. i. a leszármazott)
α) 1935. szeptember 16-án a zsidó val¬lásközösséghez tartozott, vagy abba azután vétetett avagy vétetik fel, vagy
β) 1935. szeptember 16-án zsidóval volt házasságban, vagy azzal azután kötött évagy köt házasságot, vagy
γ) valamely, az a) 1. és 2. alatt meg¬jelölt zsidóval kötött olyan házasságból származik, mely házasság 1935. szeptember 17-e után köttetett meg, vagy
δ) valamely, az a) 1. és 2. alatt meg¬jelölt zsidóval folytatott házasságon kívüli érintkezésbõl származik és 1936. július 31-e után házasságon kívül születik.
b) Annak megítélésénél, vajon valaki zsidó-e vagy sem, elvileg a nagyszülõk faji hovatartozandósága irányadó. Amennyi¬ben ezek nem teljes zsidók, de õseik kö¬zött egyes zsidófajú személyek találha¬tók fel, úgy ezek az utóbbi személyek a faji hovátartozandóság megítélésénél nem jönnek tekintetbe.
c) Annak megítélésénél, vajon valaki zsi¬dó-e vagy sem, elvileg nem a zsidó vallásközösséghez való tartozás, hanem a zsidó fajhoz való tartozás irányadó. Avégbõl azonban, hogy a bizonyítási el¬járásból a nehézségek kizárassanak, kife¬jezetten. kimondatik, hogy az olyan nagy¬szülõi ág, amely a zsidó vallásközösség¬hez tartozott, minden további nélkül a zsidó fajhoz tartozónak számít; az ellen¬kezõ bizonyítása nincs megengedve.
d) Zsidó kevertfajú az, aki egy vagy két fajilag teljesen zsidó nagyszülõi ágból származik, amennyiben az illetõ a (2) be¬kezdés (a-d) pontjainak szabályai sze¬rint nem számít zsidónak.
e) Azon házassági tilalmak, amelyek az (1) bekezdésben felsorolt rendszabályokban fel vannak sorolva, a zsidók házasságkö¬tésére vonatkoznak, tekintet nélkül azok¬nak állampolgárságára. Ezzel szemben zsidó kevertfajúaknak és német s fajro¬konvérû személyeknek házasságkötésére csak akkor vonatkoznak, ha ezek német állampolgársággal rendelkeznek; az olyan hontalanok, akiknek lakhelye vagy rendes tartózkodási helye a belföldön van, e szempontból német állampolgárok gyanánt kezeltetnek, a külföldön lakás¬sal vagy rendes tartózkodási hellyel bíró hontalanok ellenben csak akkor, ha elõbb német állampolgársággal rendelkeztek.
f) Az ügyvitelben a jövõben rendszerint a következõ megjelölések alkalmazan¬dók:
a két teljesen zsidó nagyszülõtõl szár¬mazó zsidó kevertfajú: „I. fokú kevertfajú”-nak,
az egy teljesen zsidó nagyszülõtõl szár¬mazó zsidó kevertfajú; „II. fokú kevertfajú”-nak,
a német vagy fajrokonvérû személy; „némétvérû”-nek jelölendõ meg.
(3) Az (1) bekezdésben felsorolt rendszabályok ki¬merítõen szabályozzák az olyan fajilag vegyes há¬zasságok megengedett, vagy meg nem engedett voltát, amelyekben zsidó, vagy német-zsidó, kevertfajúak vesznek részt. E kérdésnél a következõ szabályok érvényesek:
A.) Tilosak:
1. Zsidók és német, vagy fajrokonvérû ál¬lampolgárok (német-vérûek) közötti há¬zasságok,
2. a zsidók és egy teljesen zsidó nagyszülõ¬tõl származó zsidó kevertfajú állampol¬gárok (II. fokú kevertfajúak) közötti há¬zasságok,
3. az egy teljesen zsidó nagyszülõtõl szár¬mazó zsidó kevertfajú állampolgárok (II. fokú kevertfajúak) közötti házasságok,
B.) Tilosak továbbá, amennyiben adott esetben nem fekszik el a birodalmi és porosz bel¬ügyminiszternek és a Vezér helyettesének jóváhagyása:
a két teljesen zsidó nagyszülõtõl szár¬mazó német kevertfajú állampolgárok (I. fokú kevertfajúak) és német vagy fajrokonvérû állampolgárok (német¬vérûek), avagy egy teljesen zsidó nagyszülõtõl származó német kevert¬fajú állampolgárok (II. fokú kevert¬fajúak) közötti házasságok.
A jóváhagyás, megszerzésére vonatkozó el¬járás még szabályoztatni fog.
(4) Német-zsidó fajilag vegyes házasságoktól eltekintve, tilosak a német és fajrokonvérû állampolgá¬rok (s ugyanúgy a csak egy zsidó nagyszülõtõl szár¬mazó kevertfajúak) és más idegem fajokhoz tartozók közötti vegyes házasságok, ha ezekbõl olyan utódok¬ra lehet számítani, akik a német vér tisztaságának fenntartását veszélyeztetik.
(5) A jövõben minden jegyes köteles a házasság¬kötést megelõzõleg az anyakönyvvezetõ elõtt leszár¬mazását igazolni. Ennél a következõk veendõk figye¬lembe:
a) Az (1) bekezdésben felsorolt rendelkezé¬sek gyakorlati alkalmazásának olyan mó¬don kell történnie, mely kizárja a szük¬ségtelen megnehezítést a német népnek egészen túlnyomó többséget képezõ német vagy fajrokonvérû része számára. Ennél¬fogva a származás beigazolása iránti fel¬szólítások csak az okvetlenül szükséges esetekre korlátozandók. Ez annál is in¬kább lehetséges, mert az idevonatkozó rendelkezések megsértése általában súlyos fegyházbüntetésekkel toroltatik meg.
b) A származás beigazolásához a kihirdetés¬nél a jegyesek születési okmányain kívül az illetõk szüleinek házassági okmányai, tör¬vénytelen gyermeknél az anya születési ok¬mánya és amennyiben az atya nem isme¬retlen, ennek születési okmánya is felmu¬tatandó. A jegyesek ezen kívül kötelesek írásban, vagy jegyzõkönyvileg tanúsítani mindazt, amirõl nagyszüleik faji hovatar¬tozandósága és vallása kérdésében tudo¬mással bírnak és kötelesek kijelenteni, hogy a származási körülményeikre vonat¬kozó adatokat legjobb tudásuk szerint ad¬ták meg. Más nyilatkozatokat az anya¬könyvvezetõ a jegyesektõl elvileg ne kíyán¬jon. Kívánhatja azonban, hogy további ok¬mányokat;. különösen a nagyszülõk házas¬sági okmányait felmutássák, még pedig azon esetben, ha tudomása van bizonyos oly tényekrõl, amelyek más leszármazást igazolnak, mint aminõt a jegyesek állítottak A leszármazásra vonatkozó igazolási eljárásnál elvileg teljes személyi állapotot igazoló okiratokat kell igénybe venni. Iga¬zoló-jegyek nincsenek megengedve; ellen¬ben nem forog fenn aggály a porosz jog szerinti úgynevezett rövidített okiratok al¬kalmazásával szemben. Amennyiben a je¬gyesek a személyi állapot igazolására szol¬gáló okmányokat a születésre vagy házas¬ságra nézve azért nem tudnák felmu¬tatni, mert a születés vagy házasságkötés olyán idegen országban történt, mely a személyi állapot egyes eseteinek állami ok¬mányokkal való igazolását nem ismeri, ¬úgy egyházi vagy egyébként bizonyító ere¬jû tanúsítványok felmutatása elégséges.
c) Annak bizonyítékául, hogy nem kell attól tartani, miszerint valamely házasságból a német vér tisztaságának fenntartását az 1935. november 14-i vérvédelmi törvényhez kiadott végrehajtási Elsõ Rendelet 6. §.-a szerint veszélyeztetõ utódok fognak szár¬mazni, - egy késõbb megállapítandó idõ¬ponttól kezdve általában a házasságra való alkalmasságról szóló bizonyítványt kell felmutatni, melyet az egészségügyi hivatal állít ki. Ez idõpontig csak azon esetekben kell az anyakönyvvezetõnek házasságra va¬ló alkalmasságról szóló bizonyítványt kö¬vetelnie, melyekben azon az alapon, hogy a jegyesek különbözõ fajokhoz tartoznak, attól tart, hogy a német vérre kedvezõtlen utódok fognak származni (pld, német-vérû személyeknek cigányokkal, négerekkel, vagy ezek fattyaival való házasságkötésé¬nél). Ismételten hangsúlyoztatik azonban, hogy ezen rendszabályok célja nem az, hogy a zsidó vérrel való keveredés meg¬akadályozását célzó házassági akadályok kibõvítessenek.
(6) Ha valamely házasságkötésnél mindkét jegyes külföldi, az (1) bekezdésben felsorolt rendszabályok nem jönnek alkalmazásba. Amennyiben csak az egyik fél külföldi, ez nem akadályozza ezen rendszabá¬lyok alkalmazását, mivel az ezekben megjelölt há¬zassági akadály rendszerint a német jegyes szemé¬lyében áll fent. Ez utóbbinak kell szolgáltatnia a külföldi jegyes leszármazására vonatkozó bizonyíté¬kot is, mivel csakis ezen az alapon lehet megítélni, vajon a német jegyes házasságkötése megengedhe¬tõ-e. Ugyanez áll azon államokkal való viszonyban is, melyek az 1902. június 12-i hágai házasságkötési egyezményhez csatlakoztak. Ha azonban valamelyik jegyes külföldi állampolgársággal bír, sohasem sza¬bad sem az anyakönyvvezetõnek a kihirdetését, sem az egészségügyi hivatalnak a házasságra való alkal¬masságról szóló bizonyítvány kiállítását önmagától megtagadnia, hanem mindazon esetekben, melyekben a házasságkötés a (3) vagy (4) bekezdés értelmében nincs megengedve, a birodalmi és porosz belügymi¬niszter döntését kell kikérni.
(7) Olyan esetekben, melyekben a házasságkötés a belföldön nincs megengedve, nem szabad az anya¬könyvvezetõnek a külföldön való házasságkötés cél¬jára szolgáló és a házasságra való képességet igazoló bizonyítványt sem kiállítania.
(8) Az anyakönyvvezetõk kötelesek a jelen körren¬delet rendelkezéseit pontosan megismerni. Olyan ese¬tekben; melyekben ezen rendelkezések szerint nincs ok arra, hogy a kihirdetés, vagy valamely más há¬zasságkötésnél való közremûködés; avagy a házasságra való képességrõl szóló bizonyítvány kitiltása megtagadtassék, - az anyakönyvvezetõnek ezer hi¬vatali cselekményeket megtagadnia nem szabad. Nem szabad elõfordulnia annak, hogy az anyakönyvvezetõ olymódon vonja ki magát saját felelõssége alól, hogy a kérelmezett hivatali cselekményt azzal tagadja meg, hogy megvárja a bíróság utasítását, noha tu¬domása szerint a cselekmény törvényileg megenge¬dett. Ennélfogva elrendelem, hogy minden anya¬könyvvezetõ, aki közremûködését valamely házas¬ság megkötésénél az egyik jegyes zsidó kevertvérû¬sége miatt megtagadja, engem errõl - állásfoglalá¬sának kimerítõ indokolása mellett - haladéktalanul értesítsen. Ugyanígy köteles minden anyakönyvvezetõ hozzám kettõs kiadmányban haladéktalanul felterjeszteni az õ ügykörében meghozott mindazon bírósági döntéseket, melyek az ilyen házasságkötések megengedésére vonatkoznak.
(9) Az anyakönyvvezetõk által a (6) és (8) bekez¬dés alapján megteendõ jelentéseket a felügyeleti ha¬tóságok útján kell felterjeszteni. Utóbbiak kötelesek a jelentéseket haladéktalanul továbbítani.
(10) Az 1935. szeptember 30-i I. B. számú (I. B. 3), -324, sz., nyilvánosságra nem hozott) körrendelet hatálytalaníttatik.
(11) A jelen körrendeletrõl az anyakönyvvezetõk az Anyakönyvvezetõi Szemle útján is tudomást sze¬reznek.
IIc.
Kivonat
a birodalmi igazságügyminiszter általa vérvédelmi törvény és a házasságegészségügyi törvény keresz¬tülvitelére vonatkozólag 1936 február 4-én kiadott Végrehajtási Rendeletbõl.
III. Fenntartom a magam részére a döntést törvé¬nyesítési nyilatkozatok iránti kérelmek fölött, ha apa és gyermek a birodalmi polgárságról szóló törvény, és az annak végrehajtása tárgyában kiadott Elsõ Rendelet értelmében különbözõ fajúak.
Örökbefogadásnál - az életkor-követelmények alóli mentesítés iránti indítványok feletti döntés elõtt - jelentést kell tenni hozzám; ha az örökbefogadó és a gyermek a hivatkozott rendelkezéseit értelmében vérbelileg különbözõ fajúak. Ugyanez az eljárás. követendõ abban az esetben is, ha egy gyermeket há¬zastársak közösen, vagy egyik házasfél egyedül gyermekül fogadnak és a házasfelek vérbélileg különbözõ fajúak.
Oly személyek, kiknek egyike németvérû, másika II. fokú keverék, nem számíttatnak ezen fejezet értelmében különbözõ fajúaknak. Ugyanígy nem szá¬míttatnak különbözõ fajúaknak oly személyek, kik közül az egyik három, a másik négy teljesen zsidó ¬nagyszülõtõl származik.
V. A birodalmi belügyminiszter 1935. december 23-i körrendelete értelmében a német nép vérének védelmére Birodalmi Bizottság állíttatott fel és a birodalmi belügyminisztériumhoz kapcsoltatott. A bizottság a vérvédelmi törvényhez tartozó Elsõ Rende¬let (lásd II. a. alatt) 3. §.-a értelmében tett elõterjesztések tekintetében elõkészíti a birodalmi belügyminiszter és a vezér helyettesének döntéseit. Az 1935. december 23-i rendelet 1, cikkelyének 8. §.-ában elhatároztatott:
„A Bizottság házassági engedélyek iránti elõter¬jesztésekrõl zárt ülésben tanácskozik, Joga van sa¬ját hatáskörében tudakozódásokat megejteni, külö¬nösen elrendelheti a felek személyes megjelenését; valamint kihallgathat tanúkat és szakértõket.”
Link