Cigányok ideje
Irta: Olvaso - Datum: 2010. November 18. 12:38:18
Kurucz Marion, vagy Kuruc.info?
Magyar tv-stáb a francia romavilágban
Párizs környéki illegális romatáborokban és egy Orléans határában idõzõ lakókocsi-karaván helyszínén forgatott filmet szeptember utolsó hetében a Duna televízió öttagú stábja. A Mundi Romani dokumentumsorozat készítõi különösen feszült idõszakban találkoztak filmjük szereplõivel, pár héttel az után, hogy Sarkozy elnök utasítására megkezdõdött a romániai és bulgáriai romák erõltetett hazatelepítése. A közel félórás riportfilmet pénteken 15 óra 20 perckor vetíti a Duna TV.
Teljes hir
Kurucz Marion, vagy Kuruc.info?
Magyar tv-stáb a francia romavilágban
Párizs környéki illegális romatáborokban és egy Orléans határában idõzõ lakókocsi-karaván helyszínén forgatott filmet szeptember utolsó hetében a Duna televízió öttagú stábja. A Mundi Romani dokumentumsorozat készítõi különösen feszült idõszakban találkoztak filmjük szereplõivel, pár héttel az után, hogy Sarkozy elnök utasítására megkezdõdött a romániai és bulgáriai romák erõltetett hazatelepítése. A közel félórás riportfilmet pénteken 15 óra 20 perckor vetíti a Duna TV.
Bársony Kata, a Mundi Romani fõszerkesztõje és Kurucz Marion, a program kisebbségi szakértõje számolt be honlapunknak filmjük elkészítésének körülményeirõl.
Franciaországi utazásukat azokban a napokban kezdték szervezni, amikor Viviane Reding igazságügyi EU-biztos a francia hatóságok romákkal szembeni diszkriminatív fellépése miatt jogi kötelességszegési eljárás megindítását helyezte kilátásba Párizzsal szemben. Reding asszony szerint a kelet-európai romák kitoloncolásával Franciaország megsértette az uniós tagállamok állampolgárainak szabad mozgását biztosító uniós elõírást. (Az eljárásra végül nem került sor).
A párizsi bevándorlási és integrációs hivatalban kezdetben igen készségesen fogadták a Mundi Romani bejelentkezését, de aztán kiderült, hogy az illetékes miniszter, Eric Besson éppen azokban az idõpontokban nem ér rá, amikor õk kiérkeznek, sõt más munkatársainak is pont szeptember utolsó hetében akadt halaszthatatlan elfoglaltságuk.
A szocialista vezetésû Aubervilliers önkormányzata azonban szívesen adott tájékoztatást a hivatal integrációs célú romapolitikájáról. A Párizs északkeleti pereménél fekvõ település nem csatlakozott a romák ügyét közbiztonsági problémaként kezelõ (és megbélyegzõ) hivatalos intézkedéssorozathoz. Az illegális telepek erõvel történõ felszámolása helyett érdekes kezdeményezést indított el: a lerobbant lakókocsikban, út menti táborokban élõ romák körében 18 önként jelentkezõ családot toboroztak össze, s egy számukra felépített " integráló faluba” költöztették be õket. Két konténerházban laknak, hol a 16 négyzetméteres lakásokban 3 személy fér el.
A résztvevõk szerzõdésben vállalták, hogy dolgozni mennek, a polgármesteri hivatal pedig önkéntesek bevonásával segítette a jelentkezõket. Fõként az asszonyokat sikerült elhelyezni, általában takarítónõként az aubervilliers-i önkormányzat kezelésében lévõ iskolákban.
A program ugyan sikeresnek tûnik, de nem valószínû, hogy általánossá válik, a 18 család letelepítése és társadalomba való visszaillesztése eddig 300 000 eurós költséggel járt, miközben csak három családnak sikerült állandó lakásba költözni az ideiglenes teleprõl.
A budapesti forgatócsoport munkájához felbecsülhetetlen segítséget nyújtott Bársony Kata fõszerkesztõ régi ismerõse, Saimir Mile, a Sorbonne tanára, aki roma kultúrát és történelmet ad elõ a híres párizsi egyetemen. Maga is roma származású, sok évvel ezelõtt, Albániából költözött Franciaországba, és azóta is széleskörû aktivitást fejt ki a romák emberi jogainak védelmében. Mile összeköttetésben áll szinte valamennyi jogvédõ szervezettel. Õ közvetített a Mundi Romani csapata és a Párizs környéki bádogvárosokban autóparkolókban, erdei tisztásokon táborozó különbözõ romacsoportok között.
A bûnösség vélelme
Egy erdei szálláshelyen ismerkedtek meg azzal a romániai cigányasszonnyal, aki két éve hagyta el Romániát, hogy Franciaországban keresse meg azt a pénzt, amelybõl két otthon maradt lánya fõiskolai tanulmányait finanszírozhatja. Odahaza 22 évig dolgozott egy gyárban, miközben egy hat négyzetméteres lakásban nyomorogtak, és semmire nem jutottak. Franciaországban viszont megérkezése óta dolgozik (természetesen õ is takarításból tarja fenn magát), a lakbérre azonban már nem futja, így került az erdei táborba. És azt mondja: neki még így is megéri, mert a gyerekeinek jobb lesz.
Elpanaszolta, hogy a francia rendõrök sûrûn tartanak razziát a táborban, s olyan kemény igazoltatásnak vetik alá õket, mintha bármit elkövettek volna. Minden alkalommal lefényképezik valamennyiüket, elölrõl, jobból, balról, mind a tíz ujjukról ujjlenyomatot vesznek, s már arra is volt példa, hogy a kihallgatásszerû ellenõrzés után lemoshatatlan tintával pecsétet nyomtak a csuklójukra. Pedig már egy egész dossziét tart, benne az összes irata, amely valamennyi adatát tartalmazza. Nem érti, miért neki kell bizonygatnia ártatlanságát, miközben semmilyen vádat nem fogalmaznak meg ellene.
A stáb a legmegrázóbb helyzetet a Noisy le Grand-ban, Párizs keleti elõvárosában élte meg, ahol a roma hajléktalanok egy kicsinyke közössége él néhány hete a Novotel szálloda mögötti parkolóban. A bádogvárosban hat család tengeti az életét, sok a gyerek, fûtés nincs, esténként a szabad ég alatt gyújtanak tüzet, hogy lefekvés elõtt kissé átmelegedjenek. Korábbi táborukból egy rendõrségi razzia ûzte el õket.
A férfiak többsége építkezéseken vállal alkalmi munkát, természetesen feketén dolgoznak, nincsenek bejelentve, s nincsenek megfizetve sem: napi 20 euró a bérük (a hivatalosan megállapított minimális órabér 8,86 euró).
A gyerekek, akik innen járnak iskolába, és egyre jobban beszélnek franciául, a nyomorúságos körülmények dacára elégedettek a helyzetükkel, még akkor is, ha éjszaka hideg van. Otthon, Romániában bizonytalan volt a napi betevõ is, itt a cukros kenyér minden nap megvan.
A Novotel mögötti táborba a Duna TV látogatását követõ reggelre ígérte magát a rendõrség. Mire a stáb megérkezett, már teljes pánik uralkodott a táborlakók között. Tudják mi következik ilyenkor, már többször megtapasztalták. A rendõrök általában már reggel 6-kor a terepen vannak, s akkor menni kell.
A tévések kivettek egy szobát a Novotelben, úgy döntöttek, õk is megvárják a rendõröket. Nehéz éjszaka volt mindenkinek. Aztán eljött a reggel, elmúlt a délelõtt, és ezúttal elmaradt a hatósági intézkedés. Az emberibb élete vágyó hajléktalanok rövid távon idõt nyertek.
Forrás: Link