Posta Imre weboldala

Újságírókat figyelnek a francia titkosszolgálatok
Irta: Olvaso - Datum: 2010. November 28. 12:28:47

Teljes hir

Nálunk ugyan mi a helyzet? Mivel újságírók és újságírók NINCSENEK, mert a zsidók megették õket, ezért pár netes "kalandort" kell csak ellenõrizni a moszadistáknak?

Nagyon kínos helyzetbe került a kormány
A nagypolitika viharos eseményei mellett egy másik ügy borzolja hónapok óta a demokráciára érzékeny francia állampolgárok idegeit. A Le Monde balközép napilap szeptember óta jelzi: gyanús dolgok történnek a Sarkozyt is komprommitáló Bettencourt-ügyön dolgozó tényfeltáró újságíróikkal. A kormány sokáig tagadott, de legújabban már a bizonyítványt kell magyaráznia. Elavult a törvénykezés, vagy titkosszolgákkal védi magát a kormány?

Újra napirendre került a lehallgatási ügy Franciaországban, miután a napokban a France Info rádió birtokába jutott egy szigorúan bizalmas minisztériumközi utasítás. A Fillon miniszterelnök kabinetfõnöke, Jean-Paul Faguère által jegyzett, októberi keltezésû dokumentum felhívja a Belügyminisztérium figyelmét, hogy a hatályos törvényekbe ütközik magánszemélyek mobiltelefon-híváslistájának a bekérése. Vagyis a miniszterelnökség burkoltan elismerte, hogy a kormány eddig törvényt sértett, és felszólította az illetékeseket a jogszabályszegés felfüggesztésére.

Mindez nagyjából rendben is lenne, csakhogy a miniszterelnökség korábban - egy másik kiszivárgott dokumentum alapján - maga adott utasítást ilyen híváslisák lekérésére, s több rendõri és titkosszolgálati vezetõ is bõszen hangzotatta: igenis jogos a mobiltelefon-szolgáltatókhoz folyamodni a nemzeti érdek védelmében. Na de ki mondja meg, hogy mi a nemzeti érdek? A miniszterelnök, aki eddig nem kommentálta a hónapok óta húzódó ügyet, ezúttal már nyilatkozni kényszerült: egy parlamenti interpellációra válaszolva kifejtette, hogy "nincs semmiféle összeesküvés, csak a nemzeti érdek védelme létezik, a legszigorúbb keretek között". Nos ezzel az általános érvényû kijelentéssel "nem bontotta ki az igazság minden elemét".
A történet ugyanis valamikor idén júliusban kezdõdött egy Le Monde-cikkel. Mint arról a Kitekintõ korábban beszámolt, a balközép napilap sosem bánt kesztyûs kézzel a jobboldali kormánnyal, a Bettencourt-ügy kapcsán is éles hangú tényfeltáró írásokat jelentetett meg, amelyek többek között a francia eurómilliárdos, Liliane Bettencourt bankszámlái és Sarkozy elnöki kampányának kasszája közötti szálakat bogozták. A mai állás szerint az akkori pártpénztárnok, Eric Woerth igencsak megégett az ügyben: a múlt heti kormányátalakítás során Sarkozy elnök szép csendben meg is vált tõle, hogy amaz "teljes erejével a személyét érintõ támadások elleni védekezésre koncentrálhasson".
Úgy látszik, idén nyáron megelégelte a kormány a cikkezéseket - a jól értesültek szerint egy július 18-i, rendkívül tájékozott Le Monde-írás verte ki a biztosítékot - s elhatározta, megvizsgálja, hogy miként jut a napilap kormányközeli bizalmas információk birtokába. A mai technika és a titkosszolgálatok eszközeivel persze nem volt nehéz rájönni, ki a tégla. Pillanatok alatt lekapcsolták David Senat igazságügyminiszteri szaktanácsadót, akinek a részletes híváslistáján szerepelt az ominózus cikk szerzõje, Gérard Davet száma. Nagy publicitást ekkor még nem kapott az ügy, Sénat államtanácsnokot diszkréten elküldték melegebb éghajlatra, Francia Guyanán lett állami tisztviselõ.
A bomba szeptemberben robbant, amikor a Le Monde feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a sajtóinformátorok védelmére vonatkozó törvény megsértése miatt. Az õsz során aztán több viharos esemény is elterelte a közfigyelmet az ügyrõl, itélet sem született még, de az utóbbi hetek napvilágra került dokumentumai nyomán immár precedens értékû a kérdés: ki dönti el, hogy milyen híváslistát kérhetnek be a titkosszolgák a mobiltelefon-szolgáltatóktól. A Belsõ Hírszerzés Általános Igazgatósága (DCRI) ugyanis meg van gyõzõdve arról, hogy neki - a rendõrségi vezetõ szervek (DGPN) kérésének engedelmeskedve - jogában állt lekérni David Sénat híváslistáját.

Ezzel egybehangzó nyilatkozatot tett a belügyminisztériumi kötelék alá tartozó DGPN vezetõje, Fréderic Péchenard is. Elmondása szerint tudomásukra jutott, hogy valaki a hivatali titoktartási kötelezettségét megszegve információkat ad ki az igazságügyi minisztériumból. Az intézmény védelme érdekében Péchenard szerint "kötelességünk volt értesüléseket szerezni az informátor kilétérõl, amit egy rövid és pontos technikai igazolási folyamattal meg is tettünk." Csakhogy a hatályos törvény szerint kizárólag a nemzeti érdek védelmében, a miniszterelnök írásbeli hozzájárulásával kerülhet sor efféle "technikai igazolási folyamatra", magyarán lehallgatásra vagy híváslista kérésére. Sõt a gondos franciák még egy független szervezetet is létrehoztak (CNCIS), amelynek elõzetesen hozzá kell járulnia az efféle eljárások lefolytatásához, de - mint e szervezet vezetõje kifejtette - ezúttal a CNCIS kimaradt a procedúrából.
Magyarán a szervezeti hierarchia alapján elképzelhetetlen, hogy ne a miniszterelnök irodájáig vezessenek a híváslista-botrány szálai, hiszen az immár önjáró megfigyelési gépezetet egyszer valakinek be kellett indítania. Az pedig, hogy a DCRI és DGPN irányítói magától értetõdõnek tartják, hogy egy gyanús állampolgár telefonszolgáltatójához folyamodnak, arra utal, hogy bevett gyakorlatról van szó. A mobilszolgáltatók felõl érkezõ pletykák szerint is ugrássszerûen megnõtt a híváslisták lekéréseinek a száma az utóbbi két évben. Persze a burkatörvény óta nagy munkában van a terrorelhárítás, de bizonyára nem David Sénat a titkosszolgálati tevékenység egyetlen jogtalanul kiválasztott célpontja. A most napvilágra került miniszterelnöki regula pedig már csak kései visszakozás, sõt inkább csak azt tanúsítja: a kormány végig tudatában volt a jogsértésnek. A közvélemény mindeközben kíváncsian várja a bírósági tárgyalás eredményeit.

Forrás: Link