Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
Bárdossy László védelmében
BÁRDOSSY LÁSZLÓ VÉDELMÉBEN
Bárdossy László Emléktársaság Szombathelyen alakult. Kutatják Bárdossy kivégzésének körülményeit.
Mivel a Nyugat.hu fõszerkesztõjének megküldött alábbi hozzászólásomat a Nyugat.hu még olvasói levél formájában sem volt hajlandó leközölni mind a mai napig, (de még egy elutasító válaszra sem méltatott,) ezért úgy döntöttem, hogy a mártírhalált halt magyar miniszterelnök védelmében írt reagálásomat közlés céljából, a lakosság hiteles(ebb) tájékoztatása érdekében megküldöm egyéb internetes oldalak és írott sajtók szerkesztõségeinek.
B.Kiss-Tóth László 2013.01.07.
*
Tárgy: Bárdossy László védelmében
Nyugat.hu Szerkesztõsége részére
Szombathely
Tisztelt Szerkesztõség!
Talán, egy kicsit másabb megközelítésbõl...
Szilágyi József úrnak a Bárdossyról dec. 9-én megjelent, nem éppen hizegõ eszmefuttatásával kapcsolatban,
(mivel személyét a cikkében egyértelmûen háborús bûnösként aposztrofálja,) alábbi észrevételeimmel, kizárólag az általam ismert, (talán nem közismert?) tényekre szorítkozva, szeretném a helyére tenni a hivatalos és ellenséges forrásokból 66 év óta belénksulykolt, dezinformált megközelítést-és ténymegállapításokat.
Kérem, hogy hozzászólásomat szíveskedjenek változtatás nélkül leközölni.
Üdvözlettel:
B.Kiss-Tóth László,
(Bárdossy László Emléktársaság)
Szombathely, 2012.12.24.
*
B.Kiss-Tóth László:
Bárdossy László védelmében
Történészek, politikusok közt és nem csak a jobboldalon(!) ma már eléggé megoszlanak a háborús idõszak kezdetén miniszterelnökösködõ Bárdossy Lászlóról alkotott vélemények.
Mondandómat talán azzal kezdeném, hogy 2001-ben a MIÉP beadványát a Bárdossy per újratárgyalására a Legfõbb Ügyészség befogadta, de a perújrafelvételhez a bíróságnak kellett kimondania a végszót.
Néhány közismert személyiség: többek között szadeszista politikusok (Mécs Imre, Demszky Gábor) és Zoltai Gusztáv a MAZSIHISZ elnöke (volt munkásõr!) tiltakoztak ellene, ami feltehetõen befolyásolta a független(?) és pártatlan(?) magyar bíróságot és talán ezáltal, a miépes kezdeményezést elutasították...
A tiltakozók származásától most tekintsünk el. Az egész történésbõl mégis kilóg a lóláb, mert a bosszúra szomjazó Major Ákos zsidó vérbíró bírói tanácsa volt az ítélethozó.
(Major Ákosról még annyit illik tudni, hogy az '56-os forradalom leverése utáni megtorlási perekben kirendelt védõként(!) mindig a forradalmárok ítéletének súlyosbítását kérte a bíróságtól...)
Ugye, tudjuk, hogy törvényi változás vagy újratárgyalás folytán hozott ítéletváltoztatás nélkül nincs rehabilitáció? Amennyiben egy pert újratárgyalnak, még nem biztos, hogy az eredeti ítélet megváltoztatására is sor kerül.
Akkor meg mitõl féltek ezek az ágáló jóemberek és a befolyásolt igazság(talanság-)szolgáltatási szerv?
Talán, mégsem mertek szembenézni azzal a lehetõséggel, hogy a peres eljárás során esetleg beigazolódhatna az a sokak által hangoztatott vélemény, hogy a névadónkat koncepciós perben ítélték halálra, és az esetleges, megismételt peres eljárás során olyan események, személyek vagy adatok megismerésére is sor kerülhetne, amelyeket eddig eltitkoltak a közvélemény elõl! ...vagy szándékosan félreinformálták az ország (elsõ világháborútól, tanácsköztársaságtól, trianoni országrabló, nemzetgyalázó paktum következményeitõl és a második világháborútól) oly sokat szenvedett lakosságát?
Megjegyzem, az igazuk tudatában lévõ ágálók, ha bizonyítékokkal is rendelkeztek volna, akkor azt a MIÉP Bárdossy mellett szóló bizonyítékai ellenében átadhatták volna az ügyészségnek vagy a bíróságnak. A nyilvános újratárgyalásokon Õk is, (talán még beavatkozóként is) részt vehettek volna és ha Bárdossy háborús bûnössége ismételten megállapítást nyert volna, akkor a MIÉP egy óriási öngólt lõtt volna, a tiltakozók meg gyönyörûségükben, diadalittasan még a feneküket is a földhöz csapkodhatták volna... No, persze! Ha az a volna (akkor is meg most is) ott nem lett volna... Egyértelmûnek látszik, hogy sem az ágálók, sem az általuk befolyásolt (i)gazságszolgáltatás bírája nem mertek szembenézni a tényekkel, mindnyájan féltek a hivatalos eljárás során esetleg kiderülõ igazságtól.
Mielõtt rátérnék a Bárdossy miniszterelnöksége idején (1941. ápr. 3. - 1942. márc. 7-e között) történt eseményekre, amelyekkel a szóbanforgó cikkben is meglett vádolva, néhány jogszerû tényre felhívnám az olvasó figyelmét: Akár 'országrengetõ', akár közállapotbefolyásoló rendelkezést is hoztak odafent, azt a Nemzetgyûlésnek mindig el kellett fogadnia és a kormányzónak is a beleegyezését kellett adnia, különben a rendelkezés nem lép(het)ett volna hatályba és nem
kerül(hetet)t volna sor a kihirdetésére sem...
Például:
A cikkíró szerint: "A szombathelyi Bárdossy László volt az, aki a Don mellé küldte a magyar katonákat, még Horthy is kínosnak találta a személyét."
- Kassa, és Munkács (feltételezett vagy beigazolódott szovjet) bombázása, valamint Rahó melletti vasúti szerelvény géppuskázása után '41. június 27-én történt a hadiállapot bejelentése a Szovjetunióval. '41-ben azonban csak a Kárpát csoport (1. Hegyi dandár és 8. Határvadász dandár, majd júliustól a Gyorshadtest,) novembertõl pedig a Magyar Megszálló Erõk 5 dandárral vett részt az offenzivában.
A II-ik Magyar Hadsereget csak késõbb hozták létre és 1942 április 17.-június 27. között vitték ki a keleti frontra.
Ki is volt akkor a miniszterelnök? Hááát, 1942.márc.9-e és 1944.márc.22-e között már a hinta-palintás Kállay!
A nemzetgyûlés jóváhagyása és az országos fõparancsnok, azaz a legfõbb hadúr nélkül ez pedig nem lett volna lehetséges.
Egyébként v. Szombathelyi (Knausz!) Ferenc vezérezredes, a honvéd vezérkar fõnöke, Werth Henrik vezérezredes, honvéd vezérkari fõnök, Bartha Károly magyar királyi titkos fõtanácsos, honvédelmi miniszter, Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok, ennek lebonyolításában talán sokkal inkább illetékes lehetett, mint Bárdossy...
Ha Horthy és a nemzetgyûlés nem adta volna áldását a Szovjetunió megtámadására, akkor vajon mi történt volna? Ugyanis az alsó és felsõház (tudomásom szerint a szocdemek kivételével) elfogadták a bejelentést.
Vajon, az igennel szavazó nemzetgyûlési képviselõket és a kormányzót is, akinek egyértelmûen közük volt a Szovjetunió megtámadásához, vajon miért nem vonták perbe?
Megjegyzem, hogy a sztálingrádi, Don-kanyari óriási vérveszteséges csaták idején is (1943-ban!) Kállay volt a miniszterelnök!
*
Szakály Sándor történész a História 1992. februári számában A "hadüzenet". Egy minisztertanácsi jegyzõkönyv margójára 1941. június 26. c. írásában írta:
Elõször (?) Lévai Jenõ „A margitkörúti vészbírák” címû, 1945-ben megjelent könyvében volt olvasható: „Bárdossy az Országgyûlés elõzetes hozzájárulása nélkül, tehát teljesen törvénytelenül megállapítja:... a támadások következtében Magyarország és a Szovjetunió között beállott a hadiállapot!” Lévai Jenõ nyomán sokan mások is átvették ezt a megállapítást. Helyesen is tették volna ezt, amennyiben 1941-ben csak az 1920. évi I. törvénycikk, illetve annak 13.§-a lett volna érvényben és hadüzenetrõl lett volna szó. Az említett törvénycikk 13.§-a kimondta, hogy „Hadüzenethez vagy a hadseregnek az ország határain kívül alkalmazásához és békekötéshez a nemzetgyûlés elõzetes hozzájárulása szükséges.” 1941 júniusában azonban érvényben volt az 1920. évi XVII. törvénycikk is, amely az 1920. évi I. törvénycikk novellája volt. Ennek a törvénycikknek a 2.§-a a következõket tartalmazta: „Az 1920: I. tc. 13.§-ának ötödik bekezdése második mondatként a következõ rendelkezéssel egészíttetik ki: Közvetlen fenyegetõ veszély esetében a kormányzó a magyar összminisztérium felelõssége és a nemzetgyûlés késedelem nélkül kikérendõ utólagos hozzájárulása mellett a hadseregnek az ország határain kívül alkalmazását elrendelheti.”
Horthy Miklós és a „m. kir. kormány” ennek a törvénynek a szellemében cselekedett. Nem intézett kérdést, netán tiltakozó jegyzéket a szovjet kormányhoz. Megragadta az adódó ürügyet, hogy végre hadba léphessen a Szovjetunió ellen.
Tehát, a könyv szerint Bárdossy csak megállapította a hadiállapotot és nem rendelt el, nem utasított!
Ullein-Reviczky Antal írta a Német háború-orosz béke c. emlékiratában:
Bárdossy László 1941. júl. 24-én – utólag - kérte a parlament formális jóváhagyását a Szovjetunió elleni háborúhoz való csatlakozást kimondó kormányzói döntéshez, amit a parlament október 23-án adott meg. A puszta tény bejelentése azonban már jóval korábban a képviselõházban jún. 27-én, a felsõházban júl. 4-én megtörtént. A képviselõk nem tiltakoztak.
*
Szilágyi úr Bárdossyról azt állítja, hogy: "Õ volt az, aki engedélyezte, hogy húszezer magyarországi németet besorozzanak az SS-be.
-Ebbõl annyi igaz, hogy a Bárdossy-kormány 1942.januárban, a Waffen-SS elsõ toborzását engedélyezte csak a magyarországi németség körében, leginkább a visszacsatolt területeken,
de a jelentkezõk közül tizennyolcezer fõt találtak alkalmasnak. Tehát, csak az alkalmasak lettek besorozva, de a jelentkezés csak önkéntes alapon történõ lehetõség volt a számukra és nem behívóparanccsal történt a besorozás!
Egyébként a második toborzásról 1943. májusában már Kállay Miklós kormányával köttetett megállapodás, amikor a Volksbund vezérkarának némi agitációja eredményeképpen az önkéntesen jelentkezõk közül 1944. februárjára mégis meglett a húszezer fõ.
*
Az 1941. augusztus 8-án elfogadott III-ik zsidótörvény (1941. XV. tc.) a cikkíró állításával ellentétben, hogy lehetõvé tette, hogy zsidókat hurcoljanak a koncentrációs táborokba, szerintem nem fedi a valóságot.
-A III-ik zsidótörvény ugyanis a zsidó és nemzsidó házasságkötését és nemi közösülését tiltja és ennek megszegõit (a nemzsidót is!) 5 évig terjedõen elsõ esetben börtönnel, hivatalvesztéssel, politikai jog gyakorlásának megvonásával, utóbbi esetben fogházzal, hivatalvesztéssel és a politikai jog megvonásával büntetik.
Illetve, ezzel kapcsolatban van még egy-két kisebb fajsúlyú eset, amikor egy évig, ill. 3 hónapig terjedõ börtön vagy fogházbüntetést kaphat az elkövetõ.
De ebben a hivatkozott törvényben szó sincsen semmiféle deportálásról, koncentrációs táborokba hurcolásról!
Vajon, az igennel szavazó nemzetgyûlési képviselõket és a megszavazott törvényt kézjegyével ellátó kormányzót miért nem vonták perbe?
Szerintem nem fedi a valóságot Szilágyi úr azon kijelentése sem, hogy: "szinte Bárdossy az egyetlen, akit az egymást váltó kurzusok nem rehabilitáltak!"
Miért? A szintén háborús bûnökkel vádolt, halálraítélt és kivégzettek közül, hogy csak néhányat említsek: Baky Lászlót, Basch Ferencet, Budinszky Lászlót, Csia Sándort, v. Endre Lászlót, Gaál Csabát, Gera Józsefet, Hain Pétert, Hindy Ivánt, Hubay Kálmánt, Imrédy Bélát, Jány Gusztávot, Jaross Andort, Kassai Ferencet, b. Kemény Gábort, v. dr. Kolozsváry-Borcsa Mihályt, Kovarc Emilt, gr. Pálffy Fidélt, Rajniss Ferencet, Reményi-Schneller Lajost, Szombathelyi Ferencet, Szöllõsy Jenõt, Sztójay Dömét, Vajna Gábort, vajon hol és mikor rehabilitálták?
Szálasi Ferencet szándékosan nem említettem.
Azt mégcsak megértem, (ha nem is értek vele egyet,) hogy a több évig tartó háborús állapotok után, (a megszálló orosz csapatok gazdaságilag, politikailag, védelmileg, törvénykezésileg, stb. mûködtetett 'felügyelete' alatt,) a dicsõséges Szovjetúnió vezérkara felé az itthoni moszkovitáknak produkálni kellett valamit, azt azonban már kevésbé, hogy egyesek sem 55 év, sem 66 év elmúltával sem képesek túllépni a saját árnyékukon.
*
Megjegyzem, két évvel ezelõtt, a Bárdossy László Emléktársaság megalakulása után, itt a Nyugat.hu webportálon, Pais-H Szilvia asszonytól is elítélõ cikk jelent meg a társaságunkról és Bárdossyról. Bárdossyt Õ is háborús bûnösnek nyilvánította, de akkor szándékosan nem akartam gerjeszteni az indulatokat.
Akkori és azóta sem szûnõ megtámadtatásunk okán azonban csendesen megjegyzem most, így utólag, hogy egyesek imádott Kádárának is többszáz '56-os forradalmár honfitársunk kivégzéséért és több tízezer bebörtönzéséért kellene felelnie, de sajnos, ezt már nem érhette meg. Sokan a forradalom elárulójának, hazaárulónak, tömeggyilkosnak mondják, mégis létezik egy nevével fémjelzett társaság. Vajon, annak létjogosultságát Önök vagy a t. Olvasók miért nem kérdõjelezik meg?
Ha posztumusz jogilag lehetne egy halott ellen(!) büntetõpert megindítani, nem csak a halott büntetõperét és ítéletét felülvizsgálni, (ami Bárdossy esetében a Hatalom arroganciája következtében nem következhetett be,) akkor minden bizonnyal tömegével lennének ma Magyarországon olyan sérelmet szenvedett honfitársaink, akik a halott Kádárt is az elmúlt 22 év alatt a felsorolt bûncselekmények miatt már rég feljelentették volna...
(B. Kiss-Tóth László)
Bárdossy László Emléktársaság Szombathelyen alakult. Kutatják Bárdossy kivégzésének körülményeit.
Mivel a Nyugat.hu fõszerkesztõjének megküldött alábbi hozzászólásomat a Nyugat.hu még olvasói levél formájában sem volt hajlandó leközölni mind a mai napig, (de még egy elutasító válaszra sem méltatott,) ezért úgy döntöttem, hogy a mártírhalált halt magyar miniszterelnök védelmében írt reagálásomat közlés céljából, a lakosság hiteles(ebb) tájékoztatása érdekében megküldöm egyéb internetes oldalak és írott sajtók szerkesztõségeinek.
B.Kiss-Tóth László 2013.01.07.
*
Tárgy: Bárdossy László védelmében
Nyugat.hu Szerkesztõsége részére
Szombathely
Tisztelt Szerkesztõség!
Talán, egy kicsit másabb megközelítésbõl...
Szilágyi József úrnak a Bárdossyról dec. 9-én megjelent, nem éppen hizegõ eszmefuttatásával kapcsolatban,
(mivel személyét a cikkében egyértelmûen háborús bûnösként aposztrofálja,) alábbi észrevételeimmel, kizárólag az általam ismert, (talán nem közismert?) tényekre szorítkozva, szeretném a helyére tenni a hivatalos és ellenséges forrásokból 66 év óta belénksulykolt, dezinformált megközelítést-és ténymegállapításokat.
Kérem, hogy hozzászólásomat szíveskedjenek változtatás nélkül leközölni.
Üdvözlettel:
B.Kiss-Tóth László,
(Bárdossy László Emléktársaság)
Szombathely, 2012.12.24.
*
B.Kiss-Tóth László:
Bárdossy László védelmében
Történészek, politikusok közt és nem csak a jobboldalon(!) ma már eléggé megoszlanak a háborús idõszak kezdetén miniszterelnökösködõ Bárdossy Lászlóról alkotott vélemények.
Mondandómat talán azzal kezdeném, hogy 2001-ben a MIÉP beadványát a Bárdossy per újratárgyalására a Legfõbb Ügyészség befogadta, de a perújrafelvételhez a bíróságnak kellett kimondania a végszót.
Néhány közismert személyiség: többek között szadeszista politikusok (Mécs Imre, Demszky Gábor) és Zoltai Gusztáv a MAZSIHISZ elnöke (volt munkásõr!) tiltakoztak ellene, ami feltehetõen befolyásolta a független(?) és pártatlan(?) magyar bíróságot és talán ezáltal, a miépes kezdeményezést elutasították...
A tiltakozók származásától most tekintsünk el. Az egész történésbõl mégis kilóg a lóláb, mert a bosszúra szomjazó Major Ákos zsidó vérbíró bírói tanácsa volt az ítélethozó.
(Major Ákosról még annyit illik tudni, hogy az '56-os forradalom leverése utáni megtorlási perekben kirendelt védõként(!) mindig a forradalmárok ítéletének súlyosbítását kérte a bíróságtól...)
Ugye, tudjuk, hogy törvényi változás vagy újratárgyalás folytán hozott ítéletváltoztatás nélkül nincs rehabilitáció? Amennyiben egy pert újratárgyalnak, még nem biztos, hogy az eredeti ítélet megváltoztatására is sor kerül.
Akkor meg mitõl féltek ezek az ágáló jóemberek és a befolyásolt igazság(talanság-)szolgáltatási szerv?
Talán, mégsem mertek szembenézni azzal a lehetõséggel, hogy a peres eljárás során esetleg beigazolódhatna az a sokak által hangoztatott vélemény, hogy a névadónkat koncepciós perben ítélték halálra, és az esetleges, megismételt peres eljárás során olyan események, személyek vagy adatok megismerésére is sor kerülhetne, amelyeket eddig eltitkoltak a közvélemény elõl! ...vagy szándékosan félreinformálták az ország (elsõ világháborútól, tanácsköztársaságtól, trianoni országrabló, nemzetgyalázó paktum következményeitõl és a második világháborútól) oly sokat szenvedett lakosságát?
Megjegyzem, az igazuk tudatában lévõ ágálók, ha bizonyítékokkal is rendelkeztek volna, akkor azt a MIÉP Bárdossy mellett szóló bizonyítékai ellenében átadhatták volna az ügyészségnek vagy a bíróságnak. A nyilvános újratárgyalásokon Õk is, (talán még beavatkozóként is) részt vehettek volna és ha Bárdossy háborús bûnössége ismételten megállapítást nyert volna, akkor a MIÉP egy óriási öngólt lõtt volna, a tiltakozók meg gyönyörûségükben, diadalittasan még a feneküket is a földhöz csapkodhatták volna... No, persze! Ha az a volna (akkor is meg most is) ott nem lett volna... Egyértelmûnek látszik, hogy sem az ágálók, sem az általuk befolyásolt (i)gazságszolgáltatás bírája nem mertek szembenézni a tényekkel, mindnyájan féltek a hivatalos eljárás során esetleg kiderülõ igazságtól.
Mielõtt rátérnék a Bárdossy miniszterelnöksége idején (1941. ápr. 3. - 1942. márc. 7-e között) történt eseményekre, amelyekkel a szóbanforgó cikkben is meglett vádolva, néhány jogszerû tényre felhívnám az olvasó figyelmét: Akár 'országrengetõ', akár közállapotbefolyásoló rendelkezést is hoztak odafent, azt a Nemzetgyûlésnek mindig el kellett fogadnia és a kormányzónak is a beleegyezését kellett adnia, különben a rendelkezés nem lép(het)ett volna hatályba és nem
kerül(hetet)t volna sor a kihirdetésére sem...
Például:
A cikkíró szerint: "A szombathelyi Bárdossy László volt az, aki a Don mellé küldte a magyar katonákat, még Horthy is kínosnak találta a személyét."
- Kassa, és Munkács (feltételezett vagy beigazolódott szovjet) bombázása, valamint Rahó melletti vasúti szerelvény géppuskázása után '41. június 27-én történt a hadiállapot bejelentése a Szovjetunióval. '41-ben azonban csak a Kárpát csoport (1. Hegyi dandár és 8. Határvadász dandár, majd júliustól a Gyorshadtest,) novembertõl pedig a Magyar Megszálló Erõk 5 dandárral vett részt az offenzivában.
A II-ik Magyar Hadsereget csak késõbb hozták létre és 1942 április 17.-június 27. között vitték ki a keleti frontra.
Ki is volt akkor a miniszterelnök? Hááát, 1942.márc.9-e és 1944.márc.22-e között már a hinta-palintás Kállay!
A nemzetgyûlés jóváhagyása és az országos fõparancsnok, azaz a legfõbb hadúr nélkül ez pedig nem lett volna lehetséges.
Egyébként v. Szombathelyi (Knausz!) Ferenc vezérezredes, a honvéd vezérkar fõnöke, Werth Henrik vezérezredes, honvéd vezérkari fõnök, Bartha Károly magyar királyi titkos fõtanácsos, honvédelmi miniszter, Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok, ennek lebonyolításában talán sokkal inkább illetékes lehetett, mint Bárdossy...
Ha Horthy és a nemzetgyûlés nem adta volna áldását a Szovjetunió megtámadására, akkor vajon mi történt volna? Ugyanis az alsó és felsõház (tudomásom szerint a szocdemek kivételével) elfogadták a bejelentést.
Vajon, az igennel szavazó nemzetgyûlési képviselõket és a kormányzót is, akinek egyértelmûen közük volt a Szovjetunió megtámadásához, vajon miért nem vonták perbe?
Megjegyzem, hogy a sztálingrádi, Don-kanyari óriási vérveszteséges csaták idején is (1943-ban!) Kállay volt a miniszterelnök!
*
Szakály Sándor történész a História 1992. februári számában A "hadüzenet". Egy minisztertanácsi jegyzõkönyv margójára 1941. június 26. c. írásában írta:
Elõször (?) Lévai Jenõ „A margitkörúti vészbírák” címû, 1945-ben megjelent könyvében volt olvasható: „Bárdossy az Országgyûlés elõzetes hozzájárulása nélkül, tehát teljesen törvénytelenül megállapítja:... a támadások következtében Magyarország és a Szovjetunió között beállott a hadiállapot!” Lévai Jenõ nyomán sokan mások is átvették ezt a megállapítást. Helyesen is tették volna ezt, amennyiben 1941-ben csak az 1920. évi I. törvénycikk, illetve annak 13.§-a lett volna érvényben és hadüzenetrõl lett volna szó. Az említett törvénycikk 13.§-a kimondta, hogy „Hadüzenethez vagy a hadseregnek az ország határain kívül alkalmazásához és békekötéshez a nemzetgyûlés elõzetes hozzájárulása szükséges.” 1941 júniusában azonban érvényben volt az 1920. évi XVII. törvénycikk is, amely az 1920. évi I. törvénycikk novellája volt. Ennek a törvénycikknek a 2.§-a a következõket tartalmazta: „Az 1920: I. tc. 13.§-ának ötödik bekezdése második mondatként a következõ rendelkezéssel egészíttetik ki: Közvetlen fenyegetõ veszély esetében a kormányzó a magyar összminisztérium felelõssége és a nemzetgyûlés késedelem nélkül kikérendõ utólagos hozzájárulása mellett a hadseregnek az ország határain kívül alkalmazását elrendelheti.”
Horthy Miklós és a „m. kir. kormány” ennek a törvénynek a szellemében cselekedett. Nem intézett kérdést, netán tiltakozó jegyzéket a szovjet kormányhoz. Megragadta az adódó ürügyet, hogy végre hadba léphessen a Szovjetunió ellen.
Tehát, a könyv szerint Bárdossy csak megállapította a hadiállapotot és nem rendelt el, nem utasított!
Ullein-Reviczky Antal írta a Német háború-orosz béke c. emlékiratában:
Bárdossy László 1941. júl. 24-én – utólag - kérte a parlament formális jóváhagyását a Szovjetunió elleni háborúhoz való csatlakozást kimondó kormányzói döntéshez, amit a parlament október 23-án adott meg. A puszta tény bejelentése azonban már jóval korábban a képviselõházban jún. 27-én, a felsõházban júl. 4-én megtörtént. A képviselõk nem tiltakoztak.
*
Szilágyi úr Bárdossyról azt állítja, hogy: "Õ volt az, aki engedélyezte, hogy húszezer magyarországi németet besorozzanak az SS-be.
-Ebbõl annyi igaz, hogy a Bárdossy-kormány 1942.januárban, a Waffen-SS elsõ toborzását engedélyezte csak a magyarországi németség körében, leginkább a visszacsatolt területeken,
de a jelentkezõk közül tizennyolcezer fõt találtak alkalmasnak. Tehát, csak az alkalmasak lettek besorozva, de a jelentkezés csak önkéntes alapon történõ lehetõség volt a számukra és nem behívóparanccsal történt a besorozás!
Egyébként a második toborzásról 1943. májusában már Kállay Miklós kormányával köttetett megállapodás, amikor a Volksbund vezérkarának némi agitációja eredményeképpen az önkéntesen jelentkezõk közül 1944. februárjára mégis meglett a húszezer fõ.
*
Az 1941. augusztus 8-án elfogadott III-ik zsidótörvény (1941. XV. tc.) a cikkíró állításával ellentétben, hogy lehetõvé tette, hogy zsidókat hurcoljanak a koncentrációs táborokba, szerintem nem fedi a valóságot.
-A III-ik zsidótörvény ugyanis a zsidó és nemzsidó házasságkötését és nemi közösülését tiltja és ennek megszegõit (a nemzsidót is!) 5 évig terjedõen elsõ esetben börtönnel, hivatalvesztéssel, politikai jog gyakorlásának megvonásával, utóbbi esetben fogházzal, hivatalvesztéssel és a politikai jog megvonásával büntetik.
Illetve, ezzel kapcsolatban van még egy-két kisebb fajsúlyú eset, amikor egy évig, ill. 3 hónapig terjedõ börtön vagy fogházbüntetést kaphat az elkövetõ.
De ebben a hivatkozott törvényben szó sincsen semmiféle deportálásról, koncentrációs táborokba hurcolásról!
Vajon, az igennel szavazó nemzetgyûlési képviselõket és a megszavazott törvényt kézjegyével ellátó kormányzót miért nem vonták perbe?
Szerintem nem fedi a valóságot Szilágyi úr azon kijelentése sem, hogy: "szinte Bárdossy az egyetlen, akit az egymást váltó kurzusok nem rehabilitáltak!"
Miért? A szintén háborús bûnökkel vádolt, halálraítélt és kivégzettek közül, hogy csak néhányat említsek: Baky Lászlót, Basch Ferencet, Budinszky Lászlót, Csia Sándort, v. Endre Lászlót, Gaál Csabát, Gera Józsefet, Hain Pétert, Hindy Ivánt, Hubay Kálmánt, Imrédy Bélát, Jány Gusztávot, Jaross Andort, Kassai Ferencet, b. Kemény Gábort, v. dr. Kolozsváry-Borcsa Mihályt, Kovarc Emilt, gr. Pálffy Fidélt, Rajniss Ferencet, Reményi-Schneller Lajost, Szombathelyi Ferencet, Szöllõsy Jenõt, Sztójay Dömét, Vajna Gábort, vajon hol és mikor rehabilitálták?
Szálasi Ferencet szándékosan nem említettem.
Azt mégcsak megértem, (ha nem is értek vele egyet,) hogy a több évig tartó háborús állapotok után, (a megszálló orosz csapatok gazdaságilag, politikailag, védelmileg, törvénykezésileg, stb. mûködtetett 'felügyelete' alatt,) a dicsõséges Szovjetúnió vezérkara felé az itthoni moszkovitáknak produkálni kellett valamit, azt azonban már kevésbé, hogy egyesek sem 55 év, sem 66 év elmúltával sem képesek túllépni a saját árnyékukon.
*
Megjegyzem, két évvel ezelõtt, a Bárdossy László Emléktársaság megalakulása után, itt a Nyugat.hu webportálon, Pais-H Szilvia asszonytól is elítélõ cikk jelent meg a társaságunkról és Bárdossyról. Bárdossyt Õ is háborús bûnösnek nyilvánította, de akkor szándékosan nem akartam gerjeszteni az indulatokat.
Akkori és azóta sem szûnõ megtámadtatásunk okán azonban csendesen megjegyzem most, így utólag, hogy egyesek imádott Kádárának is többszáz '56-os forradalmár honfitársunk kivégzéséért és több tízezer bebörtönzéséért kellene felelnie, de sajnos, ezt már nem érhette meg. Sokan a forradalom elárulójának, hazaárulónak, tömeggyilkosnak mondják, mégis létezik egy nevével fémjelzett társaság. Vajon, annak létjogosultságát Önök vagy a t. Olvasók miért nem kérdõjelezik meg?
Ha posztumusz jogilag lehetne egy halott ellen(!) büntetõpert megindítani, nem csak a halott büntetõperét és ítéletét felülvizsgálni, (ami Bárdossy esetében a Hatalom arroganciája következtében nem következhetett be,) akkor minden bizonnyal tömegével lennének ma Magyarországon olyan sérelmet szenvedett honfitársaink, akik a halott Kádárt is az elmúlt 22 év alatt a felsorolt bûncselekmények miatt már rég feljelentették volna...
(B. Kiss-Tóth László)
Hozzaszolasok
#1 |
hathor
- 2013. January 08. 19:41:12
#2 |
Holdas
- 2013. January 08. 19:46:49
#3 |
Kore
- 2013. January 12. 08:47:43
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.