A tavalyi harmadik negyedĂŠvi gazdasĂĄgstatisztikai adatok szerint a kormĂĄny egyensĂşlyteremtĂľ intĂŠzkedĂŠsei a vĂĄrtnĂĄl is sikeresebbek voltak. A harmadik negyedĂŠvben a kĂśltsĂŠgvetĂŠsi hiĂĄny mindĂśssze a GDP 0,2 szĂĄzalĂŠkĂĄt tette ki, ilyen adat utoljĂĄra 2000-ben fordult elĂľ, ĂŠs az elmĂşlt huszonkĂŠt ĂŠvben is csak 1991-ben, de akkor csupĂĄn az elkĂŠpesztĂľ erejĂť sokkhatĂĄs egyszeri eredmĂŠnyekĂŠnt. TermĂŠszetesen pozitĂ­v dolog az egyensĂşly helyreĂĄllĂ­tĂĄsa, kĂźlĂśnĂśsen egy olyan vilĂĄgban, ahol a globĂĄlis mĂŠdia ĂĄltal pillanatok alatt hiszterizĂĄlhatĂł pĂŠnzpiacok iszonyĂş erejĂť pĂŠnzfegyvereket vethetnek be minden olyan orszĂĄggal szemben, amelyikre rĂĄsĂźthetĂľ a kĂśltsĂŠgvetĂŠsi hiĂĄny vagy az ĂĄllamadĂłssĂĄg „elfutĂĄsĂĄnak bĂťne”. Nem ĂĄrt azonban tudni, hogy a tĂĄrsadalmi-gazdasĂĄgi folyamatok komplex rendszert kĂŠpeznek, ĂŠs ez azt jelenti, hogy nem lĂŠtezik olyan beavatkozĂĄs, amelynek csakis ĂŠs kizĂĄrĂłlag pozitĂ­v kĂśvetkezmĂŠnyei vannak.

A kĂśltsĂŠg–haszon elemzĂŠs minden gazdĂĄlkodĂĄsi rendszer alapja, ĂŠs tudomĂĄsul kell vennĂźnk, hogy minden hasznot hozĂł dĂśntĂŠsnek ĂĄra is van. A pĂŠnzĂźgyi egyensĂşly megteremtĂŠsĂŠre irĂĄnyulĂł sikeres erĂľfeszĂ­tĂŠseknek az ĂĄra termĂŠszetszerĂťleg az a hatĂĄs, amit kĂśzvetett mĂłdon az egyensĂşly ĂŠrdekĂŠben meghozott ĂĄldozatok ĂŠs azok tĂĄrsadalmi kĂśvetkezmĂŠnyei jelentenek. TermĂŠszetesen lehet jĂł dĂśntĂŠs az egyensĂşly helyreĂĄllĂ­tĂĄsĂĄra irĂĄnyulĂł szigorĂş ĂŠs kĂśvetkezetes stratĂŠgia, de ez nem azt jelenti, hogy nincs ĂĄra, hanem azt, hogy az ĂŠrte fizetendĂľ ĂĄr vĂĄrhatĂłan kisebb lesz, mint a haszon, amit az egyensĂşly helyreĂĄllĂ­tĂĄsa jelent. Sajnos sehol a vilĂĄgon, MagyarorszĂĄgon meg aztĂĄn vĂŠgkĂŠpp nincsenek meg a feltĂŠtelei annak, hogy nyugodt, Ăľszinte ĂŠs embersĂŠges hangnemben vitassĂĄk meg a politikai ĂŠlet szereplĂľi, hogy egyik-mĂĄsik intĂŠzkedĂŠssorozat elĂľzetes kĂśltsĂŠg-haszon elemzĂŠse mit mutat. Ehelyett inkĂĄbb csak annyi tĂśrtĂŠnik, hogy a mindenkori kormĂĄny ĂŠs ellenzĂŠke – akik idĂľnkĂŠnt helyet cserĂŠlnek egymĂĄssal – Ăşgy igyekszik beĂĄllĂ­tani a dolgokat, mintha az adott kormĂĄnyintĂŠzkedĂŠsnek csak haszna (kormĂĄnypĂĄrti oldal) vagy ĂŠppen csak kĂśltsĂŠge (ellenzĂŠki oldal) lenne.

Ez a negatív végösszegû játszma hatalmas károkat okozott az elmúlt évtizedekben, és okoz ma is. Senkinek sincs sejtelme arról, hogy javulhat-e ez a romboló helyzet valaha is. A mindenkori kormány és ellenzék színpadias és álságos hadakozása ellenére sajnos történelmi tény, hogy az elmúlt negyven évben kormányok, sõt politikai rendszerek, berendezkedések jöttek-mentek, ám egy mind veszélyesebb összefüggés változatlan maradt, és állandó kísérõje a magyar gazdasági folyamatoknak. És ez a valami azoknak a ciklusoknak a többnyire szabályos váltakozása, amelyek a következõképpen írhatók le: az egyik ciklusban nekilódul a növekedés, de ez menetrendszerûen el-adósodáshoz vezet, majd megindul az egyensúly helyreállítása, ezt a köznyelv megszorításnak nevezi, de akkor meg leáll a növekedés, sõt, mint az idén is, csökken a gazdaság teljesítménye. Persze ilyen ciklusok nemcsak Magyarországon léteznek, de például a kelet- és a közép-európai térségben nálunk a legnagyobbak az ilyen kilengések.

Sok magyarĂĄzat szĂźletett mĂĄr, de egyre inkĂĄbb Ăşgy fest, hogy az uralkodĂł kĂśzgazdasĂĄgi nĂŠzetrendszer nem kĂŠpes kielĂŠgĂ­tĂľ vĂĄlaszt adni erre a sĂşlyos kĂŠrdĂŠsre. ValĂłszĂ­nĂťleg azĂŠrt nem, mert a valĂłsĂĄgos vĂĄlaszok igen kĂŠnyes kĂŠrdĂŠsek felĂŠ terelnĂŠk az errĂľl szĂłlĂł diskurzust. A jelek szerint ugyanis egyszerĂťen csak arrĂłl van szĂł, hogy ez a kĂŠt szakasz valĂłjĂĄban a globĂĄlis pĂŠnzszivattyĂşk mĂťkĂśdĂŠsĂŠnek kĂŠt fĂĄzisĂĄt Ă­rja le. Az elsĂľ szivattyĂş a „nyomĂĄs fĂĄzisa”, amelyben a globĂĄlis pĂŠnzhatalmi rendszer hiteleire ĂŠpĂ­tve nekilĂłdul a nĂśvekedĂŠs, de mivel a hitelpĂŠnz ĂĄra Ăşgy van „beszabĂĄlyozva”, hogy magasabb legyen, mint a befektetĂŠsekkel elĂŠrhetĂľ hozadĂŠk, Ă­gy csak idĂľ kĂŠrdĂŠse, hogy a deficitek ĂŠs az adĂłssĂĄgĂĄllomĂĄny gyors nĂśvekedĂŠse vĂŠszhelyzetet teremtsen. Amikor ez bekĂśvetkezik – ĂĄltalĂĄban nĂŠmi mestersĂŠges hisztĂŠriakeltĂľ rĂĄsegĂ­tĂŠssel –, akkor jĂśn az egyensĂşlyteremtĂľ fĂĄzis, ami meg a szivattyĂşk „szĂ­vĂĄsi fĂĄzisa”. És aztĂĄn egy idĂľ utĂĄn az egĂŠsz kezdĂľdik elĂślrĂľl.

Ez a fokozĂłdĂł globĂĄlis kifosztĂĄsi szĂ­njĂĄtĂŠk azĂŠrt mehet vĂŠgbe, mert bĂĄr ez szintĂŠn elbeszĂŠlhetetlen az uralkodĂł kĂśzgazdasĂĄgtan nyelvĂŠn, de a forint, amit „magyar pĂŠnznek” gondolunk, valĂłjĂĄban nem magyar pĂŠnz, hanem a globĂĄlis pĂŠnzhatalmi rendszer MagyarorszĂĄgon kibocsĂĄtott fizetĂľeszkĂśze. A magyarnak ĂŠs nemzetinek mondott banknak ott a szabadsĂĄgrĂłl elnevezett tĂŠren azĂŠrt kell „fĂźggetlennek” lennie, hogy ebbe a szĂ­njĂĄtĂŠkba a lokalitĂĄs bennszĂźlĂśttei, illetve kĂŠpviselĂľi egy tĂŠrrel odĂŠbb, semmilyen mĂłdon ne tudjanak beavatkozni. A rendszert kiszolgĂĄlĂł mĂŠdiagĂŠpezet persze igyekszik mindent megtenni azĂŠrt – ĂŠs lĂĄssuk be, sikeresen –, hogy minden ilyen feltĂŠtelezĂŠs az ĂśsszeeskĂźvĂŠs-elmĂŠlet kategĂłriĂĄjĂĄba tartozzon.

ÁllĂ­tĂĄsunk megĂ­tĂŠlĂŠsĂŠhez elegendĂľ vĂŠgiggondolni annak a levĂŠlnek egy rĂŠszletĂŠt, amelyet Isaac Rothschild Ă­rt 1863-ban Londonban. Így fogalmaz: „Azok a kevesek, akik kĂŠpesek megĂŠrteni a rendszert, vagy ĂŠrdekeltek lesznek maguk is annak hasznĂĄban, vagy annyira fĂźggenek a rendszer kegyeitĂľl, hogy ettĂľl az osztĂĄlytĂłl nem kell ellenkezĂŠsre szĂĄmĂ­tanunk. A lakossĂĄg tĂşlnyomĂł tĂśbbsĂŠge pedig szellemileg kĂŠptelen felfogni, mekkora hasznot hĂşzunk ebbĂľl a rendszerbĂľl. ZokszĂł nĂŠlkĂźl fogja viselni terheit, talĂĄn nem is gyanĂ­tja, hogy a rendszer elemi lĂŠtĂŠrdekeivel ellentĂŠtesen mĂťkĂśdik.” Ami most tĂśrtĂŠnik velĂźnk, az mindĂśssze a szivattyĂş mĂťkĂśdtetĂŠsĂŠnek mĂĄsodik Ăźteme, ĂŠs fĂŠlĂľ, hogy ilyenkor a pĂŠnzĂźgyi deficitek nem eltĂťnnek, hanem mĂŠg veszĂŠlyesebb tĂĄrsadalmi deficittĂŠ vĂĄlnak csupĂĄn.


ForrĂĄs: Link