"Ha tudnĂĄm, hogy ez az utolsĂł alkalom, nĂŠznĂŠlek, amint elalszol,
betakargatnálak, megköszönném az Úrnak drága életedet. Néznélek egy kicsit
ĂĄlmodban.
Ha tudnĂĄm, hogy ez az utolsĂł alkalom, a kapuig kĂ­sĂŠrnĂŠlek, amĂ­g
elmĂŠgy, megcsĂłkolnĂĄlak ĂŠs megĂślelnĂŠlek, ĂŠs visszahĂ­vnĂĄlak, hogy mĂŠg egyszer
megtegyem.
Ha tudnĂĄm, hogy ez az utolsĂł alkalom, a te hangodat hallgatnĂĄm,
kikapcsolnĂĄm a tĂŠvĂŠt, eltennĂŠm az ĂşjsĂĄgot, minden figyelmemet neked
szentelnĂŠm.
EmlĂŠkeznĂŠk, hangod csengĂŠsĂŠre ĂŠs szemed fĂŠnyĂŠre.
Ha tudnĂĄm, hogy ez az utolsĂł alkalom, hallgatnĂĄm, ahogy
ĂŠnekelsz, veled ĂŠnekelnĂŠk, ĂŠs arra kĂŠrnĂŠlek, ĂŠnekelj mĂŠg egyet.
Ha tudnĂĄm, hogy ez az utolsĂł alkalom, hogy veled vagyok, azt
szeretnĂŠm, ha minden pillanat fontos lenne. Nem tĂśrĂľdnĂŠk a tĂĄnyĂŠrokkal, az
udvarral, mĂŠg a szĂĄmlĂĄkkal sem. Ha tudnĂĄm, hogy ez az utolsĂł alkalom, mindig
veled szeretnĂŠk lenni.
Ha tudnĂĄm, hogy ez az utolsĂł alkalom, hogy egyĂźtt vagyunk, a
kedvenc ĂŠteledet fĂľznĂŠm, a kedvenc jĂĄtĂŠkodat jĂĄtszanĂĄm.
KivennĂŠk egy nap szabadsĂĄgot, csak hogy veled legyek. Nem mĂŠrgelĂľdnĂŠk a
rendrakĂĄs ĂŠs a
beĂĄgyazĂĄs miatt. Eszedbe juttatnĂĄm, hogy milyen fontos vagy nekem.
ElmondanĂĄm
neked, hogy azt kĂ­vĂĄnom a mennyorszĂĄgba juss. Azt mondanĂĄm neked, hogy ne
fĂŠlj,
hanem lĂŠgy erĂľs. ElmondanĂĄm, hogy szeretlek, ĂŠs nevetve megosztanĂĄnk
egymĂĄssal
legkedvesebb emlĂŠkeinket.
Ha tudnĂĄm, hogy ez az utolsĂł alkalom, hogy egyĂźtt vagyunk, a
BibliĂĄt olvasnĂĄm veled, ĂŠs imĂĄdkoznĂŠk Istenhez. MegkĂśszĂśnnĂŠm Istennek, hogy
talĂĄlkoztunk, ĂŠs hogy ezen a kĂźlĂśnleges mĂłdon viselt rĂĄnk gondot.
Ha tudnĂĄm, hogy ez az utolsĂł alkalom, hogy egyĂźtt vagyunk sĂ­rnĂŠk,

mert tĂśbb idĂľt szeretnĂŠk veled tĂślteni.
Ha tudnĂĄm, hogy ez az utolsĂł alkalom... EgyĂĄltalĂĄn nem tudom, mikor lesz az
utolsĂł alkalom.
SegĂ­ts nekem Uram, hogy kimutathassam szeretetemet, azok irĂĄnt, akik ĂŠletem
ĂştjĂĄt keresztezik.
Lehet ez az utolsĂł alkalom, hogy egyĂźtt vagyunk."