Ne Ýzzetek gúnyt ErdÊlybþl Ês az egyesßlÊsbþl! Ezzel a felszólítåssal kezdi jegyzetÊt Cristian Câmpeanu újsågíró. A România Liberã napilapban november 30-ån megjelent írås vÊlhetþen sok nacionalistånål kißtÜtte a biztosítÊkot, viszont kÊtsÊgtelen, hogy az újsågíró vÊlemÊnye ållja a helyÊt, Ês elolvasåsa utån szåmos kÊrdÊs fogalmazódik meg az 1918. december elsejei gyulafehÊrvåri kiåltvånnyal kapcsolatosan mÊg romån honfitårsainkban is, nemhogy az autonómiåÊrt kßlÜnbÜzþ síkokon harcoló szÊkelyfÜldiekben. Miket ígÊrtek akkor a Nagy EgyesßlÊs kiÜtlþi, alåírói? Mi valósult meg belþle? MiÊrt gondolja úgy egyre tÜbb erdÊlyi, hogy nem egÊszen szåz Êvvel a nagy egybeborulås utån jobb lenne, ha kßlÜn utakon jårna a Regåt Ês ErdÊly?

A romån nemzeti ßnnep jó alkalom, hogy emlÊkeztessßk politikusainkat: elhanyagoljåk a nemzeti egysÊg megþrzÊsÊre vonatkozó alapvetþ kÜtelessÊgßket, Ês elhanyagoljåk, gúnyt Ýznek a tÜrtÊnelmi ErdÊlybþl, a korona ÊkkÜvÊbþl - írja Cristian Câmpeanu. VÊlemÊnye szerint a romånoknak nem kell hosszabb utat megtegyenek, hogy Nyugatra Êrjenek, ugyanis elÊg, ha åtmennek a hegyeken, Ês mondjuk Râmnicu Vâlcearól megÊrkeznek Nagyszebenbe, vagy a Prahova vÜlgyÊn åt Brassóba, Ês szembesßlnek azzal a nyilvånvaló kulturålis Ês gazdasågi kßlÜnbsÊggel, amelyik az egykori kirålysåg Ês ErdÊly kÜzÜtt lÊtezik.

A városok tisztábbak és gondozottabbak, az emberek kedvesebbek és kevésbé enyves kezûek, mint a regátiak, az életszínvonal magasabb. Úgy tûnik, a bánságiak és az erdélyiek hatékonyabb gazdaságfejlesztõ eszközökhöz nyúltak, mint az ország más részein élõ románok, és ez nemcsak az eltérõ kultúrákból adódik, sem az Osztrák-Magyar Monarchia örökségének betudható, hanem azoknak a gazdasági lépéseknek, amelyek az Európai Unióhoz való csatlakozással csak felgyorsultak. Temesváron ez már régen tapasztalható volt, viszont az utóbbi öt évben kiterjedt egész Erdélyre - ez alól talán a székely megyék képeznek kivételt, amelyeket a bukaresti hatalom nem támogat még annyira sem, mint a tartomány többi részét. Erdélyben alacsonyabb a munkanélküliség, illetve jobbak az életkörülmények még akkor is, ha a Nemzeti Statisztikai Hivatal fejlesztési régiókra bontva hülyíti saját magát és a népet is a különbözõ térségek "dübörgésével", áladataival.

Az "egyesĂźlĂŠs" szellemi vezĂŠrkara. KĂŠsĂľbb megbĂĄntĂĄk fatĂĄlis tĂŠvedĂŠsĂźket
A látottak és a részadatok birtokában kijelenthetõ - írja Câmpeanu -, hogy Erdély az a térség, amely a legtöbb pénzzel járul hozzá a Nemzeti Bruttó Össztermeléshez (GDP). Ennek tükrében felháborító, hogy míg egyes városok tetemes összegeket fizetnek be a költségvetésbe, addig keveset kapnak vissza. Példaként Kolozsvárt és Konstancát említi - természetesen ez utóbbit haszonélvezõként.

RomĂĄn fĂŠlelem vagy a jĂśvĂľ valĂłsĂĄga?

Meglåtåsa szerint a befektetþk Ês a turiståk zÜme inkåbb ErdÊlyt keresi fel, ha nem muszåj, nemigen teszik be a låbukat a Regåt fÜldjÊre. Az erdÊlyiek nÊlkßl a Szociåldemokrata Pårt 1990-tþl megszakítås nÊlkßl vezette volna az orszågot, Ês mÊg az Európai Unió kßszÜbÊre sem engedtek volna bennßnket - vÊli az újsågíró, aki szerint a pårtbulikon vagy kampånyban elþkerßlþ, "Noi suntem români" kezdetÝ mellveregetþs nóta helyett jobban oda kellene figyelni ErdÊlyre, masszívan beruhåzni az ottani infrastruktúråba, hiszen az a kapu Európa felÊ. Ehelyett 22 ev alatt egyetlen autópålyåt sem tudtak ott megÊpíteni.

"Nem azzal teszel bizonysĂĄgot a nemzet irĂĄnti hĂťsĂŠgrĂľl, hogy habzĂł szĂĄjjal szidod a magyarokat ĂŠs MagyarorszĂĄg kormĂĄnyĂĄt, hanem Ăşgy, ahogyan a szomszĂŠdos ĂĄllam vezetĂŠse: kapcsolatokat teremtve EurĂłpa tĂśbbi rĂŠszĂŠvel. A nagy igazsĂĄg az, hogy ErdĂŠly ĂŠs a BĂĄnsĂĄg nem Bukarest irĂĄnyĂ­tĂĄsĂĄtĂłl fejlĂľdĂśtt, hanem attĂłl, amit helyben megvalĂłsĂ­tottak" - Ă­rja a lap ĂşjsĂĄgĂ­rĂłja, hozzĂĄtĂŠve, hogy az elmĂşlt 22 ĂŠvben ErdĂŠlyt mindĂśssze pĂŠnzeszsĂĄkkĂŠnt kezelte a kĂśzponti hatalom, de valĂłjĂĄban csak december elsejĂŠn jut Bukarest eszĂŠbe, amikor elĂľtĂŠrbe kerĂźl a nagy egyesĂźlĂŠs ĂŠs a nacionalizmussal fĂťszerezett ĂśnmutogatĂĄs GyulafehĂŠrvĂĄron.

Mindezek tükrében az Európai Unióhoz való csatlakozással járó decentralizáció drámaian megváltoztathatja a történelmi területek jövõbeli alakulását: eljöhet az idõ, amikor nem a magyarok, hanem az erdélyi románok jutnak arra a következtetésre, hogy az ország déli része valójában a lábukhoz kötözött kolonc, ami meggátolja õket a fejlõdésben. És akkor rájönnek, hogy a nyolcmillió lakossal rendelkezõ Erdély a fejlõdés- és a versenyképesség birtokában egy új, önálló lábakon megállni képes európai állammá válhat.

Hossu pĂźspĂśk vĂŠgzete

A cikk online változata egyébként mintegy kétszáz hozzászólást eredményezett, jelezve a téma érzékenységét (egy párat bevágtunk ide az oldalra is, szemléltetõ gyanánt). Érdekes, hogy a megszokott szélsõjobbos hozzászólások mellett higgadtan, mértéktartóan és teljesen objektíven állnak hozzá az olvasók a kérdéshez, nem ritka az a regáti bejegyzõ, aki a sors azon fintorán kesereg, hogy jó idõben született, csak rossz helyen, õ bizony szívesebben élne egy becsületes Pista vagy Fritz mellett.
A tĂśrtĂŠnelmet jobban ismerĂľ olvasĂłk 1918 utĂĄni diplomĂĄciai levelezĂŠsek rĂŠszleteit is bemĂĄsoltĂĄk a hozzĂĄszĂłlĂĄsok kĂśzĂŠ, azt bizonyĂ­tandĂł, hogy maguk a nagy egyesĂźlĂŠs erdĂŠlyi kiĂśtlĂľi ĂŠs tĂĄmogatĂłi is rĂśvid idĂľn belĂźl belĂĄttĂĄk, mekkora hibĂĄt kĂśvettek el, mikor az ĂśsszeborulĂĄst tĂĄmogattĂĄk a kirĂĄlysĂĄggal. TĂśbben kifogĂĄsoljĂĄk, hogy a gyulafehĂŠrvĂĄri nyilatkozat egyes passzusai sosem voltak betartva (ezt mi, magyarok tudjuk a legjobban - szerk. megj.), nem lĂŠtezik a megĂ­gĂŠrt, szĂŠles kĂśrĂť ĂśnrendelkezĂŠs, az anyagiak egyenlĂľ mĂŠrtĂŠkben valĂł elosztĂĄsa.

Maga a cikk szerzĂľje az 1918. december elsejei nyilatkozat felolvasĂłjĂĄnak, Iuliu Hossu gĂśrĂśg katolikus pĂźspĂśk vĂŠgzetĂŠnek rĂśvid ismertetĂŠsĂŠvel zĂĄrja Ă­rĂĄsĂĄt. A pĂźspĂśk - aki a kiĂĄltvĂĄnyt a magyarsĂĄg szĂĄmĂĄra e gyĂĄszos napon felolvasta - azon talĂĄlta magĂĄt, hogy az egyesĂźlĂŠst ĂŠppen a lĂŠtrehozott Ăşj ĂĄllam gĂşnyolja ki: a gĂśrĂśg katolikus egyhĂĄzat erĂľvel felszĂĄmoltĂĄk, Ăľt magĂĄt pedig bebĂśrtĂśnĂśztĂŠk, mivel nem volt hajlandĂł ĂĄttĂŠrni az ortodox hitre. Hossu 1948-tĂłl 1970-ben bekĂśvetkezett elhunytĂĄig szobafogsĂĄgban ĂŠlt. HalĂĄla elĂľtt kĂŠt hĂłnappal mĂŠg egyszer felolvasta a kiĂĄltvĂĄnyt (errĂľl hangfelvĂŠtel tanĂşskodik a http://mnuai.ro/sala-unirii/?p=11 oldalon), de azt nem tudni, hogy meggyĂľzĂľdĂŠsbĂľl tette-e vagy erĂľszak hatĂĄsĂĄra.

Bartos LĂłrĂĄnt
SzĂŠkely HĂ­rmondĂł
(ErdĂŠly ma)

Link