Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
Cikkek föoldala » Beküldött cikkek, írások, hírek » Ma a nemzet láthatatlan vére folyik! Tét a megmaradás!
Ma a nemzet láthatatlan vére folyik! Tét a megmaradás!
Tián József, nyugalmazott utász ezredes mondott megindító beszédet a Don-kanyarban elesett magyar hõsök tiszteletére tartott megemlékezésen szombaton Pákozdon.
Tián József szavait alább közöljük.
"Ismét itt vagyunk! Emlékezünk! Emlékezünk, mert az idõ már oldotta a fájdalmat, a személyes szeretetet. A felnövekvõ, egymást váltó generációkban már csak a tett tisztelete erõsíti az emlékezet gyökerét.
Hozzád, Te Katona, már szinte személyes jó barátként jövünk beszélgetni e gyászos évforduló közelében.
Igaz, a valóságos neved nem tudjuk, de adtunk másikat! Te vagy A Katona! Csupa nagybetûvel! Alkottunk Neked képzeletbeli családot, barátokat, sorstársakat. Róluk meséltünk Neked egy esztendeje! Számunkra Te képviseled azt a közel kétszázezret, akik elé minden évben fõhajtással járulunk.
A család, szûkebb pátriád, sorstársaid léte került szóba tavaly. Az utolsók között csak mellékesen kérdeztél a Hargitára, a Hazára.
Ma már, úgy hallom hangsúlyodból, inkább a Haza sorsa érdekel! Joggal kéred számon, miért fogy a magyar? Nincs háború! Mi történik itt, mikor demokrácia, mindenféle békét biztosító szövetségek, nemzetek szabadságát garantáló egyezmények vannak?
Kérdésed egyszerû, világos! Válaszolni mégis igen nehéz! Megváltozott az ellenség. Megváltozott a fegyver, új, aljas a harcmodor!
A túl könnyen ment, rendszerváltásnak nevezett, tulajdonos váltás után dögmadarak gyülekeztek szép Hazánkban! Nem támadtak szemtõl-szembe, ahhoz gyávák.
Aljas aknamunkát indítottak! Elõre tervezetten butították a népet, az érdeklõdést a mindennapi megélhetés sallangjaira irányították a „mert Te megérdemled” hazugságra támaszkodva. Közben a háttérben teljes erõvel folyt az agymosás, felállították az adósság-csapdát, felvásárolták a létfenntartási stratégiai ágazatainkat, minden eszközzel csábító jövõt hazudtak nekünk.
A munkahelyeket megszüntették, a béreket a megélhetési szint alá csökkentették. Minden erõszakot „jogszabály” mögé bújtattak, így aztán minden aljasság, rablás és erõszak törvényes lett.
A csalás, a hazugság, a nemzetközi fondorlat, a lassan nyilvánossá váló gyarmatosítás lett a valóság.
Az utóbbi 20-25 évben oda jutottunk, hogy már tiltakozni sem tudunk a szervezett kifosztás ellen, mert az azonnali retorzió – munkanélküliség, büntetés, végrehajtás – létedet kérdõjelezi meg.
Most meg azt kérdezed ki teszi mindezt velünk?
Erre már könnyebb válaszolni! Az évek során létrejött az, a népe kifosztására szakosodott áruló banda, aki még önmagát is ámítva a jogszabályra, multi fõnökére hivatkozva nyúzza bõrödet. Persze azért fél és ideges mert, tudja, hogy léte csak addig biztos még feltétel nélkül szolgál, láthatatlan gazdáinak.
Õk azok, akik a pénz és a piac mindenhatóságát szajkózzák, az éhenhalást, megfagyást objektív következménynek tekintik. Ha veszélyben érzik magukat nem riadnak vissza a közvetett vagy akár a közvetlen gyilkosságtól sem.
Hallom mondod, a magyar ember dolgos, ügyes, a jég hátán is megél!
Így is volt, amíg hagyták! Nézzünk el hajdan volt faludba. A szép nagy porták-, tiszta udvar, gazdasági udvar, zöldséges, gyümölcsös, kis virágoskert követték egymást.
Minden háznál 1-2 tehénke, mellettük növekedett a borjú, az aprójószág számát csak a háziasszony tudta, oldalt a ólakban, az ételmaradék feldolgozójaként röfögött néhány kolbásznak, sonkának való.
Meggyõztek bennünket, hogy portának elég 20-25 m, nem kell falulegelõ, pénzért el lehet adni, a húsféle, a tej meg a zöldség a TESCO-ban terem! Ha esetleg kételkedtünk jött az árulók által hozott jogszabály és nem tehetsz ellene semmit.
Régi faludban már egyetlen tehén sincs, a kakas-kukorékolás nosztalgikus esemény, a disznóvágás már-már idegenforgalmi látványosság.
A dolgos férfiember feleslegessé vált, ingázik a városba éhbérért, de már ott sincs gyár, üzem, marad a külföld.
Ez még mindig nem elég az örökké éhes Mammon-szolgáknak. Szed Tõled füst adót, talajterhelési díjat, szemét díjat, csatorna- és vízdíjat, villanyszámlát. Néha, ha úgy dönt, nem létezõ járványra hivatkozva kipusztítja baromfijaidat, manapság jópénzért korszerû „rendszámot” szereltet megbecsült házõrzõidre. Nincs munkád! Kit érdekel! Fizess! Ha nem, viszem a házadat!
Miért tûritek? Mindennek van helye mondod: A háznál a nyesedék, a papír, a csutaszár elég a kályhákban, katlanban. A zöld hulladék kiváló humusz lesz, az egy-két törött üveg, vasdarab bõven elfér a falu valamelyik épülõ házának az alapjában.
Erre is van jogszabályi válasz! Ha egy maréknyi hulladékot sem teszel a kukádba, akkor is fizetni kell a kirótt kvantumot.
Hagyod a gazdaságot, mert számodra Érthetetlen! Igaz? Egészségünkrõl érdeklõdsz!
Tudod, ez viccnek hangzik, de igaz! Magyarországon nincs egészségügy, helyette betegségügy van! Ebben van a nagy pénz, nem az egészségben! Több a gyógyszertár mint az élelmiszerbolt, a médiák szerint nem is ember az aki nem szed valamilyen pirulát. Jó üzlet! Gyártani fillérekért, eladni ezrekért!
Mesélhetnék még Neked, ezernyi szövetségrõl, unióról, alapítványról, intézetrõl, belföldirõl, külföldirõl melyeknek csak egyetlen dolga van: Bizonyítani saját léte nélkülözhetetlenségét! Itt aztán el is fogy az állam pénzének java. A maradékon a törvényes rablásra szakosodott hazai árulók osztozkodnak!
Mi, becsületes utódaid csak fizetünk! Ma már az ország nagyobbik fele! Tanulásért, egészségért, levegõért, vízért, földért, pihenésért, szövetségi tagságért, életért és halálért, a puszta létünkért.
Bajainkat, gondjainkat írott malaszttal orvosolják, az igazi gyógyírt nem is keresik!
Fosztogatóink, élõsködõink a panaszt nem hallják! Úgy gondoljuk és érezzük többen és többen, hogy Nekik robbanás kell! Azt majd meghallják!
Egyre többen valljuk magunkénak, hisszük, mert látjuk Táltosaink több mint félszáz éves jóslatát:
„ Nemes lovag-õsök fehér liliomán tipródik a nemzet.
A csõsz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.
A különb nem viszi sokra, mert irigylik.
Ki-ki rántja lefelé a másikat - az országot együtt.
Lenézett népek mögött kullog a magyar!
A nemzet talpa alatt röpülõ szõnyeggé válik a föld!”
Nem sorolom tovább Te Katona! Veszteségeink óriásiak. Több százezer, ereje teljében lévõ külföldre ment, más több százezer itthon lett földönfutó, megint mások az életüket eldobva menekültek. Harcunk nem olyan véres és nem olyan hõsies, mint a Ti harcotok volt. Ma a nemzet láthatatlan vére folyik! Tét a megmaradás!
Azért bízz bennünk! Bennünk, akik Tõled kapunk erõt. Egyre többen vagyunk, a nemzet java, akik nem tûrik a további rablást, pusztítást és visszaverik az ezerarcú ellenséget.
Katona! Szeretnék elbúcsúzni Tõled egy újabb esztendõre! Útravalóul, biztatásul Neked és magunknak idézem Tamási Áron örökbecsû gondolatát:
„Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan!”
http://hunhir.inf...p;id=60995
Tián József szavait alább közöljük.
"Ismét itt vagyunk! Emlékezünk! Emlékezünk, mert az idõ már oldotta a fájdalmat, a személyes szeretetet. A felnövekvõ, egymást váltó generációkban már csak a tett tisztelete erõsíti az emlékezet gyökerét.
Hozzád, Te Katona, már szinte személyes jó barátként jövünk beszélgetni e gyászos évforduló közelében.
Igaz, a valóságos neved nem tudjuk, de adtunk másikat! Te vagy A Katona! Csupa nagybetûvel! Alkottunk Neked képzeletbeli családot, barátokat, sorstársakat. Róluk meséltünk Neked egy esztendeje! Számunkra Te képviseled azt a közel kétszázezret, akik elé minden évben fõhajtással járulunk.
A család, szûkebb pátriád, sorstársaid léte került szóba tavaly. Az utolsók között csak mellékesen kérdeztél a Hargitára, a Hazára.
Ma már, úgy hallom hangsúlyodból, inkább a Haza sorsa érdekel! Joggal kéred számon, miért fogy a magyar? Nincs háború! Mi történik itt, mikor demokrácia, mindenféle békét biztosító szövetségek, nemzetek szabadságát garantáló egyezmények vannak?
Kérdésed egyszerû, világos! Válaszolni mégis igen nehéz! Megváltozott az ellenség. Megváltozott a fegyver, új, aljas a harcmodor!
A túl könnyen ment, rendszerváltásnak nevezett, tulajdonos váltás után dögmadarak gyülekeztek szép Hazánkban! Nem támadtak szemtõl-szembe, ahhoz gyávák.
Aljas aknamunkát indítottak! Elõre tervezetten butították a népet, az érdeklõdést a mindennapi megélhetés sallangjaira irányították a „mert Te megérdemled” hazugságra támaszkodva. Közben a háttérben teljes erõvel folyt az agymosás, felállították az adósság-csapdát, felvásárolták a létfenntartási stratégiai ágazatainkat, minden eszközzel csábító jövõt hazudtak nekünk.
A munkahelyeket megszüntették, a béreket a megélhetési szint alá csökkentették. Minden erõszakot „jogszabály” mögé bújtattak, így aztán minden aljasság, rablás és erõszak törvényes lett.
A csalás, a hazugság, a nemzetközi fondorlat, a lassan nyilvánossá váló gyarmatosítás lett a valóság.
Az utóbbi 20-25 évben oda jutottunk, hogy már tiltakozni sem tudunk a szervezett kifosztás ellen, mert az azonnali retorzió – munkanélküliség, büntetés, végrehajtás – létedet kérdõjelezi meg.
Most meg azt kérdezed ki teszi mindezt velünk?
Erre már könnyebb válaszolni! Az évek során létrejött az, a népe kifosztására szakosodott áruló banda, aki még önmagát is ámítva a jogszabályra, multi fõnökére hivatkozva nyúzza bõrödet. Persze azért fél és ideges mert, tudja, hogy léte csak addig biztos még feltétel nélkül szolgál, láthatatlan gazdáinak.
Õk azok, akik a pénz és a piac mindenhatóságát szajkózzák, az éhenhalást, megfagyást objektív következménynek tekintik. Ha veszélyben érzik magukat nem riadnak vissza a közvetett vagy akár a közvetlen gyilkosságtól sem.
Hallom mondod, a magyar ember dolgos, ügyes, a jég hátán is megél!
Így is volt, amíg hagyták! Nézzünk el hajdan volt faludba. A szép nagy porták-, tiszta udvar, gazdasági udvar, zöldséges, gyümölcsös, kis virágoskert követték egymást.
Minden háznál 1-2 tehénke, mellettük növekedett a borjú, az aprójószág számát csak a háziasszony tudta, oldalt a ólakban, az ételmaradék feldolgozójaként röfögött néhány kolbásznak, sonkának való.
Meggyõztek bennünket, hogy portának elég 20-25 m, nem kell falulegelõ, pénzért el lehet adni, a húsféle, a tej meg a zöldség a TESCO-ban terem! Ha esetleg kételkedtünk jött az árulók által hozott jogszabály és nem tehetsz ellene semmit.
Régi faludban már egyetlen tehén sincs, a kakas-kukorékolás nosztalgikus esemény, a disznóvágás már-már idegenforgalmi látványosság.
A dolgos férfiember feleslegessé vált, ingázik a városba éhbérért, de már ott sincs gyár, üzem, marad a külföld.
Ez még mindig nem elég az örökké éhes Mammon-szolgáknak. Szed Tõled füst adót, talajterhelési díjat, szemét díjat, csatorna- és vízdíjat, villanyszámlát. Néha, ha úgy dönt, nem létezõ járványra hivatkozva kipusztítja baromfijaidat, manapság jópénzért korszerû „rendszámot” szereltet megbecsült házõrzõidre. Nincs munkád! Kit érdekel! Fizess! Ha nem, viszem a házadat!
Miért tûritek? Mindennek van helye mondod: A háznál a nyesedék, a papír, a csutaszár elég a kályhákban, katlanban. A zöld hulladék kiváló humusz lesz, az egy-két törött üveg, vasdarab bõven elfér a falu valamelyik épülõ házának az alapjában.
Erre is van jogszabályi válasz! Ha egy maréknyi hulladékot sem teszel a kukádba, akkor is fizetni kell a kirótt kvantumot.
Hagyod a gazdaságot, mert számodra Érthetetlen! Igaz? Egészségünkrõl érdeklõdsz!
Tudod, ez viccnek hangzik, de igaz! Magyarországon nincs egészségügy, helyette betegségügy van! Ebben van a nagy pénz, nem az egészségben! Több a gyógyszertár mint az élelmiszerbolt, a médiák szerint nem is ember az aki nem szed valamilyen pirulát. Jó üzlet! Gyártani fillérekért, eladni ezrekért!
Mesélhetnék még Neked, ezernyi szövetségrõl, unióról, alapítványról, intézetrõl, belföldirõl, külföldirõl melyeknek csak egyetlen dolga van: Bizonyítani saját léte nélkülözhetetlenségét! Itt aztán el is fogy az állam pénzének java. A maradékon a törvényes rablásra szakosodott hazai árulók osztozkodnak!
Mi, becsületes utódaid csak fizetünk! Ma már az ország nagyobbik fele! Tanulásért, egészségért, levegõért, vízért, földért, pihenésért, szövetségi tagságért, életért és halálért, a puszta létünkért.
Bajainkat, gondjainkat írott malaszttal orvosolják, az igazi gyógyírt nem is keresik!
Fosztogatóink, élõsködõink a panaszt nem hallják! Úgy gondoljuk és érezzük többen és többen, hogy Nekik robbanás kell! Azt majd meghallják!
Egyre többen valljuk magunkénak, hisszük, mert látjuk Táltosaink több mint félszáz éves jóslatát:
„ Nemes lovag-õsök fehér liliomán tipródik a nemzet.
A csõsz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.
A különb nem viszi sokra, mert irigylik.
Ki-ki rántja lefelé a másikat - az országot együtt.
Lenézett népek mögött kullog a magyar!
A nemzet talpa alatt röpülõ szõnyeggé válik a föld!”
Nem sorolom tovább Te Katona! Veszteségeink óriásiak. Több százezer, ereje teljében lévõ külföldre ment, más több százezer itthon lett földönfutó, megint mások az életüket eldobva menekültek. Harcunk nem olyan véres és nem olyan hõsies, mint a Ti harcotok volt. Ma a nemzet láthatatlan vére folyik! Tét a megmaradás!
Azért bízz bennünk! Bennünk, akik Tõled kapunk erõt. Egyre többen vagyunk, a nemzet java, akik nem tûrik a további rablást, pusztítást és visszaverik az ezerarcú ellenséget.
Katona! Szeretnék elbúcsúzni Tõled egy újabb esztendõre! Útravalóul, biztatásul Neked és magunknak idézem Tamási Áron örökbecsû gondolatát:
„Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan!”
http://hunhir.inf...p;id=60995
Hozzaszolasok
#1 |
jano
- 2013. January 14. 10:17:27
#2 |
Gutai Zub
- 2013. January 14. 10:58:06
#3 |
Kata52
- 2013. January 14. 20:13:42
#4 |
Osmagyarhon
- 2013. January 14. 21:57:10
#5 |
Kata52
- 2013. January 15. 07:59:09
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.