Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
Cikkek föoldala » Beküldött cikkek, Ãrások, hÃrek » Kötél általi halál- emlékezzetek magyarok!
Kötél általi halál- emlékezzetek magyarok!
Kötél általi halálra, majd életfogytiglanra Ãtélték, mert megÃrta, hogyan váltunk rabszolgákká saját hazánkban
Dövényi Nagy Lajosra emlékezünk
2012. december 12. 15:49
Ifj. Tompó László - HunhÃr.info
Dovenyi-Nagy-Lajos.jpgSzázhat éve, 1906. december 12-én született a hevesi Szihalomban Dövényi Nagy Lajos. A legszámkivetettebb magyar Ãrók egyikét 1942 és 1944 között a legendás 'Magyar Futár' hetilap hasábjain folytatásokban 'Tarnopolból indult el...' cÃmmel megjelent (ma már könyv alakban is hozzáférhetõ) kortörténeti regényéért kötél általi halálra, majd életfogytiglanra Ãtélték 1945-ben, amiért megÃrta benne, hogyan váltunk rabszolgákká saját hazánkban.
A regény egy galÃciai ortodox zsidó család fiúgyermekének, Brandstein Judának élettörténetét tárja elénk a tizenkilencedik század végétõl az 1930-as évek derekáig, aki a jeshivák, vagyis a Talmudot magyarázó iskolák babonás légkörében nõ fel: 1911-ben, betöltve tizennyolcadik életévét, elhagyja a Szeret folyó mentén elterülõ, ma Ukrajnához tartozó, Munkácstól északkeletre kétszáz kilométer távolságban lévõ, a galÃciai gabonakereskedelem központjának számÃtó Tarnopolt, majd batyuval a hátán, az Északi-Kárpátok felé tartva, Magyarország határát észrevétlenül átlépve, Munkácson telepszik le: önálló mestersége nincs, mindig csak árut közvetÃt, adósságba, kamatrabszolgaságba hajszolva a rutén és magyar parasztokat, hamis pálinkát mérve és hamisan tanúzva, egy erdélyi nemesi családot földönfutóvá téve: az elsõ világháború idején nem vonul be katonának, hanem helyette papÃrbakancsokat készÃttet a katonáknak, Budapestre költözik, ahol külseje, hétköznapi szokásai már nem is emlékeztetik a szülõi házéra: úgy viselkedik, mintha nem is Tarnopolból indult volna el, Ãgy levágatja pajeszét, 'református'-nak mondja magát s felvéve a Balassa nevet, vállalati vezérigazgató lesz, 'telekspekuláns', akit nem érdekel a mûvészet, a tudomány, a vallás, a család, a gyermeknevelés, a hitvesi hûség, csak a közvetÃtõkereskedelem, aki az Ãró szavaival valójában 'sehova nem tartozik, voltaképpen barátai sincsenek, legfeljebb érdektársai, akikkel rövidebb, hosszabb idõre összefûzi a közös üzlet - s aztán vége'.
1945. október 13-án 'kötél általi halálra' Ãtélte érte a NépbÃróságok Országos Tanácsa (NOT): az akkori baloldali sajtó állandó támadási célpontjának számÃtott személye, életmûve, Ãgy például Vásárhelyi Ferenc lapja, a 'Képes Figyelõ' 1945. szeptember 1-i száma riportot közölt a cellájában az idõt állatszobrok faragásával eltöltõ Ãróról, amelyben a riporter megjegyezte, hogy 'a nyilasok egyik legveszedelmesebb és legaljasabb sajtóhuligánját hallgatják ki', majd megkérdezte tõle, mikor akarta 'Tarnopolból indult el...' cÃmû regényét befejezni, mire egy rendõrtiszt azt mondta, 'majd a NépbÃróságon', továbbá Szirmai Rezsõ 'Fasiszta lelkek' cÃmû riportkötetében 'mészárlásra uszÃtó, elvakult, õrjöngõ eszmék' terjesztõjeként, Klár Zoltán - a 'Társadalmunk' cÃmû marxista szemle fõszerkesztõje - 'emberbõrbe bújt vadállat'-ként és 'Szálasi Ãródeákja'-ként emlegette, Stern Samu pedig kijelentette, hogy 'ez az alak több hÃvet szerzett a magyarországi antiszemitizmusnak, mint Hitler!'
Kegyelmi kérését a NOT elutasÃtotta, majd 1945. november 28-án megerõsÃtette a halálos Ãtéletet, Veres Péter közbenjárására azonban 1946. január 7-én 'államelnöki kegyelemben' részesült, Ãgy életfogytiglani börtönre, kényszermunkára módosult a halálbüntetés. Az 1956-os felkelés idején kiszabadult a Markó utcai fegyházból, ám aztán visszakerült a rács mögé: 1963-ban a kádári amnesztia következtében kiengedték a börtönbõl, majd 1964 decemberében gégerákban hunyt el Budapesten, a Zsidó Kórházban, hiányos kezelés következtében.
A 'Tarnopolból indult el...' miatt tehát tizennyolc évig raboskodó Ãróról újságÃró kortársa, Fiala Ferenc Ãrta: 'Ha maga a Sátán jönne hozzám 18 évi kommunista börtön után, annak is lehajolnék és letörölném a port a sarujáról, és vizet hoznék neki, és ételt adnék neki, mert tudom, hogy mit szenvedett. De Dövényi nem Sátán, hanem egy magyar Ãró volt.' Csak remélhetjük, jön még egy jobb kor, melyben olyan sorstársaival, mint Nyirõ József és Wass Albert, végre elfoglalhatja helyét oktatásunkban is.
Dövényi Nagy Lajosra emlékezünk
2012. december 12. 15:49
Ifj. Tompó László - HunhÃr.info
Dovenyi-Nagy-Lajos.jpgSzázhat éve, 1906. december 12-én született a hevesi Szihalomban Dövényi Nagy Lajos. A legszámkivetettebb magyar Ãrók egyikét 1942 és 1944 között a legendás 'Magyar Futár' hetilap hasábjain folytatásokban 'Tarnopolból indult el...' cÃmmel megjelent (ma már könyv alakban is hozzáférhetõ) kortörténeti regényéért kötél általi halálra, majd életfogytiglanra Ãtélték 1945-ben, amiért megÃrta benne, hogyan váltunk rabszolgákká saját hazánkban.
A regény egy galÃciai ortodox zsidó család fiúgyermekének, Brandstein Judának élettörténetét tárja elénk a tizenkilencedik század végétõl az 1930-as évek derekáig, aki a jeshivák, vagyis a Talmudot magyarázó iskolák babonás légkörében nõ fel: 1911-ben, betöltve tizennyolcadik életévét, elhagyja a Szeret folyó mentén elterülõ, ma Ukrajnához tartozó, Munkácstól északkeletre kétszáz kilométer távolságban lévõ, a galÃciai gabonakereskedelem központjának számÃtó Tarnopolt, majd batyuval a hátán, az Északi-Kárpátok felé tartva, Magyarország határát észrevétlenül átlépve, Munkácson telepszik le: önálló mestersége nincs, mindig csak árut közvetÃt, adósságba, kamatrabszolgaságba hajszolva a rutén és magyar parasztokat, hamis pálinkát mérve és hamisan tanúzva, egy erdélyi nemesi családot földönfutóvá téve: az elsõ világháború idején nem vonul be katonának, hanem helyette papÃrbakancsokat készÃttet a katonáknak, Budapestre költözik, ahol külseje, hétköznapi szokásai már nem is emlékeztetik a szülõi házéra: úgy viselkedik, mintha nem is Tarnopolból indult volna el, Ãgy levágatja pajeszét, 'református'-nak mondja magát s felvéve a Balassa nevet, vállalati vezérigazgató lesz, 'telekspekuláns', akit nem érdekel a mûvészet, a tudomány, a vallás, a család, a gyermeknevelés, a hitvesi hûség, csak a közvetÃtõkereskedelem, aki az Ãró szavaival valójában 'sehova nem tartozik, voltaképpen barátai sincsenek, legfeljebb érdektársai, akikkel rövidebb, hosszabb idõre összefûzi a közös üzlet - s aztán vége'.
1945. október 13-án 'kötél általi halálra' Ãtélte érte a NépbÃróságok Országos Tanácsa (NOT): az akkori baloldali sajtó állandó támadási célpontjának számÃtott személye, életmûve, Ãgy például Vásárhelyi Ferenc lapja, a 'Képes Figyelõ' 1945. szeptember 1-i száma riportot közölt a cellájában az idõt állatszobrok faragásával eltöltõ Ãróról, amelyben a riporter megjegyezte, hogy 'a nyilasok egyik legveszedelmesebb és legaljasabb sajtóhuligánját hallgatják ki', majd megkérdezte tõle, mikor akarta 'Tarnopolból indult el...' cÃmû regényét befejezni, mire egy rendõrtiszt azt mondta, 'majd a NépbÃróságon', továbbá Szirmai Rezsõ 'Fasiszta lelkek' cÃmû riportkötetében 'mészárlásra uszÃtó, elvakult, õrjöngõ eszmék' terjesztõjeként, Klár Zoltán - a 'Társadalmunk' cÃmû marxista szemle fõszerkesztõje - 'emberbõrbe bújt vadállat'-ként és 'Szálasi Ãródeákja'-ként emlegette, Stern Samu pedig kijelentette, hogy 'ez az alak több hÃvet szerzett a magyarországi antiszemitizmusnak, mint Hitler!'
Kegyelmi kérését a NOT elutasÃtotta, majd 1945. november 28-án megerõsÃtette a halálos Ãtéletet, Veres Péter közbenjárására azonban 1946. január 7-én 'államelnöki kegyelemben' részesült, Ãgy életfogytiglani börtönre, kényszermunkára módosult a halálbüntetés. Az 1956-os felkelés idején kiszabadult a Markó utcai fegyházból, ám aztán visszakerült a rács mögé: 1963-ban a kádári amnesztia következtében kiengedték a börtönbõl, majd 1964 decemberében gégerákban hunyt el Budapesten, a Zsidó Kórházban, hiányos kezelés következtében.
A 'Tarnopolból indult el...' miatt tehát tizennyolc évig raboskodó Ãróról újságÃró kortársa, Fiala Ferenc Ãrta: 'Ha maga a Sátán jönne hozzám 18 évi kommunista börtön után, annak is lehajolnék és letörölném a port a sarujáról, és vizet hoznék neki, és ételt adnék neki, mert tudom, hogy mit szenvedett. De Dövényi nem Sátán, hanem egy magyar Ãró volt.' Csak remélhetjük, jön még egy jobb kor, melyben olyan sorstársaival, mint Nyirõ József és Wass Albert, végre elfoglalhatja helyét oktatásunkban is.
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték