Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
Cikkek föoldala » Beküldött cikkek, írások, hírek » Döbbenetes látlelet arról hogy miért következett be Trianon
Döbbenetes látlelet arról hogy miért következett be Trianon
Döbbenetes látlelet arról, miért következett be Trianon
2012. december 18. 17:58
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Szekfû Gyula (1883-1955) 'Három nemzedék és ami utána következik', címû, 1935-ben megjelent könyve döbbenetesebb látlelet arról, miért következett be Trianon: a kiegyezés utáni hatalmi elit nem vetkezte le a Széchenyi István felsorolta nemzeti hibáinkat (az önhittséget, öncsalást, restséget, irigységet, pártoskodást, uralomvágyat, de ami a legjellemzõbb, a szalmalángszerû lelkesedést követõ cselekvésmegtorpanást), amelyek miatt a magyar politikai vezetõréteg egyre jobban elidegenedett az Árpád-házi királyainkat és a nemzeti szabadságharcainkat meghatározó eszményektõl.
A szerzõ, a két világháború közti Magyarország szellemiségét alapvetõen befolyásoló történészek egyike, e könyvében arra a sorskérdésre kereste a választ, hogy miért omlott össze 1918/19-ben a magyar állam és társadalom? Feleletének lényege, hogy a kiegyezéstõl Trianonig nem vetkezte le a Széchenyi István felsorolta nemzeti hibáinkat (az önhittséget, öncsalást, restséget, irigységet, pártoskodást, uralomvágyat, de ami a legjellemzõbb, a szalmalángszerû lelkesedést követõ cselekvésmegtorpanást), amelyek miatt a magyar politikai vezetõréteg elidegenedett az Árpád-házi királyainkat és a nemzeti szabadságharcainkat meghatározó eszményektõl. A Széchenyi-i határozott értékmegõrzés helyett a korlátlan szabadelvûséget választotta. A parlamenti- és közéletet korrupttá tette, a szabad versenyes kapitalizmus és a mûvelõdés megszervezését csaknem teljesen átengedte a zsidóságnak. Budapesttel túlságosan központosított hatalmat hozott létre. Nem szüntette meg a nagybirtokok túlsúlyát, nem hozta meg a birtoktelepítési alaptörvényeket, az ipari munkásság és a parasztság érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyta, amit csak elõsegített a magyar középosztály köreiben eluralkodott dzsentri életszemlélet.
Egyedülálló részletességgel elemzi a magyarországi zsidóság kiegyezés utáni szerepét. (Nálánál is több részletet errõl alighanem csak gróf Zelensi Róbert emlékiratában olvashatunk. Bp. 1928. Pallas Rt.) A zsidóság beolvadási kísérleteit sikertelennek minõsíti, tekintettel arra, hogy (miként Farkas Gyula irodalomtörténész is megállapította Az asszimiláció kora a magyar irodalomban 1867-1914 címû tanulmányában. Bp. 1938. Franklin Társulat) a hazai zsidóság megelégedett nyelvünk felületes elsajátításával és a névmagyarosítással, de ezúttal sem vállalt lelki sorsközösséget nemzetünkkel, így évezredes tulajdonságait hiánytalanul megõrizve érdemi ellenállás nélkül szállta meg a magyar élet minden területét, különösen is azt kifogásolva, hogy nem született a zsidóság keleti, Galíciából bevándorló ágának bevándorlását gátló törvény. Nekik tulajdonítja továbbá az 1890-es évektõl megerõsödõ szociáldemokrata-liberális politikai mozgalmak és sajtójuk elõretörését is.
A zsidóság társadalmi életben megfigyelhetõ alaptulajdonságai szerinte a következõk: a pénz csúcsértéknek tekintése (kapitalizmus), az értelemnek az erkölcs fölé helyezése, az értelmiségi pályák élére törés (intellektualizmus), a célok eszközválogatás nélküli elérése (teleologizmus), az akarat korlátlansága (voluntarizmus), a hadsereg tökéletesítésével és a tömegtájékoztatás birtokbavételével való politikai hatalomra jutás (mobilizmus).
Külön kitér a keleti zsidóság lelki alkatának értékelésére. Az újkori zsidó történetírás fejedelmének tekintett Heinrich Graetz-cel egyetértésben képviselõirõl megállapítja: 'Lelkébe óvakodtunk belétekinteni, megelégedvén ruha és beszéd külsõségeivel, végleg áldozatává esvén a tévedésnek, melytõl Széchenyi halálos félelemben, kezét tördelve óvott bennünket: összetévesztettük a nemzetiséget a nyelvvel, a magyarságot a magyarul csevegéssel, a halhatatlan lelket a mulandó, színét váltó külsõvel.' Graetz-hez hasonlóan úgy látja, hogy a szõrszálhasogató logika, a csûrés-csavarás, a szónoki fogások alkalmazása, a mindenen való viccelõdés, az övékével ellenkezõ gondolatok (eleve) leszólása és nevetségessé tétele, az elbizakodottság és a csalásra való hajlam hatja át egész életüket.
'Zsidóság és kapitalizmus' címmel összegzi tapasztalatait az érintett etnikum 1919 utáni magatartásáról. Ennek lényege, hogy a 133 nap után az ország sorsát meghatározó nagyvárosi, de leginkább budapesti zsidóság 'némi átfestés és áthangolás árán, továbbra is hatalma teljében maradt'.Ugyanakkor hatásukra megerõsödött a korszak közéletétõl amúgy sem idegen 'urambátyámos', rang- és címhalmozó szellem, amit még nálánál is találóbban pellengérre állított kortársai közül Makkai János Urambátyám országa címû könyvében.
Végül a Trianon elszakította magyarság állapotát jellemezve bírálja a 'külpolitikai cselekvéshiányt', miközben nem gyõzi eléggé hangsúlyozni a mûvelõdési intézményeknek a csak az elszakított országrészekkel teljes magyarság szellemi egységét megteremtõ szerepét, azt az 'önelvû magyar szellemi fejlõdést', amelyet legteljesebben Bartók és Kodály mûvészete, továbbá az irodalomtörténész Horváth János irodalomtörténész vezérelte szellemtörténeti iskola fémjelez. Az általa feltárt, Deák Ferenctõl Károlyi Mihályig kísértõ kortünetek (pontosabban kórtünetek) ma is léteznek, csak kérdés, hogy az õket okozó alapbajokat kívánjuk-e végre orvosolni, és ha igen, mikor s hogyan?
2012. december 18. 17:58
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Szekfû Gyula (1883-1955) 'Három nemzedék és ami utána következik', címû, 1935-ben megjelent könyve döbbenetesebb látlelet arról, miért következett be Trianon: a kiegyezés utáni hatalmi elit nem vetkezte le a Széchenyi István felsorolta nemzeti hibáinkat (az önhittséget, öncsalást, restséget, irigységet, pártoskodást, uralomvágyat, de ami a legjellemzõbb, a szalmalángszerû lelkesedést követõ cselekvésmegtorpanást), amelyek miatt a magyar politikai vezetõréteg egyre jobban elidegenedett az Árpád-házi királyainkat és a nemzeti szabadságharcainkat meghatározó eszményektõl.
A szerzõ, a két világháború közti Magyarország szellemiségét alapvetõen befolyásoló történészek egyike, e könyvében arra a sorskérdésre kereste a választ, hogy miért omlott össze 1918/19-ben a magyar állam és társadalom? Feleletének lényege, hogy a kiegyezéstõl Trianonig nem vetkezte le a Széchenyi István felsorolta nemzeti hibáinkat (az önhittséget, öncsalást, restséget, irigységet, pártoskodást, uralomvágyat, de ami a legjellemzõbb, a szalmalángszerû lelkesedést követõ cselekvésmegtorpanást), amelyek miatt a magyar politikai vezetõréteg elidegenedett az Árpád-házi királyainkat és a nemzeti szabadságharcainkat meghatározó eszményektõl. A Széchenyi-i határozott értékmegõrzés helyett a korlátlan szabadelvûséget választotta. A parlamenti- és közéletet korrupttá tette, a szabad versenyes kapitalizmus és a mûvelõdés megszervezését csaknem teljesen átengedte a zsidóságnak. Budapesttel túlságosan központosított hatalmat hozott létre. Nem szüntette meg a nagybirtokok túlsúlyát, nem hozta meg a birtoktelepítési alaptörvényeket, az ipari munkásság és a parasztság érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyta, amit csak elõsegített a magyar középosztály köreiben eluralkodott dzsentri életszemlélet.
Egyedülálló részletességgel elemzi a magyarországi zsidóság kiegyezés utáni szerepét. (Nálánál is több részletet errõl alighanem csak gróf Zelensi Róbert emlékiratában olvashatunk. Bp. 1928. Pallas Rt.) A zsidóság beolvadási kísérleteit sikertelennek minõsíti, tekintettel arra, hogy (miként Farkas Gyula irodalomtörténész is megállapította Az asszimiláció kora a magyar irodalomban 1867-1914 címû tanulmányában. Bp. 1938. Franklin Társulat) a hazai zsidóság megelégedett nyelvünk felületes elsajátításával és a névmagyarosítással, de ezúttal sem vállalt lelki sorsközösséget nemzetünkkel, így évezredes tulajdonságait hiánytalanul megõrizve érdemi ellenállás nélkül szállta meg a magyar élet minden területét, különösen is azt kifogásolva, hogy nem született a zsidóság keleti, Galíciából bevándorló ágának bevándorlását gátló törvény. Nekik tulajdonítja továbbá az 1890-es évektõl megerõsödõ szociáldemokrata-liberális politikai mozgalmak és sajtójuk elõretörését is.
A zsidóság társadalmi életben megfigyelhetõ alaptulajdonságai szerinte a következõk: a pénz csúcsértéknek tekintése (kapitalizmus), az értelemnek az erkölcs fölé helyezése, az értelmiségi pályák élére törés (intellektualizmus), a célok eszközválogatás nélküli elérése (teleologizmus), az akarat korlátlansága (voluntarizmus), a hadsereg tökéletesítésével és a tömegtájékoztatás birtokbavételével való politikai hatalomra jutás (mobilizmus).
Külön kitér a keleti zsidóság lelki alkatának értékelésére. Az újkori zsidó történetírás fejedelmének tekintett Heinrich Graetz-cel egyetértésben képviselõirõl megállapítja: 'Lelkébe óvakodtunk belétekinteni, megelégedvén ruha és beszéd külsõségeivel, végleg áldozatává esvén a tévedésnek, melytõl Széchenyi halálos félelemben, kezét tördelve óvott bennünket: összetévesztettük a nemzetiséget a nyelvvel, a magyarságot a magyarul csevegéssel, a halhatatlan lelket a mulandó, színét váltó külsõvel.' Graetz-hez hasonlóan úgy látja, hogy a szõrszálhasogató logika, a csûrés-csavarás, a szónoki fogások alkalmazása, a mindenen való viccelõdés, az övékével ellenkezõ gondolatok (eleve) leszólása és nevetségessé tétele, az elbizakodottság és a csalásra való hajlam hatja át egész életüket.
'Zsidóság és kapitalizmus' címmel összegzi tapasztalatait az érintett etnikum 1919 utáni magatartásáról. Ennek lényege, hogy a 133 nap után az ország sorsát meghatározó nagyvárosi, de leginkább budapesti zsidóság 'némi átfestés és áthangolás árán, továbbra is hatalma teljében maradt'.Ugyanakkor hatásukra megerõsödött a korszak közéletétõl amúgy sem idegen 'urambátyámos', rang- és címhalmozó szellem, amit még nálánál is találóbban pellengérre állított kortársai közül Makkai János Urambátyám országa címû könyvében.
Végül a Trianon elszakította magyarság állapotát jellemezve bírálja a 'külpolitikai cselekvéshiányt', miközben nem gyõzi eléggé hangsúlyozni a mûvelõdési intézményeknek a csak az elszakított országrészekkel teljes magyarság szellemi egységét megteremtõ szerepét, azt az 'önelvû magyar szellemi fejlõdést', amelyet legteljesebben Bartók és Kodály mûvészete, továbbá az irodalomtörténész Horváth János irodalomtörténész vezérelte szellemtörténeti iskola fémjelez. Az általa feltárt, Deák Ferenctõl Károlyi Mihályig kísértõ kortünetek (pontosabban kórtünetek) ma is léteznek, csak kérdés, hogy az õket okozó alapbajokat kívánjuk-e végre orvosolni, és ha igen, mikor s hogyan?
Hozzaszolasok
#1 |
mormota1968
- 2013. January 24. 02:53:15
#2 |
mormota1968
- 2013. January 24. 03:16:44
#3 |
mormota1968
- 2013. January 24. 03:36:43
#4 |
Balu
- 2013. January 24. 09:59:36
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.