Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
Ömlenek az olajdollárok az ingatlanba
A nagy állami vagyonalapok megjelenése a közvetlen ingatlanbefektetési piacon viszonylag új jelenségnek tekinthetõ. Az összesen több mint 4600 milliárd dollárt kezelõ alapok a globális tõkepiacok megkerülhetetlen szereplõivé váltak az elmúlt évtized során, azonban az ingatlanpiacon idáig nem volt ilyen domináns a jelenlétük. A 2012-es évben azonban már a legnagyobb befektetõk közé léptek elõ és hatalmas tranzakciókat bonyolÃtottak le.
A legaktÃvabb állami vagyonalap az ingatlanpiacon a norvég olajpénzeket kezelõ Norges Bank Investment Management volt. Az összesen 500 milliárd euró vagyon fölött rendelkezõ alap 2012-ben 1,5 milliárd euró értékben vásárolt irodaházakat Európában, amivel a szegmens legaktÃvabb befektetõje lett a kontinensen. A 1,5 milliárd euró ráadásul csupán három tranzakciót takar: egy svájci, egy németországi és egy franciaországi portfóliót. A zürichi tranzakció a maga 830 millió eurójával 2012 legnagyobb ingatlanbefektetésének számÃt.
A norvég állami vagyonalap tranzakciói két másik szempontból is újdonságot jelentenek. Egyrészt a zürichi tranzakció az elsõ, amikor a hagyományos "core" piacokon (Németország, Egyesült Királyság, Franciaország) kÃvülre merészkedett, másrészt most elõször nem joint venture befektetést hajtott végre, hanem egyedül vágott bele a befektetésbe. Korábban az volt a jellemzõ, hogy nagy ingatlanpiaci-vagyonkezelõi tapasztalattal rendelkezõ intézményi befektetõkkel együtt (pl. AXA Real Estate, Generali) akvirált ingatlanokat. A norvég alap egyelõre ennél messzebbre (pl. Közép-Európa, Dél-Európa) nem tette még be a lábát, azonban természetesen nem zárható ki, hogy diverzifikációs céllal megjelenik majd a periférikus piacokon is.
A norvég alap mellett elsõsorban ázsiai és közel-keleti állami vagyonalapok voltak aktÃvak az európai ingatlanbefektetési piacon: a legnagyobb vevõk között találjuk a Hong Kong Monetary Authority-t, a Qatar Investment Authority-t. A PropertyEU adatai szerint 2012-ben a 25 legnagyobb irodabefektetés összesen kb. 11 milliárd eurót tett ki, melybõl az állami vagyonalapok kb. 5 milliárd eurót tettek ki. Az állami alapok tehát nem csak a tõkepiacokon játszanak egyre fontosabb szerepet, hanem a közvetlen ingatlanbefektetések területén is egyre fajsúlyosabb szereplõkké válnak.
Ugyan a top 25-be nem kerültek be, azonban komoly ingatlanbefektetéseket hajtott végre az azerbajdzsáni állami alap is: 2012 végén egy londoni és egy párizsi prémium ingatlant vásárolt meg. A párizsi vegyes funkciójú épületért az azeri állam 135 millió eurót fizetett az Axának, mÃg a londoni irodaházat 218 millió euróért vették meg az RREEF német nyÃlt végû ingatlanalaptól. A szénhidrogénekben gazdag ország nyugdÃjalapja ráadásul korábban bejelentette, hogy összesen 1 milliárd euró értékben tervez európai ingatlanokat vásárolni. A londoni és a párizsi akvizÃciók tehát csak az elsõ lépések voltak.
Egyre fontosabbak az állami alapok
Az állami vagyonalapok manapság már megkerülhetetlen szereplõk a nemzetközi tõkepiacokon. Rendszerint az ország devizatartalékának egy részét fektetik be, jellemzõen a tulajdonos állam hosszú távú céljait is figyelembe véve. Az alapok politikai szerepvállalása már régebb óta vita tárgya. 2008-ban a világ legnagyobb állami vagyonalapjai az IMF nyomására megállapodásra jutottak egy közös magatartáskódexrõl, ami megtiltja, hogy az önkéntesen részt vevõ szuverén alapok a befektetési döntéseiket bármilyen politikai akaratnak rendeljék alá. Hiába Ãrták alá sokan, nehezen elképzelhetõ, hogy egy kÃnai, vagy egy öböl menti állami alap ne követne politikai célokat. A politikai félelmeket egyelõre enyhÃti, hogy a kÃnai alapok például önmérsékletet tanúsÃtva elkerülik az amerikai védelmi cégek papÃrjait.
Az állami alapok egyrészt a jelentõsebb olajexportáló országokban jöttek létre, ahol az államok célja az alapokkal az olajvagyonból származó jövedelem átcsoportosÃtása jövõbeni célokra, a bevételek diverzifikálása és az országok stabilizálása a nyersanyagárak jelentõs esésekor. Másrészt olyan nagy kereskedelmi aktÃvummal rendelkezõ országokban alakultak ki, mint KÃna, Dél-Korea, vagy Szingapúr, ahol szintén jelentõs devizatartalék halmozódott fel a külkereskedelmi többletbõl és a külföldi befektetésekbõl. Ezen kÃvül fõként a fejlett országokban az állam nyugdÃjcélú megtakarÃtásának kezelésére hoztak létre ilyen alapokat.
Az alapok szÃvesen fektetnek részvényekbe és kötvényekbe, akárcsak egyéb alternatÃv befektetési eszközökbe attól függõen, hogy milyen funkciót tölt be az alap (például stabilizálási funkciót, mint az orosz, vagy megtakarÃtási funkciót, mint a norvég). A befektetési célpont kiválasztásakor nem ritkán elõfordul, hogy egyes államkötvények, vagy részvény befektetéseket politikai célok is motiválják, például hogy megvédjenek egyes stratégiai fontosságú, vagy technológiai vÃvmányokat birtokló vállalatokat. Mivel az állami befektetési alapok jellemzõen nem túl transzparensek, nem szÃvesen teszik közzé, mibe fektetnek, ami viszont táplálja az állami alapokkal szembeni nyugati aggodalmakat.
A befektetõk többségéhez képest a szuverén alapok hosszabb befektetési horizonttal rendelkeznek, de általában nincsenek olyan kötelezettségeik, mint például a nyugdÃjalapoknak, vagy a biztosÃtóknak. Ennek köszönhetõen az állami alapok inkább alkalmasak arra, hogy vagyonuk nagyobb részét hosszabb távú alternatÃv eszközökbe fektessék. Az alapok éltek is a lehetõséggel, az elmúlt években jelentõsen növelték magántõke-, ingatlan- és infrastrukturális befektetéseiket, az alternatÃv eszközöket vásárló alapok száma pedig megnõtt (noha arányuk az új indÃtások miatt enyhén csökkent). Az IMF tanulmánya szerint az alapok többsége a veszteségek ellenére jelentõsen növelte részvényekkel és alternatÃv eszközökkel szembeni kitettségét, Ãgy a válság óta fokozott befektetõi óvatosság miatt a magántõke, és az ingatlanpiacon a szuverén alapoknak egyre komolyabb szerepük lett.
Magyarországot sem kerülik el
Bár a legaktÃvabb befektetõ, a norvég alap radarján a KKE-régió és Magyarország még nincs rajta, azonban a közel-keleti szereplõk megjelentek már Budapesten is. Budapest egyik legexkluzÃvabb szállodáját, a Gresham Palace Hotel-t ugyanis Omán Szultánságának vagyonkezelõje, a State General Reserve Fund (SGRF) vásárolta meg. Emellett a dubai Al Habtoor Csoport 2012-ben megvásárolta a szintén ötcsillagos budapesti Le Meridien szállodát. Khalaf Ahmed Al Habtoor, a vállalatcsoport tulajdonosa ráadásul a további befektetési lehetõségeket sem zárta és kijelentette, hogy hosszú távra terveznek Magyarországon.
Hogy a közel-keleti alapok terveznek -e további magyarországi befektetéseket azt nem lehet tudni, az viszont biztos, hogy a hazai ingatlanpiacnak nagy szüksége lenne újabb befektetésekre, hogy helyreálljon a piaci likviditás és a bizalom. Az állami vagyonalapok pedig Budapesten prémium ingatlanpiaci termékekhez juthatnak Nyugat-Európában elképzelhetetlen, 8-9 százalékos hozamszinteken.
http://www.portfo...cikkajanlo
A legaktÃvabb állami vagyonalap az ingatlanpiacon a norvég olajpénzeket kezelõ Norges Bank Investment Management volt. Az összesen 500 milliárd euró vagyon fölött rendelkezõ alap 2012-ben 1,5 milliárd euró értékben vásárolt irodaházakat Európában, amivel a szegmens legaktÃvabb befektetõje lett a kontinensen. A 1,5 milliárd euró ráadásul csupán három tranzakciót takar: egy svájci, egy németországi és egy franciaországi portfóliót. A zürichi tranzakció a maga 830 millió eurójával 2012 legnagyobb ingatlanbefektetésének számÃt.
A norvég állami vagyonalap tranzakciói két másik szempontból is újdonságot jelentenek. Egyrészt a zürichi tranzakció az elsõ, amikor a hagyományos "core" piacokon (Németország, Egyesült Királyság, Franciaország) kÃvülre merészkedett, másrészt most elõször nem joint venture befektetést hajtott végre, hanem egyedül vágott bele a befektetésbe. Korábban az volt a jellemzõ, hogy nagy ingatlanpiaci-vagyonkezelõi tapasztalattal rendelkezõ intézményi befektetõkkel együtt (pl. AXA Real Estate, Generali) akvirált ingatlanokat. A norvég alap egyelõre ennél messzebbre (pl. Közép-Európa, Dél-Európa) nem tette még be a lábát, azonban természetesen nem zárható ki, hogy diverzifikációs céllal megjelenik majd a periférikus piacokon is.
A norvég alap mellett elsõsorban ázsiai és közel-keleti állami vagyonalapok voltak aktÃvak az európai ingatlanbefektetési piacon: a legnagyobb vevõk között találjuk a Hong Kong Monetary Authority-t, a Qatar Investment Authority-t. A PropertyEU adatai szerint 2012-ben a 25 legnagyobb irodabefektetés összesen kb. 11 milliárd eurót tett ki, melybõl az állami vagyonalapok kb. 5 milliárd eurót tettek ki. Az állami alapok tehát nem csak a tõkepiacokon játszanak egyre fontosabb szerepet, hanem a közvetlen ingatlanbefektetések területén is egyre fajsúlyosabb szereplõkké válnak.
Ugyan a top 25-be nem kerültek be, azonban komoly ingatlanbefektetéseket hajtott végre az azerbajdzsáni állami alap is: 2012 végén egy londoni és egy párizsi prémium ingatlant vásárolt meg. A párizsi vegyes funkciójú épületért az azeri állam 135 millió eurót fizetett az Axának, mÃg a londoni irodaházat 218 millió euróért vették meg az RREEF német nyÃlt végû ingatlanalaptól. A szénhidrogénekben gazdag ország nyugdÃjalapja ráadásul korábban bejelentette, hogy összesen 1 milliárd euró értékben tervez európai ingatlanokat vásárolni. A londoni és a párizsi akvizÃciók tehát csak az elsõ lépések voltak.
Egyre fontosabbak az állami alapok
Az állami vagyonalapok manapság már megkerülhetetlen szereplõk a nemzetközi tõkepiacokon. Rendszerint az ország devizatartalékának egy részét fektetik be, jellemzõen a tulajdonos állam hosszú távú céljait is figyelembe véve. Az alapok politikai szerepvállalása már régebb óta vita tárgya. 2008-ban a világ legnagyobb állami vagyonalapjai az IMF nyomására megállapodásra jutottak egy közös magatartáskódexrõl, ami megtiltja, hogy az önkéntesen részt vevõ szuverén alapok a befektetési döntéseiket bármilyen politikai akaratnak rendeljék alá. Hiába Ãrták alá sokan, nehezen elképzelhetõ, hogy egy kÃnai, vagy egy öböl menti állami alap ne követne politikai célokat. A politikai félelmeket egyelõre enyhÃti, hogy a kÃnai alapok például önmérsékletet tanúsÃtva elkerülik az amerikai védelmi cégek papÃrjait.
Az állami alapok egyrészt a jelentõsebb olajexportáló országokban jöttek létre, ahol az államok célja az alapokkal az olajvagyonból származó jövedelem átcsoportosÃtása jövõbeni célokra, a bevételek diverzifikálása és az országok stabilizálása a nyersanyagárak jelentõs esésekor. Másrészt olyan nagy kereskedelmi aktÃvummal rendelkezõ országokban alakultak ki, mint KÃna, Dél-Korea, vagy Szingapúr, ahol szintén jelentõs devizatartalék halmozódott fel a külkereskedelmi többletbõl és a külföldi befektetésekbõl. Ezen kÃvül fõként a fejlett országokban az állam nyugdÃjcélú megtakarÃtásának kezelésére hoztak létre ilyen alapokat.
Az alapok szÃvesen fektetnek részvényekbe és kötvényekbe, akárcsak egyéb alternatÃv befektetési eszközökbe attól függõen, hogy milyen funkciót tölt be az alap (például stabilizálási funkciót, mint az orosz, vagy megtakarÃtási funkciót, mint a norvég). A befektetési célpont kiválasztásakor nem ritkán elõfordul, hogy egyes államkötvények, vagy részvény befektetéseket politikai célok is motiválják, például hogy megvédjenek egyes stratégiai fontosságú, vagy technológiai vÃvmányokat birtokló vállalatokat. Mivel az állami befektetési alapok jellemzõen nem túl transzparensek, nem szÃvesen teszik közzé, mibe fektetnek, ami viszont táplálja az állami alapokkal szembeni nyugati aggodalmakat.
A befektetõk többségéhez képest a szuverén alapok hosszabb befektetési horizonttal rendelkeznek, de általában nincsenek olyan kötelezettségeik, mint például a nyugdÃjalapoknak, vagy a biztosÃtóknak. Ennek köszönhetõen az állami alapok inkább alkalmasak arra, hogy vagyonuk nagyobb részét hosszabb távú alternatÃv eszközökbe fektessék. Az alapok éltek is a lehetõséggel, az elmúlt években jelentõsen növelték magántõke-, ingatlan- és infrastrukturális befektetéseiket, az alternatÃv eszközöket vásárló alapok száma pedig megnõtt (noha arányuk az új indÃtások miatt enyhén csökkent). Az IMF tanulmánya szerint az alapok többsége a veszteségek ellenére jelentõsen növelte részvényekkel és alternatÃv eszközökkel szembeni kitettségét, Ãgy a válság óta fokozott befektetõi óvatosság miatt a magántõke, és az ingatlanpiacon a szuverén alapoknak egyre komolyabb szerepük lett.
Magyarországot sem kerülik el
Bár a legaktÃvabb befektetõ, a norvég alap radarján a KKE-régió és Magyarország még nincs rajta, azonban a közel-keleti szereplõk megjelentek már Budapesten is. Budapest egyik legexkluzÃvabb szállodáját, a Gresham Palace Hotel-t ugyanis Omán Szultánságának vagyonkezelõje, a State General Reserve Fund (SGRF) vásárolta meg. Emellett a dubai Al Habtoor Csoport 2012-ben megvásárolta a szintén ötcsillagos budapesti Le Meridien szállodát. Khalaf Ahmed Al Habtoor, a vállalatcsoport tulajdonosa ráadásul a további befektetési lehetõségeket sem zárta és kijelentette, hogy hosszú távra terveznek Magyarországon.
Hogy a közel-keleti alapok terveznek -e további magyarországi befektetéseket azt nem lehet tudni, az viszont biztos, hogy a hazai ingatlanpiacnak nagy szüksége lenne újabb befektetésekre, hogy helyreálljon a piaci likviditás és a bizalom. Az állami vagyonalapok pedig Budapesten prémium ingatlanpiaci termékekhez juthatnak Nyugat-Európában elképzelhetetlen, 8-9 százalékos hozamszinteken.
http://www.portfo...cikkajanlo
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték