Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
Kulisszatitkok a kommunizmus éveibõl
Talán a középkori kegyetlenségek hóhérai említhetõk egy sorban vele, amikor élõ embereket daraboltak négyfelé, vagy tüzes rudakkal szurkálták, csipeszekkel szaggatták az áldozatok testét. Nem hiszem, hogy a magyar történelem sok szomorú lapját átforgatva találunk Péter Gáborokhoz hasonló kegyetlen és szadista hajlamú embert.
Mi késztette, ezt az egyébként jelentéktelen kinézetû, alacsony, kurtalábú gnómhoz hasonló élõlényt arra, hogy úgy vonuljon be a magyar történelem lapjaira, mint az egyik legnagyobb tömeggyilkosok egyike? Tudom, hogy saját két kezével õ talán egyetlen embert sem ölt meg, de ez nem mentség, amikor az általa altábornagyi rangban vezetett terrorintézmény szabadon ölt és pusztított ártatlan embereket. A gaztettek és az áldozatok igazi száma soha nem fog kiderülni. Egyrészt, mert az iratokat régen megsemmisítették, másrészt semmi hajlandóság nem mutatkozik arra, hogy a kegyetlen múltat feltárva ismerje meg a magyar nép a kommunizmus valódi uralkodását Magyarországon. Az állítólagos "rendszerváltáskor" senkinek nem jutott eszébe, hogy a még életben lévõ Péter Gábort letartóztassák, kihallgassák és elítéljék az elkövetett borzalmakért.
A mûvelt Nyugat gondoskodott róla, hogy a kommunizmus kegyetlen gyilkosai büntetlenül éljenek tovább, sõt a rendszer kiválasztott egykori figurái az átkeresztelt kommunista pártban megtartották hatalmukat, késõbb újra a nép félrevezetésével, négy éven keresztül a kommunisták alakítottak kormányt és fosztották ki kopaszra az országot.
Idõszerû felidézni, hogy ki volt ez a Péter Gábor, és hogyan válhatott belõle egy olyan szörny, aki vakbuzgón követte idegen (?) mestereinek a parancsát.
Péter Gábor egykori elvtársai még nagyon is jelen vannak a politikai életben, és talán nem lesz hiábavaló megismerni egykori elvtársuk mûködését azoknak, akik még ma is visszasírják Rákosi, Kádár uralmát, vagy hagyják magukat félrevezetni és becsapni a vörösbõl kékbe színesedett jelenlegi elvtársaktól.
Nem könnyû rá válaszolni indulatok nélkül. Péter Gábor nem tartozott soha a Moszkvai emigráns kommunistákhoz, akik egykor vagy kimenekültek elvtársaikhoz Magyarországról, vagy kicserélték õket Rákosival és Vassal egyetemben az 1848-as szabadság zászlókért.
A Péter Gábor név felvett név (eredetileg Eisenberger Benjámin volt) és foglalkozására nézve mellényszabó mesterséget tanult. Már az 1920-as évek végén politizálni kezdett a szociáldemokrata pártban, majd bekapcsolódott a kommunista földalatti mozgalomba. 1932-ben járt elõször Moszkvában, mint illegális kongresszusi kiküldött.
A két világháború között Magyarországon a kommunista párt tiltva volt, ami érthetõ egy vérgõzös Kun Béla 133 napos kegyetlen uralkodása után. A trianoni csapástól meggyengült ország szegényen és kifosztottan kezdett újra talpra állni 1920 után és a lassan mozduló életszínvonalat használták ki azok a kommunista ügynökök, akik otthon lázították az elégedetlenkedõket. Könnyû az éhes embernek nagyobb falat kenyeret ígérni, amíg arra sor nem kerül, hogy az ígéretbõl tett legyen és valóság.
Azt viszont senki nem tudja eltagadni a Horthy rendszertõl, hogy hibái mellett. fejlõdött az ország és, ha nem jön közbe a második világháború, Hazánk kiheverte volna az elsõ világháború hátrányait, kivéve Trianont.
A fejlõdést hátráltatták olyan kommunista ügynökök, mint Péter Gábor és Csermanek (Kádár) János, valamint Rajk László, akik a hazai kommunista mozgalom vezetõi voltak. A magyar nép nagy része elvetette és gyûlölte a kommunizmust, csupán egy félrevezetett kis réteg hitt benne, hogy jobb lesz, ha az eszmét megvalósítják Hazánkban, és a kommunisták veszik át a hatalmat.
Péter Gábor is ügybuzgó tevékenységében lebukott, amikor egyszer a Zsidókórház kertjében tartott és folytatott titkos szemináriumot. Egy bejelentés folytán ott letartóztatta õt két detektív. Az egyiket Tényi Mátyásnak hívták, aki még arról volt híres, hogy kihallgatás közben a szemtelenül válaszolgató Péter Gábornak adott egy pofont. Ezt Péter soha nem felejtette el, és amikor az AVO fõnöke lett, elsõ dolgai közé tartozott, hogy Tényit elfogassa, és miután az Andrássy út 60-ban parancsára összeverték, bíróság elé állították és az akkori Népbíróság 15 évi börtönre ítélte. Azóta is úgy emlegették, hogy ez volt a ,,világ legdrágább pofonja"....
Az úgynevezett felszabadulás után Péter Gábor hamar a felszínre került és még Rákosi megérkezése elõtt létrehozták az Államvédelmi Hivatalt. Helység keresés közben jutottak el az egykori ,,Hûség Házába&", az Andrássy út 60-ba, ami csakhamar kiérdemelte az emberek körében elterjedt ,,BORZALMAK HÁZA elnevezést. A személyzetet nem válogatták meg, a fontos csupán az volt ahogy õk mondták: felszámolni a hazai fasizmus maradványait, összeállítani a háborús bûnösök névsorát, hogy azokat mielõbb begyûjtsék az Andrássy út 60-ba. Ezáltal kezdetét vette a törvénytelen uralom ÁVO néven, Péter Gábor parancsnokságával.
Akikben élt valami bosszú, elfogultság vagy harag valakik iránt, azok csak egy. bejelentést tettek az Andrássy út 60-ban, és az áldozat 24 órán beül fogoly lett, ahol megkezdték a kihallgatását, de nem olyan törvényes módon, ahogy azt egy nyugaton élõ állampolgár elképzeli.
Sok kivénhedt, régi és új kommunista ment be hívás nélkül az ÁVO-ba, sõt az elfogott nyilasokat is felhasználták piszkos munkájuk elvégzéséhez. Ezeknek megmondták: vagy együtt mûködtök velünk, vagy kinyírunk benneteket.
Ugyancsak tényként ismeretes, hogy az ÁVO tömve volt zsidó nyomozókkal és verõlegényekkel. A kezdeti apparátus nem rendelkezett szellemi tudású színvonallal, csak vak bosszúval volt telített.
Már az elsõ hetekben ez megnyilatkozott abban, hogy a Horthy-korszakban elfogott és elítélt kommunisták, valamint azok, akiknek hozzátartozói elvesztek a náci táborokban kíméletlenül és törvénytelenül álltak bosszút a legkisebb gyanúsítottal szemben. Nem várva meg a törvényes kihallgatást, bizonyítást, tárgyalást, ítéletet, vagy felmentést. Még annak idején hallottam otthon, hogy Kárpáti Károly (eredeti neve Kellner, a zsidó sportolók panteonjába is bekerült), aki 1936-ban Berlinben olimpiai bajnokságot nyert a könnyûsúlyú szabadfogású birkózásban, szintén az ÁVO nyomozók közé tartozott. Amikor tudomására jutott annak a csendõrnek a neve, aki szüleit állítólag bevagonírozta, elfogatta, majd saját kezûleg feszítette fel keresztre. (Kárpáti háborítatlanul halt meg Budapesten 1996-ban)
A névtelen bejelentéseket nem dobták a szemétkosárba, hanem rögtön tényként fogadták el, és addig verték, kínozták a szerencsétleneket, amíg azok bevallották azt, amit a névtelen levélíró állított.
A középkori barbárságok elevenedtek meg és a fantáziadús szadisták, mivel senki nem ellenõrizte tetteiket, kiélték magukat az áldozatok borzalmas megkínzásában. Egy ÁVO-s elvtársnõ, aki vezetett kihallgatásokat, különös élvezettel vetette magát rá a férfiakra, és kedvenc szórakozásával avval kezdte a kihallgatást, hogy az áldozat hímvesszõjét ráhelyezte az íróasztal szélére és addig verte gumibottal, amíg nem vallotta azt, ami a vádiratban volt leírva. Az agyonvert emberek hulláit az alagsori kazánházban égették el, ruhájukkal együtt.
Errõl sokat beszélt nekem Dr. Ispánky Béla, aki a Mindszenty-perben életfogytiglani börtönt kapott, 1956-ban szabadult és jött Angliába.
Ezek a kegyetlenségek eljutottak Péter Gábor fülébe is, de csak annyiban változott a helyzet, hogy a jövõben a kihallgatásoknak formai alakot adtak, de a hamis vallomások kierõszakolása tovább tartott. Ismert mondássá vált, hogy az Andrássy út 60-ban a foglyok nem azt mondhatták, ami az igazságnak megfelelt, hanem azt kellett vallani, amit a kegyetlen ÁVO-sok kivertek belõlük az elõre elkészített jegyzõkönyvek alapján. Ha valaki megmakacsolta magát, vagy tovább bírta a kínzásokat, avval fenyegették meg, behozzák a családját, hozzátartozóit, gyerekeit, ha nem úgy vall, ahogy akarják. Ezekrõl a törvénytelen kihallgatásokról Péter Gábor tudott, sõt azokat segítette és megkövetelte. Aki az ÁVO-ról élve kikerült, egész életére emberi ronccsá vált.
Mellékesen megemlítve, az ÁVO méltó és törvénytelen társának nevezhetõ az úgy nevezett Katonapolitikai Osztály, melynek elsõ fõnöke Pálffy-Österreicher György volt. Ide a Horthy-rendszerben szolgált katonatiszteket hurcolták be és különbözõ kiagyalt vádakkal gondoskodtak arról, hogy súlyos büntetést vagy akasztófát kapjanak. A kémgyanúsak is itt fejezték be sokszor életüket, mert az elszenvedett kegyetlenségek következtében meghaltak.
Az egyik hírhedt ilyen verõlegény Berkesi András néven volt ismeretes, aki szintén zavartalanul élt tovább az 1990-es években haláláig. Ez a sötét figura még a Kádár-rendszerben híres íróvá nõtte ki magát, majd miután a ,,rendszerváltás" után nem gyûjtötték be még csak egy egyszerû kihallgatásra sem, az egyik Duna-parti presszónak volt a gyakori vendége.
Visszatérve az Andrássy út 60-ba, Péter Gábor közvetlen kapcsolatban állt Rákosi-val és kettõjük szoros együttmûködése napi jelentésekben nyilvánult meg. Amikor a Kisgazdapárt váratlanul gyõzött az 1945-ös választásokon, új osztályokat nyitottak, bevezették a levélcenzurát és a telefonok lehallgatását. Leveleket nyitottak fel a két irányító fõpostán (62 és 72-es), és az összegyûjtött anyagokat rögtön bevitték az Andrássy út 60-ba. A telefon lehallgatás bár minden kultúrállamban illegális, Magyarországon az ellenzéki politikusok telefonja megfigyelés alatt állt. Amikor ez nyílt titok lett, az illetékesek az utcán mondták el egymásnak mondanivalójukat.
Érdemes megemlíteni, hogy még az 1980-as években is mûködött az ilyen ellenõrzõ szolgálat (sõt, ma is mûködik a szerk.) és annak egyik vezetõje Tamáska Mária volt, civilben Kádár János felesége. Ô vezette a levélcenzúra kiértékelését, és még 1985-ben is ott ült a Parlament egyik termében, ahol a külföldrõl beérkezõ magyarnyelvû emigráns újságok cikkeit ellenõrizték, és ha nem tetszõ tartalmúakat találtak, az illetõ neve bekerült a nagykönyvbe. Esetleges hazalátogatáskor vagy felelõsségre vonták, vagy beutazási engedélyét elvették. Az alkalmazottaktól Tamáska Mária a legszigorúbb rendet követelte meg, és a vele egykorú vagy idõsebb nõk is ,,kezitcsókolom-mal köszöntek neki, amit elvárt.
Péter Gábor még 1945-ben kéjelegve utazott ki Németország amerikai megszálló övezetébe Pálffy György és Farkas Mihály társaságában, ahol a rövidlátó amerikaiakat meggyõzték az átadott listával, hogy az azon szereplõk mind háborús bûnösök. Így szállították késõbb haza amerikai repülõgépeken az úgy nevezett ,,háborús bûnösöket Budapestre. A repülõtéren Péter Gábor személyesen vette át a foglyokat és tette rá a bilincseket kezükre. Péter Gábor eszmei társa volt ebben a gaztettben Himmler Márton, magyar származású, amerikai tiszt.
Az egykori újságok közölték a fényképet, amikor a két gyilkos barátságos beszélgetésben merül el az Andrássy út 60, Péter Gábor luxusszobájának bõrkaros székeiben.
Péter szadizmusára jellemzõ, amikor egymást kezdték felfalni, azok kihallgatásánál az Altábornagy elvtárs mindig személyesen vett részt.
Így történt ez Rajk László, Sólyom László, Szakasits Árrpád és más ismert kommunisták esetében. Mindszenty hercegprímást dr. Décsi Gyula tartóztatta le, de annak megkínzásáról, megveretésérõl Péter Gábor tudott, és azt helyeselte. Décsi is még élt az 1990-es év után, egy budai villában töltötte nyugdíjas napjait, senki nem zavarta, nem idézték meg, nem kellett félnie a felelõsségre vonástól.
Péter Gábor mindig büszke volt arra, hogy a kommunizmus szülõhazájában hatszor fordult meg és baráti társaságban többször elújságolta, hogy Sztalin elvtárssal kétszer is találkozott személyesen, aki õt szeretettel ölelte meg.
Szadizmusára jellemzõ az is, amikor magasrangú katonatiszteket végeztek ki, nagyszámú társasággal, feleségekkel együtt jelentek meg a kivégzésen és mosolyogva nézték végig az akasztásokat. Majd utána bementek a különterembe és ettek, ittak, boldogan csevegtek egymással.
A Rajk-pert közösen készítették el Rákosival és egy szovjet tábornokkal. A per utolsó elõtti napján Rákosi áthivatta Pétert a dolgozószobájába, és ott egy fecni-papíron nyújtotta át Rajk László és társainak az ítéletét, amit másnap, a késõbb öngyilkossá lett Jankó Péter hirdetett ki.
A tárgyalás után Rákosi felszólította Pétert, hogy a jó munkájáért adjon ajándékot a végrehajtóknak, akik kivitelezték Rákosi ötletét a Rajk-perben. Így kapott luxusautót a szovjet Belkin, a többiek meg állami kitüntetéseket. Erre mondta késõbb Rákosi a Sportcsarnokban elmondott beszédében: –,,Az ÁVH (késõbb átvedlett ÁVÓ-ból ÁVH-ra) Péter Gábor elvtárs vezetése alatt nem végzett rossz munkát...
Ha más nem, ez is fényes bizonyítéka annak, hogy Péter Gábor milyen bûnöket követett el. Igaz, hogy volt elvtársait juttatta bitóra, akiket késõbb látványosan rehabilitálták, de nem szabad elfelejteni, hogy a sok más, nem kommunista mártír, akik szintén akasztófán haltak meg pár kivétellel még ma sem kaptak rehabilitálást, teljes felmentést.
Az biztos, ha valaki még az 1990-es évek elején szólásra bírta volna Péter Gábort, az elmondottakból elkészített könyv ,,bestseller” lett volna Magyarországon, talán külföldön is. Az érte járó szerzõi díj és az eladott könyvek után befolyt pénzekbõl sok ártatlanul kivégzett mártír még életben lévõ hozzátartozójának anyagi megsegítését is jelenthette volna. Hiszen addig csak a Marosán könyvek milliókat hoztak az illusztris szerzõnek, aki a Szociáldemokrata Párt árulója néven vált gyûlölt figurává Magyarországon. Ô is ágyban, párnák között halt meg az 1990-es években és senki nem vonta felelõsségre az elkövetett bûnökért.
Ahogy tucatszámra készültek filmek Hollywoodban a náci kegyetlenségekrõl, talán Péter Gábor és bandája, valamint a kommunizmus Magyarországon elkövetett bûntettei is hoztak volna ,,kasszasiker" a rendezõknek.
Vagy talán ennek még most sem jött el az ideje.
Nem árt idõnként felfrissíteni a tudást, hogy amikor eljön az idõ el ne felejtsük a fontos dolgokat.
Eredeti
http://szentkoron...node/17688
Mi késztette, ezt az egyébként jelentéktelen kinézetû, alacsony, kurtalábú gnómhoz hasonló élõlényt arra, hogy úgy vonuljon be a magyar történelem lapjaira, mint az egyik legnagyobb tömeggyilkosok egyike? Tudom, hogy saját két kezével õ talán egyetlen embert sem ölt meg, de ez nem mentség, amikor az általa altábornagyi rangban vezetett terrorintézmény szabadon ölt és pusztított ártatlan embereket. A gaztettek és az áldozatok igazi száma soha nem fog kiderülni. Egyrészt, mert az iratokat régen megsemmisítették, másrészt semmi hajlandóság nem mutatkozik arra, hogy a kegyetlen múltat feltárva ismerje meg a magyar nép a kommunizmus valódi uralkodását Magyarországon. Az állítólagos "rendszerváltáskor" senkinek nem jutott eszébe, hogy a még életben lévõ Péter Gábort letartóztassák, kihallgassák és elítéljék az elkövetett borzalmakért.
A mûvelt Nyugat gondoskodott róla, hogy a kommunizmus kegyetlen gyilkosai büntetlenül éljenek tovább, sõt a rendszer kiválasztott egykori figurái az átkeresztelt kommunista pártban megtartották hatalmukat, késõbb újra a nép félrevezetésével, négy éven keresztül a kommunisták alakítottak kormányt és fosztották ki kopaszra az országot.
Idõszerû felidézni, hogy ki volt ez a Péter Gábor, és hogyan válhatott belõle egy olyan szörny, aki vakbuzgón követte idegen (?) mestereinek a parancsát.
Péter Gábor egykori elvtársai még nagyon is jelen vannak a politikai életben, és talán nem lesz hiábavaló megismerni egykori elvtársuk mûködését azoknak, akik még ma is visszasírják Rákosi, Kádár uralmát, vagy hagyják magukat félrevezetni és becsapni a vörösbõl kékbe színesedett jelenlegi elvtársaktól.
Nem könnyû rá válaszolni indulatok nélkül. Péter Gábor nem tartozott soha a Moszkvai emigráns kommunistákhoz, akik egykor vagy kimenekültek elvtársaikhoz Magyarországról, vagy kicserélték õket Rákosival és Vassal egyetemben az 1848-as szabadság zászlókért.
A Péter Gábor név felvett név (eredetileg Eisenberger Benjámin volt) és foglalkozására nézve mellényszabó mesterséget tanult. Már az 1920-as évek végén politizálni kezdett a szociáldemokrata pártban, majd bekapcsolódott a kommunista földalatti mozgalomba. 1932-ben járt elõször Moszkvában, mint illegális kongresszusi kiküldött.
A két világháború között Magyarországon a kommunista párt tiltva volt, ami érthetõ egy vérgõzös Kun Béla 133 napos kegyetlen uralkodása után. A trianoni csapástól meggyengült ország szegényen és kifosztottan kezdett újra talpra állni 1920 után és a lassan mozduló életszínvonalat használták ki azok a kommunista ügynökök, akik otthon lázították az elégedetlenkedõket. Könnyû az éhes embernek nagyobb falat kenyeret ígérni, amíg arra sor nem kerül, hogy az ígéretbõl tett legyen és valóság.
Azt viszont senki nem tudja eltagadni a Horthy rendszertõl, hogy hibái mellett. fejlõdött az ország és, ha nem jön közbe a második világháború, Hazánk kiheverte volna az elsõ világháború hátrányait, kivéve Trianont.
A fejlõdést hátráltatták olyan kommunista ügynökök, mint Péter Gábor és Csermanek (Kádár) János, valamint Rajk László, akik a hazai kommunista mozgalom vezetõi voltak. A magyar nép nagy része elvetette és gyûlölte a kommunizmust, csupán egy félrevezetett kis réteg hitt benne, hogy jobb lesz, ha az eszmét megvalósítják Hazánkban, és a kommunisták veszik át a hatalmat.
Péter Gábor is ügybuzgó tevékenységében lebukott, amikor egyszer a Zsidókórház kertjében tartott és folytatott titkos szemináriumot. Egy bejelentés folytán ott letartóztatta õt két detektív. Az egyiket Tényi Mátyásnak hívták, aki még arról volt híres, hogy kihallgatás közben a szemtelenül válaszolgató Péter Gábornak adott egy pofont. Ezt Péter soha nem felejtette el, és amikor az AVO fõnöke lett, elsõ dolgai közé tartozott, hogy Tényit elfogassa, és miután az Andrássy út 60-ban parancsára összeverték, bíróság elé állították és az akkori Népbíróság 15 évi börtönre ítélte. Azóta is úgy emlegették, hogy ez volt a ,,világ legdrágább pofonja"....
Az úgynevezett felszabadulás után Péter Gábor hamar a felszínre került és még Rákosi megérkezése elõtt létrehozták az Államvédelmi Hivatalt. Helység keresés közben jutottak el az egykori ,,Hûség Házába&", az Andrássy út 60-ba, ami csakhamar kiérdemelte az emberek körében elterjedt ,,BORZALMAK HÁZA elnevezést. A személyzetet nem válogatták meg, a fontos csupán az volt ahogy õk mondták: felszámolni a hazai fasizmus maradványait, összeállítani a háborús bûnösök névsorát, hogy azokat mielõbb begyûjtsék az Andrássy út 60-ba. Ezáltal kezdetét vette a törvénytelen uralom ÁVO néven, Péter Gábor parancsnokságával.
Akikben élt valami bosszú, elfogultság vagy harag valakik iránt, azok csak egy. bejelentést tettek az Andrássy út 60-ban, és az áldozat 24 órán beül fogoly lett, ahol megkezdték a kihallgatását, de nem olyan törvényes módon, ahogy azt egy nyugaton élõ állampolgár elképzeli.
Sok kivénhedt, régi és új kommunista ment be hívás nélkül az ÁVO-ba, sõt az elfogott nyilasokat is felhasználták piszkos munkájuk elvégzéséhez. Ezeknek megmondták: vagy együtt mûködtök velünk, vagy kinyírunk benneteket.
Ugyancsak tényként ismeretes, hogy az ÁVO tömve volt zsidó nyomozókkal és verõlegényekkel. A kezdeti apparátus nem rendelkezett szellemi tudású színvonallal, csak vak bosszúval volt telített.
Már az elsõ hetekben ez megnyilatkozott abban, hogy a Horthy-korszakban elfogott és elítélt kommunisták, valamint azok, akiknek hozzátartozói elvesztek a náci táborokban kíméletlenül és törvénytelenül álltak bosszút a legkisebb gyanúsítottal szemben. Nem várva meg a törvényes kihallgatást, bizonyítást, tárgyalást, ítéletet, vagy felmentést. Még annak idején hallottam otthon, hogy Kárpáti Károly (eredeti neve Kellner, a zsidó sportolók panteonjába is bekerült), aki 1936-ban Berlinben olimpiai bajnokságot nyert a könnyûsúlyú szabadfogású birkózásban, szintén az ÁVO nyomozók közé tartozott. Amikor tudomására jutott annak a csendõrnek a neve, aki szüleit állítólag bevagonírozta, elfogatta, majd saját kezûleg feszítette fel keresztre. (Kárpáti háborítatlanul halt meg Budapesten 1996-ban)
A névtelen bejelentéseket nem dobták a szemétkosárba, hanem rögtön tényként fogadták el, és addig verték, kínozták a szerencsétleneket, amíg azok bevallották azt, amit a névtelen levélíró állított.
A középkori barbárságok elevenedtek meg és a fantáziadús szadisták, mivel senki nem ellenõrizte tetteiket, kiélték magukat az áldozatok borzalmas megkínzásában. Egy ÁVO-s elvtársnõ, aki vezetett kihallgatásokat, különös élvezettel vetette magát rá a férfiakra, és kedvenc szórakozásával avval kezdte a kihallgatást, hogy az áldozat hímvesszõjét ráhelyezte az íróasztal szélére és addig verte gumibottal, amíg nem vallotta azt, ami a vádiratban volt leírva. Az agyonvert emberek hulláit az alagsori kazánházban égették el, ruhájukkal együtt.
Errõl sokat beszélt nekem Dr. Ispánky Béla, aki a Mindszenty-perben életfogytiglani börtönt kapott, 1956-ban szabadult és jött Angliába.
Ezek a kegyetlenségek eljutottak Péter Gábor fülébe is, de csak annyiban változott a helyzet, hogy a jövõben a kihallgatásoknak formai alakot adtak, de a hamis vallomások kierõszakolása tovább tartott. Ismert mondássá vált, hogy az Andrássy út 60-ban a foglyok nem azt mondhatták, ami az igazságnak megfelelt, hanem azt kellett vallani, amit a kegyetlen ÁVO-sok kivertek belõlük az elõre elkészített jegyzõkönyvek alapján. Ha valaki megmakacsolta magát, vagy tovább bírta a kínzásokat, avval fenyegették meg, behozzák a családját, hozzátartozóit, gyerekeit, ha nem úgy vall, ahogy akarják. Ezekrõl a törvénytelen kihallgatásokról Péter Gábor tudott, sõt azokat segítette és megkövetelte. Aki az ÁVO-ról élve kikerült, egész életére emberi ronccsá vált.
Mellékesen megemlítve, az ÁVO méltó és törvénytelen társának nevezhetõ az úgy nevezett Katonapolitikai Osztály, melynek elsõ fõnöke Pálffy-Österreicher György volt. Ide a Horthy-rendszerben szolgált katonatiszteket hurcolták be és különbözõ kiagyalt vádakkal gondoskodtak arról, hogy súlyos büntetést vagy akasztófát kapjanak. A kémgyanúsak is itt fejezték be sokszor életüket, mert az elszenvedett kegyetlenségek következtében meghaltak.
Az egyik hírhedt ilyen verõlegény Berkesi András néven volt ismeretes, aki szintén zavartalanul élt tovább az 1990-es években haláláig. Ez a sötét figura még a Kádár-rendszerben híres íróvá nõtte ki magát, majd miután a ,,rendszerváltás" után nem gyûjtötték be még csak egy egyszerû kihallgatásra sem, az egyik Duna-parti presszónak volt a gyakori vendége.
Visszatérve az Andrássy út 60-ba, Péter Gábor közvetlen kapcsolatban állt Rákosi-val és kettõjük szoros együttmûködése napi jelentésekben nyilvánult meg. Amikor a Kisgazdapárt váratlanul gyõzött az 1945-ös választásokon, új osztályokat nyitottak, bevezették a levélcenzurát és a telefonok lehallgatását. Leveleket nyitottak fel a két irányító fõpostán (62 és 72-es), és az összegyûjtött anyagokat rögtön bevitték az Andrássy út 60-ba. A telefon lehallgatás bár minden kultúrállamban illegális, Magyarországon az ellenzéki politikusok telefonja megfigyelés alatt állt. Amikor ez nyílt titok lett, az illetékesek az utcán mondták el egymásnak mondanivalójukat.
Érdemes megemlíteni, hogy még az 1980-as években is mûködött az ilyen ellenõrzõ szolgálat (sõt, ma is mûködik a szerk.) és annak egyik vezetõje Tamáska Mária volt, civilben Kádár János felesége. Ô vezette a levélcenzúra kiértékelését, és még 1985-ben is ott ült a Parlament egyik termében, ahol a külföldrõl beérkezõ magyarnyelvû emigráns újságok cikkeit ellenõrizték, és ha nem tetszõ tartalmúakat találtak, az illetõ neve bekerült a nagykönyvbe. Esetleges hazalátogatáskor vagy felelõsségre vonták, vagy beutazási engedélyét elvették. Az alkalmazottaktól Tamáska Mária a legszigorúbb rendet követelte meg, és a vele egykorú vagy idõsebb nõk is ,,kezitcsókolom-mal köszöntek neki, amit elvárt.
Péter Gábor még 1945-ben kéjelegve utazott ki Németország amerikai megszálló övezetébe Pálffy György és Farkas Mihály társaságában, ahol a rövidlátó amerikaiakat meggyõzték az átadott listával, hogy az azon szereplõk mind háborús bûnösök. Így szállították késõbb haza amerikai repülõgépeken az úgy nevezett ,,háborús bûnösöket Budapestre. A repülõtéren Péter Gábor személyesen vette át a foglyokat és tette rá a bilincseket kezükre. Péter Gábor eszmei társa volt ebben a gaztettben Himmler Márton, magyar származású, amerikai tiszt.
Az egykori újságok közölték a fényképet, amikor a két gyilkos barátságos beszélgetésben merül el az Andrássy út 60, Péter Gábor luxusszobájának bõrkaros székeiben.
Péter szadizmusára jellemzõ, amikor egymást kezdték felfalni, azok kihallgatásánál az Altábornagy elvtárs mindig személyesen vett részt.
Így történt ez Rajk László, Sólyom László, Szakasits Árrpád és más ismert kommunisták esetében. Mindszenty hercegprímást dr. Décsi Gyula tartóztatta le, de annak megkínzásáról, megveretésérõl Péter Gábor tudott, és azt helyeselte. Décsi is még élt az 1990-es év után, egy budai villában töltötte nyugdíjas napjait, senki nem zavarta, nem idézték meg, nem kellett félnie a felelõsségre vonástól.
Péter Gábor mindig büszke volt arra, hogy a kommunizmus szülõhazájában hatszor fordult meg és baráti társaságban többször elújságolta, hogy Sztalin elvtárssal kétszer is találkozott személyesen, aki õt szeretettel ölelte meg.
Szadizmusára jellemzõ az is, amikor magasrangú katonatiszteket végeztek ki, nagyszámú társasággal, feleségekkel együtt jelentek meg a kivégzésen és mosolyogva nézték végig az akasztásokat. Majd utána bementek a különterembe és ettek, ittak, boldogan csevegtek egymással.
A Rajk-pert közösen készítették el Rákosival és egy szovjet tábornokkal. A per utolsó elõtti napján Rákosi áthivatta Pétert a dolgozószobájába, és ott egy fecni-papíron nyújtotta át Rajk László és társainak az ítéletét, amit másnap, a késõbb öngyilkossá lett Jankó Péter hirdetett ki.
A tárgyalás után Rákosi felszólította Pétert, hogy a jó munkájáért adjon ajándékot a végrehajtóknak, akik kivitelezték Rákosi ötletét a Rajk-perben. Így kapott luxusautót a szovjet Belkin, a többiek meg állami kitüntetéseket. Erre mondta késõbb Rákosi a Sportcsarnokban elmondott beszédében: –,,Az ÁVH (késõbb átvedlett ÁVÓ-ból ÁVH-ra) Péter Gábor elvtárs vezetése alatt nem végzett rossz munkát...
Ha más nem, ez is fényes bizonyítéka annak, hogy Péter Gábor milyen bûnöket követett el. Igaz, hogy volt elvtársait juttatta bitóra, akiket késõbb látványosan rehabilitálták, de nem szabad elfelejteni, hogy a sok más, nem kommunista mártír, akik szintén akasztófán haltak meg pár kivétellel még ma sem kaptak rehabilitálást, teljes felmentést.
Az biztos, ha valaki még az 1990-es évek elején szólásra bírta volna Péter Gábort, az elmondottakból elkészített könyv ,,bestseller” lett volna Magyarországon, talán külföldön is. Az érte járó szerzõi díj és az eladott könyvek után befolyt pénzekbõl sok ártatlanul kivégzett mártír még életben lévõ hozzátartozójának anyagi megsegítését is jelenthette volna. Hiszen addig csak a Marosán könyvek milliókat hoztak az illusztris szerzõnek, aki a Szociáldemokrata Párt árulója néven vált gyûlölt figurává Magyarországon. Ô is ágyban, párnák között halt meg az 1990-es években és senki nem vonta felelõsségre az elkövetett bûnökért.
Ahogy tucatszámra készültek filmek Hollywoodban a náci kegyetlenségekrõl, talán Péter Gábor és bandája, valamint a kommunizmus Magyarországon elkövetett bûntettei is hoztak volna ,,kasszasiker" a rendezõknek.
Vagy talán ennek még most sem jött el az ideje.
Nem árt idõnként felfrissíteni a tudást, hogy amikor eljön az idõ el ne felejtsük a fontos dolgokat.
Eredeti
http://szentkoron...node/17688
Hozzaszolasok
#1 |
Gutai Zub
- 2013. January 24. 16:53:54
#2 |
csillagosvenyen
- 2013. January 24. 18:00:57
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.