Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
A Werfen vonat és az MVSZ hányattatása
Amennyiben ez igaz, az egy jópont Partubányinak és - kedves kis zsidóseggnyaló - kormányunk meg menjen a pokolba! (Melyik? Hát az összes!) Nem kell sokat gondolkozni, kinek utalták volna el a "büntetés"-pénzt!
A minap a Nemzeti Hírháló hírlevele újraközölte Geönczeöl Gyula 2005-ben kelt, A Werfen vonat eredete címû terjedelmes írását a magyar aranyvonatról. A magyar államot még mindig dollármilliárdok kifizetésével fenyegetõ aranyvonat-ügynek van egy kulcsszereplõje, akinek nevét G. Gy. alighanem szándékosan elhallgatja: Patrubány Miklós. Ha Patrubány Miklós 1999. decemberében nem lép közbe, Magyarországból teljesen jogtalanul már régen kipofoztak volna 4 milliárd dollárt.
2010. december 14-én, a Magyarok Világszövetségének három vezetõ tisztségviselõje, Rácz Sándor tiszteletbeli elnök, Fuksz Sándor elnökhelyettes és Bottyán Zoltán, a Kárpát-medence Térség Magyarországért felelõs alelnöke Emlékiratot küldött az Országgyûlés minden tagjának, amelyben az MVSZ költségvetési támogatásának helyreállítását kérték. Az Emlékiratban egy interjúrészletet is közölnek, amelyet az MVSZ elnökével, Patrubány Miklóssal, a magyar aranyvonat-ügyrõl készítettek.
Az országgyûlési képviselõknek elküldött Emlékirat-interjú sok mindene választ ad: a Magyarok Világszövetségének 2000 óta tartó hányatott sorsára, miként Patrubány Miklós azóta tartó kirekesztésére és elhallgattatására is. Alább közzétesszük az említett Emlékirat-interjút.
......................
Emlékirat: – Ezekre a kérdésekre vártam feleletet egy interjúban Patrubány Miklóstól.
Patrubány Miklós: - 1999 õszén a magyarországi sajtó a magyar aranyvonatról kezdett cikkezni. Az MVSZ akkori elnökhelyetteseként korábban közelrõl tanulmányoztam a Svájcban „alvó bankszámlákon” rekedt zsidó és magyar vagyonok kérdését, valamint azt, hogy a nemzetközi sajtó miként pofozott ki ezek okán jónéhány milliárd svájci frankot a kantonok országából. Megéreztem: most Magyarország következik. Tudomásom volt arról, hogy él az Egyesült Államokban egy banktisztviselõ, Kenneth D. Alford, aki hobbiból több évtizeden keresztül tanulmányozta a magyar aranyvonat ügyét, amirõl könyvet is írt. Geönczeöl Gyula révén megszereztem címét, és közcélra felajánlott tiszteletdíjam terhére meghívtam õt Budapestre, hogy tartana egy nemzetközi sajtótájékoztatót. Láss csodát, az amerikai pénzügyi kutató elfogadta meghívásomat, és lett belõle a Magyarok Világszövetsége történetének legnagyobb sajtótájékoztatója. France Press, Reuters, DPA, izraeli és orosz állami hírügynökségek és tévétársaságok. A teremben legkevesebb huszonöt tévékamera.
Kenneth D. Alford 1999. december 17-én, az MVSZ Semmelweis utcai székházának Csontváry-termében megtartotta A magyar aranyvonat igaz története címû vetített képes elõadását, az általa 2 milliárd dollárra becsült értékû titkos vasúti szerelvényrõl. Elmondta és részletesen, amerikai katonai dokumentumokkal bizonyította, hogy 1945-ben, a magyarországi zsidók által beszolgáltatott aranyat és a magyar arisztokraták jelentõs vagyontárgyait szállító magyar aranyvonatot a német, svájci, osztrák hármas határ közelében az amerikai hadsereg lefoglalta. Részletesen bizonyította, hogy a magyar állam nem tehetõ felelõssé az aranyvonat tartalmának elkallódása miatt, mert ezt követõen minden az amerikai hadsereg felügyelete alatt, annak jóváhagyásával történt: az amerikai fõtisztek eltulajdonították, elajándékozták azt, ami nekik tetszett, az Izrael állam megalapításával foglalkozó bizottságnak átadták a magyar aranyvonaton talált valamennyi zsidó kultikus kegytárgyat, azt ami ezen felül megmaradt, elárverezték egy New York-i tõzsdén...
A nemzetközi sajtó döbbenten és hitetlenkedve hallgatta, majd kérdezte az elõadót: Ezek szerint Magyarország nem vonható felelõsségre a magyar aranyvonaton elhelyezett javakért?! Semmiképpen – hangzott az amerikai kutató válasza, legfönnebb az Amerikai Egyesült Államok hadserege, illetve kormánya!
A hír egy nap alatt körbejárta a világot. Kenneth D. Alforddal hazatérte után az egyik legnagyobb nézettségû amerikai tévécsatorna, a History Channel többrészes beszélgetést sugárzott a magyar aranyvonatról. Ha akadt volna olyan, akihez a budapesti sajtótájékoztató híre nem érkezett volna el, az a History Channel sorozatából megtudhatta: Magyarország nem vonható felelõsségre a magyar aranyvonat tartalmáért, hiszen az maradéktalanul az amerikai hadsereg fogságába esett.
1999. december utolsó napjain az Argentínai Magyar Intézmények Szövetsége a Magyarok Világszövetsége elnöki tisztére jelölte a magyar aranyvonat igaz történetét Kenneth D. Alford budapesti sajtótájékoztatójával feltáró Patrubány Miklóst.
2000-ben január 3-a, az elsõ munkanap hétfõre esett. Kora délelõtt egy ismerõs kopogott be hozzám a Világszövetség Erdélyi Társasága kolozsvári székhelyû irodájának ajtaján. Nemzeti elkötelezettségû hírében álló, ismerõs hölgy lépett be, és hangos szóval, szûnni nem akaróan ócsárolni kezdett a magyar aranyvonatról tartott nemzetközi sajtótájékoztató miatt. „Hogyan merészeltél Te az aranyvonattal foglalkozni?! Nem tudod, hogy Magyarországnak van felelõs kormánya?! Hogyan merészeltél ebbe beleavatkozni?!” – ordítozta a hölgy, aki Orbán Viktorral és Csoóri Sándorral tegezõdõ viszonyban levõnek mondotta magát. Egy ideig hüledezve hallgattam a szitkokat, majd kitessékeltem a hívatlan vendéget. Nem telt el egy hét, és Erdély-szerte hullámokban kezdett terjedni Patrubány rossz híre. Elõbb az, hogy nem normális, amirõl orvosi papír is lenne, majd hogy kommunista, végül, áprilisra már szekus lett.
Amint késõbb összeállt a kép: már az Antall-kormány idején megszületett a jogi háttere annak, hogy amennyiben igény lesz rá, Magyarország kötelezõen fizessen a magyar aranyvonattal elveszett javakért. Mondják, hogy a Horn-kormány idején a 2 milliárd dollárt is készenlétbe helyezték. Már csak a nemzetközi sajtóakció volt hátra. Ennek tett keresztbe Kenneth D. Alford 1999. december 17-ei, budapesti nemzetközi sajtótájékoztatója.
Epilógus
Az évekkel késõbb a magyar aranyvonaton „elveszett” javak ügyében floridai bíróságon indult csoportos per. A vádlott, az alperes szerepében immár nem Magyarország, hanem az Amerikai Egyesült Államok kormánya volt. Meghívásomra Kenneth D. Alford újabb budapesti sajtótájékoztatót tartott. Az eredmény ismert: az USA kormánya végül, peren kívüli megállapodásban, mintegy huszonöt millió dollár kárpótlást kifizetett.
Magyarország indokolatlan meggyanúsítása máig tartóan megakadályoztatott.
Emlékirat – Az MVSZ akkori elnökhelyettese, aki Magyarország alaptalan kifosztását megakadályozta, beéri egy 1% százalékos sikerdíjjal, amit költségvetési támogatás formájában, jóelõre felajánl a magyar nemzet világméretû egységét felmutatni hivatott Magyarok Világszövetségének. (…)
(MVSZ Sajtószolgálat)
Forrás: Link
A minap a Nemzeti Hírháló hírlevele újraközölte Geönczeöl Gyula 2005-ben kelt, A Werfen vonat eredete címû terjedelmes írását a magyar aranyvonatról. A magyar államot még mindig dollármilliárdok kifizetésével fenyegetõ aranyvonat-ügynek van egy kulcsszereplõje, akinek nevét G. Gy. alighanem szándékosan elhallgatja: Patrubány Miklós. Ha Patrubány Miklós 1999. decemberében nem lép közbe, Magyarországból teljesen jogtalanul már régen kipofoztak volna 4 milliárd dollárt.
2010. december 14-én, a Magyarok Világszövetségének három vezetõ tisztségviselõje, Rácz Sándor tiszteletbeli elnök, Fuksz Sándor elnökhelyettes és Bottyán Zoltán, a Kárpát-medence Térség Magyarországért felelõs alelnöke Emlékiratot küldött az Országgyûlés minden tagjának, amelyben az MVSZ költségvetési támogatásának helyreállítását kérték. Az Emlékiratban egy interjúrészletet is közölnek, amelyet az MVSZ elnökével, Patrubány Miklóssal, a magyar aranyvonat-ügyrõl készítettek.
Az országgyûlési képviselõknek elküldött Emlékirat-interjú sok mindene választ ad: a Magyarok Világszövetségének 2000 óta tartó hányatott sorsára, miként Patrubány Miklós azóta tartó kirekesztésére és elhallgattatására is. Alább közzétesszük az említett Emlékirat-interjút.
......................
Emlékirat: – Ezekre a kérdésekre vártam feleletet egy interjúban Patrubány Miklóstól.
Patrubány Miklós: - 1999 õszén a magyarországi sajtó a magyar aranyvonatról kezdett cikkezni. Az MVSZ akkori elnökhelyetteseként korábban közelrõl tanulmányoztam a Svájcban „alvó bankszámlákon” rekedt zsidó és magyar vagyonok kérdését, valamint azt, hogy a nemzetközi sajtó miként pofozott ki ezek okán jónéhány milliárd svájci frankot a kantonok országából. Megéreztem: most Magyarország következik. Tudomásom volt arról, hogy él az Egyesült Államokban egy banktisztviselõ, Kenneth D. Alford, aki hobbiból több évtizeden keresztül tanulmányozta a magyar aranyvonat ügyét, amirõl könyvet is írt. Geönczeöl Gyula révén megszereztem címét, és közcélra felajánlott tiszteletdíjam terhére meghívtam õt Budapestre, hogy tartana egy nemzetközi sajtótájékoztatót. Láss csodát, az amerikai pénzügyi kutató elfogadta meghívásomat, és lett belõle a Magyarok Világszövetsége történetének legnagyobb sajtótájékoztatója. France Press, Reuters, DPA, izraeli és orosz állami hírügynökségek és tévétársaságok. A teremben legkevesebb huszonöt tévékamera.
Kenneth D. Alford 1999. december 17-én, az MVSZ Semmelweis utcai székházának Csontváry-termében megtartotta A magyar aranyvonat igaz története címû vetített képes elõadását, az általa 2 milliárd dollárra becsült értékû titkos vasúti szerelvényrõl. Elmondta és részletesen, amerikai katonai dokumentumokkal bizonyította, hogy 1945-ben, a magyarországi zsidók által beszolgáltatott aranyat és a magyar arisztokraták jelentõs vagyontárgyait szállító magyar aranyvonatot a német, svájci, osztrák hármas határ közelében az amerikai hadsereg lefoglalta. Részletesen bizonyította, hogy a magyar állam nem tehetõ felelõssé az aranyvonat tartalmának elkallódása miatt, mert ezt követõen minden az amerikai hadsereg felügyelete alatt, annak jóváhagyásával történt: az amerikai fõtisztek eltulajdonították, elajándékozták azt, ami nekik tetszett, az Izrael állam megalapításával foglalkozó bizottságnak átadták a magyar aranyvonaton talált valamennyi zsidó kultikus kegytárgyat, azt ami ezen felül megmaradt, elárverezték egy New York-i tõzsdén...
A nemzetközi sajtó döbbenten és hitetlenkedve hallgatta, majd kérdezte az elõadót: Ezek szerint Magyarország nem vonható felelõsségre a magyar aranyvonaton elhelyezett javakért?! Semmiképpen – hangzott az amerikai kutató válasza, legfönnebb az Amerikai Egyesült Államok hadserege, illetve kormánya!
A hír egy nap alatt körbejárta a világot. Kenneth D. Alforddal hazatérte után az egyik legnagyobb nézettségû amerikai tévécsatorna, a History Channel többrészes beszélgetést sugárzott a magyar aranyvonatról. Ha akadt volna olyan, akihez a budapesti sajtótájékoztató híre nem érkezett volna el, az a History Channel sorozatából megtudhatta: Magyarország nem vonható felelõsségre a magyar aranyvonat tartalmáért, hiszen az maradéktalanul az amerikai hadsereg fogságába esett.
1999. december utolsó napjain az Argentínai Magyar Intézmények Szövetsége a Magyarok Világszövetsége elnöki tisztére jelölte a magyar aranyvonat igaz történetét Kenneth D. Alford budapesti sajtótájékoztatójával feltáró Patrubány Miklóst.
2000-ben január 3-a, az elsõ munkanap hétfõre esett. Kora délelõtt egy ismerõs kopogott be hozzám a Világszövetség Erdélyi Társasága kolozsvári székhelyû irodájának ajtaján. Nemzeti elkötelezettségû hírében álló, ismerõs hölgy lépett be, és hangos szóval, szûnni nem akaróan ócsárolni kezdett a magyar aranyvonatról tartott nemzetközi sajtótájékoztató miatt. „Hogyan merészeltél Te az aranyvonattal foglalkozni?! Nem tudod, hogy Magyarországnak van felelõs kormánya?! Hogyan merészeltél ebbe beleavatkozni?!” – ordítozta a hölgy, aki Orbán Viktorral és Csoóri Sándorral tegezõdõ viszonyban levõnek mondotta magát. Egy ideig hüledezve hallgattam a szitkokat, majd kitessékeltem a hívatlan vendéget. Nem telt el egy hét, és Erdély-szerte hullámokban kezdett terjedni Patrubány rossz híre. Elõbb az, hogy nem normális, amirõl orvosi papír is lenne, majd hogy kommunista, végül, áprilisra már szekus lett.
Amint késõbb összeállt a kép: már az Antall-kormány idején megszületett a jogi háttere annak, hogy amennyiben igény lesz rá, Magyarország kötelezõen fizessen a magyar aranyvonattal elveszett javakért. Mondják, hogy a Horn-kormány idején a 2 milliárd dollárt is készenlétbe helyezték. Már csak a nemzetközi sajtóakció volt hátra. Ennek tett keresztbe Kenneth D. Alford 1999. december 17-ei, budapesti nemzetközi sajtótájékoztatója.
Epilógus
Az évekkel késõbb a magyar aranyvonaton „elveszett” javak ügyében floridai bíróságon indult csoportos per. A vádlott, az alperes szerepében immár nem Magyarország, hanem az Amerikai Egyesült Államok kormánya volt. Meghívásomra Kenneth D. Alford újabb budapesti sajtótájékoztatót tartott. Az eredmény ismert: az USA kormánya végül, peren kívüli megállapodásban, mintegy huszonöt millió dollár kárpótlást kifizetett.
Magyarország indokolatlan meggyanúsítása máig tartóan megakadályoztatott.
Emlékirat – Az MVSZ akkori elnökhelyettese, aki Magyarország alaptalan kifosztását megakadályozta, beéri egy 1% százalékos sikerdíjjal, amit költségvetési támogatás formájában, jóelõre felajánl a magyar nemzet világméretû egységét felmutatni hivatott Magyarok Világszövetségének. (…)
(MVSZ Sajtószolgálat)
Forrás: Link
Hozzaszolasok
#1 |
Alexandros
- 2013. January 25. 18:49:50
#2 |
SZM
- 2013. January 26. 01:57:30
#3 |
lica
- 2013. January 26. 10:40:36
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.