Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
Cikkek föoldala » Beküldött cikkek, Ãrások, hÃrek » Egy be nem jelentett megszorÃtás 2013-ra: a bizalmatlansági adó!
Egy be nem jelentett megszorÃtás 2013-ra: a bizalmatlansági adó!
Ez egy nem teljesen friss hÃr, de mint az újszülött akinek minden vicc új, nem olvastam, gondolom néhányotoknak szintén újdonság lesz a tartalma...
Jobban vagy rosszabbul élünk majd 2013-ban? Tény, hogy 2012-ben bõséggel vezetett be új terheket a kormány, de bejelentett pár könnyÃtést is. 2013-ban már életbe lép az árfolyamgát, a benzinár irányát viszont csak találgatni lehet. Egy tényezõvel azonban eddig senki sem számolt: az egymással és a kormánnyal szembeni növekvõ bizalmatlanság pluszköltségével.
Nagyon kevés cáfolatát találjuk annak az állÃtásnak, hogy 2013-ban Magyarország kellemetlenebb hely lesz, mint 2012-ben volt. Már a miniszterelnök beszédei sem sikerpropagandát sugároznak, inkább arról szól, hogy máshol még rosszabb, az unió a végét járja, mi viszont a kÃnok között - állÃtólag - egy távoli szép jövõ alapjait rakjuk le. Szimplán hit kérdésévé vált mára, hogy ezt ki mennyire fogadja el. Kimutathatóan rosszul járó tömegek éltetik az unortodox intézkedéseket, ugyanakkor az egykulcsos adó kedvezményezettjei között is bõven találunk olyanokat, akik sorsukat rosszabbnak érzik, mint valójában. A hétköznapokban azonban mindenki óvatosabb lett, legyen balos, jobbos, vagy közepesen apolitikus. Gyanakvóbb, elõÃtéletesebb, mondhatjuk, hogy garasoskodóbb, rosszabb esetben önzõbb is.
Ennek a változásnak ára van. Például mindazok a pénzek, amiket ma már akkor sem költünk el, ha tehetnénk és mindazok a plusz kiadások, amiket viszont arra fordÃtunk, hogy megnyugtassuk biztonságérzetünket. Aki teheti, felhalmoz, mert nem tudja mit hoz a jövõ: a csökkenõ adóterhelést élvezõk a legritkább esetben növelték fogyasztásukat, inkább pótolják elhappolt nyugdÃjukat, vagy üzleti egészségbiztosÃtásra költik, vagy egyszerûen félre tesznek. Az év slágerterméke nem a lapostévé és nem a Swift, hanem a magyar államkötvény, aminek hozamát ugyanúgy mi élvezzük mint ahogy fizetjük közösen kamatterheit. Egy idõgép papÃrból.
Az elmúlt években a barkácsáruházakban a frissen kiköltözõk által vásárolt profi kertészeti eszközök a legkeresettebb termékek közé tartoztak.Ma ugyanitt a drótnélküli biztonsági kamerák tarolnak, már ha talpon maradt az áruház. Félünk, bezárkózunk.
További költség az a szigorodó hozzáállás, amivel megfosztjuk magunkat és vállalkozásainkat a gördülékeny üzletelés lehetõségétõl. Ma már nincs olyan vakmerõ magyar kkv, ahol utólagos 15 napos fizetési határidõvel lehetne vásárolni új vevõként. Nem csak a banki hitel, hanem egymással szembeni hitelünk is elpárolgott. Tedd le az egész összeget elõre, vagy tûnj a francba. Sok helyen már a hitelkártyát sem fogadják el. Ezzel azonban nyilvánvalóan megfosztják magukat olyan üzleti (például export) lehetõségektõl is, ahol ez a hozzáállás rosszhiszemûséget tükröz. Minimálisak a készletek, ha hirtelen beesik egy nagy megrendelõ, kizárt, hogy ki tudnák elégÃteni.
A borús kilátásokra kényszermegoldásokkal és pragmatikus szemlélettel készülünk. Aki régebben 15 ezrenként cserélt olajat, az megelégszik a 30 ezerrel is, kockáztat, és elfogadja, hogy ezzel rövidÃti az autó élettartamát. Felmondjuk a cascot, inkább vállaljuk a „majd lesz valahogy” szorongató érzését mint a havi tÃzezer forintot. Ha mi húzzuk meg a másik kocsiját, elmegyünk, azzal nyugtatjuk magunkat, hogy õ is biztos Ãgy tenne… A darwinizmus felülkerekedik a nagyvonalúságon. Saját arcunkat és lelkiismeretünket áldozzuk fel pár forintért.
Azzal nyilván senkinek sem mondunk újat, hogy a bizalom elengedhetetlen feltétele egy gazdaság mûködésének: ha nem kell elõre kicsengetnem a villanyszámlámat, hanem elég hó végén elszámolni, ha bÃzhatok abban, hogy akitõl bérlem a lakást, az nem cseréli le a zárat távollétemben, és hogy a kocsimba tankolt üzemanyag valójában nem vÃz, hanem benzin vagy gázolaj. Tágabb értelemben is ezernyi példa hozható, de legegyszerûbb ha arra gondolunk, hogy a pénz, ami a tárcánkban és a számlánkon van, az másnap is ér annyit, hogy el tudunk vele menni a közértbe, és ott lesz megfelelõ minõségû és mennyiségû áru. Annak ellenére, hogy nincs ott a bankok trezorjaiban fizikai valójában az az egyenértékes, amit a sok bankó megtestesÃt. Ez a fajta bizalom egyelõre megvan a magyar gazdaságban is, azonban egymás fizetõképességével és szavatartásával szembeni bizalmunkat erõsen megtépázták az elmúlt évek. Ráadásul az ezzel visszaélõ nagyvállalkozói kör mindenféle felelõsségre vonás nélkül kap újabb megbÃzásokat, hogy aztán saját árrését felturbózza újabb ki nem fizetett alvállalkozók jussával.Vajon havi hány ezer és tÃzezer forintunk látja majd kárát csupán annak a ténynek, hogy mi magyarok vesztettünk hitünkbõl és hitelünkbõl?
A Világbank kutatóit régóta foglalkoztatja, hogy a földi javak (természeti kincsek, mezõgazdaság, stb.) mellett számszerûsÃtsék egy ország társadalmi és üzleti kulturális vagyonát is, mely magyarázatot adhatna arra, hogy az egyébként bányákban nem különösebben gazdag Svájc vagy Szingapúr miért veri fejlettségben a kincsekben bõvelkedõ afrikai országokat. A több évtizedes kutatások alapján azt állÃtják, hogy a legtöbb értékbeli különbség a bizalomra vezethetõ vissza. Azt persze nem tagadják, hogy a történelem folyamán megélt háborúk, éhÃnségek, politikai és társadalmi devianciák jelentõséggel bÃrnak az államok fejlettségét illetõen, de úgy tartják, hogy ezek végsõ soron a kereskedéshez és gazdálkodáshoz fontos bizalom gátjaként, vagy éppen annak ösztönzésével fejtik ki hatásukat. A leggyakrabban idézett megállapÃtás a kutatásokat vezetõ Stephen Knacktõl ered, aki szerint „a bizalom fogalmának megfelelõen tág definiálásával lefedhetõ minden magyarázó tényezõ, ami indokolja az USA és Szomália egy fõre jutó GDP-jének eltérését”. Hasonló következtetésre jutott Francis Fukuyama, aki Mexikó és az USA fejlettségi eltérését vizsgálva arra jutott, hogy a mexikóiak (sok más fejlõdõ országhoz képest) a családi köteléken túl nagyon más bizalmi viszonyt nem képesek fenntartani, mÃg az amerikaiak (szemben a közkeletû tévhittel, miszerint végletekig individualista, önmegvalósÃtó társadalom lennének) alapvetõen a protestáns etikettnek megfelelõen mindaddig bizalommal és együttmûködéssel viszonyulnak az üzleti partnereikhez, mÃg az annak ellenkezõjét nem bizonyÃtja. Mert 10-bõl 9 eset azért csalódások nélkül ér véget, és az egy kirÃvó eset miatt nem fosztják meg magukat 9 gyümölcsözõ üzlettõl.
Mi magyarok bizonyára a legtöbb gazdasági paraméterben jobban állunk, mint 20 évvel ezelõtt, azonban ha egy német, japán vagy amerikai iparvállalatot megkérdezünk, hogy az akkori vagy a jelenkori Magyarországon szeretne befektetni, bizony jó eséllyel a régi szép idõkre szavazna. Az egyik tábor szerint azért, mert befektetõi szempontból nem vagyunk vonzóak, kiszámÃthatatlan a gazdaságpolitika, ezért az utolsó pillanatban a már hozzánk tartó beruházói pénzek is inkább szomszédainkhoz vándorolnak. A másik tábor szerint viszont azért, mert a szabad rablás, a zavarosban halászás jobban bejött nekik, mint a jelenleg elérhetõ szerény és tisztességes profit, ráadásul a világgazdasági környezet is merõben más.
Hol az igazság? Valóban nehéz eldönteni, mindkét érvelés bõvelkedik példákban és ellenpéldákban. Egyben azonban biztosan változtatnia kell a magyar gazdaságot irányÃtóknak: akármilyen célok mellett kötelezték is el magukat, a cél nem szentesÃt bármilyen eszközt. Ha el is fogadjuk, hogy a gazdálkodókra hárÃtott terhek társadalmi haszna meghaladja majd a növekedés visszaesése révén keletkezõ veszteségeket, mert ezt kiszámolták, akkor is a szabályok betartásával kellene végigmenni ezen az úton. A szabályok rendszeres áthágása (hogy csak az AlkotmánybÃróság december 28-i, azaz mai több új (nem gazdasági!) törvényt megsemmisÃtõ döntésére gondoljunk) még rövidtávon sem mindig hoz eredményt. Ilyen magatartással, hozzáállással azt a hitet is feláldozzuk, hogy itt valaha lesz még növekedés. Ahány szakmai szervezet van Magyarországon, bankoktól ipari cégeken át kereskedelmi kamarákig és szakszervezetekig, mindenki a szavahihetõséget, a számon kérhetõséget, a vÃziók rövid élettartamát emlegeti, ha kritikát fogalmaz meg a központból kirendelt tárgyalópartnereivel szemben.
Magyarország erõsebb és gazdagabb lehetne, ha a pillanatnyi szeszélyeink helyett a világbanki értelemben vett bizalmunk és hitelünk is kimutatható vagyonelemünk lenne.
Beküldte: T5rszabi
Forrás: http://penzkerdes.blog.hu
Jobban vagy rosszabbul élünk majd 2013-ban? Tény, hogy 2012-ben bõséggel vezetett be új terheket a kormány, de bejelentett pár könnyÃtést is. 2013-ban már életbe lép az árfolyamgát, a benzinár irányát viszont csak találgatni lehet. Egy tényezõvel azonban eddig senki sem számolt: az egymással és a kormánnyal szembeni növekvõ bizalmatlanság pluszköltségével.
Nagyon kevés cáfolatát találjuk annak az állÃtásnak, hogy 2013-ban Magyarország kellemetlenebb hely lesz, mint 2012-ben volt. Már a miniszterelnök beszédei sem sikerpropagandát sugároznak, inkább arról szól, hogy máshol még rosszabb, az unió a végét járja, mi viszont a kÃnok között - állÃtólag - egy távoli szép jövõ alapjait rakjuk le. Szimplán hit kérdésévé vált mára, hogy ezt ki mennyire fogadja el. Kimutathatóan rosszul járó tömegek éltetik az unortodox intézkedéseket, ugyanakkor az egykulcsos adó kedvezményezettjei között is bõven találunk olyanokat, akik sorsukat rosszabbnak érzik, mint valójában. A hétköznapokban azonban mindenki óvatosabb lett, legyen balos, jobbos, vagy közepesen apolitikus. Gyanakvóbb, elõÃtéletesebb, mondhatjuk, hogy garasoskodóbb, rosszabb esetben önzõbb is.
Ennek a változásnak ára van. Például mindazok a pénzek, amiket ma már akkor sem költünk el, ha tehetnénk és mindazok a plusz kiadások, amiket viszont arra fordÃtunk, hogy megnyugtassuk biztonságérzetünket. Aki teheti, felhalmoz, mert nem tudja mit hoz a jövõ: a csökkenõ adóterhelést élvezõk a legritkább esetben növelték fogyasztásukat, inkább pótolják elhappolt nyugdÃjukat, vagy üzleti egészségbiztosÃtásra költik, vagy egyszerûen félre tesznek. Az év slágerterméke nem a lapostévé és nem a Swift, hanem a magyar államkötvény, aminek hozamát ugyanúgy mi élvezzük mint ahogy fizetjük közösen kamatterheit. Egy idõgép papÃrból.
Az elmúlt években a barkácsáruházakban a frissen kiköltözõk által vásárolt profi kertészeti eszközök a legkeresettebb termékek közé tartoztak.Ma ugyanitt a drótnélküli biztonsági kamerák tarolnak, már ha talpon maradt az áruház. Félünk, bezárkózunk.
További költség az a szigorodó hozzáállás, amivel megfosztjuk magunkat és vállalkozásainkat a gördülékeny üzletelés lehetõségétõl. Ma már nincs olyan vakmerõ magyar kkv, ahol utólagos 15 napos fizetési határidõvel lehetne vásárolni új vevõként. Nem csak a banki hitel, hanem egymással szembeni hitelünk is elpárolgott. Tedd le az egész összeget elõre, vagy tûnj a francba. Sok helyen már a hitelkártyát sem fogadják el. Ezzel azonban nyilvánvalóan megfosztják magukat olyan üzleti (például export) lehetõségektõl is, ahol ez a hozzáállás rosszhiszemûséget tükröz. Minimálisak a készletek, ha hirtelen beesik egy nagy megrendelõ, kizárt, hogy ki tudnák elégÃteni.
A borús kilátásokra kényszermegoldásokkal és pragmatikus szemlélettel készülünk. Aki régebben 15 ezrenként cserélt olajat, az megelégszik a 30 ezerrel is, kockáztat, és elfogadja, hogy ezzel rövidÃti az autó élettartamát. Felmondjuk a cascot, inkább vállaljuk a „majd lesz valahogy” szorongató érzését mint a havi tÃzezer forintot. Ha mi húzzuk meg a másik kocsiját, elmegyünk, azzal nyugtatjuk magunkat, hogy õ is biztos Ãgy tenne… A darwinizmus felülkerekedik a nagyvonalúságon. Saját arcunkat és lelkiismeretünket áldozzuk fel pár forintért.
Azzal nyilván senkinek sem mondunk újat, hogy a bizalom elengedhetetlen feltétele egy gazdaság mûködésének: ha nem kell elõre kicsengetnem a villanyszámlámat, hanem elég hó végén elszámolni, ha bÃzhatok abban, hogy akitõl bérlem a lakást, az nem cseréli le a zárat távollétemben, és hogy a kocsimba tankolt üzemanyag valójában nem vÃz, hanem benzin vagy gázolaj. Tágabb értelemben is ezernyi példa hozható, de legegyszerûbb ha arra gondolunk, hogy a pénz, ami a tárcánkban és a számlánkon van, az másnap is ér annyit, hogy el tudunk vele menni a közértbe, és ott lesz megfelelõ minõségû és mennyiségû áru. Annak ellenére, hogy nincs ott a bankok trezorjaiban fizikai valójában az az egyenértékes, amit a sok bankó megtestesÃt. Ez a fajta bizalom egyelõre megvan a magyar gazdaságban is, azonban egymás fizetõképességével és szavatartásával szembeni bizalmunkat erõsen megtépázták az elmúlt évek. Ráadásul az ezzel visszaélõ nagyvállalkozói kör mindenféle felelõsségre vonás nélkül kap újabb megbÃzásokat, hogy aztán saját árrését felturbózza újabb ki nem fizetett alvállalkozók jussával.Vajon havi hány ezer és tÃzezer forintunk látja majd kárát csupán annak a ténynek, hogy mi magyarok vesztettünk hitünkbõl és hitelünkbõl?
A Világbank kutatóit régóta foglalkoztatja, hogy a földi javak (természeti kincsek, mezõgazdaság, stb.) mellett számszerûsÃtsék egy ország társadalmi és üzleti kulturális vagyonát is, mely magyarázatot adhatna arra, hogy az egyébként bányákban nem különösebben gazdag Svájc vagy Szingapúr miért veri fejlettségben a kincsekben bõvelkedõ afrikai országokat. A több évtizedes kutatások alapján azt állÃtják, hogy a legtöbb értékbeli különbség a bizalomra vezethetõ vissza. Azt persze nem tagadják, hogy a történelem folyamán megélt háborúk, éhÃnségek, politikai és társadalmi devianciák jelentõséggel bÃrnak az államok fejlettségét illetõen, de úgy tartják, hogy ezek végsõ soron a kereskedéshez és gazdálkodáshoz fontos bizalom gátjaként, vagy éppen annak ösztönzésével fejtik ki hatásukat. A leggyakrabban idézett megállapÃtás a kutatásokat vezetõ Stephen Knacktõl ered, aki szerint „a bizalom fogalmának megfelelõen tág definiálásával lefedhetõ minden magyarázó tényezõ, ami indokolja az USA és Szomália egy fõre jutó GDP-jének eltérését”. Hasonló következtetésre jutott Francis Fukuyama, aki Mexikó és az USA fejlettségi eltérését vizsgálva arra jutott, hogy a mexikóiak (sok más fejlõdõ országhoz képest) a családi köteléken túl nagyon más bizalmi viszonyt nem képesek fenntartani, mÃg az amerikaiak (szemben a közkeletû tévhittel, miszerint végletekig individualista, önmegvalósÃtó társadalom lennének) alapvetõen a protestáns etikettnek megfelelõen mindaddig bizalommal és együttmûködéssel viszonyulnak az üzleti partnereikhez, mÃg az annak ellenkezõjét nem bizonyÃtja. Mert 10-bõl 9 eset azért csalódások nélkül ér véget, és az egy kirÃvó eset miatt nem fosztják meg magukat 9 gyümölcsözõ üzlettõl.
Mi magyarok bizonyára a legtöbb gazdasági paraméterben jobban állunk, mint 20 évvel ezelõtt, azonban ha egy német, japán vagy amerikai iparvállalatot megkérdezünk, hogy az akkori vagy a jelenkori Magyarországon szeretne befektetni, bizony jó eséllyel a régi szép idõkre szavazna. Az egyik tábor szerint azért, mert befektetõi szempontból nem vagyunk vonzóak, kiszámÃthatatlan a gazdaságpolitika, ezért az utolsó pillanatban a már hozzánk tartó beruházói pénzek is inkább szomszédainkhoz vándorolnak. A másik tábor szerint viszont azért, mert a szabad rablás, a zavarosban halászás jobban bejött nekik, mint a jelenleg elérhetõ szerény és tisztességes profit, ráadásul a világgazdasági környezet is merõben más.
Hol az igazság? Valóban nehéz eldönteni, mindkét érvelés bõvelkedik példákban és ellenpéldákban. Egyben azonban biztosan változtatnia kell a magyar gazdaságot irányÃtóknak: akármilyen célok mellett kötelezték is el magukat, a cél nem szentesÃt bármilyen eszközt. Ha el is fogadjuk, hogy a gazdálkodókra hárÃtott terhek társadalmi haszna meghaladja majd a növekedés visszaesése révén keletkezõ veszteségeket, mert ezt kiszámolták, akkor is a szabályok betartásával kellene végigmenni ezen az úton. A szabályok rendszeres áthágása (hogy csak az AlkotmánybÃróság december 28-i, azaz mai több új (nem gazdasági!) törvényt megsemmisÃtõ döntésére gondoljunk) még rövidtávon sem mindig hoz eredményt. Ilyen magatartással, hozzáállással azt a hitet is feláldozzuk, hogy itt valaha lesz még növekedés. Ahány szakmai szervezet van Magyarországon, bankoktól ipari cégeken át kereskedelmi kamarákig és szakszervezetekig, mindenki a szavahihetõséget, a számon kérhetõséget, a vÃziók rövid élettartamát emlegeti, ha kritikát fogalmaz meg a központból kirendelt tárgyalópartnereivel szemben.
Magyarország erõsebb és gazdagabb lehetne, ha a pillanatnyi szeszélyeink helyett a világbanki értelemben vett bizalmunk és hitelünk is kimutatható vagyonelemünk lenne.
Beküldte: T5rszabi
Forrás: http://penzkerdes.blog.hu
Hozzaszolasok
#1 |
osmagyar
- 2013. January 25. 21:14:29
#2 |
kincses
- 2013. January 25. 21:25:56
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték