Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
Gazdag István: Német aranyláz Manhattanben
Dacára annak, hogy a második világháború óta gyakorlatilag fejõs tehénként szolgál különbözõ „nemes ügyek” (szovjet-amerikai háborús kárpótlás, soá-biznisz, EU- és NATO-büdzsé stb.) finanszírozására, meglepõ módon mégis Németország rendelkezik a világ második legnagyobb aranytartalékával az USA mögött. Csaknem 3400 tonnára rúgó készletük tekintélyes részét, egészen pontosan 1536 tonnát azonban a gyanútlan németek - még a hidegháború idején egy esetleges szovjet inváziótól tartva - amerikai szövetségeseikre bíztak, akiknek a szívéhez, úgy tûnik, annyira hozzánõtt a becses jószág, hogy nem szívesen válnak meg tõle.
Németország újabban egyre intenzívebben igyekszik visszaszerezni a Fed õrizetében lévõ aranyát, miután ismételt felszólításai ellenére az amerikai jegybank szerepét betöltõ Szövetségi Tartalékalap illetékesei - mint mondták, „az ellenõrzési folyamat és a biztonság érdekében” (sic) - sokáig még ahhoz sem járultak hozzá, hogy a német inspektorok egyszerûen szemügyre vegyék a saját aranyukat. Szó sincs azonban arról, hogy a Fed pikkelne a németekre, noha a tulajdonosi szerkezete alapján ez némileg plauzibilis feltételezésnek tûnhet a németekhez hasonló javíthatatlan antiszemiták számára, hiszen Venezuela, Svájc vagy Hollandia esetében ugyanilyen képtelen kifogásokkal próbálja elodázni a részükrõl felmerült repatriálási és auditálási kérelmek teljesítését.
Nem csoda, ha egyesek úgy gondolják, hogy a központi bankoknak már nincsenek is meg ezek az aranykészleteik, vagy legfeljebb az aranyat wolfrámmal töltött hamis tömbökkel helyettesítették. Bennfentes szakírók szerint ugyanis a Clinton-kormány idején kb. másfélmillió darab, egyenként 400 unciás wolfrámtéglát gyártottak az Egyesült Államok egyik ultramodern finomítójában, majd miután hajszálvékony aranyborítást kaptak, közülük 640 ezret a Kentucky állambeli Fort Knoxban helyeztek el, ahol köztudomásúlag az amerikai aranykészlet javát tárolják, a maradékot pedig külföldön értékesítették. Következésképpen a világpiacot szó szerint „teletömték” hamis 400 unciás rudakkal.
Egyébként a németek kölcsönaranyát a New York-i Fed Liberty Street-i épületében tartják (fogva), 25 méterre a földfelszín és 15 méterre a tengerszint alatt, egy 140 tonnás vasbeton trezorban, amely közvetlenül a Manhattan-sziget szikláján nyugszik. A gyöngébbek - köztük szándékosan félreértett parlamenti felszólalása apropóján Gyöngyösi Mártont a legszebb inkvizíciós idõket idézõ hitbuzgalommal, élõ, egyenes adásban kínpadra vonó Hír TV-s megéra - kedvéért nem árt emlékeztetni rá, hogy Magyarország, Lengyelország és Románia mellett ezt a szigetet is felvásárolták az izraeliek, amint azt egy õszinte pillanatában maga Simon Peresz, a szentföldi latorállam elsõ embere említette dicsekvésképpen.
Hosszadalmas és sokáig teljesen eredménytelen kuncsorgás után 2007-ben végül nagy kegyesen lehetõvé tették a Bundesbank képviselõinek, hogy megtekintsék a létesítményt, de annak a részlegnek csak az elõszobájáig jutottak, ahol elvileg a német aranykészlet leledzik. Újabb négy éves alkudozásba került, mire 2011 májusában megnyitották elõttük annak a kilenc rekesznek az egyikét, amelyekben a német aranyrudak fekszenek, szorosan egymás mellett, katonás rendben. Néhányat kivehettek és megmérhettek ugyan közülük a német központi bank ellenõrei, jelentésüknek ezt a részét azonban nem hozták nyilvánosságra - éppen a New York-i Fed-re való tekintettel.
Ellentétben a pénzügyi mainstream médiával, a német sajtó nemcsak azt a kérdést hajlandó feszegetni, hogy vajon a Fed lenyúlta-e Németország aranyát, hanem azt is, hogy milyen kockázata van egy teljesen bizalmi jellegû (fiduciárius) pénz összeomlásának. Reneszánszát éli ugyanis a kizárólag papír alapú pénz összeomlásával kapcsolatos vita, ahogyan az aranytartalékok körüli nézeteltérés is. A tekintélyes Der Spiegel hírmagazin szerint a német Zöld párt egyik pénzügyi szakértõje, Gerhard Schick olajat öntött a polémia tüzére, amikor kijelentette: „Jogos az aggodalom, hogy megtudjuk, szükséghelyzetben mekkora mennyiségû arany áll rendelkezésre.”
Persze a Bundesbank vezetõi igyekeznek eloszlatni a németek aranykészletükkel kapcsolatos aggodalmait, hamisítatlan kincstári optimizmust sugárzó nyilatkozataik azonban nem csak a közvéleményt, de az állami számvevõszéket sem nyugtatták meg teljes mértékben. A vita hullámainak lecsendesítése végett végül kötelezettséget vállaltak arra, hogy a következõ három évben 150 tonna aranyat hazaszállítanak New Yorkból, a Fed manhattani páncéltermeiben maradó mennyiséget pedig legalább átvizsgálják és felleltározzák, még ha ez utóbbi mûveletre egyelõre nem is tûztek ki fix idõhatárt, nyilván az amerikaiak konkrét hozzájárulásának hiányában.
Valójában egészen más állhat a dolog mögött. A Bundesbank vezetõi nagyon is tisztában vannak vele, hogy ha a Fed által (ideiglenesen?) einstandolt 1536 tonna német arany azonnali repatriálását forszíroznák, ez valószínûleg a nyugati pénzrendszer teljes összeomlását eredményezné, amennyiben a Fed képtelen lenne teljesíteni az igényüket, aminek viszont igen nagy az esélye. Unortodox pénzügyi húzásai és azok katasztrofális gazdasági következményei miatt egyébként is alaposan megingott a Fed iránti bizalom világszerte, és már csak idõ kérdése, hogy mikor indul meg az õrült roham a külföldiek (köztük németek) által ideiglenesen rábízott és (állítólag) a manhattani erõdítményében tárolt arany minden egyes grammjának a visszaszerzéséért.
Pedig éppen ideje lenne már, hogy a németek leszokjanak a rasszizmusról és pláne az antiszemitizmusról. Ez egyszerûen hihetetlen. Szégyellhetik magukat, hogy azok után, amit a szegény zsidókkal mûveltek, még van képük az aranyukat is (vissza)kérni. Miért nem mindjárt gyémántokat?
Forrás: Link
Németország újabban egyre intenzívebben igyekszik visszaszerezni a Fed õrizetében lévõ aranyát, miután ismételt felszólításai ellenére az amerikai jegybank szerepét betöltõ Szövetségi Tartalékalap illetékesei - mint mondták, „az ellenõrzési folyamat és a biztonság érdekében” (sic) - sokáig még ahhoz sem járultak hozzá, hogy a német inspektorok egyszerûen szemügyre vegyék a saját aranyukat. Szó sincs azonban arról, hogy a Fed pikkelne a németekre, noha a tulajdonosi szerkezete alapján ez némileg plauzibilis feltételezésnek tûnhet a németekhez hasonló javíthatatlan antiszemiták számára, hiszen Venezuela, Svájc vagy Hollandia esetében ugyanilyen képtelen kifogásokkal próbálja elodázni a részükrõl felmerült repatriálási és auditálási kérelmek teljesítését.
Nem csoda, ha egyesek úgy gondolják, hogy a központi bankoknak már nincsenek is meg ezek az aranykészleteik, vagy legfeljebb az aranyat wolfrámmal töltött hamis tömbökkel helyettesítették. Bennfentes szakírók szerint ugyanis a Clinton-kormány idején kb. másfélmillió darab, egyenként 400 unciás wolfrámtéglát gyártottak az Egyesült Államok egyik ultramodern finomítójában, majd miután hajszálvékony aranyborítást kaptak, közülük 640 ezret a Kentucky állambeli Fort Knoxban helyeztek el, ahol köztudomásúlag az amerikai aranykészlet javát tárolják, a maradékot pedig külföldön értékesítették. Következésképpen a világpiacot szó szerint „teletömték” hamis 400 unciás rudakkal.
Egyébként a németek kölcsönaranyát a New York-i Fed Liberty Street-i épületében tartják (fogva), 25 méterre a földfelszín és 15 méterre a tengerszint alatt, egy 140 tonnás vasbeton trezorban, amely közvetlenül a Manhattan-sziget szikláján nyugszik. A gyöngébbek - köztük szándékosan félreértett parlamenti felszólalása apropóján Gyöngyösi Mártont a legszebb inkvizíciós idõket idézõ hitbuzgalommal, élõ, egyenes adásban kínpadra vonó Hír TV-s megéra - kedvéért nem árt emlékeztetni rá, hogy Magyarország, Lengyelország és Románia mellett ezt a szigetet is felvásárolták az izraeliek, amint azt egy õszinte pillanatában maga Simon Peresz, a szentföldi latorállam elsõ embere említette dicsekvésképpen.
Hosszadalmas és sokáig teljesen eredménytelen kuncsorgás után 2007-ben végül nagy kegyesen lehetõvé tették a Bundesbank képviselõinek, hogy megtekintsék a létesítményt, de annak a részlegnek csak az elõszobájáig jutottak, ahol elvileg a német aranykészlet leledzik. Újabb négy éves alkudozásba került, mire 2011 májusában megnyitották elõttük annak a kilenc rekesznek az egyikét, amelyekben a német aranyrudak fekszenek, szorosan egymás mellett, katonás rendben. Néhányat kivehettek és megmérhettek ugyan közülük a német központi bank ellenõrei, jelentésüknek ezt a részét azonban nem hozták nyilvánosságra - éppen a New York-i Fed-re való tekintettel.
Ellentétben a pénzügyi mainstream médiával, a német sajtó nemcsak azt a kérdést hajlandó feszegetni, hogy vajon a Fed lenyúlta-e Németország aranyát, hanem azt is, hogy milyen kockázata van egy teljesen bizalmi jellegû (fiduciárius) pénz összeomlásának. Reneszánszát éli ugyanis a kizárólag papír alapú pénz összeomlásával kapcsolatos vita, ahogyan az aranytartalékok körüli nézeteltérés is. A tekintélyes Der Spiegel hírmagazin szerint a német Zöld párt egyik pénzügyi szakértõje, Gerhard Schick olajat öntött a polémia tüzére, amikor kijelentette: „Jogos az aggodalom, hogy megtudjuk, szükséghelyzetben mekkora mennyiségû arany áll rendelkezésre.”
Persze a Bundesbank vezetõi igyekeznek eloszlatni a németek aranykészletükkel kapcsolatos aggodalmait, hamisítatlan kincstári optimizmust sugárzó nyilatkozataik azonban nem csak a közvéleményt, de az állami számvevõszéket sem nyugtatták meg teljes mértékben. A vita hullámainak lecsendesítése végett végül kötelezettséget vállaltak arra, hogy a következõ három évben 150 tonna aranyat hazaszállítanak New Yorkból, a Fed manhattani páncéltermeiben maradó mennyiséget pedig legalább átvizsgálják és felleltározzák, még ha ez utóbbi mûveletre egyelõre nem is tûztek ki fix idõhatárt, nyilván az amerikaiak konkrét hozzájárulásának hiányában.
Valójában egészen más állhat a dolog mögött. A Bundesbank vezetõi nagyon is tisztában vannak vele, hogy ha a Fed által (ideiglenesen?) einstandolt 1536 tonna német arany azonnali repatriálását forszíroznák, ez valószínûleg a nyugati pénzrendszer teljes összeomlását eredményezné, amennyiben a Fed képtelen lenne teljesíteni az igényüket, aminek viszont igen nagy az esélye. Unortodox pénzügyi húzásai és azok katasztrofális gazdasági következményei miatt egyébként is alaposan megingott a Fed iránti bizalom világszerte, és már csak idõ kérdése, hogy mikor indul meg az õrült roham a külföldiek (köztük németek) által ideiglenesen rábízott és (állítólag) a manhattani erõdítményében tárolt arany minden egyes grammjának a visszaszerzéséért.
Pedig éppen ideje lenne már, hogy a németek leszokjanak a rasszizmusról és pláne az antiszemitizmusról. Ez egyszerûen hihetetlen. Szégyellhetik magukat, hogy azok után, amit a szegény zsidókkal mûveltek, még van képük az aranyukat is (vissza)kérni. Miért nem mindjárt gyémántokat?
Forrás: Link
Hozzaszolasok
#1 |
DonCaruso
- 2013. January 26. 09:59:09
#2 |
talpi
- 2013. January 26. 15:15:08
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.