Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
Cikkek föoldala » Beküldött cikkek, Ãrások, hÃrek » A világ legnagyobb hajó katasztrófája. A „Wilhelm Gustloff” elsüllyesztése
A világ legnagyobb hajó katasztrófája. A „Wilhelm Gustloff” elsüllyesztése
Szinte mindenkinek, aki a “hivatalos történetÃrás” mûveit olvassa, annak a világ legnagyobb hajó katasztrófájaként rögtön a „Titanic” története jut az eszébe. Igen, ezt a hajókatasztrófát már valóban rengetegszer feldolgozták, csak filmbõl ez idáig négy készült a történetbõl. A „Titanic” elsüllyedésekor 1517 ember veszett oda. Ez valóban nagyon nagy szám, de én most egy olyan tragédiáról szeretnék egy képet felvázolni, amelyben szerény becslések szerint is, az áldozatok száma 6000 és 9000 fõ közé tehetõ! Ráadásul a döntõ többségük nõ és gyermek volt…
Történetünk jóval a második világháború elõtt kezdõdik.
Az 1929-es nagy pénzügyi világválság után, Németországban jelentõs változások történtek. 1933-ban Adolf Hitler került a német kancellári székbe, és az ország irányÃtását a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt vette át.
Történetünk szempontjából a hatalmat gyakorlók új intézkedései közül az alábbiak bÃrnak jelentõséggel: bevezették a világon elõször a 40 órás munkahetet, a túlórapénzt és a fizetett ünnepeket. Korábban a fizetett szabadság általában nem haladta meg a 4-5 napot, vagy egyáltalán nem létezett. Most viszont a munkásoknak évi 18 nap állt rendelkezésükre.
A több szabad idõvel, a munkanélküliség felszámolásával, a nagyobb jövedelmekkel párhuzamosan, megnõtt az igény a kulturált nyaralások iránt is. Mindezek miatt létrehozták a „Kraft durch Freude” mozgalmat, mely állami támogatással anyagilag elérhetõ nyaralási lehetõséget biztosÃtott a munkásoknak. Ez a szervezet a német „Arbeitsfront”- hoz tartozott.
Az ilyen nyaralásoknak köszönhetõen, munkások százezrei tudtak szabadságuk ideje alatt szervezett szárazföldi, és tengeri utazásokon részt venni. A német munkások a következõ néhány év alatt összesen akkora utat jártak be, mintha a földet az egyenlÃtõnél 54-szer megkerülték volna! Az állami támogatásoknak köszönhetõen ezen utazások szinte mindenki számára elérhetõvé váltak.
Az utak lebonyolÃtásához külön tengeri flottát épÃtettek, és ennek a flottának volt egyik legnagyobb luxus gõzõse a „Wilhelm Gustloff”.
A 208,5 méter hosszú, 23,5 méter széles és 25 484 bruttó regiszter tonnás hajó a maga idejében a világ egyik legnagyobb luxus gõzösének számÃtott. Az 1463 fõnyi utas kényelmét a hajón 417 fõs személyzet biztosÃtotta.
A hajót illetõ névadás kapcsán, elõször az „Adolf Hitler” elnevezés merült fel, de mivel az avatás elõtt nem sokkal vesztette életét a nemzeti szocialista párt mártÃrjának tekintett Wilhelm Gustloff, Ãgy végül a hajót az õ neve után keresztelték el.
Wilhelm Gustloff (1895-1936) egyébiránt az NSDAP egyik külföldi – svájci – szervezetének volt a vezetõje, akit 1936. február 4-én lõtt agyon egy merényletben egy David Frankfurter nevû orvostanhallgató.
A hajót 1937. május 5-én bocsátották egy nagy ünnepség keretében vÃzre, az avatási ceremóniát elvégzésére Wilhelm Gustloff özvegyét kérték fel.
A hajó vÃzrebocsátásától kezdve szállÃtotta a német munkásokat, luxus körülmények között, elsõsorban norvégiai és svédországi hajókirándulásokra.
Ezeken a kiránduló hajókon nem voltak különbözõ osztály besorolások, minden kabin azonos luxussal volt felszerelve.
A „Wilhelm Gustloff” elsõ, ettõl eltérõ, katonai célú bevetésére a spanyol polgárháború végén került sor. Ekkor a hajó a Condor Légió katonáit szállÃtotta haza, Németországba.
1939. szeptember 20-án átadták a hajót a haditengerészetnek, ahol mint kórházhajót vették állományba. Ekkor a hátsó fedélzetre könnyû légvédelmi ágyúkat szereltek fel és a hajótestet átfestették szürkére.
1940. november 20-ával kezdõdõen már Gdynia kikötõjében állomásozott, egy tengeralattjáró alakulat lakóhajójaként.
1944. októberében a harcok már német földön dúltak. Az egyik elsõ falu, amelyet a szovjet csapatok elfoglaltak Nemersdorf volt Kelet-Poroszországban. A vörösök a férfiakat és fiatal fiúkat rögtön agyonlõtték, de nem kÃmélték az egészen kicsiny gyermekeket sem. A nõkre még ennél is borzalmasabb sors várt. Õket elõbb megerõszakolták Sztálinnak a németek ellen felhergelt katonái, majd ezt követõen brutális kegyetlenséggel végeztek velük is.
A Vörös Hadsereg katonáit szándékosan hergelték, uszÃtották, fanatizálták a német lakosság ellen elkövetendõ rémtettekre.
Ilja Ehrenburg
Ilja Ehrenburg, Sztálin, õrült, németgyûlölõ propagandistája az „Öljetek” cÃmû röplapján uszÃtotta a katonákat a kegyetlen gyilkosságokra:
“Öljetek! Dicsõ szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi lények. Az a szó, hogy “német” a mai naptól legyen a legnagyobb szitokszó, amit a szátokra vesztek. Ölnöd kell, és ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett! Ha nem tudod õket golyóval kivégezni, akkor a bajonettel szúrd agyon õket. Ha csendes körülötted a front, és amÃg várod, hogy ismét harcba indulj, ezalatt az idõ alatt is keress németet, akit megölhetsz. Öljetek, mert nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor a halomba szórt német hullákat ugorjátok át! Ne a napokat, ne a kilométereket számoljátok, hanem öljetek és öljetek! A megölt németeket számoljátok az elfoglalt városok helyett. Öld a németet, ez a nagyanyád kérése! Öld a németet, ezért imádkozik az anyád! Öljetek, ezt kéri tõletek a gyereketek! Öld a németet, ezt kéri hangosan kiabálva tõled a szovjet haza! Ne hibázz, ne adj kegyelmet, ölj! Dicsõ szovjet harcosok, öljetek!”
Ezek után nem csoda, ha sokan közülük szinte hõstettnek tekintették a gyilkosságokat. Amikor a német csapatoknak sikerült a falut visszafoglalniuk, borzalmas látvány tárult szemük elé. Az oroszok nemcsak a civil lakosságot irtották ki, hanem közel ötven, velük elméletileg szövetséges francia hadifoglyot is lemészároltak…
A német lakosság értesült a borzalmakról és elindult a menekültek áradata a kikötõk felé. A civilek evakuálását biztosÃtandó Dönitz admirális elrendelte a „Hannibál-hadmûvelet” végrehajtását. Ennek keretében, 1945. januárjától kezdõdõen a több milliónyi német, és nem német menekült elszállÃtásában 672 kereskedelmi, utasszállÃtó és iskolahajó vett részt, jónéhány más egység mellett.
Kézen fekvõ volt, hogy a Gdynia kikötõjében állomásozó „Wilhelm Gustloff” is csatlakozik a flotta menekÃtõ akciójához.
1945 január végét Ãrták. A Vörös Hadsereg elõl menekülõk folyamatosan érkeztek a kikötõbe. Friedrich Petersen kapitány megkezdte a menekülõk felvételét a hajójára. Elsõként, egy teherautónyi civilt hajóztak be. Másnap a helyi kórházból érkeztek várandós anyák a hajóra. Részükre külön szülészeti részleget alakÃtottak ki a hajón.
Majd egy komplett kórházi részleg érkezett, valamint nagyszámú szárazföldi mentõszolgálatos. A sebesült katonák mankóikon vánszorogtak fel a hajóhÃdon, a súlyosabb sérülteket, pedig hordágyakon szállÃtották. Ekkora már több mint 4000 ember zsúfolódott össze a hajón.
Petersen kapitány engedélyt kért az indulásra, de azt nem kapta meg.
A következõ napon helyi kormányhivatalnokok és családtagjaik érkeztek, illetve újabb vonatszállÃtmányok hozták a kiéhezett, összefagyott menekülteket.
Az SS emberei vigyáztak arra, hogy csak gyerekek, asszonyok és sebesültek kerüljenek fel a hajókra. A harcképes férfiaknak ott kellett maradniuk, vállalva a további harcot. Számukra nem volt hely a hajón.
Az eredetileg kétszemélyes kabinokban, immáron legalább tizenhárman zsúfolódtak össze.
Újabb két nap telt el, és a hajó, indulásra készen várta a parancsot, de az csak nem érkezett meg…
Petersen kapitány folyamatosan kérte az illetékesektõl az engedélyt a kifutásra, de azt a választ kapta, hogy a hajót maximálisan fel kell tölteni menekültekkel.
A napok teltek, a menekültek folyamatosan érkeztek legyengülve, átfagyva. Sok esetben az anyák a karjukon hozták megfagyott gyermekeiket.
A hajón már áldatlan állapotok uralkodtak. Mindenütt emberek feküdtek, a folyosókon szinte már lépni sem lehetett. Az egész hajót az emberi szenny, vizelet, és a sebesültek bûze töltötte meg.
Már a legénységi kabinokban is menekülteket kellett elhelyezni, Ãgy a legénység kiszorult szállásáról, és a fedélzeten, a hidegben próbált pihenni. Nagy volt a rendetlenség, a káosz. A hangosbeszélõn állandóan elveszett gyerekeket kerestettek.
1945. január 30-án délelõtt 10 órakor Petersen kapitány végre megkapta az indulásra vonatkozó parancsot. Ebben az utolsó pillanatban érkezett még a hajóra 373 Marinehelferin, haditengerészeti szolgálatban álló nõi kisegÃtõ. Õk már csak a fedélzeti uszoda medencéjében találtak helyet maguknak. Rajtuk kÃvül „befutott” még egy 918 fõs tengeralattjáró kadétokból álló csoport is. Immáron több mint 9000 ember volt már a hajón!
Ennyi ember számára már rég nem volt elegendõ mentõcsónak a hajón, Ãgy szereztek még felfújható csónakokat és mentõmellényt, lehetõség szerint mindenkinek.
A „Wilhelm Gustloff” végül 12 óra 20 perckor futott ki, de a kikötõ bejáratnál még kisebb hajók állták útját, Ãgy újabb menekülteket kényszerültek felvenni. Õket már nem is számolták…
Céljuk Swinemünde volt. Petersen kapitány nem nagyon számÃtott ellenséges támadásra, mivel az „Admiral Hipper” nehézcirkáló és kÃsérõ torpedórombolói a közelben tartózkodtak.
A kaptány azt is tudta, hogy az elmúlt öt napban Riga térségébõl egy kis hajóraj sértetlenül menekÃtett ki több mint 62 000 embert.
Petersen két út között választhatott. Vagy a part mellett hajózik, ahol az aknák jelenthetnek veszélyt, vagy kifut a nyÃlt tengerre, és ott próbálja meg az erõsen túlterhelt hajót biztonságba kormányozni. Petersen kapitány ez utóbbit választotta.
Este nyolc óra körül a „Wilhelm Gustloff” hóviharba került, a tenger erõsen hullámzott és a látótávolság is a minimumra csökkent. Az erõsen túlterhel hajó csak nagyon lassan tudott haladni. Mindezek ellenére, az utasok jól viselték a megpróbáltatásokat. Amikor a kapitány rádión arról értesült, hogy egy német aknamentesÃtõ konvoj közeledik, felkapcsoltatta a hajó piros-zöld navigációs fényeit, hogy elkerülje a velük való ütközést. Ezzel, az éjszakai sötétségben nagyon könnyen, távolról is észlelhetõvé tette a hajót.
Ugyanezen az estén az orosz S-13-as jelû tengeralattjáró éppen ebben a térségben portyázott.
Parancsnokának, Alexander Ivanovics Marinyeszko-nak – aki nem éppen tartozott a flotta „legelitebb” tisztjei közé – jelentették, hogy egy hajót észleltek nem messze tõlük.
Az S-13-as búvárhajó 700 méterre közelÃtette meg a „Wilhelm Gustloff” -ot.
Este 21 óra volt, amikor becsapódott a hajó orrába, a vÃzvonal alatt az orosz tengeralattjáró elsõ torpedója. A pánik leÃrhatatlan volt.
De ekkor még úgy látszott, hogy a hajó folytatni tudja útját, egy biztonságos kikötõ felé. A kapitány és a legénység igyekezett megnyugtatni az utasokat. Ekkor csapódott be a második torpedó. Ez a hajó fedélzetén robbant éppen az uszodánál. Az itt lévõ Marinehelferinek közül csak ketten tudtak megmenekülni…
Hamarosan újabb detonáció hallatszott, a harmadik torpedóé, amely a gépházat találta el. Ez megpecsételte a hajó sorsát…
A tengeralattjáró ugyan kilõtt még egy negyedik torpedót is az oldalára dõlt hajóra, de az célt tévesztett.
Ekkor Petersen kapitány kiadta a parancsot a hajó elhagyására. A sebesült katonáknak esélyük sem volt a megmenekülésre. A jegesedés miatt a hajó mentõcsónakjainak csörlõje befagyott, mÃnusz 15-20 fok Celsius körül járt a hõmérõ mutatója. Az utasok és a személyzet baltákkal és késekkel próbálta kiszabadÃtani a csónakokat. Sok csónak egyszerûen leesett a fedélzetrõl a kapkodás és a pánik miatt. Nagy volt a tülekedés a mentõcsónakok körül, az emberek sokszor egymást akadályozták a munkában. A személyzet fegyverrel próbálta fent tartani a rendet, de kevés sikerrel. Nagy pánikot okozott az is, amikor észrevették, hogy a mentõcsónakoknak nincsenek evezõi.
A jég fogságából kiszabadÃtott mentõcsónakokat sorjában eresztették vÃzre. Több annyira zsúfolt volt, hogy az emberek kiestek belõle, mire azok vizet értek.
Kis idõ múlva a hajó egyre jobban megdõlt. Olyannyira, hogy nagyon sokan egyszerûen lecsúsztak a jeges fedélzetrõl a 2 fokos tengerbe. Csontok törése és emberek üvöltése hallatszott. A túlélõket a mai napig elkÃséri ez a hang, amelyet elmondásuk szerint „sohasem lehet elfeledni”. A vÃzben a túlélésre szinte alig volt esély. Akinek nem jutott hely a csónakokban, azok megpróbáltak a vÃz felszÃnén maradni. A „Wilhelm Gustloff” az elsõ becsapódástól számÃtva jó 70 percig volt még a felszÃnen, majd 22 óra 15 perc körül egy nagy robbanás kÃséretében elmerült. A merülés közben a hajó lámpái felgyulladtak, mivel a vészáramfejlesztõ elkezdett mûködni. A tenger itt viszonylag sekély volt, nem támadt nagy örvény utána.
Este 9 órakor kezdte a hajó rádiósa az S. O. S jeleket továbbÃtani a következõ szöveggel:„A „Wilhelm Gustloff” -ot háromszor megtorpedózták – 6000 fõ van a fedélzeten” Sajnos ennél lényegesen többen voltak. Kijelenthetõ, majdnem dupla annyian, mintegy 10.500 ember…
20 perccel azt követõen, hogy a hajó elmerült, érkezett meg elsõként az „Admiral Hipper” cirkáló. A még életben lévõk boldogan kiabáltak, de a cirkáló olyan nagy volt, hogy nem tudott a zsúfolt mentõcsónakok közé menni anélkül, hogy fel ne borÃtotta volna azokat.
A nagy hideg miatt, a vÃzben mentõ mellényel lebegõ utasok nagy része ekkorra már halott volt.
Aztán jöttek tovább a mentõhajók. „Löwe” TZ-12, mely 272 túlélõt vett a fedélzetére, TZ-36 torpedóromboló, a „Gotenland”, a „Göttingen”, mely már csak 22 túlélõt vett fel, és a VP-1703 futárhajó mely az utolsó túlélõt vette fel reggel 5 óra 15 perckor.
Az egyik mentõcsónakban, halott felnõttek és gyerekek alatt találtak egy 15 hónapos még élõ kisfiút.
Az egyik megmentett állapotos nõ, nem sokkal megmenekülése után hozta világra egészséges gyermekét az egyik mentõhajón.
Összesen 1239 túlélõje volt a katasztrófának. Hatszor annyian haltak meg, mint a „Titanic” balesetében…
Marinyeszko kapitány tÃz nappal késõbb elsüllyesztette a „General von Stauben” kórházhajót is. Itt az 5 000 menekültbõl kevesebb, mint 600 élte túl a katasztrófát. Itt is többen haltak meg, mint a „Titanic” esetében.
Marinyeszko, 27 évvel a halála után a Szovjetunió szétesése elõtt közvetlenül, 1990-ben (!) kapta meg a legmagasabb kitüntetést, a „Szovjetunió hõse” cÃmet.
Alexander Ivanovics Marinyeszko kapitány lelkét több mint 14 000 ártatlan civil menekült, – csecsemõk, gyermekek és nõk – és sebesült katona halála terheli.
1945. április 16-án az orosz hadiflotta elsüllyesztette a „Goya” utasszállÃtót, fedélzetén 6 220 utassal, melybõl csak 165 fõ élte túl a katasztrófát…
A „Wilhelm Gustloff” elsüllyesztését kezdettõl fogva mély hallgatás övezte. Az oroszok sem igazán akartak hencegni a több ezer ártatlan civil halálával. Késõbb pedig ez is, mint sok minden más, tabu témának számÃtott.
A „Wilhelm Gustloff” roncsai a mai napig, 44 méter mélyen, az oldalára dõlve pihennek a homokos tengerfenéken.
A roncsot, a sok ezer áldozat sÃrját, azóta hivatalosan kegyeleti hellyé, tengeri temetõvé nyilvánÃtották.
Dán János
haditudosito.com/magyartudat.com
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Klotild
- 2013. January 31. 20:34:32
#2 |
lica
- 2013. January 31. 21:00:44
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték