Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
Hova lett a gyógymód?!
Jelentõs áttörések:
Rife megépÃtette a világ legfejlettebb mikroszkópját, mellyel a legkisebb organizmusokat is gond nélkül tudta vizsgálni. Azt már tudjuk hogyan keletkezett, de azt még nem, hogy pontosan hogyan is mûködött. Lemernénk fogadni, hogy sokakat érdekelnének a technikai részletek.
rife20_1.jpgAz öreg tudta, hogy minden élõ organizmus kémiai anyagokból épül fel, s ezeknek más-más egyedi kémiai összetétele van. A modell elsõ, nem végleges prototÃpusában még petróleum gondoskodott a megfelelõ világÃtásról, ám az eredménnyel egyáltalán nem volt megelégedve, és újra tervezte csaknem az egész szerkezetet. Idõközben felötlött benne a talány, mi van, ha a petróleumot egy sokkal erõsebb fényre cseréli le. Az elsõ prototÃpus ugyanis a petróleum és néhány technikai bravúr segÃtségével képes volt kémiai anyagokat láthatóvá tenni az épp vizsgált organizmusokban úgy, hogy megvilágÃtotta azokat, majd a fény visszaverõdési index segÃtségével egy szÃnt rendelt hozzájuk. Amikor egy ilyen kémiai részecskét fény ért, mindig a hozzá legjellemzõbb módon, és szÃnben világÃtott, Ãgy aztán minden anyagnak meg volt a maga szÃnárnyalata, amirõl felismerhetõ volt. Rife elmélete ebbõl az alapötletbõl indult ki: Mi van, ha más fényforrással, fényhullámhosszokkal világÃtja meg a vÃrusokat? Szerinte Ãgy láthatóvá válnának Ezt rés-spektroszkópiával, precÃzen állÃtható és forgatható kvarc-prizmákkal, túlnyomórészt ibolyántúli fénysugárzások két ilyen, a minta által kiválasztott, egymástól kissé eltérõ hullámhosszával tudta volna elérni. Ezek a kiválasztott, többnyire a látható fény spektrumán kÃvül álló frekvenciák voltak azok, amik rezonálva láthatóvá tették a mikrobákat. Ez a két fény-hullámhossz interferenciát okozott, ami Ãgy nagyobbá vált, és már a látható fény spektrumába esett. Itt fontos megjegyezni, még mielõtt naivan rákérdezne valaki a dologra: az elsõ prototÃpus a kémiai anyagokat tudta láthatóvá tenni, a második, már végleges modell pedig magát az élõlényeket, vÃrusokat, ami nem ugyanaz!
rife21.JPG
A munkálatokhoz, és a végleges modell befejezéséhez tehát szükség volt még néhány fõbb elemre, mint a prizmákra, illetve egy nagyon erõs fényforrásra. A fényforrásról egy általa megtervezett 2000 gyertya fényerejével bÃró lámpa gondoskodott. Ez a lámpa egy Risley prizmát használt, aminek segÃtségével lehetõség nyÃlt arra, hogy a fény különbözõ hullámhosszait elszeparálja egymástól. Bizonyára sokan nem tudják, mi is ez a hÃres neves Risley prizma, ezért szánjunk is rá néhány sort! A Risley prizma két ikerprizmát tartalmaz, melyek rendszerint egyenlõ csúcsszöget zárnak be, el lehet õket forgatni anélkül, hogy az egyik a másikkal összeakadna. Lényege, hogy a bejövõ sugarakat a megfelelõ irányba tereljék, vagy ún. letapogató rendszerként használják õket. Optikai kapcsolóként is használhatók, ha az egyiket függetlenül a másiktól elforgatjuk. Több magazinban, és újságban beszámoltak az elkészült, már mûködõ prototÃpusról, mindegyikben megkÃsérelték megfejteni, pontosan hogyan is mûködik.
rife22.JPG
Az egyik népszerû tudományos folyóiratban a következõket Ãrták: „Egy 2000 gyertya erejével bÃró lámpa fénye hullik alá a mikroszkóp közepén elhelyezkedõ parányi nyÃlásba, ahol az átlátszó kvarc-prizmákon megtörve láthatóvá teszi a baktériumokat. Fönt pedig 16 kiváló minõségû, glicerinbe mártott kvarclencse foglal helyet, melyek magnetizálják a baktériumok kiterjedését ciklusonként 12.000-szer.” Ezáltal beindul az a fényhullámhosszon való rezgés, mely, mint már emlÃtettük, interferenciát okozva láthatóvá tette az eddig láthatatlan organizmusokat. Ez a Rife által tervezett mikroszkóp volt a legfejlettebb akkori készülék a világon, az öreg valami teljesen egyedülállót tett le az asztalra.
A Los Angeles Times Ãgy Ãrt: „Arra a tényre alapozva, hogy az emberi szem a bejövõ fényhullámok segÃtségével állÃtja elõ a képet, amit lát, feltételezhetõen az ennél kisebb (a fényhullámoknál is kisebb) objektumokat már nem képes érzékelni. Dr. Rife a kvarc-prizmákkal megtörte ezeket a fénysugarakat, ezáltal láthatóvá téve azt, amit eddig nem voltunk képesek vizsgálni: a végtelenül parányi objektumokat.”
rife23.JPG
Ugyanezen magazin (Los Angeles Times) 1931 december 12-i számában pedig ez volt olvasható: „Dr. Rife állÃtása szerint mikroszkópjának darabjai a világ különbözõ meg nem nevezett részein készültek. Teljesen tiszta kvarc lencséket használt, ugyanis ezek 48-50%-kal több fényt engednek át, mint bármi más anyag. Egy hatalmas fényerejû lámpa is helyet kapott a készülékben. A fény sugara hideg volt, elég hideg ahhoz, hogy állÃtása szerint az élõ organizmusokat 5-6 órán át, sértetlen formájukban vizsgálhassa. A kÃsérleteit csaknem 300-400-szor megismételte csak hogy biztos legyen a dolgában, mindegyik ugyanolyan pozitÃv eredménnyel zárult. Késõbb Dr. Rife volt az elsõ, akinek lehetõsége nyÃlt látni, és megvizsgálni a Tuberkulózis vÃrus formációját. Ez a formáció akkor terjedt szét a testben, mikor a baktérium formációt elpusztÃtotta frekvencia besugárzással. Elmélete tehát helyes volt, és a Tuberkulózis vÃrus formájához is megtalálta késõbb a megfelelõ frekvenciát, amivel lehetõsége nyÃlt arra, hogy elpusztÃtsa.
„Sokáig dolgoztam a Tuberkulózison, nagyon sokáig, de megérte! Megtaláltam a frekvenciát a baktérium állapothoz, és késõbb a vÃrus formációt is sikerrel pusztÃtottam el a tesztalanyok szervezetébõl. Nem használtam vakcinákat, vagy egyéb kémiai anyagokat, kutatásaim során egyértelmûvé vált, hogy ezek csak a Tuberkulózis baktérium változatát ölik meg. Emiatt hunytak el a tesztalanyok az elsõ kÃsérleteim során! Azt hiszem még néhány év, és bármiféle betegséget gyógyÃthatóvá tehetünk” Dr. Rife (egy interjúban)
Még mielõtt továbbmegyünk, szeretnénk tisztázni, hogy valójában hány mikroszkópot is épÃtett Rife élete során. Azalatt, a 40 év alatt, mely alatt különbözõ organizmusokat vizsgált, és figyelt meg, csaknem 40 tudományos dÃjat zsebelt be, és a Heidelberg-i egyetem is kitüntette lélegzetelállÃtó felfedezéseiért. Ezen idõszak alatt összesen öt vÃrusmikroszkópot készÃtett, ezek közül négy prizmatikus volt. Az elsõt (#1) 1923-ban fejezte be, ez kör alakú kvarclencséket használt, melyek glicerinbe voltak mártva, és a köztük lévõ hézagok is ezzel voltak feltöltve. Egészen 1933-ig használta, amikor is egy újabb tÃpus tervezésébe kezdett. Az ezt követõ modellek egyébként már mind prizmatikusak voltak, azaz kvarckristályokat tartalmaztak, és használtak, ez sokkal nagyobb nagyÃtást tett lehetõvé. Az egyik legtöbbet emlegetett mikroszkópja a hármas számú (#3) volt, melyet leggyakrabban csak Univerzális mikroszkópnak hÃvtak, vagy Univerzális VÃrus Mikroszkópnak. Ezt a tÃpust Rife körülbelül 1933-ban tervezte, és épÃtette meg. Ez volt, és még most is ez a valaha készÃtett legfejlettebb fénymikroszkóp. 60000-szeres nagyÃtással, és 31000-szeres felbontó képességgel rendelkezett, amivel Rife akár 10 nm-es alakzatokat is képes volt vizsgálni, s ezzel felülmúlta az elektronmikroszkópokat. Ugyanis, mint már a cikkünk elsõ részében emlÃtettük, az elektronmikroszkópok úgy mûködtek, és mûködnek ma is, hogy elengedhetetlen a vákuum számukra, illetve a magnifikáció, ezek együttesen azonban azt eredményezik, hogy a vizsgálandó organizmusok elpusztulnak, tehát csakis halott objektumok „tetemeit” lehet velük megfigyelni, élõ reakciókat, természetes viselkedésüket nem. Ebben rejlett az Univerzális VÃrus Mikroszkóp jelentõsége, továbbá abban, hogy az elektronmikroszkópokkal ellentétben szÃnes képet adott az organizmusokról. Rife mikroszkópja, Ãgy összes többi mikroszkópja úgy tette lehetõvé az élõ mikrobák megfigyelését, hogy variálta a magnifikációt, azaz hullámhosszok rezgetésével érte el, hogy azok láthatóvá váljanak. (szintén cikkünk elsõ részében található meg részletesen)
A „Journal of The Franklin Institute” nevû folyóirat 1944-es februári számában a következõket Ãrják a pontos technikai mûködésrõl: „A mikroszkóp 1933-ban készült Rife laboratóriumában, és egészen pontosan 5682 alkatrészt tartalmaz. HÃréhez méltóan valóban az egyik legfejlettebb mikroszkópjáról van szó. Az optikai rendszer, Ãgy a benne lévõ lencsékkel, és prizmákkal, beleértve a megvilágÃtó egységet, mind kvarckristályokból készültek, melynek egyik különlegessége a sok közül, hogy átengedi magán az ultraibolya sugarakat. A megvilágÃtó egység, mely az organizmusok láthatóságáért volt felelõs, 14 lencsébõl, és prizmából állt. Ezek közül három a nagy fényerõsségû lámpa közvetlen közelében voltak. Négy a Risley prizmában, mely az elsõ három felett helyezkedett el, és hét az akromatikus kondenzátorban, mely legfölül helyezkedett el. A fényforrás, és a vizsgált organizmusok között még két henger alakú fekete kvarc kristály is megtalálható volt. Ezek feleltek a fény polarizálásáért, mikor ezek áthaladtak a mintákon. Az Univerzális Mikroszkóp többfajta objektÃvet használt: 1.12-es száraz lencsét, 1.16 vÃz immerziós objektÃv, 1.17 olaj immerziós objektÃvet, és egy 1.25 olaj immerziós objektÃvet. Minden bizonnyal bennetek is azonnal felmerült a kérdés, hogy mi a fene is az az immerzió, illetve immerziós objektÃv. Nos, tulajdonképpen olyan fénymikroszkópok, amelyben a tárgy fedõlemeze és az objektÃv közötti részt folyadék tölti ki. Leggyakrabban cédrus olajt vagy cukoroldatot használnak erre a célra. A folyadéknak ugyanakkora a törésmutatója, mint a fedõlemeznek, olyan, mintha az objektÃv közvetlenül a fedõlemezbe merülne. A folyadék növeli az objektÃv effektÃv apertúráját, Ãgy felbontását. Tehát a Rife mikroszkóp több immerziós objektÃvet használt egyszerre, egy bonyolult mechanizmussal egybeágyazva egymást, Ãgy tette lehetõvé, azt a kisebb technikai csodát, amiért most róla egyáltalán Ãrunk. Mivel az Univerzális VÃrus Mikroszkóp jóformán minden mikroszkopikus munkára alkalmas volt, nagyon összetett szerkezetnek tartották, az is volt, ezt mi sem bizonyÃtja jobban, hogy milyen sok apróbb alkatrészbõl tákolta össze az öreg. Csaknem negyedmillió dollárba került akkoriban, ma pedig 7 millió dollárért lehetne egy hasonlót elõállÃtani.
Amikor a figyelem középpontjába kerül:
Mialatt Rife szorgosan dolgozgatott laborjában az eljárás tökéletesÃtésén, hÃre egy csapásra terjedni kezdett a világsajtóban, s lassan beszivárgott az orvos közösségekbe is. 1929. november 3-án a San Diego Union cÃmû lapban egy cikk jelent meg róla „Egy környékbéli, aki leleplezi a baktériumokat!” cÃmmel. A cikk interjúk, és magyarázatok mellett rengeteg fotót tartalmazott különbözõ baktériumok, és vÃrusok képeivel, melyeket Dr. Rife saját maga izolált. Ezután az újságcikk után valami aztán megindult, s egyre több hasonló napilapban, és magazinban megjelent kutatásaival. Mondhatni felkapta a média, és a világsajtó. „Rife mikroszkópja új távlatokat nyithat a baktériumkutatásban” állt az egyik tudományos magazin cÃmlapján. Nem kellett eltelnie túl sok idõnek, a hÃr az orvosokhoz is eljutott, s mindenki egyre kÃváncsibbá vált Rife munkásságát illetõen. Orvosok tucatjai látogattak el San Diego-ba, hogy saját szemükkel gyõzõdjenek meg magáról a mikroszkópról, és a kÃsérletekrõl.
Dr. Johnson, Dr. Kendall, és a K-medium:
Valamikor a késõi 1931-ben Dr. Arthur Isaac Kendall-hoz, a Chicago-i egyetem bakteriológiai kutatóprofesszorához is eljutott a mikroszkóp, és Royal Rife hÃre. Nagyon kÃváncsi volt, vajon mennyi igaz az egészbõl, ezért kapcsolatba lépett egy kollégájával, Dr. Milbank Johnson-nal, majd San Diego-ba látogattak, hogy megbizonyosodjanak a dolgokról. A Los Angeles Times 1931 december 27-i számában errõl egy cikk is megjelent, mely még jobban részletezi a három fõ nagyágyú (Dr. Rife, Dr. Kendall, és Dr. Johnson) találkozását.
rife24.jpg„Mikor Dr. Kendall elõször hallott errõl a „csodamikroszkópról”, melyet egy fiatal San Diego-i készÃtett, csak legyintett, azonban azonnal megindult benne a kÃváncsiság. Dr. Milbank Johnson-nal, régi barátjával és kollégájával is kapcsolatba lépett, nem-e tud valamit errõl a rejtélyes készülékrõl, de õ sem tudott biztos információkkal szolgálni róla, ellenben szintén roppant kÃváncsi volt. Végül összetoboroztak egy kisebb, orvosokból, és szakemberekbõl álló csoportot, majd San Diego-ba látogattak. Név szerint az alábbiak: Dr. Kendall, Dr. Milbank Johnson, Drs. Alvin G. Foord, Joseph D. Heitger, Fosdick Jones, közülük az elsõ kettõ kivételével mindenki Pasadena-ból jött. A mikroszkóp teljesen új terveken alapult az elõzõ, végleges prototÃpussal ellentétben, ugyanis tizenhat helyett csupán tizenöt kvarclencsét tartalmazott, ezáltal nyolcszor olyan erõs nagyÃtásra volt képes, mint korabéli társai. Dr. Milbank a Pasadena kórházban szervezte meg a találkozót, ahol a fentebb emlÃtett nevek jelen voltak. Ez a találkozó jelentõs mérföldkövet jelentett Rife életében. Dr. Kendall meglepetésként magával hozott egy mintát, melyben Typhosus bacilusok voltak megtalálhatók. A dolog érdekessége azonban leginkább az volt, hogy ezeket a bacilusokat egy olyan mesterségesen létrehozott valamibõl tenyésztette ki, melyet úgy nevezett el, hogy „K-medium” (Próbáltunk rá viszonylag tûrhetõ magyar megfelelõt aggatni, de eddig nem jártunk sikerrel. Elképzelhetõ, hogy nincs. Ha ne adj Isten, valaki tudná a megfejtést, bekerülhet a Legenda vadász dicsõségcsarnokba) Ez a rejtélyes K-medium nem volt más, mint egy fehérje kulturális közeg, amolyan mesterséges dolog, mely lehetõvé tette, hogy a baktériumokban megtalálható vÃrus adagokat, vÃrus darabkákat izolálni lehessen. Ezzel lehetségessé vált, hogy úgy reprodukáljanak baktériumokat, és vÃrusokat, hogy nincs többé szükség élõ mintákra. Egyébként ekkoriban még ment a vita, melyben nagyon sok tudós véleménye nem egyezett, mondhatni mindenkinek más elképzelése volt a dolgokról, ez pedig az, hogy vajon a vÃrusok mikor alakulnak át baktérium közeggé, illetve mi ennek az oka.
rife25.jpg
VÃrusok és mutációk:
1931 december 12-én a Science Newsletter-ben egy cikk jelent meg a kutatásokról: „A Dr. Kendall által használt anyag egy Typhoid (TÃfusz egy fajtája) kitenyésztett bacilusközeg volt, melynek mérete átlagos volt, egy átlag szabványmikroszkóppal is látni lehetett. Azonban mikor ezeket a bacilusokat „megetették” a Kendall által tervezett K-medium-mal, azok rendre visszaalakultak a láthatatlan formájukba. A K-medium, mint késõbb kiderült róla, képes volt minden baktériumot átalakÃtani egy ugyan „láthatatlan”, de szûrheti, vizsgálható formába (Rife mikroszkópja által) Ezután egy átlagos, de nagyon fejlett mikroszkópon át ellenõrizte a mintákat, szinte semmit sem látott apró, szürke pontokon kÃvül. Ellenben Rife szupermikroszkópjával, ugyanis a mintákat ebben újra megvizsgálva már láthatóak voltak az ovális alakú, elnyúlt testek, melyek zöldeskék szÃnben pompáztak. Ez a fölfedezés késõbb pleomorfózis néven vált ismertté, azonban sokan még ma sem ismerik el, mint bizonyÃtott tényt. Hogy mi is ez a fogalom, és pontosan milyen folyamatot takar? A pleomorfózis lényege a különbözõ bakteriális életformák egymásba alakulási képessége. Egyszerûbben fogalmazva ez olyan, mint két érték egymásba válthatósága, legjobban a különbözõ hosszúsági váltószámokkal lehetne érzékeltetni. 1 métert át lehet váltani 10 dm-re, vagy éppen 100 cm-re. Az érték, tehát a lényegi esszencia ugyanaz marad, épp Ãgy mûködik a pleomorfózis. Ezzel bizonyÃthatóvá tették a mikrobák egymásba válthatóságát (pleomorphism), amit bizonyosság végett több mint 300 alkalommal megismételtek, mindig azonos és pozitÃv eredménnyel. A kÃsérletek két korábbi tudós, név szerint Pierre Bechamp, és Dr. Edward C. Rosenow munkásságát is megerõsÃtették, akik szintén korábban már megfigyelték a szóban forgó folyamatot, azonban akkoriban még vajmi keveset tudtak róla. A tudomány mára már érti a pleomorfózis lefolyását, azonban még mindig akadnak fehér foltok jócskán a témában. Késõbb természetesen sikerült megtalálni a tÃfusz megfelelõ frekvenciáját, amivel ettõl kezdve gyerekjáték volt elpusztÃtani a baktérium, és vÃrus formációit is. Ettõl kezdve Rife munkássága egy csapásra szinte reflektorfénybe került. Hirtelen mindenki kÃváncsi lett, többet emlegették a nevét, mint más hÃres orvosokét. Rife késõbb többször is dolgozott huzamosabb ideig Dr. Alvin G. Foord-dal, aki patológusként kereste kenyerét a Pasadena kórházban, néhány év elteltével pedig az amerikai patológusok szövetségének elnökévé választották. Másik közeli kollégája Dr. Milbank Johnson volt, aki a Pacific Mutual Life Insurance nevû cégnek dolgozott. Dr. Johnson volt Rife élete talán legnagyobb mecénása, hatalmas, és befolyásos ismertségi körrel rendelkezett, s ez lehetõvé tette számára, hogy különbözõ neves orvosok, és szakemberek elé tárja Royal Rife munkásságát és kÃsérleteit. Rengeteg találkozót szerveztek, Rife felfedezése pedig megindult a biztos hÃrnév felé.
„Minden betegség megszûnt”:
Dr. Milbank teljesen le volt nyûgözve Rife munkásságát illetõen, és szeretett volna egyre nagyobb publicitást koholni a kutatásoknak, azért Pasadena-ban meg is szervezett egy vacsorát jeles szakemberek, és orvosok részvételével, melynek neve találóan „The end to all disease” (Minden betegség megszûnt) lett. A vacsorán 44 tekintélyes egészségügyi szakember jelent meg, hogy méltassák Dr. Rife eddigi kutatásait, és azok eredményeit. 1932 nyarán Rife Chicago-ba látogatott, hogy tovább folytassa a kutatásokat Dr. Kendall-lal. Kendall a világszerte ismert bakteriológust, Dr. Edward C. Rosenow-t is meghÃvta a Rochester-i Mayo klinika bakteriológiai osztályáról. Rosenow ezelõtt már többször hallott Rife-rõl, méghozzá sosem találnátok ki kitõl. Az egyik páciensétõl, méghozzá Henry Timken-tõl. Ugyanarról az emberrõl van szó, aki korábban szoros barátságot kötött Rife-fal, illetve pénzelte a laboratóriumát. Õk hárman aztán megismételték azon korábbi kÃsérleteket, melyeket már Rife önmaga is, és Kendall társaságában is elvégzett néhány hónappal ezelõtt, de ez amolyan bizonyÃtási procedúrának nézett ki, hogy kizárják a hibalehetõségeket, illetve demonstrálják Rosenow-nak az eljárást. 3 nap múlva Rosenow aztán hazament, teljesen le volt nyûgözve, s késõbb levelet Ãrt Rife-nak.
„Azok után, amit láttam, hogy mennyire professzionálisan megtervezett, és megépÃtett mikroszkópot sikerült letennie az asztalra, teljesen átértékeltem saját munkásságomat is. 3 felejthetetlen napot köszönhetek Önnek. Remélem a jövõben sikerül eljárását, és kutatásait a széles közönség elé tárnia, és elmagyaráznia azt, ami a mai kor tudósainak még mindig lehetetlen!
1932. augusztus 26-ban a fent emlÃtett bakteriológus egy neves tudományos folyóiratban is publikált:”Jelentettem a Mayo klinikának, hogy sokkal fontosabb kutatások, és kÃsérletek részese leszek az elkövetkezõ 3 napban, Július 5-én, 6-án, és 7-én. Dr. Kendall, és Dr. Rife invitált meg egy tanulmányra, melynek keretében a baktériumok egymásba válthatóságát demonstrálták a tÃfusz baktériumon szemléltetve. Arra kértek, hogy hozzak magammal saját magam által tenyésztett Streptococcus (torokgyulladásért felelõs) baktériumot is. Egyúttal szeretném megismételni egy korábbi beszámolómat is, mely nagyrészt Rife mikroszkópjával kapcsolatos, azt hiszem itt most ez a lényegi esszencia. (teljesen el volt szállva ettõl a mikroszkóptól. – a szerk.) Mivel mindannyian szakmabeliek voltunk, izgalommal töltött el az egész folyamat, az, ahogy a pusztán elméletre alapozott eljárás életre kel. Lenyûgözõ, amit Rife, és Kendall elértek, a pleomorfózis valóban mûködik. Dr. Rife a saját maga által készÃtett mikroszkópot teljesen rutinosan kezelte annak ellenére, hogy külsõre elég bonyolult szerkezetnek látszott. Minden bizonnyal az is volt. MÃg õk tették a dolgukat, én is bekapcsolódtam a munkába átlagos Zeiss tÃpusú mikroszkópommal. Rife szupermikroszkópja mellett döbbentem rá a mai mikroszkópok erõs limitációjára, és arra, hogy valóban egy igazi mestermû született a kezei között, mely hatalmas löketet adhat a bakteriológiának, mint tudományágnak.”
Dr. Rife késõbb Dr. Rosenow-val is hosszú éveken át dolgozott együtt különféle mikroorganizmusokon, köztük a már emlÃtett Streptococcus-on. Royal Raymond Rife diadalmenete tehát tovább folytatódott. A nagyszerû felfedezések sora nem állt meg, sõt, az igazán fantasztikus tudományos eredmények még csak ezután következtek, Rife ugyanis kifejlesztett egy eljárást, melynek segÃtségével gyógyÃtani lehetett a rákot. 16 emberi páciensen kÃsérleteztek, ebbõl 14 meggyógyult a határidõ lezártáig, kettõnek pedig kellett még egy kis idõ, de szintén meggyógyultak. A gyógyÃtás tehát 100%-os volt!
Szerkesztõk:
Barnabási László
Kovács TÃmea
Rife megépÃtette a világ legfejlettebb mikroszkópját, mellyel a legkisebb organizmusokat is gond nélkül tudta vizsgálni. Azt már tudjuk hogyan keletkezett, de azt még nem, hogy pontosan hogyan is mûködött. Lemernénk fogadni, hogy sokakat érdekelnének a technikai részletek.
rife20_1.jpgAz öreg tudta, hogy minden élõ organizmus kémiai anyagokból épül fel, s ezeknek más-más egyedi kémiai összetétele van. A modell elsõ, nem végleges prototÃpusában még petróleum gondoskodott a megfelelõ világÃtásról, ám az eredménnyel egyáltalán nem volt megelégedve, és újra tervezte csaknem az egész szerkezetet. Idõközben felötlött benne a talány, mi van, ha a petróleumot egy sokkal erõsebb fényre cseréli le. Az elsõ prototÃpus ugyanis a petróleum és néhány technikai bravúr segÃtségével képes volt kémiai anyagokat láthatóvá tenni az épp vizsgált organizmusokban úgy, hogy megvilágÃtotta azokat, majd a fény visszaverõdési index segÃtségével egy szÃnt rendelt hozzájuk. Amikor egy ilyen kémiai részecskét fény ért, mindig a hozzá legjellemzõbb módon, és szÃnben világÃtott, Ãgy aztán minden anyagnak meg volt a maga szÃnárnyalata, amirõl felismerhetõ volt. Rife elmélete ebbõl az alapötletbõl indult ki: Mi van, ha más fényforrással, fényhullámhosszokkal világÃtja meg a vÃrusokat? Szerinte Ãgy láthatóvá válnának Ezt rés-spektroszkópiával, precÃzen állÃtható és forgatható kvarc-prizmákkal, túlnyomórészt ibolyántúli fénysugárzások két ilyen, a minta által kiválasztott, egymástól kissé eltérõ hullámhosszával tudta volna elérni. Ezek a kiválasztott, többnyire a látható fény spektrumán kÃvül álló frekvenciák voltak azok, amik rezonálva láthatóvá tették a mikrobákat. Ez a két fény-hullámhossz interferenciát okozott, ami Ãgy nagyobbá vált, és már a látható fény spektrumába esett. Itt fontos megjegyezni, még mielõtt naivan rákérdezne valaki a dologra: az elsõ prototÃpus a kémiai anyagokat tudta láthatóvá tenni, a második, már végleges modell pedig magát az élõlényeket, vÃrusokat, ami nem ugyanaz!
rife21.JPG
A munkálatokhoz, és a végleges modell befejezéséhez tehát szükség volt még néhány fõbb elemre, mint a prizmákra, illetve egy nagyon erõs fényforrásra. A fényforrásról egy általa megtervezett 2000 gyertya fényerejével bÃró lámpa gondoskodott. Ez a lámpa egy Risley prizmát használt, aminek segÃtségével lehetõség nyÃlt arra, hogy a fény különbözõ hullámhosszait elszeparálja egymástól. Bizonyára sokan nem tudják, mi is ez a hÃres neves Risley prizma, ezért szánjunk is rá néhány sort! A Risley prizma két ikerprizmát tartalmaz, melyek rendszerint egyenlõ csúcsszöget zárnak be, el lehet õket forgatni anélkül, hogy az egyik a másikkal összeakadna. Lényege, hogy a bejövõ sugarakat a megfelelõ irányba tereljék, vagy ún. letapogató rendszerként használják õket. Optikai kapcsolóként is használhatók, ha az egyiket függetlenül a másiktól elforgatjuk. Több magazinban, és újságban beszámoltak az elkészült, már mûködõ prototÃpusról, mindegyikben megkÃsérelték megfejteni, pontosan hogyan is mûködik.
rife22.JPG
Az egyik népszerû tudományos folyóiratban a következõket Ãrták: „Egy 2000 gyertya erejével bÃró lámpa fénye hullik alá a mikroszkóp közepén elhelyezkedõ parányi nyÃlásba, ahol az átlátszó kvarc-prizmákon megtörve láthatóvá teszi a baktériumokat. Fönt pedig 16 kiváló minõségû, glicerinbe mártott kvarclencse foglal helyet, melyek magnetizálják a baktériumok kiterjedését ciklusonként 12.000-szer.” Ezáltal beindul az a fényhullámhosszon való rezgés, mely, mint már emlÃtettük, interferenciát okozva láthatóvá tette az eddig láthatatlan organizmusokat. Ez a Rife által tervezett mikroszkóp volt a legfejlettebb akkori készülék a világon, az öreg valami teljesen egyedülállót tett le az asztalra.
A Los Angeles Times Ãgy Ãrt: „Arra a tényre alapozva, hogy az emberi szem a bejövõ fényhullámok segÃtségével állÃtja elõ a képet, amit lát, feltételezhetõen az ennél kisebb (a fényhullámoknál is kisebb) objektumokat már nem képes érzékelni. Dr. Rife a kvarc-prizmákkal megtörte ezeket a fénysugarakat, ezáltal láthatóvá téve azt, amit eddig nem voltunk képesek vizsgálni: a végtelenül parányi objektumokat.”
rife23.JPG
Ugyanezen magazin (Los Angeles Times) 1931 december 12-i számában pedig ez volt olvasható: „Dr. Rife állÃtása szerint mikroszkópjának darabjai a világ különbözõ meg nem nevezett részein készültek. Teljesen tiszta kvarc lencséket használt, ugyanis ezek 48-50%-kal több fényt engednek át, mint bármi más anyag. Egy hatalmas fényerejû lámpa is helyet kapott a készülékben. A fény sugara hideg volt, elég hideg ahhoz, hogy állÃtása szerint az élõ organizmusokat 5-6 órán át, sértetlen formájukban vizsgálhassa. A kÃsérleteit csaknem 300-400-szor megismételte csak hogy biztos legyen a dolgában, mindegyik ugyanolyan pozitÃv eredménnyel zárult. Késõbb Dr. Rife volt az elsõ, akinek lehetõsége nyÃlt látni, és megvizsgálni a Tuberkulózis vÃrus formációját. Ez a formáció akkor terjedt szét a testben, mikor a baktérium formációt elpusztÃtotta frekvencia besugárzással. Elmélete tehát helyes volt, és a Tuberkulózis vÃrus formájához is megtalálta késõbb a megfelelõ frekvenciát, amivel lehetõsége nyÃlt arra, hogy elpusztÃtsa.
„Sokáig dolgoztam a Tuberkulózison, nagyon sokáig, de megérte! Megtaláltam a frekvenciát a baktérium állapothoz, és késõbb a vÃrus formációt is sikerrel pusztÃtottam el a tesztalanyok szervezetébõl. Nem használtam vakcinákat, vagy egyéb kémiai anyagokat, kutatásaim során egyértelmûvé vált, hogy ezek csak a Tuberkulózis baktérium változatát ölik meg. Emiatt hunytak el a tesztalanyok az elsõ kÃsérleteim során! Azt hiszem még néhány év, és bármiféle betegséget gyógyÃthatóvá tehetünk” Dr. Rife (egy interjúban)
Még mielõtt továbbmegyünk, szeretnénk tisztázni, hogy valójában hány mikroszkópot is épÃtett Rife élete során. Azalatt, a 40 év alatt, mely alatt különbözõ organizmusokat vizsgált, és figyelt meg, csaknem 40 tudományos dÃjat zsebelt be, és a Heidelberg-i egyetem is kitüntette lélegzetelállÃtó felfedezéseiért. Ezen idõszak alatt összesen öt vÃrusmikroszkópot készÃtett, ezek közül négy prizmatikus volt. Az elsõt (#1) 1923-ban fejezte be, ez kör alakú kvarclencséket használt, melyek glicerinbe voltak mártva, és a köztük lévõ hézagok is ezzel voltak feltöltve. Egészen 1933-ig használta, amikor is egy újabb tÃpus tervezésébe kezdett. Az ezt követõ modellek egyébként már mind prizmatikusak voltak, azaz kvarckristályokat tartalmaztak, és használtak, ez sokkal nagyobb nagyÃtást tett lehetõvé. Az egyik legtöbbet emlegetett mikroszkópja a hármas számú (#3) volt, melyet leggyakrabban csak Univerzális mikroszkópnak hÃvtak, vagy Univerzális VÃrus Mikroszkópnak. Ezt a tÃpust Rife körülbelül 1933-ban tervezte, és épÃtette meg. Ez volt, és még most is ez a valaha készÃtett legfejlettebb fénymikroszkóp. 60000-szeres nagyÃtással, és 31000-szeres felbontó képességgel rendelkezett, amivel Rife akár 10 nm-es alakzatokat is képes volt vizsgálni, s ezzel felülmúlta az elektronmikroszkópokat. Ugyanis, mint már a cikkünk elsõ részében emlÃtettük, az elektronmikroszkópok úgy mûködtek, és mûködnek ma is, hogy elengedhetetlen a vákuum számukra, illetve a magnifikáció, ezek együttesen azonban azt eredményezik, hogy a vizsgálandó organizmusok elpusztulnak, tehát csakis halott objektumok „tetemeit” lehet velük megfigyelni, élõ reakciókat, természetes viselkedésüket nem. Ebben rejlett az Univerzális VÃrus Mikroszkóp jelentõsége, továbbá abban, hogy az elektronmikroszkópokkal ellentétben szÃnes képet adott az organizmusokról. Rife mikroszkópja, Ãgy összes többi mikroszkópja úgy tette lehetõvé az élõ mikrobák megfigyelését, hogy variálta a magnifikációt, azaz hullámhosszok rezgetésével érte el, hogy azok láthatóvá váljanak. (szintén cikkünk elsõ részében található meg részletesen)
A „Journal of The Franklin Institute” nevû folyóirat 1944-es februári számában a következõket Ãrják a pontos technikai mûködésrõl: „A mikroszkóp 1933-ban készült Rife laboratóriumában, és egészen pontosan 5682 alkatrészt tartalmaz. HÃréhez méltóan valóban az egyik legfejlettebb mikroszkópjáról van szó. Az optikai rendszer, Ãgy a benne lévõ lencsékkel, és prizmákkal, beleértve a megvilágÃtó egységet, mind kvarckristályokból készültek, melynek egyik különlegessége a sok közül, hogy átengedi magán az ultraibolya sugarakat. A megvilágÃtó egység, mely az organizmusok láthatóságáért volt felelõs, 14 lencsébõl, és prizmából állt. Ezek közül három a nagy fényerõsségû lámpa közvetlen közelében voltak. Négy a Risley prizmában, mely az elsõ három felett helyezkedett el, és hét az akromatikus kondenzátorban, mely legfölül helyezkedett el. A fényforrás, és a vizsgált organizmusok között még két henger alakú fekete kvarc kristály is megtalálható volt. Ezek feleltek a fény polarizálásáért, mikor ezek áthaladtak a mintákon. Az Univerzális Mikroszkóp többfajta objektÃvet használt: 1.12-es száraz lencsét, 1.16 vÃz immerziós objektÃv, 1.17 olaj immerziós objektÃvet, és egy 1.25 olaj immerziós objektÃvet. Minden bizonnyal bennetek is azonnal felmerült a kérdés, hogy mi a fene is az az immerzió, illetve immerziós objektÃv. Nos, tulajdonképpen olyan fénymikroszkópok, amelyben a tárgy fedõlemeze és az objektÃv közötti részt folyadék tölti ki. Leggyakrabban cédrus olajt vagy cukoroldatot használnak erre a célra. A folyadéknak ugyanakkora a törésmutatója, mint a fedõlemeznek, olyan, mintha az objektÃv közvetlenül a fedõlemezbe merülne. A folyadék növeli az objektÃv effektÃv apertúráját, Ãgy felbontását. Tehát a Rife mikroszkóp több immerziós objektÃvet használt egyszerre, egy bonyolult mechanizmussal egybeágyazva egymást, Ãgy tette lehetõvé, azt a kisebb technikai csodát, amiért most róla egyáltalán Ãrunk. Mivel az Univerzális VÃrus Mikroszkóp jóformán minden mikroszkopikus munkára alkalmas volt, nagyon összetett szerkezetnek tartották, az is volt, ezt mi sem bizonyÃtja jobban, hogy milyen sok apróbb alkatrészbõl tákolta össze az öreg. Csaknem negyedmillió dollárba került akkoriban, ma pedig 7 millió dollárért lehetne egy hasonlót elõállÃtani.
Amikor a figyelem középpontjába kerül:
Mialatt Rife szorgosan dolgozgatott laborjában az eljárás tökéletesÃtésén, hÃre egy csapásra terjedni kezdett a világsajtóban, s lassan beszivárgott az orvos közösségekbe is. 1929. november 3-án a San Diego Union cÃmû lapban egy cikk jelent meg róla „Egy környékbéli, aki leleplezi a baktériumokat!” cÃmmel. A cikk interjúk, és magyarázatok mellett rengeteg fotót tartalmazott különbözõ baktériumok, és vÃrusok képeivel, melyeket Dr. Rife saját maga izolált. Ezután az újságcikk után valami aztán megindult, s egyre több hasonló napilapban, és magazinban megjelent kutatásaival. Mondhatni felkapta a média, és a világsajtó. „Rife mikroszkópja új távlatokat nyithat a baktériumkutatásban” állt az egyik tudományos magazin cÃmlapján. Nem kellett eltelnie túl sok idõnek, a hÃr az orvosokhoz is eljutott, s mindenki egyre kÃváncsibbá vált Rife munkásságát illetõen. Orvosok tucatjai látogattak el San Diego-ba, hogy saját szemükkel gyõzõdjenek meg magáról a mikroszkópról, és a kÃsérletekrõl.
Dr. Johnson, Dr. Kendall, és a K-medium:
Valamikor a késõi 1931-ben Dr. Arthur Isaac Kendall-hoz, a Chicago-i egyetem bakteriológiai kutatóprofesszorához is eljutott a mikroszkóp, és Royal Rife hÃre. Nagyon kÃváncsi volt, vajon mennyi igaz az egészbõl, ezért kapcsolatba lépett egy kollégájával, Dr. Milbank Johnson-nal, majd San Diego-ba látogattak, hogy megbizonyosodjanak a dolgokról. A Los Angeles Times 1931 december 27-i számában errõl egy cikk is megjelent, mely még jobban részletezi a három fõ nagyágyú (Dr. Rife, Dr. Kendall, és Dr. Johnson) találkozását.
rife24.jpg„Mikor Dr. Kendall elõször hallott errõl a „csodamikroszkópról”, melyet egy fiatal San Diego-i készÃtett, csak legyintett, azonban azonnal megindult benne a kÃváncsiság. Dr. Milbank Johnson-nal, régi barátjával és kollégájával is kapcsolatba lépett, nem-e tud valamit errõl a rejtélyes készülékrõl, de õ sem tudott biztos információkkal szolgálni róla, ellenben szintén roppant kÃváncsi volt. Végül összetoboroztak egy kisebb, orvosokból, és szakemberekbõl álló csoportot, majd San Diego-ba látogattak. Név szerint az alábbiak: Dr. Kendall, Dr. Milbank Johnson, Drs. Alvin G. Foord, Joseph D. Heitger, Fosdick Jones, közülük az elsõ kettõ kivételével mindenki Pasadena-ból jött. A mikroszkóp teljesen új terveken alapult az elõzõ, végleges prototÃpussal ellentétben, ugyanis tizenhat helyett csupán tizenöt kvarclencsét tartalmazott, ezáltal nyolcszor olyan erõs nagyÃtásra volt képes, mint korabéli társai. Dr. Milbank a Pasadena kórházban szervezte meg a találkozót, ahol a fentebb emlÃtett nevek jelen voltak. Ez a találkozó jelentõs mérföldkövet jelentett Rife életében. Dr. Kendall meglepetésként magával hozott egy mintát, melyben Typhosus bacilusok voltak megtalálhatók. A dolog érdekessége azonban leginkább az volt, hogy ezeket a bacilusokat egy olyan mesterségesen létrehozott valamibõl tenyésztette ki, melyet úgy nevezett el, hogy „K-medium” (Próbáltunk rá viszonylag tûrhetõ magyar megfelelõt aggatni, de eddig nem jártunk sikerrel. Elképzelhetõ, hogy nincs. Ha ne adj Isten, valaki tudná a megfejtést, bekerülhet a Legenda vadász dicsõségcsarnokba) Ez a rejtélyes K-medium nem volt más, mint egy fehérje kulturális közeg, amolyan mesterséges dolog, mely lehetõvé tette, hogy a baktériumokban megtalálható vÃrus adagokat, vÃrus darabkákat izolálni lehessen. Ezzel lehetségessé vált, hogy úgy reprodukáljanak baktériumokat, és vÃrusokat, hogy nincs többé szükség élõ mintákra. Egyébként ekkoriban még ment a vita, melyben nagyon sok tudós véleménye nem egyezett, mondhatni mindenkinek más elképzelése volt a dolgokról, ez pedig az, hogy vajon a vÃrusok mikor alakulnak át baktérium közeggé, illetve mi ennek az oka.
rife25.jpg
VÃrusok és mutációk:
1931 december 12-én a Science Newsletter-ben egy cikk jelent meg a kutatásokról: „A Dr. Kendall által használt anyag egy Typhoid (TÃfusz egy fajtája) kitenyésztett bacilusközeg volt, melynek mérete átlagos volt, egy átlag szabványmikroszkóppal is látni lehetett. Azonban mikor ezeket a bacilusokat „megetették” a Kendall által tervezett K-medium-mal, azok rendre visszaalakultak a láthatatlan formájukba. A K-medium, mint késõbb kiderült róla, képes volt minden baktériumot átalakÃtani egy ugyan „láthatatlan”, de szûrheti, vizsgálható formába (Rife mikroszkópja által) Ezután egy átlagos, de nagyon fejlett mikroszkópon át ellenõrizte a mintákat, szinte semmit sem látott apró, szürke pontokon kÃvül. Ellenben Rife szupermikroszkópjával, ugyanis a mintákat ebben újra megvizsgálva már láthatóak voltak az ovális alakú, elnyúlt testek, melyek zöldeskék szÃnben pompáztak. Ez a fölfedezés késõbb pleomorfózis néven vált ismertté, azonban sokan még ma sem ismerik el, mint bizonyÃtott tényt. Hogy mi is ez a fogalom, és pontosan milyen folyamatot takar? A pleomorfózis lényege a különbözõ bakteriális életformák egymásba alakulási képessége. Egyszerûbben fogalmazva ez olyan, mint két érték egymásba válthatósága, legjobban a különbözõ hosszúsági váltószámokkal lehetne érzékeltetni. 1 métert át lehet váltani 10 dm-re, vagy éppen 100 cm-re. Az érték, tehát a lényegi esszencia ugyanaz marad, épp Ãgy mûködik a pleomorfózis. Ezzel bizonyÃthatóvá tették a mikrobák egymásba válthatóságát (pleomorphism), amit bizonyosság végett több mint 300 alkalommal megismételtek, mindig azonos és pozitÃv eredménnyel. A kÃsérletek két korábbi tudós, név szerint Pierre Bechamp, és Dr. Edward C. Rosenow munkásságát is megerõsÃtették, akik szintén korábban már megfigyelték a szóban forgó folyamatot, azonban akkoriban még vajmi keveset tudtak róla. A tudomány mára már érti a pleomorfózis lefolyását, azonban még mindig akadnak fehér foltok jócskán a témában. Késõbb természetesen sikerült megtalálni a tÃfusz megfelelõ frekvenciáját, amivel ettõl kezdve gyerekjáték volt elpusztÃtani a baktérium, és vÃrus formációit is. Ettõl kezdve Rife munkássága egy csapásra szinte reflektorfénybe került. Hirtelen mindenki kÃváncsi lett, többet emlegették a nevét, mint más hÃres orvosokét. Rife késõbb többször is dolgozott huzamosabb ideig Dr. Alvin G. Foord-dal, aki patológusként kereste kenyerét a Pasadena kórházban, néhány év elteltével pedig az amerikai patológusok szövetségének elnökévé választották. Másik közeli kollégája Dr. Milbank Johnson volt, aki a Pacific Mutual Life Insurance nevû cégnek dolgozott. Dr. Johnson volt Rife élete talán legnagyobb mecénása, hatalmas, és befolyásos ismertségi körrel rendelkezett, s ez lehetõvé tette számára, hogy különbözõ neves orvosok, és szakemberek elé tárja Royal Rife munkásságát és kÃsérleteit. Rengeteg találkozót szerveztek, Rife felfedezése pedig megindult a biztos hÃrnév felé.
„Minden betegség megszûnt”:
Dr. Milbank teljesen le volt nyûgözve Rife munkásságát illetõen, és szeretett volna egyre nagyobb publicitást koholni a kutatásoknak, azért Pasadena-ban meg is szervezett egy vacsorát jeles szakemberek, és orvosok részvételével, melynek neve találóan „The end to all disease” (Minden betegség megszûnt) lett. A vacsorán 44 tekintélyes egészségügyi szakember jelent meg, hogy méltassák Dr. Rife eddigi kutatásait, és azok eredményeit. 1932 nyarán Rife Chicago-ba látogatott, hogy tovább folytassa a kutatásokat Dr. Kendall-lal. Kendall a világszerte ismert bakteriológust, Dr. Edward C. Rosenow-t is meghÃvta a Rochester-i Mayo klinika bakteriológiai osztályáról. Rosenow ezelõtt már többször hallott Rife-rõl, méghozzá sosem találnátok ki kitõl. Az egyik páciensétõl, méghozzá Henry Timken-tõl. Ugyanarról az emberrõl van szó, aki korábban szoros barátságot kötött Rife-fal, illetve pénzelte a laboratóriumát. Õk hárman aztán megismételték azon korábbi kÃsérleteket, melyeket már Rife önmaga is, és Kendall társaságában is elvégzett néhány hónappal ezelõtt, de ez amolyan bizonyÃtási procedúrának nézett ki, hogy kizárják a hibalehetõségeket, illetve demonstrálják Rosenow-nak az eljárást. 3 nap múlva Rosenow aztán hazament, teljesen le volt nyûgözve, s késõbb levelet Ãrt Rife-nak.
„Azok után, amit láttam, hogy mennyire professzionálisan megtervezett, és megépÃtett mikroszkópot sikerült letennie az asztalra, teljesen átértékeltem saját munkásságomat is. 3 felejthetetlen napot köszönhetek Önnek. Remélem a jövõben sikerül eljárását, és kutatásait a széles közönség elé tárnia, és elmagyaráznia azt, ami a mai kor tudósainak még mindig lehetetlen!
1932. augusztus 26-ban a fent emlÃtett bakteriológus egy neves tudományos folyóiratban is publikált:”Jelentettem a Mayo klinikának, hogy sokkal fontosabb kutatások, és kÃsérletek részese leszek az elkövetkezõ 3 napban, Július 5-én, 6-án, és 7-én. Dr. Kendall, és Dr. Rife invitált meg egy tanulmányra, melynek keretében a baktériumok egymásba válthatóságát demonstrálták a tÃfusz baktériumon szemléltetve. Arra kértek, hogy hozzak magammal saját magam által tenyésztett Streptococcus (torokgyulladásért felelõs) baktériumot is. Egyúttal szeretném megismételni egy korábbi beszámolómat is, mely nagyrészt Rife mikroszkópjával kapcsolatos, azt hiszem itt most ez a lényegi esszencia. (teljesen el volt szállva ettõl a mikroszkóptól. – a szerk.) Mivel mindannyian szakmabeliek voltunk, izgalommal töltött el az egész folyamat, az, ahogy a pusztán elméletre alapozott eljárás életre kel. Lenyûgözõ, amit Rife, és Kendall elértek, a pleomorfózis valóban mûködik. Dr. Rife a saját maga által készÃtett mikroszkópot teljesen rutinosan kezelte annak ellenére, hogy külsõre elég bonyolult szerkezetnek látszott. Minden bizonnyal az is volt. MÃg õk tették a dolgukat, én is bekapcsolódtam a munkába átlagos Zeiss tÃpusú mikroszkópommal. Rife szupermikroszkópja mellett döbbentem rá a mai mikroszkópok erõs limitációjára, és arra, hogy valóban egy igazi mestermû született a kezei között, mely hatalmas löketet adhat a bakteriológiának, mint tudományágnak.”
Dr. Rife késõbb Dr. Rosenow-val is hosszú éveken át dolgozott együtt különféle mikroorganizmusokon, köztük a már emlÃtett Streptococcus-on. Royal Raymond Rife diadalmenete tehát tovább folytatódott. A nagyszerû felfedezések sora nem állt meg, sõt, az igazán fantasztikus tudományos eredmények még csak ezután következtek, Rife ugyanis kifejlesztett egy eljárást, melynek segÃtségével gyógyÃtani lehetett a rákot. 16 emberi páciensen kÃsérleteztek, ebbõl 14 meggyógyult a határidõ lezártáig, kettõnek pedig kellett még egy kis idõ, de szintén meggyógyultak. A gyógyÃtás tehát 100%-os volt!
Szerkesztõk:
Barnabási László
Kovács TÃmea
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték