Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
Cikkek föoldala » Beküldött cikkek, írások, hírek » Idõjárási modellek szerint mûködnek az influenzavírusok
Idõjárási modellek szerint mûködnek az influenzavírusok
Bár az idei influenzaszezon talán lecseng, a jövõre nézve hasznos lehet tudni, milyen idõjárás kedvez a szezonális influenza terjedésének: a PLOS Pathogens címû lapban most nyilvánosságra hozott egyszerû klímamodell alapján elsõsorban a hideg-száraz és a nedves-esõs környezetet kedvelik az influenzavírusok.A National Institutes of Health Nemzetközi Fogarty Központja által elvégzett epidemiológiai vizsgálat mostani eredményei hasznosak lehetnek a jelenlegi transzmissziós modellek tökéletesítésére, célzott surveillance-módszerek kifejlesztésére, valamint a szezonális influenzaoltások optimális idõzítésére – hangsúlyozza Cecile Viboud, a vizsgálat vezetõje. „A modell széles körû alkalmazása segítséget nyújthat a kutatóknak a klímatényezõk és a járványos megbetegedések közötti összefüggések szélesebb körû elemzéséhez” – mondja.
A humán influenzavírus terjedése határozott szezonális ciklust követ, és a laboratóriumi kísérletek azt jelzik, hogy mérsékelt égövön a kis páratartalom elõsegíti az influenzavírus túlélését és a fertõzés továbbadását. Állatkísérletes adatok azt jelzik, hogy az alacsony hõmérséklet és páratartalom elõsegíti a vírus replikációját és a fertõzött szervezetben való elszaporodását, és fokozza a vírus környezeti stabilitását – ennek következtében növekszik annak esélye, hogy a kórokozó köhögéssel, tüsszentéssel vagy belélegzéssel egyik emberrõl a másikra terjed.
A Columbia Egyetem geográfusa, James Tamerius az alacsony páratartalmat teszi felelõssé az évenkénti téli influenzajárványokért. „Az idézett kapcsolat azonban alig állja meg a helyét a trópusi és szubtrópusi régiókban, ahol az influenzajárványok gyakran az esõs évszakban törnek ki, vagy éppen az év minden szakában, határozott szezonális jelleg nélkül okoznak megbetegedéseket” – mondja.
A helyi idõjárási faktoroknak a vírus szezonalitására gyakorolt elemzése alapján Viboud és munkatársai azt találták, hogy a hõmérséklet és a specifikus páratartalom jelzi elõre legpontosabban azokat a hónapokat, amikor az influenza aktivitási csúcsa várható. A munkacsoport megállapította, hogy a mérsékelt égövön az influenza a legkisebb páratartalommal jellemezhetõ idõszak után egy hónappal tetõzik, és e periódus történetesen éppen egybeesik a leghidegebb idõszakkal. Ezzel szemben a legnagyobb páratartalommal és hõmérséklettel jellemezhetõ régiókban általában az év legnedvesebb és legesõsebb hónapjaiban jelentkeznek az influenzajárványok. „Az általunk használt modellek 75−87 százalékos pontossággal jelzik elõre az influenza aktivitásának csúcsát” – hangsúlyozza Viboud.
„Szórványos bizonyítékok arra utalnak, hogy a hidegebb klímán téli influenzajárványok zajlanak, míg a nagyobb fluktuációt mutató melegebb klímán inkább az esõs idõszakban alakulnak ki járványok – és mostani vizsgálatunk is pontosan ezt igazolta. Az influenza szezonális jellege kevésbé kifejezett azokban a földrajzi régiókban, ahol a hõmérséklet és páratartalom kisebb fluktuációt mutat, és ez utóbbi jelenségrõl még viszonylag keveset tudunk. A trópusi influenzaaktivitásra vonatkozó egyik hipotézis szerint az esõs évszakban az emberek több idõt töltenek a négy fal között, ami növeli a kontaktusoknak és ezáltal a betegség továbbadásának esélyét. Ennek megerõsítésére egyelõre kevés adattal rendelkezünk, de érdekes terület lehet a jövõbeni kutatások számára.”
A fenti megállapítások egy olyan globális adatbázis elemzésén alapulnak, mely a világ 78 pontjáról szolgáltat adatokat az influenzacsúcsokkal kapcsolatban 1975 és 2008 között. A vizsgálatban az 1-es és 60-as szélességi fok közötti területrõl gyûjtöttek adatokat, mely vizsgálati pontok 39 százaléka a trópusi régiókra esett. Ezen túlmenõen az Egészségügyi Világszervezet (WHO) influenza-surveillance programjában (FluNet) részt vevõ kilenc országból (Spanyolország, Tunézia, Szenegál, Fülöp-szigetek, Vietnam, Kolumbia, Paraguay, Dél-Afrika, Argentína) is dolgoztak fel adatokat, melyek nem szerepeltek a 78 nemzetet felölelõ eredeti regiszterben, és azért választották ezeket, mert innen több évre vonatkozóan rendelkeztek adatokkal.
„Meghatároztuk azokat a hõmérséklet- és páratartalom-határértékeket, melyek alapján elõre jelezhetõ, hogy a téli hónapokban, az esõs idõszakban vagy az év minden szakában jelentkezik-e majd influenzaaktivitás – emeli ki Viboud. – Az éghajlati viszonyokra alapuló modellünk jó egyezést mutat a függetlenül gyûjtött epidemiológiai információkkal.”
Bár a mostani vizsgálat új eszközt kínál a kutatóknak az influenza terjedésének nyomon követéséhez, az idõjárási paraméterek csoportja csak egy az influenza szezonalitását meghatározó tényezõk közül. További elemzések szükségesek a klíma és a fertõzõ betegségek – ezen belül is elsõsorban a légúti és emésztõszervi patogének − közötti összefüggések pontosításához. A fertõzõ betegségek szezonalitását meghatározó környezeti, demográfiai és szociális faktorok alaposabb megismerése alapvetõen fontos a transzmissziós modellek tökéletesítéséhez, valamint a beavatkozások optimális módjának megválasztásához.
http://www.medica...nzavirusok
A humán influenzavírus terjedése határozott szezonális ciklust követ, és a laboratóriumi kísérletek azt jelzik, hogy mérsékelt égövön a kis páratartalom elõsegíti az influenzavírus túlélését és a fertõzés továbbadását. Állatkísérletes adatok azt jelzik, hogy az alacsony hõmérséklet és páratartalom elõsegíti a vírus replikációját és a fertõzött szervezetben való elszaporodását, és fokozza a vírus környezeti stabilitását – ennek következtében növekszik annak esélye, hogy a kórokozó köhögéssel, tüsszentéssel vagy belélegzéssel egyik emberrõl a másikra terjed.
A Columbia Egyetem geográfusa, James Tamerius az alacsony páratartalmat teszi felelõssé az évenkénti téli influenzajárványokért. „Az idézett kapcsolat azonban alig állja meg a helyét a trópusi és szubtrópusi régiókban, ahol az influenzajárványok gyakran az esõs évszakban törnek ki, vagy éppen az év minden szakában, határozott szezonális jelleg nélkül okoznak megbetegedéseket” – mondja.
A helyi idõjárási faktoroknak a vírus szezonalitására gyakorolt elemzése alapján Viboud és munkatársai azt találták, hogy a hõmérséklet és a specifikus páratartalom jelzi elõre legpontosabban azokat a hónapokat, amikor az influenza aktivitási csúcsa várható. A munkacsoport megállapította, hogy a mérsékelt égövön az influenza a legkisebb páratartalommal jellemezhetõ idõszak után egy hónappal tetõzik, és e periódus történetesen éppen egybeesik a leghidegebb idõszakkal. Ezzel szemben a legnagyobb páratartalommal és hõmérséklettel jellemezhetõ régiókban általában az év legnedvesebb és legesõsebb hónapjaiban jelentkeznek az influenzajárványok. „Az általunk használt modellek 75−87 százalékos pontossággal jelzik elõre az influenza aktivitásának csúcsát” – hangsúlyozza Viboud.
„Szórványos bizonyítékok arra utalnak, hogy a hidegebb klímán téli influenzajárványok zajlanak, míg a nagyobb fluktuációt mutató melegebb klímán inkább az esõs idõszakban alakulnak ki járványok – és mostani vizsgálatunk is pontosan ezt igazolta. Az influenza szezonális jellege kevésbé kifejezett azokban a földrajzi régiókban, ahol a hõmérséklet és páratartalom kisebb fluktuációt mutat, és ez utóbbi jelenségrõl még viszonylag keveset tudunk. A trópusi influenzaaktivitásra vonatkozó egyik hipotézis szerint az esõs évszakban az emberek több idõt töltenek a négy fal között, ami növeli a kontaktusoknak és ezáltal a betegség továbbadásának esélyét. Ennek megerõsítésére egyelõre kevés adattal rendelkezünk, de érdekes terület lehet a jövõbeni kutatások számára.”
A fenti megállapítások egy olyan globális adatbázis elemzésén alapulnak, mely a világ 78 pontjáról szolgáltat adatokat az influenzacsúcsokkal kapcsolatban 1975 és 2008 között. A vizsgálatban az 1-es és 60-as szélességi fok közötti területrõl gyûjtöttek adatokat, mely vizsgálati pontok 39 százaléka a trópusi régiókra esett. Ezen túlmenõen az Egészségügyi Világszervezet (WHO) influenza-surveillance programjában (FluNet) részt vevõ kilenc országból (Spanyolország, Tunézia, Szenegál, Fülöp-szigetek, Vietnam, Kolumbia, Paraguay, Dél-Afrika, Argentína) is dolgoztak fel adatokat, melyek nem szerepeltek a 78 nemzetet felölelõ eredeti regiszterben, és azért választották ezeket, mert innen több évre vonatkozóan rendelkeztek adatokkal.
„Meghatároztuk azokat a hõmérséklet- és páratartalom-határértékeket, melyek alapján elõre jelezhetõ, hogy a téli hónapokban, az esõs idõszakban vagy az év minden szakában jelentkezik-e majd influenzaaktivitás – emeli ki Viboud. – Az éghajlati viszonyokra alapuló modellünk jó egyezést mutat a függetlenül gyûjtött epidemiológiai információkkal.”
Bár a mostani vizsgálat új eszközt kínál a kutatóknak az influenza terjedésének nyomon követéséhez, az idõjárási paraméterek csoportja csak egy az influenza szezonalitását meghatározó tényezõk közül. További elemzések szükségesek a klíma és a fertõzõ betegségek – ezen belül is elsõsorban a légúti és emésztõszervi patogének − közötti összefüggések pontosításához. A fertõzõ betegségek szezonalitását meghatározó környezeti, demográfiai és szociális faktorok alaposabb megismerése alapvetõen fontos a transzmissziós modellek tökéletesítéséhez, valamint a beavatkozások optimális módjának megválasztásához.
http://www.medica...nzavirusok
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.