Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
Cikkek föoldala » Beküldött cikkek, Ãrások, hÃrek » A pártoknak üzenem, hogy hagyjanak békén!
A pártoknak üzenem, hogy hagyjanak békén!
Javában zajlik a választási kampány és vele egy idõben, ömlik a szenny és mocsok minden csatornán keresztül. Bármerre lépünk választási plakátok hÃvják fel figyelmünket a nagy, össznépi bolhacirkuszra. Néhány héttel a választások elõtt, pedig már a privát szférát sem kÃmélve, telefonhÃvásokkal és SMS-kel is zaklatják az embert.
Már néhány hete, tucat számra dobálom ki leveles ládámból, a különféle választási szórólapokat. Az még hagyján, mert vele együtt érkezik, sok más reklám szóróanyag is - amikhez már hozzászoktam- ezért nem okoz nagy fájdalmat egy-két jelentéktelen fecnivel többet kidobni a kukába. Az viszont, hogy vasárnap reggel telefoncsörgésre ébredek és a hÃvó, épp az egyik párt képviseletében arra próbál rábeszélni, hogy szavazzak rájuk, na, ez már felbõszÃtett rendesen. Nem tetszésemet közöltem is a hÃvóval, de úgy látszik sok eredménye nem volt, mert ma már újabb SMS érkezett.
Elõször is honnan tudták meg a számomat? Másodszor, hogy jönnek ahhoz, hogy az én privát szférámba beférkõzzenek és agymenéseikkel traktáljanak? Ja, Listázgatunk-listázgatunk? Ejnye, no! Nem elég, hogy ha kilépek az utcára, ha bekapcsolom a TV-t, rádiót (amit már egyre ritkábban teszek meg, nem csak ezért persze…), vagy ha leparkolok valahol, egybõl a pofámba tolják a különbözõ pártokat képviselõ személyek arcképét, a semmit mondó szlogenekkel, a bóvli kategóriába tartozó vizuális megjelenÃtésrõl nem is beszélve. Szánalmas az erõlködésük, ami azt az illúziót próbálja kelteni az emberekben, hogy a döntés az Õ, azaz a MI kezünkben van.
Mennyünk el minél többen szavazni, hogy ez által szentesÃtsük, azt a szervezett bûnözést, ami már évtizedek óta fertõzi a magyar nemzeti öntudatot? Mert itt a rendszerváltás óta nincs népképviselet, önrendelkezés, szabadság, vagy, ahogy anno, olyan szépen kitalálták: demokrácia, ha úgy jobban tetszik. Van helyette burkolt, szabadelvû diktatúra, szervezett megélhetési bûnözés, népelnyomás, félelem, kizsákmányolás, nyomor és kilátástalanság - mindez demokratikusan persze.
Éppen ezért, én, személy szerint nem adok egyik pártnak sem felhatalmazást arra, hogy az én életemet befolyásoló körülményekrõl döntsön, mert úgy látom, hogy a rendszerváltást követõen, egyszer sem érvényesült a népakarat. Magyarul, rossz a statisztika. A mindenkori nyertesek, persze, ennek az ellenkezõjét szokták gyõzelmi zászlójukra tûzni, hogy aztán fel-alá rohangáljanak az országban, hipnotizálva a jó érzésû embert, aki hisz, bÃzik és remél. Majd ugyanez az ember, alig néhány évvel késõbb már szitkozódik, és a pokolba kÃvánja azokat, akiknek nem rég még bizalmat adott.
Tehát itt valami nem kóser. Vagy épp ellenkezõleg?
Ez az egész választási cirkusz alapjaiban bûzlik, túl van pörgetve, pontosan azért, hogy a hétköznapi ember (értsd: szavazó) csak annyit értsen az egészbõl, amennyit kell: belépjen a szavazófülkébe, és - ahol a függetlenség és szabad döntéshozatal mámorában - egy határozott mozdulattal megjelölje azt az „erõt”: (1) ami az egyén, saját ideológiai meggyõzõdéséhez legközelebb áll. (2) Amit a különbözõ pártoknak a négy éves ciklus alatt, sikerül beégetni az egyén elméjébe. (3) Amiért egyszerûen csak pénzt kap. (4) Vagy egyszerûen csak olyan hülye, hogy azt sem tudja, mit csinál.
Bármelyik legyen is, a végeredmény ugyanaz. Hatalomra kerül egy „erõ”, egy párt, ami aztán hagyományaihoz hûen, saját, de legtöbb esetben, mások érdekei mentén tevékenykedik, ha kell, akkor a kisember (értsd: szavazó) érdekeinek figyelmen kÃvül hagyásával. Aztán eltelik négy év, jön a következõ választás és újra döntés elõtt az ország népe. Kezdõdik újra a mámor, az illúzió. Na, majd most! És ez Ãgy megy örökkön örökké. Nem is lehet ez másképp, hisz ez a rendszerkövetelmény. A párt=part, tehát rész, nem irányÃthatja az egész-t. Éppen ezért a nép számára nincs mirõl és nincs kire szavazni ebben a rendszerben.
Te mit szeretnél?
Jobban élni, érvényesülni itthon? KiszámÃtható jövõt? Jól mûködõ közigazgatást, oktatást, egészségügyet? Szólásszabadságot, és szabad véleménynyilvánÃtást? Hagyománytisztelõ kultúrát, értékes mûvészetet? Hatékony rendfenntartást, bûnüldözést, honvédelmet? Korrupciómentes hétköznapokat?
Drága honfitársaim, ez az alap! Egy országot irányÃtó „erõnek”, ez kutya kötelessége. Felesleges errõl szavazgatni, és még inkább felesleges közpénzbõl finanszÃrozni ezeket a választási kampányokat, hiszen ideális esetben, minden pártnak ez kéne, hogy legyen a célja. De nem ez. Úgy látszik az igazi cél, a hatalom megkaparintása azért, hogy a nemzeti javakat saját érdekei szolgálatába állÃtsa. Szavazataink, pedig egyik vagy másik „erõnek”, pártnak, résznek biztosÃtanak legitim környezetet céljaik eléréséhez.
Köszönöm, de én erre nem szavazok. És ezúton is üzenem a cirkuszi fellépõknek, hogy hagyjanak békén !
Már néhány hete, tucat számra dobálom ki leveles ládámból, a különféle választási szórólapokat. Az még hagyján, mert vele együtt érkezik, sok más reklám szóróanyag is - amikhez már hozzászoktam- ezért nem okoz nagy fájdalmat egy-két jelentéktelen fecnivel többet kidobni a kukába. Az viszont, hogy vasárnap reggel telefoncsörgésre ébredek és a hÃvó, épp az egyik párt képviseletében arra próbál rábeszélni, hogy szavazzak rájuk, na, ez már felbõszÃtett rendesen. Nem tetszésemet közöltem is a hÃvóval, de úgy látszik sok eredménye nem volt, mert ma már újabb SMS érkezett.
Elõször is honnan tudták meg a számomat? Másodszor, hogy jönnek ahhoz, hogy az én privát szférámba beférkõzzenek és agymenéseikkel traktáljanak? Ja, Listázgatunk-listázgatunk? Ejnye, no! Nem elég, hogy ha kilépek az utcára, ha bekapcsolom a TV-t, rádiót (amit már egyre ritkábban teszek meg, nem csak ezért persze…), vagy ha leparkolok valahol, egybõl a pofámba tolják a különbözõ pártokat képviselõ személyek arcképét, a semmit mondó szlogenekkel, a bóvli kategóriába tartozó vizuális megjelenÃtésrõl nem is beszélve. Szánalmas az erõlködésük, ami azt az illúziót próbálja kelteni az emberekben, hogy a döntés az Õ, azaz a MI kezünkben van.
Mennyünk el minél többen szavazni, hogy ez által szentesÃtsük, azt a szervezett bûnözést, ami már évtizedek óta fertõzi a magyar nemzeti öntudatot? Mert itt a rendszerváltás óta nincs népképviselet, önrendelkezés, szabadság, vagy, ahogy anno, olyan szépen kitalálták: demokrácia, ha úgy jobban tetszik. Van helyette burkolt, szabadelvû diktatúra, szervezett megélhetési bûnözés, népelnyomás, félelem, kizsákmányolás, nyomor és kilátástalanság - mindez demokratikusan persze.
Éppen ezért, én, személy szerint nem adok egyik pártnak sem felhatalmazást arra, hogy az én életemet befolyásoló körülményekrõl döntsön, mert úgy látom, hogy a rendszerváltást követõen, egyszer sem érvényesült a népakarat. Magyarul, rossz a statisztika. A mindenkori nyertesek, persze, ennek az ellenkezõjét szokták gyõzelmi zászlójukra tûzni, hogy aztán fel-alá rohangáljanak az országban, hipnotizálva a jó érzésû embert, aki hisz, bÃzik és remél. Majd ugyanez az ember, alig néhány évvel késõbb már szitkozódik, és a pokolba kÃvánja azokat, akiknek nem rég még bizalmat adott.
Tehát itt valami nem kóser. Vagy épp ellenkezõleg?
Ez az egész választási cirkusz alapjaiban bûzlik, túl van pörgetve, pontosan azért, hogy a hétköznapi ember (értsd: szavazó) csak annyit értsen az egészbõl, amennyit kell: belépjen a szavazófülkébe, és - ahol a függetlenség és szabad döntéshozatal mámorában - egy határozott mozdulattal megjelölje azt az „erõt”: (1) ami az egyén, saját ideológiai meggyõzõdéséhez legközelebb áll. (2) Amit a különbözõ pártoknak a négy éves ciklus alatt, sikerül beégetni az egyén elméjébe. (3) Amiért egyszerûen csak pénzt kap. (4) Vagy egyszerûen csak olyan hülye, hogy azt sem tudja, mit csinál.
Bármelyik legyen is, a végeredmény ugyanaz. Hatalomra kerül egy „erõ”, egy párt, ami aztán hagyományaihoz hûen, saját, de legtöbb esetben, mások érdekei mentén tevékenykedik, ha kell, akkor a kisember (értsd: szavazó) érdekeinek figyelmen kÃvül hagyásával. Aztán eltelik négy év, jön a következõ választás és újra döntés elõtt az ország népe. Kezdõdik újra a mámor, az illúzió. Na, majd most! És ez Ãgy megy örökkön örökké. Nem is lehet ez másképp, hisz ez a rendszerkövetelmény. A párt=part, tehát rész, nem irányÃthatja az egész-t. Éppen ezért a nép számára nincs mirõl és nincs kire szavazni ebben a rendszerben.
Te mit szeretnél?
Jobban élni, érvényesülni itthon? KiszámÃtható jövõt? Jól mûködõ közigazgatást, oktatást, egészségügyet? Szólásszabadságot, és szabad véleménynyilvánÃtást? Hagyománytisztelõ kultúrát, értékes mûvészetet? Hatékony rendfenntartást, bûnüldözést, honvédelmet? Korrupciómentes hétköznapokat?
Drága honfitársaim, ez az alap! Egy országot irányÃtó „erõnek”, ez kutya kötelessége. Felesleges errõl szavazgatni, és még inkább felesleges közpénzbõl finanszÃrozni ezeket a választási kampányokat, hiszen ideális esetben, minden pártnak ez kéne, hogy legyen a célja. De nem ez. Úgy látszik az igazi cél, a hatalom megkaparintása azért, hogy a nemzeti javakat saját érdekei szolgálatába állÃtsa. Szavazataink, pedig egyik vagy másik „erõnek”, pártnak, résznek biztosÃtanak legitim környezetet céljaik eléréséhez.
Köszönöm, de én erre nem szavazok. És ezúton is üzenem a cirkuszi fellépõknek, hogy hagyjanak békén !
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték