Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
Megvitatásra ajánlom.
Köztudott, hogy az emberiség elleni hadviselésben kiemelt szerepe van a pszichológiának, amit elsõsorban nem a lélek meggyógyítása, hanem az emberek mesterfokra emelt manipulálása miatt találtak és fejlesztettek ki. Alább Magyarország legismertebb pszichológusait, illetve a psziché területével foglalkozó alakjait láthatjuk, akik nagy tekintélynek örvendenek bizonyos körökben, és akik hogy, hogy nem – és most finoman fogalmazunk – legfeljebb csak nyelvükben mondhatók magyarnak.
Müller Péter: Elõszeretettel vesz át másoktól gondolatokat, és adja elõ azokat saját meglátásaiként. Rendkívüli hatással van idõs hölgyekre, és a szellemi tanításokra bizonyos fokig érzékeny, de bensõleg határozatlan és gyökereiket vesztett tévelygõkre. A pszichológia és az úgynevezett „ezogagyi” közötti átmenetet képviseli. Fel-felvillant értékes tradicionális-bölcseleti elemeket, de nem azzal a szándékkal, hogy másokat öntudatra ébresszen. Inkább egy szebb világ iránti csöpögõs áhítatban akar elringatni. Az utóbbi idõkben rengeteg könyve jelent meg. Tevékenysége roppant veszélyes, mert azzal, hogy felületes és giccses mondandójába olykor komoly gondolatokat csempész, a hitelesség látszatát keltheti, és ezzel olyan ködös és homályos irányba terel sok-sok embert, akik talán jobb sorsra is hivatottak lennének. A megvilágosodott bölcs szerepét magára öltõ Müller átlátszó ripacskodása különdíjat érdemelne, habár a rózsaszínködös világbéke hangulatát megidézõ, esetlen színészi alakításának sokak így is bedõlnek. Sokat emlegeti az ’56-os forradalomban megélt traumáját, azt érzékeltetve, mintha nemzeti érzelmû szabadságharcosok egyike lenne, ám tevékenységébõl kiderül, hogy ez a sugallata igen távol áll a valóságtól. (Müller elõszeretettel hivatkozik Hamvas Bélára, és sok témáját újra elõveszi, azt sugallva, mintha egyfajta szellemi utóda lenne. Ez hazugság, ugyanis Hamvasnak pontosan a legmeghatározóbb és legmélyebb szempontjait hallgatja el rendre elõadásain.)
Csernus Imre: Korábban súlyos drogfüggõ. Népszerûségét annak köszönheti (amellett, hogy a mai világban erõs hátszelet kap az az embertípus, amibe õ is tartozik), hogy – felismerve a modern ember kilátástalanságát – többnyire mindig „beletrafál” az adott páciens problémájába. Ám ez legtöbbször nem javító szándékú, és nem egy lényegi ráérzésbõl, hanem egy logikus következtetésbõl fakad. A világ válságos állapotban van, így a mai ember is. Ezért a pácienseknek szükségképpen kell, hogy legyen valami „gyengéje”. Elõadásain kínos helyzetbe hozza vendégeit, megalázza õket, amin szemlátomást jól mulat. Erõszakosan rámutatva az emberek céltalanságára, önbecsapására és önreflexióra való képtelenségére, egy olyan alá-fölé rendeltségi viszonyt alakít ki, amivel félelmen alapuló tekintélyt szerez magának (tartanak tõle, mert azt érzékelteti, mintha az emberek veséjébe látna). Noha módszere kivételes esetekben hasznosnak bizonyulhat, nem tud felmutatni igazi alternatívát az általános kilátástalanság legyõzésére. Az emberek képébe tolja, hogy rosszak, gyarlók, önbizalomhiányosak, ráveszi õket, hogy ismerjék be hitványságukat, majd ott hagyja õket a szarban. Közönsége elõtt sziporkázik, ám elõadása inkább hasonlít egy „stand-up”-ra, mint egy olyan helyre, ahol komoly önismeretre tehet szert az ember.
A nõrõl és a férfiról írt lapos, agyonreklámozott közhelyparádéjával a nemi kapcsolatoknak csak legkülsõ burkát kapargatja, amivel nem képes, és bizonyára nem is áll szándékában valódi szempontokat adni a hagyományos nemi szerepek helyes megragadásához. A modernitás szentségtelen ürességében megrekedt férfiak és nõk kilátástalanságát és ellentétét inkább csak fokozta, hiszen a mindenkiben rejlõ alapvetõ tisztázó kérdések elõl, például az elõl, hogy egy nõ vagy egy férfi milyen tradicionális szerepek és irányultság mentén bontakoztathatja ki valódi nõiességét, férfiasságát, teljesen kitér. Könyvei nem minõségi felismerésekhez vezetnek, hanem a sok pénzhez, és a nemük jelentõségét továbbra sem ismerõ magyarság elveszettségének fokozásához.
Feldmár András: Feldmár esete bonyolultabb a többiekénél, mindenesetre õ is ide sorolandó az õt övezõ nagyfokú félértések, a zavaros támogatók, a fullasztóan liberális hangulatot keltõ szimpatizánsok, a pszichedelikus szerekkel való kétesen megítélhetõ kapcsolata, illetve az itt említett személyekkel és a hozzájuk köthetõ körökkel való szolidaritása miatt. Megközelítései szemmel láthatóan eredetibbek és komolyabbak a többiekénél. Mélyebb egzisztenciális problémákat vet fel és a megszokott lapos okoskodásoknál tisztább válaszokat ad rájuk. Ugyanakkor, mivel nem ad egy egyetemes támaszt az embereknek, és mivel rálátásaival nem vezeti vissza õket tradicionális gyökereikhez – amik nemcsak pszichológiai, hanem szimbolikus értelmet is adnának az emberi életnek – munkássága nem fogadható el maradéktalanul.
Többek közt a hétköznapitól eltérõ tudatállapotok vizsgálatával foglalkozik. Meglehetõsen felelõtlenül olyan tudatmódosító szerek használatát javasolja a személyiségükben nem kellõen megerõsödött pácienseinek és hallgatóinak, mint például az LSD. Tekintete, valamint õ maga is elárulja, hogy többször használt ilyet. Holdudvarát képezi sok drogos, akik az õ személyében látják felelõtlen, önpusztító tevékenységük igazolását. Feldmár nem veszi tekintetbe azt a fontos tényt, hogy az az ember, aki még a hétköznapi ébrenléti életben sem képes kellõen megállni a helyét (amit a család, a nemzet és a vallás biztosítana – ezeknek viszont nem tulajdonít kellõ jelentõséget), más tudatállapotok megtapasztalása során még inkább elveszettebb lesz. Ezáltal kiszolgáltatottabb és célját vesztettebb, mint elõtte. Talán az összes többinél veszélyesebb irányt követ, mert az öntudatra ébredésre sarkall, ami kétségtelenül egy nagyon fontos attitûd, de helytelen módszereket javasol hozzá. A különbözõ szerek használata eltévelyíti az egyébként céltalan, a világban még nehezen tájékozódó embert, felszaggatja valóság és illúzió határát, és függõséget alakít ki (nem feltétlenül biológiait). A hagyományos létszemléletet nélkülözõ modern pszichológiai gyakorlatok pedig nem alkalmasak arra, hogy kellõen szilárd, és hosszú távon tartós bázist nyújtsanak az embereknek. A tudatállapotokról Feldmár úgy beszél, mint érdekes élményekrõl, amik inkább az „újdonságra” való passzív rácsodálkozásról szólnak, semmint egy artikulált célt maga elõtt látó, aktív, férfias önfelülmúlásról.
Az utóbbi években neve egyre ismertebb és felkapottabb, ami nem meglepõ, hiszen az emberek befolyásolása szempontjából az õ módszere egy újabb lépcsõfok. Az összefolyt tudatállapotok zavaros áramlásában fulladozó ember már nemcsak a vallás által biztosított mennyei bázisát, de immár földi bázisát is elveszíti. Még ha éles meglátásokkal is szolgál olykor, és még ha más, használható vonatkozásai is vannak tevékenységének, lényegében ennek a társadalmi-tudati gyökértelenségnek elérése áll Feldmár és a belõle nyerészkedõk munkálkodásának hátterében.
Popper Péter: A már elhunyt pszichiáter a kommunizmus idején aktív tagja volt emberellenes pszichológiai kísérleteknek. Horn Gyula személyes tanácsadója volt. Magyarellenességét úton útfélen hangoztatta. Keletrõl összehordott ezoterikus tanításokat vegyített modern pszichológiai közhelyekkel. Filléres igazságai Müllerhez hasonlóan az emberek lila ködös kábítására voltak alkalmasak. Külföldi utazásaival, és a ki tudja, honnan szalajtott mesterére való hivatkozással a keleti tanok szerelmesei szemében tekintélyként tûnt fel. Az alapvetõ probléma, hogy meglátásaival nem segít a kispolgáriság egyhangúságából, a politikai megalkuvásból, az anyagiasságból kitörni. Noha mégis úgy állítja be, szakmai jártasságára hivatkozva, mintha az általa elmondottak magasrendû, szinte meghaladhatatlan bölcsességet képviselnének. Az álszerénység kedveskedõ álarca mögött valójában az ön-, ember- és istenismeret gõgös és tudálékos akadályozója lapul.
További személyek vizsgálata a közeljövõ feladata lenne, például Bagdy Emõke, Daubner Béla, Ranschburg Jenõ, Paulinyi Tamás, Czeizel Endre stb. Ezen szereplõk mindegyike burkolt baloldaliságáról és hivatásbeli hatáskörének túllépésérõl híres. A magyar ember elaltatására és megtévesztésére szakosodtak. Céljuk a szellem és önmaguk mélyebb valóságával megismerkedni vágyók tévútra terelése. Veszélyes nemzet- és hagyományellenes szakemberek, akik okoskodásuk, és egy-egy remek megjegyzésük mögött megátalkodott gyûlölettel tekintenek a magyarokra, akiket intellektuális sziporkázásukkal akarnak elkápráztatni. Érdekes módon, a liberális uszító portálok esetükben valamiért nem kiáltanak sem „okkultizmust”, sem „keresztényellenességet”, sem „szektaszerû légkört”, sem „magyarellenességet”, holott ha valahol, hát itt ez mind gyanúsan tetten érhetõ. A magyarságnak valódi hagyományaihoz kellene visszafordulnia, és nem vallás- és tradíciótagadó, idegenlelkû kuruzslókhoz, akik óriási támogatással a hátuk mögött próbálnak minél nagyobb tábort maguk mellé állítani a lélek útvesztõiben.
Forrás: http://mediavadas...ellensegei
Müller Péter: Elõszeretettel vesz át másoktól gondolatokat, és adja elõ azokat saját meglátásaiként. Rendkívüli hatással van idõs hölgyekre, és a szellemi tanításokra bizonyos fokig érzékeny, de bensõleg határozatlan és gyökereiket vesztett tévelygõkre. A pszichológia és az úgynevezett „ezogagyi” közötti átmenetet képviseli. Fel-felvillant értékes tradicionális-bölcseleti elemeket, de nem azzal a szándékkal, hogy másokat öntudatra ébresszen. Inkább egy szebb világ iránti csöpögõs áhítatban akar elringatni. Az utóbbi idõkben rengeteg könyve jelent meg. Tevékenysége roppant veszélyes, mert azzal, hogy felületes és giccses mondandójába olykor komoly gondolatokat csempész, a hitelesség látszatát keltheti, és ezzel olyan ködös és homályos irányba terel sok-sok embert, akik talán jobb sorsra is hivatottak lennének. A megvilágosodott bölcs szerepét magára öltõ Müller átlátszó ripacskodása különdíjat érdemelne, habár a rózsaszínködös világbéke hangulatát megidézõ, esetlen színészi alakításának sokak így is bedõlnek. Sokat emlegeti az ’56-os forradalomban megélt traumáját, azt érzékeltetve, mintha nemzeti érzelmû szabadságharcosok egyike lenne, ám tevékenységébõl kiderül, hogy ez a sugallata igen távol áll a valóságtól. (Müller elõszeretettel hivatkozik Hamvas Bélára, és sok témáját újra elõveszi, azt sugallva, mintha egyfajta szellemi utóda lenne. Ez hazugság, ugyanis Hamvasnak pontosan a legmeghatározóbb és legmélyebb szempontjait hallgatja el rendre elõadásain.)
Csernus Imre: Korábban súlyos drogfüggõ. Népszerûségét annak köszönheti (amellett, hogy a mai világban erõs hátszelet kap az az embertípus, amibe õ is tartozik), hogy – felismerve a modern ember kilátástalanságát – többnyire mindig „beletrafál” az adott páciens problémájába. Ám ez legtöbbször nem javító szándékú, és nem egy lényegi ráérzésbõl, hanem egy logikus következtetésbõl fakad. A világ válságos állapotban van, így a mai ember is. Ezért a pácienseknek szükségképpen kell, hogy legyen valami „gyengéje”. Elõadásain kínos helyzetbe hozza vendégeit, megalázza õket, amin szemlátomást jól mulat. Erõszakosan rámutatva az emberek céltalanságára, önbecsapására és önreflexióra való képtelenségére, egy olyan alá-fölé rendeltségi viszonyt alakít ki, amivel félelmen alapuló tekintélyt szerez magának (tartanak tõle, mert azt érzékelteti, mintha az emberek veséjébe látna). Noha módszere kivételes esetekben hasznosnak bizonyulhat, nem tud felmutatni igazi alternatívát az általános kilátástalanság legyõzésére. Az emberek képébe tolja, hogy rosszak, gyarlók, önbizalomhiányosak, ráveszi õket, hogy ismerjék be hitványságukat, majd ott hagyja õket a szarban. Közönsége elõtt sziporkázik, ám elõadása inkább hasonlít egy „stand-up”-ra, mint egy olyan helyre, ahol komoly önismeretre tehet szert az ember.
A nõrõl és a férfiról írt lapos, agyonreklámozott közhelyparádéjával a nemi kapcsolatoknak csak legkülsõ burkát kapargatja, amivel nem képes, és bizonyára nem is áll szándékában valódi szempontokat adni a hagyományos nemi szerepek helyes megragadásához. A modernitás szentségtelen ürességében megrekedt férfiak és nõk kilátástalanságát és ellentétét inkább csak fokozta, hiszen a mindenkiben rejlõ alapvetõ tisztázó kérdések elõl, például az elõl, hogy egy nõ vagy egy férfi milyen tradicionális szerepek és irányultság mentén bontakoztathatja ki valódi nõiességét, férfiasságát, teljesen kitér. Könyvei nem minõségi felismerésekhez vezetnek, hanem a sok pénzhez, és a nemük jelentõségét továbbra sem ismerõ magyarság elveszettségének fokozásához.
Feldmár András: Feldmár esete bonyolultabb a többiekénél, mindenesetre õ is ide sorolandó az õt övezõ nagyfokú félértések, a zavaros támogatók, a fullasztóan liberális hangulatot keltõ szimpatizánsok, a pszichedelikus szerekkel való kétesen megítélhetõ kapcsolata, illetve az itt említett személyekkel és a hozzájuk köthetõ körökkel való szolidaritása miatt. Megközelítései szemmel láthatóan eredetibbek és komolyabbak a többiekénél. Mélyebb egzisztenciális problémákat vet fel és a megszokott lapos okoskodásoknál tisztább válaszokat ad rájuk. Ugyanakkor, mivel nem ad egy egyetemes támaszt az embereknek, és mivel rálátásaival nem vezeti vissza õket tradicionális gyökereikhez – amik nemcsak pszichológiai, hanem szimbolikus értelmet is adnának az emberi életnek – munkássága nem fogadható el maradéktalanul.
Többek közt a hétköznapitól eltérõ tudatállapotok vizsgálatával foglalkozik. Meglehetõsen felelõtlenül olyan tudatmódosító szerek használatát javasolja a személyiségükben nem kellõen megerõsödött pácienseinek és hallgatóinak, mint például az LSD. Tekintete, valamint õ maga is elárulja, hogy többször használt ilyet. Holdudvarát képezi sok drogos, akik az õ személyében látják felelõtlen, önpusztító tevékenységük igazolását. Feldmár nem veszi tekintetbe azt a fontos tényt, hogy az az ember, aki még a hétköznapi ébrenléti életben sem képes kellõen megállni a helyét (amit a család, a nemzet és a vallás biztosítana – ezeknek viszont nem tulajdonít kellõ jelentõséget), más tudatállapotok megtapasztalása során még inkább elveszettebb lesz. Ezáltal kiszolgáltatottabb és célját vesztettebb, mint elõtte. Talán az összes többinél veszélyesebb irányt követ, mert az öntudatra ébredésre sarkall, ami kétségtelenül egy nagyon fontos attitûd, de helytelen módszereket javasol hozzá. A különbözõ szerek használata eltévelyíti az egyébként céltalan, a világban még nehezen tájékozódó embert, felszaggatja valóság és illúzió határát, és függõséget alakít ki (nem feltétlenül biológiait). A hagyományos létszemléletet nélkülözõ modern pszichológiai gyakorlatok pedig nem alkalmasak arra, hogy kellõen szilárd, és hosszú távon tartós bázist nyújtsanak az embereknek. A tudatállapotokról Feldmár úgy beszél, mint érdekes élményekrõl, amik inkább az „újdonságra” való passzív rácsodálkozásról szólnak, semmint egy artikulált célt maga elõtt látó, aktív, férfias önfelülmúlásról.
Az utóbbi években neve egyre ismertebb és felkapottabb, ami nem meglepõ, hiszen az emberek befolyásolása szempontjából az õ módszere egy újabb lépcsõfok. Az összefolyt tudatállapotok zavaros áramlásában fulladozó ember már nemcsak a vallás által biztosított mennyei bázisát, de immár földi bázisát is elveszíti. Még ha éles meglátásokkal is szolgál olykor, és még ha más, használható vonatkozásai is vannak tevékenységének, lényegében ennek a társadalmi-tudati gyökértelenségnek elérése áll Feldmár és a belõle nyerészkedõk munkálkodásának hátterében.
Popper Péter: A már elhunyt pszichiáter a kommunizmus idején aktív tagja volt emberellenes pszichológiai kísérleteknek. Horn Gyula személyes tanácsadója volt. Magyarellenességét úton útfélen hangoztatta. Keletrõl összehordott ezoterikus tanításokat vegyített modern pszichológiai közhelyekkel. Filléres igazságai Müllerhez hasonlóan az emberek lila ködös kábítására voltak alkalmasak. Külföldi utazásaival, és a ki tudja, honnan szalajtott mesterére való hivatkozással a keleti tanok szerelmesei szemében tekintélyként tûnt fel. Az alapvetõ probléma, hogy meglátásaival nem segít a kispolgáriság egyhangúságából, a politikai megalkuvásból, az anyagiasságból kitörni. Noha mégis úgy állítja be, szakmai jártasságára hivatkozva, mintha az általa elmondottak magasrendû, szinte meghaladhatatlan bölcsességet képviselnének. Az álszerénység kedveskedõ álarca mögött valójában az ön-, ember- és istenismeret gõgös és tudálékos akadályozója lapul.
További személyek vizsgálata a közeljövõ feladata lenne, például Bagdy Emõke, Daubner Béla, Ranschburg Jenõ, Paulinyi Tamás, Czeizel Endre stb. Ezen szereplõk mindegyike burkolt baloldaliságáról és hivatásbeli hatáskörének túllépésérõl híres. A magyar ember elaltatására és megtévesztésére szakosodtak. Céljuk a szellem és önmaguk mélyebb valóságával megismerkedni vágyók tévútra terelése. Veszélyes nemzet- és hagyományellenes szakemberek, akik okoskodásuk, és egy-egy remek megjegyzésük mögött megátalkodott gyûlölettel tekintenek a magyarokra, akiket intellektuális sziporkázásukkal akarnak elkápráztatni. Érdekes módon, a liberális uszító portálok esetükben valamiért nem kiáltanak sem „okkultizmust”, sem „keresztényellenességet”, sem „szektaszerû légkört”, sem „magyarellenességet”, holott ha valahol, hát itt ez mind gyanúsan tetten érhetõ. A magyarságnak valódi hagyományaihoz kellene visszafordulnia, és nem vallás- és tradíciótagadó, idegenlelkû kuruzslókhoz, akik óriási támogatással a hátuk mögött próbálnak minél nagyobb tábort maguk mellé állítani a lélek útvesztõiben.
Forrás: http://mediavadas...ellensegei
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.