Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Cikk hierarchia
A liberalizmus "édes" bá/l/ja.
Nos a történet nem hétköznapi, vagy talán mégis? Vagy? csak nem látunk tovább az orrunknál?
Messzemenõ következtetéseket nem hiszem, hogy le lehetne vonni, de azért talán mégis.
Volt egykoron, egy magát MAGyarnak nevezõ, s a Világ több, akkor élõ népcsoportjai által, tisztelt, s nem mint a mai /tudjuk kik által Ãrt/történelem tanÃtás mondja,"retteget" Nemzet.
Tudott, s senki által nem tagadott, hogy akkoron, törzsfõk /családfõk, mert akkor még volt olyan/ vezették, egységesen, közös akarat szerint a Nemzetet, mely, tette a dolgát. Gazdálkodott, nevelt, tanÃtott, ha kellett, harcba szállt, idõnként hódÃtott, vagy inkább megvédett területeket. Viszont, "ártatlanul" sosem támadt senkire.
A monda szerint, valahol a Tigris-Eufrátesz /Irak-Irán/ környékén éltek nagy számban. Fejlett, öntözéses gazdálkodás, állattenyésztés, mezõgazdasági termékek elõállÃtása volt nagyjából a fõ profil.
Igaz, ezek nagyrészt saját ellátásra lettek felhasználva.
Viszont, fejlett volt a tudomány, az oktatás, a "honvédelmi" nevelés s ne hagyjuk ki az erkölcsi oktatás. Mindenki tudta, kit és miért kell tisztelni, kinek hasznos a tanácsa s ki az, akinek sokat nem jelent a szava/mondjuk ebbõl kevés volt, mert sokáig nem tudott maradni/ az utóbbiaknak menniük kellett. Mint azoknak is, kik a Nemzettségen belül ne tartották be az erkölcsi szabályokat, ha netán, súlyosabb volt a vétkük, egyszerûen lenyilazták.
Ez a Nemzet, valójában a Kárpát medencei, korábbi élõhely kirablásának kÃsérlete miatt elindult, hogy visszatérjen az "Õshazába".
No ezt nevezi az álságos tudomány "honfoglalásnak".
Viszont hova is jöttünk? Vissza az Õshazába, vagy már akkor egy megfertõzött területre, ahol, bizonyos más népek karvaly orrú egyedei is igyekeztek fészket rakni, akkor még száraz ágakon.
Igen, nem kell aggódni, már akkor itt ette õket a fene.
Volt is keletje az általuk kÃnált dolgoknak, hiszen bõséggel adtak vettek,/na persze jó haszonnal/ amúgy silány minõségû árút. S vette a beste nép, fõleg elfajzott egyedei, kik már akkor elkezdtek "divatozgatni" Ennek is megvolt, akkoron és mostanság bõséggel az ára.
Egyre-másra romlott meg a családi kapcsolat, a feslettség szinte divattá vált, a férfiak és anyák is elkezdték a kicsapongásaikat, esett szét az "alap" a család, s ennek egyenes következménye lett a Nemzet mai sorsa.
Nem kell itt senkire sem mutogatni, hogy Ãgy a zsidó, úgy a cigány, mert nem föltétlen õk a hibásak.
Nem!
Mi, mi magunkat Magyarnak,-MAGyarnak tartók, hiszen, õ-,õk csak a lehetõséget használták ki, s lettek azzá, amivé. Mi pedig ???
Követjük továbbra is a "csodálatos "értékrendjüket, nyakra fõre alakÃtunk ki kapcsolatokat, felrúgjuk a régi erkölcsöket, eladjuk gyermekeinket, rángatjuk, jobbra-balra, értéket nem tudunk neki mutatni, mert magunk is"értéktelenek" vagyunk kevés a még értékes ember.
Megöljük a még meg sem születettet, ha mégis sikerül neki, Világra jönni, megkeserÃtjük az életét, feslett átgondolatlan, beteg cselekedeteinkkel. Nem tudunk neki-nekik példát mutatni, mert "fertõzöttek" vagyunk.
Fertõzöttek, a divattal, a könnyû élettel, a bérrabszolgasággal, alkohollal és kábÃtószerrel. Hivatkozunk, "másként nem lehet elviselni", igazolást keresünk arra, hogy miért vagyunk olyanok amilyenek.
Ugyan, a fejünket mikor fogjuk felemelni?
Meddig kell még egy-két nyomorult gondolkodónak, az arcokba üvölteni "ébredj MAGyar"!
Meddig kell még, kezeket fogni, hogy rossz az irány, hé-hé-hé, állj már meg, nézd mit csinálsz!
Meddig fertõz még a "család" mely romlottabb a leg utolsó útszéli kurvánál. Annak ugyanis van tartása, azt kapod tõle, amire befizetsz, s nincs kecmec, azt becsülettel teljesÃti is.
Nos, a családnál is befizetsz, nem keveset, s azt kapod-é, amire befizettél?
Melegséget,-bizalmat-megértést-segÃtséget?
Avagy, avagy a család, már rég fertõzött egyedei, szépe lassan, szinte taktikusan, igyekeznek megfosztani minden emberi tartásodtól?
Bizony, hogy úgy. Hiszen tudják rólad, "ember" vagy, vannak dolgaid és van eszed, nem fekszel be a zsidók kreálmányainak, társad is megpróbálod a helyes irányba húzni. Fejét nem azért emeled, hogy magasabb legyen, hanem, hogy lásson.
S mit tesz a zsidóbérenc elfajzott? Mindent megtesz annak érdekében, hogy ellehetetlenÃtsen, vajon miért?
Mert tudja, veszélyben van, mert tudja, nem biztos, hogy a megbÃzója fog elõbb térdelni, mert retteg, hogy kiderül a sok aljassága és nemzet pusztÃtó cselekedete.
S mindezt hogy és hol teszi?
Megtalálja a módját, mert ugye az"ördög nem alszik" a zsici sem, keres egy gyenge pontot, ott üt rajtad a legnagyobbat. Tudja, hogy a jövõd az egyetlen, amivel árthat neked, a jövõ pedig a gyermek.
Elorozza tõled, hogy ne tudj belõle rendes igaz MAGyart nevelni, majd Õ neveli, Õ, aki a sajátját sem tudta, mert alkoholista-feslett és aljzószereket fogyasztó lett, a nagy büdös"nevelése" által, Õ a sikeres és sikkes. Majd Õ neveli, minek zsidó csahosnak? Hazaárulónak, vagy netán donorként jó lesz valakinek.
Nos, itt a kis magyar valóság.
A régi, büszke és becsületes Nemzet, mára megmaradt egyes tagjait Ãgy és hasonlóan, önnön családja teszi tönkre, baksisért.
Ezekhez képest Judás, tisztességes ember volt, mert felismerve tettét fölakasztotta magát. Neki volt gerince.
Minap hallottam, hogy egyik Nemzettársam gyermekét is megkörnyékezte egy "romanov" és nagyon-nagyon a közelébe akart férkõzni, nem sokáig, csak esetleg egy fénykép erejéig. Bár,-bár lehet más terv is volt bomlott/megbÃzott/ agyában, szerencsére, ott annál a gyermeknél, van "családi" háttér.
Egyszerûen elzavarta a nyomorultat, ne koslasson a környékén mert még a szagát sem bÃrja.
Büszke lehet az a család, büszke lehet a család "feje", mert ha részben is, de a tanÃtása követõre talált. Ott a Nemzet csÃrája, ott, ahol ilyen gyermek és szülõ van együtt, családban.
Ott a liberalizmus, s annak minden kÃsérlete, nagyon nehezen ver gyökeret.
Nos, hol vannak még hasonló családok, kikkel esetleg lehet valamit kezdeni, mert szétnézve, csak a romokat, látom, érzem a mocskos bûzt, és látom a nyáladzó zsidót, ki elégedetten dörzsöli markát,.
Ez a kis magyar valóság, a MAGyar valóság még várat magára, fõleg, hogy magukat magyarnak valló/valójában divat magyarok/ még itt az oldalon is teszik a szépet, olvasgatnak, esetleg kommentelnek, és menetelnek szép lassan a vágóhÃdra, magukkal vonszolva a"jövõt".
HAGYJUK?
MAGyarok, hagyjuk? vagy teszünk ellene?
Messzemenõ következtetéseket nem hiszem, hogy le lehetne vonni, de azért talán mégis.
Volt egykoron, egy magát MAGyarnak nevezõ, s a Világ több, akkor élõ népcsoportjai által, tisztelt, s nem mint a mai /tudjuk kik által Ãrt/történelem tanÃtás mondja,"retteget" Nemzet.
Tudott, s senki által nem tagadott, hogy akkoron, törzsfõk /családfõk, mert akkor még volt olyan/ vezették, egységesen, közös akarat szerint a Nemzetet, mely, tette a dolgát. Gazdálkodott, nevelt, tanÃtott, ha kellett, harcba szállt, idõnként hódÃtott, vagy inkább megvédett területeket. Viszont, "ártatlanul" sosem támadt senkire.
A monda szerint, valahol a Tigris-Eufrátesz /Irak-Irán/ környékén éltek nagy számban. Fejlett, öntözéses gazdálkodás, állattenyésztés, mezõgazdasági termékek elõállÃtása volt nagyjából a fõ profil.
Igaz, ezek nagyrészt saját ellátásra lettek felhasználva.
Viszont, fejlett volt a tudomány, az oktatás, a "honvédelmi" nevelés s ne hagyjuk ki az erkölcsi oktatás. Mindenki tudta, kit és miért kell tisztelni, kinek hasznos a tanácsa s ki az, akinek sokat nem jelent a szava/mondjuk ebbõl kevés volt, mert sokáig nem tudott maradni/ az utóbbiaknak menniük kellett. Mint azoknak is, kik a Nemzettségen belül ne tartották be az erkölcsi szabályokat, ha netán, súlyosabb volt a vétkük, egyszerûen lenyilazták.
Ez a Nemzet, valójában a Kárpát medencei, korábbi élõhely kirablásának kÃsérlete miatt elindult, hogy visszatérjen az "Õshazába".
No ezt nevezi az álságos tudomány "honfoglalásnak".
Viszont hova is jöttünk? Vissza az Õshazába, vagy már akkor egy megfertõzött területre, ahol, bizonyos más népek karvaly orrú egyedei is igyekeztek fészket rakni, akkor még száraz ágakon.
Igen, nem kell aggódni, már akkor itt ette õket a fene.
Volt is keletje az általuk kÃnált dolgoknak, hiszen bõséggel adtak vettek,/na persze jó haszonnal/ amúgy silány minõségû árút. S vette a beste nép, fõleg elfajzott egyedei, kik már akkor elkezdtek "divatozgatni" Ennek is megvolt, akkoron és mostanság bõséggel az ára.
Egyre-másra romlott meg a családi kapcsolat, a feslettség szinte divattá vált, a férfiak és anyák is elkezdték a kicsapongásaikat, esett szét az "alap" a család, s ennek egyenes következménye lett a Nemzet mai sorsa.
Nem kell itt senkire sem mutogatni, hogy Ãgy a zsidó, úgy a cigány, mert nem föltétlen õk a hibásak.
Nem!
Mi, mi magunkat Magyarnak,-MAGyarnak tartók, hiszen, õ-,õk csak a lehetõséget használták ki, s lettek azzá, amivé. Mi pedig ???
Követjük továbbra is a "csodálatos "értékrendjüket, nyakra fõre alakÃtunk ki kapcsolatokat, felrúgjuk a régi erkölcsöket, eladjuk gyermekeinket, rángatjuk, jobbra-balra, értéket nem tudunk neki mutatni, mert magunk is"értéktelenek" vagyunk kevés a még értékes ember.
Megöljük a még meg sem születettet, ha mégis sikerül neki, Világra jönni, megkeserÃtjük az életét, feslett átgondolatlan, beteg cselekedeteinkkel. Nem tudunk neki-nekik példát mutatni, mert "fertõzöttek" vagyunk.
Fertõzöttek, a divattal, a könnyû élettel, a bérrabszolgasággal, alkohollal és kábÃtószerrel. Hivatkozunk, "másként nem lehet elviselni", igazolást keresünk arra, hogy miért vagyunk olyanok amilyenek.
Ugyan, a fejünket mikor fogjuk felemelni?
Meddig kell még egy-két nyomorult gondolkodónak, az arcokba üvölteni "ébredj MAGyar"!
Meddig kell még, kezeket fogni, hogy rossz az irány, hé-hé-hé, állj már meg, nézd mit csinálsz!
Meddig fertõz még a "család" mely romlottabb a leg utolsó útszéli kurvánál. Annak ugyanis van tartása, azt kapod tõle, amire befizetsz, s nincs kecmec, azt becsülettel teljesÃti is.
Nos, a családnál is befizetsz, nem keveset, s azt kapod-é, amire befizettél?
Melegséget,-bizalmat-megértést-segÃtséget?
Avagy, avagy a család, már rég fertõzött egyedei, szépe lassan, szinte taktikusan, igyekeznek megfosztani minden emberi tartásodtól?
Bizony, hogy úgy. Hiszen tudják rólad, "ember" vagy, vannak dolgaid és van eszed, nem fekszel be a zsidók kreálmányainak, társad is megpróbálod a helyes irányba húzni. Fejét nem azért emeled, hogy magasabb legyen, hanem, hogy lásson.
S mit tesz a zsidóbérenc elfajzott? Mindent megtesz annak érdekében, hogy ellehetetlenÃtsen, vajon miért?
Mert tudja, veszélyben van, mert tudja, nem biztos, hogy a megbÃzója fog elõbb térdelni, mert retteg, hogy kiderül a sok aljassága és nemzet pusztÃtó cselekedete.
S mindezt hogy és hol teszi?
Megtalálja a módját, mert ugye az"ördög nem alszik" a zsici sem, keres egy gyenge pontot, ott üt rajtad a legnagyobbat. Tudja, hogy a jövõd az egyetlen, amivel árthat neked, a jövõ pedig a gyermek.
Elorozza tõled, hogy ne tudj belõle rendes igaz MAGyart nevelni, majd Õ neveli, Õ, aki a sajátját sem tudta, mert alkoholista-feslett és aljzószereket fogyasztó lett, a nagy büdös"nevelése" által, Õ a sikeres és sikkes. Majd Õ neveli, minek zsidó csahosnak? Hazaárulónak, vagy netán donorként jó lesz valakinek.
Nos, itt a kis magyar valóság.
A régi, büszke és becsületes Nemzet, mára megmaradt egyes tagjait Ãgy és hasonlóan, önnön családja teszi tönkre, baksisért.
Ezekhez képest Judás, tisztességes ember volt, mert felismerve tettét fölakasztotta magát. Neki volt gerince.
Minap hallottam, hogy egyik Nemzettársam gyermekét is megkörnyékezte egy "romanov" és nagyon-nagyon a közelébe akart férkõzni, nem sokáig, csak esetleg egy fénykép erejéig. Bár,-bár lehet más terv is volt bomlott/megbÃzott/ agyában, szerencsére, ott annál a gyermeknél, van "családi" háttér.
Egyszerûen elzavarta a nyomorultat, ne koslasson a környékén mert még a szagát sem bÃrja.
Büszke lehet az a család, büszke lehet a család "feje", mert ha részben is, de a tanÃtása követõre talált. Ott a Nemzet csÃrája, ott, ahol ilyen gyermek és szülõ van együtt, családban.
Ott a liberalizmus, s annak minden kÃsérlete, nagyon nehezen ver gyökeret.
Nos, hol vannak még hasonló családok, kikkel esetleg lehet valamit kezdeni, mert szétnézve, csak a romokat, látom, érzem a mocskos bûzt, és látom a nyáladzó zsidót, ki elégedetten dörzsöli markát,.
Ez a kis magyar valóság, a MAGyar valóság még várat magára, fõleg, hogy magukat magyarnak valló/valójában divat magyarok/ még itt az oldalon is teszik a szépet, olvasgatnak, esetleg kommentelnek, és menetelnek szép lassan a vágóhÃdra, magukkal vonszolva a"jövõt".
HAGYJUK?
MAGyarok, hagyjuk? vagy teszünk ellene?
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték