Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Budapest, 1945 február 11-13: Kitörés a Várból - dr. Rónay Pál visszaemlékezése


1944 karácsony kora este jöttek be Villányos úti családi házunkba az oroszok.
Egy órán belül a karácsonyfát lelegelték, a pulykát, bejglit megették, a szekrényekbõl, vitrinekbõl mindent kiszórtak, úgyhogy bokáig jártunk a nõi fehérnemûkben, a törött herendi porcelán, törött kristálypoharak és -vázák, családi fényképek alkotta visszaságában. Február 11.-én már öt hete éltünk „felszabadulva" esténként hallottuk a szomszédságból a megerõszakolt nõk segélykérõ sikoltásait: a Villányos út 22. sz. alatt egy 72, egy 75 és egy 77 éves szomszéd nénit erõszakoltak meg 8-10-en.
Itt és a környéken már szovjet katonai konyhák, utánpótlási központok, nehéztüzérségi ágyúállások voltak, egészen a Lipótmezõig, ill. Pesthidegkútig. Unokanagybátyámmal naponta vittek dolgozni minket. Hol fát vágtunk, hol krumplit pucoltunk az orosz katonai konyhákban, hol a Budakeszi útnál takarítottuk a havat, kiváltképp akkor, amikor a német páncélosok elérték Bicskét, és az oroszok 3 tengelyes óriás Ford, Chevrolet teherautókban szállították éjjel-nappal az utánpótlást. Az elesett orosz katonákat is mi temettük el.
Ott, ahol ma a 156-os busz végállomása van, középen van egy kis füves terület, mely körül parkolnak az ABC-ben, vagy zöldségesnél vásárlók kocsijai, óriási orosz katonai temetõ volt.
Február 11-én délután feltûnt, hogy az oroszok lázasak rakodnak. Lõszeres ládákat pakoltak teherautókra, társzekerekre. A földbe ásott nehézlövegeket lánctalpas traktorok, teherautók elvontatatják. 2-3 óra leforgása alatt kiürült a környék, de nem teljesen. A kiemelkedõ tornyos villák tornyaiban, a több utcára nézõ 1-2 emeletes bérvillák felsõ emeletének ablakaiban a homokzsákok mögött mesterlövészek helyezkedtek el.
Az éjjeli csendet aknavetõk és kézigránátok robbanása, géppisztolysorozatok kerepelése verte fel. A német csapatok északi szárnya Óbuda, a középsõ a Városmajor-zugliget, a déli szárny Budaörs irányába igyekezett kitörni a Vár körüli ostromgyûrûbõl.
Az oroszok a Szilágyi Erzsébet fasor 3-4-5 emeletes házainak ablakaiból, a világító rakéták fényeinél a lombtalan városmajori fák között vonuló németekre úgy vadásztak, mintha körvadászaton lettek volna.
A német veszteségek megdöbbentõen magasak voltak.
Február 12.-én reggel Apámmal felmentünk a pincelépcsõn, és óvatosan kikémleltünk a vasajtón. Jókor jöttünk, a Virányos út felõl egy kis sebesült német csapat jött felfelé a kerti aszfaltúton. Felkötött karú, botokkal sántító, átvérzett koponyatörésû, sápadt, lefogyott, végkimerült kis csapat, melyet csak az élni akarás, a fegyelem, a kötelességtudás, az akaraterõ vonszolt elõre. A 12-14 katonából álló, láthatólag elcsigázott csapatot két magas jó erõben lévõ géppisztolyos, ejtõernyõs katona biztosította. Õket talán vitorlázó repülõgépekkel tették le a Vérmezõn, hogy segítsék a még járóképes sebesülteket az ostromgyûrû áttörésében?
Február 13.-án hajnali 4 órakor géppisztolyaggyal verték pincénk vasajtaját. Unokabátyámmal együtt értem jöttek az oroszok. A Szarvas Gábor út 15. szám alatti, akkor még üres telekhez vittek minket. Hideg hajnali reggel volt, legalább mínusz 8-10 fuk, gyér akkumulátoros világítás mellett, itt már 7-8 környékbeli idõsebb ember ásott, csákányozott. A Virányos menti oldalon egy kb. 14-16 méter hosszú 3,5-4 méter mély árkot kellett kiásnunk. 6 óra után már vagy 1 méter mély lehetett az árok. A felsõ arasznyi fagyott réteg után már könyebben ment a munka.
Engem Bélával és 4 idõs emberrel két géppisztolyos katona a közeli Dániel út egyik szép villája elé kísért. A ház garázsajtaja az utca felé nézett. Innen egyes lövéseket hallottunk. A garázsajtó mellet már vagy 8-10 egymásra helyezett halott német katona. - Úristen ez nem lehet igaz! Egyes halántéklövésekkel végzik ki a német hadifoglyokat!
Újabb 12-14 német katonát kísértek a garázsajtó elé - a tegnapi, vánszorgó csapatot!
A kivégzéseket, szám szerint 77 vagy 78-at a környékbeli házmesterekkel a Dániel utca másik oldalán, egy emeletes bérvilla tövénél vártuk meg. Amint 14-15 németet kivégeztek (4 még reflexmozgásokat végzõ földön fekvõ halottat a hõsi szovjet katonák csizmáikkal fejen, arcon rugdosták és leköpdösték), mi, köztünk Benkõ Gyula színész is, ló nem lévén, egy oldalfal nélküli stráfszekéren húztuk a Virányos köz és Szarvas Gábor utca sarkán levõ tömegsírig. Itt a derék I. világháborút megjárt házmesterek engem küldtek le a tömegsírba, mert hogy „maga fiatal". No, de hogyan jövök ki, kérdeztem? „Majd ledobunk egy kötelet és felhúzzuk magát!"
Ahogy 4 egymásfeletti sorban egymásfölé helyeztem a halott katonákat, szorosan úgy, mint a szardíniákat a dobozban, síbakancsom alatt ropogtak a halott katonák törött bordái. Hiszen máshová nem tudtam lépni. Az arcukra mégsem akartam.
Elõzõ este egy kis fiatal szõke német közkatonát fektettünk le a pincében. A végbele mentén ment be a lövés. Körházba vinni? Közelharcok voltak.
A halott német kiskatonát felöltöztettük és kitettük a kertbe. Ez volt a szerencsénk, mert másfél óra múlva dühtõl õrjöngõ orosz katonák még a nõi retikülökben is fegyvert, a szekrényekben is, német katonát kerestek. A Villányos út 38/B-ben egy orvost, a feleségét és 9 éves kislányát lõtték tarkón, mert egy élõ német sebesültet találtak a villában.
A Zugligeti út - Virányos út sarkán lévõ lakásból 16 német katona jött ki fehér zászlóval, fegyvertelenül. Ahogy egyenként elõjöttek, halántékon lõtték õket. (Zugligeti u. 16. sz.) A Zugligeti út 27-29. sz. alatti klasszicista, oszlopos villában (apám barátja) vitéz Rohonczy Viktor tartalékos repülõszázados lakott családjával. A villába négy magasrangú német tiszt vette be magát. , mert a kitörés elakadt, az orosz túlerõ miatt nem tudtak tovább menni. Rohonczy százados megpróbálta rábeszélni a rangidõs ezredest, hogy adják meg magukat. Õk tudták, milyen sors vár rájuk. De kijelentették, hogy utolsó golyóig, melyet saját maguknak szántak, harcolni fognak! Elõvették és kitûzték kitüntetéseiket, a lovagkeresztet, a II. oszt. Vaskeresztet - a Rohonczy család, miután levonult a pincébe, másfélórán át a géppisztolysorozatokat, a kézigránátok robbanását hallotta. A ház körül több mint 30 orosz katona esett el, Rohonczyék a lakást feldúlva négy magasrangú tisztet felismerhetetlenül összeroncsolva találták. A falakon agyvelõrészek lógtak, melyeket a Rohonczy család tagjai törött ablaküveg darabokkal kaparásztak le. A hullákat verték darabokra, szó szerint a hõs szovjetek.
A kitörõ német seregbõl egyes jelentések szerint kb. 750-en érték el a német vonalakat. A többi elesett, kivégezték. Sohasem felejtem el azt a lovagkeresztes repülõ fõhadnagyot, aki átvérzett kötésekkel, koponya- és végtag-sérülésekkel. Milyen büszkén lépett be a garázsba, ahol halántéklövés vetett véget fiatal életének. Önkéntelenül Goethe sorai jutottak eszembe: „A hozott áldozatok sohasem hiábavalók, ha az áldozatok szelleme tovább él."
Sztálin genarisszimusz február 13-i napiparancsa a Föld valamennyi rádióadóján keresztül adta hírül, hogy Budapestet bevették, a „fasiszta hordákat" megsemmisítették.
Engem pedig ez az élmény tömeg, ez a sok borzalmas embertelenség, mely 18. életévem elõtt ért, egyértelmûen arra az elhatározásra késztetett, hogy orvos legyek=

Hozzaszolasok


#1 | taskeszi - 2013. February 09. 20:31:44
Tudjátok,az egész háborús náci igazság osztós,-zsidó-kommunista irtós borzalomból,az orosz ember csak annyit érzett,hogy a németek és a magyarok,az olaszokkal,meg a románokkal együtt megölték a családjaikat,éheztek,és szenvedtek!
Mégis mire kellett volna számítani az elkeseredett orosz embertõl,akit végül besoroztak?
A valódi bûnösök pedig páholyból nézték az egészet végig!

Tisztelet minden Hõsnek,bármelyik oldalon harcolt!
#2 | Perje - 2013. February 09. 21:54:37
Nagyapám mesélte, hogy a háború alatt az udvaron, a szalmaboglya alá ásott bunkerben bújt el a szüleimmel. A falu lakóházai szinte ostrom alatt áltak, mert hol a németek, hol az oroszok nyomultak elõre.
Egyik alkalommal lánctalpasok zajára riadtak fel. Orosz tankok vonultak a kerten át. Nagyapán félig kibujt a bunkerbõl, és jelezte nekik, hogy ott vannak a kazal alatt. Mindegyik harckocsi kikerülte öket, pedig útjukba esett a bunker.
Kislány koromban sokat kérdezgettem a idõsebb embereket arról, melyik náció hogyan viselkedett a háború alatt. Egyik sem volt különb a másiknál, volt a válasz. A oroszok terhére az rótták fel, hogy bekötötték a lovukat a konyhánba, és lehúzták halott német katonáról a csizmát. Az övéké addigra már teljesen elhasználódott.
Még emlékszem arra, hogy a háború útán jó 10 évvel az iskolánk udvaráról kiásták az orosz katonák maradványait.
A lista szerint azok között is 18-20 éves kiskatonák voltak.
Még a közeli erdõben is találtunk közülük olyanokat, akik alip voltak elföldelve. Sokkal több orosz áldozat volt azon a környéken, mint jól felszerelt, gépesített német.

Vajon az amerikai bombázások áldozatiról miért nem esik szó sehol?

Tisztelet azoknak, akik a hazájukat védték.
#3 | ssman - 2013. February 10. 00:40:19
Az elsõ vonalbeli katona az az állat. Egy állattá válik, (tisztelet a kivételnek,) mert az egyik percrõl a másikra él. Mindent elvesz amit el tud venni, mindent megeszik, és megiszik amit agához tud venni. És mindegy hogy melyik náció. Nejem nagyanyja mesélte, hogy amikor bevették az oroszok Dnyepropetrovszkot, akit értek, megerõszakolták. Tehát értitek, még a saját fajtáját is, mert lehet az volt az utolsó, amit megtehetett. Nagyapám mesélte, bevagonírozásuk alkalmával kapták kézhez az óvszereket.... mert ugye, a katona az katona. és védekezni kell a kórságok ellen.....
#4 | Klotild - 2013. February 10. 05:44:10
Nem lesz ez másképpen ezután sem.
Elég a jelenkori harcok videóit nézni.
Elképzelni sem tudjuk, hogy ilyenek megtörténhetnek.
És mégis! Szerencsésnek mondhatom magamat, aki viszonylagos békében élt eddig. Remélem, hogy - önzõ módon - már nem fogom megérni a következõ szörnyûséget, amit egy ember átélhet, vagy nem.
#5 | Gutai Zub - 2013. February 10. 08:05:28
"Még az anyjukban élõ [khmmm]isztákat is öljétek meg"
Ilya Ehrenburg, Rádió Moszkva, 1945
Az orosz vörös hadsereg kegyetlenségeit, rablásait, vérszomját, semmi de semmi nem indokolhatta.
Nem lehet, és nem szabad egy lapon amlíteni se a magyar katonákkal, akiknek az emlékét egészen másként õrízte meg az orosz lakosság, szimplán azért, mert ellenségek voltak ugyan, de megmaradtak embereknek.
Ezt az oroszokról nem lehet elmondani. (bármennyire is agymosottak itt a kommunista idõk veteránjai)
A "nagy honvédõ háborúnak" volt egy olyan oldala is, amirõl ma sem beszélnek az oroszok. Az orosz bolsevizmus, amit a szerencsétlen megtévesztett orosz tömegekkel védtek, egy velejéig rothadt, és az egész emberiségre páratlan veszélyt jelentõ embertelen rendszer volt, aminek jobb lett volna elpusztulni, akár a németek által is. (sajnos õk nem látták a lehetõséget)
#6 | ssman - 2013. February 10. 08:45:37
Gutai Zub! Amit itt mesélnek ukrajnában az öregek: a német és MAGyar katonákat felszabadítónak minõsítették az ukránok, de a románt és a bolgárt valamint a szlotákot nem. Majd a német kegyetlenkedés miatt váltak õk is ellenséggé. mert ugye sztálin is gyilkolta õket, de legalább az ö nyelvét értették... :) Állat volt a német is! És ezzel cseszték el. Egyébként ha szerzel kapcsolatott a hadtörténeti intézetbõl, el fogják mondani, hogy a halott katonáinkról, csak a hivatalos értesítés, valamint ha lehetett szó a személyes holmik hazaküldésérõl, akkor azokat a holmikat nagyon cenzúrázták, hogy otthon a honvédnek megmaradjon a tiszta imázsa. A mienink se voltak odakint hófehérek mind.
#7 | postaimre - 2013. February 10. 08:52:29
A háburú, háború, nem sétagalopp és nem humanitárius küldetés. Fegyveres, államilag felhatalmazott gyilkosok kellenek hozzá és a lakosság megfélemlítése ehhez hozzátartozik. Könnyû elvetni a sulykot és ehhez mág Vodka sem kell.

Ssman, az ukránok kiéheztetése és az a ca. 7 millió szörnyû körülmények közt elpusztult ember olyan áldozat volt, amit igen nehéz stratégiailag is indokolni, bár nem lehetetlen.
#8 | taskeszi - 2013. February 10. 08:54:34
Gutai!
Nem tudjuk el semképzelni,mit éltek át az orosz emberek,mikor éheztek,és fáztak.Egymást ették örjöngve,és sírva,,csupán a túlélés okán.Ne ítélkezz,nem tudhatod,és nem érezheted a kínjukat.
A magyar katona megmaradt embernek-mondod.Nos igen,szenvedtek õk is sokat,de nem tudhatjuk,adott esetben Te,vagy én hogyan viselkednénk.Fogalmunk nincs róla.
Fogalmunk nincs róla,milyen állatot hoz ki az emberbõl,a FÉLELEM!!!
Mint fentebb mondtam,a szovjet zsidó vezetés csupán hajtotta a népet a háborúba,és azok nem szenvedtek!
Vonatkoztassunk el,és válasszuk szét a szenvedõ tömeget,a telehasú diktátoroktól,mind két oldalon.
Nincs humánus háború,mert maga a szó foglalja magába a borzalmat!
Akik kirobbantják,és irányítják,mindég távolról röhögnek,a többi pedig szenved,és elpusztul!
Épp ezért van szükség arra a mi esetünkben,hogy ne maradhasson egy sem azok közül,akik ma irányítanak,és hasznot élveznek!
Ma másként kell történjen a harc,ma a vezéreknek elõl kell menni,példát mutatva,és bizonyságát adva annak,hogy nem haszon élvezõk,de részesei a gyõzelemnek!
Ma vezéreknek kötelességük,és felelõsségük van,a jogok csak ezután következhetnek!
#9 | von Dorlatosch - 2013. February 10. 09:39:42
"Vonatkoztassunk el,és válasszuk szét a szenvedõ tömeget,a telehasú diktátoroktól,mind két oldalon."

Ahogyan a "tisztességes" és a köztörvényes bûnözõ "honvédeket" is. Trauma és sokkhatás következtében összeomolhat a személyiség, de ennek még nem kell ahhoz veztnie, hogy az egyén elveszítse erkölcsi, morális tartását. Feltételezve, hogy volt neki ilyen egyáltalán. Ha nem volt, akkor a szûrés nem mûködött, vagy egyáltalán nem is volt. Az ilyen elemeket azonnal el kell távolítani az állományból, ez a vezetõ felelõssége. Szükségállapot sem adhat ez alól felmentést. Minden körülmény mellett embernek kell maradnunk.
#10 | taskeszi - 2013. February 10. 09:49:44
Szûrés?
Parancs jött mennyi embert kell hadrendbe állítani,a minõség nem számított!
Hozott anyagból dolgoztak minden oldalon!

Kérlek ne ítélkezz,mert nem tudhatod!!!
A szenvedõ tömegbe beletartozik a katona is!!!

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték