Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Budapest, 1945 február 11-13: Kitörés a Várból - dr. Rónay Pál visszaemlékezése
1944 karácsony kora este jöttek be Villányos úti családi házunkba az oroszok.
Egy órán belül a karácsonyfát lelegelték, a pulykát, bejglit megették, a szekrényekbõl, vitrinekbõl mindent kiszórtak, úgyhogy bokáig jártunk a nõi fehérnemûkben, a törött herendi porcelán, törött kristálypoharak és -vázák, családi fényképek alkotta visszaságában. Február 11.-én már öt hete éltünk „felszabadulva" esténként hallottuk a szomszédságból a megerõszakolt nõk segélykérõ sikoltásait: a Villányos út 22. sz. alatt egy 72, egy 75 és egy 77 éves szomszéd nénit erõszakoltak meg 8-10-en.
Itt és a környéken már szovjet katonai konyhák, utánpótlási központok, nehéztüzérségi ágyúállások voltak, egészen a Lipótmezõig, ill. Pesthidegkútig. Unokanagybátyámmal naponta vittek dolgozni minket. Hol fát vágtunk, hol krumplit pucoltunk az orosz katonai konyhákban, hol a Budakeszi útnál takarÃtottuk a havat, kiváltképp akkor, amikor a német páncélosok elérték Bicskét, és az oroszok 3 tengelyes óriás Ford, Chevrolet teherautókban szállÃtották éjjel-nappal az utánpótlást. Az elesett orosz katonákat is mi temettük el.
Ott, ahol ma a 156-os busz végállomása van, középen van egy kis füves terület, mely körül parkolnak az ABC-ben, vagy zöldségesnél vásárlók kocsijai, óriási orosz katonai temetõ volt.
Február 11-én délután feltûnt, hogy az oroszok lázasak rakodnak. Lõszeres ládákat pakoltak teherautókra, társzekerekre. A földbe ásott nehézlövegeket lánctalpas traktorok, teherautók elvontatatják. 2-3 óra leforgása alatt kiürült a környék, de nem teljesen. A kiemelkedõ tornyos villák tornyaiban, a több utcára nézõ 1-2 emeletes bérvillák felsõ emeletének ablakaiban a homokzsákok mögött mesterlövészek helyezkedtek el.
Az éjjeli csendet aknavetõk és kézigránátok robbanása, géppisztolysorozatok kerepelése verte fel. A német csapatok északi szárnya Óbuda, a középsõ a Városmajor-zugliget, a déli szárny Budaörs irányába igyekezett kitörni a Vár körüli ostromgyûrûbõl.
Az oroszok a Szilágyi Erzsébet fasor 3-4-5 emeletes házainak ablakaiból, a világÃtó rakéták fényeinél a lombtalan városmajori fák között vonuló németekre úgy vadásztak, mintha körvadászaton lettek volna.
A német veszteségek megdöbbentõen magasak voltak.
Február 12.-én reggel Apámmal felmentünk a pincelépcsõn, és óvatosan kikémleltünk a vasajtón. Jókor jöttünk, a Virányos út felõl egy kis sebesült német csapat jött felfelé a kerti aszfaltúton. Felkötött karú, botokkal sántÃtó, átvérzett koponyatörésû, sápadt, lefogyott, végkimerült kis csapat, melyet csak az élni akarás, a fegyelem, a kötelességtudás, az akaraterõ vonszolt elõre. A 12-14 katonából álló, láthatólag elcsigázott csapatot két magas jó erõben lévõ géppisztolyos, ejtõernyõs katona biztosÃtotta. Õket talán vitorlázó repülõgépekkel tették le a Vérmezõn, hogy segÃtsék a még járóképes sebesülteket az ostromgyûrû áttörésében?
Február 13.-án hajnali 4 órakor géppisztolyaggyal verték pincénk vasajtaját. Unokabátyámmal együtt értem jöttek az oroszok. A Szarvas Gábor út 15. szám alatti, akkor még üres telekhez vittek minket. Hideg hajnali reggel volt, legalább mÃnusz 8-10 fuk, gyér akkumulátoros világÃtás mellett, itt már 7-8 környékbeli idõsebb ember ásott, csákányozott. A Virányos menti oldalon egy kb. 14-16 méter hosszú 3,5-4 méter mély árkot kellett kiásnunk. 6 óra után már vagy 1 méter mély lehetett az árok. A felsõ arasznyi fagyott réteg után már könyebben ment a munka.
Engem Bélával és 4 idõs emberrel két géppisztolyos katona a közeli Dániel út egyik szép villája elé kÃsért. A ház garázsajtaja az utca felé nézett. Innen egyes lövéseket hallottunk. A garázsajtó mellet már vagy 8-10 egymásra helyezett halott német katona. - Úristen ez nem lehet igaz! Egyes halántéklövésekkel végzik ki a német hadifoglyokat!
Újabb 12-14 német katonát kÃsértek a garázsajtó elé - a tegnapi, vánszorgó csapatot!
A kivégzéseket, szám szerint 77 vagy 78-at a környékbeli házmesterekkel a Dániel utca másik oldalán, egy emeletes bérvilla tövénél vártuk meg. Amint 14-15 németet kivégeztek (4 még reflexmozgásokat végzõ földön fekvõ halottat a hõsi szovjet katonák csizmáikkal fejen, arcon rugdosták és leköpdösték), mi, köztünk Benkõ Gyula szÃnész is, ló nem lévén, egy oldalfal nélküli stráfszekéren húztuk a Virányos köz és Szarvas Gábor utca sarkán levõ tömegsÃrig. Itt a derék I. világháborút megjárt házmesterek engem küldtek le a tömegsÃrba, mert hogy „maga fiatal". No, de hogyan jövök ki, kérdeztem? „Majd ledobunk egy kötelet és felhúzzuk magát!"
Ahogy 4 egymásfeletti sorban egymásfölé helyeztem a halott katonákat, szorosan úgy, mint a szardÃniákat a dobozban, sÃbakancsom alatt ropogtak a halott katonák törött bordái. Hiszen máshová nem tudtam lépni. Az arcukra mégsem akartam.
Elõzõ este egy kis fiatal szõke német közkatonát fektettünk le a pincében. A végbele mentén ment be a lövés. Körházba vinni? Közelharcok voltak.
A halott német kiskatonát felöltöztettük és kitettük a kertbe. Ez volt a szerencsénk, mert másfél óra múlva dühtõl õrjöngõ orosz katonák még a nõi retikülökben is fegyvert, a szekrényekben is, német katonát kerestek. A Villányos út 38/B-ben egy orvost, a feleségét és 9 éves kislányát lõtték tarkón, mert egy élõ német sebesültet találtak a villában.
A Zugligeti út - Virányos út sarkán lévõ lakásból 16 német katona jött ki fehér zászlóval, fegyvertelenül. Ahogy egyenként elõjöttek, halántékon lõtték õket. (Zugligeti u. 16. sz.) A Zugligeti út 27-29. sz. alatti klasszicista, oszlopos villában (apám barátja) vitéz Rohonczy Viktor tartalékos repülõszázados lakott családjával. A villába négy magasrangú német tiszt vette be magát. , mert a kitörés elakadt, az orosz túlerõ miatt nem tudtak tovább menni. Rohonczy százados megpróbálta rábeszélni a rangidõs ezredest, hogy adják meg magukat. Õk tudták, milyen sors vár rájuk. De kijelentették, hogy utolsó golyóig, melyet saját maguknak szántak, harcolni fognak! Elõvették és kitûzték kitüntetéseiket, a lovagkeresztet, a II. oszt. Vaskeresztet - a Rohonczy család, miután levonult a pincébe, másfélórán át a géppisztolysorozatokat, a kézigránátok robbanását hallotta. A ház körül több mint 30 orosz katona esett el, Rohonczyék a lakást feldúlva négy magasrangú tisztet felismerhetetlenül összeroncsolva találták. A falakon agyvelõrészek lógtak, melyeket a Rohonczy család tagjai törött ablaküveg darabokkal kaparásztak le. A hullákat verték darabokra, szó szerint a hõs szovjetek.
A kitörõ német seregbõl egyes jelentések szerint kb. 750-en érték el a német vonalakat. A többi elesett, kivégezték. Sohasem felejtem el azt a lovagkeresztes repülõ fõhadnagyot, aki átvérzett kötésekkel, koponya- és végtag-sérülésekkel. Milyen büszkén lépett be a garázsba, ahol halántéklövés vetett véget fiatal életének. Önkéntelenül Goethe sorai jutottak eszembe: „A hozott áldozatok sohasem hiábavalók, ha az áldozatok szelleme tovább él."
Sztálin genarisszimusz február 13-i napiparancsa a Föld valamennyi rádióadóján keresztül adta hÃrül, hogy Budapestet bevették, a „fasiszta hordákat" megsemmisÃtették.
Engem pedig ez az élmény tömeg, ez a sok borzalmas embertelenség, mely 18. életévem elõtt ért, egyértelmûen arra az elhatározásra késztetett, hogy orvos legyek=
Egy órán belül a karácsonyfát lelegelték, a pulykát, bejglit megették, a szekrényekbõl, vitrinekbõl mindent kiszórtak, úgyhogy bokáig jártunk a nõi fehérnemûkben, a törött herendi porcelán, törött kristálypoharak és -vázák, családi fényképek alkotta visszaságában. Február 11.-én már öt hete éltünk „felszabadulva" esténként hallottuk a szomszédságból a megerõszakolt nõk segélykérõ sikoltásait: a Villányos út 22. sz. alatt egy 72, egy 75 és egy 77 éves szomszéd nénit erõszakoltak meg 8-10-en.
Itt és a környéken már szovjet katonai konyhák, utánpótlási központok, nehéztüzérségi ágyúállások voltak, egészen a Lipótmezõig, ill. Pesthidegkútig. Unokanagybátyámmal naponta vittek dolgozni minket. Hol fát vágtunk, hol krumplit pucoltunk az orosz katonai konyhákban, hol a Budakeszi útnál takarÃtottuk a havat, kiváltképp akkor, amikor a német páncélosok elérték Bicskét, és az oroszok 3 tengelyes óriás Ford, Chevrolet teherautókban szállÃtották éjjel-nappal az utánpótlást. Az elesett orosz katonákat is mi temettük el.
Ott, ahol ma a 156-os busz végállomása van, középen van egy kis füves terület, mely körül parkolnak az ABC-ben, vagy zöldségesnél vásárlók kocsijai, óriási orosz katonai temetõ volt.
Február 11-én délután feltûnt, hogy az oroszok lázasak rakodnak. Lõszeres ládákat pakoltak teherautókra, társzekerekre. A földbe ásott nehézlövegeket lánctalpas traktorok, teherautók elvontatatják. 2-3 óra leforgása alatt kiürült a környék, de nem teljesen. A kiemelkedõ tornyos villák tornyaiban, a több utcára nézõ 1-2 emeletes bérvillák felsõ emeletének ablakaiban a homokzsákok mögött mesterlövészek helyezkedtek el.
Az éjjeli csendet aknavetõk és kézigránátok robbanása, géppisztolysorozatok kerepelése verte fel. A német csapatok északi szárnya Óbuda, a középsõ a Városmajor-zugliget, a déli szárny Budaörs irányába igyekezett kitörni a Vár körüli ostromgyûrûbõl.
Az oroszok a Szilágyi Erzsébet fasor 3-4-5 emeletes házainak ablakaiból, a világÃtó rakéták fényeinél a lombtalan városmajori fák között vonuló németekre úgy vadásztak, mintha körvadászaton lettek volna.
A német veszteségek megdöbbentõen magasak voltak.
Február 12.-én reggel Apámmal felmentünk a pincelépcsõn, és óvatosan kikémleltünk a vasajtón. Jókor jöttünk, a Virányos út felõl egy kis sebesült német csapat jött felfelé a kerti aszfaltúton. Felkötött karú, botokkal sántÃtó, átvérzett koponyatörésû, sápadt, lefogyott, végkimerült kis csapat, melyet csak az élni akarás, a fegyelem, a kötelességtudás, az akaraterõ vonszolt elõre. A 12-14 katonából álló, láthatólag elcsigázott csapatot két magas jó erõben lévõ géppisztolyos, ejtõernyõs katona biztosÃtotta. Õket talán vitorlázó repülõgépekkel tették le a Vérmezõn, hogy segÃtsék a még járóképes sebesülteket az ostromgyûrû áttörésében?
Február 13.-án hajnali 4 órakor géppisztolyaggyal verték pincénk vasajtaját. Unokabátyámmal együtt értem jöttek az oroszok. A Szarvas Gábor út 15. szám alatti, akkor még üres telekhez vittek minket. Hideg hajnali reggel volt, legalább mÃnusz 8-10 fuk, gyér akkumulátoros világÃtás mellett, itt már 7-8 környékbeli idõsebb ember ásott, csákányozott. A Virányos menti oldalon egy kb. 14-16 méter hosszú 3,5-4 méter mély árkot kellett kiásnunk. 6 óra után már vagy 1 méter mély lehetett az árok. A felsõ arasznyi fagyott réteg után már könyebben ment a munka.
Engem Bélával és 4 idõs emberrel két géppisztolyos katona a közeli Dániel út egyik szép villája elé kÃsért. A ház garázsajtaja az utca felé nézett. Innen egyes lövéseket hallottunk. A garázsajtó mellet már vagy 8-10 egymásra helyezett halott német katona. - Úristen ez nem lehet igaz! Egyes halántéklövésekkel végzik ki a német hadifoglyokat!
Újabb 12-14 német katonát kÃsértek a garázsajtó elé - a tegnapi, vánszorgó csapatot!
A kivégzéseket, szám szerint 77 vagy 78-at a környékbeli házmesterekkel a Dániel utca másik oldalán, egy emeletes bérvilla tövénél vártuk meg. Amint 14-15 németet kivégeztek (4 még reflexmozgásokat végzõ földön fekvõ halottat a hõsi szovjet katonák csizmáikkal fejen, arcon rugdosták és leköpdösték), mi, köztünk Benkõ Gyula szÃnész is, ló nem lévén, egy oldalfal nélküli stráfszekéren húztuk a Virányos köz és Szarvas Gábor utca sarkán levõ tömegsÃrig. Itt a derék I. világháborút megjárt házmesterek engem küldtek le a tömegsÃrba, mert hogy „maga fiatal". No, de hogyan jövök ki, kérdeztem? „Majd ledobunk egy kötelet és felhúzzuk magát!"
Ahogy 4 egymásfeletti sorban egymásfölé helyeztem a halott katonákat, szorosan úgy, mint a szardÃniákat a dobozban, sÃbakancsom alatt ropogtak a halott katonák törött bordái. Hiszen máshová nem tudtam lépni. Az arcukra mégsem akartam.
Elõzõ este egy kis fiatal szõke német közkatonát fektettünk le a pincében. A végbele mentén ment be a lövés. Körházba vinni? Közelharcok voltak.
A halott német kiskatonát felöltöztettük és kitettük a kertbe. Ez volt a szerencsénk, mert másfél óra múlva dühtõl õrjöngõ orosz katonák még a nõi retikülökben is fegyvert, a szekrényekben is, német katonát kerestek. A Villányos út 38/B-ben egy orvost, a feleségét és 9 éves kislányát lõtték tarkón, mert egy élõ német sebesültet találtak a villában.
A Zugligeti út - Virányos út sarkán lévõ lakásból 16 német katona jött ki fehér zászlóval, fegyvertelenül. Ahogy egyenként elõjöttek, halántékon lõtték õket. (Zugligeti u. 16. sz.) A Zugligeti út 27-29. sz. alatti klasszicista, oszlopos villában (apám barátja) vitéz Rohonczy Viktor tartalékos repülõszázados lakott családjával. A villába négy magasrangú német tiszt vette be magát. , mert a kitörés elakadt, az orosz túlerõ miatt nem tudtak tovább menni. Rohonczy százados megpróbálta rábeszélni a rangidõs ezredest, hogy adják meg magukat. Õk tudták, milyen sors vár rájuk. De kijelentették, hogy utolsó golyóig, melyet saját maguknak szántak, harcolni fognak! Elõvették és kitûzték kitüntetéseiket, a lovagkeresztet, a II. oszt. Vaskeresztet - a Rohonczy család, miután levonult a pincébe, másfélórán át a géppisztolysorozatokat, a kézigránátok robbanását hallotta. A ház körül több mint 30 orosz katona esett el, Rohonczyék a lakást feldúlva négy magasrangú tisztet felismerhetetlenül összeroncsolva találták. A falakon agyvelõrészek lógtak, melyeket a Rohonczy család tagjai törött ablaküveg darabokkal kaparásztak le. A hullákat verték darabokra, szó szerint a hõs szovjetek.
A kitörõ német seregbõl egyes jelentések szerint kb. 750-en érték el a német vonalakat. A többi elesett, kivégezték. Sohasem felejtem el azt a lovagkeresztes repülõ fõhadnagyot, aki átvérzett kötésekkel, koponya- és végtag-sérülésekkel. Milyen büszkén lépett be a garázsba, ahol halántéklövés vetett véget fiatal életének. Önkéntelenül Goethe sorai jutottak eszembe: „A hozott áldozatok sohasem hiábavalók, ha az áldozatok szelleme tovább él."
Sztálin genarisszimusz február 13-i napiparancsa a Föld valamennyi rádióadóján keresztül adta hÃrül, hogy Budapestet bevették, a „fasiszta hordákat" megsemmisÃtették.
Engem pedig ez az élmény tömeg, ez a sok borzalmas embertelenség, mely 18. életévem elõtt ért, egyértelmûen arra az elhatározásra késztetett, hogy orvos legyek=
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
Perje
- 2013. February 10. 10:02:55
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték