KĂśrmĂśm alatt fekete korom, mint kĂŠmĂŠnybĂľl felszĂĄllĂł fĂźst-lepedĂŠk Ăźl: lelkem repes belĂźl.
BþrÜm råncaiban úgy ßl az idþ, mintha otthona lenne a szaporodó redþ. Az ifjúsåg itt megållt, tÜbbÊ nem keres, hisz cÊlja a forrås az ÜrÜk eredþ. Álmatagon gondolom a vilågot, akarom Ês vållalom újra, de fantåziåt, csak fantåziåval alkothatsz, s ha tekintesz túlra, tßkÜrbe nÊzel, de kibírod józanul Ês Êsszel, hogy csak addig mÊsz el, honnan visszaút mår nincsen? NÊzel Ês magadat låtod. Magadban van mindened, mit magaddal viszel, ha szívvel, ha Êsszel szemlÊlþdve lÊpsz el måsok dala mellett, s kiåltod ki a dalod, nem vårva ki diadalod, mert ki megåll az ålmodozik csupån, s ki nem ållja meg, hogy ne ordítsa ki, hogy mi ßl belßl, az is jobb lÊtre szenderßl.
Ó, hogy nem szakad szét Föld és Ég, mikor rázzák láthatatlan erõk, miközben átszellemült nyomorék bóbiskol a gyutacs felett, igazságot hörögve, fordítva hazudik és gyilkol mindent, mi Föld és Ég, s nézik a vakok és bamba képükön tükrözõdik a színesnek hazudott sötétség.
Nem vålasztható a szabadsåg, de a szabadsåg elvålaszt mindenkÊpp. Szavazni sem lehet igazsågÊrt sem jÜvþÊrt, kinek nem dereng a måban a múlt koromsÜtÊt redþkbe Êgetett nyoma, az úgy marad ostoba.
Minden szemembĂľl kĂźldĂśtt pillantĂĄs bele lĂĄt a homĂĄlyos jĂśvĂľbe, de a lĂĄtvĂĄny nĂŠha halvĂĄny ĂŠs a szĂłt kĂŠppel Ă­rni le kĂŠptelensĂŠg, ahogyan a kĂŠpet mondatba fogni sem lehet: a fel nem tett kĂŠrdĂŠsre sosincs felelet! Hol szĂźksĂŠg nincs, ott nem jĂśn a segĂ­tsĂŠg.