Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Föld és Ég
Körmöm alatt fekete korom, mint kéménybõl felszálló füst-lepedék ül: lelkem repes belül.
Bõröm ráncaiban úgy ül az idõ, mintha otthona lenne a szaporodó redõ. Az ifjúság itt megállt, többé nem keres, hisz célja a forrás az örök eredõ. Álmatagon gondolom a világot, akarom és vállalom újra, de fantáziát, csak fantáziával alkothatsz, s ha tekintesz túlra, tükörbe nézel, de kibírod józanul és ésszel, hogy csak addig mész el, honnan visszaút már nincsen? Nézel és magadat látod. Magadban van mindened, mit magaddal viszel, ha szívvel, ha ésszel szemlélõdve lépsz el mások dala mellett, s kiáltod ki a dalod, nem várva ki diadalod, mert ki megáll az álmodozik csupán, s ki nem állja meg, hogy ne ordítsa ki, hogy mi ül belül, az is jobb létre szenderül.
Ó, hogy nem szakad szét Föld és Ég, mikor rázzák láthatatlan erõk, miközben átszellemült nyomorék bóbiskol a gyutacs felett, igazságot hörögve, fordítva hazudik és gyilkol mindent, mi Föld és Ég, s nézik a vakok és bamba képükön tükrözõdik a színesnek hazudott sötétség.
Nem választható a szabadság, de a szabadság elválaszt mindenképp. Szavazni sem lehet igazságért sem jövõért, kinek nem dereng a mában a múlt koromsötét redõkbe égetett nyoma, az úgy marad ostoba.
Minden szemembõl küldött pillantás bele lát a homályos jövõbe, de a látvány néha halvány és a szót képpel írni le képtelenség, ahogyan a képet mondatba fogni sem lehet: a fel nem tett kérdésre sosincs felelet! Hol szükség nincs, ott nem jön a segítség.
Bõröm ráncaiban úgy ül az idõ, mintha otthona lenne a szaporodó redõ. Az ifjúság itt megállt, többé nem keres, hisz célja a forrás az örök eredõ. Álmatagon gondolom a világot, akarom és vállalom újra, de fantáziát, csak fantáziával alkothatsz, s ha tekintesz túlra, tükörbe nézel, de kibírod józanul és ésszel, hogy csak addig mész el, honnan visszaút már nincsen? Nézel és magadat látod. Magadban van mindened, mit magaddal viszel, ha szívvel, ha ésszel szemlélõdve lépsz el mások dala mellett, s kiáltod ki a dalod, nem várva ki diadalod, mert ki megáll az álmodozik csupán, s ki nem állja meg, hogy ne ordítsa ki, hogy mi ül belül, az is jobb létre szenderül.
Ó, hogy nem szakad szét Föld és Ég, mikor rázzák láthatatlan erõk, miközben átszellemült nyomorék bóbiskol a gyutacs felett, igazságot hörögve, fordítva hazudik és gyilkol mindent, mi Föld és Ég, s nézik a vakok és bamba képükön tükrözõdik a színesnek hazudott sötétség.
Nem választható a szabadság, de a szabadság elválaszt mindenképp. Szavazni sem lehet igazságért sem jövõért, kinek nem dereng a mában a múlt koromsötét redõkbe égetett nyoma, az úgy marad ostoba.
Minden szemembõl küldött pillantás bele lát a homályos jövõbe, de a látvány néha halvány és a szót képpel írni le képtelenség, ahogyan a képet mondatba fogni sem lehet: a fel nem tett kérdésre sosincs felelet! Hol szükség nincs, ott nem jön a segítség.
Hozzaszolasok
Oldal: 3 / 3: 123
#21 |
gladiator07
- 2013. April 30. 19:44:18
#22 |
postaimre
- 2013. May 01. 07:45:41
#23 |
nokia
- 2013. May 02. 10:42:26
#24 |
Perje
- 2013. May 02. 12:22:06
Oldal: 3 / 3: 123
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.