" A finnorszĂĄgi Abo Academy University szakemberei szerint az eredmĂŠnyek azt sugalljĂĄk, hogy a hĂĄborĂş nem az emberi termĂŠszet rĂŠsze, hanem sokkal inkĂĄbb egyfajta viselkedĂŠsforma, amelyet a tĂśrtĂŠnelem folyamĂĄn sajĂĄtĂ­tottunk el "
Bizony bizony. AmĂ­g a retkes zsidĂł nem hĂĄborĂşzott , a bĂŠkĂŠs gojok nem rendeztek tĂśmegmĂŠszĂĄrlĂĄsokat. Igaza volt alkotmĂĄnyozĂłviktornak. " A zsidĂł Isten ajĂĄndĂŠkai ". Ezek szerint " Isten " megajĂĄndokozott minket a nĂŠpĂ­rtĂĄsok ĂŠs vilĂĄghĂĄborĂşk receptjĂŠvel.

Igen? Akkor hasznĂĄlom a tanult tudĂĄsomat!

...Na szedjĂźk csak elĂś a nagyjĂĄbĂłl ismert tĂśrtĂŠnelmi ismereteinket... (no ĂŠs persze a BibliĂĄt is forgathatja valaki ha kĂ­vĂĄncsi a fĂśldi emberekre - ĂŠn mĂĄr nem vagyok az.)

1.) KĂĄdesi csata ideje: Kr.e. 1274 mĂĄjusa (mĂĄs forrĂĄsok szerint: 1296 mĂĄjusa), helyszĂ­ne: FĂśnĂ­ciai partok, KĂĄdes vĂĄrosa, mely ma SzĂ­ria ĂŠs Libanon hatĂĄrĂĄn fekszik. HarcolĂł felek: Egyiptom hadereje II. Ramszesz fĂĄraĂł vezetĂŠsĂŠvel ĂŠs a Hettita Birodalom serege II. Muvatallis irĂĄnyĂ­tĂĄsĂĄval. ÖsszecsapĂł haderĂľk: becslĂŠsek szerint mindkĂŠt oldalon 20 – 20 ezer katona harcolt. Halottak szĂĄma: nem ismert. ValĂłszĂ­nĂťleg ez volt a legnagyobb ĂźtkĂśzet a tĂśrtĂŠnelem sorĂĄn, amelyet a harci szekerekre alapozva vĂ­vtak, mintegy 5000 ilyen jĂĄrmĂť rĂŠszvĂŠtelĂŠvel. A csata elĂľtt a nĂŠgy hadtestre (Amon, RĂŠ, Ptah ĂŠs SzĂŠth) osztott egyiptomi sereg letĂĄborozott KĂĄdestĂľl dĂŠlre. Itt az ĂľrĂśk elfogtak kĂŠt beduint, akik bevallottĂĄk, hogy a hettitĂĄktĂłl szĂśktek el, hĂťsĂŠget eskĂźdtek Ramszesznek, ĂŠs elmondtĂĄk, hogy a hettitĂĄk mĂŠg mindig kb. 200 kilomĂŠterre jĂĄrnak KĂĄdestĂľl, sĂľt megĂĄlltak ĂŠs letĂĄboroztak Halpa kĂśrnyĂŠkĂŠn, mert fĂŠlnek megĂźtkĂśzni vele. Ramszesz, Ăşgy gondolva, hogy a hettitĂĄk mĂŠg csak HalpĂĄnĂĄl jĂĄrnak, azonnal elindult, hogy elfoglalja KĂĄdest, nem tudvĂĄn, hogy a kĂŠt beduin valĂłjĂĄban Muvatallisz kĂŠme volt, akiket azĂŠrt kĂźldĂśtt, hogy fĂŠlrevezessĂŠk az egyiptomiakat. Muvatallisz seregei valĂłjĂĄban az OrontĂŠsz folyĂł tĂşlpartjĂĄn, a kĂĄdesi hegyek mĂśgĂśtt rejtĂľztek a kirĂĄly Ăśccse, a kĂŠsĂľbbi III. Hattuszilisz kirĂĄly parancsnoksĂĄga alatt. Ramszesz serege kettĂŠ-, majd nĂŠgy felĂŠ vĂĄlva kĂśzeledett KĂĄdeshez, nem sejtve, hogy a vĂĄros mĂśgĂśtt maga Muvatallisz vĂĄrja Ăľket seregĂŠvel. Muvatallisz elĂľtt ĂĄllt a lehetĂľsĂŠg, hogy az egyiptomi hadsereget rĂŠszenkĂŠnt szĂĄmolja fel. SzĂĄmĂ­tĂĄsait a sajĂĄt hadserege hĂşzta keresztĂźl, amelyik az egyiptomi tĂĄbor elfoglalĂĄsa utĂĄn fosztogatĂł hordĂĄvĂĄ vĂĄltozott. Az egyiptomiak visszavonultak, ĂŠs noha maga Ramszesz kitĂźntette magĂĄt szemĂŠlyes bĂĄtorsĂĄgĂĄval (legalĂĄbbis az egyiptomi feliratok szerint), mĂŠgis alig menekĂźlt meg a fogsĂĄgba esĂŠstĂľl. GyĂľztes fĂŠl: a csata dĂśntetlenĂźl vĂŠgzĂľdĂśtt, de a HettitĂĄk tĂśbbet profitĂĄltak az ĂśsszecsapĂĄsbĂłl. A csata jelentĂľsĂŠge: A Hettita Birodalom a csata utĂĄni bĂŠkĂŠben megszerezte a szĂ­riai terĂźletek nagy rĂŠszĂŠt, Ă­gy Egyiptom rovĂĄsĂĄra terjeszkedni tudott.

2.) Karkemisi csata ideje: Kr.e. 605, helyszĂ­ne: SzĂ­ria terĂźletĂŠn, az EufrĂĄtesz folyĂł mentĂŠn, Karkemis vĂĄrosa mellett. HarcolĂł felek: Új-BabilĂłni Birodalom (II. NabĂş-kudurri-uszur) az egyik oldalon ĂŠs AsszĂ­ria illetve Egyiptom szĂśvetsĂŠge a mĂĄsik oldalon (II. Assur-uballit, II. NĂŠkĂł fĂĄraĂł). ÖsszecsapĂł haderĂľk lĂŠtszĂĄma ismeretlen, de egyes becslĂŠsek szerint mindkĂŠt oldalon legalĂĄbb 30 – 30 ezres seregek kĂźzdĂśttek. Halottak szĂĄma: nem ismert. GyĂľztes fĂŠl: BabilĂłn. A csata jelentĂľsĂŠge: felemelkedhetett az Új-BabilĂłni Birodalom ĂŠs a mĂŠd szĂśvetsĂŠg, mely eltiporta AsszĂ­riĂĄt, ĂŠs visszaszorĂ­totta Egyiptomot. Mind a kĂĄdesi, mind a karkemisi csatĂĄban fontos szerepet jĂĄtszottak a korszak legfontosabb harci eszkĂśzei a harci szekerek. (LĂĄsd: lenti kĂŠp.)

3.) Marathóni csata ideje: Kr.e. 490 augusztusa, helyszíne: Attika félsziget, Görögország, Marathón városa mellett. Harcoló felek: Athén az egyik oldalon (Miltiadész) és a Perzsa Birodalom (I. Dareiosz, Datisz) a másikon. Összecsapó haderõk létszáma: Athén 11 ezer katonával harcolt, ám a perzsa haderõ mérete nem ismert. Egyes becslések a 20 ezer és a 100 ezer közti létszámot valószínûsítik. Halottak száma: 192 athéni és 6400 perzsa halott. Az athéni sereg úgy helyezkedett el, hogy lezárja az Athén felé vezetõ utat. Néhány napi szembeállás után a perzsák a lovakat hátravonták itatásra-járatásra, és megkezdték a sereg behajózását, hogy megkerülve Attikát, kedvezõbb helyen támadjanak. Az alkalmat a görögök kihasználták: Miltidésra ruházták a fõ-parancsnokságot és támadtak. A csatában a fõerõ nem középen, hanem a szárnyakon helyezkedett el, így a közelharc során hátrálást színleltek, majd az elõretörõ perzsákat a szárnyak bekerítették. A korabeli világot megdöbbentõ óriási görög gyõzelem hírét futva vitte egy katona a 42 km-re fekvõ Athénba. Gyõztes fél: Athén. A csata jelentõsége: Athén meg tudta védelmezni magát a perzsa hódítókkal szemben, és 10 esztendõre idõt nyert a következõ nagyszabású perzsa invázió elõtt. (A marathóni csatáról és a görög - perzsa háborúkról itt olvashatod el bõvebb cikkünket.)

4.) Plataiai csata ideje: Kr.e. 479 nyara, helyszíne: Attika félsziget, Boiotia tartomány, Görögország. Harcoló felek: az egyik oldalon a görög városállamok szövetsége állt Spárta és Athén vezetésével (Pauszaniasz), a másik oldalon a Mardoniosz vezette perzsa hederõ. Összecsapó haderõk létszáma: bizonytalan források szerint a görögök 100 ezer katonával, míg a perzsa épp fele annyi, azaz 50 ezer harcossal vonultak fel. Halottak száma: nem ismert. Gyõztes fél: görögök. A csata jelentõsége: a görög gyõzelem lezárta a nagyobb perzsa támadások korszakát. Ugyan a görög-perzsa háborúk hivatalosan csak három évtizeddel késõbb értek véget (Kalliaszi béke: K.r. 449), ám ezen 30 évben Perzsia már nem indított inváziót a Hellasz ellen. A plataiai csata "fõszereplõi" kétségtelenül a hoplita nehézgyalogosok voltak. Felszerelésük, fegyvezetük és jól kidolgozott, nagy fegyelmet és összeszokottságot követelõ harci stratégiájuk miatt a hoplita seregek a rómaiak felbukkanásáig (Cynoscephalae-i csata, Kr.e. 197) legyõzhetetlenek voltak.

5.) Gaugamélai csata ideje: Kr.e. 331 október 1, helyszíne: az õsi Asszíria területén, Ninive közelében, a Tigris folyó mellett, Gaugaméla falu szomszédságában. Harcoló felek: az egyik oldalon Nagy Sándor (III. Alexandrosz) makedón-görög serege állt, a másikon pedig III. Dareiosz perzsa nagykirály hadereje. Összecsapó erõk: a makedónok 46 ezren, míg a perzsák 90 ezren voltak. Halottak száma: a makedónok alig 4 ezer harcost, míg a perzsák több mint 60 ezer katonát veszítettek. Kis-Ázsia, Szíria és Egyiptom meghódítása - vagyis a Perzsa birodalom egész nyugati felének térdre kényszerítése - után Nagy Sándor elérkezettnek látta az idõt arra, hogy döntõ csapást mérjen ellenfelére a perzsa nagykirályra, és végleg bekebelezze a birodalom másik felét is. A Gaugamélai csatában Nagy Sándor a jobb szárnyra helyezte támadásának súlypontját, rákényszerítve ezzel a perzsákat, hogy harci szekereiket ott is bevessék, ahol már nem volt elegyengetve a terep. Dárdákkal és nyilakkal megtizedelték õket, majd a falanx sorai szétnyíltak, a réseken átrobogó kaszás szekereket ezután a hátsó sorokban egyenként elintézték. Ezzel Dareiosz egyik legfõbb elõnyét vesztette el: a túl korán támadó szekereket nem követte idõben a lovasság, amely így nem tudott betörni a falanx réseibe. A perzsa balszárnyon kialakuló heves összecsapásban Dareiosz lovassága kezdett megingani. Megsegítésükre a fõvezér középrõl küldött lovasokat, meggyengítve ottani erõit. Sándor azonnal ki is aknázta a lehetõséget: személyesen vezette a támadást a perzsa közép ellen, ahol Dareiosz is tartózkodott. Az elbeszélések szerint Dareiosz kocsihajtója elesett, amit a nagy zûrzavarban sokan úgy láttak, mintha maga az uralkodót érte volna végzetes sebesülés. Mindenesetre a perzsa derékhad meghátrált, és ekkorra balszárnyuk is elvesztette a küzdelmet. Mindeközben jobb oldalon sikereket értek el. Visszavonulásra késztették a Parmenión vezette makedón balszárnyat, és jó esélyük volt arra, hogy megsemmisítsék Sándor hátrahagyott táborát. A hátsó falanx azonban megfordult, és legyõzte a perzsákat. A bekerítõ hadmozdulatot folytató Mazeosz lovasait pedig a Dareioszt üldözõbe vett, Sándor által irányított lovasság visszatérése késztette meghátrálásra, de valószínûleg a perzsa balszárny visszavonulásásban annak is szerepe volt, hogy közben hírt kaphattak a derékhad és a jobbszárny megfutamodásáról. A csatát követõen Sándor kitartóan üldözte a perzsa hadat, megakadályozandó egy új sereg felállítását. Gyõztes fél: Makedónia (Nagy Sándor). A csata jelentõsége: Nagy Sándor legyõzte a perzsa uralkodót, így megszerezhette az egész Perzsa Birodalmat. (A Gaugamélai csatáról ókor menünkben részletes leírás olvasható.)

6.) Zámai csata ideje: Kr.e. 202 október 19, helyszíne: Karthago városának közelében (attól DNY-ra) Afrikában (ma: Tunézia). Harcoló felek: az egyik oldalon a punok (Hannibál) a másikon pedig a rómaiak (Scipio Africanus) küzdöttek a második pun háború döntõ csatájában. Összecsapó erõk nagysága: 40 ezres pun sereg ütközött meg a 38 ezres római haderõvel. Halottak száma: 22 ezer körüli (20 ezer pun, és két ezer római). Gyõztes fél: Róma. A csata jelentõsége: Róma térdre kényszeríttette nagy riválisát, a pun államot, majd a szigorú béke alapján elvette birtokait, és magas hadisarc fizetésére kötelezte. A gyõzelemmel Róma meggazdagodott és világhatalom lett.

7.) Pydnai csata ideje: Kr.e. 168 június 22, helyszíne: Görögország, Thesszália. Harcoló felek: egyik oldalon a hódító rómaiak (Lucius Aemilius Paullus) álltak, míg a másikon a makedónok (Perszeusz király, V. Philipposz fia) harcoltak. Összecsapó erõk nagysága: a makedónok 44 ezren, a rómaiak 38 ezren voltak. Halottak száma: 25 ezer makedón és alig 1-2 ezer római halott maradt a csatatéren. Gyõztes fél: Róma. A csata jelentõsége: a harmadik makedón háború döntõ ütközete volt a Pydnai csata, mely után Róma végérvényesen térdre kényszeríttette Makedóniát, és meghódította az egész Hellaszt. Bebizonyosodott, hogy a hoplita nehézgyalogos falanx harcmodor ideje lejárt, a római stratégia és taktika didalamaskodott és a történelem további menetében már ez a harcmodor képviselte a haladást.

8.) Pharszaloszi csata ideje: Kr.e. 48, helyszíne: Görögország középsõ területe, Thesszalia tartomány déli részén, Pharszalosz városka mellett. Harcoló felek: egyik oldalon Pompeius a másikon Julius Caesar állt. Összecsapó erõk nagysága: Pompeius 55-60 ezer katonával (azaz 9 légióval plusz segéderõkkel) rendelkezett, mely haderõ nagy részét bevetette Pharszalosznál. Caesar hadseregének pontos létszáma nem ismert, de becslések szerint alig fele annyi katonája volt csupán, körülbelül 23-25 ezer fõ. Halottak száma: Pompeius 6 ezer katonát, Caesar pedig alig 1200 harcost veszített. Gyõztes fél: Julius Caesar. A csata jelentõsége: Caesar legyõzte utolsó nagy riválisát is, így Róma örökös diktátora lehetett, azaz kezébe vehette a teljhatalmat.

9.) Philippi csata ideje: Kr.e. 42, helyszíne: Görögország északi részén, Makedóniában, a tengerparthoz közel. Harcoló felek: egyik oldalon Octavianus és Antonius serege, míg a másikon Brutus és Cassius (Caesar gyilkosai) katonái álltak. Összecsapó erõk nagysága: mindkét oldalon körülbelül 100 -100 ezer katona harcolt (egyes vélemények szerint a kiegészítõ segédalakulatokkal együtt a triumvirátus serege 220 ezer fõt tett ki, míg Brutus és Cassius seregében 190 ezer fõt számlált.) Az említett számadatot alapján a Philippi csata az ókor talán legnagyobb ütközetének is nevezhetõ. Halottak száma: nem ismert, de Brutus és Cassius serege nagyrészt megsemmisült, így valószínûsíthetõ a 200 ezres szám. Gyõztes fél: Octavianus és Antonius. A csata jelentõsége: A Római Birodalom élére a második triumvirátus kerülhetett (Octavianus, Antonius, Lepidus) melynek kezdeti összetartó ereje Caesar gyilkosainak megbüntetése volt. Ezt a célt teljesítette a Philippi gyõzelem. A csata utáni 10 esztendõben azonban a triumvirátus meggyengült, majd Kr.e. 31-ben, Octavianus elõretörésével megszünt. (Actiumi csata)

10.) Catalaunumi csata ideje: 451 június 20, helyszíne: Franciaország, Troyes környékén (ma: Párizs és a luxemburgi határ közt félúton). Harcoló felek: az egyik oldalon a Nyugat-Római Birodalom és néhány szövetségese állt (vizigótok, alánok) míg a másikon a hunok és szövetségeseik (burgundok) harcoltak. Mindkét seregben jelentõs volt a germánok száma. Hadvezérek: Aetius (Róma) és Attila (hunok). Összecsapó erõk nagysága: mindkét oldalon 40-50 ezres seregek álltak. Halottak száma: nem ismert. Gyõztes fél: Róma. A csata jelentõsége: A Nyugat-Római Birodalom a gyõzelemmel képes volt 25 évvel elodázni teljes összeomlását.

11.) Poitiersi csata ideje: 732 oktĂłber 10, helyszĂ­ne: FranciaorszĂĄg kĂśzepĂŠn, TourstĂłl 100km-el DNY-ra. HarcolĂł felek: az egyik oldalon a franciĂĄk (Martell KĂĄroly), mĂ­g a mĂĄsik oldalon az EurĂłpĂĄt megtĂĄmadĂł arabok (Abdul Rahman Al Ghafiqi) ĂĄlltak. ÖsszecsapĂł erĂľk lĂŠtszĂĄma: a franciĂĄk 20 ezren, mĂ­g az arabok 25 ezren voltak. (MĂĄs becslĂŠsek a kĂŠt sereget 80 – 80 ezres nagysĂĄgig terjedĂľen hatĂĄrozzĂĄk meg.) A csata elĂľtt a mĂłr seregek vĂŠgigdĂşltĂĄk egĂŠsz DĂŠl-GalliĂĄt, kiraboltĂĄk a templomokat, az Ăştjukba kerĂźlt vĂĄrosokat. Egyes krĂłnikĂĄk szerint fĂľ cĂŠljuk a mesĂŠsen gazdag kincseket rejtĂľ tours-i szĂŠkesegyhĂĄz kirablĂĄsa volt. A poitiers melletti ĂśsszecsapĂĄs sorĂĄn az elsĂľ tĂĄmadĂĄst a mĂłr lĂĄndzsĂĄs lovassĂĄg kezdte, mely a falanxba szervezett, a fĂľerĂľt kĂŠpviselĂľ frank gyalogos csapatokat tĂĄmadta meg. Az arab forrĂĄsok szerint a heves lovassĂĄgi tĂĄmadĂĄst a gyalogsĂĄg igen nagy fegyelmezettsĂŠggel fogadta, s zĂĄrt alakzatĂĄt a tĂĄmadĂĄs csak rĂŠszben tudta megbontani. Ez meglepte a mĂłrokat, s a megĂşjulĂł tĂĄmadĂĄsokban egyre nagyobb vesztesĂŠgeket szenvedtek. A csata egĂŠsz nap hevesen folyt. DĂśntĂľ momentumkĂŠnt jegyeztĂŠk fel a krĂłnikĂĄsok, hogy a mĂłrok visszavonulĂĄsba kezdtek tĂĄborukba, mivel elterjedt kĂśzĂśttĂźk az a rĂŠmhĂ­r, hogy a Bordeaux-i kalandjukban szerzett kincseiket a tĂĄbort megtĂĄmadĂł keresztĂŠny csapatok fenyegetik, tovĂĄbbĂĄ felgyĂşjtottĂĄk szekereiket. A visszavonulĂĄst a mĂłr vezĂŠr kĂŠtsĂŠgbeesetten prĂłbĂĄlta megakadĂĄlyozni, de ennek sorĂĄn bekerĂ­tettĂŠk, s elesett. MindkĂŠt fĂŠl visszatĂŠrt a tĂĄborĂĄba, s a frankok felkĂŠszĂźltek a mĂĄsnapi folytatĂĄsra. Erre azonban mĂĄr nem kerĂźlt sor, mert a mĂłrok sĂşlyos vesztesĂŠgeik ĂŠs vezĂŠrĂźk eleste miatt mĂŠg az ĂŠj leple alatt elhagytĂĄk tĂĄborukat, minden felszerelĂŠst hĂĄtrahagyva. A csatĂĄban a halottak szĂĄma jelentĂľs volt. A franciĂĄk 1100 lovagot, mĂ­g az arabok kĂśrĂźlbelĂźl 12 ezer harcost (seregĂźk felĂŠt) veszĂ­tettek. GyĂľztes fĂŠl: franciĂĄk. A csata jelentĂľsĂŠge: Martell KĂĄroly sikeresen megĂĄllĂ­totta az EurĂłpĂĄt meghĂłdĂ­tani akarĂł arab invĂĄziĂłt, Ă­gy az arab seregek a tovĂĄbbiakban EurĂłpĂĄbĂłl csupĂĄn az IbĂŠriai fĂŠlszigetet tudtĂĄk hatalmuk alatt tartani.

12.) Hastingsi csata ideje: 1066 október 14, helyszíne: Anglia legdélibb része, Cambridge közelében. Harcoló felek: az egyik oldalon II. Harold angol király csapatai álltak, a másik oldalon pedig a hódító szándékkal partraszálló Vilmos, normandiai herceg hadserege sorakozott fel. Összecsapó erõk nagysága: az angolok 7500-an, míg a támadó normannok 8400-an voltak. Halottak száma: az angol sereg nagy része megsemmisült, 5 ezer halottjuk maradt a csatatéren (köztük Harold és összes testvére). A normannok 3 ezer embert vesztettek. Gyõztes fél: Normandia (Hódító Vilmos). A csata jelentõsége: Anglia történetében fontos szakaszhatárt jelentett a hastingsi csata, mivel a normann uralkodók korszakát hozta el számukra. Mivel I. Vilmos Normandia hercegeként voltaképp a francia király hûbérese volt, így elméletben Anglia Franciaország hûbérbirtoka lett. Gyakorlatban azonban inkább Normandia került Angliához. Ez évszázadokon át tartó harcok forrása lett az angolok és a franciák között. (Az angol királyi udvarban még majd 200 évig a normannok által használt francai nyelv volt használatos. A normann elõkelõk hatalma Angliában hosszú ideig tartott.)

13.) Manzikerti csata: Ideje: 1071 augusztus 26, helyszíne: Törökország keleti része, közel a mai iráni határhoz, Manzikert városa mellett. Harcoló felek: egyik oldalon a Közép-Ázisából Európa felé támadó szeldzsuk törökök álltak, a másik oldalon pedig birodalmuk keleti határait védelmezõ bizánci (görög) csapatok. Összecsapó haderõk nagysága: nagyjából 40 000 katonát számlált a bizánci sereg, és körülbelül 54 000 fõre tehetõ a támadó szledzsuk törökök száma. Halottak: bizánci oldalon minimum 2 000, török oldalon néhány száz (a pontos adat ismeretlen). Gyõztes fél: a szeldzsuk törökök fölényes diadalt arattak. A csata jelentõsége: a csatát tekintik a Bizánci Birodalom hanyatlása kezdetének. A következõ években a Szeldzsuk Szultánság meghódította a kis-ázsiai Bizánci Birodalom nagy részét. Ezzel Bizánc számára elvesztek fõ gabonatermelõ és toborzási területei. Sokan a manzikerti csatát a huszonöt évvel késõbb induló keresztes háborúk egyik indítóokaként tartják számon: ekkor bizonyosodott be ugyanis a Nyugat számára, hogy Konstantinápoly már nem volt képes megvédeni a keleti kereszténységet.

14.) Legnanoi csata ideje: 1176 május 29. helyszíne: Észak-Itália, Milánó mellett, Legnano helyiség közelében. Harcoló felek: az invesztitúra háborúk korához tartozó csatában az egyik oldalon a Milánó vezette Lombard városállamok szövetsége (Lombard Liga) állt, míg a másik oldalon Barbarossa Frigyes német-római császár katonái sorakoztak fel. Összecsapó erõk nagysága: a Lombard Liga 3500, míg Frigyes császár 3 ezer katonával jelent meg a hadszíntéren. Halottak száma: nem ismert. Gyõztes fél: Lombard Liga. A csata jelentõsége: a pápaválasztásba, illetve az itáliai városállamok belügyeibe beavatkozni kívánó, és a térségre súlyos adókat kivetõ császár ellen sikerrel harcoltak Lombard városállamok. A gyõzelem révén a császár az 1183-ban megkötött konstanzi békében kénytelen volt elismerni a lombard városok önkormányzatát. (Le kellett mondania arról, hogy saját embereit delegálja a városok élére, és megadóztassa azokat.)

15.) Hattini csata: Ideje: 1187. jĂşlius 3., helyszĂ­ne: SzentfĂśld, a Tiberias-tĂł kĂśzelĂŠben, Hattin vĂĄrosa mellett. HarcolĂł felek: egyik oldalon a keresztĂŠny seregek ĂĄlltak Lusignani Guido (a csata elĂľtt alig egy ĂŠvvel megkoronĂĄzott jeruzsĂĄlemi kirĂĄly) vezetĂŠsĂŠvel, mĂ­g velĂźk szemben a JeruzsĂĄlem elfoglalĂĄsĂĄra kĂŠszĂźlĂľ muszlim erĂľk, Szaladin szultĂĄn parancsnoksĂĄga alatt. ÖsszecsapĂł haderĂľk nagysĂĄga: a keresztesek 20 000 katonĂĄt tudtak felvonultatni, mĂ­g velĂźk szemben Szaladin szultĂĄn legalĂĄbb 30 000 harcosĂĄt hozta el. A keresztesek 1187. jĂşlius 3-ĂĄn napfelkelte elĂľtt indultak el. DĂśntĂŠsĂźk fĂľ oka az volt, hogy minĂŠl nagyobb tĂĄvot tudjanak megtenni mielĂľtt a nap "gyilkos" sugarai elĂŠrnĂŠk Ăľket. De ez sem segĂ­tett, mert nem hoztak magukkal elegendĂľ vizet, ezĂŠrt teljesen kimerĂźltek. Erre a pillanatra vĂĄrt Szaladin. Serege ekkor elĂľbukkant a hegyek takarĂĄsĂĄbĂłl ĂŠs megtĂĄmadta a keresztĂŠnyeket. Halottak szĂĄma: a keresztes sereg jĂłrĂŠszt megsemmisĂźlt, legalĂĄbb 15-17 000 volt a halottak szĂĄma. A muszlim vesztesĂŠgek ismeretlenek. GyĂľztes fĂŠl: Szaladin szultĂĄn. A csata jelentĂľsĂŠge: a gyĂľzelem utĂĄn a muzulmĂĄnok gyorsan megszereztĂŠk a SzentfĂśld majdnem egĂŠszĂŠt, pontosan hĂĄrom hĂłnappal a Hattini csata utĂĄn, 1187 oktĂłber 2-ĂĄn JeruzsĂĄlem is elesett. A gyors sikerek oka az volt, hogy nem maradt katona a vĂĄrak megvĂŠdĂŠsĂŠhez. A SzentfĂśldĂśn mĂŠg nĂŠgy ĂŠvig maradt egy – kĂŠt vĂĄrban keresztĂŠny sereg, utoljĂĄra 1291 mĂĄjus 18-ĂĄn elesett AkkĂłn vĂĄra is. (Ezzel ĂśrĂśkre megszĂťnt a JeruzsĂĄlemi keresztĂŠny kirĂĄlysĂĄg.)

16.) Bouvinesi csata ideje: 1214 jĂşlius 27, helyszĂ­ne: a Francia KirĂĄlysĂĄg ĂŠszakkeleti rĂŠszĂŠn Bouvines vĂĄroska mellett. HarcolĂł felek: az egyik oldalon a franciĂĄk ĂĄlltak (II. FĂźlĂśp Ágost), mĂ­g velĂźk szemben az angol ĂŠs a nĂŠmet-rĂłmai hadsereg sorakozott fel (FĂśldnĂŠlkĂźli JĂĄnos ĂŠs IV. OttĂł vezetĂŠsĂŠvel). ÖsszecsapĂł erĂľk lĂŠtszĂĄma: az angolok-nĂŠmetek 20-25 ezres haderĂľvel, mĂ­g a franciĂĄk kĂśrĂźlbelĂźl 15 ezer fĂľvel harcoltak. Halottak szĂĄma: mindkĂŠt oldalon nagyjĂĄbĂłl ezer – ezer katona. GyĂľztes fĂŠl: franciĂĄk. A csata jelentĂľsĂŠge: II. FĂźlĂśp Ágost visszaszerezte az angolok ĂĄltal II. Henrik Ăłta birtokolt (ĂśrĂśklĂŠssel megszerzett) francia terĂźletek nagy rĂŠszĂŠt, ĂŠs megerĂľsĂ­tette FranciaorszĂĄgot. (IV. OttĂł a veresĂŠg utĂĄn elvesztette hatalmĂĄt II. Frigyessel szemben.)
17.) Crécy csata ideje: 1346 augusztus 26, helyszíne: Észak-Franciaországban, Calaistól délre, közel a belga határhoz, Crécy városka mellett. Harcoló felek: a százéves háborúban a franciák (IV. Fülöp) és az angolok (III. Edward) ütköztek meg egymással. Összecsapó erõk létszáma: az angolok 21 ezren,a franciák pedig 38 ezren voltak. Halottak száma: alig száz angol, és legalább ötezer francia. (Más vélemények szerint a teljes francia sereg megsemmisült, vagyis nagyjából 30 ezerre volt tehetõ a francia halottak száma.) Gyõztes fél: Anglia. A csata jelentõsége: a százéves háború elsõ szakaszát Anglia nyerte meg, így bár a Bretigny békében III. Edward lemondott francia trónigényérõl, de Anglia megtarthatta franciaországi birtokait: Guyenne, Gascogne, Guines, Calais, Limousin és Patou. A csata egyik érdekessége, hogy dokumentáltan itt használtak elõször ágyúkat Európa történetében. A csataleírások alapján az angolok által bevetett ágyúk nem játszottak jelentõs szerepet a csata végeredményében. (Inkább félelmetes hangjuk hatott riasztóan az ellenfélre, mint a lövedékek.)

18.) Rigómezei csata ideje: 1389 június 28, helyszíne: a Balkán félszigeten, a Szerb Királyság középsõ területein, a mai Koszovóban. Harcoló felek: az egyik oldalon a szerb, bosnyák, albán havasalföldi balkán szövetség állt, Szerbia vezetésével (Lázár szerb fejedelem) a másik oldalon pedig a hódító Oszmán Birodalom (I. Murád szultán) állt. Összecsapó erõk létszáma: a török hadsereg körülbelül 40 ezer harcost számlált (ebbõl 8 ezer fõ volt a nem török segédcsapat), a balkáni csapatok létszáma alig 15-20 ezer fõ volt. Halottak száma: a szerb sereg nagyrészt megsemmisült, de a törökök is nagy veszteségeket szenvedtek. Összesen legalább 25-25 ezer halott maradhatott a csatatéren. Gyõztes fél: törökök. A csata jelentõsége: Szerbia nagyobbik fele, és a Balkán nagy része az Oszmán Birodalom birtokába került. Szerbia még közel 70 évig apró államként, magyar szövetségben harcolt a törökökkel.

19.) Nikápolyi csata ideje: 1396 szeptember 25, helyszíne: a Bolgár Birodalom középsõ részén, a Duna déli oldalán (jobb partján) Nikápoly városa mellett. Harcoló felek: a Német-Római Birodalom császára Luxemburgi Zsigmond vezette keresztény hadsereg ütközött meg az I. Bajezid vezette oszmán erõkkel. Összecsapó erõk létszáma: a keresztény hadsereg 20-22 ezer fõt számlált, míg a törökök 35-40 ezren lehettek. Halottak száma: a keresztény sereg több mint fele megsemmisült, így legalább 12-13 ezer fõre tehetõ a halottak száma. Török oldalon ismeretlen a halottak száma, de egyes források szerint az oszmánok vesztesége is súlyos volt (legalább 10 ezer fõ). Gyõztes fél: törökök. A csata jelentõsége: Európa számára bebizonyosodott, hogy a törökök az egész kontinenst fenyegetik. A csata után hat évvel, 1402-ben lezajlott Ankarai csatában a mongolok legyõzték a törököket, így az oszmánok végül nem tudták kiaknázni a Nikápolyi csata okozta elõnyüket.

20.) Ankarai csata ideje: 1402 július 20, helyszíne: Oszmán Birodalom (ma: Törökország) középsõ része, Ankara városa mellett. Harcoló felek: az egyik oldalon a szamarkandi központtal létrehozott Mongol Birodalom emírje Timur Lenk állt, míg a másik oldalon az I. Bajezid vezette oszmán sereg harcolt. A mongolok váratlanul támadták meg a törökök birodalmát. Összecsapó erõk létszáma: a mongolok 140 ezer fõvel támadtak (haderejük egy részét átpártolt törökök alkották), míg a fõvárosukat védelmezõ törökök 85 ezer katonával harcoltak (ebbõl 20 ezer fõ szerb katona volt Lazarevics István vezetésével.) Halottak száma: a törökök legalább 25-30 ezer embert veszítettek (a becslések 15-40 ezer közöttiek), míg a mongoloknál 20 ezer körüli volt a halottak száma. Gyõztes fél: mongolok. A csata jelentõsége: a mongolok fogságba ejtették és elhurcolták I. Bajezid szultánt, és jelentõsen visszavetették a Török Birodalmat. Az oszmánok innentõl még évtizedekig nem voltak képesek Európa felé jelentõs támadó hadjáratokra. A haladékot Magyarország kihasználta, és Luxemburgi Zsigmond vezetésével megépítette a déli végvári vonalát. Közben azonban a Mongol Birodalom is szétesett, így az 1450-es évekre már nem tudta tovább visszatartani a törököket Európa megtámadásától.

(folyt...)

21.) GrĂźnwaldi csata ideje: 1410 jĂşlius 15, helyszĂ­ne: LengyelorszĂĄg ĂŠs LitvĂĄnia hatĂĄrvidĂŠkĂŠn, KĂśnigsbergtĂľl dĂŠlre. HarcolĂł felek: az egyik oldalon LengyelorszĂĄg ĂŠs LitvĂĄnia egyesĂ­tett hadereje ĂĄllt (II. UlĂĄszlĂł) mĂ­g velĂźk szemben a tĂŠrsĂŠgben nagyhatalommĂĄ vĂĄlĂł NĂŠmet Lovagrend kĂźzdĂśtt (Ulrich von Jungingen nagymester). ÖsszecsapĂł erĂľk nagysĂĄga: a lengyelek 30-32 ezer katonĂĄval, a nĂŠmet lovagrend pedig 27-29 ezer fĂľvel vett rĂŠszt a csatĂĄban. (MĂĄs forrĂĄsok, pl.: Geoffrey Regan 50 ezer fĂľre teszi a lengyelek, ĂŠs 40 ezer kĂśrĂźlire a nĂŠmetek szĂĄmĂĄt.) Halottak szĂĄma: a NĂŠmet Lovagrend serege szinte megsemmisĂźlt, 18-20 ezres vesztesĂŠget szenvedett, a lengyel halottak szĂĄma azonban nem ismert. Egyes vĂŠlekedĂŠsek szerint mindkĂŠt fĂŠl elveszĂ­tette serege felĂŠt, minimum 15 – 15 ezer lehetett tehĂĄt az elesettek szĂĄma.) GyĂľztes fĂŠl: lengyelek. A csata jelentĂľsĂŠge: LengyelorszĂĄg visszaszorĂ­totta a terjeszkedĂľ NĂŠmet Lovagrendet, ĂŠs dĂŠli terĂźleteit megszerezte.

22.) Azincourti csata ideje: 1415 oktĂłber 25, helyszĂ­ne: Észak-FranciaorszĂĄg, Calais mellett Azincourt vĂĄroska kĂśzelĂŠben. HarcolĂł felek: a szĂĄzĂŠves hĂĄborĂş mĂĄsodik szakaszĂĄban a franciĂĄk (VI. KĂĄroly, Charles d’Albret) ĂŠs az angolok (V. Henrik) ĂźtkĂśztek meg egymĂĄssal. ÖsszecsapĂł erĂľk nagysĂĄga: 6 ezer angol ĂŠs 30-35 ezer francia ĂźtkĂśzĂśtt meg egymĂĄssal (KĂśrĂźlbelĂźl 5-6 szoros volt a francia tĂşlerĂľ.) Ennek a kulcsfontossĂĄgĂş csatĂĄnak a legfontosabb fĂľszereplĂľje az angol hosszúíj volt! A brit ĂŠs francai tĂśrtĂŠnĂŠszek, rĂŠgĂŠszek kutatĂĄsai azt bizonyĂ­tottĂĄk, hogy ebben a csatĂĄban Ăśsszesen fĂŠlmilliĂł nyilat lĂľttek ki. Az elkĂŠpesztĂľ mĂŠretĂť angol nyĂ­lzĂĄporok ĂłriĂĄsi mĂŠszĂĄrlĂĄst vittek vĂŠgbe a lovagi ĂśsszecsapĂĄsra kĂŠszĂźlt franciĂĄk kĂśrĂŠben, ĂŠs gyakorlatilag kiirtottĂĄk a francia fĂľnemessĂŠg szĂ­ne-virĂĄgĂĄt. A csata napjĂĄn az angol Ă­jĂĄszgyalogsĂĄg csatĂĄra kĂŠszen ĂĄllt, kihegyezett karĂłk mĂśgĂśtt, amelyek tovĂĄbbi gĂĄtjai voltak a rohamnak. A talaj alaposan felĂĄzott az esĂľktĂľl, s egy csomĂł akadĂĄly tĂĄrult a franciĂĄk elĂŠ, Ă­gy mĂŠg, ha a vezĂŠrek utasĂ­tĂĄsait kĂśvettĂŠk volna a lovagok, akkor sem tudtak volna egykĂśnnyen eljutni az angol ĂĄllĂĄsokig. A francia tĂĄmadĂĄs megindult, de az akadĂĄlyoktĂłl ĂŠs a sĂĄrtĂłl akadozott. Az angol gyalogsĂĄg heves nyĂ­lzĂĄport zĂşdĂ­tott a tĂĄmadĂłkra, akiknek pĂĄncĂŠljĂĄrĂłl bĂĄr lepattantak a nyilak, de ĂĄllataikat nem vĂŠdte semmi, Ă­gy azokat a nyilak vagy megĂśltĂŠk, vagy sĂşlyosan megsebesĂ­tettĂŠk. Az angol vonalakat elĂŠrĂľ lovagok azonban megfeledkezve a parancsrĂłl, nem szĂĄlltak le a lovaikrĂłl, de a posvĂĄnyos talajon Ă­gy is kĂśzĂźlĂźk sokan lebuktak lovaikrĂłl, bele a sĂĄrba, s mĂĄsok tovĂĄbb tapostĂĄk Ăľket, Ă­gy megfulladtak. Megint mĂĄsok viszont elkezdtek elĂľkelĂľket keresgĂŠlni az ellensĂŠg soraiban, de senkit sem talĂĄltak, hiszen a gyalogsĂĄg az egyszerĂť nĂŠp, a parasztok ĂŠs polgĂĄrok fiaibĂłl verĂľdĂśtt Ăśssze. A keresgĂŠlĂŠs kĂśzben alig hasznĂĄltĂĄk a franciĂĄk fegyverĂźket, mĂ­g a viszonylag gyengĂŠbb felszereltsĂŠgĂť angolok sokukat leszedtĂŠk lovaikrĂłl ĂŠs Ăşgy ĂśltĂŠk meg. Halottak szĂĄma: a francia sereg 6-10 ezer fĂľt vesztett, kĂśztĂźk 3 herceget, 5 grĂłfot ĂŠs 90 bĂĄrĂłt. Az angoloknĂĄl pedig mindĂśssze 150-200 volt a halottak szĂĄma. GyĂľztes fĂŠl: Anglia. A csata jelentĂľsĂŠge: V. Henrik bevette PĂĄrizst, ĂŠs a Troyesi bĂŠkĂŠben (1420) Anglia szĂĄmĂĄra rendkĂ­vĂźl kedvezĂľ feltĂŠtelekkel zĂĄrhatta le egy idĂľre a szĂĄzĂŠves hĂĄborĂşt.

23.) Páviai csata ideje: 1525 február 24, helyszíne: Itália északi területe, Lombardia tartomány, Pávia városa mellett. Harcoló felek: az Észak-Itália birtoklásáért már közel 30 éve folyó folyó Habsburg-Valois harc legfontosabb csatájában a Francia Királyság (I. Ferenc) és a Német-Római Császárság illetve a vele szövetséges Spanyolország (V. Károly) harcoltak egymással. Összecsapó erõk nagysága: a franciák 26 ezren, a német-spanyol seregek 23 ezren voltak. Halottak száma: a franciák közül 12 ezren, a német-spanyol oldalon 5 ezren estek el. Gyõztes fél: Német-Római Birodalom és Spanyolország. A csata jelentõsége: I. Ferenc egy évre fogságba esett és a madridi békében le kellett mondania a Burgund hercegségrõl, Milánóról és Nápolyról. Késõbb kiszabadulva újra háborút kezdett, de 1559-re Franciaország újra, végérvényesen veszített. A páviai csatában használtak elõször puskákat a történelemben (legalábbis tömegesen, és dokumentált módon.)

24.) Mohácsi csata ideje: 1526 augusztus 29, helyszíne: a Magyar Királyság déli részén, a Duna jobb partján, Mohács városa közelében. Harcoló felek: az egyik oldalon II. Lajos magyar király, Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György szepesi gróf vezetésével a magyarok álltak, jelentõs német, cseh, horvát, bajor és lengyel segéderõkkel; a másik oldalon pedig az I. Szulejmán és Paragli Ibrahim nagyvezír vezette oszmán hadsereg sorakozott fel. Összecsapó erõk nagysága: a magyar sereget 24 800 fõ alkotta, míg velük szemben körülbelül 60 ezernyi török állt. Halottak száma: a magyar oldalon 16-20 ezerre tehetõ a halottak száma (köztük 16 zászlósúr és 5 püspök), a török oldal veszteségei pontosan nem ismertek, de a legtöbb becslés 1500 -2000 halottról szól. Gyõztes fél: Oszmán Birodalom. A csata jelentõsége: A török gyõzelmet követõen a szultán úgy tekintett Magyarországra, mint meghódított területre. Magyarország végzetesen meggyengült, és központi része elõbb a törökök vazallusa állama, majd 1541-ben meghódított tartománya lett. (Három részre szakadás) A mohácsi csatában meghalt a magyar uralkodó, így rövid trónharc után a Habsburgok kaparintották meg a Magyar Királyság megmaradt területeit nyugaton. Mivel a mohácsi csatában az egyházi vezetõk nagy része meghalt, Magyarországon korán és könnyen tudott megjelenni a reformáció.

25.) Nördlingeni csata ideje: 1634 szeptember 6, helyszíne: a Német-Római Birodalom déli részén, Nürnbergtõl délre, Nördlingen város mellett. Harcoló felek: a 30 éves háború legnagyobb csatájában az egyik oldalon a Habsburgok vezette (III. Ferdinánd) osztrák, német, spanyol és bajor seregek álltak, míg a másikon a Gustav Horn és Weimari Bernát vezette svéd és szász seregek sorakoztak fel. Összecsapó erõk nagysága: a Habsburgok 33-34 ezren, míg a svédek 24-25 ezren voltak. Halottak száma: összesen 12 ezer svéd maradt a csatatéren, míg a Habsburg csapatok alig 1500 fõt veszítettek. Gyõztes fél: Habsburgok. A csata jelentõsége: az ütközet utáni prágai békében a svédek és az észak-német protestáns fejedelmek letették a fegyvert. Ezzel lezárult a 30 éves háború svéd szakasza. (Késõbb, 1635-ben újra megindultak a harcok Franciaország hadbalépésével.)

26.) Höchstadti csata ideje: 1704 augusztus 13, helyszíne: a Német-Római Birodalom délkeleti részén Nürnberg közelében, Höchstadt városka mellett. Harcoló felek: a spanyol örökösödési háború legfontosabb csatájában az egyik oldalon a John Churchill és Savoyai Jenõ vezette szövetséges osztrák-angol-holland csapatok álltak, míg velük szemben a másik oldalon Camille de Tallard marsall vezette francia-bajor seregek sorakoztak fel. Összecsapó erõk nagysága: a Habsburgok által vezetett csapatok létszáma 51-52 ezer fõ volt (ebbõl 20 ezer lovas), míg a franciák 56 ezren voltak. Halottak száma: az osztrákoknak 4500, a franciáknak 20 ezer halottja maradt a csatatéren. Gyõztes fél: Osztrák-angol-holland szövetség. A csata jelentõsége: A csata után megfordult a spanyol örökösödési háború menete: a harcok Franciaország földjére terelõdtek, és Ausztria gyõzelmeivel folytatódtak. Közben az 1703-ban kirobbant Rákóczi szabadságharcban, a magyaroknak korábban folyósított francia segítség is akadozni kezdett. A spanyol örökösödési háború 1709-ben jelentõs osztrák fölénnyel folyt tovább, amit bizonyít Ausztria Malplaquetnél 1709 szeptemberében aratott nagy gyõzelme is. A sikerek miatt a bécsi udvar eldöntötte, végkép legyõzi Magyarországon is a szabadságharcot, és jelentõs csapatokat vezényelt át Magyarországra. Így 1711-re a felkelést leverte. Ekkor újabb fordulat történt: Anglia kiszállt a harcokból, nem támogatta tovább Ausztriát, ezért 1712-ben Denain mellett már vereséget szenvedett, és végül békére kényszerült Rastattban (1714. március 6) Ebben le kellett mondania a spanyol trónról és el kellett fogadnia, hogy a Spanyol Birodalomból csak kisebb területeket kaphat Észak-Itáliában (Milánó)

27.) Poltavai csata: Ideje: 1709 jĂşnius 27., helyszĂ­ne: Ukrajna kĂśzĂŠpsĂľ rĂŠsze, Harkov ĂŠs Kijev kĂśzt, Poltava vĂĄrosa mellett. HarcolĂł felek: XII. KĂĄroly svĂŠd kirĂĄly, ĂŠs I. (Nagy) PĂŠter orosz cĂĄr az Északi hĂĄborĂş (1700-1721) legnagyobb csatĂĄjĂĄban ĂźtkĂśztek meg egymĂĄssal. ÖsszecsapĂł haderĂľk nagysĂĄga: 25 000 ezer svĂŠd, ĂŠs 45 000 orosz katona vĂ­vta meg a csatĂĄt. A csata elĂľtt az oroszok elterelĂľ hadmĂťvelet keretĂŠben lerohantĂĄk a svĂŠdekkel szĂśvetsĂŠges zaporizzsjai kozĂĄkok szĂĄllĂĄsterĂźletĂŠt, ezĂŠrt azok hazatĂŠrtek, tovĂĄbb gyengĂ­tve a svĂŠd erĂľket. A csata jĂşnius 28-ĂĄn hajnali 3:45-kor kezdĂľdĂśtt. A svĂŠd csapatok merĂŠsz rohamot indĂ­tottak az oroszok megerĂľsĂ­tett ĂĄllĂĄsai ellen, ĂŠs a jobban kĂŠpzett svĂŠd gyalogsĂĄg visszavonulĂĄsra kĂŠsztette a vĂŠdekezĂľ oroszokat. A mĂĄr reggel nagy hĂľsĂŠgben azonban hamarosan a tĂĄmadĂłk is kifulladtak, Ă­gy visszavonultak, hogy rendezzĂŠk soraikat. Roos svĂŠd tĂĄbornok mintegy 2.600 katonĂĄjĂĄval azonban egy fĂŠlreĂŠrtĂŠs miatt nem vonult vissza, ezĂŠrt az oroszok elkĂźlĂśnĂ­tettĂŠk ĂŠs bekerĂ­tettĂŠk, majd miutĂĄn a svĂŠdek sĂşlyos vesztesĂŠgeket szenvedtek ĂŠs elfogyott a lĂľszerĂźk, megadtĂĄk magukat a sĂĄncokat visszafoglalĂł 4000 orosznak. Reggel 9.00-kor a svĂŠd gyalogsĂĄg ismĂŠt megindult elĂľre. 4000 svĂŠd ĂĄllt szemben 20 000 orosszal, akik rĂĄadĂĄsul elsĂśprĂľ kartĂĄcstĂťzzel tĂĄmadtĂĄk az ĂłriĂĄsi vesztesĂŠgeik ellenĂŠre rendĂźletlenĂźl elĂľrenyomulĂł svĂŠdeket. VĂŠgĂźl az orosz tĂşlerĂľ gyĂľzĂśtt. Halottak szĂĄma: a svĂŠdek 7 000 halottat, az oroszok 1345 halottat veszĂ­tettek. GyĂľztes fĂŠl: Nagy PĂŠter orosz cĂĄr. A csata jelentĂľsĂŠge: a svĂŠdekkel szĂśvetsĂŠges kozĂĄkok a csata utĂĄn azonnal ĂĄtĂĄlltak az oroszok oldalĂĄra. A poltavai veresĂŠg utĂĄn mĂĄr nem volt kĂŠtsĂŠges, hogy a hĂĄborĂşt a felemelkedĂľ Orosz Birodalom nyeri meg. Így is tĂśrtĂŠnt, 1721. augusztus 30-ĂĄn megkĂśtĂśtte OroszorszĂĄg ĂŠs SvĂŠdorszĂĄg a nagy ĂŠszaki hĂĄborĂşt lezĂĄrĂł nystadi bĂŠkĂŠt. A bĂŠkĂŠben OroszorszĂĄg megszerezte SvĂŠdorszĂĄgtĂłl a Finn ĂśbĂśl mindkĂŠt partjĂĄt, vagyis az egĂŠsz Ingermannlandot, ĂŠs egĂŠsz ÉsztorszĂĄgot. Ezzel az Orosz Birodalom kulcsfontossĂĄgĂş kikĂśtĂľkhĂśz, gabonakereskedelmi pozĂ­ciĂłkhoz jutott. OroszorszĂĄg a „birodalom” megnevezĂŠst innentĂľl hasznĂĄlta hivatalosan, ĂŠs PĂŠter is felvette a „minden oroszok cĂĄrja” cĂ­met.

28.) Yorktowni csata ideje: 1781 szeptember 28 – oktĂłber 19, helyszĂ­ne: Az USA –ban, WashingtontĂłl dĂŠlre, a Chesapeake-ĂśbĂśl partjĂĄn lĂŠvĂľ virginiai Yorktown vĂĄroska mellett. HarcolĂł felek: az amerikai fĂźggetlensĂŠgi hĂĄborĂş dĂśntĂľ csatĂĄjĂĄban az egyik oldalon a George Washington ĂŠs Jean-Babtiste de Rochambeau tĂĄbornokok vezette amerikai-francia csapatok ĂĄlltak, mĂ­g a mĂĄsikon Lord Cornwallis tĂĄbornok vezette angol-hesseni erĂľk sorakoztak fel. ÖsszecsapĂł haderĂľk nagysĂĄga: az amerikai francia csapatok teljes lĂŠtszĂĄma 19-20 ezer volt, mĂ­g az angolok alig 9 ezren voltak. Halottak szĂĄma: alig 100 amerikai ĂŠs 500-900 angol. GyĂľztes fĂŠl: USA-FranciaorszĂĄg. A csata jelentĂľsĂŠge: Anglia dĂśntĂľ veresĂŠget szenvedett, ĂŠs az USA elismerĂŠsĂŠre kĂŠnyszerĂźlt. (BĂŠke alĂĄĂ­rĂĄsa: 1783 szeptember 3, Versailles)

29.) Austerlitzi csata ideje: 1805 december 2, helyszĂ­ne: a Habsburg Birodalom terĂźletĂŠn, CsehorszĂĄgban, OlmĂźtztĂľl dĂŠlre, Austerlitz vĂĄros mellett. HarcolĂł felek: az egyik oldalon I. NapĂłleon vezette francia seregek ĂĄlltak, mĂ­g a mĂĄsikon a harmadik koalĂ­ciĂł (Angol, osztrĂĄk, orosz, svĂŠd) orosz ĂŠs osztrĂĄk erĂľi sorakoztak fel. MegĂźtkĂśzĂľ erĂľk nagysĂĄga: NapĂłleon 72 ezer katonĂĄval vonult a csatĂĄba, mĂ­g az osztrĂĄk-orosz csapatok lĂŠtszĂĄma 85-90 ezer fĂľt tett ki. Halottak szĂĄma: 1300 francia, ĂŠs 15 ezer osztrĂĄk ĂŠs orosz katona esett el. GyĂľztes fĂŠl: FranciaorszĂĄg. A csata jelentĂľsĂŠge: KĂŠt nappal kĂŠsĂľbb I. Ferenc osztrĂĄk csĂĄszĂĄr beleegyezett a hadi cselekmĂŠnyek beszĂźntetĂŠsĂŠbe ĂŠs megegyezett I. SĂĄndor cĂĄrral, hogy visszavonja hadseregĂŠt OroszorszĂĄgba. VĂŠgĂźl Ausztria is kĂŠnytelen volt bĂŠkĂŠt kĂśtni FranciaorszĂĄggal (Pozsonyi bĂŠke), az Orosz Birodalom pedig egy ideig nem vehetett rĂŠszt a FranciaorszĂĄg elleni szĂśvetsĂŠgekben.

30.) Lipcsei csata ideje: 1813 oktĂłber 16-19, helyszĂ­ne: A Rajnai SzĂśvetsĂŠg (korĂĄbban: NĂŠmet-RĂłmai Birodalom) ĂŠszaki rĂŠszĂŠn, Lipcse vĂĄrosa mellett. HarcolĂł felek: az egyik oldalon I. NapĂłleon vezette francia - szĂĄsz seregek ĂĄlltak, mĂ­g a mĂĄsikon az osztrĂĄkok, poroszok ĂŠs oroszok vezette hatodik koalĂ­ciĂł nyolc ĂĄllamĂĄnak hadserege sorakozott fel. MegĂźtkĂśzĂľ erĂľk nagysĂĄga: a franciĂĄk 195 ezer fĂľvel vonultak fel, velĂźk szemben pedig a hatodik koalĂ­ciĂł 340 ezer katonĂĄja ĂĄllt. (Egyes vĂŠlemĂŠnyek szerint a hatodik koalĂ­ciĂł 430 ezer katonĂĄt vonultatott fel.) Halottak szĂĄma: a franciĂĄk 40 ezer fĂľt veszĂ­tettek, mĂ­g a koalĂ­ciĂłnak 55 ezer katonĂĄja esett el. GyĂľztes fĂŠl: a hatodik koalĂ­ciĂł. A lipcsei veresĂŠg utĂĄn NapĂłleon bukĂĄsa elkerĂźlhetetlennĂŠ vĂĄlt. A csata jelentĂľsĂŠge: a csatĂĄban esett el JĂłzef Antoni Poniatowski marsall, lengyel herceg. A csata utĂĄn NapĂłleon elveszĂ­tette a nĂŠmet ĂŠs lengyel befolyĂĄsi terĂźletĂŠt, ĂŠs a szĂśvetsĂŠgesek elĂľtt megnyĂ­lt az Ăşt a RajnĂĄig.

31.) Waterlooi csata ideje: 1815 jĂşnius 18, helyszĂ­ne: Belgium terĂźletĂŠn, BrĂźsszel kĂśzelĂŠben, Waterloo falu mellett. HarcolĂł felek: az egyik oldalon a hatalomba visszatĂŠrni akarĂł - Elba szigetĂŠrĂľl FranciaorszĂĄgba ĂŠrkezĂľ - I. NapĂłleon vezette francia erĂľk ĂĄlltak, mĂ­g a mĂĄsikon az angol-porosz-osztrĂĄk-orosz vezetĂŠsĂť hetedik koalĂ­ciĂł csapatai sorakoztak fel. MegĂźtkĂśzĂľ erĂľk nagysĂĄga: NapĂłleon oldalĂĄn 73 ezer katona ĂĄllt, vele szemben pedig 92 ezres szĂśvetsĂŠges katona harcolt (MĂĄs vĂŠlekedĂŠsek szerint 118 ezer fĂľt tett ki a hetedik koalĂ­ciĂł serege.) A waterlooi csata elĂľtt NapĂłleon szĂŠt akarta darabolni a csĂĄszĂĄri hadaknĂĄl jĂłval nagyobb lĂŠtszĂĄmĂş szĂśvetsĂŠgesek arcvonalĂĄt, hogy kĂźlĂśn-kĂźlĂśn veresĂŠget mĂŠrhessen a brit, nĂŠmetalfĂśldi ĂŠs nĂŠmet seregekre. A haditerv mĂťkĂśdĂśtt, de NapĂłleon Emmanuel de Grouchy marsallnak adott fĂŠlreĂŠrthetĂľ parancsai ĂŠrtelmĂŠben jĂşnius 17-ĂŠn 30000 katona a poroszok nyomĂĄba indult, ĂŠs Ăśsszecsapott a Johann von Thielmann altĂĄbornagy vezette hĂĄtvĂŠddel a wavre-i csatĂĄban. Ebben a Waterloo elĂľtti kisebb csatĂĄban a poroszok meghĂĄtrĂĄltak ugyan a nagyobb francia sereg nyomĂĄsa alatt, de elĂŠg ideig ellenĂĄlltak. Ez elĂŠg idĂľt biztosĂ­tott BlĂźcher porosz tĂĄbornoknak, hogy idĂľben odaĂŠrjen a waterlooi csatĂĄba ĂŠs megfordĂ­tsa a csata sorsĂĄt. A francia haderĂľ waterloo-i veresĂŠgĂŠhez tĂśbb mĂĄs szarvashiba is hozzĂĄjĂĄrult. Ezeket elsĂľsorban NapĂłleon kĂśvette el: a csĂĄszĂĄr a poroszok ĂźldĂśzĂŠsĂŠt sokĂĄig halogatta, majd homĂĄlyos parancsokat osztott ki, hol ide, hol oda rendelte az alakulatokat. A csĂĄszĂĄr helyettese, a korĂĄbban legendĂĄs bĂĄtorsĂĄgĂĄrĂłl ismert Ney marsall ide-oda vetette a francia csapatokat, majd mikor a zĂťrzavar kialakult, ĂśnkontrolljĂĄt vesztve, kapkodva ĂŠs dĂźhĂśsen prĂłbĂĄlt rendet teremteni, hozzĂĄjĂĄrulva a katasztrĂłfĂĄhoz. Maga NapĂłleon a csata elĂľtt mĂĄr beteg volt, megfĂĄzott ĂŠs aranyere kĂ­nozta. Az 1812-es oroszorszĂĄgi esemĂŠnyek mind a csĂĄszĂĄrt, mind Neyt alaposan kikezdtĂŠk idegileg ĂŠs mentĂĄlisan, ez pedig rĂĄnyomta bĂŠlyegĂŠt korĂĄbbi kĂŠpessĂŠgeikre, ĂŠs hozzĂĄjĂĄrult a csĂşfos bukĂĄshoz. A waterloo -i csata halottainak szĂĄma: NapĂłleon 34 ezer fĂľt veszĂ­tett, a koalĂ­ciĂł pedig 24 ezer katonĂĄt. GyĂľztes fĂŠl: a hetedik koalĂ­ciĂł lett. A csata jelentĂľsĂŠge: az ĂźtkĂśzet I. NapĂłleon vĂŠgsĂľ bukĂĄsĂĄt hozta. Alig nĂŠgy nappal a csata utĂĄn NapĂłleon lemondott minden cĂ­mĂŠrĂľl, majd Ăşjabb mĂĄsfĂŠl hĂłnappal kĂŠsĂľbb (1815 augusztus 8-ĂĄn) az angolok Szent Ilona szigetĂŠre szĂĄllĂ­tottĂĄk.

32.) TemesvĂĄri csata ideje: 1848 augusztus 9, helyszĂ­ne: a Magyar KirĂĄlysĂĄg dĂŠlkeleti terĂźletĂŠn, TemesvĂĄr kĂśzelĂŠben. HarcolĂł felek: az egyik oldalon az 1848/49-es szabadsĂĄgharc Bem JĂłzsef vezette magyar fĂľserege ĂĄllt, mĂ­g vele szemben a mĂĄsik oldalon Julius Jakob von Haynau tĂĄborszernagy vezette osztrĂĄk fĂľerĂľk sorakoztak fel. MegĂźtkĂśzĂľ erĂľk nagysĂĄga: a magyar fĂľsereg 55-57 ezer fĂľt szĂĄmlĂĄlt, mĂ­g az osztrĂĄkok kĂśrĂźlbelĂźl 29 ezren voltak. (Az erĂľviszonyokhoz kĂŠpest meglepetĂŠst jelentett a csata vĂŠgkimenetele.) Halottak szĂĄma: a magyarok nagyjĂĄbĂłl 10 ezer fĂľt veszĂ­tettek, mĂ­g az osztrĂĄkoknĂĄl csupĂĄn 4500 -ra tehetĂľ a halottak ĂŠs sebesĂźltek szĂĄma. GyĂľztes fĂŠl: Ausztria. A csata jelentĂľsĂŠge: Az 1848/49-es forradalom ĂŠs szabadsĂĄgharc utolsĂł, mindent eldĂśntĂľ nagy csatĂĄja zajlott TemesvĂĄrnĂĄl. A magyar fĂľsereg veresĂŠgĂŠt kĂśvetĂľen remĂŠnytelennĂŠ vĂĄlt a tovĂĄbbi harc, Ă­gy Kossuth augusztus 11-ĂŠn lemondott, a fĂľhatalmat GĂśrgeyre ruhĂĄzta, aki augusztus 13-ĂĄn AradtĂłl 30 km re ĂŠszakkeletre VilĂĄgosnĂĄl, a szĂľlĂľsi mezĂľn 30 ezer katonĂĄjĂĄval egyĂźtt letette a fegyvert.

33.) Solferinoi csata: Ideje: 1859. jĂşnius 24., helyszĂ­ne: Észak-ItĂĄlia, Mantova tartomĂĄny, (DĂŠlkelet Lombardia), Solferino vĂĄrosa mellett. HarcolĂł felek: az egyik oldalon az itĂĄliai hegemĂłniĂĄjĂĄt vĂŠdelmezĂľ OsztrĂĄk CsĂĄszĂĄrsĂĄg serege, mĂ­g a mĂĄsikon az egĂŠsz ItĂĄliĂĄt egysĂŠgesĂ­teni akarĂł SzĂĄrd-Piemonti KirĂĄlysĂĄg ĂŠs a III. NapĂłleon uralta FranciaorszĂĄg egyesĂ­tett serege ĂĄllt. ÖsszecsapĂł haderĂľk nagysĂĄga: az osztrĂĄkok 146 635 katonĂĄval, mĂ­g a piemonti-francia erĂľk 173 600 harcossal ĂŠrkeztek. Halottak szĂĄma: osztrĂĄk oldalon 3000, piemonti-francia oldalon 2492 volt az elesettek szĂĄma. (MindkĂŠt oldalon tĂśbb mint 10-10 ezer sebesĂźlttel.) A hĂĄborĂş 1859. ĂĄprilis 29-ĂŠn kezdĂľdĂśtt, de rĂśgtĂśn egy osztrĂĄk veresĂŠggel, jĂşnius 4-ĂŠn MagentĂĄnĂĄl. NĂŠhĂĄny nap alatt elveszett MilĂĄnĂł, Bergamo ĂŠs Brescia. JĂşnius 16-ĂĄn a hadszĂ­ntĂŠrre ĂŠrkezett a fiatal ĂŠs tapasztalatlan Ferenc JĂłzsef csĂĄszĂĄr, aki sajĂĄt kezĂŠbe vette a fĂľparancsnoksĂĄgot. A dĂśntĂľ csatĂĄra SolferinĂł mellett kerĂźlt sor. Az ĂśsszecsapĂĄsok egy kb. 16 kilomĂŠter hosszĂşsĂĄgĂş fronton zajlottak, mindkĂŠt rĂŠszrĂľl tĂśbbszĂśri tĂĄmadĂĄssal ĂŠs visszavonulĂĄssal, ĂŠs ez szinte egĂŠsz nap tartott. A szĂĄrazsĂĄgot ĂŠs hĂľsĂŠget dĂŠlutĂĄn 4 Ăłra kĂśrĂźl vihar ĂŠs esĂľ vĂĄltotta fel. A csatateret uralĂł domb (tszf. 200 m) tetejĂŠn ĂĄllĂł, 23 mĂŠter magas kĂśzĂŠpkori Ăśregtorony, a GonzagĂĄk ĂĄltal 1020 kĂśrĂźl ĂŠpĂ­tett „Spia d’Italia” (kb. „ItĂĄliai kĂŠm&#8221, amelynek tetejĂŠrĂľl akĂĄr 10 km tĂĄvolsĂĄgig is be lehetett lĂĄtni a kĂśrnyĂŠket, stratĂŠgiai fontossĂĄgĂş hadvezetĂŠsi pont volt, amelynek birtoklĂĄsa mindkĂŠt fĂŠl szĂĄmĂĄra ĂŠletfontossĂĄgĂş volt. A csata kezdetĂŠn az osztrĂĄkok tartottĂĄk megszĂĄllva, a francia 2. dandĂĄr ostromolta, vĂĄltakozĂł sikerrel. VĂŠgĂźl III. NapĂłleon sajĂĄt elit testĂľrsĂŠgĂŠt, a CsĂĄszĂĄri GĂĄrdĂĄt is harcba kĂźldte, akik a hegyet megmĂĄszva, vĂŠres kĂśzelharcban vĂŠgleg elĂťztĂŠk a vĂŠdĂľket. A torony az olaszok gyĂľzelmĂŠnek szimbĂłlumĂĄvĂĄ vĂĄlt. GyĂľztes fĂŠl: Piemont ĂŠs FranciaorszĂĄg. A csata jelentĂľsĂŠge: Az osztrĂĄk haderĂľ sĂşlyos, dĂśntĂľ veresĂŠget szenvedett. Ki kellett ĂźrĂ­teniĂźk LombardiĂĄt, ĂŠs a venetĂłi ErĂľdnĂŠgyszĂśg (Quadrilatero) vĂŠdelmĂŠbe vonultak vissza. III. NapĂłleonnak a gyors megegyezĂŠs ĂĄllt ĂŠrdekĂŠben, mivel nem kĂ­vĂĄnta az OsztrĂĄk CsĂĄszĂĄrsĂĄg meggyengĂźlĂŠsĂŠt, ĂŠs tartania kellett PoroszorszĂĄg beavatkozĂĄsĂĄtĂłl is. Így jĂşlius 12-ĂŠn – a piemonti fĂŠl megkĂŠrdezĂŠse nĂŠlkĂźl – a kĂŠt csĂĄszĂĄr alĂĄĂ­rta a villafrancai fegyverszĂźnetet, amelyben Ausztria csak LombardiĂĄrĂłl mondott le (FranciaorszĂĄg javĂĄra), de megtarthatta VenetĂł tartomĂĄnyt, ĂŠs – Cavour szĂĄrd miniszterelnĂśk nagy csalĂłdĂĄsĂĄra – a stratĂŠgiai fontossĂĄgĂş ErĂľdnĂŠgyszĂśget is. LombardiĂĄt kĂŠsĂľbb III. NapĂłleon ĂĄtengedte Piemontnak SavoyĂĄĂŠrt ĂŠs NizzĂĄĂŠrt cserĂŠbe. KĂŠsĂľbb a SzĂĄrd–Piemonti KirĂĄlysĂĄg bekebelezte ToszkĂĄnĂĄt, PĂĄrmĂĄt, ReggiĂłt, EmiliĂĄt, a PĂĄpai Állam terĂźletĂŠnek nagy rĂŠszĂŠt is. DĂŠlen megdĂśntĂśttĂŠk a NĂĄpoly–SzicĂ­liai KirĂĄlysĂĄgot, amit szintĂŠn II. Viktor EmĂĄnuel szerzett meg. A stratĂŠgiai fontossĂĄgĂş ErĂľdnĂŠgyszĂśg a szĂĄrd–francia–osztrĂĄk hĂĄborĂş lezĂĄrĂĄsa utĂĄn is osztrĂĄk kĂŠzen maradt, az csak 1866-ban, a porosz–osztrĂĄk hĂĄborĂş ĂŠszaki, porosz frontjĂĄn elszenvedett osztrĂĄk veresĂŠg utĂĄn, a bĂŠkeszerzĂľdĂŠs feltĂŠtelekĂŠnt kerĂźlt az Olasz KirĂĄlysĂĄghoz.

34.) Gettysburgi csata ideje: 1863 jĂşlius 1-3, helyszĂ­ne: az EgyesĂźlt Államokban, WashingtontĂłl ĂŠszakra, PhiladelphiĂĄtĂłl nyugatra, Pennsylvania ĂĄllamban, Gettysburg vĂĄroska mellett. HarcolĂł felek az egyik oldalon az Amerikai PolgĂĄrhĂĄborĂş ĂŠszaki fĂľserege ĂĄllt, George G. Meade tĂĄbornok vezetĂŠsĂŠvel; a mĂĄsik oldalon Robert E. Lee tĂĄbornok dĂŠliekbĂľl ĂĄllĂł hadereje sorakozott fel. MegĂźtkĂśzĂľ erĂľk nagysĂĄga: az ĂŠszaki sereg 94 ezer fĂľt, a dĂŠli 72 ezer fĂľt szĂĄmlĂĄlt. A csata menete: Amikor Lee benyomult Pennsylvania ĂĄllamba, az ĂŠszakiak a KĂŠk-hegysĂŠg mentĂŠn kerestĂŠk Ăľket, de valĂłjĂĄban a kĂŠt sereg egy ideig egymĂĄssal pĂĄrhuzamosan haladt, valĂłjĂĄban egyik fĂŠl sem ismerte a mĂĄsik pontos tartĂłzkodĂĄsi helyĂŠt. VĂŠgĂźl jĂşlius elsejĂŠn Meade vezĂŠrĂľrnagy felderĂ­tĂľ lovasai rĂĄleltek a dĂŠli seregre GettysburgtĂľl ĂŠszaknyugatra. Az elsĂľ ĂśsszecsapĂĄst az egymĂĄsra talĂĄlĂł lovas dandĂĄrok vĂ­vtĂĄk, majd lassan, de biztosan, tĂśbb hullĂĄmban befutott mindkĂŠt oldalon az erĂľsĂ­tĂŠs. Az elsĂľ nap a dĂŠliek gyĂľzelmĂŠvel zĂĄrult, mivel Richard Ewell tĂĄbornok megfutamĂ­totta az ĂŠszakiakat Papnevelde-gerincen (Seminary Ridge) ĂŠs TĂślgyfa dombon (Oak Hill). A megfutamodĂł „jenkik” Gettysburg-Ăśn keresztĂźl visszavonultak a TemetĂľ dombra (Cemetery Hill), 3500-an azonban fogsĂĄgba estek a vĂĄrosban. Új helyĂźkĂśn azonban alaposan beĂĄstĂĄk magukat. A mĂĄsodik nap a dĂŠliek nagy tĂĄmadĂĄsĂĄt hozta, melyet azonban az ĂŠszakiak a csatamezĂľ teljes szĂŠlessĂŠgĂŠben megĂĄllĂ­tottak. A dĂśntĂľ nap jĂşlius harmadikĂĄn jĂśtt el. Lee szinte mindent egy lapra feltĂŠve 12,500 konfĂśderĂĄciĂłs gyalogost kĂźldĂśtt rohamra a centrum a TemetĂľ-dombon. A tĂĄmadĂĄs "Pickett rohama" nĂŠven vonult be a tĂśrtĂŠnelembe, mert a tĂĄmadĂĄs ĂŠkĂŠt George E. Pickett vezette. A tĂĄmadĂĄs elĂŠrte az ellensĂŠg vonalĂĄt, ĂŠs rĂŠst ĂźtĂśtt rajta, azonban az ĂŠszakiak ezt gyorsan betĂśmtĂŠk, ĂŠs visszavertĂŠk a dĂŠlieket, akik Ăşjra a nyĂ­lt mezĂľre hĂĄtrĂĄltak. Pickett elvesztette embereinek csaknem 70%-ĂĄt. EstĂŠre a dĂŠliek vesztesĂŠgei megrendĂ­tĂľek lettek, kĂŠnytelenek voltak visszavonulni dĂŠlre, VirginiĂĄba. Halottak szĂĄma: az ĂŠszakiak 3155 fĂľt, a dĂŠliek 4708 fĂľt veszĂ­tettek (Ez csak a halottak szĂĄma.) A sebesĂźltek halottak ĂŠs eltĂťntek teljes szĂĄma mindkĂŠt oldalon 23 – 23 ezer fĂľ volt. GyĂľztes fĂŠl: Északiak (USA). A csata jelentĂľsĂŠge: A gettysburgi veresĂŠg megrendĂ­tette a dĂŠliek katonai erejĂŠt. A csata utĂĄni mĂĄsfĂŠl ĂŠvben sorozatos veresĂŠgeket szenvedtek, vĂŠgĂźl 1865 ĂĄprilis 9-ĂŠn fegyverletĂŠtelre kĂŠnyszerĂźltek.

35.) KĂśniggratzi csata: Ideje: 1866 jĂşlius 3., helyszĂ­ne: CsehorszĂĄg, KĂśniggratz (ma: Hradec KrĂĄlovĂŠ) vĂĄrosa kĂśzelĂŠben. HarcolĂł felek: egyik oldalon a Porosz KirĂĄlysĂĄg hadserege, a mĂĄsikon az OsztrĂĄk CsĂĄszĂĄrsĂĄg hadereje ĂĄllt. ÖsszecsapĂł seregek nagysĂĄga: 221 000 fĂľs porosz sereg szĂĄllt szembe a 206 000 fĂľs osztrĂĄk – szĂĄsz haderĂľvel. A Habsburg Birodalom az Ăşgynevezett nagynĂŠmet egysĂŠg megvalĂłsĂ­tĂĄsĂĄĂŠrt kĂźzdĂśtt, mely a nĂŠmet egysĂŠgbe beleĂŠrtette az osztrĂĄk terĂźleteket is (termĂŠszetesen Habsburg vezetĂŠssel), mĂ­g a Porosz KirĂĄlysĂĄg a kisnĂŠmet egysĂŠgĂŠrt szĂĄllt ringbe, mely porosz vezetĂŠs alatt kĂ­vĂĄnta egyesĂ­teni a nĂŠmet ajkĂş terĂźleteket, azonban az osztrĂĄkok kizĂĄrĂĄsĂĄval. A kĂśniggratzi csatĂĄban az osztrĂĄkoknak frontĂĄlisan kellett megĂźtkĂśzniĂźk a kĂŠpzettebb, hĂĄtultĂśltĂľs, gyĂşjtĂłszeges puskĂĄt hasznĂĄlĂł porosz gyalogsĂĄggal. Ezek a gyorstĂźzelĂľ fegyverek komoly elĂľnyt biztosĂ­tottak a csatatĂŠren. Benedek Lajos tĂĄborszernagy ugyanĂşgy megmentette seregĂŠt, mint 1859-ben SolferinĂłnĂĄl. Ennek ellenĂŠre a csĂĄszĂĄri udvar Ăľt tette meg a veresĂŠg felelĂľsĂŠvĂŠ, egyĂŠbkĂŠnt jogosan, hiszen Ăľ ĂĄllĂ­totta fel seregĂŠt Ăşgy, hogy az hĂĄrom irĂĄnybĂłl is megtĂĄmadhatĂł legyen. Halottak szĂĄma: a porszok 1900, az osztrĂĄkok 5735 halottat veszĂ­tettek. A gyĂľztes fĂŠl: PoroszorszĂĄg (I. Vilmos porosz kirĂĄly ĂŠs Bismarck kancellĂĄr). A csat jelentĂľsĂŠge: A csata kimenetele egyben eldĂśntĂśtte a hĂĄborĂşt is. Az 1866. augusztus 23-ĂĄn PrĂĄgĂĄban megkĂśtĂśtt bĂŠkeszerzĂľdĂŠsben az OsztrĂĄk CsĂĄszĂĄrsĂĄg a Porosz KirĂĄlysĂĄg javĂĄra lemondott a nĂŠmet egysĂŠg megvalĂłsĂ­tĂĄsĂĄrĂłl, az Olasz KirĂĄlysĂĄgnak pedig ĂĄtengedte Veneto tartomĂĄnyt (VelencĂŠt). A bĂŠke feltĂŠtelei szĂ­vĂŠlyesek voltak a Habsburg Birodalom szĂĄmĂĄra, hiszen a csatatĂŠren totĂĄlis veresĂŠget szenvedett. Bismarck porosz kancellĂĄr azonban a bĂŠkeszerzĂľdĂŠs engedĂŠkeny feltĂŠtelei rĂŠvĂŠn az OsztrĂĄk CsĂĄszĂĄrsĂĄgot szĂśvetsĂŠgeskĂŠnt remĂŠlte megnyerni a maga szĂĄmĂĄra a kĂŠsĂľbbiekben tervezett hĂĄborĂşi esetĂŠre. Az 1871-es porosz–francia hĂĄborĂşban Ausztria mĂĄr semleges maradt, a nĂŠmet-osztrĂĄk katonai szĂśvetsĂŠg 1879-ben valĂłsult meg a kettĂľs szĂśvetsĂŠg lĂŠtrejĂśttĂŠvel. Ez volt az elsĂľ lĂŠpĂŠs az elsĂľ vilĂĄghĂĄborĂşs katonai szĂśvetsĂŠgi rendszerek felĂŠ.

36.) Sommei csata ideje: 1916 jĂşlius 1 – november 18, helyszĂ­ne: Észak-FranciaorszĂĄg Pikardia tartomĂĄnyĂĄban, a Somme folyĂł vĂślgyĂŠben. HarcolĂł felek: az elsĂľ vilĂĄghĂĄborĂş legnagyobb csatĂĄjĂĄban az egyik oldalon a NĂŠmet Birodalom hadserege ĂĄllt Max von Gallwitz ĂŠs Fritz von Below vezetĂŠsĂŠvel, mĂ­g a mĂĄsik oldalon az antant angol – francia hadereje ĂĄllt Douglas Haig ĂŠs Ferdinand Foch vezetĂŠsĂŠvel. MegĂźtkĂśzĂľ erĂľk nagysĂĄga: mindkĂŠt oldalon kĂśrĂźlbelĂźl 600 – 600 ezer katona harcolt. Halottak szĂĄma: a majdnem 5 hĂłnapon ĂĄt tartĂł hosszĂş csata alatt az antant erĂľk 624 ezer fĂľt, a nĂŠmetek 465 ezer katonĂĄt veszĂ­tettek. (Az emlĂ­tett szĂĄmok a sebesĂźlteket ĂŠs eltĂťnteket is tartalmazzĂĄk. (A halottak szĂĄma pontosan nem ismert, de egyes becslĂŠsek szerint mindkĂŠt oldalon legalĂĄbb 200 – 200 ezer fĂľ esett el.) GyĂľztes fĂŠl: dĂśntetlen. A csata jelentĂľsĂŠge: a tĂĄmadĂłkĂŠnt fellĂŠpĂľ antant erĂľk minimĂĄlis elĂľretĂśrĂŠst tudtak csak elĂŠrni, ĂĄm nagyobb vesztesĂŠgeket szenvedtek, mint a nĂŠmetek. Azonban a nĂŠmetek tudtĂĄk nehezebben pĂłtolni elesett katonĂĄikat, ĂŠs 1916 vĂŠgĂŠtĂľl ĂŠrezhetĂľen meggyengĂźltek minden tĂŠren. ElsĂľkĂŠnt ebben a csatĂĄban vetettek be (az angolok) szĂśgesdrĂłtakadĂĄlyokat ĂŠs a gĂŠppuskatĂťz lekĂźzdĂŠsĂŠre hivatott tankokat.

37.) SztĂĄlingrĂĄdi csata ideje: 1942 augusztus 23 – 1943 februĂĄr 2, helyszĂ­ne: SzovjetuniĂłban, a Volga folyĂł partjĂĄn SztĂĄlingrĂĄd (1925 elĂľtt Caricin), ma VolgogrĂĄd vĂĄrosa. HarcolĂł felek: a mĂĄsodik vilĂĄghĂĄborĂş legnagyobb csatĂĄjĂĄban az egyik oldalon a SzovjetuniĂłt meghĂłdĂ­tani akarĂł nĂŠmet hadsereg ĂĄllt Erich von Manstein, Friedrich Paulus ĂŠs Wolfram von Richtofen tĂĄbornokok irĂĄnyĂ­tĂĄsa alatt, mĂ­g a mĂĄsik oldalon Georgij Zsukov ĂŠs Vaszilij Csujkov vezette szovjet hadsereg sorakozott fel. MegĂźtkĂśzĂľ erĂľk nagysĂĄga: a SztĂĄlingrĂĄd vĂĄros terĂźletĂŠn folyĂł csatĂĄban nĂŠmet oldalon 270 ezer katona vett rĂŠszt, mĂ­g a szovjet erĂľk lĂŠtszĂĄma 190 ezer kĂśrĂźl mozgott. A tĂĄgabb ĂŠrtelemben vett „kĂŠk hadmĂťveletben” azonban Ăśsszesen 230 hadosztĂĄly vett rĂŠszt, azaz kĂśrĂźlbelĂźl 3 milliĂł nĂŠmet, romĂĄn, szlovĂĄk, olasz ĂŠs magyar katona, valamivel kevesebb szovjet haderĂľvel szemben. ElmondhatĂł, hogy az egĂŠsz keleti fronton ĂĄllomĂĄsozĂł nĂŠmet haderĂľ 70-75%-a rĂŠsztvett az akciĂłban. Halottak szĂĄma: a szĂťkebb ĂŠrtelemben vett sztĂĄlingrĂĄdi csatĂĄban 264 ezer nĂŠmet katona esett el, ĂŠs majd 200 ezer szovjet harcos lett a harcok ĂĄldozata. A tĂĄgabb ĂŠrtelemben vett hadmĂťveletben viszont jĂłval nagyobb vesztesĂŠgek realizĂĄlĂłdtak: Ăśsszesen 841 ezer nĂŠmet, ĂŠs 1 129 000 szovjet katona esett el. (A polgĂĄri ĂĄldozatokkal egyĂźtt a hadmĂťvelet 199 napja alatt a kĂŠt oldalon Ăśsszesen majdnem 2 milliĂł ember halt meg.) A csata jelentĂľsĂŠge: a korĂĄbban verhetetlennek hitt nĂŠmet hadsereg elszenvedte elsĂľ igazĂĄn nagy veresĂŠgĂŠt. A csata utĂĄni hĂłnapokban az oroszok egĂŠszen a Donyecig tĂśrtek elĂľre, 200 km-el nyugatra tolva a frontvonalat. Ezzel elkerĂźltĂŠk a KaukĂĄzus elvesztĂŠsĂŠt, ĂŠs megfordĂ­tottĂĄk a hĂĄborĂş menetĂŠt. InnentĂľl a nĂŠmetek folyamatos visszavonulĂĄsra kĂŠnyszerĂźltek.

38.) El-Alameini csata: Ideje: 1942 oktĂłber 23., helyszĂ­ne: Észak-Afrika, Egyiptom, El-Alamein vĂĄrosa mellett. HarcolĂł felek: egyik oldalon az angol kĂŠzen lĂŠvĂľ Egyiptomot tĂĄmadĂł Hitlerista nĂŠmet hadsereg ĂĄllt Erwin Rommel vezetĂŠsĂŠvel, a mĂĄsik oldalon az Egyiptomot vĂŠdelmezĂľ angol haderĂľ Bernard Montgomery tĂĄbornok irĂĄnyĂ­tĂĄsĂĄval. ÖsszecsapĂł haderĂľk nagysĂĄga: a nĂŠmetek 116 000 nĂŠmet-olasz katonĂĄval tĂĄmadtak (547 harckocsit felvonultatva), mĂ­g az angolok 220 000 katonĂĄval vĂŠdekeztek (1029 harckocsit bevetve). Rommel 1942 jĂşliusĂĄban indĂ­tott ĂłriĂĄsi tĂĄmadĂĄst Alexandria bevĂŠtelĂŠre, ĂĄm az elsĂľ El-Alameini csatĂĄban 50 km-re cĂŠljĂĄtĂłl megĂĄllĂ­tottĂĄk az angolok. Az Ăşj tĂĄmadĂĄsra 1942 oktĂłberĂŠnek vĂŠgĂŠn kerĂźlt sor, ĂĄm ekkor mĂĄr majd kĂŠtszeres tĂşlerĂľ ĂĄllta ĂştjĂĄt. A csatĂĄban Montgomery „elsĂľ vilĂĄghĂĄborĂşs” felĂľrlĂľ stratĂŠgiĂĄja sikeresnek bizonyult. A hatĂŠkony felderĂ­tĂŠsnek kĂśszĂśnhetĂľen jĂłl ismerte az ellensĂŠg erejĂŠt ĂŠs pozĂ­ciĂłit, Ă­gy meglepĂľen pontosan jĂłsolta meg a csata elĂľtt a vĂĄrhatĂł vesztesĂŠgeket ĂŠs a kĂźzdelem idĂľtartamĂĄt. KĂźlĂśnĂśsen jĂłl hasznĂĄlta ki tĂźzĂŠrsĂŠgi fĂślĂŠnyĂŠt. A szĂśvetsĂŠges lĂŠgierĂľ mĂťkĂśdĂŠse lehetett volna eredmĂŠnyesebb, de ĂśsszessĂŠgĂŠben hatĂŠkonyan tĂĄmogattĂĄk a fĂśldi csapatokat, sokkal jobban, mint a szintĂŠn jelentĂľs nĂŠmet ĂŠs olasz lĂŠgierĂľk, amelyek alig-alig tudtak beavatkozni a csatĂĄba. Halottak szĂĄma: mindkĂŠt fĂŠl nagyjĂĄbĂłl 2350 halottat veszĂ­tett, de a nĂŠmetek 400, az angolok pedig alig 200 harckocsi vesztesĂŠget kĂśnyvelhettek el. GyĂľztes fĂŠl: Anglia. A csata jelentĂľsĂŠge: Az El-Alemeini csata a mĂĄsodik vilĂĄghĂĄborĂş hĂĄrom fordulĂłpontja kĂśzĂźl volt az egyik (SztĂĄlingrĂĄd, Midway, El-Alamein) InnentĂľl Rommelnek le kellett mondania Egyiptom elfoglalĂĄsĂĄrĂłl sĂľt ĂĄllandĂł visszavonulĂĄsra kĂŠnyszerĂźlt. A nĂŠmetek vĂŠgĂźl 7 hĂłnappal az El-Alameini veresĂŠgĂźk utĂĄn fel kellett, hogy adjĂĄk AfrikĂĄt.

39.) SĂ­nai tankcsata ideje: 1973 oktĂłber 14, helyszĂ­ne: Izrael ĂŠs Egyiptom hatĂĄrvidĂŠkĂŠn a SĂ­nai fĂŠlszigeten. HarcolĂł felek: a JĂłm kippuri hĂĄborĂş 20 napja alatt az egyik oldalon Izrael hadserege, a mĂĄsikon Egyiptom, SzĂ­ria, JordĂĄnia ĂŠs Irak hadereje ĂĄllt. MegĂźtkĂśzĂľ erĂľk nagysĂĄga: a teljes hĂĄborĂşban Izrael 415 ezer katonĂĄval, az arab ĂĄllamok pedig 420 ezer harcossal vettek rĂŠszt. A hĂĄborĂş dĂśntĂľ csatĂĄja egy tankcsata volt, mely a tĂśrtĂŠnelem mĂĄig legnagyobb harckocsi ĂźtkĂśzete volt. (900-1000 izraeli tank harcolt 600 egyiptomi tankkal.) A sĂ­nai ĂźtkĂśzetben 60 ezer izraeli katona szĂĄllt szembe 5-10 ezer egyiptomival Halottak szĂĄma: ismeretlen. GyĂľztes fĂŠl: Izrael. A csata jelentĂľsĂŠge: Egyiptom elismerte Izraelt, ĂŠs ennek fejĂŠbe visszakapta az 1967-es hatnapos hĂĄborĂşban elvesztett SĂ­nai fĂŠlszigetet.

40.) Khafdzsi csata Ideje: 1991 januĂĄr 29-31., helyszĂ­ne: Szaud-ArĂĄbia (Szaudi-Kuvaiti hatĂĄr mellett, Perzsa-ÖbĂśl kĂśzelĂŠben), Khafdzsi vĂĄrosĂĄnak szomszĂŠdsĂĄgĂĄban. HarcolĂł felek: egyik oldalon az Amerikai EgyesĂźlt Államok hadserege ĂĄllt, mĂ­g a mĂĄsikon az iraki haderĂľ. ÖsszecsapĂł haderĂľk nagysĂĄga: a csatĂĄban rĂŠsztvett haderĂľk nagysĂĄga nem ismert, de a fĂŠl ĂŠven ĂĄt tartĂł hĂĄborĂşban (1990 augusztus 2 – 1991 februĂĄr 28) 260 000 iraki, ĂŠs 956 000 amerikai katona harcolt. A Kahfdzsi csata az egyetlen iraki tĂĄmadĂł hadmĂťvelet volt az ÖbĂślhĂĄborĂş tĂśrtĂŠnetĂŠben, mĂŠgpedig iraki pĂĄncĂŠlosok rĂŠszvĂŠtelĂŠvel. Ám az amerikai lĂŠgierĂľ semlegesĂ­tette az iraki tankokat ĂŠs segĂ­tsĂŠgĂźkkel, illetve az amerikai felderĂ­tĂŠs rĂŠvĂŠn nagy amerikai ellentĂĄmadĂĄs indulhatott. Az amerikai offenzĂ­va az irakiak ĂĄltal elĂľzĂľleg elaknĂĄsĂ­tott terĂźleteken is folyhatott, ugyanis a visszavonulĂł irakiak nyomait kellett csak kĂśvetniĂźk. Khafdzsi Kuvait felszabadĂ­tĂĄsĂĄnak nyitĂĄnya volt. Halottak szĂĄma: ismeretlen. GyĂľztes fĂŠl: USA. Csata jelentĂľsĂŠge: LehetĂľvĂŠ vĂĄlt az irakiak kiĂťzĂŠse KuvaitbĂłl.

... na vajon mi jĂśn most, mire szĂĄmĂ­thatunk?

Gerry a Bhagavad Gita mĂĄr maga is egy csata-leĂ­rĂĄs.

A cikk maga lassan cĂĄfolata lesz a fraudi-nak nevezet ĂśsztĂśnelmĂŠletnek is ĂŠs persze a stressz-elmĂŠlet sem lesz igazolhatĂł, ha Ă­gy folytatjĂĄk.

Kiderül, hogy az írott történelem nagy háborúit a sok-sok gyilkot, halált a kapzsiság motiválta. Na ugyan melyik "népcsoportra" jellemzõ mindez? Igen! Úgy van! A pigmeusokra!

SĂłderhegyi utĂłlsĂł mondatĂĄval, nĂŠmi vĂĄltoztatĂĄssal igaz, de egyetĂŠrtek: az idegen emberek betelepedĂŠsĂŠt kĂśvetĂľen a hĂĄborĂş egyre dominĂĄnsabbĂĄ vĂĄlik.

Meg kellett tanulni ĂśltĂśzkĂśdni a hĂĄborĂşhoz. ManilĂĄban divatbemutatĂł volt. Az mutattĂĄk be, mit visel egy amerikai spacnazos . Ha ilye talpig feketĂŠbe ĂśltĂśzĂśtt nĂľszemĂŠlyt lĂĄtunk, az nem gĂĄrdista leĂĄny lesz:
http://www.mignews.com/news/photo/wor...13851.html

Nagyon jĂł a felsorolĂĄs,GERRY,de pĂĄr csatĂĄt kihagy.Pl.a 907-es pozsonyi csatĂĄt,az 1456-os nĂĄndorfehĂŠrvĂĄri csatĂĄt,vagy az ypreni csatĂĄkat.

NSG - ezek a "nagyobbak" ... volt mĂŠg biztos ezen kĂ­vĂźl is jĂłnĂŠhĂĄny... (az viszont igaz, hogy nem ĂŠn Ă­rtam, Ă­gy nem is lehet tĂśkĂŠletes! )

Igen, a Kuruksetrai Csata igencsak kimaradt a felsorolĂĄsbĂłl, dehĂĄt 5000 ĂŠvvel ezelĂľtt mĂŠg nem is lĂŠtezhettek ilyen mĂŠretĂť hadseregek (mint tudjuk)... meghogy Attila vesztett Aetiusszal szemben.
HĂĄt persze...

AmĂşgy valami igazsĂĄga lehet a cikkĂ­rĂłnak, ugyanis AusztrĂĄliĂĄban a bushmannok elmondĂĄsuk szerint sosem harcoltak egymĂĄs ellen.
10-20 fĂľs csalĂĄdokban ĂŠltek, vĂĄndoroltak. ha talĂĄlkozott egymĂĄssal 2 csalĂĄd, egyĂźtt voltak pĂĄr napot, majd mindenki ment a dolgĂĄra.
Ez az egyik vĂŠglet.
Sajna meg is lett az "eredmĂŠnye" a nyomorult angolok minden ellenĂĄllĂĄs nĂŠlkĂźl meghĂłdĂ­tottĂĄk a DĂŠli FĂśldrĂŠszt, ĂŠs majdnem kiirtottĂĄk az Ăśsszes bennszĂźlĂśttet.
Ugyanaz a sorsuk most, mint amerikai sorstĂĄrsaiknak, az indiĂĄnoknak: alkoholizmus, lepusztult, koszos putrikban tengetik szĂĄnalmas ĂŠletĂźket...