KĂŠsĂľbb halnak meg a holokauszt tĂşlĂŠlĂľi
A holokauszt tĂşlĂŠlĂľi tovĂĄbb ĂŠlnek a kortĂĄrsaiknĂĄl. A jelensĂŠg oka az lehet, hogy aki sĂşlyos szenvedĂŠsen megy ĂĄt, ĂĄltalĂĄban megerĂľsĂśdik: hiszi, hogy az ĂŠletnek ĂŠs benne a szenvedĂŠsnek oka van, ĂŠs tanulni kell belĂľle. Az ĂŠrtelmes ĂŠlet irĂĄnti vĂĄgy kĂźlĂśnbĂśztet meg bennĂźnket az ĂĄllatvilĂĄgtĂłl.

A holokauszttĂşlĂŠlĂľk tovĂĄbb ĂŠlnek, mint kortĂĄrsaik, akiknek soha nem volt rĂŠszĂźk a nĂĄci elnyomĂĄsban - ĂĄllĂ­tja egy, a PLoS ONE tudomĂĄnyos folyĂłiratban most megjelent izraeli tanulmĂĄny.

Ami miatt a tanulmĂĄny igazĂĄn figyelemre mĂŠltĂł, az a kutatĂĄs alapjĂĄul szolgĂĄlĂł szokatlanul nagy minta: 55 ezer lengyel bevĂĄndorlĂłt vontak be, akiknek hĂĄromnegyede 1945 ĂŠs 1950 kĂśzĂśtt - azaz a holokauszt utĂĄn - ĂŠrkezett Izraelbe, egynegyedĂźk viszont mĂĄr 1939 elĂľtt ĂĄttelepĂźlt. A kutatĂĄs eredmĂŠnyei szerint akik 10 ĂŠs 15 ĂŠves koruk kĂśzĂśtt ĂŠltĂŠk ĂĄt a holokausztot, ĂĄtlagosan 10 hĂłnappal, akik pedig 16 ĂŠs 20 ĂŠves koruk kĂśzĂśtt, ĂĄtlagosan 18 hĂłnappal tovĂĄbb ĂŠltek, mint azok, akiknek soha nem volt rĂŠszĂźk a nĂĄci terrorban.

Az eredmĂŠnyek megleptĂŠk a kutatĂłkat, erre utal a cikk cĂ­me is (Against All Odds: Genocidal Trauma Is Associated with Longer Life-Expectancy of the Survivors). A holokauszttĂşlĂŠlĂľkrĂľl ugyanis szĂĄmos korĂĄbbi kutatĂĄs igazolta mĂĄr, hogy tĂśrĂŠkenyebb a mentĂĄlis egĂŠszsĂŠgĂźk, gyakoribb nĂĄluk a szorongĂĄs, a depressziĂł, vagy valamilyen mĂĄs poszttraumĂĄs tĂźnet, mint a normĂĄl nĂŠpessĂŠg kĂśrĂŠben. RĂĄadĂĄsul tĂśbb genetikai vizsgĂĄlat szerint a korai traumĂĄk a gĂŠneket is kĂĄrosĂ­thatjĂĄk, ami nĂśveli a rĂĄk ĂŠs egyĂŠb betegsĂŠgek kialakulĂĄsĂĄnak kockĂĄzatĂĄt, azaz ĂśsszessĂŠgĂŠben az idĂľ elĂľtti elhalĂĄlozĂĄs esĂŠlyĂŠt is.

Mivel magyarĂĄzhatĂł mĂŠgis a holokauszttĂşlĂŠlĂľk hosszĂş ĂŠlete? Pontos vĂĄlasz nincs a kĂŠrdĂŠsre, kĂŠt lehetsĂŠges okot azonban felhoz a tanulmĂĄny.
A szenvedĂŠsnek van ĂŠrtelme

Az egyik a koncentrĂĄciĂłs tĂĄborokban tĂśrtĂŠnt szelekciĂł, aminek kĂśvetkeztĂŠben a megprĂłbĂĄltatĂĄsokat a fizikailag legerĂľsebbek, legjobb immunrendszerĂťek ĂŠltĂŠk tĂşl. A tanulmĂĄny szerzĂľi azonban hangsĂşlyozzĂĄk, hogy ez szĂĄz szĂĄzalĂŠkban nem magyarĂĄzza az eredmĂŠnyeket, mivel a lĂĄzadĂĄsoktĂłl tartĂł nĂĄcik a gyengĂŠken ĂŠs betegeken kĂ­vĂźl a legerĂľsebbnek tĂťnĂľ fĂŠrfiakat is megĂśltĂŠk.

A másik lehetséges ok az úgynevezett poszttraumatikus növekedés. Eszerint azok, akik súlyos megpróbáltatásokon esnek át - például túlélnek egy háborút, halálos balesetet, súlyos betegséget vagy egy szeretett személy elvesztését -, sokszor megerõsödnek az élet értelmébe vetett hitükben. Úgy érzik, hogy a sok szenvedés nem volt hiábavaló, tanulniuk kellett belõle, és hogy olyan feladatuk van még az életben, ami csak az övék, kifejezetten rájuk van szükség hozzá. Az említett kutatás különleges azért is, mert megmutatta, hogy aki meg tudja változtatni a világhoz való hozzáállását egy tragédia hatására, éveket adhat az életéhez.

Sarah Montard, lengyel holokauszttĂşlĂŠlĂľ tetovĂĄlĂĄsĂĄt mutatja.
ForrĂĄs: AFP/Mehdi Fedouach

A pszichiĂĄter rab, aki Ăśngyilkosokat mentett a lĂĄgerben

A nĂĄci halĂĄltĂĄborok tĂśrtĂŠneteibĂľl az is kiderĂźl, hogy ha valaki Ăşgy ĂŠrzi, van ĂŠrtelme a lĂŠtezĂŠsĂŠnek, az ĂŠletmentĂľ lehet nehĂŠz helyzetekben.

Viktor Frankl zsidó származású bécsi pszichiátert és idegorvost 1942-ben internálták várandós feleségével, szüleivel és testvéreivel. Három évvel késõbb, a táborok felszabadulásakor a családjából szinte mindenki halott volt, a felesége is, õ viszont, a fizikailag nem igazán erõs, 119104-es számot viselõ rab - élt. 1946-ban megjelent, és hamar bestsellerré lett könyvében (magyarul ...És mégis mondj igent az életedre! címmel jelent meg) a tábori élményeit írta le egy pszichiáter szemével.

Frankl úgy vélte, a szörnyûségek túlélõi és halálos áldozatai között az volt a különbség, hogy hittek-e benne, hogy van értelme az életüknek, vagy sem. Õ maga még a legborzasztóbb körülményekben is talált jelentést, így a szenvedést nem látta értelmetlennek. "Mi, akik koncentrációs táborokban laktunk, emlékszünk a férfira, aki a barakkok között sétálva vigasztalt embereket, odaadván utolsó darab kenyerét. Talán számszerûen kevesen voltak ilyenek, de elegendõ bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy mindent el lehet venni egy embertõl, egy dolog kivételével: a végsõ emberi szabadságot - azt, hogy megválassza a hozzáállását bármilyen körülmény között is, hogy megválassza saját útját" - írta könyvében.

Frankl, aki terapeutakĂŠnt is segĂ­tette a rabokat, kĂŠt ĂśngyilkossĂĄgra kĂŠszĂźlĂľ ember esetĂŠt is leĂ­rta kĂśnyvĂŠben. Mint a tĂĄbor legtĂśbb lakĂłja, Ăľk is elvesztettĂŠk minden remĂŠnyĂźket, Ăşgy ĂŠreztĂŠk, semmit nem vĂĄrhatnak mĂĄr az ĂŠlettĂľl. PszichiĂĄterkĂŠnt igyekezett megĂŠrtetni velĂźk, hogy a jĂśvĂľ szĂĄmĂ­t rĂĄjuk, van mĂŠg feladatuk. "Az egyik fĂŠrfinak egy idegen orszĂĄgban kisgyereke volt, a mĂĄsikat, egy tudĂłst, befejezetlen kĂśnyvek sora vĂĄrta" - Ă­rta.
Nagy ĂŠletcĂŠlok helyett az aprĂł dolgokra koncentrĂĄljunk!

Viktor Frankl hĂ­res kĂśnyve tĂśbb szavazĂĄson is bekerĂźlt a 20. szĂĄzad legnagyobb hatĂĄsĂş kĂśnyvei kĂśzĂŠ, ami nem csoda, hiszem a kĂśnyv kĂśzponti gondolata - az ĂŠrtelmes, felelĂľssĂŠgteli ĂŠlet; a szenvedĂŠs mint ĂŠrtĂŠk - manapsĂĄg is ugyanolyan aktuĂĄlis, mint hetven ĂŠve.

Sok pszicholĂłgus szerint az ĂŠrtelmes ĂŠlet vĂĄgya az, ami igazĂĄn megkĂźlĂśnbĂśzteti az embert az ĂĄllatvilĂĄgtĂłl. Martin E. P. Seligman, a pozitĂ­v pszicholĂłgia egyik ma ĂŠlĂľ legnevesebb kĂŠpviselĂľje ezt Ă­gy fogalmazta meg: egy ĂŠrtelmes ĂŠletben az erĂľssĂŠgeidet ĂŠs talentumaidat arra hasznĂĄlod, hogy szolgĂĄlsz valamit, amiben hiszel, ĂŠs ami nagyobb, mint te magad vagy. Fontos azonban, hogy mind Frankl, mind Seligman nem a nagy ĂŠletcĂŠlok fontossĂĄgĂĄt hangsĂşlyozza, hanem hogy az ĂŠlet minden aprĂł cselekedetĂŠt ĂŠrtelmesnek lĂĄssuk. PĂŠldĂĄul, amikor segĂ­tĂźnk mĂĄsoknak, ajĂĄndĂŠkkal lepjĂźk meg a szeretteinket, jĂĄtszunk a gyerekeinkkel, vagy vacsorĂĄt fĂľzĂźnk a csalĂĄdnak.

De nemcsak az aprĂł cselekedeteink erĂľsĂ­tik az ĂŠrtelmes ĂŠlet kĂŠpzetĂŠt; a pszicholĂłgiai vizsgĂĄlatok szerint minĂŠl tĂśbb idĂľt tĂśltĂźnk a mĂşlt fĂĄjdalmainak ĂŠs a negatĂ­v esemĂŠnyeknek a feldolgozĂĄsĂĄval, annĂĄl tĂśbb ĂŠrtelmet fedezĂźnk fel bennĂźk. Pont, ahogy Viktor Frankl is Ă­rta: "Ha az ĂŠletnek magĂĄnak van ĂŠrtelme, akkor a szenvedĂŠsnek szintĂŠn kell, hogy legyen."