Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Éljen a birodalom!


russiancouncil.ru/common/upload/5184_karaganov.jpg


A mózesi negyven év elsõ felét elvesztegettük. Ha még húszat bolyongunk, sose jutunk ki a sivatagból! Szergej Karaganov Oroszországnak szánt figyelmeztetése a Valdaj Klub tizedik találkozóján hangzott el. A klub Karaganov találmánya és szellemi gyermeke, orosz társadalomkutatók és újságírók találkozóhelye külföldi, mindenekelõtt amerikai, brit és újabban kínai kremlinológusokkal, Oroszországgal foglalkozó riporterekkel, elemzõkkel. Eredetileg harmincan alapították, most nagyjából kétszer ennyi állandó tagja van, de a kerek évfordulóra - és alighanem Vlagyimir Putyin ajánlására - idén ennek is a dupláját hívták meg. Valdaj évszázadok óta az orosz legfelsõ vezetõk kedvelt nyaralóhelye, a tó partján volt cári palota, sztálini dácsa - az ideológiáért és kultúráért felelõs Andrej Zsdanov itt halt meg szívinfarktusban -, most pedig az elnöki hivatal vendégháza. Gyönyörû, ám az erdõk, mocsarak és tavak miatt Oroszország más részeitõl kissé elszigetelt környék.

Karaganov hatvanegy éves, kopasz, és némileg hasonlít Hruscsovra, legalábbis abban, hogy szeret emberek között lenni és beszélgetni. (Vadászni is szeret, errõl a magyar vaddisznók és fácánok is tudnának mesélni.) A külügyi és biztonságpolitikai tanács alapítójaként vagy két évtizede látja el tanácsokkal az orosz elnököket, Jelcint, Putyint, Medvegyevet és most újra Putyint. A Valdaj Klubot is a legfelsõ körök támogatásával és támogatására mûködteti. Zártságával és kialakulóban lévõ misztikumával némileg emlékeztet a világ problémáit évente áttekintõ, híres-titokzatos Bilderberg-csoportra, abban mégis különbözik, hogy fõleg Oroszországra koncentrál. Idén hivatalosan az Oroszország sokszínûsége a modern világban téma körül forogtak a beszélgetések. A hangzatos cím voltaképpen a jövõképkeresést takarta, errõl volt szó négy napon át kora reggeltõl késõ estig, kíméletlenül kizsigerelve a résztvevõk szellemi és fizikai kapacitását.

Kicsit elõreszaladva: nem nagyon vannak csodák. Karaganov az utolsó napon elmondta, õ miben látja Oroszország jövõjét, nem lepte meg se az impérium után vágyódó orosz nacionalistákat, se az amerikai liberálisokat. Szerinte az emberekbe kell befektetni az állam olajjövedelmét, az oktatásba, az egészségügybe, a patrióta szellemben való nevelésbe. A minõségi kultúrát és a nyelvet kell újra elõtérbe állítani, s a regionális központokba vissza kell vinni az oktatási centrumokat, mert Oroszországnak nem annyira fegyverekre, mint minõségi emberekre lesz szüksége, hogy tíz-húsz év alatt megerõsödjön. Ez persze együtt járna a politikai rendszer végre egyszer alulról jövõ reformjával, az eddig nem túlságosan komolyan vett önkormányzatiság és a civil szervezetek kialakulásával.

Mint figyelmeztet, a demokrácia, ahogyan Kína vagy Szingapúr példája is mutatja, nem elõfeltétele a gazdasági fejlõdésnek, ám a jogállamiság az. - Ahogy ezt átolvastam, tudják mit vettem észre? Ez a szöveg valahonnan ismerõs! Negyedszázaddal ezelõtt Szolzsenyicin pont ugyanezt mondta, de senki sem figyelt oda. Ekkor következett a bevezetõben idézett bibliai példa a népét az új haza felé vezetõ Mózesrõl. - Húsz év óta nemzeti identitás és célok nélkül élünk, hiába vártunk a népre, csak nem jött válasz a nagy kérdésekre - panaszkodott a klubalapító még az elsõ napon, megemlítve, hogy az országot egyesítõ legnagyobb és egyetlen erõ a mai napig a Nagy Honvédõ Háborúban aratott gyõzelem emléke (lásd: Poór Csaba: Cártípusra van igény, Népszabadság Hétvége, 2013. szeptember 16.).

Ehhez hozzátartozik, hogy Karaganov szerint az orosz nacionalizmusba menekülés a hatalmas ország számára az öngyilkossággal lenne egyenlõ. Oroszország, akárcsak az Egyesült Államok, mindig soknemzetiségû államalakulat volt. A négynapos konferenciához a bemelegítés Simon Anholt angol politikai tanácsadó prezentációja volt saját találmányáról, az országbrandfelmérésrõl. Ebbõl kiderült, hogy az országimázsra teljesen fölösleges pénzt költeni, az érdemben csak évtizedek és nemzedékek alatt változik. A propaganda nem számít, ha egy ország vonzónak akar látszani, arra egyetlen megbízható megoldás van: vonzónak kell lennie. (Mi magyarok nem állunk valami fényesen, a folyamatosan vizsgált ötven ország közül csak harmincadikak vagyunk, ráadásul a rólunk kialakult kép jelentõsen rosszabb, mint amit az objektív számok indokolnának.)

Oroszországnak a hat vizsgált mutató (export, kormányzás, kultúra, emberek, idegenforgalom, befektetés-bevándorlás) közül a kormányzás minõsége a gyenge pontja. A konferencia a híres brit kutatóintézet, a Chatham House szabályai szerint zajlott: az elhangzottakat lehet ismertetni, de azt nem szabad megírni, hogy ki pontosan mit mondott. Karaganov és az utolsó napon vendégeskedõ Vlagyimir Putyin ebbõl a szempontból kivétel, elõbbi ugyanazt mondta, amit cikkei, tanulmányai is tartalmaznak, utóbbi pedig eleve élõ tévéadásban beszélt. A meghívottak közül lemondta a részvételt Henry Kissinger és Gerhard Schröder, a német választások miatt nem tudott eljönni Hans-Dietrich Genscher.

Eljött viszont Valdajba Romano Prodi, az EU Bizottságának volt elnöke, korábbi olasz kormányfõ és Francois Fillon volt francia miniszterelnök, Wolfgang Schüssel osztrák exkancellár, illetve Volker Rühe volt német védelmi miniszter. A szakmai körökben jól ismert résztvevõk között volt Toby Gati volt amerikai külügyminiszter-helyettes (a magyar jobboldalon évek óta mumusként kezelt Charles Gati politológusprofesszor felesége), Timothy Colton, a Harvard kormányzástani tanszékének vezetõje, Angela Stent, a Georgetown Egyetem Eurázsia, Oroszország és Kelet-Európa Központjának igazgatója, az amerikai konzervatív kutatóintézetek képviseletében Ariel Cohen (Heritage Alapítvány), vagy a liberális oldalról Steven Fish (Berkeley) és Samuel Charap. Nyugat-Európából a Francia Külügyi Intézet elnöke, Thierry de Montbrial és James Sherr (Chatham House), Kelet- és Közép-Európából Jan Carnogursky volt szlovák kormányfõ, Wlodzimierz Czimoszewicz volt lengyel miniszterelnök vagy Petru Lucinschi volt moldovai elnök.

Az új idõk jeleként a konferencia nem szûkölködött kínai, japán és koreai meghívottakban. Az egyik amerikai résztvevõ az orosz identitástudat kapcsán az amerikai kivételességrõl beszélt. A manapság széles körben elterjedt kifejezés váratlan úton lett közkeletû. A Komintern a 20-as évek végén a világforradalom kirobbantását sürgette, mire az amerikai kommunisták azt válaszolták, hogy ott nincsenek meg ennek a feltételei. Erre reagálva, Sztálin 1931-ben levelet intézett a párt vezetõihez, és ebben bukkant föl az amerikai kivételesség, s a kommunisták belsõ frakcióharcaiból terjedt át az értelmiségi közbeszédbe - jóllehet Alexis de Toqueville már a XIX. század elsõ felében használta a fordulatot.

A külföldi katonai beavatkozások kapcsán felmerült, hogy az amerikai népesség összetételének változása (a gyermekek fele már nem fehér, angol nyelvû családokba születik), illetve a világ energiaforrásainak átalakulása arra is hatással lesz, hogy az USA milyen esetekben érzi nemcsak morális, de alapvetõ gazdasági vagy biztonsági okokból is szükségesnek a külföldi beavatkozást. Egy ázsiai szakértõ arról beszélt, hogy Kína még nem áll készen a 2008-as válság miatt túl gyorsan a nyakába szakadt globális nagyhatalmi szerepre, s elõször is meg kellene határoznia saját identitását. A legnépesebb ország egyelõre még nem a legnépszerûbb, s még dolgoznia kell a konfliktusok helyett a békés és kölcsönösen elõnyös megoldásokra épülõ imázsán.

A vezetõ orosz külügyi folyóiratokba író, azokat szerkesztõ egyik orosz klubtag szerint manapság már senkinek sem kellenek új területek, a klasszikus értelemben vett expanzionizmus értelmetlenné vált. A katonai erõnél fontosabb a hozzáértés és a fantázia, az emberi erõforrás válik a legértékesebbé. Ennek megfelelõen a nemzeti identitáskeresés is a nyílt világban zajlik, egyetlen példa sincs elzárkozó jellegû sikermodellre. Oroszország most öregembernek tetszik, akinek hatalmas tapasztalatai vannak, s már tudja, milyen hibákat nem szabad elkövetnie. Természetes, hogy többet gondol a múltra, mint a jövõre, de ennek véget kell vetni, túl kell lépni azon, hogy a jövõ úgyis csak bizonytalanságot hoz. Itt egy amerikai vendég megjegyezte, hogy a szíriai válságban tett kezdeményezésével Oroszország elõször vállal építõ szerepet egy nemzetközi konfliktusban, szakítva azzal a szokásával, hogy általában csak akadályoz minden közös fellépést az ENSZ Biztonsági Tanácsában meglévõ vétójogával.

Egy nyugat-európai elõadó közbevetette, hogy Moszkva imázsproblémája abból is ered, hogy mindig diktátorok és tekintélyelvû rendszerek, röviden a rossz fiúk oldalán áll. Ekkor még csak az elsõ nap délelõttjénél tartottunk. Délben érkezett a frissen újraválasztott moszkvai fõpolgármester, Szergej Szobjanyin, aki elõre kikötött bizalmas formátumban, "off-record" beszélt, de annyi talán idézhetõ tõle, hogy az orosz fõvárosnak az illegális bevándorlókkal együtt már 15 millió állandó lakosa van, plusz az agglomerációban élõ nyolcmillió, akinek jó része bejáró. Nem csoda, hogy Moszkva egy csöppet zsúfoltnak tûnik, gyakorlatilag egyetlen nagy dugóvá vált, az autók már a járdákra is felhajtanak.

Itt és másutt is felmerült egy adat, miszerint a fõvárosban a bûncselekmények felét külföldiek, fõleg az illegális észak-kaukázusi vendégmunkások követik el. Mint késõbb valaki ezt kiigazította, a statisztikák csalnak, a külföldiek elsõsorban éppen a tartózkodásukkal kapcsolatos nagyszámú jogsértésük miatt állnak ilyen rosszul, az erõszakos bûncselekmények tekintetében semmivel sem gyakoribb elkövetõk az oroszoknál. A fórum némi meglepetésre orosz belpolitikai eseménnyé vált, amikor ismert ellenzéki politikusok nyílt polémiába bocsátkoztak a hatalom képviselõivel, egyes területek kormányzóival vagy az elnöki adminisztráció vezetõivel. Felpanaszolták, hogy a szeptember elején tartott kormányzó- és helyhatósági választásokon sok körzetben nyilvánvalóan csaltak: az országos átlagot többszörösen meghaladó részvétel mellett a hatalomban lévõ jó négyötödös többséget kaptak, ami messze kilóg a statisztikai hibahatárból.

- Hülyének néznek minket? - háborgott egy ellenzéki politikus, mire némi erõtlen tagadás után az egyik magas pozícióban lévõ vendég kibökte: bizony vannak még "helyi sajátosságok". A következõ nap a Valdaj-tó legnagyobb szigetére épült Iverszki-kolostorban kezdõdött, ahol Illarion metropolita, a pravoszláv egyház külügyi vezetõje helyettesítette az eredetileg meghívott Kirill pátriárkát. Rajta kívül az orosz "hivatalos" muszlim egyházi közösségek helyettes vezetõje és több más egyházi személyiség között az izraeliták képviselõje szólalt föl. Pravoszláv részrõl kifogásolták egyes protestáns egyházak liberális elveit, s azt mondták, olykor még az iszlám képviselõivel is könnyebb szót érteni. Persze nem a radikális tanok erõszakos hirdetõivel, akik a mérsékelt vallási vezetõk közül már vagy ötvenet megöltek. Felmerült a "homoszexuális propaganda"

Oroszországban újabban roppant népszerû vádja, úgy tüntetve fel, mintha a nemi orientáció tekintetében csakis a Nyugatról behurcolt tévelygések akadályoznák a demográfiai helyzet javulását. Egy immár "civilek" által folytatott panelbeszélgetésben elhangzott, hogy a pravoszláv egyház, némileg az iszlámot követve, egyre inkább politikai felekezetté válik. Egyelõre még ártatlan formában, de nincs rá garancia, hogy ez így is marad. Rendkívül mély, tudományos igényû beszélgetések folytak az eurázsiai térség, illetve külön-külön Európa és Ázsia jövõjérõl, valamint az orosz társadalom értékrendjérõl. Ami az utóbbit illeti, meglepõ, de egy szociológiai kutatás szerint az oroszok sokkal inkább hajlamosak az individualizmusra, mint az amerikaiak. (A felmérés eredményét a szakértõk is valószínûtlennek tartották, ezért háromszor is ellenõrizték a számokat.)

Mint elhangzott, Oroszország makacsul ellenáll a "mozaikszerû", a régiók eltérõ modelljeire épülõ fejlõdési elképzeléseknek, helyette kitartóan keres valami "magasabb célt". Egy jól ismert orosz tévés személyiség felvetette, minek az országnak méregdrága olimpiát és futball-világbajnokságot rendezni, az "utolsó" olajpénzeken miért nem inkább az országot modernizálják. Más vélemény szerint viszont a sportversenyek jó alkalmak a külföldiekkel való találkozásra, amire szükség is van, mert az oroszoknak kevesebb, mint egyötöde rendelkezik útlevéllel, a többiek sosem jutnak el más országokba. Egy ismert orosz író szerint Oroszországnak régi nagysága visszaszerzéséhez három dologra van szüksége: hadiiparra, oltárra és birodalomra. Mire egy lengyel feltette a kezét: minket is beleszámít az impériumba? A vendég számára megnyugtató nemleges választ követõen azonban az író ismét költõi pátosszal kiáltott föl: Éljen a birodalom! A beszélgetés liberális és nacionalista résztvevõi ezt követõen ritka toleranciáról tettek tanúbizonyságot: kölcsönösen elismerték egymás hazafiságát.

Nem az elsõ és nem az utolsó pillanata volt a konferenciának, amikor a magyar megfigyelõ némi irigységgel szemlélte az oroszokat: amennyivel többen vannak nálunk, körülbelül annyival magasabb szinten képesek vitázni nagyjából ugyanazokról a dolgokról, mint mi itthon. Putyin annyival jobban csinálja ugyanazt, mint Orbán Viktor, a nacionalista író-lapszerkesztõ, Alekszander Prohanov azt, amit annak idején Csurka, vagy a Valdajban szóba sem hozott Vlagyimir Zsirinovszkij a Torgyán-féle politikai karikatúrát. Egyszerûen jobb az "emberanyag", még a rossz emberanyag is. A Kremlbõl nemcsak Vlagyimir Putyin elnök helikopterezett el Valdajba, hanem Szergej Lavrov külügy- és Szergej Sojgu védelmi miniszter is, és egy harmadik Szergej, az elnök kabinetfõnöke, Ivanov, maga is egykori védelmi miniszter.

A "flottafelvonulás" egyértelmûvé tette, mennyire fontosnak tartja az orosz vezetés az ország külsõ megítélését, illetve saját álláspontjának ismertetését a külföldi szakértõk elõtt. Természetesen sok szó esett a szíriai válságról és az abban játszott orosz szereprõl: az orosz vezetõk láthatóan igyekeztek kiaknázni a helyzetben lévõ elõnyöket, végre egyszer õk kezdeményeztek a nemzetközi porondon valamit, ami elõl az amerikai ak nem tudtak elzárkózni. Véleményüket Karaganov zanzásította: a demokrácia nem a fejlõdés célja, hanem a jólét, a társadalmi boldogság elérésének eszköze, ha abszolutizáljuk, könnyen eltévedhetünk.

Valdaj, 2013. szeptember

static.nol.hu/media/picture/39/52/82/000825239-9231-625.jpg


Putyin a színpadon


A világ egyre kegyetlenebb. Már nemcsak a nemzetközi jogot, de az udvariasság elementáris szabályait is felrúgják - panaszkodott meg nem nevezett országokra papírról olvasott beszédében az orosz államfõ, aki szerint nemcsak az 1917-be visszavágyók, hanem a nyugati mintákat követõ "ultraliberálisok" is messze vannak az orosz valóságtól. Azt nem mondta, hogy ahhoz õ áll a legközelebb, de a logikája világos volt. Azt is hozzátette: az orosz nép nem fogadta el, hogy külföldrõl határozzák meg fejlõdési modelljét, az ellenzék pedig (ezt mintha már hallottuk volna mástól is) olykor nem annyira a kormány, mint inkább az ország ellen fordul. Az európai liberálisok Putyin szerint egy szintre hoznák a többgyermekes családot és az egynemûek házasságát, az istenhitet és az ördöghitet. Oroszország, amelyet pedig a forradalmárok a népek börtöneként írtak le, mindig egyensúlyt hozott környezetének.

Az 1815-ös lipcsei és az 1945-ös jaltai megállapodás hosszút távon biztosította a békét, a versailles-i szerzõdés ellenben, amelyet nélküle dolgoztak ki, egyenesen megágyazott a második világháborúnak azzal, hogy elviselhetetlen feltételeket szabott Németországnak. Az utóbbi idõben kis pocakot eresztett orosz elnök szerint a fejlõdés középpontjába az embert kell állítani: tudását, egészségét, fizikumát. Az egyéni élet, mint mondta, az orosz történelemben túl sokszor volt eszköz és nem a fejlõdés célja, márpedig mindenkire vigyázni kell, mert az emberek lesznek Oroszország fõ ereje, nem az exportálható nyersanyag vagy az atomfegyver.

- Az oktatás és az egészségügy modernizálása, a hatalom és a polgár viszonyának helyreállítása nélkül elbukunk a versenyben - jósolta, az önkormányzatiság és a civil szervezetek megerõsítését sürgetve. A Kazahsztánnal és Fehéroroszországgal tervezett Eurázsiai Szövetség Putyin szerint segít abban, hogy a résztvevõk mind a középpontban érezzék magukat, ne a periférián, és ne kelljen választaniuk Európa és Ázsia között. Az 1991 utáni zavaros korszak végeztével Oroszország visszatér saját magához, saját történelméhez - zárta a tévében élõben sugárzott beszédét az orosz államfõ. Az ezután következõ kötetlen panelbeszélgetésben sem õ, sem Francois Fillon volt francia kormányfõ nem zárta ki, hogy indul hazája következõ elnökválasztásán - ez Putyin esetében 2018-tól már a negyedik államfõi terminus lenne, kihasználva, hogy az alkotmány csak az egymás utáni mandátumok számát korlátozza kettõben, márpedig õt négy évre felváltotta a jelenlegi miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev.
http://nol.hu/lap...om?ref=sso

Hozzaszolasok


#1 | Kameleon - 2013. September 30. 16:10:24
Az oroszok mentik meg a Földet?

A Cseljabinszki meteorithoz hasonló méretû aszteroida száguldott el a Föld közelében - adta hírül vasárnap a Lomonoszov nevét viselõ Moszkvai Állami Egyetem (MGU) egyik csillagász professzora.
http://www.vjm.hu/tudor/az-oroszok-mentik-meg-a-foldet/11530/
#2 | Bulcsu - 2013. September 30. 17:27:55
Világos. Amelyik ország, meg nem ezt követi az elmarad, elgyengül a többihez képest, de késõbb úgy is muszály lesz követnie, mert ezek a "gondolatok" olyanok, amit minden épeszû ember szeretne a világon, meg a fejlõdésnek útját sem állíthatja meg semmi, ha egyszer kiszabadult a palackból.
#3 | postaimre - 2013. September 30. 18:29:33
Kaméleon, ezt elolvastam. Ritkaság ma már, hogy végig olvasok egy magyarul fogalmazott cikket. Rossz a szemem, de ebben az a jó, hogy amit nem látok azt a gondolatommal pótolhatom s mégse tévedek (sokat).

Ez ott egyfajta nemzetegyesítés, amit itt is sokan meg akarnak tenni, vagy parancsra, vagy csak korlátozott szellemi kapacitás okán, fel nem ismerve, hogy gyökeresen más helyzetben vagyunk.

Ugyanakkor a meghívottak és résztvevõk névsora jelzi, hogy itt a "világkormány" szervó nélküli változatáról lehet szó.

A program, hogy így bejelentették azt jelzi, hogy már visszafordíthatatlan és fõképpen "sikeres".

Bilderbergékrõl is azért kellett beszámolni, hogy most errõl is szó eshessen. Bevallom, kicsit bánom, hogy nem voltam meghívva, de talán nem is baj, mert bokros teendõim okán úgy sem tudtam volna elmenni és ha igen, úgy sem értettem volna egy kukkot sem a magasztos eszmefuttatásokból.

Karaganov nagy koponya lehet. Ha belegondolok, még pár év és nekem se lesz hajam. Erõsen hullik, kopaszodok. Már csak szemüveg kell és kevésbé harcias hangvétel, csiszoltabb retorikai elemek és persze egy szemüveg. Nos, még 10 év és kész leszek a mágus szerepre is. Vagy bármilyen szerepre. Addig talán feledi a googli is, hogy mennyit zsidóztam és antiszemita-rasszista nemzeti bohóc, szerkeverõ és miegyébbé lettem. Na majd addig exkuzálom magam és rehab programmal frissítek a pedigrémen, és teljes harver-szoftver-cserét is végrehajtok.

Viccet félreértve ezt a cikket is érdemes idebiggyeszteni.

Üzenet értékü. Hadüzenet.

A régi paradigmák már nem mûködnek
Szergej Karaganov: Autoritarizmus, demokrácia, XXI. század


A régi paradigmák már nem mûködnek

Szergej Karaganov, az ismert és befolyásos orosz politológus a Nyezaviszimaja Gazetának adott interjút a világban és Oroszországban bekövetkezõ változásokról, a jövõ lehetséges alternatíváiról.

Karaganov szerint a világban most zajló változások leírására nem alkalmasak a régi paradigmák.

Az európai demokráciák, de az amerikai modell is válságba került az elmúlt években, s az európai tömegmozdulások arról tanúskodnak, valami más kell.

A jelenlegi európai modell mintegy 20-25 éve alakult ki, az összeomló Szovjetunió és az állandóan bõvülõ piacok helyzetében. Ezen, számára kedvezõ helyzetben Európa egyfajta "poszteurópai" modellt próbált kiépíteni, bizonyos mértékben szembefordulva a korábbi európai értékekkel: a kereszténységgel, az individualizmussal, a puritán munkaetikával, a szuverenitással; állítja Karaganov. A szuverenitás elvetése mindenképpen kedvezõ fejlemény volt, hiszen az európai nacionalizmusok borzasztó háborúk kirobbantói voltak a múltban. A többi fejlemény viszont vitatható. Ma Európában bizonyos kisebbségek példa nélküli elõnyöket élveznek, melyek elképzelhetetlenek a hagyományos demokráciákban. A humanitás oldaláról nézve mindez csodálatos. Az európai civilizáció fejlõdését és túlélését tekintve; nem biztos. "Számomra egyértelmû, hogy a posztdemokráciának véget kell vetni." mondja Karaganov.

Az viszont semmiképpen nem igaz, hogy a demokrácia defenzívában van. A demokrácia gyõzedelmeskedik. Az emberiség még soha nem volt ennyire nyitott. Ma mindennél több embernek van beleszólása az ügyek alakításába. Az információs nyitottság lehetetlenné teszi az államok számára azt a kontrollt, amit korábban gyakoroltak. Az egyetlen kivétel talán Észak-Korea, de Irán és Oroszország is nyitott társadalmaknak mondhatók.

Ma a Nyugat jelszava:"Több demokráciát!", ami kissé arra emlékeztet, amikor Gorbacsov 1989-ben a "Több szocializmust!" jelszavát hangoztatta. A "Több demokráciát!" jelszó alatt zajlottak az arab tavasz forradalmai, melyek eredményeképpen a Közel-Keleten "középkorias" rezsimek jelentek meg. Azokban az országokban, melyek nem készek a demokráciákra Isten tudja kik kerülnek hatalomra, vagy széthullanak, mint Irak, Szíria, Libanon.

Oroszországnak viszont több demokráciára lenne szüksége, hogy a társadalom hatni tudjon a korrupcióra, amit autoriter eszközökkel már nem lehet visszaszorítani.

Az európai fejlemények kedvezõtlenül hatnak Oroszországra. Amikor szembetûnõ Európa amely felé évszázadokon át törekedett Oroszország gyengülése, a modernizációs impulzusok is gyengébbé válnak, és értelemszerûen az autoriter tendenciák erõsödnek.

Amerika csúfos kudarcot vallott Afganisztánban, Irakban, Egyiptomban, Líbiában állítja Karaganov. Míg Clinton és Bush elnöksége idején a demokrácia fegyverrel való terjesztése volt a cél, mára Amerika inkább csak a jelenlegi pozícióit szeretné megõrizni.

Az emberiség maga is jelentõs változásokon megy keresztül. A társadalmak elöregedésének ma még beláthatatlan következményei lesznek. S ez nemcsak a nyugdíjrendszert érinti, hanem az öregek társadalmainak elterjedése az élet egészét megváltoztatja.

Még egy probléma, hogy a természeti erõforrások kimerülnek. Különösen az édesvíz lesz nagy kincs. Nemcsak a Közel-Keleten vagy Közép-Ázsiában jelent gondot a vízhiány, hanem olyan, hatalmas folyórendszerekkel rendelkezõ országok számára is, mint India, Kína, ahol nincs elégséges jó minõségû víz a lakosság és a mezõgazdaság számára. A vízhiány geopolitikai konfliktusokhoz fog vezetni.

20-25 év múlva a világ középosztályának fele a fejlõdõ országokban fog élni, ami a természeti erõforrások további kiaknázáshoz vezet majd.

A demokrácia nem feltétlen vezet az anyagi jóléthez. Oroszország, Belarusz és Ukrajna közül Ukrajna a legdemokratikusabb, de a legrosszabban teljesítõ ország. 1991-ben Ukrajna GDP-je kétszer akkora volt, mint Belaruszé, ma ennek éppen az ellenkezõje igaz: a belorusz GDP dupla akkora, mint az ukrán. A demokrácia” szó Oroszországban nem feltétlen pozitív jelentésû, aminek az oka, hogy a 90-es évek reformjai nem az embert állították a középpontba, hanem a régi rendszer megtörése volt a céljuk.

Közép- és Kelet-Európa formálisan Európa részei lettek, de mihelyst meggyengültek a kötelékek, bonyolult, meglehet, drámai folyamatok indultak el. Magyarországon posztdemokratikus választások után egy olyan rezsim gyõzött, melyet autoriter-nacionalistának neveznek. Valami hasonló történik Bulgáriában is - mondja az orosz politológus.

Oroszország minden kedvezõtlen fejlemény ellenére is kiemelkedik a posztszovjet országok közül. Oroszországban van a legnagyobb mûvelt osztály, a legjelentõsebb humán erõforrás, ami szinte egyáltalán nincs meg például Közép-Ázsiában.

Az autoriter modernizáció nem lehet sikeres Oroszországban véli Karaganov. A modernizáció során az oktatásra, egészségügyre, humán tõkére kellene figyelmet fordítani, s erre most van lehetõség, hiszen, hosszú idõ óta most elõször, senki nem akarja megtámadni Oroszországot. Ehhez azonban a rivalizáló elitek megegyezése lenne szükséges.

A legnagyobb probléma, hogy a jelenlegi Oroszországnak nincs fejlõdési vektora. A 90-es éveket van miért kárhoztatni, de akkor volt cél, az ország megszabadítása a kommunizmustól. Ez olyannyira "jól" sikerült, hogy Putyinnak egy szinte az alapjáig lerombolt államot kellett újraépítenie. A helyében bárki ezt tette volna. Tehát a 90-es években, és a 2000-es években is volt cél.

Most viszont? Egyfajta "idõn kívüliség" észlelhetõ, sokan elõállnak mindenféle ötletekkel, gondolatokkal, melyek üresen hangzanak.

A jövõben új ideológiák megjelenése várható világszerte. Oroszországban a baloldali gondolatok erõsödése észlelhetõ, melyek ellen az uralkodó rezsim igyekszik felvenni a küzdelmet, ha kell, populista lózungokkal.

A régi demokráciákban az autoriter tendenciák megerõsödése várható, a szabadságjogok szûkítése. Egyfajta visszatérés az ’50-es évek demokráciájához.

(Avtoritarizm, gyemokratyija, XXI vek, Nyezaviszimaja Gazeta, 2013. 03. 26.)

http://oroszvilag.hu/?t1=sajtoszemle&...p;hid=3930
#4 | enid - 2013. September 30. 18:49:28
Nekem Anasztazia jutott eszembe. Meg a projekt szo. Csak nemtom, hogy passzolnak-e egymashoz vagy sem. Kozak suli a magoknak, dolmenek szupermanek helyett, ha' valtoznak az idok...
#5 | Kameleon - 2013. September 30. 19:50:29
Imre, igen, jól összeszedett írás és kommunikáció. Amit tettél az is.

Agyag kaméleon ;)

Nem emlékeztet senkire ez a fok? Régi elnevezése azt jelenti, hogy "agyag szikla". A helyiek pedig Kaméleonnak hívják. És nem csak azért, mert a formája hasonlósít rá. A napszaktól és a megfigyelési ponttól függõen megváltozik a fok színe: hol szürke, hol sárga lesz.
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=607396495965200&set=pb.328184920553027.-2207520000.1380570538.&type=3&theater
http://aquatek-filips.livejournal.com/578346.html
#6 | Perje - 2013. September 30. 19:54:15
www.ambassador-serbia.com/wp-content/uploads/2013/09/Putin-507x510.jpg
#7 | keepfargo - 2013. September 30. 20:22:50
Az oroszok tovabb emelkednek, mi tovabbra is sullyedo tendenciat mutatunk.
A kisordog azt kerdezte tolem, hogy ez a Karaganov 100%-os orosz-e vajon. Ranezvest, nem tennem ra az eletemet. Azonban ez nem is erdekes, erdekesebb az hogy Kissingert milyen minosegben hivtak meg erre a Valdaj-ra, emberiseg elleni buneiert (kb.40), vagy nagy "demokrata" multjara valo tekintettel?
Vissza az emelkedes/sullyedes indokolasahoz: Putyin, jollehet a KGB vezere volt, most mintha nyiltabb lenne szinte akarmelyik politikusnal, es jol fogja meg szinte minden kerdesnek a lenyeges oldalat: hogy nez ki ez vagy az az allampolgar szemevel nezve....
Amire a mi u.n. "vezetoink" magasan sz....nak, naluk egy kerdes van: hogy lehet ezt vagy azt a sz...t ugyesen lenyomni az allampolgarok torkan?(Meg az sem baj ha nyilvanvalo hazugsag, csak a fogalmazas legyen ugyes, a szohasznalat diplomatikus es persze megfeleljen a magasabb - cion - szempontoknak)

Nekem ugy tunik, a spanyolviasz ujabb feltalalasarol szol a nota: tobb oszinteseget a politikai vezetestol, nagyobb onrendelkezest annak, akinek ez kell, vagy jar(na) es az internacionalizmushoz eloszor kell a nacionalizmus, s csak azutan lehet az inter funkciot is bekapcsolni. (Vagyis nemzeti ontudat nelkul nem lesz nemzetkoziseg sem, amit ugy is lehet(ne)ertelmezni, hogy elobb legyen identitasod a sajat kulturadban, mert anelkul csak makogni tudsz mas, ismeretlen kulturakrol, hiszen a sajat nyelvednek nem vagy meg ura)
Amirol haladektalanul eszembejut, hogy mi meg MAR nem vagyunk urai a sajat, egykor joval ertelmesebb, nyelvunknek.

Valszeg. a valo-szin-u-leg szobol (Hogy jon ide a szeg szotag, ja hogy ez a modernizalas? Koszonom szepen az ertelmetlenites atlatszo fedonevet!)
Van jobb is: az uzenofalon irta egyik "zsenink" : muxik - ugye, mukodik helyett. Na, nincs is mit hozzatennem (secko jedno, franciasan...)

Tovabbi jo sullyedest; jo reggelt Magyarorszag! Ma meg vagyok, de holnap nem leszek. Ugyanez lesz veled, es mindannyiotokkal, akiknek a nyelv erthetetlen okokbol nem fontos. (Pedig az elertektelenedes ott kezdodik es az egesz eletre kihat - csak ezt fel is kellene ismerni!De nem! Fontosabb az idegenek altal rank eroltetett modernkedes; a nyelvnek, mint mindenki magantulajdonanak kezelese. Hiszen a boldogsag es a nyelvhasznalat mindketto privat ugye(biznisze) az egyennek. Egyeni boldogsag, egyeni nyelvhasznalat: mi kozod van barmelyikhez? Elarulom: csak annyi, hogy szoljak: egyik sem mukodik hosszu tavon, sot neha meg roviden se.)

Ez mar nem a Valdaj,; annal (es nem ATTOL !!!) sokkal rosszabb...
#8 | No Shadow Government - 2013. September 30. 20:26:04
Perje,ez mekkora :D
#9 | Kore - 2013. September 30. 21:46:00
Ez is milyen szépséges és mesealakokkal teli, Kameleon! Remélem, ugyanonnan.
http://aquatek-filips.livejournal.com...77717.html
#10 | Maguskacska - 2013. September 30. 23:54:02
"az országot egyesítõ legnagyobb és egyetlen erõ a mai napig a Nagy Honvédõ Háborúban aratott gyõzelem emléke"

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték