Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Kofferbe rejtett atombombát vizionált egy izraeli miniszter


Izrael aggódik Irán és a nyugat közeledése miatt, az izraeli gazdasági miniszter szerint ha tíz év múlva New Yorkban felrobban egy koffer, amibe atombombát rejtettek, az a most adott engedmények következménye lesz. Az iráni elszigeteltség enyhülését jelzi az is, hogy Nagy-Britannia tegnap kinevezte új teheráni ügyvivõjét.


A nagy áttörés még várat magára, de Jukija Amano, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) igazgatója elégedett lehet. Amano tegnap Teheránban megállapodott az iráni kormány képviselõivel arról, hogy a nemzetközi szervezet munkatársai ezentúl közelebbrõl ellenõrizhetik az iráni atomprogramot.

Az ellenõrök beléphetnek a gachini uránbányába és az araki nehézvizes atomreaktorba, valamint tájékoztatást kapnak a jövõben tervezett atomerõmûvekrõl és urándúsítókról. Az araki nehézvizes reaktort az IAEA ellenõrei legutóbb két éve kereshették fel, azóta csak mûholdon figyelhették a mûködését – emlékeztetett a Reuters. A reaktor azért kelt komoly aggodalmakat, mert itt akár plutóniumot is elõállíthatnak, amelyet aztán atombomba gyártásához használhatnak. Irán tagadja, hogy katonai céllal dúsítana uránt, õk csak az atomenergia békés felhasználására törekednek, állítják, ám a nyugati világ azt gyanítja, hogy 2003 óta a háttérben katonai program is zajlik.

Az ellenõrök továbbra sem mehetnek be azonban a parcsini katonai bázisra, ahol az IAEA szerint évekkel ezelõtt katonai célú atomkísérleteket végeztek. Ali Akbar Szalehi, az iráni fõtárgyaló azonban úgy vélekedett: minden, ami nincs közvetlen kapcsolatban az atomenergiával, késõbbi tárgyalásokon még szóba kerülhet.
HIRDETÉS

A megállapodás tovább növelte a nemzetközi közösség optimizmusát azzal kapcsolatban, hogy az új iráni vezetéssel akár már néhány hónapon belül meg lehet egyezni az évek óta vitatott atomprogramról. Bár a hétvégi genfi hathatalmi tárgyalások nem hoztak áttörést, a következõ fordulót már ki is tûzték november 20-ra. Diplomáciai források szerint nemcsak Iránnal voltak nézeteltérések, hanem a nyugati szövetségesek között is akadt ellentét: Franciaország keményebb álláspontot képviselt az araki nehézvízreaktor ellenõrzése ügyében, mint a többiek. Párizs ezt késõbb cáfolta, mondván, õket nem a csordaszellem vezérli, de nem is kekeckednek feleslegesen, csupán független külpolitikát folytatnak. Amerikai diplomáciai források szerint a megegyezés végül azon bukott el, hogy Teherán azt szerette volna: formálisan ismerjék el a nagyhatalmak, hogy a perzsa államnak joga van az urándúsításhoz.

Aggódik viszont Benjamin Netanjahu izraeli kormányfõ, aki máris elítélte a közeledést. Gazdasági minisztere pedig még ennél is egyértelmûbben fogalmazott: ha tíz év múlva New Yorkban felrobban egy koffer, amibe atombombát rejtettek, az a most adott engedmények következménye lesz – idézte Naftali Bennettet a Spiegel Online. Az amerikai diplomácia igyekezett eloszlatni az izraeli aggodalmakat, mondván, soha nem fogják hagyni, hogy Teherán atomfegyverhez jusson. Ám máris az iráni elszigeteltség enyhülését jelzi, hogy Nagy-Britannia tegnap kinevezte új teheráni ügyvivõjét. A brit nagykövetség 2011 óta zárva tart, miután tüntetõk megrohamozták és feldúlták azt.

Azóta a két ország között hûvös volt a viszony. London egyelõre nem nyitja újra nagykövetségét, de az ügyvivõ rendszeresen Teheránba utazik majd, írta a Reuters. Az iráni külügy pedig bejelentette, hogy õk is viszonozzák a gesztust, és diplomatát küldenek Londonba, ahol – a viszonosság jegyében – 2011 óta szintén zárva tart az iráni diplomáciai képviselet. William Hague brit külügyminiszter kijelentette, ha sikerül az atomprogrammal kapcsolatban megállapodásra jutni, akkor enyhítik az Iránnal szemben fennálló kereskedelmi szankciókat. Ám ha Teherán kihátrál, akkor további szigorításokra számíthat.
Link

Hozzaszolasok


#1 | gardista97 - 2013. November 12. 11:30:15
Olyan "koffer-atombomba" már létezett több tiz éve oroszországban és Szovjetunió felbomlását követõen akkor hivatalosan kb.20 db.-al nem tudtak elszámolni!
Itt a piros,hol a piros!?? Na hol vannak????
Csak nemhogy Izrael is szerzett belõlük?
#2 | kukackac - 2013. November 12. 11:40:22
img-fotki.yandex.ru/get/6511/137106206.171/0_96a38_2207180e_orig.jpg
#3 | monguzking - 2013. November 12. 12:17:33
érdekes tudtommal pakisztán is atomnagyhatalom s ugyebár tálib fellegvár is egyben-tehát ha aggodnék akkor azért tenném
#4 | Fidel - 2013. November 12. 12:34:22
Udvozlet! Nem tudom ,hogy tudjatok-e ,de a 2001 es Durbani "vila konferencia a racizmus elln"-en sok nemzet tamadta a racista cionista izraelt tetteik miatt. Erre cionek a terror katyat eloranva megfenyegettek a biralo vilago,hogy majd meglatja a vilag is hogy milyen szornyu az a terrorizmus. Mint tudjuk be is valtottak a szavukat a ciomaszatossak. Ezt is mar keszitik az tutti. Bevatja a fenyegeteset,ha elobb ok nem lesznek likvid -allva.
#5 | postaimre - 2013. November 12. 12:41:11
Fidel, amikor a zsidaj másra mutogat akkor nyilván saját magát vetíti ki. Sajnos a veszély valós és minden zsidó és a csatolt részei és a megvezetett hülyék ön és közveszélyesek. Tisztára Mátrix. Aki nem velünk van, az velük van.
#6 | kukackac - 2013. November 12. 12:44:55
Izraeli nukleáris fenyegetés és a zsarolás
A Samson lehetõség még mindig fenyegeti a világot


http://translate.googleusercontent.co...ojQeu9-jvA
#7 | nyilas - 2013. November 12. 16:04:55
Úgy látom, mindenkinek ugyanaz jutott eszébe.:)
#8 | Geza - 2013. November 12. 17:15:38
Szegény kis zsidók nem tudnak kijönni a pre-traumatikus stressz szindrómájukból :)

Nem baj most már a kutya sem figyel rájuk. Ráadásul minél hangosabbak annál jobban lesznek elutasítva.
#9 | mormota1968 - 2013. November 12. 17:44:02
Na, az izraeliek már most beígértek egy újabb 9/11-et az USA-nak, ha makacskodik és próbál ellenszegülni a cionista világhatalomnak. Nekem is egybõl ez jutott eszembe. Meg a Fukusima-i eset és komolyan aggódom Paks miatt. Itt van tõlünk egy köpésre és fogalmam sincs mennyire bejáratosak oda is az izraeliek, vagy bármilyen zsidó társaság. Remélem nem voltak olyan hülyék az elmúlt 24 év kormányai, hogy mint a japánok, úgy õk is beengedtek valami zsidó terrorista különítményt, akik esetleg már nálunk is megbuherálták az atomerõmû számítógépes rendszerét és esetleg itt is felszereltek valamit, ami egyáltalán nem oda való. Ami az atombõröndöket illeti, én sokkal több ilyen bõrönd eltûnésérõl tudok.Van is errõl valami cikk a neten, ha még nem tüntették el.Meg néhány atombombát el is szórtak itt-ott gyakorlatozás közben az USA-ban, meg a tengerpartjuk mentén.
#10 | postaimre - 2013. November 12. 18:37:10
Mormota, akkor béteszem!


Bõröndatombombák
2007. december 26., szerda - 21:53

htka.hu/wp-content/uploads/2007/12/Suitcasenuke6.jpg
Képzeljünk el egy bõröndöt, ami egy nukleáris fegyvert rejt magában, akár egy ember is elviheti akárhova, s a megfelelõ pillanatban felrobbanthatja! Egyes emberek fantáziáját azonnal megragadta e gondolat, s filmekben szerepeltették ezen eszközt, mások – érthetõ módon – megrettentek a gondolattól, hogy bárki felrobbanthatja õket.
Valójában léteznek ilyen eszközök, vagy csak a hidegháborúban megszokott ijesztgetésekrõl lenne szó?
1) Mi a bõröndatombomba?

E kifejezést kétféle értelemben is használhatjuk: átvitt értelembe, a könnyebben mozdítható, illetve mini atomfegyverekre kell gondolni, konkrét értelemben, pedig a már említett bõröndbe rejtett nukleáris szerkezetekre – a cikk során bõröndatombomba kifejezéssel egyszerre utalok mindkét jelentésre.
A köznapi beszédben, ha bõröndatomfegyverek szóba kerülnek, mindenki az utóbbi értelemben gondol ezekre (és egyben összeköti a szovjetekkel, oroszokkal), holott a bõröndbe rejtett atombombák létezése nem bizonyított!
Konkrét értelemben, a bõröndatombomba egy rendkívül komplex, sûrített és hordozható eszköz, melynek mérete kb.: 60 x 40 x 20 centiméter. Lényegében egy olyan atombomba, amely esetében a bõrönd játssza a hordozó egység szerepét.
2) Tényleg léteznek bõröndatomfegyverek?

A válasz: igen, legalábbis, kis méretû, mini bombák bizonyosan. Titkosszolgálati jelentésekbõl tudjuk, hogy a hidegháború alatt mindkét szuperhatalom folytatott kutatásokat kis méretû atomfegyverek kifejlesztése céljából. De a kutatások eredményeként megalkotott fegyverek nem férnének el egy bõröndben, aktatáskában, az viszont tény, hogy akár egy ember is képes mozgatni azokat.

A hordozható nukleáris fegyverek ötlete sem éppen új. Egy újabb elhatárolást kell elvégezni: különbséget kell tenni a hordozható nukleáris fegyverek (lényegében a bõröndatombombák átvitt értelemben) és a bõröndatombombák között.

2.1) Az 1950-es, 60-as évek során az amerikaiak készítették el az elsõ hordozható nukleáris fegyvert, amit Atomic Demolition Munition-nak (~ Romboló Atomlõszer) neveztek, s elsõsorban nukleáris aknaként akarták használni.

Suitcasenuke1A különleges erõk – elsõsorban a SEAL – számára is fejlesztettek egy ADM-t, ezt Special Atomic Demolition Munition-nak (~ Különleges Romboló Atomlõszer) nevezték. Lényegében egy hátizsák volt (súlya: 100 font körül), melyek hidak, alagutak felrobbantására kívántak felhasználni. Két gyalogos katonára bíztak egy darabot, melyet, súlya miatt felváltva cipeltek.

Baloldalon a 60-as években készített titkosítás alól feloldott fotó látható, miközben az eszközt mutatják be.

SADMEgészen az 1980-as években megkötött fegyverkorlátozási szerzõdésig raktároztak ilyen fegyvereket, utána leszerelték azokat. Így végül sosem vetették be ezeket, s jelenleg múzeumi kiállítási tárgy (a robbanóanyag nélkül persze).

Az amerikai vezetõk biztosak benne, hogy a szovjetek is készítettek hasonló szerkezeteket.

A szovjetek a mini nukleáris eszközüket szintén, elsõsorban nukleáris aknaként kívánták használni, másrészt a Specnaz elit alakulat számára fejlesztették ki.

A szovjet tudósok is komoly erõforrásokat szenteltek minél kisebb nukleáris fegyverek kifejlesztésére. Az elsõ hordozható fegyverek fenntartása rendkívül költséges volt, emellett túl nagyok és nehezek voltak ahhoz, hogy egy ember cipelje azokat.
A 1970-es években a fegyverek méretét és súlyát is sikerült csökkenteniük (méretek: 60 x 45 cm, súly: 145 kg). Ezek lényegében módosított nukleáris fegyverek voltak, nagyjából 1 kilótonna robbanóerõvel.

MK-54 SADMValaha megépített legkisebb – és hivatalosan elismert – nukleáris robbanófej az amerikai fejlesztésû W54, melyet az 50-es évek végén teszteltek. A W54-t eredetileg egy aknavetõvel gondoltak kilõni, s 0.01 kilótonna robbanóerõvel rendelkezett (kb. 1-2 háztömböt tudna eltörölni a föld színérõl).

A W-54 elég könnyû volt, ahhoz, hogy „bõröndatombomba”-ként tekintsünk rá. A W-54-est felhasználták egyrészt az Mk-54 SADM (Small Atomic Demolition Munition) alapjául. Az MK-54 lényegében egy W-54 volt, csak nagyobb és nehezebb. Egy hátizsákot kell elképzelni. Jó lehet az Mk-54 SADM-t „bõröndatombombának” hívták, de súlya miatt mégsem tekinthetõ annak, legalábbis nem konkrét értelemben

Másrészt a Davy Crockett 120 mm robbanófejnél. Ebben az esetben egy 40 x 60 cm-es hengert kell eléképzelni, mely 68 kg-t nyomott.

Az amerikai hadsereg több 155 mm-es nukleáris tüzérségi töltényhüvelyt fejlesztett ki. Ezek közül csak egyet használtak fel, a W-48-ast. A W-48 robbanófej 86 cm hosszú volt és 53.5-58 kg-t nyomott, teljesítménye: 70 – 100 tonna volt

W-54 Davy Crockett

A legkisebb nyilvánosságot kapott, tesztelt, robbanófej átmérõje 12.7 cm, hossza 62.2 cm, súlya 43.5 kg, teljesítménye 190 tonna volt, de ez kevésnek bizonyult a láncreakció beindításához, s a kísérletek során egyszer sem sikerült beindítani a láncreakciót.

[Nukleáris láncreakcióról beszélünk, ha egy magreakció terméke újabb magreakciót vált ki. Ez a magreakciók számának exponenciális változását jelenti. Lényege az, hogy a maghasadás során felszabaduló 2-3 neutron újabb maghasadást váltson ki. Az egy hasadásból származó neutronok számát, amelyek újabb hasadást váltanak ki, k sokszorozási tényezõnek nevezzük. A fentebb felsorolt folyamatok valószínûségeinek aránya határozza meg a k értékét:
- k < 1 a láncreakció megszûnik &#8211; szubkritikus állapot,
- k = 1 a láncreakció stacionárius (a másodpercenkénti hasadások száma állandó) &#8211; kritikus állapot,
- k > 1 a másodpercenkénti hasadások száma exponenciálisan növekszik &#8211; szuperkritikus állapot.]

A kompakt nukleáris tüzérségi töltényhüvelyekben (208 mm vagy kisebB) másként kényszerítik a subkritikus állapotú anyagot szuperkritikus állapotba. A lineáris implózió értelmében az alacsonyabb sûrûségû subkritikus állapotú anyag összepréselése következtében gömbölyû, magasabb sûrûségû, nagyobb kritikus állapotú formát vesz fel. Ahogy a robbanási folyamat befelé préseli az anyagot, a hasadó anyag eléri a szuperkritikus állapot.

E megoldás alkalmazása mellett a leglaposabb bomba kb. 5 cm vastag lenne.

Suitcasenuke5

2.2) A bõröndatombombák konkrét értelemben &#8211; tehát a bõröndbe rejtett nukleáris szerkezetek &#8211; más kérdés!
Mint már említettem nincs kézzel fogható bizonyítékunk arra nézve, hogy valaha is építettetek volna ilyen bombát, így csak a különbözõ kijelentésekre támaszkodhatunk.
A bõröndbe rejtett atombombák 1997-ben Alexander Ivanovics Lebed &#8211; volt nemzetbiztonsági tanácsadó &#8211; nyugalmazott orosz tábornokkal folyatott &#8222;60 perc&#8221; címû interjú és egyéb a nyilatkozatai következtében kerültek reflektorfénybe. A nyugalmazott tábornok arra figyelmeztetett többek közt, hogy Oroszország nem tud elszámolni 80-100 db egyenként 1 kilótonna robbanóerejû bõröndatombombával, s azok bárhol lehetne a világon, s bárki megszerezheti azokat.

&#8222;Azt mondom, több mint 100 fegyver, a feltételezett 250-bõl, nem áll az orosz fegyveres erõk ellenõrzése alatt. Nem tudom, hol lehetnek. Azt sem tudom, vajon megsemmisítették-e azokat, vagy valahol rejtegetik, avagy eladták, esetleg ellopták, nem tudom.&#8221; &#8211; nyilatkozta a volt tábornok, mondanom sem kell Oroszország mindent tagadott.

További adatok kerültek napvilágra 1998 nyarán, amikor is Stanislav Lunev &#8211; katonai hírszerzõ ügynök &#8211; könyvében arról ír, hogy volt szovjet hírszerzõ ügynökök bõröndatombombákat (konkrét értelemben) rejtegetnek az USA területén, s egy esetleges jövõbeli konfliktus esetén felhasználják azokat.

&#8220;Világos utasításokat kaptam: Meghatározott helyeken kellett volna bevetni a fegyvereinket, többek közt a nukleárisakat is,&#8221; nyilatkozta Lunev californiai kongresszusi meghallgatásán.

A jelenlévõk feljegyezték, hogy Lunev sosem tudott meghatározni egyetlen említett helyet sem.

Lunev állítása szerint e bombák évekig mûködõképesek maradhatnak, ha megfelelõ elektromos forrásra kapcsolják azokat.
&#8220;Abban az esetben, ha áramkimaradás lépne fel mûködésbe lépnek a tartalék elemek. Amennyiben az elemek kezdenek lemerülni, a bomba egy kódolt üzenetet küld az orosz nagykövetségen, konzulátuson található GRU állomásra.&#8221;
Lunev is megerõsített Lebed hiányzó bõröndatombombákról tett nyilatkozatát
&#8220;a hiányzó bombák száma majdnem megegyezik azon amerikai stratégiai célpontok számával, amelyek ellen be kellett volna vetni e fegyvereket&#8221;.

2001-ben Barbara Walters interjút készített Vladimir Putyin-val, melyben az orosz elnök a következõképpen nyilatkozott a bõröndatombombáról:

&#8220;Nem hiszem, hogy ezek létezésében. Ezek csak legendák. Egyesek nyilván azt feltételezik, hogy valaki megpróbált nukleáris titkokat eladni. De nincs dokumentálva, hogy valaha is végeztek-e volna ilyen kutatásokat.&#8221;

2004-ben a Kreml Szövetségi Hírszolgálata, interjút készített Viktor Yesin vezérezredessel, (orosz stratégiai rakéta egységek vezetõje), melyben úgy vélte Lebed-t a gyakorlatozások során használt különleges aknák téveszthették meg, s ezeket gondolta bõröndatombombáknak.
Yesin úgy vélte egy igazi bõröndatombomba elkészítése túl költséges és nehézkes lenne, ahhoz, hogy bármely állam idõt fecséreljen arra, ráadásul nem lenne mûködõképes tovább pár hónapnál, mivel a hasadóanyag elbomlana.
&#8220;Senki sem akar jelenleg kifejleszteni ilyen eszközöket,&#8221; &#8211; hangsúlyozta.
3) Bõröndatombomba építése

A hidegháború alatt mindkét nagyhatalom rendelkezett mini nukleáris fegyverek létrehozásához szükséges &#8211; megfelelõ &#8211; tudással, de egyik sem tudott &#8211; hivatalos információk alapján &#8211; olyan bombát alkotni, mely belefért volna egy bõröndbe, vagy aktatáskába. Igaz a fenti állítást megcáfolni látszik, hogy a Washington központú Center For Defense Information (CDI) jelentése alapján az amerikaiak a 70-es évek végén képesek voltak akkora szerkezetet elõállítani, mely beleférhet egy bõröndbe.

Suitcasenuke6
3.1) Elméletben

A legkisebb ilyen szerkezet egy darab &#8211; normál körülmények között, maximális sûrûségû &#8211; plutónium (vagy U-233).

A Pu-239 súlya 10.5 kg és 10.1 cm átmérõjû. Egy darab kritikus anyag segítségével 10-20 tonna robbanóerejû detonáció idézhetõ elõ.
A 1.2 kritikus tömeg akár 100 tonnás, egy 1.35 kritikus tömeg 250 tonnás robbanást is elõidézhet. Megfelelõ technológiával rendelkezõ államok, a fúzió megfelelõ gyorsításával &#8211; elméletileg &#8211; 1 kilótonnás bombát is készíthetnek ugyanennyi anyagból.

Az a mennyiségû anyag, melyben beindul a láncreakció, a kritikus tömeg. A kritikus tömeghez szükséges hasadóanyag mennyisége függ a felhasznált anyag sûrûségétõl, formájától és dúsítottságától. A nagy erejû robbanás összenyomja az anyagot, s növeli annak sûrûségét, igaz így csökkenti a kritikus tömeget. Általánosságban elmondhatjuk, hogy ha robbanóanyagot adunk a meglévõ maghoz, az értelemszerûen továbbnöveli a tömeget.

A rendszer súlya tovább csökkenthetõ vékony berillium visszaverõ réteg alkalmazásával, igaz e megoldás növeli a keresztmetszetet. Miután a berillium néhány centiméter vastag, a plutónium mag sugara a berillium réteg vastagságának 40-60%-val csökkenthetõ. Mivel eltérõ sûrûségû a két anyag (10:1) néhány kilógrammot nyerhetnek használatával.

Egy bõröndatombomba elkészítése során hatékony hasadóanyagot (plutónium vagy U-233) kell használni és pontosan annyi nagy erejû robbanóanyagot, ami elégséges a mag normál sûrûségnél nem nagyobb mértékû összepréseléséhez, valamint vékony berillium visszaverõ réteg.

A bõröndatombomba két csövet tartalmaz, melyek 1-1 darab urániumot tartalmaznak, s mikor ezek összeütköznek, bekövetkezik a robbanás.

Megbecsülhetõ az elérhetõ legalacsonyabb tömeg, még megfelelõ mértékû robbanóerõ mellett. Mivel alapállapotú plutónium súlya: 10,5 kg és e súly 20-30%-nak megfelelõ mennyiségû robbanóanyag kell, tehát eddig 13 kg-nál járunk. A vékony berillium réteg néhány kilóval csökkenti e súlyt, de a szükséges nagy erejû robbanóanyag, idõzítõ rendszer stb. növeli a súlyt. Abszolút elméleti minimum súly: 11-15 kg, s inkább a 15 kg-hoz közelebb.

A fenti számításokra jó példa a W-54 Davy Crockett. Mindenidõk egyik legkönnyebb amerikai robbanófeje volt, 23 kg-t nyomott és a robbanóereje &#8211; különféle verziók tekintetében &#8211; 10 tonnától 1 Kilótonnáig terjedt. A robbanófej tojás formájú volt, a legvékonyabb pontján 27.3 cm, míg legvastagabban 40 cm átmérõjû volt.
A teszt szerkezet, melyet 1958. október 15.-n és 29.-n robbantottak föl, csupán 16 kg-t nyomott.

Vahid Majidi (korábban a Los Alamos National Laboratory&#8217;s kémiai részlegének vezetõje). Jelenleg az FBI-nak dolgozik, tudományosan kívánta bebizonyítani, hogy a bõröndatombombák nem jelentenek akkora veszélyt, mint egyesek állítják.

Curt Weldon egy elképzelt bõröndatombomba makettjét tartja a kezébenKezdésként meghatározta egy a Hollywood-i filmekben látható táska méreteit 61 x 25,4 x 30,5 cm, súlya: kevesebb 22.7 kg, tehát egy ember is képes cipelni.
A nukleáris szerkezet vagy plutóniumot, vagy urániumot használ. 9,96 kg plutónium vagy 58,89 kg uránium szükséges egy nukleáris robbanás elõidézéséhez. Mindkét anyag esetében szükség van nagy erejû robbanóanyagra is, uránium esetén egyértelmûen többre.
Jó lehet az uránium könnyebben beszerezhetõ, de nehezebb is &#8211; túl nehéz ahhoz, hogy valaki egy bõröndben cipelje.

Továbbá lényeges kérdés a karbantartás. Minden nukleáris fegyvert karban kell tartani, különben könnyen elveszítheti hatékonyságát, e tétel a kis nukleáris fegyverekre fokozottan érvényes. A raktáron õrzött fegyverek 1-2 év alatt elveszíthetik hatékonyságukat, s hiába töri fel valaki a vezérlõ rendszerüket, semmit sem ér már a fegyverrel.

Amennyiben léteznek bõröndbe rejtett atombombák, azok pár hónap &#8211; vagy még rövidebb idõ &#8211; alatt használhatatlanokká válnak, mivel egyrészt elbomlik a hasadóanyag, másrészt az elektronikát nem lehet kellõen megvédeni, s tönkreteszi a sugárzás!
Ebben az esetben is számolni kell egy további veszéllyel: a hatástalanná vált bomba egyes alkatrészeit felhasználhatják egy új fegyver készítésekor.
Itt kerül képbe a terrorizmus!
4) Készíthetnek a terroristák bõröndatombombát?

Mind az amerikaiak, mind a szovjetek által készített bõröndatombombák komoly mérnöki és gyártási kapacitást igényeltek. Egyetlen terrorista szervezet, s jó néhány ország, sem tudná megépíteni néhány skicc alapján. Mindannyian tudjuk, hogy, ami egyszerûnek tûnik a tervek alapján gyakran kivitelezhetetlen a gyakorlatban!
A legnagyobb így nem is az építés, hanem a vásárlás jelenti. A terrorista szervezetek összegyûjthetnek elég tõkét, s vásárolhatnak egyet, avagy esetleg ellophatnak egyet, avagy szerezhetnek hasadóanyagot és segítségével építhetnek egy bombát. Valóban valós veszélyt jelent e lehetõség?

Sajnos a válasz igen. Amíg erõsen megkérdõjelezhetõ, hogy a feketepiacon sértetlen atomfegyvert lehet venni, annak nincs akadálya, hogy alkatrészeket és hasadóanyagot (kérdés: elegendõ mennyiséget?) vásároljanak a terroristák, s ezekbõl elõállítsanak egy atombombát. Kétségtelen ennek kicsi a valószínûsége, de még egy gyenge atombomba is jelentõs veszélyt jelent magában.
Mivel ha több kis erejû bõröndatombombát egyszerre robbantanak jelentõs károkat okozhatnak az adott nemzet gazdaságában, infrastruktúrájában, nem is beszélve a hosszú távú hatásokról.

Sokan kétségbe vonják a bõröndatombombák (konkrét értelemben) létezését, de abban mindenki egyetért, hogy készíthetõ és készítettek is olyan nukleáris fegyvereket, melyek elég kicsit ahhoz, hogy ellopják azokat. A nemzetbiztonsági szolgálatok minden országban számolnak e veszéllyel.

Paul L. Williams könyvében (Osama&#8217;s Revenge &#8211; the Next 9/11 &#8211; Osama bosszúja, a következõ 9/11) a következõket állítja:
&#8220;David Z. 1996-ben állítólag &#8211; csecsenföldi Maffia kapcsolatai segítségével &#8211; hivatásos KGB ügynököktõl vásárolt egy szállítmány SADM-t, avagy &#8220;nukleáris bõröndöt&#8221;&#8230;A fegyverekért, bin Laden 30 millió dollárt fizetett készpénzben és 2 tonna heroint &#8211; melyet afganisztáni laborjaiban készíttetett &#8211; adott mellé, melynek piaci értéke 700 millió dollár.&#8221;

Fizikailag lehetséges akkora nukleáris fegyvert készíteni, mely elfér egy bõröndben, s elméletileg ázsiai fekete piacokon is lehet szerezni ilyen fegyvereket.

Valószínûleg a legmeggyõzõbb bizonyítéka annak, hogy egy terrorista szervezet sem rendelkezik ilyen fegyverekkel, hogy sosem fenyegetõztek, és sosem vetették be azokat. Sokan hitték, hogy a csecsenek rendelkeznek néhánnyal, de ha lett volna nekik bevetették volna az orosz erõkkel szemben a csecsen háború során

Fizikailag lehetséges akkora nukleáris fegyvert készíteni, mely elfér egy bõröndben, s elméletileg ázsiai fekete piacokon is lehet szerezni ilyen fegyvereket.

Valószínûleg a legmeggyõzõbb bizonyítéka annak, hogy egy terrorista szervezet sem rendelkezik ilyen fegyverekkel, hogy sosem fenyegetõztek, és sosem vetették be azokat. Sokan hitték, hogy a csecsenek rendelkeznek néhánnyal, de ha lett volna nekik bevetették volna az orosz erõkkel szemben a csecsen háború során

Suitcasenuke8Felmerülhet a kérdés vajon a terroristák hozzájuthatnak-e ilyen fegyverekhez (ha egyáltalán léteznek), hiszen Lebed elmondása szerint majd 100 orosz bõröndatombomba hiányzik!
A hiány mértékének megállapítását nehezíti, hogy nem lehet igazán tudni pontosan hány ilyen fegyvert készített az orosz. A számadatokra vonatkozó források vagy nagyon szûkszavúak, vagy nem túl megbízhatóak.

Mint említettem a hivatalos és nem hivatalos források egyértelmûen tagadták Lebed állításait. Ám az általuk felhozott ellenbizonyítékok és érvek további kérdéseket vetettek föl, illetve ellenmondásosak voltak, s gyanússá tették a forrásokat. Így mégis jogosnak tûnik a felvetés, hogy készítettek mini atombombákat.

A hordozható orosz nukleáris fegyverek tekintetében 3 ok következtében állhatott elõ Lebed által említett hiány:
a) régi tagországok területén maradtak;
B) Oroszország területén kívül maradt bombákat újjáépítettek az ellopott alapanyagokból
c) valamennyi Oroszország területén tûnt el a 90-es évek során.

Ad a) Lebed elmondása szerint a balti országokban, Kaukázus vidékén, Ukrajnában tároltak ilyen fegyvereket.

Két tényezõt figyelembe kell venni:
&#8594; A Szovjetunió megbízhatóan kezelte a nukleáris arzenálját, manapság már nem feltétlen mondható el ez. A 12.-k GUMO alakulat õrizte valamennyi nukleáris fegyvert, melynek tagjait igen szigorú eljárás során válogatták össze. Megbízhatóak, lojálisak voltak a rendszerhez, szláv, kaukázusi vidéki és közép-ázsiai embereket soha sem választottak az alakulatba.
&#8594; Belerusszai, Kazasztán, Ukrajna kivételével minden tagállamból kivonták a nukleáris fegyvereket az 1990-es évek elején. A kivonás sok esetben a legnagyobb titokban zajlott, s jó néhány esetben elkerülte a CIA figyelmét is. (késõbbiekben a kivétel országokból is kivonták, még ha nem is ment mindenhol zökkenõmentesen)

A fenti információk alapján is valószínûtlen, hogy Oroszország területén kívül tûntek volna el, avagy lopták volna el a hordozható nukleáris fegyvereket.

Ad B) Szovjetunión kívül nem gyártottak nukleáris szerkezeteket, így nem volt megfelelõ szakértelem, gyártási kapacitás, elég valószínûtlen, hogy Oroszországon kívül nukleáris fegyver elõállításához szükséges alapanyagok lennének. Másrészt kevés ember tudta hol találhatóak a hordozható nukleáris fegyverek, így nehezen képzelhetõ el, hogy csak úgy ellopdosták azokat.

Ad c) A fenti verziók kizárása után kézenfekvõ e válasz. Hiába bízták megbízható emberekre e fegyverek védelmét, felmerül a belsõ ember kérdése, amennyiben egyáltalán megbízhatóak Lebed adatai, s tényleg annyi tûnt el, amennyit õ állít.

Még ha feltételezzük is, hogy eltûnt néhány, igen nehéz lenne használni azokat, s nem tudnák kihasználni a hordozható bombák elõnyeit. Mivel a gyakori karbantartási munkákról szóló nyilatkozatok valószínûleg igazak.
A legveszélyesebb idõszak a 90-es évek eleje volt, az azóta eltelt idõszak alatt az esetlegesen eltûnt fegyverek már használhatatlanokká váltak.
5) Bõröndatombombák elõnyei

Jó lehet a W54-es robbanóereje csupán 1 kilótonna volt, ami messze elmarad a hagyományos nukleáris fegyverek erejétõl, legnagyobb elõnyük pont a méretük és hordozhatóságuk. Könnyen elrejthetõek, és átcsempészhetõek határokon, elhelyezhetõek célpontoknál. Még egy 1 kilótonnás bombának is nagyobb robbanóereje van, mint egy nagy kamionnyi robbanóanyagnak.
6) Konklúziók

Az eddig elmondottakat összegezve, megállapíthatjuk, hogy átvitt értelemben beszélve a témáról: léteznek kis méretû, viszonylag könnyen mozgatható nukleáris szerkezetek, ezen állítást támasztja alá a történeti részben bemutatott szerkezetek!

Konkrét értelemben beszélve már nehezebb kérdés. Sokan biztosra veszik, hogy a Szovjetunió készített bõröndbe rejtett atombombákat, s azokat akár az Egyesült Államok területére is sikerült becsempészniük, így azok napjainkban is jelentõs veszélyt hordoznak magukban.

Mások sokkal szkeptikusabbak, s elvetik a bõröndbe rejtett nukleáris szerkezetek létezésének lehetõségét is. Megint mások, pedig elfogadják, hogy létez(het)nek ilyen eszközök, de hangsúlyozzák, hogy azok már rég elvesztették hatékonyságukat, így nem többek, ártalmatlan dobozoknál!

Amennyiben tényleg léteztek &#8211; konkrét értelemben &#8211; bõröndatombombák, azok a következõ kritériumokkal rendelkezhettek:
&#8226; Kis méret (60x40x20 cm) relatív kis súly (30 kg),
&#8226; Alacsony robbanóerõ (0.1 &#8211; 1 kilótonna).
&#8226; Rövid élettartam, ezért rendszeres karbantartást igényelt, melyek során egyes alkatrészeket cserélni kellett.

Abban az esetben, ha mégis léteznek bõrönd bombák, kérdéses, hogy hol tárolják azokat, s vajon tényleg nyoma veszett-e néhány darabnak. Jó lehet kellõ karbantartás nélkül e fegyverek gyorsan használhatatlanokká válnak, de attól még veszélyt jelentenek.

Végül ne feledjük, mikor építették a bõröndatombombákat: jobbára az 50-es, 60-as évek! A taktikai nukleáris fegyverek megjelenése, illetve az irányítási technológia gyors fejlõdése folytán a hordozható atombombák elveszítették jelentõségüket.
Úgy vélem mára a bõröndatombomba kérdése nem több, mint puszta ijesztgetés, egyesek jól formált érdekei mentén&#8230;
Felhasznált irodalom

- http://www.nationalterroralert.com/suitcasenuke
- http://www.olive-drab.com/od_nuclear_suitcase.php
- http://en.wikipedia.org/wiki/Suitcase_bomb
- Sublette, Carey: Are Suitcase Bombs Possible? http://nuclearweaponarchive.org/News/DoSuitcaseNukesExist.html
- http://cns.miis.edu/pubs/week/020923.htm
- http://www.rotten.com/library/crime/terrorism/terror-tactics/suitcase-nukes
- http://www.unitedstatesaction.com/suitcase-nuclear.htm
- http://www.msnbc.msn.com/id/21723693
- http://hu.wikipedia.org/wiki/Nukleáris_láncreakció
http://htka.hu/2007/12/26/borondatomb...tombombak/

[bcolor=#990000]Azért megjegyzem, hogy a RED 2 története pont egy ilyen BÕRÖND ATOMBOMBÁRÓL SZÓL és ez ugye 2013-as film. Vörös higany?[/bcolor]

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték