Örökzöldség, de aktuális, csak most nem Goebelsnek hívják a kamu-pányolókat, hanem Werbernek és Finkelsteinnak, csak a lényeg, hogy zsidó legyen! Ahogy akkor is! Hogyan tévesztette meg a náci párt 1932-ben a választokat? A Hetek cikke.

EllenzĂŠkbĂľl, nĂŠgy ĂŠv alatt, 1928 mĂĄjusa ĂŠs 1932 jĂşliusa kĂśzĂśtt a Nemzetiszocialista NĂŠmet MunkĂĄspĂĄrt (NSDAP) tizenhĂŠtszeresĂŠre tudta nĂśvelni tĂĄmogatĂłinak szĂĄmĂĄt. BĂĄr a pĂŠldĂĄtlan elĂľretĂśrĂŠsben kĂźlsĂľ okok – elsĂľsorban a gazdasĂĄgi vilĂĄgvĂĄlsĂĄg – is szerepet jĂĄtszottak, tĂśrtĂŠnĂŠszek azĂłta a modern tĂśmegpolitika elsĂľ totĂĄlis, minden korszerĂť eszkĂśzt ĂŠs elemet felhasznĂĄlĂł kampĂĄnyakĂŠnt elemzik a nĂĄcik mozgĂłsĂ­tĂĄsĂĄt. Adolf Hitlert ĂŠs pĂĄrtjĂĄt nem az SA keretlegĂŠnyei, hanem a mĂťvelt ĂŠrtelmisĂŠgiek ĂĄltal professzionĂĄlisan felĂŠpĂ­tett, gĂĄtlĂĄstalan propagandakampĂĄny tette potenciĂĄlis kormĂĄnytĂŠnyezĂľvĂŠ. Philip Gavin amerikai tĂśrtĂŠnĂŠsz a weimari NĂŠmetorszĂĄg utolsĂł Ăśt vĂĄlasztĂĄsĂĄrĂłl szĂłlĂł tanulmĂĄnyĂĄban azt vizsgĂĄlta, mikĂŠnt vĂĄlhatott az NSDAP demokratikus keretek kĂśzĂśtt a legerĂľsebb nĂŠmetorszĂĄgi pĂĄrttĂĄ.

Hitler hitt magĂĄban

1928-ra Adolf Hitler legyõzte minden riválisát a náci pártban, és Führerként egyszemélyben uralta az NSDAP-t. Volt azonban egy alapvetõ probléma: a párt az 1928 májusában tartott parlamenti választáson kiábrándítóan szerepelt. Az NSDAP mindössze 810 ezer szavazatot kapott. A 2,6 százalékos eredmény csak a kilencedik helyhez volt elég, és ez még az 1924-es eredménytõl is elmaradt. Úgy tûnt, hogy a nácik a német politika zajos, visszataszító és jelentéktelen epizódszereplõi maradnak. A gazdaság kezdte kiheverni az elsõ világháborús vereség és a kíméletlen jóvátételi terhek okozta sokkot. A berlini színházakban és mulatókban felhõtlenül szórakozott a nép, amely a demokratikus választásokon rendre a szociáldemokratákat szavazta be az elsõ helyre.

Hitler azonban nem fogadta el, hogy mĂĄris leĂĄldozott a politikai karrierje, mĂŠg mielĂľtt egyĂĄltalĂĄn elkezdĂľdhetett volna. Hitt benne, hogy eljĂśn a pillanat, amikor akciĂłba lendĂźlhet.

Amikor 1929. oktĂłber 29-ĂŠn a Wall Streeten kitĂśrt a tĂľzsdevĂĄlsĂĄg, NĂŠmetorszĂĄgban kevesen gondoltĂĄk, hogy alig 10 hĂłnap mĂşlva a nĂĄci pĂĄrt tĂśbb mint 6 milliĂł szavazattal a mĂĄsodik legerĂľsebb frakciĂłvĂĄ vĂĄlik a Reichstagban. A sikerhez az elszabadult munkanĂŠlkĂźlisĂŠg ĂŠs inflĂĄciĂł mellett egy nagyon intenzĂ­v, tudatos ĂŠs hatĂŠkony kampĂĄnyra is szĂźksĂŠg volt. A tĂśbb mint 60 milliĂłs orszĂĄgban a nĂĄci pĂĄrtnak alig 100 ezer tagja volt, ĂĄm ezt a nagyon fegyelmezett ĂŠs fanatikus magot – kĂśztĂźk a pĂĄrt­hoz kapcsolĂłdĂł kĂźlĂśnĂ­tmĂŠnyeket – azonnal mozgĂłsĂ­tani lehetett. A pĂŠnzt nĂŠmet nagyiparosok adtĂĄk, a tĂĄrsadalmi tĂĄmogatĂĄst pedig a nacionalista felsĂľ-kĂśzĂŠposztĂĄly szĂĄmos tagja biztosĂ­totta a szĂĄmukra. A tĂśmegek azonban mĂŠg mindig hiĂĄnyoztak a nĂĄcik mĂśgĂźl.

CukikampĂĄny

Hitler tudta, hogy nem kĂŠpviselheti nyĂ­ltan azokat a cĂŠlokat, amelyeket nĂŠhĂĄny ĂŠvvel korĂĄbban a Mein Kampfban leĂ­rt, ĂŠs amelyekrĂľl a hĂşszas ĂŠvekben nyĂ­ltan szĂłnokolt a nĂĄci gyĂťlĂŠseken. A megtĂŠvesztĂľ vĂĄlasztĂĄsi propaganda kidolgozĂĄsĂĄt egy magasan kĂŠpzett, ĂĄm frusztrĂĄlt ĂŠrtelmisĂŠgi pĂĄrthĂ­vĂŠre, Joseph Goebbelsre bĂ­zta.

Goebbels feladata az volt, hogy a fĂľvĂĄrosban, Berlinben felĂŠpĂ­tse a nĂĄci pĂĄrt Ăşj imĂĄzsĂĄt. Rajongott HitlerĂŠrt ĂŠs feltĂŠtel nĂŠlkĂźl hitt a FĂźhrer kĂŠpessĂŠgeiben, de tudta, hogy a nĂŠmet kĂśzvĂŠlemĂŠny meglehetĂľsen rossz vĂŠlemĂŠnnyel van a nĂĄcikrĂłl, akik 1923-ban tĂśrvĂŠnytelen puccsot kĂ­sĂŠreltek meg, majd politikai karantĂŠnba kerĂźltek. Az utcĂĄn ĂŠs a kommunista gyĂťlĂŠseken verekedĂľ barnaingesek sem nĂśveltĂŠk a pĂĄrt elfogadottsĂĄgĂĄt.

Az idĂľ rĂśvidsĂŠge ellenĂŠre – a rendkĂ­vĂźli vĂĄlasztĂĄsokat jĂşliusban Ă­rtĂĄk ki, ĂŠs a szavazĂĄs napjĂĄig, szeptember 14-ĂŠig alig kĂŠt hĂłnap volt hĂĄtra – Goebbels ĂĄtfogĂł programot dolgozott ki. RepĂźlĂľgĂŠpet bĂŠrelt Hitler ĂŠs stĂĄbja szĂĄmĂĄra, hogy naponta tĂśbb helyszĂ­nen is kampĂĄnygyĂťlĂŠst tudjanak tartani. A rendezvĂŠnyeket ĂŠs fĂĄklyĂĄs felvonulĂĄsokat egysĂŠgesen szerveztĂŠk, a kĂśzĂŠppontban a FĂźhrer ĂĄllt, akit ekkor mĂŠg csak pĂĄrttĂĄrsai neveztek Ă­gy. A parlamenten kĂ­vĂźli politikust azonban csak kĂśzvetlen hĂ­vei ismertĂŠk szemĂŠlyesen.

Hitler beszĂŠdeihez a Goebbels ĂĄltal felkĂŠrt szakemberek vĂĄlogattĂĄk Ăśssze a paneleket. A szavazatok maximalizĂĄlĂĄsĂĄhoz arra volt szĂźksĂŠg, hogy mindenkinek Ă­gĂŠrhessen valamit: munkĂĄt a munkanĂŠlkĂźlieknek, lehetĂľsĂŠgeket a vĂĄllalkozĂłknak, a hadsereg fejlesztĂŠsĂŠt a katonĂĄknak, tĂĄrsadalmi harmĂłniĂĄt ĂŠs tandĂ­jmentessĂŠget a diĂĄkoknak, NĂŠmetorszĂĄg dicsĂľsĂŠgĂŠnek helyreĂĄllĂ­tĂĄsĂĄt a hĂĄborĂşs veterĂĄnoknak. Rendet Ă­gĂŠrt a kĂĄosz helyett, nemzeti egysĂŠget ĂŠs kĂśzĂśssĂŠget a tĂĄmogatĂłknak. Megfogadta, hogy NĂŠmetorszĂĄg Ăşjra erĂľs lesz, amely nem fizeti tĂśbbĂŠ a kirĂłtt hĂĄborĂşs jĂłvĂĄtĂŠtelt. KorrupciĂł helyett elszĂĄmoltatĂĄs lesz, marxizmus helyett nĂŠpi eszmĂŠk – Ă­gĂŠrte.

Persze itt-ott Ăźzent a zsidĂłknak is, hogy megszorongatja Ăľket, de csak a „hazaĂĄrulĂłkat ĂŠs vĂŠrszĂ­vĂłkat”.

A mindenkinek mindent kampĂĄnyhoz jĂłl illett a pĂĄrt teljes neve is: Nemzetiszocialista NĂŠmet MunkĂĄspĂĄrt. Hitler nem foglalkozott a kĂśzĂŠppĂĄrtokkal – bĂĄr ezek is jĂłval nagyobbak voltak a nĂĄciknĂĄl –, hanem a kĂŠt nagy tĂśmbbel, a szociĂĄldemokrata-kommunista baloldallal ĂŠs a nacionalista centrummal szemben hatĂĄrozta meg magĂĄt.

Se vĂśrĂśs, se fekete – a jĂśvĂľ a nemzetiszocialistĂĄkĂŠ, hirdettĂŠk a vĂĄlasztĂĄsi plakĂĄtok, amelyeket vezetĂľ kereskedelmi reklĂĄmszakemberek terveztek. Az eredmĂŠny meggyĂľzĂľ volt: az NSDAP tĂśrpepĂĄrtbĂłl 1930 szeptemberĂŠben egyszerre a mĂĄsodik legnagyobb pĂĄrttĂĄ vĂĄlt, kĂśzel 6 ĂŠs fĂŠlmilliĂł szavazĂłval. BĂĄr a kormĂĄnyzĂĄs kĂśzelĂŠbe nem kerĂźltek, ettĂľl kezdve azt hirdettĂŠk magukrĂłl, hogy Ăľk a vĂĄltĂłpĂĄrt, amely elkergetheti a korrupt, tehetetlen politikai elitet. A hatalom felĂŠ vezetĂľ Ăşton dĂśntĂľ volt az 1930-as siker, de az ĂĄttĂśrĂŠsre Hitlernek kĂŠt ĂŠvet mĂŠg vĂĄrnia kellett.
Link