[img]http://rewrite.origos.hu/s/img/i/1404/20140418gabriel-garcia-marquez-kolumbiai-iro.jpg?w=666&h=444[/img]



Gabriel GarcĂ­a MĂĄrquez bĂşcsĂşlevele

Ha Isten egy pillanatra elfelejtenĂŠ, hogy ĂŠn csak egy rongybĂĄbu vagyok, ĂŠs mĂŠg egy kis ĂŠlettel ajĂĄndĂŠkozna meg, azt maximĂĄlisan kihasznĂĄlnĂĄm.

TalĂĄn nem mondanĂŠk ki mindent, amit gondolok, de meggondolnĂĄm azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnĂŠk, tĂśbbet ĂĄlmodnĂŠk, hiszen minden becsukott szemmel tĂśltĂśtt perccel hatvan mĂĄsodperc fĂŠnyt veszĂ­tĂźnk.

Akkor jĂĄrnĂŠk, amikor mĂĄsok megĂĄllnak, ĂŠs akkor ĂŠbrednĂŠk, amikor mĂĄsok alszanak.

Ha Isten megajĂĄndĂŠkozna mĂŠg egy darab ĂŠlettel, egyszerĂť ruhĂĄba ĂśltĂśznĂŠk, hanyatt fekĂźdnĂŠk a napon, fedetlenĂźl hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.

A fĂŠrfiaknak bebizonyĂ­tanĂĄm, mennyire tĂŠvednek, amikor azt hiszik, az ĂśregedĂŠs okozza a szerelem hiĂĄnyĂĄt, pedig valĂłjĂĄban a szerelem hiĂĄnya okozza az ĂśregedĂŠst!

SzĂĄrnyakat adnĂŠk egy kisgyereknek, de hagynĂĄm, hogy magĂĄtĂłl tanuljon meg repĂźlni.

Az Ăśregeknek megtanĂ­tanĂĄm, hogy a halĂĄl nem az ĂśregsĂŠggel, hanem a feledĂŠssel jĂśn.

Annyi mindent tanultam tĂľletek, emberek...

Megtanultam, hogy mindenki a hegytetĂľn akar ĂŠlni, anĂŠlkĂźl hogy tudnĂĄ, hogy a boldogsĂĄg a meredĂŠly megmĂĄszĂĄsĂĄban rejlik.

Megtanultam, hogy amikor egy ĂşjszĂźlĂśtt elĂľszĂśr szorĂ­tja meg parĂĄnyi ĂśklĂŠvel az apja ujjĂĄt, ĂśrĂśkre megragadja azt.

Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenĂŠzni egy mĂĄsikra, amikor segĂ­tenie kell neki felĂĄllni.

Annyi mindent tanulhattam tĂľletek, de valĂłjĂĄban mĂĄr nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a lĂĄdĂĄba, mĂĄr halott leszek.

Mindig mondd azt, amit ĂŠrzel ĂŠs tedd azt, amit gondolsz.

Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erõsen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked õre lehessek.

Ha tudnĂĄm, hogy ezek az utolsĂł percek, hogy lĂĄthatlak, azt mondanĂĄm neked, "szeretlek", ĂŠs nem tennĂŠm hozzĂĄ ostobĂĄn, hogy "hiszen tudod".

Mindig van mĂĄsnap, ĂŠs az ĂŠlet lehetĂľsĂŠget ad nekĂźnk arra, hogy jĂłvĂĄtegyĂźk a dolgokat, de ha tĂŠvedek, ĂŠs csak a mai nap van nekĂźnk, szeretnĂŠm elmondani neked, mennyire szeretlek, ĂŠs hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem Ăśregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma lĂĄtod utoljĂĄra azokat, akiket szeretsz. EzĂŠrt ne vĂĄrj tovĂĄbb, tedd meg ma, mert ha sosem jĂśn el a holnap, sajnĂĄlni fogod azt a napot, amikor nem jutott idĂľd egy mosolyra, egy ĂślelĂŠsre, egy csĂłkra, ĂŠs amikor tĂşlsĂĄgosan elfoglalt voltĂĄl ahhoz, hogy teljesĂ­ts egy utolsĂł kĂŠrĂŠst.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd õket és bánj velük jól, jusson idõd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erõt és bölcsességet, hogy kifejezhesd õket.

Mutasd ki barĂĄtaidnak ĂŠs szeretteidnek, mennyire fontosak!