Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Mindent meg tudtam érteni, csak a halált nem


[img]http://rewrite.origos.hu/s/img/i/1404/20140418gabriel-garcia-marquez-kolumbiai-iro.jpg?w=666&h=444[/img]



Gabriel García Márquez búcsúlevele

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.

Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerû ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.

Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tõletek, emberek...

Megtanultam, hogy mindenki a hegytetõn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.

Megtanultam, hogy amikor egy újszülött elõször szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.

Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Annyi mindent tanulhattam tõletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz.

Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erõsen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked õre lehessek.

Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".

Mindig van másnap, és az élet lehetõséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott idõd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd õket és bánj velük jól, jusson idõd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erõt és bölcsességet, hogy kifejezhesd õket.

Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak!

Hozzaszolasok


#11 | postaimre - 2014. April 19. 13:23:36
Detonátor, JA az etalon. Ebbe kapaszkodj!

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=AZkJ0aPDKZk[/youtube]

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=dR8G_mdDQWU[/youtube]


"Nincs találkozásom a halállal, mert amikor én még vagyok, õ még nincsen, s amikor õ van, akkor már én nem vagyok."
#12 | Detonator - 2014. April 19. 23:12:43
Kedves Posta Imre !

Ez a két vers éjjel egykor megcsókolta a lelkemet,
Elsírtam magam vén fejjel, mert az Isten a tenyerébe vett.

Köszönöm, áldás !

Detonator
#13 | 1 hazafele - 2014. April 19. 23:34:54
Ki az aki kivül és belül egykoru?
Van aki élönek látszik de belül halott,
és van aki rég halott de él ma is, és meg hozza a holnapot!
#14 | zsarkocsaba - 2014. April 20. 05:21:56
"A halál nem jelenti az élet végét."
http://rd.hirkereso.hu/rd/18256757?pa...kuli_halal

"Nydahl, Láma Ole : Félelem nélküli halál

A magas szintû buddhista megvalósítók már jelen vagy korábbi életeik alatt felismerték a tudat valós természetét, így számukra a halálban és a haldoklásban nincsen semmi rendkívüli.

Halálukat szívesen hasonlítják a felébredéshez, vagy ahhoz, amikor egy edény eltörik: ahogy a levegõ azonos az edényen belül és kívül, ugyanúgy nincs semmilyen különbség a tudatosságban itt és ott. Pontosan tudják, hogy a halál után - amikor megszûnik minden érzékszervi benyomás, feloldódnak a megszokások és minden energia összpontosul - óriási fejlõdésre nyílik lehetõség."
#15 | Arany - 2014. April 20. 06:53:14
Márquez búcsúlevelének a mondatai õszinték...

Talán az élõknek az egyik legfontosabb:

"
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetõn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik."

Ha sikerült a mászás, akkor mindig új meredélyt keresünk, hiszen ez az élet maga.

Talán csak abban nem tudta, mit cselekszik - hiszen ahhoz ki kellett próbálnia a halált -, hogy amikor önmaga dobja el az életet, a halál sem old meg semmit. Nem tudjuk, hogy milyen szenvedéseken ment a lelke keresztül utána...

Életünk minden percét úgy kellene megélni, hogy az az utolsó, és akkor talán kevesebbet bántanánk embertársainkat. Furcsa ezt ebben a világban leírni, de ez kemény igazság. Bármit helyretenni csak addig tudunk, amíg élünk...

Nem tudhatjuk, melyik az a szó, cselekedet, ami a másiknak az utolsó...

Saját lelkünk akkor tud békében "továbbélni", ha nem maradt elvarratlan szál, levegõben maradt, és ki nem mondott gondolat.

Egy szerettünk elvesztésekor nagyon éles képet kapunk a környezetünkrõl, ki az, aki akkor is festi magát, és talán éppen azért olyan amilyen, mert õ az életben nem azt tette, amit lehetett volna...

Elnézést a nehezen megfogalmazott, és töredékes gondolatokért, de a tapasztalás nagyon friss, és sajnos valóság, akikrõl tudtam, éreztem, hogy álarcot viselnek, most bizonyítanak...

Az élõkben a hiány csak a saját halálunkkal szûnik meg. Amit addig kell cipelni, amíg el nem következik a saját földi életünk vége.
#16 | postaimre - 2014. April 20. 07:22:20
Detonátor, errõl lemaradtál, már párszor felfedeztük, de most újra.

Ez a teflonos csengõhangom:

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=3wUCDPR8xQ0[/youtube]

Arany, el van minden dalolva!

Ez pedig grátisz!
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=EfTsB0Cp7bM[/youtube]

Az élet egy illúzió a halál pedig a fonákja.

Vagy tiszta az energia, vagy zavaros, zárványos...és addig kell szûrni, míg végül õ lesz a szûr-õ. Na akkor szögre akaszthatja a szûrét.
#17 | Gutai Zub - 2014. April 20. 08:31:43
"Nincs találkozásom a Halállal,........."

- és az Élettel?

Az Élet jelen pillanatát, nem tudjuk olyan kis részre osztani, hogy az ne legyen már a nemlétezõ múlt, vagy a még bizonytalan, de szintén nem létezõ jövõ...
#18 | Detonator - 2014. April 20. 08:38:26
Kedves Imrém !

Nem foglalkozom a halállal, csak annyit amennyit õ velem. Tudunk egymásról. Ha minden napom a túlvilág mibenlétének megismerésével telne, nem jutna idõm az életem gondjaira és örömeire. Egy tál finom étel, egy pohár finom ital, egy õszinte finom ölelés, ez az út ! És útközben nem a végállomással törõdöm, hanem az úttal, hogy hosszú és sok tapasztalattal teli legyen, hiányérzet nélkül, vagy csak kevéssel, és én akarok odáig menni, nem kívánom, hogy "vigyenek" ! Az meg, hogy mi az illúzió és mi nem, az élet és a halál szempontjából nem érdekel, mert az életrõl tudok, és egyenlõre ebben az illúzióban vagyok képes felfogni és cselekedni önmagam. A többit majd késõbb, ott és akkor ráérek megtudni, mivel ez nem forgóajtó, ez csapóajtó, csak egyfelé nyílik.
Mindezek mellett szeretném megjegyezni, hogy nagyon jólesik, hogy a politika egészen undorító mocskából idõnként ezen a honlapon is, bár alapvetõen politikai, de ki lehet emelkedni. Néha felemelhetjük a lelkünket, okos gondolatokkal tisztára mosva még a keserû is édesebb.

Áldás !
Detonator
#19 | postaimre - 2014. April 20. 08:42:02
Gutai szerény emlékeim szerint megélt életem és halálom az éter-matricába vetett energia-kõ.

A fizikai testünk elménk esti kivetülése, ha hihetünk a csakrás-mantrás-energiatestes rétegelméletnek. A mentális, asztrális és éteri réteg összefügg, de mégis olyan, mint a lyányok alsó szoknyája.

Néha az a benyomásom, hogy akinek az asztrál mûködõképes és a mentál mindegyik rétege sérült, most akkor inkább halott, vagy mégsem? Embernek biztosan nem ember, bár a forma még nem hullott szét.

Úgy vélem, nagyon is hamarosan sokkal többet megtudunk errõl is.

A halál definiálása az élet meghatározását is maga után vonja, de az mindenesetre úgy tûnik, hogy a határ a két fázis között elég meghatározott és meghatározó. Kb olyan, mintha a vízre olajat öntesz.
#20 | keepfargo - 2014. April 20. 10:31:03
Az élet: iskola.
A halál: vége (ennek) az iskolának.
Az újjászületés: még tanulnod kell
Nincs újjászületés: nem kell több iskola, tudsz mindent

Kint a kérdések vannak; a félrevezetö jelek, a hamis elméletek.
Bent a béke van; a nyugalom, a szeretet.


Figyeld magadat, a Megfigyelöt; mit figyel, hogyan, s miért.
Érzed hogy kis éned meghosszabbítása valami nagyobbnak; kíváncsi atomnyi része valami szebbnek, s jobbnak ?

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték