A tĂśrtĂŠnet mai folytatĂĄsa: 2014. ĂĄprilis 29.-ĂŠn.
TĂśrtĂŠnetemen keresztĂźl nemcsak egy tĂĄrsashĂĄz tĂśnkretĂŠtelĂŠt kĂśvethetjĂźk vĂŠgig, hanem kĂ­vĂĄncsi kutakodĂłk akik lehetnek hasonlĂł ĂŠs mĂĄs bĂťncselekmĂŠnyek sĂŠrtettjei , de egyszerĂť ĂŠrdeklĂľdĂľk is, akik szĂ­vesen veszik a tĂĄjĂŠkoztatĂĄst a rendĂľrsĂŠg, ĂźgyĂŠszsĂŠg trĂźkkjeirĂľl, hogy pl. hogyan teszik a sĂŠrtettet tovĂĄbbi ĂĄldozattĂĄ. Hogyan vĂĄltoztatjĂĄk meg mondatok, ĂĄllĂ­tĂĄsok jelentĂŠsĂŠt, hogyan hallgatnak el jelentĂľs tĂŠnyeket, hogyan juttatnak el iratokat a sĂŠrtetthez, stb…..

Tegnap, ĂĄprilis 28-ĂĄn dĂŠlelĂľtt, szigorĂşan tanĂş jelenlĂŠtĂŠben megjelentem a rendĂľrkapitĂĄnysĂĄgon, hogy irat betekintĂŠsi jogommal ĂŠljek.

Nem igazĂĄn tetszik a tavalyi megszĂźntetĂľ hatĂĄrozat, amit most 23.-ĂĄn kaptam meg, mert tartalma valĂłtlan. A rendĂľrsĂŠg szerint ugyanis nem tĂśrtĂŠnt ellenem bĂťncselekmĂŠny. Nem azt Ă­rtĂĄk, hogy nem lehet bizonyĂ­tani, hanem hogy nem tĂśrtĂŠnt. SzerintĂźk egy ĂĄllĂ­tĂĄs-egy tagadĂĄs egymĂĄsnak ellentmondĂł nyilatkozata megvalĂłsĂ­tja azt a tĂŠnyĂĄllĂĄst, hogy nem tĂśrtĂŠnt bĂťncselekmĂŠny… Na nyilvĂĄn, ha megĂśltek volna, akkor lenne bĂťncselekmĂŠny a holttest miatt, de lehet hogy ĂśngyilkossĂĄgnak ĂĄlcĂĄznĂĄk, ĂŠs megint nem lenne bĂťncselekmĂŠny.

Persze ha ĂŠn zaklatnĂŠk kĂŠt mĂĄsik vĂŠdett emberfajtĂĄt akĂĄr egy mondattal is, ami nemrĂŠg megtĂśrtĂŠnt ĂĄllĂ­tĂłlag a „vĂŠdett negyedben”- akkor mĂĄr kĂźlfĂśldĂśn is alĂĄĂ­rĂĄst gyĂťjtenĂŠnek ĂŠs a mĂŠdia hetekig azt harsognĂĄ.

És bár azt írják, hogy ügyemben két tanú is azt vallotta, hogy hallott tõlem a zaklatásomról, és meg is neveztem nekik az engem zaklató személyeket, szerintük akkor sem történt ellenem bûncselekmény.

A tĂśbbi tanĂşt, akit kĂŠrtem ĂŠs megneveztem, nem voltak hajlandĂłak kihallgatni. Egy telefonomon lĂŠvĂľ adat tartalmĂĄra sem voltak hajlandĂłak nyilatkoztatni azt, aki annak tĂŠnyĂŠrĂľl ĂŠs miĂŠrtjĂŠrĂľl tud.

Az Ăźgy elĂľadĂłja, aki mĂĄr nem dolgozik a kapitĂĄnysĂĄgon, pedig mĂĄr az elsĂľ kihallgatĂĄsomkor kĂśzĂślte, hogy valĂłszĂ­nĂťleg meg lesz szĂźntetve az Ăźgy, fĂľnĂśkei utasĂ­tĂĄsĂĄra….. Meg hogy levĂĄlasztottĂĄk az anyagot….

S hogy mit vĂĄlaszthattak le? Azon bĂťncselekmĂŠnyeket ĂŠs egyĂŠb csatolt iratokat, amikben olyan bĂťncselekmĂŠnyek szerepelnek, ami miatt azok a kapitĂĄnysĂĄgok hiteltelennĂŠ vĂĄltak. RĂĄadĂĄsul kettĂľ Ăźgynek ismerem a sĂŠrtettjĂŠt, a harmadiknak pedig rendĂľr a sĂŠrtettje. EmlĂŠkeztek mĂŠg „ A vĂŠdett Inotai csalĂĄdra? HĂĄt arra a kapitĂĄnysĂĄgra ne tegyĂŠk mĂĄr ĂĄt az Ăźgyet…. BĂĄr ahol most van…. Na mindegy.

SzĂłval tegnap kidobtak a kapitĂĄnysĂĄgrĂłl azzal, hogy nincs bent az elĂľadĂł, jĂśjjek ma. Meg is adtak egy nĂľi nevet, hogy kit keressek.

Nem ĂŠrtem hogy milyen elĂľadĂłrĂłl van szĂł, hisz az eredeti elĂľadĂł mĂĄr nincs, az Ăźgy pedig megszĂźntetĂŠsre kerĂźlt. MiĂŠrt nem tudja nekem valaki megmutatni az iratokat?........

Ma visszamentem, Ăşjra szigorĂşan tanĂş jelenlĂŠtĂŠben. Az ĂśregĂşr kezd mĂĄr kiakadni, ĂĄtadtam neki elolvasĂĄsra az egĂŠsz Ăźgyet, ĂŠs kĂŠrtem hogy kĂ­sĂŠrje vĂŠgig az esemĂŠnyeket, hogy kĂźlfĂśldĂśn meg tudja jelentetni…..

Ma a fiatal kis rendĂľr, az objektumĂľr feltelefonĂĄlt valahovĂĄ. Majd kĂśzĂślte, hogy ad egy mellĂŠket, ĂŠs hĂ­vjam fel a kapitĂĄnysĂĄgot, ĂŠs kĂŠrjem az elĂľadĂłt.

Tele volt a kapitĂĄnysĂĄg aulĂĄja. Én pedig jĂł nagy hangon kĂŠrdeztem, hogy „drĂĄga uram, ha itt vagyok a kapitĂĄnysĂĄgon, minek hĂ­vjam fel az elĂľadĂłt? nem egyszerĂťbb lejĂśnnie?”

A vĂĄlasz: ma nincs bent az elĂľadĂł.

KĂŠrdĂŠs: akkor a kapitĂĄnysĂĄg mellĂŠkĂŠn innen a kapitĂĄnysĂĄgon a telefonrĂłl hogyan hĂ­vjam fel?

HallgatĂĄs.

Na jĂł, Ă­rja ide a papĂ­rra a mellĂŠket, majd felhĂ­vom. Meg fel is jelentem magukat, nem csoda hogy az Ăźgyem itt tart, ez itt egy bĂťnbanda.

Ekkor egy idĂľs hĂślgy a sorbĂłl azt kĂŠrdezte: tessĂŠk mondani, Ăśn ĂźgyvĂŠd?

Nem, ĂŠn sĂŠrtett vagyok. Elmondtam mindenki fĂźle hallatĂĄra a sztorimat, amire olyan helyeslĂľ bĂłlogatĂĄsok voltak, ami arra utalt, hogy ismerĂľs a mĂłdszer…..

Nos, a kapitĂĄnysĂĄg elĂľtt az utcĂĄn felhĂ­vtam a kapitĂĄnysĂĄgot ĂŠs kĂŠrtem a mellĂŠket, amit egy nĂľ vett fel, ĂŠs kĂśzĂślte, hogy az elĂľadĂł nincs benn, menjek majd be szerdĂĄn, de elĂľtte kĂŠrjek reggel idĂľpontot.

MegkĂŠrdeztem, hogy tessĂŠk mondani, ha reggel vĂŠletlenĂźl baleset ĂŠri az elĂľadĂłt, akkor megint nem nĂŠzhetek bele az iratokba?

Majd kinyomtam a telefont.

FelhĂ­vtam a rendĂľr-fĂľkapitĂĄnysĂĄg panaszirodĂĄjĂĄt ĂŠs rĂŠszletesen ecseteltem Ăźgyemet, meg hogy valamikor szakmabeli voltam. Kedves volt a hĂślgy, ellĂĄtott instrukciĂłkkal, meg kissĂŠ „ĂŠrdekesnek” talĂĄlta a kapitĂĄnysĂĄg nyomozĂĄsĂĄt ĂŠs elintĂŠzĂŠsi mĂłdszereit.

Ezek utĂĄn elmentem bizonyĂ­tĂŠkokat szerezni.

Folytatva a mĂłdszereket: a rendĂľrsĂŠg azt ĂĄllĂ­tja hogy az engem ĂĄllĂ­tĂłlagosan zaklatĂł szemĂŠlyek jogkĂśvetĂľ magatartĂĄst folytatnak, a tĂĄrsashĂĄz szabĂĄlyait betartjĂĄk.

- NanĂĄ, fĂľleg hogy fogalmuk sincs arrĂłl, hogy az mi. EttĂľl a jogkĂśvetĂľ magatartĂĄstĂłl rothad szĂŠt a hĂĄz meg a telep. De hĂĄt egy, a kapitĂĄnysĂĄgrĂłl nemrĂŠg kirĂşgott volt rendĂľrtiszt, egy Ăľrnagy, aki nekem az iromĂĄnyaival sok kĂĄrt okozott, ezĂŠrt „igen szeretem” Ăľt, azt Ă­rta, hogy figyelmeztettĂŠk az egyik ott lakĂł csalĂĄdot a tĂĄrsadalmi egyĂźttĂŠlĂŠs Ă­rott ĂŠs Ă­ratlan szabĂĄlyaira. Én akkor kĂŠrtem, hogy szeretnĂŠm, ha taxatĂ­ve ezeket felsoroltatnĂĄk jelenlĂŠtemben a deviĂĄnsokkal, Ăşgy, hogy elĂŠg lesz csak az Ă­rott . Na, erre nem kerĂźlt sor.



MÊg felhívtam egy ajånlott bßntetþßgyvÊdet, aki mikor megtudta hogy szakmabeli vagyok Ês sÊrtett, az alåbbiakat mondta:

Ne haragudjon, de én már nem vállalok sértetti védelmet. Az utolsó ügyet még végigviszem, de belerokkantam, idegileg-lelkileg tönkre mentem bele. Éjszakánként aludni sem bírok. Rámegy az életem arra a sok aljasságra, amit tapasztalok. Ha vége ennek az ügynek, felhagyok az ügyvédi praxissal is. Elég volt. Ma az állam, a bíróságok, rendõrség, ügyészség annyira aljasok, annyira semmibe veszik a sértetteket, hogy az vérlázító,semmilyen jogaik nincsenek, el vannak teljesen lehetetlenítve.

De azĂŠrt adott tippet.

HĂĄt kedves olvasĂł, egyelĂľre Ă­gy ĂĄllunk. Ha ĂŠjjel nem jĂśn ĂŠrtem a „szolgĂĄlunk ĂŠs vĂŠdĂźnk”, akkor majd a reggel megint eldĂśnti, hogy trĂźkkĂśznek-e mĂŠg, vagy sem, ĂŠs ha igen, akkor hogyan.

Ha ĂŠpsĂŠgben jelenlegi ideiglenese menedĂŠkemre ĂŠrek, megĂ­rom a folytatĂĄst.

Aranyhal