Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Egy társasház tönkretétele 2.
A történet mai folytatása: 2014. április 29.-én.
Történetemen keresztül nemcsak egy társasház tönkretételét követhetjük végig, hanem kÃváncsi kutakodók akik lehetnek hasonló és más bûncselekmények sértettjei , de egyszerû érdeklõdõk is, akik szÃvesen veszik a tájékoztatást a rendõrség, ügyészség trükkjeirõl, hogy pl. hogyan teszik a sértettet további áldozattá. Hogyan változtatják meg mondatok, állÃtások jelentését, hogyan hallgatnak el jelentõs tényeket, hogyan juttatnak el iratokat a sértetthez, stb…..
Tegnap, április 28-án délelõtt, szigorúan tanú jelenlétében megjelentem a rendõrkapitányságon, hogy irat betekintési jogommal éljek.
Nem igazán tetszik a tavalyi megszüntetõ határozat, amit most 23.-án kaptam meg, mert tartalma valótlan. A rendõrség szerint ugyanis nem történt ellenem bûncselekmény. Nem azt Ãrták, hogy nem lehet bizonyÃtani, hanem hogy nem történt. Szerintük egy állÃtás-egy tagadás egymásnak ellentmondó nyilatkozata megvalósÃtja azt a tényállást, hogy nem történt bûncselekmény… Na nyilván, ha megöltek volna, akkor lenne bûncselekmény a holttest miatt, de lehet hogy öngyilkosságnak álcáznák, és megint nem lenne bûncselekmény.
Persze ha én zaklatnék két másik védett emberfajtát akár egy mondattal is, ami nemrég megtörtént állÃtólag a „védett negyedben”- akkor már külföldön is aláÃrást gyûjtenének és a média hetekig azt harsogná.
És bár azt Ãrják, hogy ügyemben két tanú is azt vallotta, hogy hallott tõlem a zaklatásomról, és meg is neveztem nekik az engem zaklató személyeket, szerintük akkor sem történt ellenem bûncselekmény.
A többi tanút, akit kértem és megneveztem, nem voltak hajlandóak kihallgatni. Egy telefonomon lévõ adat tartalmára sem voltak hajlandóak nyilatkoztatni azt, aki annak tényérõl és miértjérõl tud.
Az ügy elõadója, aki már nem dolgozik a kapitányságon, pedig már az elsõ kihallgatásomkor közölte, hogy valószÃnûleg meg lesz szüntetve az ügy, fõnökei utasÃtására….. Meg hogy leválasztották az anyagot….
S hogy mit választhattak le? Azon bûncselekményeket és egyéb csatolt iratokat, amikben olyan bûncselekmények szerepelnek, ami miatt azok a kapitányságok hiteltelenné váltak. Ráadásul kettõ ügynek ismerem a sértettjét, a harmadiknak pedig rendõr a sértettje. Emlékeztek még „ A védett Inotai családra? Hát arra a kapitányságra ne tegyék már át az ügyet…. Bár ahol most van…. Na mindegy.
Szóval tegnap kidobtak a kapitányságról azzal, hogy nincs bent az elõadó, jöjjek ma. Meg is adtak egy nõi nevet, hogy kit keressek.
Nem értem hogy milyen elõadóról van szó, hisz az eredeti elõadó már nincs, az ügy pedig megszüntetésre került. Miért nem tudja nekem valaki megmutatni az iratokat?........
Ma visszamentem, újra szigorúan tanú jelenlétében. Az öregúr kezd már kiakadni, átadtam neki elolvasásra az egész ügyet, és kértem hogy kÃsérje végig az eseményeket, hogy külföldön meg tudja jelentetni…..
Ma a fiatal kis rendõr, az objektumõr feltelefonált valahová. Majd közölte, hogy ad egy melléket, és hÃvjam fel a kapitányságot, és kérjem az elõadót.
Tele volt a kapitányság aulája. Én pedig jó nagy hangon kérdeztem, hogy „drága uram, ha itt vagyok a kapitányságon, minek hÃvjam fel az elõadót? nem egyszerûbb lejönnie?”
A válasz: ma nincs bent az elõadó.
Kérdés: akkor a kapitányság mellékén innen a kapitányságon a telefonról hogyan hÃvjam fel?
Hallgatás.
Na jó, Ãrja ide a papÃrra a melléket, majd felhÃvom. Meg fel is jelentem magukat, nem csoda hogy az ügyem itt tart, ez itt egy bûnbanda.
Ekkor egy idõs hölgy a sorból azt kérdezte: tessék mondani, ön ügyvéd?
Nem, én sértett vagyok. Elmondtam mindenki füle hallatára a sztorimat, amire olyan helyeslõ bólogatások voltak, ami arra utalt, hogy ismerõs a módszer…..
Nos, a kapitányság elõtt az utcán felhÃvtam a kapitányságot és kértem a melléket, amit egy nõ vett fel, és közölte, hogy az elõadó nincs benn, menjek majd be szerdán, de elõtte kérjek reggel idõpontot.
Megkérdeztem, hogy tessék mondani, ha reggel véletlenül baleset éri az elõadót, akkor megint nem nézhetek bele az iratokba?
Majd kinyomtam a telefont.
FelhÃvtam a rendõr-fõkapitányság panaszirodáját és részletesen ecseteltem ügyemet, meg hogy valamikor szakmabeli voltam. Kedves volt a hölgy, ellátott instrukciókkal, meg kissé „érdekesnek” találta a kapitányság nyomozását és elintézési módszereit.
Ezek után elmentem bizonyÃtékokat szerezni.
Folytatva a módszereket: a rendõrség azt állÃtja hogy az engem állÃtólagosan zaklató személyek jogkövetõ magatartást folytatnak, a társasház szabályait betartják.
- Naná, fõleg hogy fogalmuk sincs arról, hogy az mi. Ettõl a jogkövetõ magatartástól rothad szét a ház meg a telep. De hát egy, a kapitányságról nemrég kirúgott volt rendõrtiszt, egy õrnagy, aki nekem az irományaival sok kárt okozott, ezért „igen szeretem” õt, azt Ãrta, hogy figyelmeztették az egyik ott lakó családot a társadalmi együttélés Ãrott és Ãratlan szabályaira. Én akkor kértem, hogy szeretném, ha taxatÃve ezeket felsoroltatnák jelenlétemben a deviánsokkal, úgy, hogy elég lesz csak az Ãrott . Na, erre nem került sor.
Még felhÃvtam egy ajánlott büntetõügyvédet, aki mikor megtudta hogy szakmabeli vagyok és sértett, az alábbiakat mondta:
Ne haragudjon, de én már nem vállalok sértetti védelmet. Az utolsó ügyet még végigviszem, de belerokkantam, idegileg-lelkileg tönkre mentem bele. Éjszakánként aludni sem bÃrok. Rámegy az életem arra a sok aljasságra, amit tapasztalok. Ha vége ennek az ügynek, felhagyok az ügyvédi praxissal is. Elég volt. Ma az állam, a bÃróságok, rendõrség, ügyészség annyira aljasok, annyira semmibe veszik a sértetteket, hogy az vérlázÃtó,semmilyen jogaik nincsenek, el vannak teljesen lehetetlenÃtve.
De azért adott tippet.
Hát kedves olvasó, egyelõre Ãgy állunk. Ha éjjel nem jön értem a „szolgálunk és védünk”, akkor majd a reggel megint eldönti, hogy trükköznek-e még, vagy sem, és ha igen, akkor hogyan.
Ha épségben jelenlegi ideiglenese menedékemre érek, megÃrom a folytatást.
Aranyhal
Történetemen keresztül nemcsak egy társasház tönkretételét követhetjük végig, hanem kÃváncsi kutakodók akik lehetnek hasonló és más bûncselekmények sértettjei , de egyszerû érdeklõdõk is, akik szÃvesen veszik a tájékoztatást a rendõrség, ügyészség trükkjeirõl, hogy pl. hogyan teszik a sértettet további áldozattá. Hogyan változtatják meg mondatok, állÃtások jelentését, hogyan hallgatnak el jelentõs tényeket, hogyan juttatnak el iratokat a sértetthez, stb…..
Tegnap, április 28-án délelõtt, szigorúan tanú jelenlétében megjelentem a rendõrkapitányságon, hogy irat betekintési jogommal éljek.
Nem igazán tetszik a tavalyi megszüntetõ határozat, amit most 23.-án kaptam meg, mert tartalma valótlan. A rendõrség szerint ugyanis nem történt ellenem bûncselekmény. Nem azt Ãrták, hogy nem lehet bizonyÃtani, hanem hogy nem történt. Szerintük egy állÃtás-egy tagadás egymásnak ellentmondó nyilatkozata megvalósÃtja azt a tényállást, hogy nem történt bûncselekmény… Na nyilván, ha megöltek volna, akkor lenne bûncselekmény a holttest miatt, de lehet hogy öngyilkosságnak álcáznák, és megint nem lenne bûncselekmény.
Persze ha én zaklatnék két másik védett emberfajtát akár egy mondattal is, ami nemrég megtörtént állÃtólag a „védett negyedben”- akkor már külföldön is aláÃrást gyûjtenének és a média hetekig azt harsogná.
És bár azt Ãrják, hogy ügyemben két tanú is azt vallotta, hogy hallott tõlem a zaklatásomról, és meg is neveztem nekik az engem zaklató személyeket, szerintük akkor sem történt ellenem bûncselekmény.
A többi tanút, akit kértem és megneveztem, nem voltak hajlandóak kihallgatni. Egy telefonomon lévõ adat tartalmára sem voltak hajlandóak nyilatkoztatni azt, aki annak tényérõl és miértjérõl tud.
Az ügy elõadója, aki már nem dolgozik a kapitányságon, pedig már az elsõ kihallgatásomkor közölte, hogy valószÃnûleg meg lesz szüntetve az ügy, fõnökei utasÃtására….. Meg hogy leválasztották az anyagot….
S hogy mit választhattak le? Azon bûncselekményeket és egyéb csatolt iratokat, amikben olyan bûncselekmények szerepelnek, ami miatt azok a kapitányságok hiteltelenné váltak. Ráadásul kettõ ügynek ismerem a sértettjét, a harmadiknak pedig rendõr a sértettje. Emlékeztek még „ A védett Inotai családra? Hát arra a kapitányságra ne tegyék már át az ügyet…. Bár ahol most van…. Na mindegy.
Szóval tegnap kidobtak a kapitányságról azzal, hogy nincs bent az elõadó, jöjjek ma. Meg is adtak egy nõi nevet, hogy kit keressek.
Nem értem hogy milyen elõadóról van szó, hisz az eredeti elõadó már nincs, az ügy pedig megszüntetésre került. Miért nem tudja nekem valaki megmutatni az iratokat?........
Ma visszamentem, újra szigorúan tanú jelenlétében. Az öregúr kezd már kiakadni, átadtam neki elolvasásra az egész ügyet, és kértem hogy kÃsérje végig az eseményeket, hogy külföldön meg tudja jelentetni…..
Ma a fiatal kis rendõr, az objektumõr feltelefonált valahová. Majd közölte, hogy ad egy melléket, és hÃvjam fel a kapitányságot, és kérjem az elõadót.
Tele volt a kapitányság aulája. Én pedig jó nagy hangon kérdeztem, hogy „drága uram, ha itt vagyok a kapitányságon, minek hÃvjam fel az elõadót? nem egyszerûbb lejönnie?”
A válasz: ma nincs bent az elõadó.
Kérdés: akkor a kapitányság mellékén innen a kapitányságon a telefonról hogyan hÃvjam fel?
Hallgatás.
Na jó, Ãrja ide a papÃrra a melléket, majd felhÃvom. Meg fel is jelentem magukat, nem csoda hogy az ügyem itt tart, ez itt egy bûnbanda.
Ekkor egy idõs hölgy a sorból azt kérdezte: tessék mondani, ön ügyvéd?
Nem, én sértett vagyok. Elmondtam mindenki füle hallatára a sztorimat, amire olyan helyeslõ bólogatások voltak, ami arra utalt, hogy ismerõs a módszer…..
Nos, a kapitányság elõtt az utcán felhÃvtam a kapitányságot és kértem a melléket, amit egy nõ vett fel, és közölte, hogy az elõadó nincs benn, menjek majd be szerdán, de elõtte kérjek reggel idõpontot.
Megkérdeztem, hogy tessék mondani, ha reggel véletlenül baleset éri az elõadót, akkor megint nem nézhetek bele az iratokba?
Majd kinyomtam a telefont.
FelhÃvtam a rendõr-fõkapitányság panaszirodáját és részletesen ecseteltem ügyemet, meg hogy valamikor szakmabeli voltam. Kedves volt a hölgy, ellátott instrukciókkal, meg kissé „érdekesnek” találta a kapitányság nyomozását és elintézési módszereit.
Ezek után elmentem bizonyÃtékokat szerezni.
Folytatva a módszereket: a rendõrség azt állÃtja hogy az engem állÃtólagosan zaklató személyek jogkövetõ magatartást folytatnak, a társasház szabályait betartják.
- Naná, fõleg hogy fogalmuk sincs arról, hogy az mi. Ettõl a jogkövetõ magatartástól rothad szét a ház meg a telep. De hát egy, a kapitányságról nemrég kirúgott volt rendõrtiszt, egy õrnagy, aki nekem az irományaival sok kárt okozott, ezért „igen szeretem” õt, azt Ãrta, hogy figyelmeztették az egyik ott lakó családot a társadalmi együttélés Ãrott és Ãratlan szabályaira. Én akkor kértem, hogy szeretném, ha taxatÃve ezeket felsoroltatnák jelenlétemben a deviánsokkal, úgy, hogy elég lesz csak az Ãrott . Na, erre nem került sor.
Még felhÃvtam egy ajánlott büntetõügyvédet, aki mikor megtudta hogy szakmabeli vagyok és sértett, az alábbiakat mondta:
Ne haragudjon, de én már nem vállalok sértetti védelmet. Az utolsó ügyet még végigviszem, de belerokkantam, idegileg-lelkileg tönkre mentem bele. Éjszakánként aludni sem bÃrok. Rámegy az életem arra a sok aljasságra, amit tapasztalok. Ha vége ennek az ügynek, felhagyok az ügyvédi praxissal is. Elég volt. Ma az állam, a bÃróságok, rendõrség, ügyészség annyira aljasok, annyira semmibe veszik a sértetteket, hogy az vérlázÃtó,semmilyen jogaik nincsenek, el vannak teljesen lehetetlenÃtve.
De azért adott tippet.
Hát kedves olvasó, egyelõre Ãgy állunk. Ha éjjel nem jön értem a „szolgálunk és védünk”, akkor majd a reggel megint eldönti, hogy trükköznek-e még, vagy sem, és ha igen, akkor hogyan.
Ha épségben jelenlegi ideiglenese menedékemre érek, megÃrom a folytatást.
Aranyhal
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
repuloszonyeg
- 2014. April 30. 18:37:59
#12 |
GERRY
- 2014. April 30. 19:01:02
#13 |
postaimre
- 2014. May 01. 06:10:45
#14 |
postaimre
- 2014. May 01. 07:28:01
#15 |
magyarember
- 2014. May 01. 16:13:11
#16 |
Detonator
- 2014. May 01. 17:42:44
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték