Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Ezt a zsidózást hogy beszéljük meg?


Szerintem simán szoktasd a fiad ahhoz, hogy a kutyák falják fel, de elõtte végignézi vinnyogó apjának kínjait. Ostoba zsidaja, takarodjatok, amíg megtehetitek!
Ültünk a kisfiammal egy balatoni strandon, és életünkben elõször horgászni próbáltunk. Fogtunk is egy bodorkát. Nagy öröm volt. Én kétbalkezes vagyok, amikor az úszóba tekeredett damilból megpróbáltam lefejteni a horgot, hogy visszakerüljön a helyére, beleszaladt mélyen a kezembe. Kedélyes, hatvan körüli, sörhasú úr segített.

Késõbb jöttek a barátai, érdeklõdtek, mit fogott, aztán arról is, hogy a spiccbotos kampósorrúnak sikerült-e valamit, vagy sem. Társasági hangon, vidáman beszéltek. Az egyikük tárgyszerûen állapította meg, hogy „ a kicsin még nem látszik, mekkora orra lesz, de lesz neki, az kurvaisten”. Nagyot nevettek. Hat év alatt harmadszor alakult úgy, hogy valahogy kicsit zsidóztak, amikor a kisfiammal voltam.

Én valahogy régóta nagy toleranciára kondicionáltam magam az efféle dumákkal szemben. Nincs ebben megalkuvás, sõt. Inkább az a feltételezés, hajtóerõ volt bennem, hogy így vagy úgy, de hozzá lehet járulni az attitûdváltáshoz, az elõítéletek lebontásához, nem lesz joviális „antiszemita csak az, aki a kelleténél jobban utálja a zsidókat” hangulat a szalonokban, mert egy jobb szalonba ezzel nem engednek be senkit majd. És, ami átütõbb: nem lesz, vagy sokkal-sokkal kevésbé tapinthatóan lesz a romákkal szembeni gyûlölet s az általános idegengyûlölet. Úgy nõttem fel, hogy anyai nagymamám semmi másról nem mesélt nekem, csak az auschwitzi hónapokról. Tízévesen magam elõtt láttam minden napját, a barakk formáját, a kutyát, aki vádlin harapta, a szagokat, a marharépalevest, az elcsent és éltetõ krumplihajat, a sachlari szövõgyárat, ahol, akinek lekapta az ujját a gép, agyonlõtték, a körbejárást a „csinos Mengele doktornál”. Apai nagyapámat megölték Pesten, testvérét a Bácskára bevonuló csendõrök akasztották fel. Dédapám, aki sok pénzzel járult hozzá temploma, a szabadkai zsinagóga megszépítéséhez, egyébként a Lehel, Attila, Gellért, Zita, Ipoly nevet adta gyermekeinek – szívében büszke negyvennyolcas volt.

Mindez egyszerre volt közel és nagyon messze.

Nem írnék most minderrõl, nyafogásnak érezném, ha nem ütné itt fel a fejét a kérdés, amire egyelõre nem tudom a választ: hogyan kell ezt a hatéves kisfiammal majd megbeszélni?

Õ most nem hallotta a strandon a rólunk zajló eszmecserét, s ha hallotta volna, sem érti.

El vagyok kényeztetve, a problémáim rém kényelmesek. Fehér bõrû, jól szituáltnak tûnõ negyvenesnek látszom, ha engem leint a rendõr, velem mindig udvarias, sõt elnézõ. Nem kell hogy összeugorjon a gyomrom, ha ellenõriznek, mintha roma lennék, nem fognak szórakozni velem, nem üzenték nekem a minap a bíróságon, hogyha pánikban egy pogrom idején felhevült, túlzó eszközökkel megóvnám a családomat, akkor sok évre börtönbe vágnak.

De önzõ módon visszatérek magunkhoz, a kisfiunkhoz.

Hatéves, Pesten védett környezetben él. Zsidó közösségi óvodába jár, de anyai nagyszülei, dédszülei jóvoltából ismeri a magyar vidéket, ismeri a karácsony, a húsvét izgalmát, örömét. A legszerencsésebb, mindenféle jó adva van, keveredve, s hát – gondolhatnám – majd felvértezzük a világ gonoszságai ellen, kitaláljuk, hogy kell, hallom másoktól, ahogy büszkén mesélik, milyen jól megbeszélték az efféléket gyermekeikkel.

A mamája emberi jogi ügyvéd, menekülteket ment meg, ez is jó, ennek kapcsán tud valamit arról, hogy vannak helyek, ahonnan menekülni kell, szokott a játékaiban beszélni az „ügyfelekrõl”. De õ úgy gondol erre, mint a mi nagyszerû Magyarországunkra, ahol olyan jó, hogy mások is idejönnek élni, akiknek a messzi, nagyon messzi otthonukban nehéz.

Na jó, nem lehet úgy, mint fiatalságunk sitcomjában, a Friendsben, ahol az egyik fõhõsnek a szülei kivágták a filmekbõl a szomorú részeket. Valamit virítani kell a világ förtelmeibõl, a világ megértéséhez feltehetõleg.

De valami mondhatatlanul méltatlan, megemészthetetlenül aljas, és számomra nagyon nem várt, hogy ezzel valóban foglalkozni kell ezekben az években itthon.

Hogy a romákkal szembeni izzó gyûlölet elõbb-utóbb, de inkább elõbb, mint utóbb be fog törni a kisfiunk szférájába. Aljas félszavak, primitív poénok formájában. Hogy egyszer eljut a füléig valami ránk értett, tréfálkozó zsidózás.

Senki nem ilyennek szerette volna az országot a rendszerváltáskor a komoly rendszerváltók közül, de ez nagyon karcsú a végeredmény szempontjából.

A végeredmény az, hogy valamit valamikor mondani kell a kisfiunknak.

Azt mondta a papám, amikor még dúlt itt a kommunizmus, s a demokratikus ellenzék tagjainak olykor csendben jelezték az elvtársak, hogy el lehet menni: menjenek el õk, ez a mi országunk is. Nekem ez nagyon tetszett. S persze, miért mennénk el? Hát esetleg azért, mert túl rosszkedvû dolognak tûnik mindezt a fiunkkal megbeszélni, mert ha érné is xenofób impulzus egy soknemzetiségû nagyvárosban, ahol mi is vendégek lennénk, annak egész más a kontextusa, mint idehaza. Persze nyilván itthon kéne, hogy jó legyen, illetve itthon is.

Mert jobb lenne, ha szépnek, gyönyörûnek, a sajátjának látná Magyarországot.

Ma még annak látja egyébiránt. Néhány éve nagylelkû barátaink jóvoltából minden nyarat egy Balaton-felvidéki kis faluban töltünk. Sámuelnek, a kisfiunknak ez a mennyország. A birkákat legeltetõ Pista bácsi, a cickafarkos, kakukkfüves nagy mezõ, a szomszéd falu parasztnénije, akitõl a zöldségeket vesszük, és ahol csibét lehet simogatni, a kócsaglesés a nádassal benõtt tónál, a mosóház, a helybéli barátaink. Itt tanult meg biciklizni, itt tanult meg lepkét fogni, itt tanult meg fára mászni, itt boldog és felszabadult. A képzelet szülte világába, az egész napos játékaiba az itt ért impulzusok épülnek be, s ezekben minden vonzó és jó és vicces – csodálatos helyen élünk. Nem szerettem sose a mondást, mármint gyerekekre vonatkoztatottan, hogy teher alatt nõ a pálma. Nem szeretem a mindjárt a külvilág által ránk oktrojáltan errõl eljövõ beszélgetések gondolatát. Nem szeretem ezt az egész terhet. Nagyszerû mamája, családja, óvodai közössége, barátaink vannak, majd nyilván kitûnõen megoldjuk – gondolhatom.

De miért kell ez ma? S miként kéne, hogy holnap ne legyen? Annyi kudarcos program, törekvés, elõítélet-oldásba rakott hiábavaló forrás, másfelõl annyi aljas gyûlöletizzítás megtapasztalása után, én, aki azt hittem sokáig magamról, hogy tudom a válaszokat, most úgy érzem, olyan üres a fejem, mint szegény horgunkra akadt bodorkáé, s csak nagyon féltem Sámuelt, s rühellem ezt az egészet.
Link

Hozzaszolasok


#1 | ssman - 2012. July 22. 14:36:57
Csak ennyi: anyád!
#2 | Talpas961 - 2012. July 22. 14:56:19
Kedves Sámuel
Remélem azok csúnya rasszista gojok, ott a Balaton parton, nem nagyon ijesztették meg ártatlan lelkivilágodat. Tudod, nem aggódom igazán miattad! Te már nagy fiú vagy, biztos vagyok benne, hogy már te is érezni vélted a vádlidon a nácikutyák rasszista harapását, mint ahogy a marharépa leves ízét is ismered.
Aztán már csak azért sem aggódom érted, mert tutira veszem, hogy ha valami komolyabb atrocitás érne a nem pisze orrod miatt, emberijogvédõ anyukád, majd jól megvéd téged is.
Tudod Samuka, édesapád komoly gondban van miattad. Nem könnyû neki. Rendesen fõ a feje, hogyan tudna téged megvédeni az elõítéletektõl?
Nekem meg csak az nem megy abba a hülye fejembe, hogy egy ilyen okos ember, mint az apukád, miért nevezi a sokszáz év alatt összegyûjtött keserû tapasztalatokra adott reakciót ELÕÍTÉLETNEK? Mikor minden hülye tudja, hogy az mindig a tapasztalat elõtt születik.
Na mindegy!
Te Samuka, tudod mit? A legközelebbi pecázás alkalmával kérdezd meg az apukádat, hogy hallotta e, hogy van egy másik ország, ahol csupa olyan ember lakik, mint ti, és ahol a tisztességes, becsületes zsidónak (bár olyan ott sem igen akad) nem kell félnie senkitõl. Az szinte maga a menyország. (mármint nektek) Kérdezd meg tõle, hogy miért nem visz téged oda? Verdd az asztal, ha kell. Csak menjetek! Mert, ha maradtok félõ, hogy addig okosodsz, hogy a végén Te fogsz, a birkáit legeltetõ Pista bácsinak, valami naggyon kedvezõ kamatozású hitelt eladni, aminek az lesz az eredménye, hogy a birkák, Pista bácsistól kikerülnek a tájképbõl. Sõt, talán táj sem lesz, és akkor az utánad jövõ kicsi Sámuelek mit fognak majd bámulni? Talán a fán lógó Pista bácsit, ahogy lóbálja a szél?
Végezetül Smuel fiam, nem árt tudnod, ha maradtok, jobb lenne, ha meghúznátok magatokat, mert hamarosan beköszönt a világ, amikor majd nem lehet már megélni az emberijog védésébõl, meg a marharépa levesre való emlékezésbõl. Ez csak tanács. Talán még jó lehet valamire.
Kedves Samu, remélem okosabb lettél!
#3 | ijfeszito - 2012. July 22. 15:03:39
"s csak nagyon féltem Sámuelt, s rühellem ezt az egészet."
Hátmég én mennyire rühellem MAGyar apaként amikor a vendégjoggal élõsködõk a HAZÁMBAN az ÕSeink által reánk hagyott földre, vízre, mindenre hazugság hegyekkel próbálnak jogot formálni!
A nagyon-nagyon hosszú türelmi idõ lejárt, próbáljatok magatokba nézni mit tettetek a vendéglátóitokkal a saját otthonaikban!! Szívesen mondanám takarodjatok haza, de ti hazátlan élõsködõk vagytok itt és másutt is!
"Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük."
(Jézus)
Ha van önkritikátok tudjátok tudjátok mi vár rátok!!
"Ha Isten velünk, ki ellenünk?"
Kezdjetek pakolni míg lehet van még egy pár üres sivatag ahol még egy darabig elkószálhattok!!
#4 | 9323 - 2012. July 22. 15:03:55
"Mert jobb lenne, ha szépnek, gyönyörûnek, a sajátjának látná Magyarországot."

Láthatni láthatja, de az övé biztosan nem lesz soha! Ez itt Magyarország, és ezt elsõsorban magyarok, és más emberi népek fogják lakni nemsokára.
Cionistának, cigánynak itt csak nagyon kevés helye lesz (de inkább semmi :D )
#5 | jano - 2012. July 22. 15:16:15
Kedves kis Sámuel.
Kérd meg szépen azt a [khmmm]oppó zsidó apádat hogy, hogy méltoztassék nekie elmesélni mit is müveltek a rohadt rokonaid az elmult száz évben ebben az országban.
Aztán légyszives huzzál haza, a jogvédõ bárcás nagymamáddal eggyütt. És elõtte köszönd meg pistabának hogy nem rugdosott meg apáddal eggyütt azon a szép mezõn.
#6 | Perje - 2012. July 22. 15:18:08
Jön a többi hasolnló írás is, mert az amerikai külügyér kiadta a parancsot, hogy ezt meg kell beszélni.
http://atv.hu/cikk/20120720_csatary_u...atosagokat

"Az amerikai külügyminiszter is üzent. Clinton a kiállást és a kibeszélést sürgette. Mások életének, kultúrájának, vallásának megismerését úgy, hogy egy órát együtt vagyunk velük."
#7 | Szofi - 2012. July 22. 15:21:17
Takarodjatok innen a pitsába büdös seggû zsidók! Máshol fogjatok lepkét. Ilyen álszent dumát lenyomatni...! Ott a lényeg. Ezért gyûlöl benneteket az egész emberiség.
#8 | ijfeszito - 2012. July 22. 15:46:49
Újabb provokáció az antiszemituzmus jegyében:
http://hetivalasz.hu/kultura/ismeretl...aras-52134
Szerintem MAGyar ilyenre nem fordít energiát, hisz bõven van eleven élõsködõ!
#9 | vesterhagen - 2012. July 22. 15:57:35
Szerezzünk be a párbeszédhez szükséges eszközöket, és beszéljük meg a dolgot
#10 | gelencser - 2012. July 22. 16:33:56
SÁMUEL! Olvassad el figyelmesen, amit ide másoltam. Ha megértetted, akkor magad is rájössz, hogy hol kellene kezdeni a hittérítést. Nos:...

"Rasszista támadás? Szisztematikus pusztítás a zsidó temetõben
2012. július 22.
Ötvenhét sírt döntöttek le vasárnapra virradó éjjel a kaposvári zsidó temetõben. A tettesek kézrekerítésére jutalmat ajánlottak fel, a rendõrség rongálás miatt indított nyomozást.

Felborogatott síremlékek, összedöntött vázák: szívszorító látvány fogadta a temetõgondnokot, aki vasárnap fedezte fel a rongálást. Kaposváron több mint 200 elhunyt emlékét gyalázták meg éjszaka az elkövetõk. Feldúlták az egykori mosdósi temetõben exhumált, majd Kaposváron eltemetett személyek sírját is.

– Reggel hívtak, hogy nagy baj van – mondta Büchler Tamás. – A nagymamám sírját is megrongálták, melyet nyolc éve újítottunk fel. Szomorú, hogy ilyesmi megtörténhet.
Róna László, a kaposvári zsidó hitközség elnöke azt mondta: szisztematikus rongálás történt. A tettesek egy területen, a temetõ alsó részében döntötték fel a sírokat...
– A sírgyalázás vallásra, felekezetre tekintet nélkül felháborító, mélyen elítélendõ – hangsúlyozta Róna László. – Több mint valószínû, hogy a tettesek elõre készülhettek. A hitközség elnöke szerint egyértelmûen rasszista indítattású lehet a rongálás, mert a közeli köztemetõhöz bárki bejuthat anélkül, hogy kerítést kellene átugornia, viszont a pusztítást a zsidó temetõ elkerített, utcáról látható részén végezték a vandálok...

Róna László felidézte: az utóbbi idõben több megdöbbentõ eset történt. A temetõ kerítést antiszemita feliratokkal, jelképekkel festették körbe, késõbb a zsinagóga udvarán lévõ emlékmûvet rongálták meg, s néhány hónapja Hitler-képet ragasztottak a Baross utcai emléktáblára.

... megyei rendõrségi szóvivõ közölte: rongálás miatt indítottak nyomozást."

JANO bácsi nagyon szépen és türelmesen leírta fentebb, hogy a békés egymás-mellett élés minimum két félen múlik. Itt kellene kezdeni és talán akad nagyobb hal is a horogra, hacsak az õseid le nem halászták a tavat.

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték