Ma mĂĄr sok mindennel Ăşgy vagyok, ahogy vagyok, a tĂśbbi meg mellĂŠkes, mint vesĂŠn a kĂŠreg. KĂŠrded: a vaj mikor kĂśpĂźli ki magĂĄt? Mikor a befĂľtt teszi el a nagymamĂĄt? Lassan bekĂśszĂśnt a „hallgatni arany”- korszak. Fel is teszem az egyik bakelit lemezem a tĂťre Rimszkij-Korszakov karcolatĂĄval, hĂĄtha ki – ĂŠs eltalĂĄlja a hangulatom.
Ma sem akarok hosszĂşra nyĂşlni, pedig a kezem elĂŠr, hovĂĄ tekintetem sem, de ezt ĂŠrteni mĂĄr nem is kell. DĂśccenĂľkkel, de jĂłl haladnak a dolgok. EzĂŠrt sem ĂŠrzem szĂźksĂŠgĂŠt a naplĂłzĂĄsnak. TĂşl sok minden van mĂĄr Ă­gy is kĂśzkĂŠzen ĂŠs azzal sem tud a zĂśm mit kezdeni. Ma sem ezĂŠrt ragadtam le a billentyĂťzet elĂľtt, hogy lemorzĂŠzzam az sos-perecet, inkĂĄbb csak az ima kedvĂŠĂŠrt. NemrĂŠgiben tudtam meg a szĂł eredeti jelentĂŠsĂŠt, amelyet mi most is Ăşgy, hasznĂĄlunk, ahogy ĂŠrtjĂźk, csak nem ĂŠrtjĂźk. Egy JapĂĄnt megjĂĄrt mester kĂśzĂślte, hogy Ăľ ott ĂŠrtette meg magĂĄt a tartalmĂĄt, mikor a japĂĄn nyelven az ima-t lefordĂ­tottĂĄk neki. MeglepĂľ, de a „mai nap” jelentĂŠssel bĂ­r. Carpe diem! Ora et labora! Ja, hogy az Ora az imĂĄdkozni, amely az ĂłrĂĄt jelĂśli ĂŠs az oral, a beszĂŠdet, a kimondĂĄst, a szĂĄjon keresztĂźli kĂśzlĂŠst…melynek fordĂ­tottja „a rĂł” – vĂĄs-vĂŠs, vagyis az Ă­rĂĄs.

Na, de vissza az imĂĄhoz, vagyis "a mi" a mĂĄhoz, a mĂĄban „levĂŠshez”, a mai nap ĂŠrtĂŠkĂŠhez, a szamurĂĄj-tĂśrvĂŠnyhez, amely naptĂłl-napig ĂŠltet, a szkĂ­ta „napvallĂĄshoz”, amely pontosan ezt jelenti. A nap 24 ĂłrĂĄs ciklusa az ĂŠlet ĂŠs minden Ăşj napra ĂŠbredĂŠs, Ăşj ĂŠlet lehetĂľsĂŠge. Fura, ugye, hogy az ima nem jelent sem ĂĄjtatossĂĄgot, sem kĂśnyĂśrgĂŠst, sem a TeremtĂľhĂśz felkĂśhĂśgĂśtt kĂŠrĂŠseket, kĂśvetelĂŠseket…ĂŠs sorolhatnĂĄm mĂŠg. EgyszerĂťen benne lenni abban, amit teszĂźnk, ahol tesszĂźk s amiĂŠrt tesszĂźk, oszt pont! Ne tessĂŠk mĂĄr Istent zaklatni, tudjĂĄk Ăľk mi a dolguk, de elfoglaltak a sok baromarcĂşval, akik repesve vĂĄrjĂĄk a csodĂĄt, mikĂśzben sĂźt belĂľlĂźk az ostobasĂĄg ĂŠs ahhoz sincs erejĂźk, hogy sajĂĄt kĂśrnyezetĂźkben rendet tegyenek, nehogy a fĂŠlelmeikkel szembe nĂŠzzenek. Jaj, bocs, ez egy ĂŠs ugyanaz. Most SMS-el OroshĂĄzi Feri barĂĄtom ĂŠppen, Ă­gy a jobbombĂłl a tĂľrt le kellett tegyem, pedig mĂĄr kezd hozzĂĄm nĂľni. KĂśszĂśnĂśm a sok nĂŠvnapi kĂśszĂśntĂľt, de tudjĂĄtok mit, zavar. A nevemet megszolgĂĄlni vagyok itt, az ĂŠrdem nem az enyĂŠm, sajnos, vagy hĂĄla a TeremtĂľnek! MĂĄs nevĂŠvel is Ă­gy vagyok. Nem Ăźnneplek ĂŠs a szĂźlinapot sem tekintem annak. Lassan lekopnak rĂłlam ezek a kĂźlsĂľsĂŠgek, csak udvarias vagyok ĂŠs a csalĂĄd, gyerekek miatt teszek Ăşgy, hogy ĂŠrdekel, de Ăľk ezt tudjĂĄk. SzerencsĂŠre Veronika is Ă­gy van ezzel.

Aki tud, ĂĄsson, kap-ĂĄlljon, mert mit sem ĂŠr a mai nap, ha nem gondolsz a hol-nappal, mert egyszer eljĂśn az is, hogy keresni fogod, mi termĂŠszetes volt egykoron.
Nem akarok ma sem „politizĂĄlni”. Vicces fiĂşk jĂłl kavarjĂĄk a globĂĄlis lekvĂĄrt. Az idĂľ beĂŠrett ĂŠs hasad a fĂśld, nem csak remeg. EgyelĂľre idĂľt nem tudni, de nem csak RimszkijĂŠ a Korszakov –lemez ĂŠs ezen a barĂĄzdĂĄn bizony nem csak SzomĂĄlia mĂĄllhat szĂŠt ĂŠs utĂłpiĂĄvĂĄ EtiĂłpia, hanem a zĂĄrĂłakkord lehet rĂĄzĂłs ĂŠs egĂŠszen kĂśzeli a tĂĄvoli reccsenĂŠs. EgyelĂľre Ăşgy nĂŠz ki, hogy ĂŠrdemes lesz kapaszkodni, imĂĄdkozni! Tartsatok ki! Tartsatok Ăśssze!

TudjĂĄtok, hogy a tĂŠt nem a tĂŠtlensĂŠg, hanem a fĂŠny, vagy a se-tĂŠt!