Ma már sok mindennel úgy vagyok, ahogy vagyok, a többi meg mellékes, mint vesén a kéreg. Kérded: a vaj mikor köpüli ki magát? Mikor a befõtt teszi el a nagymamát? Lassan beköszönt a „hallgatni arany”- korszak. Fel is teszem az egyik bakelit lemezem a tûre Rimszkij-Korszakov karcolatával, hátha ki – és eltalálja a hangulatom.
Ma sem akarok hosszúra nyúlni, pedig a kezem elér, hová tekintetem sem, de ezt érteni már nem is kell. Döccenõkkel, de jól haladnak a dolgok. Ezért sem érzem szükségét a naplózásnak. Túl sok minden van már így is közkézen és azzal sem tud a zöm mit kezdeni. Ma sem ezért ragadtam le a billentyûzet elõtt, hogy lemorzézzam az sos-perecet, inkább csak az ima kedvéért. Nemrégiben tudtam meg a szó eredeti jelentését, amelyet mi most is úgy, használunk, ahogy értjük, csak nem értjük. Egy Japánt megjárt mester közölte, hogy õ ott értette meg magát a tartalmát, mikor a japán nyelven az ima-t lefordították neki. Meglepõ, de a „mai nap” jelentéssel bír. Carpe diem! Ora et labora! Ja, hogy az Ora az imádkozni, amely az órát jelöli és az oral, a beszédet, a kimondást, a szájon keresztüli közlést…melynek fordítottja „a ró” – vás-vés, vagyis az írás.

Na, de vissza az imához, vagyis "a mi" a mához, a mában „levéshez”, a mai nap értékéhez, a szamuráj-törvényhez, amely naptól-napig éltet, a szkíta „napvalláshoz”, amely pontosan ezt jelenti. A nap 24 órás ciklusa az élet és minden új napra ébredés, új élet lehetõsége. Fura, ugye, hogy az ima nem jelent sem ájtatosságot, sem könyörgést, sem a Teremtõhöz felköhögött kéréseket, követeléseket…és sorolhatnám még. Egyszerûen benne lenni abban, amit teszünk, ahol tesszük s amiért tesszük, oszt pont! Ne tessék már Istent zaklatni, tudják õk mi a dolguk, de elfoglaltak a sok baromarcúval, akik repesve várják a csodát, miközben süt belõlük az ostobaság és ahhoz sincs erejük, hogy saját környezetükben rendet tegyenek, nehogy a félelmeikkel szembe nézzenek. Jaj, bocs, ez egy és ugyanaz. Most SMS-el Orosházi Feri barátom éppen, így a jobbomból a tõrt le kellett tegyem, pedig már kezd hozzám nõni. Köszönöm a sok névnapi köszöntõt, de tudjátok mit, zavar. A nevemet megszolgálni vagyok itt, az érdem nem az enyém, sajnos, vagy hála a Teremtõnek! Más nevével is így vagyok. Nem ünneplek és a szülinapot sem tekintem annak. Lassan lekopnak rólam ezek a külsõségek, csak udvarias vagyok és a család, gyerekek miatt teszek úgy, hogy érdekel, de õk ezt tudják. Szerencsére Veronika is így van ezzel.

Aki tud, ásson, kap-álljon, mert mit sem ér a mai nap, ha nem gondolsz a hol-nappal, mert egyszer eljön az is, hogy keresni fogod, mi természetes volt egykoron.
Nem akarok ma sem „politizálni”. Vicces fiúk jól kavarják a globális lekvárt. Az idõ beérett és hasad a föld, nem csak remeg. Egyelõre idõt nem tudni, de nem csak Rimszkijé a Korszakov –lemez és ezen a barázdán bizony nem csak Szomália mállhat szét és utópiává Etiópia, hanem a záróakkord lehet rázós és egészen közeli a távoli reccsenés. Egyelõre úgy néz ki, hogy érdemes lesz kapaszkodni, imádkozni! Tartsatok ki! Tartsatok össze!

Tudjátok, hogy a tét nem a tétlenség, hanem a fény, vagy a se-tét!